Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

Láthatatlan kincs: az idő I Láthatatlan, ámde mérhe- * 16. Az ára mutatójával a ' naptár lapjaival, s ezer más módon is. Így "például: a gyártás kezdetekor — a hat­vanas évek elején — egy hűtőszekrény előállításához átlagosan 40 óra kellett. Ma erre négy órát fordítanak. Ha ez a csökkenés nem kö­vetkezik be, akkor a jelen­legi havi termeléshez — 35 —37 ezer darab, tavaly ösz- *7esen 417 ezer — 1,4 millió óra szükségeltetnék. Ami ■lig lenne kevesebb, mint a papíripar összes munkásai­nak áprilisi órateljesítménye. S harmada annak, amit a villamosenergia-iparban fel­használnak. Hol találnának ennyi embert, s mi pénzbe kerülne?! I » Ami nincs többé s Az elmúlt percet, órát, na­pot nem lehet többé vissza­hozni. Ezért kincs, mégpedig pótolhatatlan az idő. Am hallott-e már valaki olyat, hogy kergetnek egy embert, s azt kiáltozzák: ellopott ezerórányi időt magától, a társadalomtól?! Vicces? E „viccre” sűrűn kínálkozik al­kalmunk! Egyetlen munkanapon 7300 kárpitozott ülőbútor, 25 ezer női kosztüm és ruha készül el, vagy — további példaként — egymillió iz- 1 zólámpa. Csakhogy idén, az 1 első félévben a textilruháza­ti iparban januárban teljesí- 1 tették a legtöbb munkaórát, ugyanakkor a termelés eb­ben a hónapban volt a leg­alacsonyabb! Furcsa? Csi­petnyi abból a keserű tubák­ból. melyet időpazarlásunk miatt felszippantunk. meghatni se érünk rá. Art azonban, hogy az idő körös, társadalmi méretű érték, csali kétkedve fogadjuk el, ha megtesszük egyáltalán. Hiszen „nem kerget a tatár”, „megvár a munka”; kínálják a mentséget hamis bölcses­ségeink. Észre kellene ven­nünk: ha az óránk késik, bosszankodunk. Ha mi ké­sünk valamilyen feladatunk­kal, mindig lelünk rá ma­gyarázatot. Tavaly az iparban 2,3 milliárd munkaórát teljesí­tettek, s ez valamennyivel kevesebb, mint az 1970. évi mennyiség volt. A munka- időalap nem bővült, s a jö­vőben sem lehet számítani erre. Más népgazdasági te­rületeken úgyszintén az ke­rül előtérbe, mi történik a munkára fordítható, lénye­gében változatlan számú órák alatt. Rossi hagyomány A munkaidő-veszteségek egy része elkerülhetetlen, mert a szabadság, a beteg­ség is csökkenti a munkaidő- alapot. De szükségszerű-e, hogy ügyes-bajos hétköznapi dolgaink túlnyomó részét csakis munkaidő alatt intéz­hetjük el? Mert hivatalok, szolgáltató vállalatok, intéz­mények még mindig nem elég öntevékenyek annak ke­resésében, hogyan lehetne a közös kinccsel szűkmarkúb­ban bánni. S mert ez a ké­nyelmesség hagyománnyá merevedett — miért? —, mert ezt megszokta az ál­lampolgár, saját munkájában sem tulajdonít különösebb Jelentőséget annak, hogy múlnak az órák, s haszonta­lanul telnek el. Egy ember, esztendőnként átlagosan 260 napot dolgo­zik. Fonna és papír szerint, s a fennmaradó 105 napot a vasárnapok, ünnepek, szabad szombatok, a szabadság tölti ki A forma szerinti 260 napból mennyi telik tényle­ges, hasznos, társadalmat és egyént gyarapító munkával? Kevesebb, mint lehetne, mint kellene Mai gondjaink, ne­hézségeink közepette még inkább megnő a jól felhasz­nált és az elpocsékolt idő arányának jelentősége. M. Q. Ingyen van? ■**’ i Leintik a gyártásvezetőt; ne bíbelődjék azzal, mi­ként takaríthatna meg egyet­len percet az alkatrész for­gácsolásakor. Hagyja hát, s utólag ki gondol arra, hogy ez az alkatrész tízezer szám­ra készül már, mégis érde­mes lenne azt a hatvan másodpercet megtakarí­tani? Sokan abban a tévhitben élnek, az idő in­gyen van, nem kell fizetni érte. Pazarlását, bő markú mérését viszont nagyon is megfizetjük. A beruházások megvalósí­tási ideje az indokoltnál két, két és félszer hosz- szabb. Az építőipari gépek állásidejének — mint ezt egy vizsgálat megállapította — kétharmada belső — azaz vállalati — és kooperációs szervezetlenség következmé­nye. Ezek és a hasonlók a < nyílt pocsékolás közé sorol­hatók. S akkor még hol vannak a rejtett tékozlások, ■ a munkahelyen tétlenül töl- / tött percek, félórák, a selejt- i be beleölt műszakok, a rossz | tervek okozta várakozások?! ' A Gazdaságkutató Intézet • számításai szerint a mun-1 kaidő 20—25 százaléka vész el. Ez annyi, mintha a tény­legesen számon tartott 1 mii- » lió 745 000 ember helyett | csak 1,4 milliót foglalkoztat- f na az ipar. S ez még csak í az ipar... «• Kőiős érték ' I Egyéni életünkben köny- fi nyen felismerjük az időmú- . lását, hiszen gyorsan eltelik'] szabadságunk, elillan néhány | szabad óránk, ha összefut- I nak teendőink, azt tartjuk, | Tilos az öntapadó „H” betűk és a Lyra zenegépek árusítása A KERMI intézkedésére az érintett zenegépeket darabon­ként felül kell vizsgálni és a kifogásolt hibákat ki kell ja­vítani. Az így rendbehozott zenegépek árusítására a ke­reskedelem csak a MEEI mi­nősítő irata alapján kaphat engedélyt Intézkedtek arról is, hogy a július elseje után eladott Lyra 68 típusú zene­gépek hibáit a vásárlókat megillető jótállás alapján kell megszüntetni. y “ (MTD A határidő leiár Nem a konzerv, a tej vagy a réteslap szavatossági idejéről akarunk most pél­dákat felsorakoztatva be­szélni, bár ezek sem mellé­kes dolgok. Sokmilliós be­ruházásokat állítunk most érdeklődésünk középpontjá­ba. Ezek mind gyermekne­velési intézmények, vala­mennyi Gyöngyösön épül, és mindegyikre gyerekek százai várnak. Miután az iskolakezdés időpiontja szeptember 1., a határidő itt van a sarkunk­ban. Vajon mi lesz belőle? ■ ■ ■ A Mérges utcai lakótelep új, nyolctantermes általános iskoláját tizenegymillióért készítik el az állami építők. — Az eredeti határidő de­cember 31-e lett volna — halljuk Berényi Józseftől, a városi tanács elnökétől. —• De az építőkkel szocialista szerződést kötöttünk, és en­nek nyomán az iskola átadá­sa augusztus végén történik meg. Az új tanévet már itt kezdik majd a tanulók. örvendetes fordulat, te­gyük hozzá: nem is nagyon kényeztettek el bennünket eddig az építők hasonló „ki­vételekkel”. Semmivel sem kisebb foiW1 tosságú annak a 250 sze­mélyes középiskolai kollégi­umnak a sorsa, amelynek munkáit a tanácsi építők végzik. Ez a beruházás ti- zennégymilliós értékű. Tu­lajdonképpen nagyon rövid idő alatt, egyetlen év letel­tével kellett a feladatot vég­rehajtani. És hogy ezt ma­radéktalanul teljesítették a tanácsi építők, az dicséretet érdemel. Az id$i tanév kez­désére a kollégium is meg­nyitja kapuit Mátrafüreden a körzeti iskola és kollégium konyhá­jának építési munkáira fi­gyelnek sokan. Lényegében a mátrai települések fiatal­jainak ellátása forog kockán ezzel a munkával. Nem ment egyszerűen ennek az előkészítése, de a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz építőbri­gádja megígérte, helytáll. A határidő itt is augusztus vé­ge. Itt a költségek csak 1,3 milliót tesznek ki. Hátra ma­rad még a tornaterem ki­alakítása, amelynek az elő­készítési munkái folynak. De a tornaterem birtokba vételére csak jövő év szep­temberében kerülhet sor. Még egy szeptemberi adósság” van hátra — a zeneiskola. Ennek korszerű­sítése közel két és fél mil­lióba kerül. A gyöngyösi építőipari szövetkezet né­hány hónap alatt végezte el ezt a munkát, nem is akár­milyen nehézségek ellenére. A gyöngyösi szüreti nanok- ra akarnak a felújítással örömet szerezni. ■ ■ ■ A csupasz épület önmagá­ban még nem sokat ér. Ah­hoz, hogy abban a fiatalok oktatása, nevelése megkez­dődhessék, még „néhány ap­róságra”, bútorra, különböző eszközökre, felszerelési tár­gyakra is szükség van, de a pedagógusok sem hiányoz­hatnak. Hogyan állnak ezek­kel a dolgokkal, erre Fejes Jánostól, a városi művelő­désügyi osztály vezetőjétől kértünk felvilágosítást. — A Mérges utcai általá­nos iskola felszereléséről már egy évvel ezelőtt elkezd­tünk gondoskodni. A nevelő- testület is együtt van. A ré­gi 3-as iskola sem szűnik meg, a két épület egy intéz­ménynek számít. Ezt az is­kolát úgy valósítottuk meg, hogy abban konyha és két napközis terem is van, de bővíteni is fogjuk még ezt négy tanteremmel, egy nap- közis foglalkoztatóval és egy könyvtárral. A középiskolai kollégium a megyei tanács művelődésügyi osztályához tartozik, de annyit tudok, hogy ott sincs semmi nehéz­ség a felszereléssel. A mátrafüredi napközis konyha elkészítése már nem ment olyan simán. Még folyt a tanítás, amikor már meg­jelentek az építők. A bent­lakó kisdiákok étkeztetését csak a "Panoráma vállalat se­gítségével tudták biztosítani, de ez is zökkenőkkel folyt. A régi zeneiskolai épület­nél a falak szigetelésére új eljárással kísérleteztek. A magyar szabadalom itt tech­nikailag fiaskóval végződött. Kénytelenek voltak megal- . kudni a tényekkel, tehát a falak „beinjektálására” nem került sor. Az idő viszont rohant, és a kiesett' heteket nagyon nagy erőfeszítések árán lehet csak váiameny- nyire is behozni. Amint kiderült, az új épít­kezések kevesebb izgalmat okoztak, sokkal több fejtö­réssel járt együtt a korsze­rűsítés és a bővítés. És mindannyiszor az építők lel­kiismeretessége, lelkesedése adta a megoldás kulcsát. ■ a a Két adóssága van a város­nak a gyermekintézmények­kel kapcsolatban. Az egyik a százszemélyes óvoda a Kálvária-parton, a másik a 6-os számú általános iskola négy tanteremmel való bő­vítése. Az óvodával kapcso­latban nemrégen írtunk ar­ról, hogyan vett el ennek magvalósításából egy évet a tervdokumentáció késedelme. — Nem hallgathatom el — jegyezte meg itt Fej»* János —, hogy a miskolci postaigazgatóság milyen fi­gyelemre méltóan válaszolt a megkeresésünkre. Ugyan­olyan összeggel járultak hoz­zá ennek a közös vállalko­zásnak a sikeréhez, mint a város nagy üzemei, piedig a gyöngyösi postás dolgozók száma össze sem hasonlít­ható a nagyüzemek dolgo­zóinak létszámával. A tervek késése ellenére vállalták a gyöngyösi építő­ipari szövetkezetiek, hogy 1976 szeptemberére élkés? - tik az óvodát. Óriási erői - szítésre lesz ehhez szüks - gük. A 6-os iskola bővítése is régi téma. Itt a pénz elő! - remtése okozott nagy gondo . Most ott tartanak az elő­készítéssel, hogy jövő szép - temberre ezzel a bővítéssel is végeznek. ■ 1 ■ A tanév megkezdésének semmi tárgyi vagy személyi feltétele nem hiányzik Gyön­gyösön. Az iskolákat kicsi­nosították, rendbe tették. Kellett ehhez sok segítség is, amivel a szocialista bri­gádok, az üzemek sem fu­karkodtak. Nemcsak a fes­tőecsetet vették kézbe az üzemi dolgozók, nemcsak a villanyszerelési munkákat végezték el, hanem társa­dalmi munkában megtervez­ték és meg is valósították az erőműviek az 1-es iskola olajtartályának beállítását is. Ezreket és tízezreket le­het számolni a társadalmi munkák értékére, de sokkal többet ér az a készség, ami­vel munkálkodtak az embe­rek. Ügy látszik, a határidő az idén senkit sem fenyeget Gyöngyösön az iskolai é* kezdete előtt. G. Molnár Ferenc Vállalati segély — tanszervásár- lásfror {? Ä tavalyánál na&ydBb' öte-i i szeget, mintegy 53 ezer fo— i rintot osztottak M a Mátra- • vidéki Fémműveknél a dol­gozók iskolás korú gyerme­keinek segélyezésére. A gyer­meküket egyedül nevelő anyák és a több gyermekes családok kapták differenciál­tan ezt az összeget tanszervá­sárlásra. Átlagosan 200 fo­rint jut gyermekenként a ta­valyi 150 forinttal szemben. Ezzel a támogatással biztosít­ják, hogy a szociális támoga­tásra szoruló családok is gond nélkül megvásárolhassák az iskolakezdéshez szükséges fel­szereléseket gyermekeiknek. A most kiosztott pénzt 145 dolgozó kapta meg a válla­lataáL •­............. G yakorlatiasabb pártmunkát A KÖZPONTI Bizottság 1974 decemberi határozatát | követően a termelőszövetke­i zetek és az állami gazdasá­gok pártszervezetei is kése- delem nélkül megkezdték a határozat ismertetését, a vég­rehajtás szervezését. Az in- { tézkedési tervek legtöbbje az anyag- és energiatakarékos- i ságot, a melléktermékek és * hulladékok hasznosítását, a f termelőberendezések jobb ki- t használását, a beruházások , gyorsítását, a költségek csök­kentését foglalja magában. A határozat következetes végrehajtására való törek­vésnek is szerepe van abban, hogy a mezőgazdaságban dol­gozók az időjárás okozta sok­sok nehézség ellenére is ide­jében elvégezték az időszerű mezőgazdasági munkákat, a növénytermesztésben a ter­méskilátások kedvezők. A gondok és nehézségek elle­nére sikerrel vívták meg ke­nyércsatájukat a kombájno- sok, a vontató- és gépkocsi- vezetők, a raktári munkások, a terményátvevők. Tekintve azonban, hogy a mezőgazda­ságban is megszűnőben van a munka idényjellege, a kö­vetkező hónapokban szinte valamennyi állami gazdasá­gi dolgozóra, termelőszövet­kezeti tagra és alkalmazottra további nehéz feladatok vár­.nak A párt központi szervei, a megyei és járási pártbizottsá­gok a közelmúltban megvizs­gálták a Központi Bizottság decemberi határozatának végrehajtását, s számos olyan tapasztalatot szereztek, ame­lyeket a jövőben hasznosíta­ni kell annak érdekében, hogy népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének stabilizálásában jobb eredmények szülessenek. MINT KITŰNT, a mező­gazdasági üzemekben is szá­mos helyen egyes vezetők a tartalékok feltárását, a taka­rékosságot kampányfeladat­ként fogják fel és nem te­kintik a gazdálkodás állandó részének, az elérhető eredmé­nyek forrásának. Nem egy mezőgazdasági nagyüzemben a decemberi határozat végre­hajtását úgy értelmezik, hogy annak végrehajtása csupán a vezetők feladata. Az ilyen­fajta értelmezés súlyos hiba, ezzel ugyanis lebecsülik a dolgozókat. Az ilyen vezetők nem támaszkodnak beosztot­taik politikai érettségére, a társadalom iránt érzett fele­lősségérzetére, kezdeménye­zőkészségére. Az is elóg gya­kori, hogy az intézkedési ter­veket nem bontották le a munkahelyekre, a termelő­kollektívákra. Emiatt az üzem feladata a határozat végrehajtásában az egyes úz<®esy_gég^k£eiV ágasatok­ban dolgozók számára meg- foghatatlanná váltak. A felsorolt néhány problé­ma elsősorban szemléletbeli fogyatékosság következmé­nye, s ellenük harcolni első­sorban a pártszervezetek fel­adata. A decemberi határozat megvalósításának egyedüli módja a feladatok konkrét meghatározása, a megvalósí­tásért felelősök kijelölése, a tennivalók határozott és kö­vetkezetes számonkérése. Va­lamennyi gazdaság, szövetke­zet pártszervezete ismeri, hogy üzemében hol, milyen tartalékok vannak, s az is nyílt titok, hogy mely terüle­teken laza a gazdálkodás, hol lehet takarékosabban és ha­tékonyabban gazdálkodni. Való igaz, eredményt nem le­het egycsapásra elérni, s minden tartalékot sem lehet azonnal a termelés szolgála­tába állítani, de határozott és következetes munkával fel­becsülhetetlen eredmények érhetők el. A Központi Bizottság de­cemberi határozatának vég­rehajtása a pártszervezetek­től gyakorlatiasabb munkát i igény el. Irányítóinak, cselek­vő részeseinek kell lenniük a működési területükön folyó politikai, társadalmi, gazda­sági munkának. Karolják fel a jó kezdeményezéseket és batátatottaa lépjenek lel a párt politikájának megvaló­sítását akadályozó jelenségek­kel szemben. Hogyan kell értelmezni a pártmunka gyakorlatiasabbá tételét, továbbfejlesztését? A PARTSZERVEZETEK nem lehetnek passzív szem­lélői annak, hogy területük gazdasági vezetői vagy az ott működő társadalmi szervek hogyan látják el feladatkörü­ket. Irányítaniuk kell e te­vékenységet, közbe kell avat­kozniuk, ha problémát tapasz­talnak. Nem úgy, hogy ön­maguk próbálják a feladato­kat megoldani, hanem, hogy segítő munkájukkal képessé teszik a vezetőket és ezeket a szerveket teendőik ellátá­sára. Sok gond, probléma adódik a következetlen, a szubjektív és nem tényekre alapuló el­határozásokból, a könyebb el­lenállás, a „kiskapuk” kere­séséből. Nem könnyű szemlé­letet és azzal együtt vezetői stílust változtatni, de meg kell ■ tenni. Napjainkban ugyanis nagyon fontos feladat a veze­tés színvonalának emelése. A kommunista vezetés morálja nem ott kezdődik,1 hogy va­laki összeütközésbe kerül vagy sem a törvényekkel, a szabályokkal, hanem ott kez­dődik és folytatódik, hogy mi­ként szervezi, meg n tezamxu lókat. mennyire igényes ma­gával és munkatársaival szemben, mennyire képes a népgazdasági érdekek össz­hangját elősegiteni és képvi­selni, milyen hatást gyakorol és vált ki környezetéből. A kommunista vezetőtől, legyen igazgató, tsz-elnök, szocialis­ta brigádvezető, a gazdaság1 élet szocialista morálja azt követeli, hogy következetesen érvényesítse a párt gazdaság- politikáját, oldja meg a rá­bízott feladatokat. A pártszervezeteknek ennek elérésében is nagy a felelőssé­gük. De rendelkezésükre áll­nak azok az eszközök, módsze­rek, amelyekkel ezt biztosít­hatják. Meg kell azonban azt' is mondani, hogy feladatuk gyakorta nem \ könnyű. Szá­mos alapszervezet nem kap kellő információt felsőbb pártszervétől. A „végeken” — a telephelyeken — működő pártszervezeteknek a jövőben nagyobb segítséget kell kap­niuk a pártbizottságoktól, az üzemi pártvezetőségtől. A MEZŐGAZDASÁGI üze­mek termelésükkel közvetle­nül hatnak,az életszínvonalra. Sok még a tennivaló, s ebben nagy felelősség hárul a me­zőgazdaságban dolgozó párt- szervezeteikre, kommunisták­ra. Míhók Sándor .1975. .aoirusztes M„ vasiagg) í A KERMI ellenőrzése meg­állapította, hogy olyan — a kocsikra kívül felrakható — öntapadó papír „H” betű van forgalomban, amely nem fe­lel meg a követelményeknek. A személygépkocsik nemzet­közi jelzésére szolgáló kifo­gásolt termék a halásztelki Alkotmány—Egyetértés Szö­vetkezet gyártmánya, fekete festékkel készült és a víz ha- ; fására oldódik. Ezért az inté- I zet az említett „H” betűt reiw deltetésszerű használatra al­kalmatlannak minősítette és felhívta a kereskedelmi szer-i veket, hogy vonják ki a-sfoc-' gálámból. _ A Magyar Elektrotechnikai! Ellenőrző Intézet a forgalom- ! ban. levő Lyra 68 típusú im- i port zenegépről megállapítoU I ta, hogy nem felel meg as : élet- és vagyonbiztonság kö­vetelményei nek. A szakvéle- ' mény alapján a KEBMT a ze­negép további árusítását' i azonnal megtiltotta. A forga- j lomba hozatali tilalom a jú— ' Iius elseje után érkezett»:»-* í negépekne -vonatkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents