Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-18 / 219. szám

Az utolfco felvonás Őszi munkák a határban Szerencsésen befejeződtek a mezőgazdasági nagyüze­mekben a nyári munkák Szerencsésen, de kétségkívül nem a legeredményesebben, hiszen valamennyi termelő­szövetkezetben és állami gazdaságban az idén jelentős terméskieséssel zárult a kalászosok betakarítása. Ez nem véletlen, és nem is vala­miféle hanyagságnak a következménye. Mindenki tudja: tavaly ilyenkor rend. kívüli időjárási viszonyok uralkodtak, hogy még az ie csoda, hogy ilyen minőségben el tudták végezni az akkori őszi munkákat, a talaj-előké­szítést és a vetést. Az elmúlt hetekben ismét gyakori esőzések voltak, 6 ez bizony nem kis riadalmat kel­tett. Több helyen felmerült: „Csak nem ismétlődik meg a tavalyi helyzet?” Különösen a szőlős gazdaságokban oko­zott máris jelentős kárt a szükségesnél nagyobb esőzés, de nehezíti a burgonya, a cu­korrépa betakarítását is, s lényegében a kukoricára sem kellene már a csapadék. Szeptember második hete jól indult. Igazi napfényes, kellemes őszi idő köszöntött be. Ezt mindenütt igyekeztek is kihasználni termelőszövet­kezeteink és állami gazdasá­gaink. — Megkezdtük a cukorrépa betakarítását — tájékoztat a Füzesabonyi Állami Gazda­ságban Farkas János, nö­' vénytermesztési főmérnök, ‘»akitől azt is megtudjuk, hogy «az idén — cukorrépa-termelés • ‘bővítését célzó megyei ver- isenyfelhívás hatására — majdnem 100 hektárral na­• gyobb területen, termesztenek: cukorrépát a korábbi évek­nél. Így 380 hektár területen dolgoznak a gépek és embe­rek. — Milyen' termésre számú, ^tanak? í — Jobbnak ígérkezik a ta­valyinál, legalább 50 mázsá­ival. Átlagosan 350 mázsát vá­runk hektáronként, de van­nak olyan, tábláink, ahoi a 490 mázsa is meetesz. Az áliami gazdaság egyéb­ként mór tavaly komplex be­takarító gépsorral rendelke­zett. Ezek között említhető meg a francia Herriau betaka­rító gépsor és az SZK—6-os öniáró kombájn. — Nem kis munka áll előt­tünk — mondja Pusztaszik­szón Szőke Jónás kerületve­zető —, de gépeink és szak­embereink megbirkóznak ezekkel a feladatokkal. Az említett két betakarítógép mellett három MTZ-traktor éí-16 tehergépkocsi végzi a cukorrépa betakarítását. Szeptemberre húsz, október­re pedig 19 munkanapot ter­veztünk, hét-, illetve tizenkét hektáros napi teljésítmény- nyel. Október 1-ig csak a Herriau dolgozik majd, mert a cukorgyár nem tud átven­ni több répát... Füzesabonytól kissé távo­labb, egyik megyszéli terme­lőszövetkezetünkben — a Szi- halmot, Mezőszemerét és Egerfarmost magába foglaló Rimamente Termelőszövetke- ; zetben — ezen a héten már a kukorica betakarítására ké­szülődnek. Amint a termelő- szövetkezet elnöke elmondot­ta. most az egyesülés első évében kerül sor először ilyen nagvobb területen a kukori­Akrobatamutatvány lánctalpas traktorral. Tiz éve korölja” Hock Ferenc, a gép vezetője. ca betakarítására. Ugyanis a Rimamente Termelőszövetke­zet az idén lépett be a nád­udvari kukoricatermesztési rendszerbe. — A becslések szerint lé­nyegesen jobb lesz az átlag­termés, mint korábban bár­melyik községünk határában. Ha a rossz időjárás nem ne­hezíti a munkánkat, mintegy 50 mázsás átlagot remélhe­tünk — mondja Dobó Géza tsz-elnök. A betakarításra egyébként alaposan felkészültek: két John Deere és egy E 512-es adapterrel felszerelt kombájn végzi ezt a fontos őszi mun­kát. A traktorok sem pihen­nek, hiszen a majd kétezer hektárnyi őszi szántás tervé­ből már ezer hektáron befe­jezték a talaj-előkészítést, előkészítették a vetőmagvakat is, és a napokban megkezdik az őszi kalászosok vetését. Nemcsak az Alföldön, de a hegyvidéki gazdaságokban is serény munka folyik. A Mát­ra északi oldalán fekvő kis települések termelőszövetke­zeti tagsága is a határban szorgoskodik. Mátraderecskén a silózás, a silókukorica be­takarítása folyik. Horváth Sándor és Hock Ferenc trak­torosokkal a központi tanyán találkoztunk. — Harmadik hete hordjuk a silót — mondja Horváth Sándor. — Két hatalmas be­tonkádat már megtöltöttünk, most éppen elakadt az egyik tolólapos MTZ, itt, a silógö­dör aljában. — Nekem nem kell ettől tartanom — lép mellénk Hock Ferenc, aki a lánctal­pas SZ 100-ast vezeti, s bi­zony a szemlélőnek a lélegze­te is eláll, amint őt figyeli munkavégzés közben: szinte 45 fokos szögben kapaszkodik fel gépével a „silóhegy” tete­jébe. — Nem fél, hogy felborul* — Tíz éve dolgozom ilyen géppel, s még egyszer sem történt baj. Fel kell mászni a siló tetejére, hogy minél job­ban belepréseljük ebbe a be­tonbunkerbe az összevágott zöld takarmányt — mondja, miközben egy drótkötél köz- beiktatásával kihúzatja az el. akadt MTZ-t. A szomszédos Mátraballán, a falu fölötti dombon, al- maszüretelőkkel találkoz­tunk. Szedik a legkorábban érő Golden-fajtát. — Tíz vagonnal már a vas­útállomás melletti tárolóban ,ava­útra készen az első szállít mány — tájékoztat Zám 1st ván, a közös gazdaság fő­könyvelője. — Milyen a minőség? — Napok óta itt-tartózkod­nak a külkereskedelmi válla­lat és a SZÖVTERMÉK át­vevői, s eddig kedvezőek a tapasztalatok. A most lesze­dett mennyiség jelentős része ugyanis exportra alkalmas. Ugyanakkor az egyik legked veltebb fajtáját, a Starkingot még virágzáskor elvitte fagy. Ennek ellenére a 60 hektáros területünkön az idén is komoly termésre, mintegy 120—130 vagonra számítunk. Mátraballán ezen a héten kezdték meg a burgonya be­takarítását is a Gáratványa. dűlőben. Egy BSZ 3-as forgó­villás burgonyaszedő gép for. gat ja ki a gumókat a földből s a szomszédos derecskéi ál­talános iskola felsőtagozatosai gyűjtik a termést a hálószerű szákokba. — Kissé gátolja a munkát az elmúlt napok nagy esőzé­se — mondja Fodor János, a termelőszövetkezet gépcso­portjának vezetője. — Ugyanis a talaj még mindig nagyon nedves. A többi terü­letünkön valamivel jobb és minőségibb termésre számí­tunk. Az utóbbi napok Időjárása kedvez a mezőgazdasági munkáknak. Ez most nagy örömöt jelent mindenütt, hi­szen a termelőszövetkezetek tagsága és vezetősége minde­nütt reménykedik, hogy a si­keres őszi betakarítás még sokat pótolhat a kalászosok­nál mutatkozó kiesésekből. S ami ugyancsak fontos: a jó ta­laj-előkészítéssel, az őszi ve­tések szakszerű elvégzésével alapozhatják meg a jövő évi gazdálkodást. Faltkfi Sándor Éttermek, pincérek, vendégek TV. Még mindig a Rák — de hol a béka? Ha van Egernek országos hírnévre szert tett étterme, akkor ez a Vörösrák. Na­gyobb elismerés aligha illet­heti a dolgozóit, mint az, hogy hosszú évek alatt nem romlott a színvonala. A je­lenlegi üzletvezető, Varga Mihály nem is igen követhet más célt, mint hogy to­vábbra is tartsák meg ezt a 6zinvonalat. Ebben az elkép­zelésben teljesen egyetérte­nek vele a pincérei, akikről már messziről látszik, hogy szinte szerelmesei a szak- , mának. Így a Vörösrák ma azon kevés éttermek közé tartozik, ahol akár három­negyed 8-kor is megrendel­heted a vacsorádat, elkészí­tik, udvariasan kihozzák — pedig 8-kor már záróra len- jie... Jövőre viszont megkezdik a Rák rekonstrukcióját — Mi lesz utána? — Szeretnénk — mondja Varga Mihály — együtt ma­radni, hogy az új Vörösrák­ban is együtt tudjuk majd fogadni a vendégeket. — Valamikor a békaoomb volt a Rák egyik speciali­tása. Most már hosszú ideje nem kapható. Vajon re­konstrukció után lesz-e új­ra? — Mi nagyon szeretnénk. Ezen a nyáron én magam is rengeteget szaladgáltam utána, de a régi békások már oda vannak. Utánpót­lásuk pedig, úgy látszik, nem igen akad. — Tehát a béka — hogy ildomosak legyünk — ug­rott? — Egyelőre igen. De ha nagyon megbosszankodom miatta, hát én magam me­gyek el békát fogni. Nos, akkor kívánunk még — egy kis pluszbosszúsá­got... Két „romlott” óra — éjfél előtt Véghső Miklós, a Széche­nyi üzletvezető-helyettese. — Több helyen — szakmai berkekben — úgy véleked­nek, hogy Egerben a Szé­chenyi a legrosszabb „kocs­ma”. Mi erről a véleménye? — Nagyon meglep, bár abban van valami, hogy es­te 10-től éjfélig, a záróráig gyakran erősen. illuminált emberek gyülekezőhelye. De az ok egyszerű: itt a környé­ken este 9-kor, legkésőbb pedig 10-kor minden ven­déglátóipari üzem bezár. Egerben nincs is más nyitva, ilyenkor, csak a Park, a Kazamatabár, meg itt a szomszédunkban a Vadász- lehet — a többi? Az Is két­kürt. Ezek mind első osztá­lyú helyek, csak mi vagyunk II. osztályon. Szóval, itt •zsúfoltság van, a Kürt meg kong az ürességtől, de hagy­juk ezt, nem akarok rosszat mondani rá. hiszen egy vállalathoz tartozunk. — A korábban záró he­lyekről ittasan érkeznek ide a vendégek? — Persze ... illetve: biz­tos, hogy ittak, de még nem látszik úgy rajtuk. Sokan úgy vannak, hogy amikor bejönnek, tulajdonképpen még meglennének. Valahol, éppen a holtponton .,. Az­tán isznak rá egy üveg sört, vagy egy féldecit, és már készen is vannak. Ettől el­tekintve viszont, nem hi­szem, hogy a mi éttermünk lenne a legrosszabb. A pin- cérgamitúránk jó, a forgal­munk is. Trg/aly 5 milliós tervünk volt, mi 5,5-re tel­jesítettük. Panaszkönyvi be­írásunk egész évben nem volt, és eddig még ebben az évben sem. Dicsérő írást, le­velet, köszönetét annál töb­bet kaptunk. Ha jól emlék­szem, eddig 75-öt. Az IBUSZ, az Express, a pécsi Coop- turist, meg még egy egész sereg, mind idehozza a cso­portjait. Hát jönnének, ha olyan rossz lenne ez az ét­terem ?! Valóban, szép, tiszta, ízlé­sesen megterített asztalok várják az éppen típusebéd­hez érkezőket. Ügy tűnik, ha valóban ez lenne a legrosz- szabb „kocsma” Egerben, akkor még örülhetnénk is, mert ugye, akkor milyen jó ségtelen lehet azonban, hogy az az éjfél előtti két óra, az alaposan lerontja a Széche­nyi színvonalát, — Mi lenne, ha este 10 órakor bezárnának? — Nem teljesítenénk a tervet. De ezt ne írja meg. Legalább ennyire fontos, hogy ezzel megvonnánk a szórakozási és táncolási le­hetőséget és a fiatalok, akik a többi vendéggel együtt más szórakozóhelyre menné­nek. de mivel azok mind I. osztályúak — sokkal többet fizetnének. — ^Akkor hogy lehetne megszabadulni a lumpen elemektől ? — Egerben nincs detoxiká- 16 intézet. Létesíteni kéne egyet. Már régen szükség lenne rá, nagy fékező hatá­sa lenne a mértéktelenül italozókra. — Ez nem is rossz ötlet. Nos akkor mégis, melyik a legrosszabb étterem? — őszinte legyek? Ne­kem nincs időm arra, hogy körbejárj am valamennyit.. De ha azt yesszük, szinte bármelyiket ki lehetne hoz­ni legrosszabbnak, mert olyan ni no* hogy mindig minden rendben menjen. — És a legjobb? — Az Unicornis. Am ha Herczeg, a szakács nem ott lenne, akkor azt hiszem, ott is más lenne a helyzet... (Folytatjuk.) B. KUN TIBOR Következik: HA A PINCÉR — „FÖŰR”. Két és fél milliárd kártérítés a mezőgazdaságnak Az idei szélsőséges időjá­rás súlyos veszteségeket oko­zott a mezőgazdaságnak. Az Állami Biztosító eddigi ada­tai szerint a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott kárté­rítés összege ebben az évben eléri .a 2,5 milliárd forintot, tavaly kétmilliárd forintot kaptak a gazdaságok. Az esős idő hatására az idén különösen nagy pusztí­tást okozott a belvíz, amely összesen 208 ezer hektáron károsított különböző szántó­földi növényeket. A kárt szenvedett 36 állami gazda­ság közül mindössze nyolc­nak, 482 termelőszövetkezet közül pedig csak 161-nek volt kiegészítő vízkárbiztosí­tása. Ezért az Állami Bizto­sító csak 37 ezer hektárnyi területre nyújthatott kártérí­tést, amelynek összege így is mintegy 165 millió forint, szemben az elmúlt évi 78,6 millió forinttal. Nem kímélte a mezőgazdaságot a jégve­rés sem. A tavalyihoz képest nemcsak a jégveréses napok száma növekedett, de na­gyobb területen is pusztított a jég, és a károk is súlyo­sabbak voltak. Az idén ed­dig 842 millió forintot fizet­tek ki jégkárokra, több mint kétszeresét a tavalyinak. A mezőgazdaság vihar-, árviz­es állatkárai a múlt év azo­nos időszakához hasonlóan alakultak. (MTI) Az iskolában kezdődik Burgonyaszedéa a mátrabaUai Gáratványa-dülöben iíff«É©; Feri Márton) E sztendők óta sokat és sokféle megközelítés­ből esik szó az iskolai de­mokratizmusról. Ha a hiva­talos szóhasználatot elhagy­juk, tulajdonképpen azokról a bonyolult összefüggésekről, hogy miként alakul — és alakuljon — iskolánkban a diák és tanára kapcsolata; mennyire legyen „nyitott” az iskola; hogyan vegyen részt „teljes jogú félként” az ifjú­sági szervezet a diákok irá­nyításában, nevelésében; de ebbe a fogalomkörbe sorol­ható a tantestületi demokra­tizmus, tehát a nevelők egy­más közötti munkakapcsola­ta is. Már az új rendtartások ad­tak bizonyos támpontokat ahhoz a — napjainkban erő­södő, csak éppen a kiteljese­désig nehezen jutó — folya­mathoz, amely azt célozza, hogy az iskolai „kapcsola­tok” gazdagabbak, teljeseb­bek és — demokratikusab- bak legyenek. A különböző rendelkezések, minisztériumi és tanácsi ajánlások szintén útmutató jellegűek. 3 ha a mai iskolai életet egybevet­jük — például — a tíx év­vel, netán a még korábbi helyzettel, .bízvást mondhat­juk, hogy lépegettünk előre az iskolai demokratizmus eléggé „bejáratlan”, néhol buktatás útján. Hirtelenjében egy korábbi, tán négy-öt hónappal ezelőtt történt eset jut eszembe. Egy vidéki, nagyobb általános is­kolában lopás történt, a kis bűnös is megkerült, felelős­ségre vonásnak kellett kö­vetkeznie; egyébként a 100 forintot kicsivel 'haladta meg a kár. Az igazgató megkér­dezte az ’ osztályfőnök véle­ményét, aztán a diákönkor­mányzat két tagját kerte, egyikük az osztályban tanuló kislány volt. Elbeszélgettek, tanácskoztak. A csapatvezető is véleményt mondott, kiala­kult a közös álláspont — s a „bűnössel” közösen értet­tek szót, a büntetést közösen mérték ki rá. Ugyancsak egyik vidéki iskolában, gim­náziumban tapasztalhattam, hogy az igazgató, most, a tanév első napjaiban szinte a tanév teljes menetrendjét megvitatta az osztályok diák­küldötteivel. Az ifjúsági programokat, a klubnapok, kirándulások terveit együtte­sen körvonalazták. Ez a ki­váló pedagógus tartózkodott attól, hogy ötleteit minden­áron keresztülvigye, megbí­zóit a gyerekek ítélőképessé­gében. Nem az első ilyen kezdeményezés: ugyan cso­da-e, hogy az iskolában ol­dott, jó a légkör, a tanár, a diák jól érzi magát?... Maradjunk kicsit az utób­binál: a tanár közérzeténél. Száz és száz példa tanúsítja, igen jó előjellel, hogy az ér­tő és demokratikus szellemű, módszerű iskolai vezetés a tanári kollektívák leghatá­sosabb inspirálója. Az igazi pedagógiai alkotó szellem, a Hasznos nevelési módszerek sora ott bontakozik ki, ahol baráti, jó légkör uralkodik a tantestületben — ahol a ve­zető és a beosztott nevelő viszonya korrekt, demokra­tikus. Nem mond ellene ez az igazgatói tekintélynek, a vezetés határozottságának, viszont partnerré teszi a ne­héz feladatok megvalósításá­ban is a pedagógusokat. Sajnos, nincs mindenütt így! A Pedagógusok Szak- szervezetének illetékeseihez eljutnak olyan jelzések, pa­naszok is, amelyek — he­lyenként — a vezető alkal­matlanságáról, utasítgató, önkényeskedő, a demokrali- kus módszertől igen-igen tá­volálló módszereiről valla­nak. (Jegyezzük meg: a me­gyei, váróéi, járási tanácsok iparkodnak orvosolni »a ilyen sérelmeket, s nem egy helyen az igazgató vagy helyettese leváltásától 6em riadtak vissza.) Az intézke­désekre, éppen az iskolai de­mokratizmus érdekében, szükség is van mindenütt, ahol hibás, káros szemlélet, módszerek fékezik a munkát, az eredményes alkotó tevé­kenységet. ' Korunk gyermekei nem a felnőtt életükben kell, hogy első ízben találkozzanak a demokrácia fogalmával és megjelenésének formálva1. A „csak” fegyelmező iskola fokozatosan át kell, hogy alakuljon: megtartva oktató és nevelő jellegét, a demok­rácia megjelenésének első „színterévé” is kell lennie — kerülve a szabadosságot és óvakodva a formalitásoktól. Az álláspontok tisztes védel­me, a kollektív döntés már a diákéletben is helyet kap­hat — ott, ahol az iskolai demokratizmus nem a rend­tartás egyik paragrafusa, ha­nem természetes gyakorlat. Osztálytermekben és ta- náriban egyformán... Vár ki nyi Margit 1975. szept, 1§„ csMtartsk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents