Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
aAAAAAAAAAy T öbb mint egy évtizede „fedezte föl” népművelésünk a fogalmai: komplex. Ez a ezó rövid idő alatt átütő sikert aratott, olyannyira, hogy nemsokára magát a korszerű népművelést volt szokás komplex népművelésnek nevezni. Bár a kifejezés csöppet sem volt magyaros, most már idejétmúlta elítélni. Időközben a népművelésből is a sokkal helyénvalóbb közművelődés lett, a komplex szó pedig mintha lassan háttérbe szorulna. Komplex közművelődésről csak a fölöttébb tudálékosok beszélnek: a közművelődés fogalma ugyanis mindazt magába foglalja, amire a komplex — magyarán: összetett, együttes — szó utaL Eszem ágában sincs nyelvészeti fejtegetésbe bocsátkozni. Mindössze arra akarom fölhívni a figyelmet, hogy az idézett szó múlandó divatja is a közművelődési gondolkozásmód gyors átalakulását jelzi. A múlandóság azért örvendetes, mert arra utal, hogy a fölismerés rövid idő alatt magától értetődővé vált: a művelődés valamennyi rendelkezésre álló eszközét együttesen kell fölhasználni, nem pedig külön-külön, egymástól elszigetelten. Ez eleinte az úgynevezett komplex műsorok formájában öltött testet. Elszaporodtak az olyan előadások, amelyek műsorában nem csupán egy-egy művészeti ág — például irodalom, zene, film stb. — alkotásai szerepeltek, hanem valamely egységes gondolat köré csoportosították a legkülönfélébb műveket A következő lépcsőfok a hosszabb Időszakra szőlő; közös tervezés kialakítása volt Azaz valamely köz- művelődési intézményhez — művelődési házhoz, ifjúsági klubhoz — tartozó, javarészt öntevékeny művészeti együttesek foglalkozásait, nyilvános szerepléseit megpróbálták úgy összehangolni, hogy mind egymás munkáját, mind a közös közművelődési célkitűzéseket minél hathatósabban szolgálják. A „komplexitás” gondolatának térhódítása ezae# korántsem fejeződött be. Manapság a fogalom már messze túlhaladt az öntevékeny műkedvelés körén. Egy Bács- Kiskun megyei község, Kecel példája kitűnően érzékelteti: az összetettség lassan közművelődéit szemléletűnk egész rendszerét áthatja. A 10 ezer lakosú helységben fokozatosan olyan oktatásí-művelő- ciesi -szórakoztatási és sportközpontot akarnak kiépíteni, amely minden eddiginél sokrétűbb lehetőségeket összpontosít az ember szellemisegének kifejlesztése számára. A 60-as években épített, szabványszerű általánsa iskola körül kap majd helyet a művelődési klub, a napközi, a barkácsolásra és szakoktatásra egyaránt alkalmas műhelyépület, a könyvtár, az óvoda, 5 középiskola, illetve a szakiskola, valamint a konyhaépület, a hozzátartozó étteremmel, Lesz itt torna lerem is, a szabadban pedig többféle sportpálya. Mindez lehetővé teszi, hogy a központ óvodájába kerülő hároméves csöppség eleinte 14, később 18 éves koráig lényegében azonos környezetben, harmonikus körülmények között tegye meg a felnőttséghez vezető utat. S ami alighanem a legfontosabb: eközben élet- reszóló szálak szövődjenek a kulturális-művelődési- szórakozási igényeit megalapozó és kielégítő központ és közötte. Itt ugyanis §z ifjúsági klubtól kezdve moziig, színházig, szakkörökig, tanfolyamokig szinte minden megtalálható lesz. Szükségtelen magyarázni: ezek • körülményeit csak akkor kamatoznak igazán, ha a közművelődés munkásai újszerű módszereket honosítanak meg. Pontosabban: a szocialista emberformálás új eszközeit kísérletezik ki. Másképpen — széleskörübben — értelmezik a kultúra fogalmát, mint korunkban, és árnyaltabban, sokrétűbben igyekeznek az embereket, a kulturális értékek birtokába juttatni. Azaz azokra az egyéni készségekre, rejtett fogékonyságokra és más, egyelőre nemigen hasznosított alkati-lélektani tulajdonságokra is tekintettel lesznek, amelyekkel a jelenlegi közművelődési körülmények között nemigen tudnának mit kezdeni. Kétségtelen, hogy összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz a dolguk. Itt ugyanis szinte „belenő, nek” a fiatalok a kulturális értékeket magától értetődő természetességgel hasznosító életviszonyokba. Nem annyira megnyerni kell majd őket a művelődés ügyének, hiszen ez a szó teljes értelmében életszükségletükké válik. Inkább igényességük továbbfejlesztésével, érdeklődési körük szüntelen tágításával, az őket érő művészi hatások kiteljesítésével kell majd törődni. Azaz javarészt olyasmivel, amire ma nemigen futja a közművelődés munkásainak erejéből. A hiba persze, korántsem csak a körülményekben rejlik. Sokkal inkább a meglehetősen merev, mechanikus gondolkozasmódban: napjainkban még mindig fölöttébb egysíkúan közelítünk a művelődés különböző eszközeivel az emberekhez. Könyv, film, zene, ismeretterjesztő előadás, színház, műkedvelés, szakköri' foglalkozás — nagyjából ezt kínáljuk nekik. S elégedetten nyugtázzuk, ha a fölkínáltak közül legalább az egyikkel sikerül megbaráxkoztatni őket. Ez csakugyan elismerésre méltó. De az ember rendkívül összetett: szellemének harmonikus fejlesztése nem egyoldalú, hanem minél sokoldalúbb ösztönzést követel. S erre csak akkor van mód, ha a közművelődés nem csupán néhány művészeti ág iránti érdeklődést olt belé, hanem életmódját, életfelfogását alakítja korszerűvé. A kultúra tudniillik eszköz. Az emberi élet magasabb szintre emelésének eszköze. Arra való, hogy segítségével kl-ki kora társadalmának megfelelő, értelmes életet küzdjön ki maga számára — az egész közösség hasznára. VESZPRÉMI MIKLÓS Valaki rekedtes hangon eL kiabálja magát: meszeetl... Kimegyek az erkélyre. Ponyvatetős szekerek haladnak lassan, komótosan végig az utcán. Van, amikor három, négy, de az is előfordul, hogy hat, nyolc halad egymás után. így megy ez már napok óta, bükkzsérci, felsőtárkányi, felnémeti maszek fuvarosok viszik a „valódi”, a fával égetett meszet az alföldi városokba, falvakba. Egy-egy szekéren általában tíz mázsát Aztán, amikor elfogy az áru, fordulnak vissza és kezdődik az egész elólrőL Aliink a boksa előtt, Szarvaskőtől néhány kilométerre Az idősebb és a középkorú férfi odamegy a farakáshoz, kiszednek néhány hasábot „etetik” az izzó kemencét. — Korábban a balatoni tsz-é volt ez a telep, néhány hónapja pedig a bélapátfalvi Egyesült Bükkaljáé. Én már ötödik éve dolgozom itt de jövőre abbahagyom. Aztán so6e lássak többé boksát «— mondja Énekes Bertalan. — Azelőtt hol dolgozott? — A Bervában. De úgy gondoltam, nyugdíj előtt, elered az orra vére. Aztán ebben a hőségben izzad az ember, a mészpor belemegy a bőrébe és rögtön kimarja. — Mennyit keresnek? — Tizenöt forint mázsánként Havonta úgy 5—7 ezer körül jön ki. — És a gazdának? — Ügy neki is. o o o o n A megyében mészégetéssel főként az egri járásban foglalkoznak. Két-három évvel ezelőtt tíz termelőszövetkezet és nagyjából ugyanennyi magánkisiparos égetett meszet MESZECETOK Mert a fával égetett másznék híre-neve van. Különösen a falusi asszonyok körében. Azt tartják, hogy ettől a mésztől fehérebb a fal, szinte szikrázik a napfényben. Nem úgy, mint attól, amelyiket szénnel, vagy gazzal égettek. © © © ® '-'"inr-r „A legrégibb erdei mester ség kétségkívül a favágás volt, de az ősi mesterségek között találjuk a mész- és fa- szénégetést is... A Bükkben a mészégetés legrégibb ha- gyományai Bélapátfalván Uu láthatók. Talán az idegenek, a IV. Béla által 1232-ben bete- lepitett francia eredetű cisztercirend tagjai hozták be magukkal a mészégetés tudományát, mivel nekik voltak elsőként középületeik. Bárhogy is volt, ez már mesterségnek számított és valóságos munkaszervezeti formák alakultak ki a századok folyam mán” — írja dr. Kovács Jenő, a „Szalajka-völgyi erdei mii. seeum” című munkájában. A mai mészégetők között egy kevésbé tudományos felfogás is dívik. Azt állítják, hogy a mesterség „felfedező., je” egy remete volt, aki egyszer ebédfőzés, vagy sütés közben mészkövekkel rakta körül az általa gyújtott tüzet, hogy el ne fújja a szél. A tűz aztán a köré rakott köveket kiégette és „megszületett” a mész. Az első erdei szakmák egyike évszázadokon át tartó virágzásnak indult A hegy adta a követ az erdő a tüzelni- valót, az ember pedig' a munkát és a tudást A hosszas virágzás azonban majdnem megszakadt. A hatalmas lakásépítkezési folyamat, az ipari, mezőgazdasági építkezések következtében megszületett a nagyipari mészter- melés, s úgy tűnt hogy a korszerű gyárak feleslegessé teszik az izzó, füstölgő boksákat. Mégsem így történt. Hogy miért? Erre talán feleletet ad dr. Kovács Jenő már említett munkájának egyik fejezete. „A fával égetett meszet nagy mennyiségben használja az építőipar, a bőripar, a mezőgazdaság és a vegyiipar számtalan területe. Napjainkban azonban iparilag is termelnek, illetve égetnek meszet. főleg széntüzeléssel. Az igy égetett mész használhatóságát azonban károsan befolyásolja a kőszénben levő kén — így sohasem érheti el a fával égetett mész jó minőségét.” A hagyományos boksáit tehát maradtak, sőt slz átmeneti megingás után a szakma másodvirágzásnak indult. Ma mészégetőnek lenni, pláne „gazdának”, nem is akármilyen dolog © © © O A nyugatnémet turisták befejezik a fényképezést Azzal a boldog tudattal ülnék be a citromsárga Mercédesbe, hogy valami eredeti magyar életképet sikerült lencsevégre nv-n-i „ tTorn’ ?£=■• Bem árt egy kicsit a több pénz, ezért vállaltam az égetést — Mennyit keres? — Az a teljesítménytől függ Egy mázsa mész után 17 forintot kapunk és mostanában nyolcszáz mázsát adunk ki ketten havonként Meglenne az ezer mázsa is, de kevés a fa, nem tudunk többet égetni Az ezer mázsa után ketten 11 ezer forintot kapnának — egy hónapra. — Ne sajnálja — szólal sneg a másik égető. Marós Barnabás. Mutatja a kezét, Me vsa égési sebekkel. — Látja, ez is hceszátarto- adk. Meg az is, hogy három nap alatt 260 mázsa fát kell cipelnünk, beledobálnunk a kemencébe. — Meg a hőség —veszi áft ■ szót ismét az idősebb. És persze a munkaidő sem napi nyolc óra. Amíg tüzelünk, éjjel-nappal virrasztanunk kelL Arra terelődik a szó, hogy a maszeknál, vagy a tsz-nél jobb-e dolgozni. — Dolgoztam én már maszeknál is — mondja Énekes Bertalan. — Ott sem volt rossz, de itt fizetett szabadság, munkaruha is jár. A maszek meg be sem jelenti az embert az SZTK-ba és munkaruhát se nagyon ad. Az út másik oldalán, alig néhány méterrel odébb, szintén izzik a boksa. A szomszédvár magántulajdon, Bajzáth Gyula felsőtárkányi lakosé. A gazda nincs a telepen, apjával beszélgetünk. — Családi vállalkozás ez. a két fiam, a vöm, meg én dolgozom itt. Illetve én. csak inkább besegítek, mert hetven éves korában már nehezen bírja az ember ezt a munkát Nem könnyű dolog a boksát .megépíteni, a fát, a követ hurcolni hozzá. De a legrosz- szabb az, amikor szét kell szedni a boksát amikor már a mész kiégett A 60—70 fokos meleget csak az bírja, aki megszokta. Különben rögtön 'Á mészégető szövetkezete® száma — főként az egyesülések miatt — csökkent a ma- gánkisiparosok létszáma maradt Kovács Ferenccel, az Egri Városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnökével egy korábbi vizsgálat jegyzőkönyvét lapozzuk. És kérdőjelek merülnek fel az emberben, ott is, ahol pont van a mondatok végén. 1971-ben Sz. Gy. magán- kisiparos — bevallása szerint — 60 ezer forintos ráfizetéssel zárta az évet Ennek ellenére az adóhatóság 35 eza» forint adó befizetésére V' filézte. Elvileg tehát mintegy százezer forint „hiánnyal* zárult az éve. Ennek ellenére csodálatos módon 1972-ben tovább folytatta tevékenységét de már eredményesebben, mert ebben az évben, már saját bevallása szerint is 123 ezer forintra emelkedett az adóköteles jövedelme. T. J. magánkisiparos 1971. ben 64 ezer forintot vallott be adóköteles jövedelemként de a kivetés alapján ez az összeg — érdekes módon — 55 ezer forintra csökkent Egy évvel, később már 144 ezer forintot vallott be, de a kivetés alap-, ját már 226 ezer forint képezte. Érdemes egy kicsit elidőzni, az 1972-es évnél. Ebben az évben a mészégetéssel foglalkozó termelőszövetkezetek értékesítési nehézségekkel küszködtek. A kisiparosok viszont 8200 mázsával növelték termelésüket — s mindén mázsa meszet el is adtak méghozzá lényegesen magasabb áron, mint a szövetkezetek. A vizsgálat szerint: „As érintett termelőszövetkezetek vezetőinek az a véleménye, hogy ezt úgy érhették el a magán-mészégetők, mert szinte az egész országban értékesítik a meszet, és a mész árának rugalmas változtatásával nagyobb lehetőségük van az üzletkötésre Nem kívánunk vitatkozni a szövetkezeti vezetők yélemé» í , nyével, csak az az érdekes, hogy a kisiparosok „rugalmas árváltozása” mindig felfelé mozgott. A biztonságos értékesítésnek tehát más „háttere” is lehetett. A termelőszövetkezetek értékesítési nehézségei még az elmúlt évben is fennálltak, viszont a magánkisiparosok továbbra is biztonságosan adták el árujukat. Valószínűleg nem is kát haszonnal. Részlet egy magánkisiparosnál tartott vizsgálat jegyzőkönyvéből: „A vizsgálatot végző népi ellenőrök megállapítása, hogy e magánkisiparos saját maga, egyedül dolgozik, alkalmazottat nem tart, forgótőkéje kicsi, mégis nagyobb pénzösszegeket lehet szerezni, kisebbe nagyobb befektetéssel.” Egy másik jegyzőkönyv részlet: „A vizsgálat javasolja, hogy a magán-mészégetésf az illetékes hatóság tüzetesen ellenőrizze, mivel e foglalkozással) tetemes vagyont, pénzösszeg get lehet szerezni (!) nem sok munkával és nem sok hozzáértéssel, az ilyen ellenőrzők mellett.” Ez természetesen. ® •tóllakozóra vonatkozik. Az igazsághoz tartozik, hogy az ellenőrzés m, utóbbi időben javult 9 0 © © T! ' 7 ismerősöm mondjfeft ' „Hidd d, divatszakma, ferne, rek egy mészégetőt egymaga, három lakást vett egy társasházban. Több mint egymillió forintot fizetett ki érte.” „Divatszakma”? Mint egy. kor a Váci utcai cipészet vagy a műanyagkisipar és a kozmetikus? Érdekes megfogalmazás, Annyi tény, hogy a valamikori egyszerű és nem könnyű erdei mesterség jövedelmező üzletággá nőtte ki magát 0 © © © Valaki rekedtes hangon eL kiabálta magát: meszeet! Kimegyek az erkélyre. A ponyvatetős szekerek lassan, komótosan haladnak végig a Kertész utcán. Van, amikor három, négy, de az is előfordul, hogy hat-nyolc halad egymás után. így megy ez már hónapok óta. Bükkzsérci, felsőtárkányi, felnémeti maszek fuvarosok viszik a fával égetett meszet az alföldi városokba, falvakba. Egy-egy szekéren általában tíz mázsát. Azt fnondják, két nap alatt eladják az árut, kilónként három forintért A tíz mázsát 1200 forintért veszik, s eL adják háromezerért A különbözet 1800 forint — két nap alatt Érdemes gyakran fordulni. Ügy látszik, nemcsak az égetés, az eladás se ráfizetés. tű Bilit L lEjysosi Levente A kultúra: eszköz
