Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-26 / 199. szám
OLVASÓKŐ A múltat tiszteld a jelenben, s azt tartsd, a jövőnek! Ha megfeszítenek 6em tudom, kitől származik az idé' zet, mely süttői mészkőbe vésve előttem van. Azt viszont néhány percnyi szemlélődés után meg tudom állapítani, hogy Kiss Nagy András „Olvasókő” című kompozíciója átfogó, nagyszerű alkotás, jelentős gazdagodása Hatvannak, amely igen szegény köztéri szobrokban, műtárgyakban. Hogyan jutott a város nagy hirtelen a Kossuth-dí- jcs művész kompozíciójához? Nem hinné az ember: nyolcesztendős története van. Az új-hatvani szakközépiskola beruházásakor kellett volna felállítani, csak különböző problémák miatt elcsúszott az ügy rendezése. Persze nincs értelme, hogy skálázzuk ezt a dolgot, örüljünk inkább a megvalósulásnak, a ténynek. Hatalmas teherautón megérkezett a há rom geometrikus idomra bontott alkotás, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szakemberei gonddal összeál lították az iskola főbejáratánál,'s aki még eddig nem járt a Bajcsy-Zsilinszky utcán, most már megcsodálhatja. Mit „olvashatunk" le í nyitott könyvet utánzó, valóban remekbe faragott alkotásról? Ahány megmunkált kőlap, annyi állomása, fordulópontja nemzeti létünknek, történelmünknek. Elénk ma- gaslik az államalapító István király dombormása, Rákóczi fejedelem portréja a XVIII— XIX. századi forradalmak gondolatát ébresztgeti ben nünk, három fegyveres, lendülettel előretörő vöröskatona kontúrjai pedig a Tanács- köztársaságra emlékeznek, s a belőle sarjadt jelen „olvasmányát” nyújtják át mind- annyiónknak. Akad még persze tennivaló az „Olvasókő” közelében. Legfontosabb, hogy kibontsák, legalább három oldalról szemlélhetővé tegyék. Most ugyanis magasra nőtt cserjesor fogja közre. Aztán következzék a területrendezés, parkosítás, aminél egy dologra kell különösen ügyelni: a vésett figurák puritánsága, némely idomrész megmunkálatlan, rusztikus felülete nem tűr csiricsáré virágágyakat, romantikusan kialakított kertet. Minden természeti tárgynak a műalkotással kell harmonizálnia! Végül, kicsit tanácsként, fontos kérdésre hívom fel a figyelmet az „Olvasókő” kapcsán. Rendelet írja elő, hogy minden állami beruházás összköltségének négy ezrelékét hozzá illő műalkotásra kell fordítani. Jó lenne, ha létesítményeink vezetői törődnének ezzel. Megyénk sokkalta gazdagabb lehetne már ízlésformáló szobrokban, belső falképekben, mozaikokban. (moldvay) OJÍMMM 1 KÉPERNYŐ IlllI Kardos Lajos, Zelk Zoltán és egy rajzfilm Nem lehet eléggé helyeselni, hogy egyre gyakrabban kerít sort a televízió portréfilmekre, nagy egyéniségek, tudósok, költők, művészek bemutatására, megszólaltatására. Ügy érezzük . ilyenkor, hogy egy jól. sikerült osztályfőnöki óra reményében ültetik be a „nagy öregeket” az igazmondó székbe és ezek a bölcs öreg emberek a legtöbb esetben a pusztíthatat- lan szellemi fiatalság derűjével és egyszerűségével vallanak önmagukról, a megtett útról és ami e kettővel csaknem egyenlő, munkájukról, a munka öröméről, a munka végigharcolásáról. Kardos Lajost, a pszichológust, a szélesebb magyar közönség most ismerte meg igazán közelebbről. A szakma öregje és nagysága rég túl van azon, hogy bonyolultan fogalmazzon, apró hiúság és olcsó érdek nem zavarja. A kamera szokatlan környezete sem idegesíti, mert belső fegyelme, a megszerzett tudás és az azzal együtt járó kíváncsiság a további megismerésre — derűssé és önfeledtté teszi őt. Azt mondja, 1947 óta foglalkozik a témával, hogyan tanulnak iff állatok, noha akkor választott életprogramja szerint az emberek és az állatok tanulásának, ismeretszerzésének akarta szentelni életét és energiáját. „Megrekedt” az állatoknál. A búslakodás minden felhője nélkül beszél róla, mennyi minden kiderült ebben a több évtizedes stúdiumban, amiről az első hallásra a felületes szemlélő habozás nélkül azt állítaná, hogy ez aztán a „tudni nem érdemes dolgok tudománya”. Kit érdekel ma, a szürke hétköznapi munka közben, hogy az állatoknak nincs az emberéhez mérhető én-tudata, én-története, hogy az állatnak a térben van memóriája, az időre nem tud jól reagálni, ott nem tudja elhelyezni magát, legalábbis nem annyira, hogy emlékezésében az önmagáról szóló története megmaradjon. De az átlaghallgató is felkapja a fejét arra a megállapításra, a pszichológus vizsgálódásainak eredményeképpen leszögezhető, hogy az állatok és az ember között a pszichológiai kutatások bizonyítékai szerint „majdnem szakadék van”. És észre sem vesszük, gondolatokat indít el bennünk ez a bölcs öreg, aki még a szakemberrel folyó beszélgetésben is, csendes mosollyal, de pontosan a helyére rakja — illeszti a sza kkif e j ezéseket. Vasárnap este Zelk Zoltán ült az igazmondó székbe. Egészen más tájról, egészen más egyéniség, mint Kardos Lajos. Hogyan is foghatjuk egybe a pszichológust. az ezerszer megismételt vizsgálódások emberét a lobogó lírikussal. aki nyolc évtizede él, és csak azért, hogy a szavak ellobbanó mágiával és olykor máglyájával belevilágítson a mások homályaiba és önmaga kétségeibe. Valami mégis közös a tudósban és a költőben. Az élet értelmének, vagy ha így világosabbnak tűnik, az igazságnak a keresése. A tudós a bizonyosság szilárd pontjáig szeretne lejutni, a költő a szépség lényegének a felmarkolásával, oltárra dobásával a fehér izzásig. Elérhetetlen álmok? Ez az ember sorsa! Érdekes, hogy ez a derűsnek mondott és ismert, a fiatalokkal nagy-nagy barátságot tartó Zelk Zoltán mennyi belső kétséggel és rettegéssel teli ember. A szeretet miatt. Annak előtte azért rettegett, mert feleségét szeretvén folyton a közöttük levő állapotot féltette, .akármelyikük halála miatt. Most, hogy megint van mellette egy asszony, Ismét retteg. Azt nem mondotta ki, hogy a szeretet bármilyen okból való megszűnése tragédia, kicsiny, emberek közötti véres dráma, amit a nagyvilágban észre sem vesznek, de e szeretet nélkül, ennek a szeretetnek a féltése nélkül talán nem is érdemes élni. Vagy legalábbis ené!kül__ gyengébb tártál ma adódik az életnek. Botlásaiért vállalja a felelősséget. Ezt a vállalást sokszor megerősítette azzal a hozzátétellel, hogy ő sokat is bűnhődött. Nagy László, akire Zelk is hivatkozott, a „lelki vétkezésben nemrég, ugyancsak a televí zióban azt állította, hogy a költő nem tévedhet, s most itt van ez a megvesztegető en szelíd Zelk Zoltán és azt vallja, hogy botlásait vállalja, mert akkor, amikor té velygett, úgy érzett. Kinek van hát igaza? Vagy inkább minek? A jellem akkor nagy-e igazán, ha mindenkor megfelel az ész szabályainak is, vagy elég, ha benne és általa az érzelmek járják vad irammal, vagy kedélyes ráéréssel a pályát? A kifejezésre és Nagy Lász ló arcára is emlékszem, aho gyan konok szavait mondta és most itt van ez a halál- félelemről beszélő — botlásait is vállaló, a szeretet egyoldalú elmúlása miatt rettegő öreg fiú, aki a sorsát feltárva nem a múlt miatt küszködik könnyeivel, hanem a jövő izgatja, mikor és hogyan kell elveszítenie a szeretetet, amit kapott és amit mindig adott. A két portréfilm időbeli szomszédságában szombaton és vasárnap kaptunk egy tizenöt perces rajzfilmet, az „A Fejvizvédelmi Kutatóintézet jelentései-t”. Szabó Sipos Tamás ki akart ezúttal lépni dr. Agy ruhájátiól. A megfoghatatlan, de mindenütt megtalálható kispolgárról, a kispolgáriságról szeretett volna szatirikus hangon nyilatkozni. A két Dortré- film közvetlen műsorbeli szomszédsága rávilágított a szándék egyenességére, gyengeségére, de homályos pontjaira is. A névtelen kispolgár nem létezik. Csak konkrét magatartás van, csak konkrét emberekkel. S talán azt sem ártana egyszer tűvégre tűzni és megmutatni, milyen táptalaj termi meg .ezt az egyelőre arcnélküli, ám veszedelmesnek mondott kispolgárt. Ki is ő, és hol van az illetősége ? Farkas András rMElltTT A Szivárvány ünnepi műsorában Boros János országjáró útra vitte hallgatóit. A hangosportrék a Szigetközben. a Duna partján, az Alföldön, a Tisza mellett, Sárréten, Füzesgyarmaton élő emberek, fiatalok és öregek mindennapjait idézték. Az állatgondozó, a gépkezelő, az agronómus, a hajóskapitány, a repülő, a halász, a kukacárus, a gátőr vallott életéről, vágyairól, terveiről. Széles körkép volt ez a hazai tájról, munkáról, a vizek és halak életéről, szokásairól. Kissé szokatlannak is tűnt ebben a hangulatban, amikor minden a mát idézte Rap- csányi László látogatása Hibbén, a Balassi-sírnál. A XIV. században épült templom csendje, az Árpádház királyainak képmásai, ha a naphoz kapcsolta is a riporter útját, távolinak tűnt ettől a nyárbúcsúztató műsortól. „A mi nyarunk csak zöldre festett tél” — idézte Mátrái Betegh Béla Heine szavait, amikor a költő elhagyta Münchent és Genova felé tartott. De mi a mérsékelt égöv változékonyságai, gyors múlandóságai között élünk. Nyugtalan harmóniák sora, megérkezések és elbúcsúzá- sok, ellentétek és kettőségek jelzik ezt az utat. Nyarak és télidők, nappalok és éjszakák, fény és árny ellentétpárjaiban kell gondolkodnunk hűvÖ6 értelemmel és forró szenvedéllyel. Törvényeink is párosán járnak a világban, színüket, visszájákat egy szállal szövik. De mi lenne, ha a télre előre nézve Heinét így idéznénk? — „A mi telünk csak hóval festett nyár” — kérdezte. Nyáridézö társalgás volt Czigány György délutánja a balatonfüredi Kedves cukrászda terraszáról. A balatoni szél, Borsos í Miklós szobra a sétány kelef, ti végén olyan, mint egy’ tusi rajz az égen. A kendőt lobogtató lány az évszaknak és a nyár örömeiből hazatérő utasának mond búcsút. De hallhattunk Keresztúri Dezsőnek, a szoborról írt hexametereit is, amelyek az oldott két karról. karcsú lx>káról, lobogó hajról, a pannon vágyakról szólnak. A Balatonról vagy csak így, igen szigorú költői formában vagy teljesen oldott szabadverst>en lehet valPÓSFAI H. JÁNOS: Hontalanok zsákutcája 2. Hárman az ár ellen Latina és Padriciano között nemcsak a távolság nagy, a különbség is. Háromszor annyian laknak itt a hajdanvolt laktanyában. A lágerőrség és a láger vezetői gondosan elkülönítik a nációkat. Vigyáznak, hogy egy szobába egy nemzetiségiek kerüljenek. A veszekedéseket így sem tudják megakadályozni. Éjszakánként gyakran veri fel sikoltozás a tábor csendjét. A szobákból vad dulakodás hallatszik, a lágerőrök futásától hangos az udvar. — Padricianoban még talán normálisabb az élet — emlékezik Pajor Mihály. — Ott még a kosztra is gondosabban ügyelnek. Latinán azonban már teljes a kiszolgáltatottság. Csakhamar rájöttünk, hogy az olaszok jól keresnek ezeken a lágereken. Az amerikaiak pénzelik, de a csóró menekültek nem sokat látnak ebtől. Ezért is vannak a balhék. Latinén felére csökken minden, pocsékabb a koszt, egyetlen, ami megmaradt, hogy Amerikából származó, használt cuccokból válogathatunk. November végén .már hideg volt, melegebben kellett öl- tözködnilnk. — Említette a veszekedéseket«. M\etl-veszel(zdtek ? náció élt együtt a lágerben. A jtigók, a lengyelek, az albánok, a görögök és a románok mindig veszekedtek, ha volt rá okuk, ha nem. Olyan nap nem volt, hogy a lágerörök ne használták volna a gumibotot. — Mivel teltek napjaik? — Eleinte egymást érték < kihallgatások. Akik még nem voltak katonák, azokkal mondjuk kevesebt>et törődtek. A katonaviselteket mindennap vitték valahová. Egy haver mesélte — Igné- czi Imrének hívják, Nyíregyháza mellől, egy kis faluból disszidált —, hogy térképeket raktak eléje. Katonai objektumok voltak rajta. Faggatták, ismeri-e őket. Meg, hogy ki volt a parancsnoka a seregt>en. Meg ilyesmiket. Amikor engem kihallgattak, azt kérdezték tőlem, ki volt itthon a főnököm. Hirtelen nem jutott eszembe. Míg gondolkoztam, azt kérdezi az egyik férfi: nem ... bácsi ? És megmondta itthoni főnököm nevét. Elhültem. Honnan tudhatja? — Csakhamar rájöttünk arra is, hogy E>eépített spiclik élnek közöttünk. Többnyire az isztriaiak voltak a besúgóik, akiket az ismert határincidensek után szinte a tenyerükön hordtak az olaszok. Egyik-másik magyarul is beszél. — Hogyan lehet - továbbtníjBirRndíiőPr ____ — Egy-egy kivándorlási akcióra sokat kell várni. Hónapokat, néha félévet. Közben jönnek toborozni innen- onnan. A 18—23 éveseket a Dél-afrikai Köztársaságé viszik. A szakképzetteknek és a katonaviselteknek többet ígérnek. Hajcsárok, vagy zsoldos katonák lehetnek a négereknél. — Magának hogyan sikerült? — Én a Caritas útján szerettem volna Svédországba kijutni. Szalai János Nyugat- Németországba igyekezett, mert valahol ott élnek a rokonai. A kérésemet elutasították. Akkor határoztam el, hogy mindenképpen megszököm. A lágerben megismerkedtünk Marton Imre 34 éve: fiatalemberrel, aki Kondorfáról disszidált már régebben. Az ő vezetésével szöktünk meg Latináról, decem- ben 2-án. Pajor Mihálynak ekkor még tartott a pénze. Szálait is. Martont is ő pénzelte. Szállásról, útiköltségről, ételről, italról ő gondoskodott. Az első útjuk Rómába vezetett, látni akarták a Szent Péter teret. Azán sok viszontagsággal átszöktek Ausztriába, így jutottak el Salzburgig, majd tovább. A Salzach folyó vasúti hídján gyalog mentek át az NSZK- ba, hogy vonattal folytathassák útjukat Münchenig. Itt ölelkeztek össze-utoljára Sza--i. dsHjal*- láj.,; . v* Mártonnál Pajor Hamburg ba utazott, ahol az éjszakát egy váróteremben töltötték Amikor elunták magukat csavarogtak a városban. Az igazoltató őrszem bekísérte őket, de miután nem találták őket a nyilvántartott bűnözők listáján, továbbmehettek, Padburgnál átszöktek a dán határon, s este már Koppen hágában, a Hotel Vikingben hajtották álomra a fejüket DecemEber 6-án hajó vitte őket Malmőbe, Svédországba Itt azonlban csak annyi idejük volt, hogy pénzt váltsa nak, a rendőrség elfogta őket, k rabszállító kocsival érkeztek vissza Koppenhágába. A letartóztatás okát senki nem közölte velük, Pajor Mihály itt, a börtönlben dob bent rá végleg, hogy helyzete kilátástalan. Marton Imrével nem találkozott többé, hiátba kérte, hadd beszéljen vele, nem engedték. A kihallgatásaihoz is külön tolmácsot szereztek. A börtönőr tanácsolta: maradjon Dániában. Margit királynőtől kérjen letelepedési jogot. Rokkantságára tekintettel, talán méltányolják. Pajor azonban Svájciba akart visszajutni. öt nappal karácsony előtt közölték vele: ha akar, visz- szatérhet hazájába. Nerr emlékezik, sírt-e akkor. Ezer svéd koronáért repülőjegyet váltott, s Koppenhágától Budapestig már nagyon rövidnek tűnt az út. Kifosztva, kiábrándulva tért vissza. Idehaza szülei, testvérei várták. Amikor beért a faluba, éppen harangoztak..! (Falyterttylof lani. A füredi domb déli lejtője még a mediterrán táj, de a kőfaltól északra már a hideg Pannónia, a Bakony kezdődik. Jókai, Vörösmarty, Pálóczi Horváth, Eötvös Károly a múltba vittek, de Halász Judit, Galambos Erzsi, Borsos Miklós, Ferencsik János, Illyés Gyula, Petro- vics Emil szavai a jelent, művészeti, irodalmi, zenei életünk, a balatoni kultúr- központ kialakításának lehetőségeit mérlegelték. Mindkét műsor — délelőtt és délután — kitöltötte a hegyek között élő ember ünnepi óráit A legszebb szó „édesanyám”, a legszebb haza a Mátraalja — mondta doktor Rácz Mária Radnóti László emlékezetes riportjában, amit hónapokkal ezelőtt is hallhattak a rádiózók százezrei. (Megérne még néhány ismétlést.) Rácz Mária, a viszneki körorvos Szűcsiben járt iskolába. Szűcsi olyan, mint egy katlan, hegyek övezik és a katlan alján ott van a falu. Volt itt egy csodálatos tanár. aki megszerettette vele a biológiát. Nem éheztek, mindig tisztán jártak. „Az iskolában tejbe cseppentett légy voltam. Mindig fehér ruhában fekete gyerek” — mondta. Aztán gimnázium Hatvanban, majd a szegedi orvostudományi egyetem. Egyenes út ez? A társadalom pereméről, a falusi szegénységből, a cigányvárból indult. Amikor egyik osztálytársa meghallotta, hogy orvosnak készül, azt mondta, sajnálni fogja a magyar nemzetet, ha egyszer ilyen orvosai lesznek. öt is kikezdte a kútmel- léki intrika, mégsincs panasz, sértődöttség szavaiban. Most 1800 ember egészségének őre, gondozója, a falu orvosa. Boldog, igaz ember, mert szép az orvosi lakás, Amelynek ablakából a Mátra felkéklő körvonalait látja, szép a munka. Akkor boldog, ha sok munkája van. Nem lenne illő lírai vallomását, hasonlatait, metaforáit, gondolkodását filológusi gonddal elemezgetni, mert életvitele, gondolatainak tisztasága, szép emberi vágyai legalább annyira mértéktartóak mint zárt, arányos mondatai. Ritka szép beszélgetés volt ez a múltról, az iskoláról, a szegedi évekről, egy népművelési gyakorlatról, a hegyvidéki ember nosztalgiájáról és hát a jövőről, a szakorvosi vizsgáról, a gyermekek és öregek 6zeretetéről. (A „pedig” csakugyan nem szép szó, de nem abban az összefüggésben, ahogyan a doktornő érzi. Az életet az ellentétek, a „pedig”, a „de”, a „mégis” viszik előre. Vállalni kell.) Ebergényi Tibor BELÉPÉS CSAK TÉVÉNÉZŐKNEK A HÍRFORRÁSTÓL A HÍRADÁSIG A „Belépés csak tv-nézőknek’ sorozat közel évtizede sok olyat helyre vitte a nézőt, ahova ,,idegeneknek tilos a bemenet*’ A mai műsor, amely két adásban, helyszíni közvetítés formájában kerül képernyőre, előszói az MTI, azaz a Magyar Távirát Iroda telexgépei közé kalauzó! ahová a világ különböző tájairó beérkeznek a friss hírek. A Ma gyár Hírlap szerkesztősedébe éppen lapzártakor érkezik i kamera, hogy kövesse az iméfv érkezett hír útját. Következő állomás: az Atheneum nyomdagépeinél, amelyek a másnap újságot nyomják. A hírek készülésébe, a kommentárok előkészületeibe, sőt a magánhír- csere sajátos ,.börzéiéré” is bepillanthatnak a nézők, a Hungária Kávéház úlságíró törzsasztalánál. Utolsó állomás: , a Tv-híradó stúdiója — a Tv-hí ír- .adó megkezdésQ előtti percekben. zhova ugyancsak ritkád 4pt-«i -a néző.
