Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
FECSKE CSABA: VAN NÉKEM Rubintos ág csöndöl csillagos madaras Hold nyálaz gyümölcsöt pirosát hullajtót Féreg-rágta éjten galagonya vére holdas kökény bokra őszölög a dérben Harmatban mosdottál szélben törülköztél aj tőled álmaid messzibbre délebbre Virágok keszkenyők citerás fű ríttok kiürült madarat szél űz a lombból mán Van nékem énnekem csöndölő ágaim huszonhat őszemben I nem hajt ki nem hajt ki «AMA*AAAAAAAA**^A*AAAAAAAAA/\# HERCZEG: Egri részlet (tusi Űj könyvek A Táncsics Könyvkiadó gondozásában jelent meg a küzdelmes évszázad. Fejezetek a magyar munkásmozgalom történetéből. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozásában készült hézagpótló kiadvány főszerkesztője Vass Henrik. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megjelentette a Nagy emberek élete sorozatban, új kiadásban Fodor András könyvét; a Szólj, költemény! József Attila életét és költészetét ismerteti. Az így élt... sorozat legújabb kötete az így élt Jókai Mór. A sok képpel, rajzzal illusztrált életrajzi könyv szerzője Lengyel Dénes. Pálos Rozita verseinek kötete az Úton. A Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak sorozatban ismét megjelent A Hatrongyosi kakasok, Móra állatmeséivel, gyermekverseivel; a pompás kötetet Reich Károly illusztrálta. A világ legszebb meséiből válogatott össze egy kötetre valót Schindler Anna. Arany János verses képeskönyve, az Este van, este van; a kötetet Reich Károly rajzai díszítik. A kisebbeknek szól Varga Katalin sokadik kiadásban ismét megjelentetett könyve, a Mosó Masa mosodája, mesékkel, versekkel, F. Győrffy Anna illusztrációival. A Tudod-e már? németből fordított, az apróságok ismeretei« játékosan gyarapító kis lapozókönyv. A Kozmosz- könyvek sorozatának új kötete, az Oázis rakétákkal, elbeszéléseket, riportokat közöl a katonaéletről. (Berkes Péter válogatásában és szerkesztésében.) Az Akadémia Kiadó gondozásában látott napvilágot a négykötetesre tervezett Biológiai lexikon első kötete; ez A-tól F-ig tartalmazza a biológia és rokonterületei minden fontos címszavát A nagyszabású vállalkozás a legjobb szakemberekből álló szerzői gárda munkája; főszerkesztő Straub F. Brúnó. Az Európa Könyvkiadó népszerű Lyra mundí sorozatának új kötete John Keats verseiből ad válogatást, Katona Tamás összeállításában. Thomas Mann: Trisztán című novellája Kosztolányi Dezső művészi átültetésében jelent meg. A Századunk mesterei sorozatban látott napvilágot Eric Knight világhírű regénye, a nálunk is 5. kiadásban megjelentetett Légy hű magadhoz. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen jelentette meg az Európa — a magyai-—szovjet közös kiadás keretében — Jurij Zbanackij regényét, a Hullámok-at A Helikon szerkesztőség gondozásában került a könyvesboltokba — Kass János illusztrációival — a Helikon csillagok új kötete, Lafayette regénye, a Cleves hercegnő, Szávai Nándor kitűnő fordításában. A Corvina Kiadónak a fel- szabadulási évforduló alkalmából megjelentetett könyve az 1944—1945. Dokumentumok Magyarország felszabadulásáról. A kötet anyagát Esti Béla válogatta, a könyv elé Kállai Gyula írt bevezetőt. Üjabb kiadásban jelent meg a világ egyik legrangosabb múzeuma, a Prado XIV—XVIII. századi festményeivel megismertető pompás képzőművészeti album. Anyagát Johannes Jahn válogatta s ő látta el a kötetet bevezetőBalatoni képek A mindig végtelennek tetsző — s mindig gyönyört — balatoni táj időtlensége — azaz mindenkori lebilincselő időszerűsége — számtalan magyar festőt ihletett meg. Alkotásaikból idézünk most — emlékeztetőül — egy párat. Molnár József (1821—1899) „Balaton-part Boglárodr című képén a tó száz év előtti életét rajzolta. (Keszthelyi ▼el 5». A Művészet kiskönyvtára sorozat új kötete Goldimannal ismertet meg, Heitler , László kalauzolásával A túrák, utazások időszakában különösen jó segítség az érdekelteknek a Kartográfiai Vállalat több új térképe. így javított, új kiadásban került a könyvesboltokba a Mátra hegység, a Cserhát, a Gerecse, a Velencei- tó és környéke turistatérképe. Az Országjárók Atlasza második kiadványa a Balatonnal és Nyugat - Magyarországgal ismertet meg minden érdeklődőt; a sok részletes térképlap mellett jól szerkesztett szövegrész tájékoztat az idegenforgalmi nevezetességekről, a szállás- és i étkezési lehetőségekről stb. Az autós turistáknak ad segítséget a javított kiadásban megjelentetett Magyarország autóatlasza és Nyugat-Euró- pa autótérképe. Jugoszláviai magyar írók munkásságából ad ízelítőt az újvidéki Fórum Kiadó több könyve. Gion Nándor novel- láskötete az Olyan, mintha nyár volna. Holti Mária re-, génye, a Sodortatva Az Irodalmunk évszázadai című összeállítás Bori Imre értő munkája. Boldizsár fstndn (1897) Földvári kikötője a vihar előtti utolsó perceket örökítette meg. Aki éjszaka szárnyvonalon, bumlivanaton utazik — azon a vonaton, amelyik óránként körülbelül húsz kilométert hagy maga mögött, a húsz kilométer lefutása alatt tizenkétszer áll meg —, az tudja, hogy aludni kíván ilyenkor az utas. De a mi vonataink ülőhelyei oly módon szerkesztőd- tek, hogy aludni nemigen lehet, csak ha térdére hajtja a fejét az utas, vagy megszegi hátra a nyakát, s túlhajtja az ülésen. Ilyen módon viszont ütközik a feje azzal, aki a túloldalról akar aludni ugyanígy. Egy darabig kocogtattuk a fejünket ilyen módon hátellenes útitársammal, aztán egyik megállónál felszállt valaki mellé, s ettől kezdve ő nem aludt, hanem beszélgettek. — Meddig rázatja magát? — Sajnos, egészen Pestig. — Na hisz akkor még átszállása is van. — Igen, de kicsi a csomagom. Hát maga? — En is átszállók majd, de nem Pestre, Bugamajorba. A felszálló kislány kacagott. — Bugamajor? Hát ott mit csinál? — Ott én vagyok a tanító. Nevettek rajta együtt; csuda mulatságos is, hogy valaki Bugamajoron tanító. — Na, és maga mit csinál Pesten? — En ott lakom. — Szüleivel? — Tulajdonképpen igen — adta meg a lány a csodálatra méltó választ. De hát a magyar nyelv ismeri a „tulajdonképpen” kifejezést, így a használata is jogosult. — Es maga szeret Bugamajoron? — kérdezte mindjárt. A bugamajori tanító érezte, hogy valamit kell mondani, ami őt a pesti kislánnyal egyenrangúvá teszi, Horatius mondja, nézni a Soracte hófedte csúcsaik A lány megint nevetett. — Hol vannak nálunk hófedte csúcsok. — Télen a domb is az. — De a Soracte magasabb — mondta a lány. — Ezer- hétszáz méter. — Csodát... Közép-OlaszSarkadi Imre: *^^MAMMMAAAA^AAAMAAAAAAAAAAaaaa*aaiVi*iVAAViiVVWWAM hát szórakozottan azt felelte, hogy jobban szeretne a Mátra lábánál lakni, ahol a hósapkás hegyek integetnek, ha kinéz a jól fűtött szobája ablakán. — Gyöngyösön... aha... Gyöngyössolymoson, vagy Pásztón — mondta mellékesen —, ott jobban szeretnék tanítani. Bár Bugamajor se rossz. — Gyöngyös... aha ... biztosan a bort szereti. — Azt is, persze, azt is. A jó bort. De főként a szőlőt és a hegyet, a szőlő a legnemesebb gyümölcs. Jót tesz az emberi szemnek, ha nézi a szölöleveieket, szeptemberben, amikor a legtöbb szőlőt eszik az emberek, akkor a legokosabbak. A legjobbak. S a bort is csak úgy szeretem, szőlőhegyen, pince, vagy présház előtt heverni a gyepen, vagy télen ... mint országban nincsenek is ilyen magas hegyek. — Hogy szerezte meg a latin antológiát? A tanító kicsit gyanakvó lett; ez a lány azt hiszi, hogy a latin antológia nélkül ő nem is tudná, hogy mi az a Soracte. De aztán mégiscsak elmagyarázta, hogy ez a legegyszerűbb: ó Pécsre adja fel mindig a rendelést, és a tanári könyvtár számára. A tanári könyvtárnak mindig megküldik a könyveket, persze nem tudják, hogy ez a tanári könyvtárad ő kéttanerős iskolája. S ő fizeti ki. Es ki a másik tanerő? — Hát egy kolléga. — Fiú, vagy lány a kolléga? Hát-ül tulajdonképpen lány — mondta a kis tanító kuncogva —, olyan fiúlány, tudja, csizmában jár és lovagol. Haha.., — Lovagol? — Igen — jött bele a tanító a | mesébe. — De csak télen, inert ilyenkor kap az állami gazdaságtól lovat, azok örülnek, ha járatják a lovaikat... lovon látogatja a gyerekeket. De most beteg. Operálták. összebújtak, s aprókat kuncogva tárgyalták, hogy mivel is operálhatták a tanítónőt. — Es maga? — kérdezte végül a tanító. — Hát én ... én csak most érettségizek, de orvos leszek, tehát máris bejárok kórházakba. Szóval szakmailag én már annyit tudok, mint egy harmadéves. — Érthető is — legyintett a tanító. — Érdeklődés kérdése ez az egész. En például szakmám szerint nem lennék matematikus, ha nem ez érdekel, hát hihetetlen jó matematikus vagyok. De a múltkor zavarba jöttem, előadást tartottam Keresztszegen, s egyszer csak, ahogy a táblára akarom felírni, hát valahogy az Einstein időképlete kiment a fejemből. Sehogy sem tudtam felírni, pedig ez alapján egyszerű. Szerencse, hogy az ottlevők közül úgyse értette senki. — Persze, a felejtés — mondta a lány —, az köny- nyű dolog. Az mindenkivel megesik, még olyanokkal is, mint az én professzorom, aki megengedi már most nekem, hogy ott segédkezzek, amikor ő a legbonyolultabb operációkat csinálja. Múltkor is, egyszer csak, képzelje, ott állok mellette, és nyújtja a kezét egy műszerért ... én meg tudtam, hogy nem ez kell, hanem egy másik, de nagy baj lett volna, ha most a zavar jön... a betegnek az egész agya kinn volt már egy tálcán, ott kellett egy véreret elkötni,.. odaadtam neki azt a kis, miniatűr ércsipeszt... — A lényeges, hogy az ember sose jöjjön zavarba — magyarázta a fiú. — En is a múltkor úgy jártam, hogy meghívtak a pécsi egyetemre, egy matematikai probléma gyermekeknek való megértetése lett volna... szóval ez kellett volna, és persze, akik értenek is hozzá, hát azok is elfelejtették már, mit ért egy gyermek. En persze ismertem ennek a megfelelő irodalmát, és akár zavarban voltam, akár nem, ráparancsoltam magamra: na, most ne! Vigyázz, fiú, észnél légy... hát... hiszi vagy nem hiszi, itt nem felejtettem el semmit. Még jobban elfelejtem, ha népművelésnél vagyok ... persze tenzorális egyenleteket népművelésnél úgyse magyaráz az ember. A tenzorszámítás az azért magas még falun ... Nem mondom, ma még nem, hiába, ötvenkilencet írunk, én szerintem még nem reális a tenzor számításokat falura levinni. — Nem, persze, hogy nem — mondta a lány megnyugtatóan. — Egyébként is nagy baj az, hogy még van nálunk csomó elmaradottság. Képzelje, hogy jártam a múltkor. Egy angol újságíróval beszélgettem — hozzá kell tennem, nagyon rosz- szul tudom magam kifejezni angolul, mert olvasok ugyan, de beszélni még alig-alig próbáltam —, szóval azt mondom ennek az angolnak, hogy a magyar költészet felér a világ akármelyik költészetével, s bizonyítékot követelt. Hát mit fordítsak le neki angolra? — Na és? — sürgette a tanító. — Gondolkoztam persze. Rövid legyen, internacioná- lis legyen ... — Petőfit. — En is arra gondoltam. Aztán a Berzsenyi Napóleonversét fordítottam le. — Isteni. Nagyszerű, hogy ez eszébe jutott. Hát attól aztán paff lett, nyilván. — Az lett volna, sőt az is lett, persze, de nem tudtam egészen jól. Nem tudtam a szavakat. Fényes csalatás — ezt körülírással, aztán tündér kényed, ez lefordíthatatlan — hát nagy nehezen sikerült. Es erre az angol kijelentette, hogy ennél szebbet Napóleonról még Tolsztoj se írt. Hajnalodott, s nekem éppen ennél az állomásnál kellett leszállnom. Nem hallgathattam tovább. Ahogy végigmentem a vonat mellett, láttam az ablakon kikönyökölni a két gyereket, a kis húszéves tanítót, meg a kis tizenhét éves lányt. A szemük azt mutatta, hogy már egymáshoz tartoznak félig-meddig. Csillogott a szemük, és meséltek. Valami olyasmi eszembe jutott ugyan, hogy három évvel ezelőtt egy angol újságírónak én is próbáltam lefordítani a Napóleon-verset, s pontosan ezek a szavak nem jutottak eszembe, mint fényes csalatás, tündér kényed... de hát ez annyi emberrel előfordulhat. Ezek ritka szavak. Igaz, ezt akkor meg is írtam... de hát fontos, hogy a fiú elhitte. Köszöntem neki elmenőben, de egymással voltak elfoglalva. Hallottam, hogy a fiú mondja; — Egy viharban, életem legszörnyűbb viharában, amikor a manométer már felmondta a szolgálatot, any- nyira alacsony volt a légnyomás és köd. nos, szex- tánsom nem volt, hát... f Aztán elindult velük a vo- s nat. i Bemáth Aurél (1895) képe, a Balatoni táj tornyos vilii* fal, — szelíd, fénylő tavat, a táj déli nyugalmát sejteti.
