Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

^VW\AAAAAAAAAAAAAAAAAA/ySAAAAAAAAAAAAAAAAA/^AAA/VS^»^A^AAAiAAA<«y

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk:

A KGST

és a fejlődő országok

ÉRDEKES INFORMÁCIÓT tartalmazott Nyikolaj Fagyejevnek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa titkárának a minap napvilágot látott nyilatkozata. Kitűnt belőle, hogy a fejlődő világ két további országa, Argentína és Kolumbia érdeklődést tanúsít a szocialista országok gazdasági szervezetével való intézményes együttműködés iránt. Júliusban és augusztusban a KGST már kötött együttműködési megállapodást Irakkal és Mexikóval. Ehhez hasonló egyezményekre gondol most Argentína és Kolumbia is.

A GAZDASÁGI VÄLSÄGGAL VIASKODÓ tőkés világ egyre inkább képtelennek bizonyul arra, hogy a sajátos problémákkal rendelkező fejlődő országok elé a gazdasági felemelkedés valamilyen elfogadható alternatíváját állítsa. De nemcsak emiatt nőtt meg rendkívüli módon a KGST vonzereje. A szocialista közösség országainak gazdasági szervezete, a békés egymás mellett élés elveihez híven, kezdettől fogva nyílt csoportosulás volt és maradt, kész arra, hogy az egyenjogúság, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján együttműködjék a „kültagokkal” is. A szocialista országok diplomáciai erőfeszítéseinek hála, ezek az elvek helyet kaptak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben elfogadott záródokumentumában is. Gyakorlati megvalósításukat pedig a KGST nagyon komoly és időszerű feladatnak tekinti.

A szervezet gazdasági együttműködése a fejlődő országokkal nem új keletű. Mint a KGST titkárságának Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz nemrég intézett leveléből kitűnik, a tagországok eddig 11 milliárd rubel értékű hosszú lejáratú hitelben részesítették a harmadik világ országait. A KGST mintegy 2900 ipari és egyéb objektum építéséhez nyújtott segítséget a gazdasági felemelkedés útjára lépett országoknak. S ami különösen fontos: nem a gyorsan megtérülő beruházásokhoz, hanem az alapipar megteremtéséhez nyújtottak segítséget a szocialista országok.

AZ EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁGOK jelenleg Limában zajló külügyminiszteri értekezletének napirendjén a többi között egy új és igazságosabb világ- gazdasági rendszer létrehozását követelik a résztvevők. A KGST-vel való együttműködés mindenképp alkalmas arra, hogy ennek kereteit megadja. (KS)

Genfi leszerelés

Rabati

aggodalom

Kissinger amerikai külügyminiszter jelenlegi közel- keleti „ingázását” kommentálva, az Opinion című rabati lap megállapítja: az Egyiptom é6 Izrael közötti megállapodás aláírásának előestéjén egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a megállapodás súlyosan fenyegeti az arab államfők tavalyi rabati konferenciáján létrejött és megfogalmazott szolidaritást és alapelveket

Antifasiszta tömegtüntetés Lisszabonban

„Vessenek véget a fasiszta terrornak'." „Le a szociáldemokráciával.'”, „Forradalmat akarunk, nem jobboldali kormányt’”, „Vasco, igen, Fabiao nem”!, „Ki a CIA-val Portugáliából.'”, „Katonák mindig a nép oldalán!" — ezeket a jelszavakat harsogta 150 ezer ember Lisszabonban szerdán este. A nagyszabású antifasiszta megmozdulást az a Forradalmi Egységfront nevű haladó tömörülés szervezte, amelynek hét tagja között szerepel a Portugál Kommunista Párt és a demokratikus mozgalom is.

A tömeg a köztársasági elnöki palota elé vonult, ahol a szervezők nevében a forradalmi akció egységes szövetségének (LUAR) egy aktivistája kijelentette: „Meg

kell akadályozni a szociáldemokrata puczsot, mert ha sikerül, Portugália gyorsan elindul a fasizmus felé.”

cializáló fejlődésről” beszélt, „nagyobb türelemre” intette a népet, és közölte, hogy jónak tartja a frontot, de „Az egység csak akkor lesz teljes, ha bekapcsolnak minden olyan politikai erőt, amely kész építeni a nemzetet”. A tömeg egy ideig csendben hallgatta az államfőt, majd egyöntetű elleni történt Hangcsouban?

Befejeződött a genfi leszerelési értekezlet jún. 24- én megnyílt nyári ülésszaka.

A záróülésen felszólaló Roscsin szovjet nagykövet utalt arra, hogy a leszerelési bizottság ülésszaka alatt történelmi esemény történt: befejeződött az államok közötti

kapcsolatok új fejezetének alapelveit rögzítő európai biztonsági és együttműködési értekezlet. A feladat most az — folytatta a Szovjetunió képviselője, — hogy a politikai enyhülést katonai egészítse ki.

Eltemették Halié Szelassziét

Szerdán délután a nyilvánosság teljes kizárásával eltemették Hailé Szelassziét,

Etiópia volt uralkodóját, aki kedden 83 éves korában halt meg.

Hangcsou városának, a kelet-kínai Csecsiang tartomány székhelyének hétszázezer főnyi a lakossága. Nemrégiben, alig két nap leforgása alatt csaknem 15 ezerrel megnövekedett a lakosok száma; ennyi katonát vezényeltek át sietve a maoisták a városba a dolgozók sztrájkjainak letörésére.

A külföldi sajtójelentések szerint a sztrájkok kiterjedtek a város 18 üzemére, a gépgyárra, a textilgyárra, a selyemszövő üzemre és a pamutgyárra, valamint a villamos kábel kombinátra is. Az ok: a maoisták a város valamennyi üzemében — mellesleg az egész Kínában — megszüntették az anyagi ösztönzés minden formáját.

A maoisták, minthogy á munka alapján történő bérezés szocialista elvét revi- zionizmusnak nyilvánították, befagyasztották a kínai dolgozók munkabérét. Még a hivatalos pekingi adatok szerint is a kínai munkás átlagos munkabére mindössze havi 60 jüan (ez alig valamivel több, mint 600 forint)). Teng Hsziao-ping, a KKP KB elnökének helyettese a japán újságírókkal nemrég folytatott beszélgetésében kijelentette: „Kínában ez igen nagy munkabérnek számit." Ugyanakkor a Kínai Népköztársaságban a legfontosabb árucikkek árszintje egészen másról tanúskodik. Így például a kerékpár, a kínai ember fő közlekedési eszköze, egyre inkább a dolgozók megvalósíthatatlan vágyálma lesz, hiszen ára eléri . a 175 jüant. Ugyanilyen drágák a rádió- készülékek és sok más iparcikk is. Valójában a kínai dolgozók életszínvonala jelenleg a legalacsonyabbak egyike a világon.

Kínában nemcsak a túlórák fizetését, a prémiumok valamennyi fajtáját és a fizetett szabadságot szüntették meg, de a nyolcórás munkanapot sem garantálják. A munkásokat gyakran

Kirakatper Amerikában

ANGELA DAVIS ügye u\án három évvel az amerikai reakció újabb kirakatpert készít elő. Tíz észak- carolínai fiatal ellen büntető eljárást indítottak azzal a váddal, hogy a helyi hatóságok intézkedései ellen szervezkedtek. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ez év októberében tárgyalja ügyüket. Ha a pert elvesztik, összesen 282 év börtönbüntetés fenyegeti őket.

i A Wilmington Tizeknek ne. vezeti — Ben Chavis plébános, ifjúsági és szakszervezeti szervező által vezetett — csoport (9 néger fiatal és egy kétgyermekes fehér asz- szony) elleni hajszát a hírhedt Ku-Klux-Klan, a fasiszta John Birch Társaság és az Amerikai Náci Párt Vezeti.

j Hogy mit takar a vád,

1 frmely úgy szól: a helyi hatóságok intézkedései ellen tzervezkedtek — nem mást, fnint azt, hogy szembe helyezkedtek az amerikai fajüldözők törvénytelen intéz■a

M *

1975. auguAáfcu# 29* fteoiek

7

kedéseivel, amelyek a többi között további megkülönböztetéseket tartalmaz az oktatás területén a négerek rovására.

A Wilmingtoni Tizek igazságos harcára — amely rövid idő alatt szinte Eszak- Carolinára kiterjedt —, a szövetségi kormány magas rangú hivatalnoki karában határozták el az ellenakciót. Ott okoskodták ki a Wilmingtoni Tízek „bűnét”, hogy megrágalmazzák a néger felszabadítást mozgalmat, és vezetőit bebörtönözzék. A Wilmingtoni Tízeknek kezdetben egy ve- gyeskereskedés felgyújtását rótták fel bűnül. Ezt azonban a bíróságon egyáltalán nem sikerült bizonyítaniok. Utána okoskodták ki „a hatóságok intézkedései elleni szervezkedés" vádját. Ehhez az adott alapot, hogy a néger diákok már nem tudták elviselni a tanárok és az iskolavezetőség fajgyűlölő magatartását, pontokba szedték követeléseiket (az iskolai fegyelem egyforma és igazságos betartása, több néoer tanár foglalkoztatása. néger d’ákszövetsr i létrehozása) s azt ét alcariák adni a rektorhelyettesnek. Az igazgatósági épület elé békésen fel- vonlai* neger diakáeleganút

a rektorhelyettes nem volt hajlandó fogadni. A fajgyűlölők ellenakciót kezdeményeztek: a Ku-Klux-Klan mozgalom hívei puskákkal felfegyverezve, teherautókon vonultak a néger negyedekbe, és ütlegelték az ott lakókat. A négerek a Gregory Congregational templomban kerestek menedéket, s ott barikádot emeltek. Egy 17 éves néger fiút agyonlőttek, amikor a templomból távozni akart. A templom körüli csatának a rendőrség csak néhány nap múlva vetett véget.

A Wilmingtoni Tízeknek ezt a tettét minősítik a hatóságok elleni szervezkedésnek. Pedig az igazság az; a hatóságok hagyták cserben azokat az állampolgáraikat, akiket a fajüldözők fegyveresen megtámadtak,

EZ HÁT a Wilmingtoni Tizek „bűne”. Az eddigi tárgyalások az igazságszolgáltatás paródiái voltak. Tiltakozó szavunkat most azért emeljük fel, hogy a bátor néger fiatalok megmeneküljenek a rájuk váró börtönbüntetéstől, amelyet azért akarnak kiszabni rájuk, hogy megfélemlítsék a jogaikért küzdő állampolgárokat.

«■! M Tg. -i-i- iTrt

kényszerítik arra, hogy igen nehéz körülmények között jóformán ingyen dolgozzanak.

A pekingi propaganda igyekszik bebizonyítani, hogy a kínai dolgozók „lelkesen követik Mao elnök útmutatásait”, hajlandók szigorú korlátozások közepette élni és „kevéssel is beérni”. Ám számos tény, köztük a jelenlegi hangcsoui események is, másról tanúskodnak. A maoisták már nem első ízben vetik be a katonaságot a sztrájkok elfojtására. Ez történt most Hangcsouban is. Ezzel egyidőben leváltották a katonai körzet parancsnokát és a KKP két Csecsiang-tartományi titkárát

A KKP KB két elnökhelyettese — Van Hun-ven és Teng Hsziao-ping — sietve a városba utazott. Jelenlétük ellenére, a hangcsoui dolgozók sztrájkja tovább folytatódik. És nemcsak Hangcsouban... A dolgozók Kína számos más körzetében is rendeztek és rendeznek hasonló akciókat. Teng Hsziao-ping is kénytelen v<g)t beismerni a külföldi újságírókkal folytatott beszélgetésében, hogy „a KNK egyes tartományaiban kitört zendülésekről szóló jelentősek .. ■ megalapozottak”.

Vlagyimir Viktorom (APN—KS)

Baloldali tömegtüntetés volt a portugál fővárosban. A résztvevők a baloldali erők egységét sürgették.

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

A Belém-palota parkjának teraszáról Vasco Gon- calves miniszterelnök is beszédet intézett az egybegyűltekhez. „Forradahnun- kat nagy veszély fenyegeti, a hazafiaknak egyesülniök kell a belső és külső ellenséggel szemben” — mondta, amire a tömeg egy része „Fegyvert, fegyvert!" kiáltással válaszolt A kormányfő nagy örömét fejezte ki a Forradalmi Egységfront megalakulása felett. „A fron- nak nyitva kell állnia minden demokratikus, hazafias erő, minden igaz ember előtt, aki szocializmust óhajt.” Felszólította a munkásokat, a parasztokat, a katonákat és a kispolgárságot, fogjanak össze a fasiszta veszély kiküszöbölése érdekében, a forradalmi vívmányok vér. delmében.

Gortcalves után Gomes elnök szólt a tömeghez. „Szótüntetésbe kezdett: kifütyülte a tábornokot.

Szerdán estétől egészen a csütörtök reggeli órákig tanácskoztak a Belém-palotá- ban a hármas direktórium, valamint a forradalmi tanács tagjai. A tanácskozásról közleményt nem adtak ki. A Diario de Noticias című lisszaboni napilap alkalmazottai szerda esti közgyűlésükön úgy döntöttek, hogy elbocsátanak a szerkesztőség állományából 22 újságírót és alkalmazottat abból a harmincból, akik mintegy két héttel ezelőtt kommunistaellenes dokumentumot írt alá és tett közzé a lapban.

Mint csütörtökön ismeretessé vált, a Porto közelében fekvő Esmorizban szerdán a késő esti órákban támadást Intéztek a kommunista párt székhaza ellen.

Nemzetközi politikánk

Válaszol: Nagy János külügyminiszter-helyettes

— Nagy elvtárs! Túl vagyunk az európai biztonsági és együttműködési értekezleten, sikerrel befejeződött két évi erőfeszítés után. Ezt a kontinensnek mind a keleti, mind a nyugati felében úgy emlegetik. mint egy uj kezdet lehetőségét. A magyar külpolitika szamára mit jelent, mit hozhat a biztonsági értekezlet záróokmánya után kialakult helyzet?

— Hadd egészítsem ki először magát a kérdést. Nem két esztendő, hanem több mint hat esztendő erőfeszítései után vagyunk túl sikeresen a biztonsági értekezleten. Két évig a sokoldalú tárgyalások tartottak, de több mint hat éve már, hogy 1969 márciusában itt, Budapesten a Varsói Szerződés tagállamai kiadták ismert felhívásukat, egy európai értekezlet összehívására. Kétségtelen, hogy a biztonsági és együttműködési értekezlet új szakasz kezdetét jelzi Európában, és ez az új szakasz új lehetőségeket is nyújt a szocialista országok nemzetközi törekvései és kapcsolatai számára, és ezen belül a Magyar Népköztársaság nemzetközi törekvései, külpolitikája számára is. Hozzá kell azonban tenni, hogy a biztonsági értekezlet önmagában nem változtat a helyzeten, önmagában nem változtatja meg az eddig kialakult nemzetközi erőviszonyokat, sőt a biztonsági értekezlet maga is a nemzetközi erőviszonyokban eddig végbement változásoknak a terméke, vagyis annak a terméke, hogy a nemzetközi erőviszonyok a szocialista országok javára változtak, tolódtak el. Tehát azt is mondhatom. hogy a Magyar Nép- Uatni’anc kvHpoUwkájaban

semmiféle változásra. vagy új irányvonalra nincs szükség. hiszen ez egy elvi alapokon nyugvó, jól bevált külpolitika, amelyet a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal szorosan összefogva folytattunk eddig is, és folytatunk a jövőben is.

Az új lehetőségeket viszont igyekszünk kihasználni. És ilyen új lehetőségek kétségtelenül vannak. A szocialista országok mindig tudatában voltak annak, hogy az európai biztonság megszilárdulása az európai országok közötti érintkezési felületek rendkívüli kiszélesedését vonja maga után. Biztosak vagyunk benne, hogy most, túljutván a sikeres helsinki zárószakaszon, a nemzetközi kapcsolatok új, nagyarányú fellendülése előtt állunk. Mi igyekszünk ebből kivenni a részünket és minden erővel azon leszünk, hogy a biztonsági értekezlet záróokmányában foglaltak a gyakorlatban megvalósuljanak.

Nem szándékozunk semmiféle válogatásba kezdeni, hogy mi az, amit figyelembe veszünk és mi az, amit nem. Számítunk arra, hogy nyu- grt-európai partnereink is megkeresnek bennünket javaslatokkal, kérésekkel, a biztonsági értekezlet záróokmányára alapozva. Ezeket mi mindig gondosan és konstruktívan fogjuk vizsgálni és természetesen ugyanerre számítunk nyugat-európai partnereink részéről is.

— Mielőtt a kétoldali kapcsolatépítés és -fejlesztés részteleire rá terv ők, hadd tegyek lel egy kérdést, ami tulajdonképpen Helsinkihez csatlakozik. Az értekezlet vége óta különös hangsúllyal beszélünk

a már régóta esedékes európai leszcrelesi, csapat- és fegyverzetcsökkentést intézkedésekről. A közép-európai térségre vonatkozóan Bécsben folynak a tárgyalások, ahol, ha nem is cselekvő résztvevők, de megfigyelői státussal ugyancsak résztvevők vagyunk. Milyen kilátások vannak arra most. hogy ez a bécsi munka túljusson a holtponton?

— Nehéz megjósolni, hogy mi fog történni a Bécsben folyó haderőcsökkentési tárgyalásokon. Az biztos, hogy ez a téma egyre inkább erőteljesen előtérbe kerül, hiszen Helsinkiben a zárószakasz résztvevői, — akik, mint ismeretes, a 35 európai és észak-amerikai állam legmagasabb rangú politikai vezetői voltak V- igen nagy erővel hangsúlyozták a leszerelési kérdések fontosságát általában, és a közép-európai fegyverzetek és haderők csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások előmozdítását különösen. Ez biztató. Eddig az álláspontok nagyon messze álltak egymástól annak következtében, hogy a NATO-tagállamai egyoldalú előnyökre törekedtek és olyan javaslatokat szorgalmaztak, amelyek a szocialista országok, a Varsói Szerződés tagállamainak érdekeit sértették volna. Mindenképpen szükséges, hogy a NATO tagállamai reálisabban közelítsék meg ezt a kérdést, meghozzák a szükséges politikai döntést ahhoz, hogy Becsben a tárgyalások érdemi szakaszba jussanak. Én azt hiszem, hogy 1976-ban mindenképpen új lendületet kapnak a bécsi tárgyalások, de hát most mondani meg. hogy ezek mikor éc milyen kőnk-