Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-01 / 179. szám
T Agiia 75 Borivóknak való Ha a nagyszülő nem vállalja ... Pótmamaszolgálat — kérdőjelekkel A Fehér Szarvasban, zenés irodalmi est szólította asztalhoz az egri közönséget. A szolid pincebéli mulatóba, nem sokan fértek be a méretek miatt, de akik látták-hallották ezt az érdekes próbálkozást, azok elmondhatják: az Agria 75 enélkül az irodalmi vacsora nélkül sápadlabb lett volna. Szurdi Miklós, a rendező jó összeállítást kapott Gyárfás Endrétől. Szépszerével mindig is a XVI. századi Egerről, az akkori életről, az akkori emberekről, az akkori dalokról, eseményekről, szövegekről esett szó, akár eredetiben, akár a korról szólván. Bánffy György ízesen elővezette Balassi porivóknak való versezetét, a felvágott nyelvű deákok és lánypajtásaik céhbeli regulákat tettek közzé a részegség ellen, a mértéktartó józanság érdekében, Szabó Tünde kétszer is felpattant, hogy a jókedvet magasabbra gerjessze. Színészetben és prózamondásban azonban ez estén Szemes Mari volt verhetetlen, aki egy Mikszáth- írás bővérű humorát tolmácsolta ízlésesen — ahogyan ezt lehet! — arról a nagy hatalmú Balassi uramról, ott a Felvidéken, aki nem állott egyedül bolondériáival, úri rakoncátlanságaival, sem a Balassi családban, sem a hazában akkortájt. Pedig ugyancsak kellett az időben a bor búfelejtőnek is. Tapsolt a jókedvű közönség Jancsó Saroltának is, akinek kellemes orgánumát már ismerjük az egri színházból. A fiatalság lendületét és cserfes nyelvük igazmondó pergését adták a hangulathoz Nagy Mária, Varsányi Anikó. Kristóf Katalin, Horváth Károly, Sárkány János, Koffler Gizella, Kazinczy Ildikó, Kiss Péter és Dinnyés István is. akik a vásári kikiáltók hangján figurázták! ki, hogyan is ragaszkodtak az egri hatalmasságok régen a bormérés adta nem kis haszonhoz, miközben a korhelységet igencsak osto-' roztatták — szavakban és büntetésekben egyaránt. A műsor fontos eleme volt a muzsika. Bordás György operaénekes korabeli dalokat, dallamokat énekelt, rátéve a hangsúlyt a megénekelt hordók és korsók tetejére. Benkő Dániel lantművészt külön ki kell emelnünk, mert a zenei kínálat nagyrészt neki köszönhető. Neki segítettek egy teljes zenekart helyettesíteni akarván Turtsányi Tibor és Csetényi Gyula. Az irodalmi-zenés összeállítás író-gazdája és a rendező a jókedvű ma-aknak akart volna példát adni, hogyan lehet szerényen és mégis tartalmasán az időt és egymást mulatni. ★ „Históriás ének Eger Vár viadaljáról..Tinódi Lantos Sebestyént, a XVI. századi Magyarország vándorénekesét, viharmadarát, az ő históriás énekét, ilyen terjedelemben még nem igen idézték meg mostanában, hazai pódiumon, mint most az egri vár romkertjében, az egykori tettek színhelyén. Szerdán este, a beborult kánikulai ég alatt hallhattuk a panaszkodást, ahogyan a kóborló, a várt és megtűrt, a nagy időket döcögő ritmusokban szóló Sebők deák szidja a büdös lőrét, amit bor helyett kap, korholja a packázókat, mert hisz azok nem vesznek soha is ki a világból, de számba vesz mindent, ami ebben a nehéz járású időiben, a haza határai között említésre és sajgásra méltó. A haza keserves gondját el tudja különíteni a maga panaszaitól, és ha szavának néhol alacsony a szárnyalása, az nemcsak a szándékot támogató belső erő, a szenem gyengeségének, edzetlensége- nek, de a kornak tudható be leginkább, amikor „két pogány közi egy hazáért” omlott ki a magyarság vére. És hogy ez így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az Európái, az akkori Európát idéző írások beiktatása ebbe a lantos műsorba. Amikor Sebők deák va- la-valái döcögnek végig a sáros utakon az országban, Michelangelo a márványfaragás művészi kínjait éli át, Hans Sachs énekel a németeknél, Ronsard bókol egy szeretett, Vágj' szerelmes asszony előtt és a spanyol lovag-költő dölyfét és gőgjét mutatván az életnek, arról kedélyeskedik, mekkora szerelem lobog az ő szívében a szép Inez, a sonka és az édes padlizsán iránt. És ha már ez az összeállítás a kort idézi, ékesen szólal azért Balassi nyelve is az ő kedves szerelmi históriájának prológusában, vagy Zrínyi Miklós is, ez a nagyszabású reneszánsz egyéniség, aki tudta volna, hogyan kell, vagy hogyan lehetett volna a török áfium ellen orvosságot lelni. Tinódi históriás énekét Bordás György operaénekes szólaltatta meg Benkő Dániel lantművész kíséretével. A mai fülhöz nehezen illeszkedik ez a űipnotónia, a szövegbeli fricskák sem gyújtják különösebben a képzeletet, de a környezet rásegítése áhítatot keltett a XVI. században megírt história kapcsán. Bánffy György nemcsak a keretszöveget mondotta el nagy szolgálatkészséggel, de a Balassi- prológust is. Agárdi Gábor, Maros Gábor, Szabó Tünde. Jancsó Sarolta, Blaskó Péter, Kránitz Lajos és Várdat Zoltán egy-egy betéttel tették színesebbé a zaklatott kort megidéző műsort. Mintha az egész kedves este a formák és az alkalom keresése lett volna, hogyan és mit kellene feltárni a viharos és derék helytállásű időkből a mai ember számára. Farkas András — Na, és ha mégis szórakozni akartok, hová teszitek a gyereket? — Főbérlő? Jóbarát? Ismerős? Ha szerencsénk van, valamelyik elvállalja a felügyeletet. ★ Egerben a legutóbbi néhány évben 6ok család gyarapodott egy-egy új kis jövevénnyel. Több helyen van megértő rokon, vagy barát, aki ha szükség van rá, vigyáz az apróságokra. De még több helyen nagyon sok fejtörést igényel, kire is bízzák a család szemefényét. — Pótmamaszolgálat — sóhajtanak föl a szülők. Joggal, hiszen itt a tanárképző főiskola, az óvónőképző- és az egészségügyi szakközép- iskola. Van már arra példa, hogy a diákok megszervezik az ügyeletet, öt-tíz forintot óránként szívesen áldozna minden család, ha cserében — kicsit megszakítva a televíziónézés egyhangúságét — nyugodtan mehetne szórakozni, kikapcsolódni. ★ — Idestova három éve próbáljuk megvalósítani ezt a tervet — mondaj Pólyák Ibolya harmadéves matematika-kémia szakos hallgató, a Leányka úti Berzeviczy Kollégium titkára. — Lelkesedésben nincs hiány, a lányok — hiszen pedagógusoknak készülnek — rajonganak a kicsinyekért. Szakmai szempontból sem volna utolsó, az egy-két órás spontán nevelési gyakorlat. Tavaly októberben kezdtünk a szervezéshez. Csak a mi kollégiumunkból több mint ötven jelentkező akadt, de esetleg számítani lehetett volna másokra is. Nagyon alaposan fogtunk hozzá: jártunk például Kecskeméten, megkérdeztük az ottani tanítóképzősöket a tapasztalataikról, hiszen ők már régóta nagy sikerrel „pótmamák”. Beszéltünk szekszárdi diákokkal is. Városukban egy mozi mellett létesítettek „gyermekmegőrzőt” — mi ilyet is szívesen vállalnánk. Aztán tárgyaltunk a postával is, a műsorrendező irodával, hátha fölvennék a rendeléseket. Jártunk a városi KISZ- bizottságon és a tanácsnál is. Nem tudom pontosan, hogy hol akadt el az ügy. Valahol belefulladtunk a papírok, a kérvények sokaságába. Engedély és pecsét nélkül persze nem hirdethettük meg újságban sem ezt az új lehetőséget, így a kismamák, a fiatal anyukák nem igen szerezhettek tudomást arról, hogy a rendelkezésükre állunk. Pedig úgy hallottam, ezt a kezdeményezést az óvónőképzősök és az egészségügyi szakközépiskolások is magukénak vállalták volna. Ök a néhány hónapos apróságokat akarták patronálni, ehhez jobban értenek, s ránk maradtak volna a hatnyolc évesek. ★ Az egri városi tanács népművelési felügyelőjétől Juhász Csabától kaptunk tájékoztatást: — Bennünket csak arra kért meg a főiskolai K1SZ- szervezet, hogy nézzünk annak utána máshol. hogyan vált be a kezdeményezés. A fővárosi KISZ-bizottságon érdeklődtünk, mint kiderült, ott az a tapasztalat, hogy az egyetemista, a főiskolás diáklányok szolgálatait nemcsak az anyukák, hanem a férfiak is igénybe veszik. Ezért mi — érthető — nem támogathatjuk az egri próbálkozásokat. De annak, hogy a főiskolások — saját erőből — megvalósítsák a szolgálatot nincs semmi akadálya. Természetesen be kell jelenteniük az igazgatási osztálynak, túl kell esniük az orvosi vizsgálatokon... mint minden más munkavállalónak.— ★ A kétmillió lakosú fővárosban tehát kedvezőtlenek a tapasztalatok, viszont a kisebb helyeken sikerrel valósították meg a diákok tervüket. S azt is meg kell emlí+e- ni, hogy az első kísérletek megyeszékhelyünkön is jó eredményekkel kecsegtetnek. Tavasztól ugyanis a lányok segítő szándéka egy helyen mégiscsak érvényesülhetett. Ev elején a Megyei Művelődési Központban megszervezték a gyermekgondozási segélyen levő anyukák klubját. A húsz-harminc klubtag csemetéjét aztán három hónapon át patronálhatták — igaz ingyen, viszont különösebb engedélyek nélkül. ★ Eszes Erzsébet másodéves matematika-fizika 6zakos hallgató tagja volt a pótmamaszolgálatnak. — Januárban "keresett meg bennünket a klub vezetője, s kérte a segítségünket. C6ak a mi csoportunkból rögtön tizennégyen jelentkeztek. Nem pénzért csináltuk, dehogyis. Bár nem tagadom, egy-két forint jól jött volna, hogy legalább a buszköltségek megtérüljenek. Abban az időben bevezettük a telefonügyeletet is: mindennap két lány várta a hívásokat. Akár fél órával a program előtt is ránkcsengethettek szülők, akik valamennyien elégedettek voltak velünk. ★ Örömmel vállalnánk. Rajtunk nem múlik! — ezt hallottam minden főiskolástól, akivel csak beszélgettem. S a szülőknek is nyilvánvalóan szükségük lenne rájuk. Meggondolandó az is, hogy a pótmama-szolgálat segítségével hány fiatal egri házaspár jutna el nap, mint nap moziba, színházba, hangversenyre, a művelődési központba, vagy a TIT rendezvényeire. A hallgatók csak egy kis hivatalos támogatást várnak az aggályoskodás helyett. A lelkesedés, az ügybuzgalom, a segítőszándék a diákokban még megvan. Ki tudja meddig? Németi Zsuzsa Vidróczkiék új műsora Bemutatkoznak a kaszkadőrök (Tudósítónktól): Gazdag program várja augusztusban a művelődni, szórakozni vágyó vakációzó fiatalokat, az ifjúmunkásokat, a város lakóit Gyöngyösön. A különböző kulturális intézményekben elkészült a hasznos időtöltések e havi terve. Gyöngyösön találkoznak az ország kiváló ifjúsági klubjainak a vezetői. ők a szakmai megbeszélések után a mátrai népi hagyományokkal, a műemlékekkel s a környék új létesítményeivel ismerkednek. A szünidejüket töltő fiatalokat a városi Ifjúsági Park várja. Ebben a hónapban főként a beatkedvelők találnak csemegére: fellép a hét végi zenés esteken a Helló, a Thomastik, az Edda és a Woods együttes. Először mutatkozik be a lelkes közönség előtt a Narancs Rock együttes és a Magyar Filmgyártó Vállalat kaszkadőrcsoportja, A legfiatalabbak is érdekes programokat találnak a műsorfüzet információi alapján. írók, művészek látogatnak el a klubvezetők tanácskozására, politikusokkal, közéleti személyiségekkel találkozhatnak az érdeklődők. A Gyermekparkban a pajtások szórakoztatásáról gondoskodnak. A nyári felkészülés új repertoárját mutatja be az augusztusi fellépése során a Vidróczki-együttes. Aki pedig a «portrendezvények látogatója, annak most lehetősége lesz megtekinteni a kézilabda Mátra Kupáért vívott mérkőzéseket, üszóversenyt is rendeznek a városban, a közeli gyöngyöstarjáni tónál pedig a horgászok mérik össze tudásukat, ügyességüket. Bárányt Imre 20.50: Csontváry Kovásznál György tévéjátékának alcíme: „Jelenések egy festő életéből”. Jelenések — és nem jelenetek, vagy epizódok: az író látomásai egy látomásos erejű nagy művészről. A tévéjáték öt, élesen elkülönülő részre tagozódik: mindegyik rész másmás stílusban íródott — a zenei kvadrofónia mintájára különféle hang-effektusokból áll össze az egységes hangzáskép. Az első részben megismerjük a művész kortársak és Csontváry viszonyát. A második részben egy kiállításának kudarcát látjuk; a harmadikban a Tanácsköztársaság kapcsolatkeresését a festővel; a negyedikben halála pillanatának vízióit; s az ötödikben azt az árverést, amelyen Csontváry képei majdnem szekér takaró-ponyvává váltak, de egy fiatal építész — a ma is élő Ger- lóczy Gedeon — megmenti az örökkévalóságnak. Főszereplők: Öze Lajos,, Sztankay Jstuan, Injgswiiaszla László Anna: A HALÁLRAÍTÉLT (Befejező rés& — Semmit. Nőn ült a fiú ölében. Csak édeededen mosolygott. És „szexi” volt a levegő körülöttük. — A levegő! — kiált Járay lesújtó gúnnyal. — És mosolygott! — szólal meg Novák Irén i6. bár sokkal halkabban. — Főbenjáró bűn. Nem, Kristóf, rágalmazni senkinek sem szabad. Senkinek, még magának sem! Novak Irén szokta legerősebben csepülni Beát. a kihívó viselkedéséért. Mind csepülni szokták. .. Rendszerint Bea a fő téma... Most összetömörültek, hogy megvédjék, meleg burkot képeznek körülötte. Járay: — .Kihirdetted, hogy a jövevény a legelfogulatlanabb. Akkor tetszett volna észrevenni, hogy még a szünetekben is foglalkozunk azokkal, akikkel érdemes. Nem voltam ott, de nyilvánvaló, hogy Bea magyarázott valamit annak a fiúnak. — Miért nem a katedráról? — Ha ketten vannak a tanteremben?! Ezzel a te merevségeddel más pályán többre vinnéd. Például, ha börtönigazgatást vállalnál. Félő, hogy nálunk kevesebbre jutsz. — Félő, bizony félő — mormolja Szabó Kristóf fojtottam Azt latolgatja: merje, ne merje... Elszánja magát: — Egyéb példáim. A haverkodás a szülőkkel is folyik. Szélesen hömpölyög. — Járayra szegzi a szemét. — Veled például olyan jóban vannak: kötelező baráti szolgáltatásnak érzik, hogy küJáray csupa indulat: — Szalócán még soha eny. nyien nem tanultak nyelveket! Tehát kitüntetés helyett vésztorvényszéket rám! Agyondolgozom magam, kora reggeltől késő estig a legnagyobb koncentrációval. És ez nemhogy érdem lenne, lám, bűn az elvakultak előtt! — Drágák a nyelvóráid — jegyzi meg Szabó Kristóf. — Mihez képest drágák, az ingyenes középiskolai oktatáshoz — vagy teszem azt, a lakások árához képest?! — Ahhoz képest, hogy * szülő pénzt nem dughat „csak úgy”, viszont hozzád járatja franciára a csemetéjét, busás áron. Ebben vagy minden tanítványod bámulatosan vájt- fülű, vagy. .. — Ez már annyira aljas, hogy befejeztem! — Egy utolsó példát. A napokban. .. Senki nem figyel, nem néz rá, tüntetőén isznak, töltenek maguknak, Bojkovics dúdol is. — Mondom: a napokban !. .. — megnyomja a szót, eltökélt. — A napokban a tanáriban egy fiús apa igencsak rábeszélte Bojkovics Endrét, hogy futtassa ki sportolónak az egyébként sajnos nem erre termett fiát... dehát közeledik a ka„ tonaság... és a sportszázad közismerten előnyös... Szó sem esett holmi revansról, de azt bárki fölmérte volna, hogy az apa nem hálátlan természetű. Mielőtt Bojkovics válaszolhatna, Járay feláll: — Én még soha senkit nem utasítottam ki a házamból. — Szabó Ke — Azt kívánná az önérzetem, hogy máris kívül legyek... De így ne... ne... Minden továbbit megmérgez. .. Én azt akartam, hogy együtt... — Megrendítő.. 1 azonban mi együtt voltunk-vagyunk. Nemcsak a tanári kar, de együtt a szülőkkel, a diáksággal. Nem hagyjuk lerombolni a rengeteg munkával szerzett szép eredményeinket! Feltépi az ajtót és az utca irányába lendíti karját. Szabó Kristóf elindul. Két-há- rom lépését látják búcsúzóul, ezalatt valamennyien észreveszik, hogy túlságosan megviselt. Nehéz atmoszféra marad utána, nehéz és bizonytalan. Most kellene tüzet hányni, ízekre szedni Szabót, a legkevesebb, hogy kinevetni. — Rákja van? — kérdezi Novák Irén Járaytól. — Miért lenne rákja és honnan tudnék róla?! — Azt mondta: halálraítélt ! ■ Irén szemrehányó, mintaki számonkér egy be nem váltott ígéretet. Csalódott. Részvét-vágya hoppon maradt. Rőderné és Bojkovics a házigazdára zúdul: mit jelentsen a halálraítélt. — Szabó döbbenetesen buta. Értelmiségi poszton és a mi fejlett korunkban egy döbbenetesen buta ember: halálraítélt. — Csak ennyi?! — Ez nem csak és nem ennyi. Szabó önveszélyes. — Közveszélyes is lehet — töpreng Bojkovics. — Tájékozódott! Magyarul: kopó módra szimatolt, adatokat próbált gyűjteni ellenünk! Rőderné. „Bojkovics fél. Biztosan megvan az oka. Az a sportos apa nyilván megengedhetetlenül fejezte ki háláját.” Majd fennhangon: — Pocsékrosszul tájékozódott, .Arról, például fogalma tézetl állást ajánlottak föl kétszeres fizetésért. És a gimnáziumban maradtam hivatástudatból. Novák Irén. „Meg kellene ünnepelni a kerek számot. Most henceg vele éppen száza dszor. Amellett senki sem látta-hallotta azt a meghívást.” — Nekem az a benyomásom, hogy elkensz valamit — fordul Bojkovics Járayhoz. — Mire mondtad, hogy halálraítélt?! — Elismételjem, hogy a korlátoltságára? Ennek még annyi maradék esze sincs, hogy rejtegetné az üzelmeit. — Jó, jó, fölfogtuk — idegeskedik Novák Irén — de ez akkor sem az ide illő megjelölés. Maga aztán ismeri a szavak értékét, a hibás szó- használat annál inkább árulkodik! — Le vagyok leplezve! — nevet Járay. Egy szeszhullám súlytalanítja éppen. — Valóban vészesen buta. Emiatt míg édeskettesben voltunk, cefetül untam. Valami ötletet kerestem, hogy vigasztalódjam. Eszembe jutott, milyen furcsa: a legócskább közhellyel is lehet friss meglepetést kelteni. Mindjárt ki is próbáltam: így van-e csakugyan. Már az ókori auktoroknál sem újdonság az a megállapítás, hogy minden ember halálraítélt. Ezt közöltem veletek, egy személyre lebontva. Haragszanak, mindhárman haragszanak. Rőderné Járay Albert szemébe vágja, hogyha egy közhely ennyire lapos, a használata már erkölcstelen! A másik kettő helyesel: erkölcstelen a javából! Hazaindulnak Tulajdonképpen szédelegnek. De azért a tartásuk egyenes. Járásuk sem vallhatja ki az italozást. Szalócán vigyázni kell, a tanároktól elvárják, hogy póhi JcfaE lőtatsáek-aagpeaak
