Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-26 / 199. szám

Kosos érdekünk Elfecsérelt kilowattok uTársadalmunk szocialista fejlődésének fontos feltétele a dolgozók, mindenekelőtt a munkások általános műveltsé­gének emelése, szakmai kép­zésének és továbbképzésének javítása. . Nagy figyelmet kell fordítani a nők művelő­dési lehetőségeinek növelésé- re.” (az MSZMP KB közmű­velődésről szóló határozatából.) ... és akkor azt mondja a Zoli, hogv minek menjen az ő felesége arra a tanfolyam­ra. Tud annyit, amennyi a gép mellé elég. Különben is munkásra mindig szükség lesz, s nem tanulhat minden­ki. Aztán mi lesz a gyere­kekkel, a háztartással. Mon­dom neki: Zolikám, hát te párttag vagy és fiatal. Ha te így gondolkozol, akkor mit mondjon az ember mások­nak? Itt van ez a Zoli, nem is élt a régi időkben, mégis úgy gondolkozik, mintha 50 évvel ezelőtt élnénk ___ A beszélgetést a vonaton lestem el. Arról folyt a szó, hogy falubeli ismerősük, Veronika most tanulhatna. A vállalat fedezné az útiköltsé­get, a tankönyvek árát, s fi­zetné a tanfolyamon töltött időt is. de Veronika nem vállalhatta, mert a férje nem engedi! (?"i Ami külön megdöbbentő volt az egészben, az, hogy a harmadik évtizedet alig el­érő, meghaladó fiatalokról volt szó. Olyanokról, akik már ebben a rendszerben születtek és nőttek fel. Az emberekben, mint ez a példa is mutatja, — és eh­hez hasonlót százával, ezré­vel sorolhatnánk — még év­tizedek múlva is élnek és hatnak rájuk a régi szokások, vélemények. Manapsag sokszor beszél - getünk a nők egyenjogúságá­ról. Törvények, rendeletek, intézkedések egész sora szü letett ennek az alkotmányba iktatott jognak, a gyakorlási lehetőségére. Eddig nincs is hiba. Talán nincs is olyan üzemünk, ahol legfelsőbb szinten el ne készítették vol­na az intézkedési terveket a nők tanulására. — s ennek következményeként, várható­an a vezető beosztások betol tésére. De amikor már az igazi végrehajtásra kerülne sor, amikor személyenként kell megoldani a problémát, szinte áthághatatlan akadá­lyokba ütköznek. Akadály a régi felfogás a 'nőnek a csa­ládban történő szerepéről, — mely szerint annak első és legfontosabb feladata a gyer­meknevelés, emellett nincs helye másnak. Főleg nincs a tanulásnak, mely a családra fordított időt rövidíti meg Akadálya az a nézet, hogy a család feje a férfi és ő dönt­het arról, ki mit tegyen. Nem ' szabad azt hinni, hogy ez a felfogás ma már a múlté. Sajnos a fiatal házasok egész nagy csoportjában hat még. Elsősorban a falun élő fiataloknál vagy azoknál, akik nemrég kerültek el a faluból, de él a városiak kö­zött is. A szülők egyáltalán nem örvendetes hatása még sok helyen érvényesül, ami­kor a férj így fogalmaz: édesanyám minden gondola­ta csak a család volt, nekec is ilyennek kell lenned! S nem gondol arra, hogy ami­kor ezt a követelményt fel­állítja már is szembe került mindennel, amit egyébként vall és igaznak tart. Hozzá kell tenni a teljes­ség kedvéért, hogy a „csalá­di béke megőrzésének ' érvé­re hivatkozva, sok asszony maga is hajlandó inkább le­mondani a tanulásról, ahe­lyett, hogy próbálná megvál­toztatni a férj véleményét, esetleg mások segítségével is. Ha kimondjuk azt, hogy a közművelődéssel, a munkás­művelődéssel kapcsolatos feladatok megoldása politi­kai nevelőmunka, akkor ezekre a jelenségekre sokka! nagyobb' figyelmet kell for­dítani. Annál is inkább, mer' nem ritka eset. amikor a férj, — mint vezető és kom­munista — teljes vállal kiáll a határozat végrehajtása, a nők tanulásának szükséges­sége mellett, erre netán még utasításokat is kidolgoz — de a saját családjában szinte személye elleni „támadás­nak” érzi. hogy a nő tanút ni akar, tanulni szeretne. Senki előtt sem 'vitás, hogy ha a nő — különösen akkor ha már feleség és anya — tanulni kezd, sokszoros erő­feszítésre van szüksége, hogy a reá nehezedő terheket vi­selje. Ezért kellene sokkig több segítséget kapnia. Szinte megengedhetetlen az, hogy kommunista férjek ma és most, így gondolkoz­zanak: „az én feleségemnek elég amit eddig tanult”. A személyes példák itt is dön­tőek, egész csoportok előtt, s nem lehet szóban elfogad­ni, megérteni határozatokat, de csak addig, amíg közvet­len személy szerint nem érinti az illetőket. A nők ta­nulása nem csak a nők által megoldandó probléma, tehát joggal tartanak igényt az egész társadalom segítségére. Ez pedig nem merülhet ki tanfolyamok szervezésében* de még az anyagi feltételek megteremtésében sem. Ehhez megfelelő közhangulat is szükségeltetik, olyan, amely­ben nem bólintanak egyetér­tőén a felhozott példa sze­replőjének véleményére. Sokszor, hangzik el férfiak részéről — természetesen el­sősorban akkor, ha saját fe­leségükről van szó, — igaz­ságtalan, hogy ő, a nő keve­sebbet keres, mint férfimun­katársai. De ha arról van szó, hogy hasonló képzettsé­get, kellene szereznie a ma- Y gasabb keresethez, már nem ilyen egyértelmű a véle­mény. Egy határozat végrehajtá­sa nem képzelhető el az ér­dekeltek segítsége nélkül, sőt ellenére. Éppen ezért most, amikor napirenden szerepel mindenütt az új ok­tatási év megkezdése, külö­nösen fontos a személy sze­rinti meggyőzés is. Eegyen tehát a politikai nevelő munka egyik témája- — és nem csak ezekben a hetekben — az egyenjogúság helyes értelmezése ebben a kérdésben is. Hogy a tanul­ni akaró nő helyzete ne még nehezebbé váljon, hanem a társadalomnak és ennek ki­sebb egysége, a családnak is közös ügye legyen. Olyan ügye. amit mindenkinek se­gítenie kell, hiszen mindenki érdekében történik. Deák Rózsi Hogy van a mondás? Nem mindig az olcsó a gazdasá­gos. Hát még ha a kezdet kezdetén sem került kis összegbe egy műszaki meg­oldás! Akkor milyen drága az eleinte is, később is! Mindezek mellé még te­gyük hozzá, hogy az ener­giahordozók dolgában nem is állunk valami ragyogóan, de nemcsak mi, hanem szer­te a világon a kérdések kér­dése az energiabázis. Mi köze van mindehhez égy olyan kis településnek, mint Gyöngyös? Csak nem akarnak az ott lakók vi­lágméretű fontosságot tulaj­donítani maguknak energia­ügyben? Erről szó sincs. De hadd emlékeztessünk egy másik bölcsességre: A sok kicsi sokra megy. ★ — Hogy mi az olcsó, mi sem, azt a tények, a számok, az adatok döntik el. Itt. a legkevésbé sém engedhető meg semmiféle szubjektiviz­mus. — Akkor számoljunk. Ad­va van Gyöngyösön a 8/A városrészben közel három­száz lakás. Ezekben közpon­ti fűtés és melegvíz-szolgál­tatás könnyíti a lakók éle­tét. A meleg vizet azonban villanybojlerek biztosítják. Egy-egy bojler ára, annak javítási költsége, elhaszná­lódás utáni cseréje, aztán a víz felmelegítésére szolgáló kilowattok értéke: ez tekin­télyes summa. A számolást ném végez- zük el. de a felsorolás sej­teti mennyi forint lehet mindez. — A lakásokat a központi kazánházból látják el hővel, de csak a fűtéshez. Miért nem lehetett ezt a már meg­levő kazánházat a meleg rí: biztosítására is felhasználni a kezdettől lógva? ★ A Városi Tanács Ingatlan - kezelő Vállalatának igazga­tója, Marosan Lajos mond­ta : — Annak' idején kértem én is. hogy ne a bojlerekkel szereljék léi a lakásokai. Az csak tovább rontja a hely­zetet. hogy ezeknek a bojie­Mezőgazdasági párthatározatok nyomában Tervszerűen politizálni, cselekvésre mozgósítani GYAKRAN HALLJUK napjainkban, hogy szemlé­letbeli változást kell elérni a gazdasági vezetők és a dolgozók körében. Magyarán arról van szó, hogy mind a vezetők, mind pedig a dol­gozók legyenek tudatában annak, hogy gazdaságpoliti­kai célkitűzéseink megköve­telik az odaadó, fegyelme­zett, jól szervezett munkát. 'Mit kell tenniük a párt- szervezeteknek ennek érde­kében ? Mindenekelőtt a pártszer­vezeteknek fel kell ismerni­ük a politika és a gazdaság- politika szerves egységét. De megengedhetetlen az olyan ,.munkamegosztás’’ is, hogy a pártszervezetek külön fog­lalkozzanak a termeléssel, majd a beruházással, később a hatékonysággal összefüggő kérdéseket tűzik napirendre, s külön magyarázzák az élet- színvonal, a keresetek. és az árak problémáit. A pártszer­vezeteknek egységesen kell képviselni és végrehajtani a párt gazdaságpolitikáját. Ezen múlik, hogy milyen mértékben tudnak túllépni' az eddigi gazdasági gyakor­laton. Hazánkban a megművel­hető föld 96 százalékán szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemek gazdálkodnak. Az utóbbi tíz év eredményei azt bizonyítják, mezőgazda­ságunk képes arra, hogy az élelmiszereli túlnyomó több­ségéből — és éppen a leg­fontosabbakból — kielégítse a növekvő szükségleteket. Jogfial bizakodhatunk, hogy a termelőszövetkezetek tag­jai, az állami gazdaságok dolgozol teljesítik a rajttá háruló feladatokat. De eh­hez további kemény és meg­feszített munkára lesz szük­ség. A pártszervezeteknek erre fel kell készíteniük mű­ködési területük vezetőit, és dolgozóit egyaránt. A GAZDASÁGI tevékeny­ség eredményességének fo­kozása a mezőgazdasági üze­mektől mindenekelőtt olyan mennyiségben, összetételben, minőségben való termelést igényel, amire a népgazda­ságnak szüksége van. A me­zőgazdasági üzemek az el­múlt években főként a ter­mésátlagok növelésére össz­pontosították erőfeszítései­ket, s ebben szép eredmé­nyeket értek el. Háttérbe szorult azonban a termék- összetétel nem egy esetben az állóeszközök kihasználá­sa. a célszerű, takarékos esz­közfelhasználás. vagyis az önköltségek alakulásának fi­gyelemmel kísérése. Napjainkban is, de az V. ötéves terv időszakában niég fokozottabban szükség ran, illetve lesz a komplex gaz­dasági szemlélet kialakításá­ra. Ez fokozott tudatosságot; felelősséget követel mind a vezetőktől, mind pedig a dolgozóktól. Csupán egy pél­dát: a helyes gazdaságpoli­tikai szemlélet nem a leg­magasabb terméseredménye­ket ismeri el. sokkal többre tartja a ráfordításokkal ará­nyos terméseredmények el­érését. Elég gyakori volt a korábbi években, hogy egyes üzemek „semmi sem drága” alapon olyan nagy adagú műtrágyát ~ használtak fel e&y-.efiy noweny termelésé­nél, amelyet a termésho­zam „nem igazolt vissza". De sorolni lehelne még a hasonló példákat, amelyek a termelés hatékonyságát ron­tották. A szemléletváltozást úgy érhetik el a pártszerveze­tek. ha fokozzák gazdaság­politikai agitációs munkáju­kat. E tevékenységük alap­vető célja a párt gazdaság- politikájának állandó, rend­szeres ismertetése, megérte­tése, elfogadtatása, a vég­bemenő gazdasági és társa­dalmi folyamatok lényegé­nek tudatosítása, a jó ta­pasztalatok széles körű be­mutatása, népszerűsítése, ter­jesztése. a tömegek mozgó­sítása legyen. A PÁRTSZERVEZETEK gazdaságpolitikai agitációjá- nak tartalma a párt gazda­ságpolitikája. Bár a megfo­galmazás egyszerűnek tűnik, az alapszervezetek számára a cselekvés nem ennyire egyszerű. Nekik ugyanis el­sősorban konkrét gazdaság- polilikai agitációt kell foly­tatniuk: a jelentkező problé­mákat azon a szinten kell megértetni , és megoldani, ahol azok keletkeztek, tehát az üzemben. A fegyelmezet­tebb és hatékonyabb mun­kát sem „általában” kell szorgalmazniuk, hanem sze­mélyre szólóan, ismerősök, barátok körében. Nagy elő­nye az alapszervezeteknek, hogy ismerik termelőszövet­kezetük, állami gazdaságuk helyzetét, a termelésben rá­juk háruló feladatokat, ér­tékelik az egyes rétegek, csoportok hangulatát, prob­lémáit Az agitációs .munka tartal­mának gazdagítása, az agi­tációt végzők kiválasztása mellett lényeges feladat a hatékony forma megválasz­tása. A pártszervezetek gaz­dag tapasztalatokat szerez­tek ezen a munkaterületen is. Egyes pártszervezetekben igyekeztek új formákat, mód­szereket alkalmazni, ami ön­magában dicsérendő. Elég gyakori azonban, hogy a „régi”, a „hagyományos” formákat, módszereket sem alkalmazzák megfelelően. Például a gyors tájékoztat ás, mozgósítás elérésére nagy eredménnyel járnak a röp- gyűlések. Sok mezőgazdasá­gi üzemben adnak ki üzemi híradókat. Közkedvelt for­ma a véleménycserére a tsz- t.agok, gazdasági dolgozók megbeszélései üzemük veze­tőivel. A tájékoztatásnak és az agitációnak jó fórumai a szocialista brigádok összejö­vetelei. Az utóbbi években gyorsan elterjedt a pártszer­vezetekben az agitáció új formája: a politikai vita­kör. A politikai vitakör le­hetőséget teremt az eszme­cserére és ezzel segíti a párt- tagok és a résztvevők politi­záló készségét. A PÁRT XI. kongresszu­sának határozata, továbbá a Központi Bizottság 1974. de­cemberi és az 1975. júliusi határozatai útmutatást ad­nak a kommunisták.politikai és közéfeti tevékenységére, magatartásuk normáira. En­nek szellemében mutassanak példát, képviseljék a párt politikáját, s mozgósítsák szövetkezetük, gazdaságuk dolgozóit. reknek egy jó részt' külföl­di eredetű, amelyekhez al­katrészt sem lehet kapni. Ha bármi kis hiba előfordul a külföldi gyártmányú bojle­reknél mindjárt felmerül a kérdés: mi legyen, cseréljük ki az egészet? — Véleménye szerint te­hát drága megoldás a bojler a lakótömb esetében? — Feltétlenül az. Akkor járnánk el helyesen, ha a meleg vizet a kazánházból adnánk a lakásokba. Tulaj­donképpen nem is kerülne sokba az átállás, mert aránylag kis munkával el lehetne végezni. ★ A bojlerek úgy vannak bekötve, hogy a bennük le-, vő vizet éjszaka melegítik fel. Az automata éjjel 11 órakor kapcsol be. — Ha valaki használni akarja a bojlert napközben, akkor tulajdonképpen a benne tárolt meleg víz név­leges mennyisége megmarad, de a hőfoka aránytalanul1 gyorsan lecsökken. Hiszen a meleg víz helyébe mindig hideg lép be. — Ebből azt következtet­hetjük, hogy a tartály csap­jának a megnyitását meg kell gondolni? — Annyira, hogy ha va­laki fürödni akar este, /le­fekvés előtt, akkor napköz­ben ne engedjen ki meleg vizet a bojlerból. De naivi­tás volna feltételezni, hogy egy háromtagú család, egy este. egymás után, szemé­lyenként meg tud fürödni a bojlerban tárolt vízből. Vár­janak 11 óráig, amikor be­kapcsol éjjel az automata, és mire mind a hárman ' sorra kerülnek, szépen ben­ne járnak az éjszakában. Ez a bojler hidasa”. Köszönjük szépen! kr Elvileg , , tehát; eldöntött dolog: mielőbb at kell állni a gyöngyösi 8 A lakótömb­ben is a központi melegvíz- ellátásra. De — jön a gáz Gyön­gyösre. Hogy mikor, az még nem teljesen eldöntött. A következő ötéves terv során — várhatóan. Ezt: tehát meg kell várni. Ha vezetékes gáz lesz Gyöngyösön, akkor is kérdéses: annyi változzék-e, hogy a kazánokban a mos­tani olajégőket kicserélik gázégőkre, vagy sokkal gaz­daságosabb volna minden la­kásba bevezetni a gázt: kon­vektorokat beépíteni, a kony­hában a tűzhelyeket gázzal melegíteni és a fürdőszobák­ba is gázmeiegílőket besze­relni a víz felmelegítéséhez. A kazánok égőcseréje lát­szik egyszerűbbnek. A lakásokba bevezetni ■ gázt — ez látszik gazdasá­gosabbnak. Gondoljuk el, akkor minden lakó csak azt a helyiséget fűti, amelyik­ben tartózkodik, addig fűti, ameddig neki jólesik, de semmiképpen sem egyszerre a lakás minden helyiségét. Ebből következik, hogy a „fölösleges” gázfogyasztást csökkenteni lehetne. ★ — A mostani megoldás, hogy a gőzt visszük ki a há­zakban levő hőközpontokig, több szempontból is kifogá­solható — halljuk Marosán Lajostól. — A házakban le­vő hőközpontok szivattyúi olyan zajt csapnak, hogy a pihenést zavarják. A hőköz­pontok fölött levő lakások­ban a melgg olyan nagy, hogy azt alig lehet elvisel­ni. — Mi tehát a jo megoldás? — Ha a mostani kazánhá­zakat akarjuk továbbra is üzemeltetni, akkor nem a gőzt kellene kivezetni, fa­néin a meleg vizet. - Enne.; műszaki megoldása is egy­szerűbb, olcsóbb. A lakások melegvízellátását is a köz­ponti kazánból kellene biz­tosítani, ami a vállalatunk­nak is. a lakóknak is, de a népgazdaságnak is haszno­sabb lenne. ★ Tdaig jutottunk el. A ta­nulság kézenfekvő, de a megvalósítasa még sem egy­szerű. Arról már nem érde- mes keseregni, hogy annak idején, nem is olyan régen, csak öt-hat évvel ezelőtt, miért a bojleres megoldást választották a 8/A lakótömb . építésénél. Ezen már nem tudunk változtatni, „eső után köpönyeg”. Ha végiggondoljuk, a ta­karékosság elvének valóra váltása nem abban, csúcsoso­dott ki. hogy 40-es vagy 60- as égőket engedélyezünk-e a hivatalokban, hanem ott kezdődik, amikor nagyobb tételek, százezrek, milliók ésszerű felhasználását dönt­jük el. ,Ilyen döntésre és intézke­désre váró feladat ez is, amit most szóvá tettünk. G. Molnár Ferenc Több mint ötszáz tonna fémhulladékot gyűjtöttek a gyöngyösi fiatalok A KISZ kb júniusban meghirdetett vasgyűjtési ak­ciója lassan a végéhez köze­ledik. Szeptember 15-én feje­zik be országszerte a fiata­lok a fémhulladékgyűjtést, ‘ amelynek keretében nemcsak vasat, hanem színesfémhul­ladékot is szállítanak a MÉH-be. Heves megyében eddig a gyöngyösi KISZ-fiatalok vé­gezték a legeredményesebb gyűjtési munkát. Patócs László, a gyöngyösi városi KISZ-bizottság titkára el­mondotta, hogy augusztus 20-jg több mint ötszáz ton­na fémhulladékot gyűjtöttek össze a városban. Az akció nagy segítséget jelent a rej­tett tartalékok feltárásában is. Gyöngyösön szeretnék fo­lyamatosabbá tenni az elkö­vetkezőkben a Vasgyűjtést. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat gyöngyösi n égj’es számú gyárának kiszesei bri­gádonként! versenyt szervez­tek az akció során. Sajátos kezdeményezés, hogy a vá­rosi hivatalok ifjú dolgozói — akik munkahelyükön nem végezhetnek vasgyűjtést — a gyöngvösoroszi Érc- és Ás­ványbányák Vállalat fiatal­jaival közösen vesznek részt az akcióban. A fémhulladékok gyűjtésé­ben különösen kiemelkedó eredményt értek el eddig a MÁV gyöngyösi kitérőgyártó üzemének KISZ-fiataljai. Mint Medve Lajostól, az üzem KISZ-csúcstitkárától megtudtuk, a vezetőség mű­szakok után kétszer négy oraban. egy kommunista műszakban szervezte meg a vasgyűjtést. Augusztus hú­szadikáig az akcióban rész: vevő fiatalok 145 tonna va­sat és színesfémhulladékot szállítottak a MÉH-be. A gyűjtésben, jelentős segítsé­get nyújtott az északi és dé­li darupálya átépítése során megmaradt vashulladék. A kapott bér háromnegyed ré­szét az üzem KlSZ-bizottsá- ga a Vietnamban épülő ezer- szem elves szakmunkásképző intézet támogatására ajánlot­ta fel, az összeg további ré­szét pedig a KISZ-szervezet fenntartási költségeinek fede­zésére fordítják. A kitérő­gyártó üzem fiatal dolgozói — terven felül — összesen 200 tonna fémhulladék be­gyűjtésével kívánnak hozzá­járulni az akció sikeréhez. iNmüsöaCs WT5 Bugusrfcü 26« IbbU ■Mákok Saader

Next

/
Thumbnails
Contents