Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Ruhák-kismamáknak A gyermekvárás, a terhesség minden nő életének egyik nagyon fontos, nagyon szép korszaka. Ez alatt az idő alatt megváltozik az életritmus, a napi tevékenység. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kismama teljesen átadja magát az állapotának és visszavonul a mindennapok tevékenységeitől, de mindenesetre többet pihen, kevesebb fizikai munkát végez. Mégis a legtöbben ugyanúgy élnek mint a terhesség előtt; folytatják munkájukat, a munkahelyen, vagy otthon vezetik a háztartást. Ez azt is jelenti, hogy az öltözködést sem tarthatják elhanyagolhatónak. A kényelmes ruhadarabok elengedhetetlenek ebben az időben. Ma már azonban a legtöbb kismama nemcsak kényelmes, de divatos is szeretne lenni. A divattervezők egyre nagyobb gondot fordítanak a kismamák öltözködésére. Ezek a ruhák, öltözékek készülhetne akár a legdivatosabb és legkorszerűbb anyagokból, a légdivatosabb vonalakkal. Itt most azoknak a kismamáknak mutatunk be egykét ötletet, akik elkészíttetik, vagy maguk készítik el ruháikat. Ezek az ajánlatok késő nyárba, kora őszre szólnak. Az első két modell (balra, fent) tulajdonképpen a most nagyon divatos, bő, huzatruha. Az anyaguk virágmin- tás karton, illetve csikós és egyszínű anyag kombinációja. A bőséget az egyiknél az eleje szabásvonalon a húzás adja, a másikon a szabás adja a bőséget. A következő két ruha (alul) ünnepélyes alkalomra való. Az ujjatlan ruha nyakrészét díszíthetjük hímzéssel. Ez a díszítési mód ma nagy közkedveltségnek örvend. A másik ruhát a sö- tétebb színeket kedvelőknek ajánljuk. Ezt a ruhát szintén díszíthetjük fehér, vagy világos pasztell színű, azonos alapanyagú gallérral, mandzsettával. Ezeknek a ruháknak az előnye, hogy terhesség után övvel huzatruhaként viselhetők, kevés alakítással, kis díszítőkkel, kiegészítőkkel, (sálakkal, kitűzőkkel, gyöngyökkel) fel is lehet frissíteni. Végül két modell a Húzókat kedvelőknek. Az egyik melegebb napokra: mélyen kivágott, vállon megköthető, tunika hosszúságú blúz, melyhez enyhén bő vonalú szoknyát lehet viselni A másik modell rövidujjú, szintén tunika hosszúságú. Két anyag kombinálásával készülhet, nagy rátett zsebekkel. Ehhez a blúzhoz nadrágot ajánlok, melynek anyaga lehet jersey, vagy könnyű műszál szövet Fodor Eta Csipetnyi bors f Molnár Ferenc egyik pári- ’ zsi tartózkodása alatt esti sétára indult Egyik utcasar- I kon leszólította egy éjjeli f pillangó, felajánlva társasáí gát ! — Es mennyibe kerülne | ez nekem1 — kérdezte az i író. | — Ötszáz frankba. í — Szó sem lehet ráta. Ot~ ven franknál többet sosem fizetek. Az éjjeli madárka szó nélkül elvonult. ' Másnap Molnár Ferenc ' moziba merrt a feleségével. Az előcsarnokban összeakad- 1 tak az előző éjjeli hölgyiké- vel, aki, miután körbesétálta f őket, halkan az íré fülébe ! súgta: ! — Most legalább láthatja, ! mit kap ötven frankért!... ■ ■ ■ ! Kosztolányi Dezső, Farkas Imre és Harsányt Zsolt Kecskemétre készültek, a Pesti Napló hangversenyére, éppen akkor, amikor legélénkebb volt Kecskemét és Nagykőrös rivalizálása. Egyik este megszólalt a vidéki telefon a szerkesztőségben. Farkas Imrét kérték a telefonhoz: — Itt a Kecskeméti Iro1 dalmi Kör elnöke beszél. 1 Közönségünk nevében arra 1 kérem a szerkesztő urat, tes- 1 sék inkább — Nagykőrösre ! menni felolvasni. * Természetesen Karinthy ; Frigyes beszélt a másik szobából. .. Amikor Móricz Zsigmond első leánygyermeke megszületett, s azt az anyakönyvbe akarta íratni, a református lelkész azt mondta, hogy a „Virág” nevet nem hajlandó bevezetni, mert a „Virág” az magyarul: „Flóra”. é Mire Móricz Zsigmond fogta a kalapját: — Rendben van. Akkor megyek a katolikus plébániára! Ettől megijedt a református lelkész, és így lett Móricz Virágból — Virág... Juhász Gyulával egy írótársa arról vitatkozott, hogy hol van az a jelenet Az ember tragédiájában, amikor a tudós azt mondja Adómnak, hogy a nap négyezer év múlva ki fog hűlni. Juhász Gyula azt mondta, hogy a kérdéses passzus a falanszter-jelenetben van, amit a másik vitatkozó író- társ kétségbe vont. — Mit vitatkozunk? — mondta ekkor Juhász Gyula. — Azonnal megmutatom a könyvből. Előkereste Az ember tragédiáját, bebizonyította, hogy neki van igaza. Majd mosolyogva megszólalt: — Persze, jegyezd meg, hogy én csak olyankor nézek meg valamit a könyvben, ha biztosan tudom. ■ ■ ■ Móra Ferenc beült egyszer egy könyvnapon egy utcai sátorba. Bár nem kedvelte az ilyenfajta nyilvánosságot, kiadója kívánságára megad óan dedikálta műveit. Egyszer egy fölényes modorú asszony állt meg előtte, belelapozott az egyik Mó- ra-regénybe, és tapintatlanul azt kérdezte a deresedő hajú írótól: —1• Tessék mondani, érdemes megvenni ezt a könyvet? ön jónak találja? Móra enyhe iróniával válaszolta : — Nem tudom, asszonyom, én ugyanis nem olvastam el. Csak megírtam... Nagy Endre és Rákosi Viktor együtt távoztak egy társaságból. Ahogy leértek az utcára, épp az orruk előtt oltotta le a gyújtogató az utolsó gázlámpát. Nagy Endre jókedvű hangulatban odakiáltotta a szegény ember felé: — Gazember, miért oltod el szemem előtt az utolsó lámpát? A derék lámpagyújtogató joggal megsértődött a kemény támadás hallatára és Nagy Endrének támadt. Si- pulusz azonban közbevetette magát, és igy nyugtatta meg a ielindutt emberi; — Ne harag ndjék, bácsi! Elvégre maga az oka mindennek. A barátom gázembert mondott volna, ha nem oltotta volna el a lámpát. De a sötétben nem láthatta a vesszőt. ■ ■ ■ Ballagi Aladár történetíró temperamentumos előadó volt Az egyetemi katedrát szószéknek tekintette, ahonnan lelke egész hevével hirdette a tudást. Néha hevülete el is ragadta. Egyszer a francia forradalomról beszélt és a lázas napokat jellemezte, melyek megelőzték XIV. hajós király kivégzését. — Abban az időben — mondta Ballagi, és a nyomaték kedvéért minden kijelentésénél az asztalra ütött —, abban az időben a hadsereg vezére csak árnyék- vezér ' volt, a parlament hatalma árnyé khatalom volt, a királyi szék pedig árnyék.— Itt hirtelen észbe kapva, elharapta a mondatot, és el- i távozott a teremből, örök adósságául hagyva hallgatóinak az érdekes előadás befejezését Révész Tibor A sárköz népművészete Nem szükséges hosszú kommentár és nagyobb rábeszélés: jól tudjuk, naponta tapasztaljuk, hogy divat a népművészet — öltözködésben és a lakáskultúrában egyaránt. Talán a legkedveltebb és legszebb mívű munkákkal dicsekedhet Sárköz vidéke. (Hírük már a középkorban is eljutott messze földre. Zsigmond, Hunyadi János és Mátyás is eljárt a bátai búcsúkra, megfordultak itt külföldiek is. Sárköz neve már egy 1459- ből származó oklevélben szerepel. Vízrajzi tájnév ez, amely mindmáig használatos, noha időközben a táj képe teljesen megváltozott.) A „vizes Sárközben” régebben a munkaeszközöktől egészen a házig mindenről a lakosság gondoskodott. A természetben talált nyersanyagokat házilag dolgozták fel. A férfiak fát, vesszőt, nádat vágtak. Fából készítették a ház gerendáit, talpfáit, a kapufélfákat, a ház farészeit és ezeket díszesre faragták. Ugyancsak maguk alakították ki a mezőgazdasági szerszámokat. A pásztorok munkája a botok, kisebb használati tárgyak faragása volt. A sárközi férfiak kedvesüknek, feleségüknek díszesre faragott háztartási eszközöket ajándékoztak. A nők dolgozták fel a kendert, fontak, szőttek, varrtak, hímezték. A sárközi szőttes már a XVIII. században hírneves volt, s igen kelendő: a földesúr bizonyos adónemek helyett szőttest kért. Az idők során sokat színesedett a népviselet. Az első díszesebb darabokat a XVIII. század elején készítették: piros csizmákat, gazdagon hímzett ködmönöket. Ugyancsak sűrűn és változatosan hímezték a főkötőket, sőt gyakran gyöngyökkel emelték az összhatást. A minták stilizált virágok, levelek, szőlőszemek, gyakori a patkónak nevezett félhold, a hullámos és csigavonal. A főkötők hímzését vitték át később a térítőkre. A századfordulótól vászonszövést és mintás szőtteseket is készítenek. Ugyancsak díszesek — és ismét divatosak a sárközi párnák és nem utolsósorban a szintén szépmívű, hangulatos cserépedények: a korsók, a lekvárosfazekak, a tányérok, a tálak. A régebbi edények alapszíne fehér, az újabbaké többnyire sötétebb, vörösbama, vörös és fekete, a minták színei: fehér, sárga, vörös, zöld, kék. Mindebből mi minden illik napjaink otthonába, gardróbjába? A lakótelepi konyhák falát is hangulatossá teszi, szépen díszíti a színes tálakból, tányérokból kialakított részlet A sárközi párnák pompásan oldják fel a típusbútorok gyakori egyhangúságát. S végül: például a köd- mön értékes, érdekes, újmódi, magunk is elkészíthetjük stilizált változatát. («• b. j4 Nászút Szöveg nélkül (A Quick karikatúrája) A ruhatárban egy cédula lóg, a következő szöveggel: „Gyu- fásdobozt találtam. Átvehető Masninnál, 30-as szoba” Megtapogattam a zsebemet. Nincs meg a gyufám. — Jó napot — köszöntem belépéskor. A hatalmas íróasztal mellett fehér nadrágos, Manchester-kabátos férfi fogad. — Jó reggelt! — igazított ki. — A gyufa miatt jött? — Igen. — Akkor foglaljon helyet. Leültem a szék sarkára. — Családi és keresztneve? Megmondtam. — Születési ideje, év, hó, nap .., Elsoroltam. — Nemzetisége? A. h. Sargorodszkij: A gyufa Bediktáltam. — Személyi igazolvány száma? Felírtam neki. Masnin tüsszentett, majd vizsgálódva figyelt engem, végül így szólt. — Szóval, ön vesztette el a gyufát? — Igen, én — eá- laszoltam. — Akkor mondja meg, milyen színű volt? — Kék. — A szegélye? — Sárga ... — Milyen ábra van a címkén? — Egy ember horgászbottal. — Milyen idős? — Kicsoda? — Az az ember a horgászbottal. — Középkorú. — Mi a doboz felirata? — „Gyújtsd a rózsát”. ■ — Ügy látszik, valóban az öné a gyufa. De még annyit mondjon meg: hány szál van a dobozban? Találomra rávágtam: — Tizenhét1 — Semmi kétség— az öné a gyufa. Semmi kétség... Elém tette a gyű- fásdobozt az asztal- i ra, és gondosan is- ? mét bezárta a páncélszekrényt. — Fogja, kérem, és\ máskor jobban vigyázzon rá! Megköszöntem ésl indultam kifelé. De < utánam szólt. — Egy pillanatra ^ még! — Parancsoljon.. ■ j — Itt írja alá eztl az elismervényt.. .$ — tolt elém egy papírlapot, én aláírtam $ és távoztam... Fordította: Antalfy István Neofita...(?D Nem véletlenül foglalkozunk a címbeli idegen szóval. Egyre gyakrabban halljuk és olvassuk főnévi és melléknévi szerepben egy-, aránt. Napilapjaink és folyóirataink hasábjairól az alábbi jelzős szerkezeteket szemeltük össze annak bizonyítására, hogy valóban gyakran jut nyelvi szerephez; neofita véleményalkotás, nao- fitá viselkedés, neofita gom- dolkodásforma, neofita nyugtalankodás, neofita buzgalom, neofita kétszínűség stb„ stb. Az sem véletlen, hogy újabban a versekben is gyakran találkozunk vele. Első kérdésünk: miért jut oly gyakran nyelvi szerephez ez a szóalak, a második: milyen fogalmi tartalommal és használati értékben válik szinte divatszóvá. Eredetileg ezzel a görög (neophitos), illetőleg latin (neophitus) eredetű szóösszetétellel az újonnan megtérített embert, illetőleg valamilyen vallásra újonnan áttért személyt nevezték meg. A nyelvújítók a hangszerkezetében is gúnyolódó hitújonc hangsorral magyarították. Később átvitt értelemben valamely tan újdonsült hívének minősítésére is felhasználták szavunkat. Akár főnévi, akár melléknévi szerepében jutott megnevezéshez, mindig enyhe vagy vaskos csúfolkodást vagy kihívó, támadó gúnyt és türelmetlenséggel párosult elítélő kritikát is fejeztek ki vele. Aki tehát ismeri a neofita hangsor eredeti fogalmi tartalmát, használati értékét, azt is tudja, hogy legtöbbször az erkölcsi felháborodás juttatja szóbeli és írásbeli megnyilatkozásokban egyaránt megnevező szerepéhez. Hogy az elítélés, a felháborodás, az elmarasztalás igen változatos árnyalatainak kifejezésére mennyire alkalmas ez a szóalak, például idézünk néhány versbeli szövegrészletet is. A nép nevében dorongok}, bántóan kioktató, de szemléletében, viselkedésében na- gyonis kispolgári kritikusait sem véletlenül nevezi neofitáknak a költő: „Véremre szomjaznak a telhetetlen és engesztelhetetlen neofiták” (Benjámin: Egy másik kritikusomhoz). Képes Géza és Nádas József verseinek címében is felhívó szerepet tölt be ez a szóalak. Hogy milyen szatirikus célzattal és erkölcsi felháborodással nyúltak a költők az írótoll- hoz, bizonyítják ezek a részletek: „A ruhád angolszövet, lila szád szétnyílik, s azt h iszem álmodom:: röpköd nek a mozgalmi mondatok." A vers jellemző címe: Egy neofita nőre. (Nádas József költeményének címe pedig: Egy neofita akamokra. Hogy itt a neofita jelző mennyire csúfolkodó és az erkölcsi felháborodást is magában foglaló szerephez jut, e cikkben vázolt ismeretanyag birtokában nem kell külön megmagyarázn unk. Dr. Bakos József
