Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-26 / 226. szám
(Folytatás a 2. oldalról) tevékenységben a , szükséges folyamatosságot. Ugyanakkor végigvonul rajta az a határozott törekvés, hogy a munkát, a végrehajtást minden vonalon tovább kell javítani, figyelembe véve a változó körülményeket. A kormányprogram előre vetíti, hogy a következő ciklusban, az ötödik ötéves terv éveiben is szilárd alapokon, tervszerűen folytathatjuk gazdasági építőmunkánkat. Annak eUenére. hogy a következő időszakban is nem kevés kedvezőtlen körülménnyel kell számolnünk, a népgazdaság dinamikus növekedésének, a termelékenység emelkedésének, a gazdasági hatékonyság / szüntelen javulásának az alapján és azzal arányosan az életszínvonal emelését is biztonságosan tervezhetjük. A kormányprogram ilyen fejlődést irányoz elő, és megjelöli azokat a kézzelfogható feltételeket és követelményeket, amelyeknek révén elérhetjük a magunk elé tűzött célt. Nem kevésbé fontos azonban, hogy a követelményeket a gazdasági munka minden felelős tényezője, minden munkahely kollektívája, minden brigád és minden egyes dolgozó tisztán lássa. Arra van szükség, hogy minden szinten elmélyülten elemezzék a gazdálkodás helyi feltételeit, a termelés és a hatékonyság fejlesztésének a lehetőségeit. Nem utolsósorban pedig arra van szükség, hogy , a politikai és a gazdasági vezető szervek őszintén beszéljék meg a dolgozókkal ezeket a kérdéseket, és az eddiginél is jobban támaszkodjanak segítőkészségükre. Ez annál is inkább nélkülözhetetlen erőforrás, mert ha azt akarjuk, hogy a kormány , munkaprogramján is felvázolt terveink valóra váljanak, még többet kell tennünk a gazdaságunkban rejlő tartalékok, lehetőségek feltárásáért és hasznosításáért. Meggyőződésünk, hogy ezek a tartalékok és lehetőségek még a tervezettnél is nagyobb fejlődést tesznek lehetővé számunkra! Fel kell számolni a vezetők egy részénél tapasztalható passzív és kezdeményezőkészséget nélkülöző magatartást, mert ez lefékezi a dolgozók tettre- készségét is, ami nélkül nem tárhatjuk fel tartalékainkat. A kormány munkaprogramja helyesen vázolja fel azokat az intézkedéseket amelyek a tervgazdálkodás további javításához, a termelés szerkezetének folyamatos korszerűsítéséhez, a beruházások hatékonyságának annyira kívánatos fokozásához, az ésszerű takarékosság általános érvényesítéséhez szükségesek. Ezeknek a követelményeknek megfelelően tervezi meg az állam irányító, gazdaság- szervező feladatait. Alapvető fontosságú, hogy a vállalatok reális gazdasági feltételek között dolgozzanak. Nem helyénvaló, hogy miközben az államháztartás részesedése — erről már az előttem felszólaló képviselő- társaim is beszéltek — a társadalmi tiszta jövedelmből csökkent és gondokkal is küzdve, nagy erőfeszítések árán teljesítheti feladatait, aközben egyes vállalatok részesedése indokolatlan mértékben nőtt. Ezt a termeléssel nem arányos bérnövelésre is felhasználták. Mindez összességében rontja a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Az irányítási rendszer további finomításával, a szabályozók helyesbítésével gondpskod- nunk kell róla, hogy a vállalatok' valóban lehetőségeik arányában vegyék ki & részüket a fejlesztési beruházásokból, a feladatok teljesítéséből. Nemcsak gazdasági, hanem fontos társadalompolitikai kérdés is, hogy csökkentsük, szüntessük meg az elosztásban még tapasztalható aránytalanságokat. Már évek óta visszatérően hangoztatjuk, hogy nem engedhetjük meg a nem munkából származó, illetőleg a végzett munkával nem arányos jövedelmek szerzését. Ügy vélem, jogos követelmény, hogy az eddigi intézkedéseket újak is kövessék, s eltömjük az ilyen jövedelmeknek a forrásait; egyben a személyes anyagi érdekeltségnek megfelelően tovább ösztönözzünk a jobb munkára. Ha ezt megtesszük, ettől is nagyobb becsülete lesz a munkának, a jól megszolgált jövedelemnek. A belpolitikai életben fő törekvésünk az állami munka fejlesztése, a szocialista demokrácia elmélyítése. Az állami irányító munka minden síkján és minden láncszemében növelnünk kell a hatékonyságot, hogy biztosíthassuk céljaink, terveink, politikánk, társadalmi érdekeink érvényesülését. A kormány azzal teremti meg a most tárgyalt munkaprogram jó végrehajtásának a legfőbb biztosítékát, ha következéte- sen felülvizsgálja és, egyezteti a tárcák igényeit, és minden esetben az országos érdek szabja meg a döntéseit. Kívánatos, hogy az országgyűlés a kormányzati munka alkotmányos irányítása és ellenőrzése során ebben is segítse a kormányt. A kormány munkaprogramjában felvázolt feladatok jó megoldása megkívánja, hogy erősítsük a központi és a helyi szervek összehangolt tevékenységét. A tanácsok úgy tehetnek a legjobban eleget az állam- igazgatási feladatoknak, ha egyidejűleg erősítik népképviseleti, önkormányzati funkciójukat is. Ez fontos összetevője a szocialista demokráciának, melynek a továbbfejlesztése a kormányprogramban megjelölt időszak egyik legfontosabb társadalompolitikai követelménye. Ma, a helsinki csúcstalálkozó után megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi erőviszonyok kedvezően változtak a béke erői javára. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a tervezett ütemben, biztonságosabb körülmények között folytathassuk építőmunkánkat. A helsinki csúcstalálkozó létrejöttében és sikerében kiemelkedő szerepe volt az európai szocialista országoknak, elsősorban a Szovjetuniónak, akárcsak napjainkban abban a harcban, amely a helsinki alapelvek gyakorlati érvényesítéséért folyik. Helsinki után a cél változatlan: az enyhülési folyamat továbbfejlesztése, az európai biztonság erősítése, az együttműködés kiterjesztése más területekre. Mi a biztosítéka annak, hogy a helsinki elvek a gyakorlatban is mindinkább tért fognak hódítani? Mindenekelőtt az, hogy megfelelnek az európai népek legelemibb érdekeinek, békéjének és biztonságának. E realitással mindenkinek számolnia keli. Kifejezzük azt a reményünket, hogy az aláíró országok kormányai ennek szellemében folytatják tevékenységüket. A Szovjetunió és a szó- ' cialista testvérországok szoros egységben, a maguk részéről állhatatosan küzdenek az ott elfogadott okmányokban foglaltak megvalósításáért A Magyar Népköztársaság mindent megtesz, hogy a helsinki megállapodás szellemében tovább erősödjön az európai országok békéje, együttműködése. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramja, amelyhez most a parlament jóváhagyását kéri, felelősen és reálisan irányozza elő a társadalom és a kormányzat teendőit. Ha azokat végrehajtjuk, ha tervszerűen és jól dolgozunk, ha feladatainkat a valóságos követelmények színvonalán teljesítjük, akkor a következő években is elérhetjük céljainkat: népgazdaságunk továbbra is tervszerűen, dinamikusan fejlődik, tovább épül szocialista társadalmunk, emelkedik az életszínvonal. A kormány munkaprogramját a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Bondor József beszéde Gazdaságosabban, olcsóbban, szervezettebben és gyorsabban — így összegezte a miniszter beszéde elején az építőipar törekvéseit, majd részletesebben is elemezte a lakásépítés ütemét, s az ipari nagyberuházások megvalósításának helyzetét. Egyebek között elmondotta: — Pártunk 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásfejlesztés! terve alapján napjainkban adják át az egymilliomodik lakást. Ezzel a jelentős távlati program nemcsak teljesül, hanem néhány tízezerrel több lakást Is építünk. Több mint egymillió lakás felépítése mérhetetlenül nagy munka. Megvalósításához sok millió tonnányi építőanyag, berendezés és szerelvény legyártása, helyszínre szállítása és gondos összeszerelése kellett. Már nemcsak a lakóépületek megépítéséről kellett gondoskodnunk, hanem új lakótelepeinket egyidejűleg el kell látnunk közművezetékkel, utak- jfcl, járdákkal, parkokkal, ^^Smunális és kereskedelmi szolgálta táss al, iskolákkal. óvodákkal, bölcsődékkel, tehát az állampolgárok mindennapi, életéhez szükséges feltételekkel. E program keretében végzett munka értéke meghaladja a 400 milliárd forintot, ez is azt tükrözi, hogy társadalmunkban az emberről való gondoskodás élő valóság. — Az egymillió lakás megépülte valóságos új honfoglalás. Az ország lakosságának egyharmada elhagyta régi lakóhelyét és új, korszerű lakásba költözhetett. Egyidejűleg alapvetően javult azoknak a családoknak a lakás- helyzete is, amelyek a lakáshiány miatt kénytelenek voltak más családokkal, vagy családtagokkal megosztani otthonukat. Az egymillió lakás 56 százaléka épült a városokban, közülük 18 százalék a fővárosban. A fővárost egy Miskolc nagyságú várost meghaladó lakásállománnyal bővítettük. Több mint egyharmada állami beruházásként épült és a lakásépítés közel 90 százalékát az állam szociálpolitikai- és hiteltámogatásban részesítette. A lakások átlagws iaKsürüsege ma lényegesen kedvezőbb, mint valaha, mert a 100 otthonra jutó lakók száma — országosan — 361_ről 302-re csökkent. Ugyanakkor nőtt az új lakások átlagos szobaszáma és felszereltsége. — Országunkban mintegy 3,5 millió lakás van. A lakásépítési program megva- lósítasaval ennek 30 százaléka 15 évesnél nem idősebb, tehat újonnan épített lakás. Új építés és hozzáépítés révén 2,5 millióval nőtt a lakószobák száma, ugyanakkor az egyszobás lakások 1949-ben még 70 százalékos aránya 35 százalékra csökkent. A távlati számítások azt mutatják, hogy évi 90—100 ezer lakás építésével a következő 15 év folyamán a lakásállomány olymértékben bővül, hogy fokozatosan valamennyi településkategóriában egyensúlyi helyzet alakulhat ki a családok és a rendelkezésre álló lakások száma között — annál is inkább, mert például a múlt évben a lakások szaporulata 2,1 százalék volt, a népesség száma ugyanakkor 0,6 százalékkal nőtt. — A lakásépítésben ma még a mennyiségi szempontok a döntőek. Társadal mi célunk, hogy minden család mielőbb önálló lakáshoz jusson. Ugyanakkor hosszabb távon fontosnak tartjuk az építendő lakások alapterületének növelését is, de ma és a köveljövőben erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy csökkentsük a lakáshiányt, társadalmi rendünk a párt politikájának megfelelően biztosítsa a családok önálló otthonát. A lakásépítés fejlesztésére vonatkozó párt- és kormány- határozatok legfontosabb feladatként a fővárosban és a vidéki városokban, valamint a fejlődő ipari településeken lakó munkáscsaládok, a nagycsaládosok, továbbá a fiatal házasok lakáshelyzetének megjavítását jelölik meg célként. A program végrehajtása során kezdetben valamivel elmaradtunk a célul kitűzött városi lakásépítésben. Azóta ez az arány évről évre javult és 1974-ben már megközelítette a kívánatos 60 százalékos arányt. A tervidőszak elején a községekben a vártnál gyorsabban, a városokban a számítottnál lassabban javult a lakáshelyzet. 1973-ban indult akció annak érdekében, hogy a három- és többgyermekes lakásigénylőket a ta- ' nácsok lehetőleg két éven belül lakáshoz juttassák. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, tehát a tanácsok többségénél erre megvan a lehetőség és következetesen élnek is ezzel. — A párt és a kormány határozatának megfelelően a munkáslakás-építési akció ugyancsak 1973 elején kezdődött. Az akció keretében az utóbbi két évben 6090 lakást adtak át. Az idei év elején további 3500 lakás építése volt folyamatban. E lakás- építési forma gyors kibontakozása arra utal, hogy a vállalatok felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s ehhez a megfelelő támogatást is megadják. Köszönet illeti mindazokat, akik aktív propagandával, a lehetőségek sokirányú feltárásával támogatják e munkát, bár az eddigiek csak kezdeti eredménynek minősíthetők. Ugyancsak 1973-ban indult akció annak érdekében, hogy a három- és többgyermekes lakásigénylőket a tanácsok lehetőleg két éven belül lakáshoz jutassák. — A IV. ötéves terv során a lakásépítési költségek a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedtek. — A kormány a beruházások gyors és hatékony megvalósítása érdekében az elmúlt időszakban számos intézkedést hozott — mondotta. Korszerűsítettük beruházási szabályainkat, fokoztuk a ‘ beruházások előkészítéséért, lebonyolításáért és megvalósításáért való felelősséget, korlátoztuk a tervszerűtlen beruházási, különösen az építési kereteket. Szankciókkal és ösztönzőkkel erősítettük a tervcélok érvényesítését. Fokoztuk az érdekeltséget a legfontosabb objektumok mielőbbi megvalósításába í. Ezek mielőbbi üzembe helyezésétől döntő mértékben függ energia- és alapvető nyersanyagellátásunk, infrastruktúránk színvonala, nemzetközi fizetést mérlegünk alakulása, társadalmi termelésünk korszerűsítése. Ezért a nagyberuházások gyorsítására, mielőbbi befejezésére koncentráljuk erőforrásainkat. — Közismert, hogy a beruházások megvalósítási idejének indokolatlan elhúzódása milyen nagy népgazdasági veszteséggel jár. A kapacitások késői belépése miatt jelentős a nemzeti jövedelem kiesése. A hosszú átfutási idő miatt a nemzeti jövedelem egy részét túlzott mértékben kötjük le. Emiatt csökken a gazdaság fejlesztésének rugalmassága, korlátozottabb az újabb fejlesztési döntések szabadsága. — Az állami nagyberuházásokon az épitőipar- nak 1975-ben 8,5 milliárd Ft-ot kell beépítenie. A feladatok koncentráltan jelentkeznek, az egy beruházásra jutó építés nagysága átlagosan 20—25 százalékkal nő az előző évhez képest. El kell érni, hogy a nagy- beruházások — köztük különösen a kiemelt kilenc — megvalósítási folyamata gyorsuljon. Ennek érdekében az építőipar területén számos intézkedést tettünk. így a rendelkezésre álló erőforrásokat és a szükséges kapacitást elsősorban a nagyberuházások építési feladataira összpontosítottuk. Növeltük az irányítás operativitását, erősítettük a munkahelyi ellenőrzést — Intézkedéseink hatása érvényesül a nagyberuházások építési feladatainak eddigi teljesítésében. Kedvezően alakul a befejezésre előirányzott beruházások .megvalósítása, több beruházás íö létesítményeit már üzembe helyezték. A gyorsításra megjelölt beruházások első félévi időarányos teljesítése 48 százalék, lényegesen kedvezőbb az átlagnál. Az ez évi befejezésre előirányzott 15 beruházás termelésének megkezdése — egy kivételével — biztosított. Az elért eredmények ellenére nyilvánvaló, hogy még nagyon sok a tennivaló annak érdekében, hogy népgazdasági jelentőségű beruházásaink megvalósítási folyamata maradéktalanul megfeleljen azoknak a követelményeknek, amelyeket gazdasági fejlődésünk, gazdaságpolitikánk egésze támaszt. A kormány eltökélt szándéka, hogy nem rendkívüli intézkedésekkel, hanem a nép- gazdasági terv megszabott keretei között teremti meg azokat a feltételeket, amelyek a beruházási folyamat egészének, ezen belül a nagyberuházások megvalósításának számottevő gyorsítását a jövőben biztosítják. Az állami intézkedéseken túlmenően olyan szemléletnek kell érvényesülnie, hogy a beruházásokban érintettek a társadalmi érdekeknek megfelelően végezzék munkájukat. Az építőiparban ezt a magatartást minden szervezettől elvárjuk — zárta beszédét Bondor József. További hozzászólások után az országgyűlés csütörtöki munkanapja — amelyen felváltva töltötte be az elnöki tisztet Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. A képviselők ma délelőtt 10 órákor a kormány munkaprogramjának megvitatásával folytatják tanácskozásukat. India útja Losonczi Pálnak, a* Elnöki Tanács elnökének meghívására szeptember 26—30. között hivatalos látogatást tesz hazánkban Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke. Bombayban, a sokmilliós indiai metropolisban van egy domb, a Malabari. Szívesen felkeresik az itt megfordulók, hiszen tetejéről csodálatos kilátás nyílik a kék óceán partján fekvő városra, s tiszta időben még az atomkutató fehér, töltényformájú épülete is látszik. Az út a kilátóhoz pompás villák között visz; bármelyik világváros díszére válnának. A nézelődés mégsem zavartalan: a környező fákon jó félméteres dögkeselyűk üldögélnek. A Malabarin van ugyanis a párszietető”. Ez az Iránból elszármazott nép megőrizte „temetkezési” szokásait. A halottakat templomudvaron betonvályúba fektetik — a többi a madarak dolga. Malabari és madár... Bom- bavi utamon az egyik villában rokonszenves mérnöknél időztem. Két év múltán azonban már hiába kerestem. öngyilkos lett. Az ok megdob'-Öntő volt. Egy vándorprédikátor azt jósolta neki — mondották —, hogy halála után paradicsommadár lesz. Attól fogva paradicsom- madarakat tartott a lakásában, naphosszat gyönyörködött bennük, „ö is mielőbb madár akart lenni” — magyarázták komolyan. Véletlen volna, hogy megismerhetet- len Indiáról beszélnek? (Bár egy indiai lapszerkesztő sze- r'”< b-írom élet már elegen- fl" ■•-'■■-•o " kontinensnyi ov- •" -úiez ,..) Atomkutató központ, „párszietető”, fantasztikus nyomor, modern gyáripar — vajon hol találni még ilyen végleteket? Az indiai kormány politikája épp a hatalmas aránytalanságok megszüntetését célozza. „Nem számoljuk fel a magántulajdont — hirdeti a hatalmon levő párt, a Nemzeti Kongresszus programja —, de meg akarjuk akadályozni, hogy e tulajdon túllépje az ésszerű határokat, s a gazdaság és vagyon kevesek kezébe összpontosuljon, mert ez ellentétes a demokrácia és a társadalmi igazságosság elveivel. Az „ésszerű határok” megvonása érthetően elriasztja az indiai nagytőke képviselőit. A haladó belpolitikai irányvonal, amelynek szinte természetes kiegészítője a progresszív külpolitika, időről időre csatasorba állítja a kormány eléggé vegyes ellenzékét. Legutóbbi közismert példája ennek Indira Gandhi pere. A kormányfő elleni vád nevetséges volt: egy kerületi bíróság azért marasztalta el, mert titkára (vagyis egy köztisztviselő) 1971-ben segédkezett választási kampányának megszervezésében. Mindezért öt évre megfosztották volna Gandhi asszonyt állampolgári jogától. Egyetlen jellemző véleményt idézünk csupán, az Europec-ét. „Ha ez bűn volt — írta az olasz polgári lap —, akkor a mi politikusaink legalábbis akasztófát érdemelnének.” ’ Indira Gandhi természetesen fellebbezett, ám a legfelső bíróság tárgyalására mái nem korült sor. A parlament visszamenőleges hatállyal módosította a választási törvényt, kimondta, hogy köztisztviselők is részt vehetnek a kampányban. Jóváhagyták ezenkívül a jobboldali zavarkeltés miatt bevezetett szükségállapotot. ★ A jobboldali ellenzék, s néhány nyugati sajtóorgánum szabályos hisztériába kezdett, bizonyítván, hogy a tehetetlenség dühödt érzése könnyen eredményezi alapvető fogalmak feledését. Az ellenzék szabotázsakciói ugyanis a polgári demokrácia klasszikus játékszabályai szerint is törvénytelennek minősülnek; a választási törvény módosítását viszont a képviselők kétharmados többsége hagyta jóvá. Az Indiából érkező hírek most a helyzet normalizálódásáról tanúskodnak. A szükségállapot nyomán — mint a londoni Times írta — „példátlan rend” uralkodik az országban. Korrupt hivatalnokokat, feketézőket tartóztattak le, s hosszú idő után először esett az élelmiszerek ára. A parlament egy sor pozitív tervett hagyott jóvá. Előirányozták az alapvető fontosságú cikkek árának csökkentését, a föld nélküli parasztok földhöz juttatását, a munkások körülményeinek javítását, jogaik bővítését. Indira Gandhi pártja a jelek szerint megerősödve került ki a válságból. Halász György (NjjwmjQ 1975. szeptember 26., péntek Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka
