Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
Diadem a dombtetőn A sofetosiiyá Eger egyäa #tessége a Rácz templom, festői fekvésű domb ritka értékű diadémja. A magaslatra felhallik a város megannyi zaja. Ellátni a Hadnagy úti. lakótelepre, oldalvást tekintve feltűnnek *z új építkezések, jelenünk be tancsodái. Ám itt fenn, » múlt tárta hívogatóan kmpuit. Itt a falak körül ősök csontjai pihennek, a furcsa formájú •írkövek feliratai tanúskodnak arról, hogy egykor — méghozzá szép számmal — görögök és rácok is éltek a hegyek alján meghúzódó házak ban. Mindegyiken ott a híres bizánci kereszt, amely szív alakúvá terebélyesedik, s a görög sorok alatt koponya mintázata domborodik ki, emlékeztetve a kíméletet Bem ismerő elmúlásra. S arra is, hogy ezek a messzi földről, a napsütötte, a tengerkoszorúzta göröghonból érkezeti emberek mennyi harcot vívtak megnyirbált jogaik visszaszerzéséért, a jnunkás élet apró örömeiért. A tizenhét éves arát a házasság küszöbéről szólította a végzet. Tragédiájáról így vallanak az 1768-ban felvésett sorok: „Pata György jegyese vagyok, Mirer Mária, most pedig földbe eltemetve, s itt várom jegyesem üdvözülését mint halandó testem a feltámadást.” Véletlenül — több mint kétszáz év távolából is — tudjuk, hogy a vőlegény, módos polgárként hosszú életet élt, s honfitársaihoz hasonlóan ő is küzdött azért, hogy a rác és a görög náció megőrizhesse hitét, nyelvét, ősi kultúráját, s ezen a dombon templomod!: emelhessen, olyat, amely méltó « metszi hazában lévőkhöz... Példaképük a kalandvágytól űzött, a tengereken hány- kódó, % jókora ravaszsággal megáldott Odisszeusz lehetett. , Kereskedtek .— méghozzá nagyban — egészen addig, amíg elveszett a majd ezeréves Bizánc. Konstantinápoly tornyaira félhold került, s a barbár törökök végigdúlták, megsarcolták Hellászt, megfojtva minden kezdeménygzést, életképes ötletet. Aki tehette menekült, s féltve őrzött vagyonkájával másutt próbált szerencsét. Sokan kerültek Magyarországra, sőt Egerbe is. Hamarosan ott folytatták, ahol szülőföldjükön abbahagyták. Kilincseltek, kérvényeztek a letelepedésért, az érvényesülésért. öntudatos volt ez a náció, semmi áron nem adta fel hagyományait. Az Ágoston rendi szerzetesek középkori templomát szerezték meg maguknak, s elutasították Róma és az egymást követő egri püspök kemény reguláját. 1745-ben felújították az omladozó épületet. 1753-ban toronnyal is megtoldottak. Nem sajnálták a pénzt: ha kellett erejükön felül is áldoztak, mert a bizánci hatás nyomán virágba szökkent pravoszláv rítus nemcsak az ősök vallását jelentette, hanem az elődök nyelvét, kulturális örökségét is. S erről semmiképp nem akartak lemondani. Ha kellett, megtagadták kalmár ösztönüket is. Iskolát, s monumentális templomot terveztek és terveztettek. s elhatározták, hogy legyőzik Eszterházy püspök ellenkezését, úrrá lesznek a vele nem egyszer szövetkezett városi magisztrátus praktikáin is. ötszáztizénkét görög és rág döntött így, összegyűjtötték a közel húszezer forintot — akkoriban iszonyatos összegnek számított ez a summa — s útjára indult az izgalmas jogi fordulatokban, kölcsönös cselvetésekben bővelkedő játék. A copfstílusú szószék ködték. Már. november tűén ■ kézhez kaptáit a helytartótanácstól az engedélyt. Hiába ügyeskedett főpapi sugallatra a város, csak « rácok nyertek. Gyors ütemben hozzá is kezdtek . a munkához. A püspök rezignáltan visszavonult, s arra is hajlandó volt, hogy százezer téglát adjon — természetesen jó pénzért — a szívós építtetőknek. 1788 július elsején áldották meg a templomot. Az ünnepség fényét az egri várból lehozatptt mozsár- agyúk díszlövéséir,c emelték. . S lett iskola is... Mestert fogadtak, Janko- vies Miklós képfaragót, aki stílusában ötvözte az ikonfestészet tradícióit a barokk piktúra fogásaival. Az egymáshoz szelídült színekben két világ harmóniája tükröződik. Gazdagítva a korabeli magyar művészet ízeivel, hiszen Janko- vics — akarva-akaratlan — nálunk is nyitott szemmel járt, tanult. Vagyont nem hagyott hátra, művei mégis megőrizték nevét. Mintha az a közel kétszáz év el sem telt volna. Az egykori görögök utódai is hazatértek verőfényes országukba, s elődeiket is elfeledték. A templom és berendezése, ez a ritka művészettörténeti, építészeti és képző- művészeti emlék azonban máig is áll, s körülötte sorakoznak a jó kereskedelmi érzékű, szprgos, keménykötésű, töretlen akaratú ősök hantjai. FÁK, SŰRŰSÉG, vízmosások, keskeny csapások, magányos sziklák közt kígyózik a szerpentin, s mintha valami delejes erő von- zaná mind magasabbra. Fürge autóval is soknak tűnik a felfelé kapaszkodás. Hát még mennyi ideig tarthatott az út gyalogszerrel, mondjuk másfél száz esztendővel ezelőtt. Fáy András uram bizonnyal nem hintóból tekintett szét ezen a vidéken 1819-ben, különben le nem írhatta,volna: „Az egymásra tornyozott Mátra csúcsai, kékes horizontú bércek s általuk a világ zajától külön- szakasztott nyájas völgyek, hímes rétek és ezek aljain ezerféle kígyódzás között csergő Tárná patakja, a tisztes ókorra szenderítő várak omladékai — édes képeket nyújtanak a lágy képzelgésnek ...” Tíz évvel később, 1829-ben, bakancsos turista módjára, Vörösmarty vágott neki az áthatolhatatlan' rengetegnek. Saját lábon haladva kereste fel a rejtett forrásokat, derűs réteket, a vadregényes csúcsokat. „Szaporán s mohón hágdáltunk a meredek Mátrán — írta barangolásáról. — ösvényeink fák között s patakokon vezettek által, melyek néhol oly csekélyek, hogy a kövektől. kik között elfolynak, alig láthatók..." Mi a Mátra derekáig ka- paszkodunk autónkkal, a gályái elágazásnál elhagyjuk a szerpentint. Tölgyes szálerdőben lejt a zúzott kővel megszórt nedves földút Majd mintha egy hozzáértő rendező kéz lassan, har tásosan széjjelhúzná az erdők sötét bársonyfüggönyét, egyszerre szélesre tárul a kilátás s megmutatja magát a rejtőzködő táj: Csórrét. AZON A HELYEN vagyunk, ahol a vízműóriás épül, ahol új tengerszem, tiszta vizű, mély hegyi tó születik, s ahol átrajzolják egy egész vidék térképét. Mindebből azonban semmit sem látni. Csupán egy emeletes, lapos tetős, hosszú derekú szürke épület, s rajta az élelmiszerbolt felirat jelzi az emberi élet szigetét. Körös-körül erdő. Derűsen búcsúzik a nyár, 6 a természet, akárcsak egy befejezett festmény, amelyre az utolsó ecsetvonást is felrakták, már nem rikít nyers, harsány színekben, hanem kiérlelt, mélytüzű, gazdagon árnyalt tónusokba váltva áll. Szép, szép e.z a kép, csak így üres és hiányos. Hiányzik az építőtelep jól ismert hangulatát idéző mozgalmasság, a munka élő, sokféle és sokszínű zaja. Király Mihály létesítményvezető, derűs mosollyal magyarázza^ hogy van itt élet, zaj is. lárma is. Százötven ember serénykedik naponta, hogy mielőbb egészséges ivóvizük legyen a környező településeknek. — Szabolcsiak, borsodiak és' környékbeliek dolgoznak a beruházáson. Nagyobb részük, nyolcvan ember, itt is méter, a tó legmélyebb pontja a vasbeton toronynál van, ahol a vízoszlop 25 méteres, A völgyzáró gátba nem kevesebb, mint 250 ezer köbméter földanyagot építettünk be. Tengerszint felett mért magassága meghaladja az 586 métert, így ez ma az ország legmagasabban fekvő völgyzáró gátja. S ami minden érdekességnél értékesebb, az az, hogy üdülőkkel, gyógyintézetekkel együtt 30 —40 ezer ember jut ebből a mesterséges tóból Úszta, egészséges és jó ízű ivóvízhez. Vizet kap innét Mátraháza, Kékestető, Galyatető, s a környék települései mind, a mátrai hárem „szent” [falu, Bagolyirtás, FallóskúL A GATKORONÁRÖL keskeny hídon át besétálunk; a tengerszem fölé, s a vasbeton torony mellvédjéről kihajolva figyeljük a vízcsillogást. Az őszi napfény derűjében úgy szikrázik az erdők és hegyek sötét foglalatában a Mátra „tengere”, mintha valóban kincsekkel megrakott varázsláda volna. Szél se mozdul, de partközeiben meggyűrűződlk a víztükör. Halak sdklanak kecsesen. Pisztrángok cseréltek Kemeniczky Beásó, munka közben (Fotóé Szabó Sándor) él. Autóbusz szállítja őket haza hét végén és vissza a hét elején. Van villanyunk, vizünk, rádió, televízió. Párádról szállítjuk az ebédet, itt helyben van melegítő- konyha, étterem, s az élelmiszerboltunk ellátása is megfelelő. Nem .-elzárt, elhagyatott sziget ez. Magam is itt élek családostól. FIATALEMBER, afig lé-T pett túl a harmincon. Snem Csórréten kóstolt bele először a hegyvidéki völgyzáró^ gátas vízmű építésébe. Dolgozott korábban a lázbérd tározónál, s ez a létesítmény — a Litke—Mihály-nyerge közötti tározóval együtt — felügyeletileg ugyancsak őhozzá tartozik. — Lázbércen most jelentős bővítési munkák kezdődnek — újságolja. — 180 milliós költséggel vízvezetéket, átemelőtelepeket építünk a Bélkő áljáig. A lázbérd tározóból kap majd vizet • bélapátfalvi új gyár óriás. A Csórrét hullámos tisztái sán ballagunk. A rét jó dar rabig szelíd -lejtéssel ereszkedik, majd hirtelen mere- dekebb szögben hullik alá egy völgybe. A Gyöngyösig lenyúló Nagy-patak völgye ez. Alattunk a barátságos völgykatlan, fölöttünk a hegylánc vaskos dereka, Galya, s letekint ránk derűs fennségéből a tv-tomyos fej- díszű Kékes. Arra pillantva, ahol a széles, tömör gát zárja el a völgyet, a szó szoros értelmében földbe gyökerezik a lábain a meglepetéstől. A gát mögött sima, széles víztükör ragyog a napfényben, méltóságteljesen nyújtózik el a hegyhátak között, félnyúlik - egészen a völgyfőig, s szinte egybeolvad a környező erdőkkel, ormokkal, amelyek föléje hajolva szemlélik magukat. Valóságos drágakincs itt, ez a tengerszem az élő erdők foglalatában. — Azért esett erre a helyre a választás, mert itt a legoptimálisabb a völgy vízgyűjtő területe. Két kisebb, vizet csörge- deztető völgy — a Nyírjes — és a találóan szép nevű Aranybányafolyás — torkollik itt a Nagy-paták völgyébe. A természet egy ihletett pillanatában éppen Csórrétet jelölte ki találkahelyül * vizeknek. A VÍZMÜÓRlAS építésének történetét így meséli Király Mihály: — 1971-ben kezdődött itt az élet. Legelőször is megtisztították a víz alá kerülő területet a fáktól és bokroktól. Ezután következett annak a vezetéknek a tározó alatti lefektetése, amely az Aranybányafolyás vizét a régi tisztítóba juttatja, hogy a munkálatok során se legyen semmi zavar Mátraháza és a környék ivóvízellátásában, Ily módon szolgáltatjuk a vizet mindaddig, amíg az új vízmű el nem készül. A régi vízmű igen kis teljesítményű, napi 800 köbméter. Az új tisztító kapacitása ennek több mint négyszerese lesz majd, napi 3500 köbméter. A Mátrai Regionális Vízmű építési munkáit három ütemben tervezték. Elsőben .megépült a völgyzáró gát, s egy több feladatú, kettős burkolatú vasbeton torony, amit a gát- koronával híd köt' össze. Második ütemben a tisztítómű, harmadikban pedig a gravitációs vezetékek megépítése szerepelt. A nyomóvezetékből pár kilométer hiányzik még. S innét a gátról is odalátni, úgy fél kilométernyire, lejjebb a völgyben, nagy tempóban halad a víztisztító mű építése. Év végére minden hátralevő munkával elkészülünk. s a jövő év elején sor kerülhet a próba- üzemelésre is. A történet mellé néhány érdekes adatot is elősorol. — A tározó vízbefogadóképessége egymillió köbméter. Az átlagos .mélység ® nyájukat a hegyi tó vizével — Na, végre — lendíti előre a karját vidáman Király Mihály — látja őket? A tó színpadára léptek a vadkacsák. Korzózik a «Bálád. Tavasszal érkezett idea pár és itt is költött. Hat csemetét nevelnek. Csodásán megváltozik ez a környezet. Felfedezték a vázét a szarvasok és az őzek is. Augusztus közepén idejött fürdőzni egy szép bika. Könnyedén átúszta a széles tavat. Az őzek ismerkedése a vízzel már tragikusabban végződött, mivel érzékenyebbek, penyébbek. Két őz is megpróbálta az átkelést, de a hideg víztől górcsői kaptak. Hiába mentettük ki őket ladikkal, ijedtségükben sok vizet ■ njieltek és sokkos állapotban vergődve, a parton kimúltak. Mi ’élőbb körülvesszük a távét Vadvédelmi kerítéssel. A környező erdő lombos fái és a víz között pedig fenyőkből állítunk vé- dősávot, hogy mind kevesebb legyen a vízben a levélszennyezés. FIGYELJÜK A szikrázó, csillámló víztükröt. A Mátra „tengere” szemünk láttára nő, duzzad, dagad. A Nyírjes- és az Aranybányafolyással találkozó Nagy-patak évezredeken keresztül könnyelműen tékozolta vizét. Tavasszal részegülten tombolt, kertekre gázolt, réteken hempergett, míg nyaranta elsoványodva vánszor- gott, s szinte alig látszott medrének kövei. között. Az esztelen tivornyáknak immáron vége. Vizét az ember megszelídítette és tengerszem, szép tiszta vizű, mély hegyi tó lett belőle. A vízszegény Mátrában legnagyobb kincs a víz. „A víz halhatatlan élet, orvossága a testnek, szellemnek egyaránt” —7- a világ egvik legrégibb írott tanításában, a Védák szent könyvében őrződött meg ez a bölcsesség. S hogy mennyire igaz, éppen a mátrai példák igazolják: a vegetáló településeknek új életet visz az éltető víz. így készülhetett el — a csórreti tengerszemnek köszönhetően — végre Mátraháza fejlesztésének terve is. — Ha a hátralevő munkákkal elkészülnek, ha a 150 milliós beruházás megvalósul, mit csinálnak Csórréten az emberek? — A vízmű kiszolgálásához 15—20 ember is elég lesz. Hogy mit csinálnak a többiek? Csomagolnak és tovább mennek máshová. Hogy valahol a hegyek között új völgyzáró gátas mesterséges tavat építsenek. Hogy valahol a hegyek között elkezdjenek mindent elölről... ■ . Először a megye lépett. A háttérben természetesen a nagyhatalmú egyházi földesúr állt. Meg is érkezett a királyi rendelkezés 1784. november 2-án s megtiltotta az építkezést Az ellenpárt praktikát sejtett, s csalásra, okirathamisításra gyanakodott. Így hát nem adta fel, s kihasználta " H. József 1784. októberi egri látogatását. Az Eszterházyra füstölgő uralkodót eredményesen evőzAki ide feljön, az előtt a múlt szélesre tárja kapuit elmerenghet Mirer Mária i sorsán, s részese lehet a végtelen művészet felemelő áhítatának... 1 B A manzárdtetős barokk plébániában nevelkedett valaha a költő Vitkovics Mihály, akinek szerb apja itt paposkodott s naponta járta a templomhoz vezető fedett folyosó agyonkoptatott lépcsőit. Az egykori iskola épületében él éppen fél évszázada Kameniczky Dezső műbútorasztalos, akit megigézett a műemlék hangulata, s térítésre nem is számítva gondnokoskodik, fogadja a látogatókat, őrzi a relikviákat, többek közt Kazinczy Ferenc egyik levelét. Ö kalauzol az Adami János kőfaragó mester által készített déli kapun át megannyi kincs birodalmába. Itt a férfiak jöttek be, jobbra a nők helyezkedtek el, s gyönyörködhettek a monumentális ikonosztázion- ban, az aranyozott díszek csillogásában. Most művészek szorgos- kodnak a szentély kupolájáig nyúló állványokon, kezük nyomán újjászületnek a megkopott freskók» Oldalt pomp ás ikonok sorakoznak. Olyan is akad köztük, amelyik a XV. századból való, s e művészetág orosz fénykorát, Andre j Rubljov munkásságát idézi. Bíbor és arany váltakozik mély barnával, s felvillan — egy-egy arc, egy-egy jelenbe fürkésző tekintet. 1936-ban villámcsapás sújtotta a templomot A helyre- állítással senki sem törődött, mert csak néhány görögkatolikus maradt a városban. Szmrecsányi érsek is szerette volna birtokba venni, s már intézkedett, hogy elszállítsák a csodálatos ikonosztázt. Valamit tenni kellett: az önkéntes gondnok dr. Voit Pál művészettörténészhez ment fel Budapestre; az egri származású családot ugyanis ismerte. Szerencsére nem hiába kopogtatott... Évek múltán felfigyeltek az értékes építményre is, és 1967-ben — az Országos Műemlék Felügyelőség támogatásával — végre megkezdődött a teljes helyreállítás, amely. valószínűleg 1976-ra be is fejeződik. Ekkortól jöhetnek majd a turisták, s a templom régi fényében várja a művészet - kedvelőket. Kinn alkonyra jár az idő. A magaslatra felhallik a mai város megannyi zaja, a Széchenyi útról az autók dübörgése. Ám itt a nyugalom honol. A bizánci keresztes sírkövek között mégsem az elmúlás érzése borzongat, hanem a múlt üzenete, a kultúrába vetett hite babonáz meg. S a kitartás, az akarat erejét hirdető ékesség, a festői fekvésű domb ritka diadémja. Pécsi István Tengerszem a Mátra vadonéban
