Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
Eifékozolf energiák Felépülnek-e a siroki munkáslakások ? Azt már tapasztalni: anyaggal, eszközzel úgy- ahogy célszerűbben próbálunk sáfárkodni, de a szellemi munka értéke, becsülete csekély, azaz jónéhány helyen hagyják pazaxlódni, fölösen emésztődni a kiművelt emberfők termelte energiát. Mondhatjuk kevésbé képletesen a példa erejével: a létesítmény rossz elképzelésből kiindulva készült — ennek ellenére két zsűrin is átjutott — tervét irattárba dobták, újat kell csinálni helyette. Elveszett több ezer munkaóra ezzel, de persze „csak” a ' társadalomnak, mert hisz’ a hebehurgyák, a mulasztásban közreműködők csorbítatlanul megkapták javadalmazásukat. Azután: ül a tervező, gyártmányszerkesztő asztalnál a mérnök, majd átballag a rajzasztalhoz. Amit leskiccelt, azt szabályos műszaki rajzba ülteti át, s azért ő — mekkora órabérért! —, mert nincs elegendő műszaki rajzoló. Napokon át a műhelyben tipró- dik a gyár* ásfejleszt ősi osztály munkatársa — történetesen két, gépészmérnöki és közgazdászi diplomával, — s az új berendezések elhelyezését irányítja. Megtehetné egy technikus is, de nincsen. Illetve jókora a táboruk a gyárban, ám mással vannak elfoglalva, olyasmivel, amit tapasztalt szakmunkások is elláthatnának. Ez utóbbiak azonban anyagmozgatással foglalatoskodnak, ami viszont a segédmunkások dolga lenne... A népgazdaságban — a szocialista szektorban —> a felsőfokú végzettségűek száma meghaladja a 300 ezret! Az egyetemi diploma megszerzéséig az állam 800 ezer forintot költ a jövendő szakemberre! Egy évtized alatt megkétszereződött a felsőfokú műszaki ismereteket elsajátítottak csoportja, de — amint azt egy’ reprezentatív vizsgálat megállapította — minden száz főből 16 olyan munkakörben dolgozik, amelynek alig van, vagy semmi köze nincs eredeti képzettségéhez. S akkor még nem szóltunk a középfokú végzettségűek 400 ezres seregéről, amelyben megint sok csapatnyi ember azt csinálja, ami mellett nyugodtan félreteheti az eredeti szaktudását. Mindenekelőtt a termelő- vállalatok, szövetkezetek és intézmények feladata, hogy a meglévő szaktudással — gazdálkodjanak! A megfelelő embert a megfelelő helyre régi igazsága ez, ám sokszor cáfol a gyakorlat. Nagy lyukú rostán hullik át annyi érték szülője, az emberi tudás és képesség. Leintik, sőt szinte lebeszélik az újat akaró, az adottal elégedetlent. Éles, alkotó elméket fognak szürke rutin- feladatok igájába, adminisztrációval tölti ideje jó részét a kutató, az oktató, a gyár- tásszervezó. S nemcsak azért, mert közfelfogásunk a kelleténél sokkal kisebb jelentőséget tulajdonít a szellemi munka hatékony kamatoztatásának, hanem azért is, mert maga a vállalati, intézményi szervezet sem kényszeríti ki ezt. Nem, mivel szervezetlen, fölös párhuza(Tudósítónktól): A kál-kápolnai Károlyi Mihály Termelőszövetkezetben az egyesülést követően a brigádmozgalom is megélénkült. Tavasszal tizenhárom brigád — mintegy kétszáz taggal — elkészítette munka- vállalását a szocialista cím elnyerésére. Most, hogy a gazdasági évnek több mint a fele szorgos munkával a brigád tagjai mögött van, a termelő- szövetkezet versenybizottsága értékelte a szocialista címért, versenyző brigádok munkáját. Megállapították, hogy az elmúlt hónapokban a brigádtagok két-három alkalommal kommunista műszakot tartottak és ezért járó munkabérüket felajánlották a kámosságokkal kuszáit, mert nem alkalmazza — nem is ismeri! — azokat a vezetési technikákat, melyek világosan kijelölik a feladatokat és a feltételeket, a viszonylatokat és a felelősségeket. Lehet, sok munkahelyen úgy érzik a szellemi foglalkozásúak, hogy túlterheltek, rengeteget dolgoznak. Ám valódi, vagy álterhek ezek, hasznos, vagy haszontalan a munka, amit csinálnak? Tőlük nem kérdik, hát nem kérdezik ők sem maguktól, legyintve, idegcsillapítókat szedve „robotolnák”, s csal* nagynéha támad fel bennük a vágyakozás: értelmeset, szépet, tudásuknak, képességüknek megfelelő hasznosat alkotni! Nincs nagyobb vétek, mint megnyesni a szárnyakat, ami magasba emelne. Nincs fárasztóbb, lélekölőbb az értelmetlen, munkánál, s a legtöbbet az pazarolja el közös javainkból, értékeinkből, aki nem tesz meg mindent, hogy a szellemi munka vallóban az legyen, amit megjelölése közöl. M. O. li, illetve a kápolnai iskoláknak, óvodáknak és napközi otthonoknak. A termelést segítő többletvállalásaikat is időarányosan már teljesítették, Az eredmények alapján a versenybizottság úgy értékelte a brigádok munkáját, hogy azok kedvezően hatottak a termelésre és a szövetkezeti kollektíva együttműködésére. Az év hátralevő részében a brigádok főképpen az oktatási és kulturális jellegű vállalásaikat igyekeznek szorgalmazni. Az őszitéli esték programjai már elkészültek. A brigádok közös színház- és mozilátogatást szerveznek és különböző TüT-rendezvényeken vesznek részt. Varga Gyula — Fel. Ennek menni kell, olyan nincs, hogy valami megakadályozza. A nehezebb időszak most következik ugyan, hiszen az árakban meg kell egyeznünk a kivitelezővel, de ez sem lehet akadálya annak, hogy az idén ősszel megkezdődjék az építkezés. Ezt a határozott választ kétkedő kérdésünkre Antal Jánostól, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának vezetőjétől kaptuk. Hogy miért kellett feltenni e kétkedő kérdést? Volt okunk •— mint ahogy az alábbiakból kiderül. Mondják mez mit tegyünk...” A siroki, július 17-én alakult lakásszövetkezet két igazgatósági tagjával beszélgetünk munkahelyükön, a Mátravidéki Fémművek gyárában. Amikor a „tárgyra” térünk, meglehetősen el- komorodnak. — Sajnos, már mi sem bízunk, pedig mi a szervezők vagyunk — mondja Sály Miklós, a tmk diszpécsere. — Túl hosszú idő telt már el a 6zervezgetéssel, előkészületekkel; tulajdonképpen több mint két éve elkezdődött már a lakótelepen ezeknek a munkáslakásoknak a szervezése. — ügy hírlik, még most sincs meg a létszám a kezdéshez ... — Ez így igaz. — veszi át a szót Sály Józsefné, az anyagosztály dolgozója. — Egy ember kilépett már a szövetkezet alakuló gyűlésén, egy pedig azt követően De azóta már van újabb jelentkező, s szerintem lenne több is, ha látnák, hogy jutunk valamire, van remény, hogy felépülnek a lakások. A vállalat nagy támogatást ad. ez biztató, de a szervezésben, az ügyintézésben is kellene segíteni. Mondanák meg mikor, mit tegyünk. — Ismerkedem a képviselői munkával. Készülök a szeptemberi csoportülésre, apróbb ügyeket intézek a tanácsnál, vagy éppen a jogi, vagy a tanácsi szakemberektől érdeklődöm, hogy miként lehet egy, számomra még ismeretlen ügyet elintézni. Aztán tervezem, hogy ellátogatok Gyöngyöshalászra, Gyöngyö6orosziba, Gyön- gyössolymosra és a mátrai üdülőkörzetbe. És itt kanyarodok vissza az előbbiekhez: ha marad még egy-egy délutánból, estéből néhány órám, akkor tanulok, olvasok, szórakozom, ugyanúgy, mint a többi fiatal... Hát, ilyenek a hétköznapjaim. Ugye, maga sem ilyennek képzelte...? Szilvás István — Kik a tagjai a szövetkezetnek? — Túlnyomórészt munkások. Köszörűs, esztergályos, szerelő, van művezető is. Olyan emberek, akik itt akarnak maradni, közel a munkahelyhez. Volt arról is szó, hogy Egerben kellene szervezni az egészet, ott még a támogatás is nagyobb lehetne, dehát kérdem én: meddig járna ide ki Sírokba az a munkás, aki Egerben lakik. Amíg meg nem únja, hiszen közelebb is szívesen fogadják. — Más lakásszerzési lehetőség itt nincs? — A lakótelep lakásaiból kevésnek jut. Családi házhoz jó telket nehéz kapni. É'n most várom a második gyermekemet, az anyósomnál lakunk. Nem is tudom, hogyan férünk el a kis lakásban, ha megszületik a kicsi... Hiányzik a pecsét A vállalat komolyan veszi a lakásépítést, ezt mutatja, hogy a munkásellátási osztály és a gyárfejlesztési osztály egyaránt megkapta a maga feladatait e téren. — Mi a lakásszövetkezet megalakulásáig voltunk felelősek az ügyek intézéséért — mondja Págyor Mihály, munkásellátási osztályvezető. — A tagszervezés, a vállalati támogatások meghatározása volt a dolgunk. A vállalat a saját területén ad helyet a lakásszövetkezetnek, közművesített télken. Támogatást a fejlesztési és a részesedési alapból egyaránt kapnak a dolgozók: kamatmentes kölcsönt és az itt eltöltött idő arányában úgynevezett hűségjutalmat. Több mint 70 ezer forintra tehető így a vállalat hozzájárulása lakásonként. A telekvásárlás, a tervezés, ügyintézés dijait is magára vállalta a gyár. — Mi okozza, hogy mégis nehezen mennek a dolgok, hiszen már hónapos elcsúszásokról beszélhetünk? —kérdezzük Remenyik József gyárfejlesztési osztályvezetőt. — Az előkészítő munka elkezdődött, de az igaz, hogy már a szövetkezet megalakulása óta is sok adminisztratív akadállyal kerültünk szembe. A tanácsi tervező vállalat augusztus 21-re adott határidejét meghosszabbította szeptember 21-re, most szóbeli ígéretet kaptunk a főmérnöktől, hogy a mélyépítés kivételével mar szeptember 8-ra megkapjuk a kiviteli terveket. A Térképészeti Vállalat egri irodájában megrendeltük a megosztási vázrajz elkészítését, ezt a járási telekkönyvi hivatalhoz kell beküldeni, s aminek szintén már régen készen kellene lenni. Ezután a KGM-be küldjük a rajzokat, hogy jóváhagyják: a vállalat átadhatja a területet. Szóbeli ígéretet már kaptunk, elvi akadálya nincs, de sajnos néhány pecsét még hiányzik erről az aktáról is. A kivitelezővel, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalattal szóbeli megállapodásunk van. Ha a tervek elkészülnek, a költségvetést keil elfogadtatni, s köthetjük a szerződéseket. — Véleményük szerint ezek figyelembevételével még ősszel elkezdődik itt az építkezés? — Hát, kell, hogy kezdődjön... Nem egészen munkáslakás... — Minden egyéb gond mellett az is nagy hátrány, hogy túl drágák ezek a lakások. Hiszen a jelentkezők itt nem kaphatják rrrg a munkáslakás kategóriával járó támogatást, csak a kijelölt városokban, így például Egerben. Ennek a kedvezménynek nagy elszívó hatása lesz, s a vidéki ipari centrumok látják kárát. Mi munkásoknak akarunk lakást adni, akik jórészt három műszakba járnak; ha Egerben laknak, ide már nem fognak jönni. S mi lesz a lakóteleppel? Itt felnőtt már egy nemzedék, a gyerekeket kénytelenek máshová irányítani, ha nem épül elég lakás. Elöregszik a lakótelep, ennek pedig nem lesz jó hatása a gyár szempontjából. 64 lakást tervezünk ide a következő öt évben, nem sok ez, de ha az első 16 lakás is ilyen nehezen épül... Akinek pénze1 van, megy inkább máshová, vesz lakást például Egerben. A felelősöknek itt nálunk sokkal többet kell törődniük a lakásépítkezés támogatásával, de a központi irányítás is mérlegelhetné; adjanak munkáslakás-támo gatást vidéken is, ahol ez indokolt. Antal János, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának vezetője szintén polb tikai feladatnak tartja a vidéki munkáslakás-építés segítését. — Mi a magunk eszközeivel igyekszünk teljesíteni a feladatunkat a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztésében. A városokban van bőven tennivalónk, de ezért vállaljuk a vidéki lakásszövetkezetek létrehozását is. Az eddigi nehézségek miatt bizalmatlanok a leendő lakók, ez igaz, de a jövőben sok részletkérdésben segítünk majd mi is. Állandóan sürgetjük az illetékes hivatalokat, szakmai tanácsokat adunk az ügyek intézéséhez. Ígérhetem: nem lesznek magukra hagyva a lakásra várók. Amint a tervrajz kész. meggyorsul az előkészítés is. A gyár támogatása jelentős, s mindenképpen kell. hogy sikerüljön már az idén elkezdeni a munkát. * Némi ellentmondás érezhető a lakásra várók és az illetékes vezetők véleménye közt. A dolog bonyolult, hiszen a „félig” munkáslakáskedvezmény eleve 60 ezer forinttal kevesebb támogatást jelent, s ez is oka a jelentkezők kis számának. De igaz a másik oldal is: a lakásra várók szeretnének már látni valamit, már kisorsolták egymás között, ki, hová kerül, képzeletben már erkélyükről gyönyörködnek a Mátra vonulataiban —, s a valóság újra és újra visszahúz. Az árak emelkednek, ezzel szemben csak szóbeli ígéreteket kaptak, s az idő múlása eddig még egy építkezésnek sem használt. Reméljük, nem a pesszimistáknak lesz igazuk. De ehhez éppen azoknak kell többet tenniük, akik bizakodóan nyilatkoztak . .. Hekeli Sándor Márta hétköznapjai — A hétköznapjaim...? Semmi különleges nem jellemzi őket. A munkatársaimétól csupán annyiban térnek el, amennyiben más és xnas emberek vagyunk. — Hogy kezdődik egynap- ja? — Rohanással, hogy le ne késsem a buszt. Aztán oda- állok az esztergapad mellé, befogom az első darabot, majd a másodikat, harmadikat... — Ma mit esztergál? — Csapokat, egy műszakban 100—120 darabot készítek el belőlük. — Ez szép teljesítmény, bizonyára jól is keres... — Nem teljesítményben dolgozom. Tizenöt forintos órabért kapok. Az Izzó vezetői ezzel segítettek abban, hogy ha szükséges, bár nem szívesen hagyom itt a munkámat, a műszak alatt is foglalkozhassak a képviselői teendőkkel, az ügyes-bajos dolgok intézésével. — Azt mondják, Nagy Márta, mint képviselő, et&bb- utóbb irodai dolgozó lesz. Igaz ez? — Szó sincs róla. De nem is mennék! Képviselőként is szeretem ezt a munkát. Ezt az esztergagépet meg különösen, mert mint szakmunkás, az első perctől ezen dolgozom. — Ezek szerint semmi alapja sincs ennek a szóbeszédnek? — Valami azért van, méghozzá az, hogy én állandóan tanulok. Amikor szakmunkás lettem, beiratkoztam a dolgozók gimnáziumába. Leérettségiztem, pihentem néhány. hónapot, majd elkezdtem a szaktechnikai tanfolyamod — Hogy megy a tanulás? — Őszinte leszek, mindenből átmentem! Nehéz dolgokat tanulunk, gépelemet, géptant, mechanikát, technológiát. Szóval nem volt könnyű a felkészülés, s bizonyára nem lesz egyszerűbb a folytatás sem. De megcsinálom, ha törik, ha szakad, akkor is, hiszen már csak egy év van hátra ... Ha levizsgázom, kaphatok jobb beosztást, irodai munkát is, de én inkább a műhelyben maradok a régi munkatársak, a barátok között. — Bizonyára sok barátja van... — Ellenkezőleg, kevés! Legalábbis igazi barátom van kevés. Mert volt aki a választás után akart örök baráttá fogadni, addig észre sem vett. Más meg azért maradt el melőlem, mert nem is volt igazi barát, mert azt hitte és mondta is. hogy ezek után más ember leszek, menő. aki lenézi az egykori ismerőseit. — Ügy érzi, nem változott meg? — De, megváltoztam! Megváltoztam annyiban, hogy az életem egy jelentős részét a képviselői munka tölti ki. A barátok számára azonban az maradtam, aki voltam. Ugyanúgy elmegyek velük Mátrafüredre, a Benevárba táncolni, vagy csónakázni Sástóra, ha hívnak, mint eddig. — 5OV képviselő nemcsak a T. Házban képviselő, az egyszerű hétköznapokon is. Hogy tudja összeegyeztetni ezt az állapotot a magánéletével? — Bevallom, ez még most gondot okoz nekem. Annyi tanácsot kaptam a magánéletemre vonatkozóan, hogy már nem tudok eligazodni közöttük. Egyesek húszévesen negyvenévest akarnak csinálni belőlem: Mártika, maga mégiscsak egy képi'»- selő. mondják ... Mások azt tanácsolták, hogy el ne dobd a farmernadrágot, hiszen fiatal vagy, s minket fiatalokat így is képviselhetsz megfelelően. És én most nem tudom, farmert húz- zak-e, vagy állandóan sötét ruhát...?! — Való igaz, sokan inkább a magánéletével foglalkoznak, minthogy az első sikeres lépéseiért drukkolnának. Példa erre, hogy Gyöngyösön elterjedt a hír, miszerint máris egy háromszobás lakást kapott... — Én is hallottam. Meg is lepődtem, s nagyon bosz- szús lettem, elvégre mindenkihez nem mehetek oda. hogy megmondjam: nem igaz, nem igaz! Nem igaz, mert ma is édesanyámmal élek egy régi házban. Most szeretnék otthon egy kis szobát berendezni magamnak, könyvespolcot akarok vásárolni bele, lemezjátszót és rengeteg értékes hanglemezt. Amennyire az időm engedi majd, olvasni fogok, tanulni, művelődni, mert tudom, hogy szükségem van rá. Azt hiszem, számomra ez értékesebb dolog lesz, mint egy lakás után szaladgálni! — Azt mondta, ha az ideje engedi. Mostanában, ha letelik a műszak, mivel tölti a deluiánjaiU Sulyok Zoltán, a vállalat pártbizottságának titkára sem éppen derülátó, amikor a siroki lakótelep jövőjéről beszélgetünk. MwismQ lü?ő. augusztus 31., vasarugp A brigádok munkáját értékelték Kaiban
