Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Reneszánsz, gondokkal Beszélgetés a magyar műemlékvédelemről Az egri nyári egyetem programját színesítette a műemléki albizottságok nyolcadik országos értekezletének rendezvénysorozata, Ennek keretében szó esett az elmúlt harminc év eredményeiről, a távlatokról, a műemlékvédelem és a közművelődés kapcsolatáról. Ezekről a közérdeklődésre számot tartó kérdésekről beszélgetett munkatársunk dr. Tilinger Istvánnal, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával. — Miként összegezné ' három évtized fejlődésének főbb vonásait? — A felszabadulás minőségi változást jelentett. Ezt fogalmazza meg az 1949. évi törvényerejű rendelet, amely új alapokra helyezte ezt a rendkívül • fontos rmínkát: „ ... a magyar történet, tudomány és művészet emlékeit és eredményeit, mint közművelődésünk örökbecsű értékeit. .. fokozott védelemben kell részesíteni és azokat az egész nép számára hozzáférhetővé kell tenni.” Ezt a nemes célkitűzést az első években bizony nem volt könnyű megvalósítani, mert előbb a romokat kellett eltakarítani, az életet, a termelést megindítani, s csak aztán gondolhattunk a kiégett budavári palotára, a felrobbantott Lánchídra, kifosztott, gazdátlan kastélyainkra, az elavult és gyenge műemléki szervezet reformálására. A tennivalók évről évre. gyarapodtak. Ennek igazolására hadd említsem meg, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban levő 1541 védett lakó- és 1232 középület értéke megközelíti o huszonötmilliárd forintot Dicséret illeti a nemzetközi szakmai berkekben is méltatott jogszabályalkotásunkat. Sikerült egyeztetni a műemléki és a helyi igényeket is: mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatokat létesítettünk az építésügyi hatóságokkal. Nem feledkeztünk meg a múlt haladó örökségéről sem, amelyet marxista—leninista történelemszemléletünknek megfelelően fejlesztettünk tovább. A helyreállítás metodikája következik sajátos históriai adottságainkból. Köztudomású, hogy a korábbi évszazaŐszi programok az !BUSZ-nál Hivatalosan csak szeptember 1-től kezdődik az idegen- forgalmi utószezon, a vendégjárás azonban már augusztus 20-a után megcsappant a Balaton partján, a szállodákban és a kempingekben is tágasabb a hely. Az utazási irodák már az oszd programokat állítják össze. Az IBUSZ az eddigieknél is gazdagabb útikínálattal várja az érdeklődőket. Különösen nagy az érdeklődés a szeptemberi kétnapos, úgynevezett „jorxa- thán” autóstúrák iránt, amelyben a szabolcsi „almás” mezőgazdasági üzemekbe kalauzolják a vendégeket, hogy saját kezűleg szüretelhessék a gyümölcsöt. A mulatsághoz tartozik ezen a túrán a kon- dérban főzött ételek kóstolója is. Érdekes a szintén autósoknak szervezett dél-dunántúli portyázás is, az út során Pécs, Harkány. Siklós és Szigetvár nevezetességeivel ismerkedhetnek a résztvevők. Az. országjárás helyett inkább a nyugalmat, s pihenést kedvelőknek új program az ötnapos sárvári üdülés. Szeptember 6-tól október 1-lg, a balatoni szállodákban utószezoni áron kínálja a szobákat az IBUSZ. Siófokon, Tihanyban, Füreden és Almádiban általában 20—30 százalékkal olcsóbbak lesznek a szobák, mint a főszezonban. Címmsm 1825, augusztus. 24... -vasárnap dók pusztító háborúi, s nem utolsósorban a török hódoltság megtizedelte relikviáinkat Ezért törekedtünk arra, hogy a legkisebb emléktöredéket is felfedezzük, megőrizzük és bemutassuk. Az egykori tér-, tömeg-, felület- és formaélményeket úgy érzékeltetjük, hogy a hitelességet másolatokkal vagy hamisítványokkal ne csorbítsuk. Ez a gyakorlat megegyezik az 1931. és az 1964. évi athéni illetve velencei chartában meghirdetett elvekkel Azt hiszem, nem véletlen, hogy az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS Velence, Varsó és Oxford után 1972 júniusában Budapesten rendezte közgyűlését és kongresszusát. “ Hallhatnánk néhány, az egészséges elméleti elképzeléseket kifejező példát? Feltártuk és megőriztük a Dunántúl, a hajdani Pannónia nevet viselő római tartomány ókori maradványait és együtteseit, a középkori világi és egyházi épületeket, a veszprémi, a székesfehérvári, a pásztói, a vértesszentke- reszti, az egri székesegyházakat, templomokat, kolostorokat. A budai királyi palota nagyiszabású rekonstrukciójáról rendszeresen tudósít a napi sajtó, a rádió és a televízió. Turisták ezreit fogad- ' ja évente, a visegrádi, a tatai, a sümegi, a szigetvári, a nagyvázsonyi, a siklósi, a kőszegi, a sárvári, a diósgyőri, a kisnánai, a boldogkői, a sárospataki, a gyulai és a si- montomyai vár. Két évtizede folyik az egri erősség titkainak kutatása. A székesfehérvári, az egri, a pécsi és a kőszegi történelmi városmag majdhogy régi fényével kápráztatja el a látogatókat S az sem lényegtelen, hogy ezeket a házakat a mai ember számára is lakályossá, összkomfortossá formáltuk. Nem túlzók, amikor azt mondom, hogy e téren nemzetközileg is az elsők közé tartozunk. — A sikerek mellett azért akadnak gondok is. Melyek közülük a legfontosabbak? — Az albizottságok országos értekezletén szó esett rólak. Sajnos, még elég scfc az olyan műemlék, amelynek sorsa nem megnyugtató. Ez természetesen pénzkérdés. Nem azt mondom, hogy az eddiginél több forint kellene, csak arra célzok, hogy a pénzügyi modell korszerűsítése a feladat. Ha az Országos Műemléki Felügyelőség koncentrálhatná az anyagi forrásokat, akkor jóval gyorsabban haladnánk előbbre. Erre utalt előadásában Szilágyi Lajos építési és város- fejlesztési miniszterhelyettes is. A népgazdaság ötször többet költhet a műemlékvédelemre, mint az OMF. Ezeket a milliókat úgy használják fel, hogy meg sem kérdik a szakembereket Nem igénylik javaslataikat, ötleteiket A tárgyalások már megkezdődtek, s idővel remélhetőleg sikerrel zárulnak majd. Az eddiginél sokkalta többet kell törődnünk az 1945 után gazdátlanná vált pusztuló kastélyainkkal. Nemcsak a rendbehozatal a cél, hanem az is, hogy jól hasznosítsák őket. A falusi életforma gyökeres megváltozása, a magasabb élet- színvonal felveti a népi műemlékek problémáját. Községeinkben ma már mindenki villának is beillő lakóházakat épít A régi, az ütött-ko- pott, ám néprajzilag rendkívül jelentős kunyhók tulajdonosai kis nyugdíjú, idős emberek, akik nem áldozhatnak se a karbantartásra, se a felújításra. Az időnkénti anyagi támogatás csak rész- eredmény, a veszélyeztetettség továbbra is tény, mert ezekből az összegekből nem futja a teljes korszerűsítésre. Alapoznunk kell az ifjúságban, a szocialista brigádmozgalomban rejlő nagyszerű lehetőségekre. Ha az egriek kezdeményezése valóban országos mozgalommá terebélyesedik — a felhívás épp az albizottságok értekezletén hangzott el —, akkor a dolgozók valóban birtokba vehetik, óvhatják rangos történelmi örökségünket, s a három évtizeddel ezelőtt kibontakozott műemlékvédelmi reneszánsz az eddiginél is kiemelkedőbb sikereket produkálhat .. (pécsi) H«wea «tegyelek Bg&peBtei Kovács Kati; nincsenek emlékeim *wp«n tfe eeztendeje, hogy megismerte az ország. Hogy feltűnt a „Ki mit tud”-on, hogy elindult a tartós népszerűség útján. Tartóéi, hiszen az 6 műfajában a népszerűség, a siker gyakran tiszavirág-életű. Nehéz helyzetben van az újságíró, ha újat akar írni róla, hiszen a legkisebbektől a legöregebbekig mindenki tudja róla, hogy Heves megyei, hogy Egerben nőtt fel járt iskolába, s a Gárdonyi Géza Gimnázium diákjaként indult a tv versenyén. Legegyszerűbb lesz talán, ha egri emlékeiről, a múltról beszélgetünk, — gondoltam — de számításaimat hamar keresztülhúzta. — Emlékek? — kérdezte csodálkozva — hogyan beszéljek emlékekről, amikor számomra Eger ma is a jelen. Nincs olyan hónap, hogy otthon ne járnék. Ott élnek a szüleim, testvéreim. Beülök a kocsimba, s hipp- hopp otthon vagyok. Ugyanúgy ismerem a mai Egert, mint a tíz évvel ezelőttit. Még azt is a saját bőrömön tapasztaltam, hogy Csebok- száriban sár van. Itt ülök a rádióban, a 6-os stúdió előtt felvételre várva, s ha- zagondolok. Ez teljesen természetes számomra. Látom az egri utcákat, eszembe jutnak a diákéveim, az algebra- tanárom, aki nagyon haragudott rám, mindig engem feleltetett. Talán, mert olyan gyenge voltam ábrázolóból — És a régi barátokkal i* találkozik néhanap? — Nem! Az otthon töltött Idő a családé. Érettségi óta nem is láttam az osztálytársaimat — Nem is kiváncsi rájuk? — Az az igazság, hogy diákkoromban sem nagyon voltak olyan barátaim, barátnőim, akikkel ceszejár- tunk volna. — Itt Pesten sincsenek egri ismerősei? — Ismerősök vannak, hiszen velünk szemben lakott például Póka Eszter operaénekesnő, nem messze tőlünk Torday Teri. De különösebb kapcsolatom. velük sincs. Alig-alig vagyok itthon. Olyan igazi hazám, nincs is talán. Kicsit hontalan vagyok. Állandóan úton, rohanás, föllépés, újra rohanás. — Rettenetes lehet! — Igen, amikor már harmadik napia ülök a voianPOSFAI H. JANOS: Hontalanok zsákutcája KILENCVEN NAP NYUGAT-EURÓPABAN A nagy olasz csizma északkeleti csücskében, néhány- száz méterrel a tengerszint felett, hegyoldalban épült a láger. Amerikaiak építették az európaiaknak: görögök, szerbek, albánok, jugók, törökök, horvátok, románok és magyarok élnek együtt a vasbeton-fallal dróttal körülvett barakkokban. Világba indulók zajos serege ez, akiket elűzött otthonukból a nyugtalanság: a messzire vágyók még ki nem ábráh- dult légiói; mennek a világba, amerre a nap indul az éjszakák után. Padrieiano. Ez a kis falucska neve, így hívják a lágert is. Félezemyi lakója van a csöppnyi határ-falunak, fele ennyien élnek a barakkokban. Átmeneti szálláshely ez azoknak, akik bérelt kísérőikkel átlépik a jugoszláv—olasz határt.. Az őrök többsége olasz. Az ügyintézők között magyar Is akad, de a többség amerikai. Amerikai segélyszervezetek vallási alapon, az l R. CL agwö űg/aaöteeég, a te «ad?». még hány és milyen érdekeltségű csoport intézi a kivándorlást, ruhaneművel, élelmiszerrel, szükségcikkekkel látják el a disszidense- ket. Senki, aki illegálisan lépi át a határt, nem kerüli el ezt a lágert. Az első rendőrőrsről ide szállítják őket, itt veszik először pártfogásba, gondozásba a „menekülteket”. A láger leginkább laktanyahoz hasonlít. Börtönre csak annyiban, hogy szöges- drótot húztak a betonfal fölé. s hogy fegyveres őrség áll a kapuban, a falak tövében. Az ügyintézők egymás közt angolul beszélnek, de hivatalosnak. az olaszt tekintik. A Magyarországról érkező fülé- nek jólesik e bábeli hangzavarban, amikor magyarul kérdézik. Egy szentendrei, disszidens házaspár „szolgál” a lágerben. A feleség a bölcsészkaron végzett, kitűnően beszél olaszul, spanyolul, a féri bírja az angolt. A disz- szidensek általában nem közlik nemiket, a férj legfeljebb annyit: „Szólítson Pityunak!”, de az asszony semmit nem árul el önmagáról A adatok felvétele után fisztaságcswmaggal látják el ag tfe fosaásso»ják az ezer lírát az érkezőnek, aki megkezdi a lágeréletet. Egy hét azzal telik, el, hogy megkapja a szükséges oltásokat, egészségügyi vizsgálaton esik át, közben, kikérdezik mindenféléről s ha mindent .rendben .találnak nála, meghatározott időben lemehet a városba. Triesztbe is. Munkát nem vállalhatnak. Néhány hét eltelte után a nyugtalanabbak — nem kis rizikóvá] — átmásznak a kerítésen, beszöknek a városba egy kis alkalmi munkára. Az olaszok szívesen foglalkoztatják őket, a disszidens a legolcsóbb munkaerő. Hajt, mert pénzt akar, de ez a pénz körülbelül egyharmada. annak, amit az olasz munkavállalónak kellene fizetni. A láger-lakót illegálisan foglalkoztatják, adómentesen — tehát olcsón Az Olaszországba utazó turista, aki Rómában az Angyalvárat, vagy a Fórum Romanumot akarja látni, aki azért vált útlevelet, hogy lassa Nápolyi Velencét — talán semmit nem tud erről a világról A fiatalember, aki kilencven napig bolyongott Nyug&S-fdircgsáhfflsy ülte Iáé-. ssS, aosas « négyzetméternyi szűk helyen, akkor borzasztó érzés. Szórón ga- tóan rossz. De a mi életünk, ben, ami a rossz, az a jc is. Mert állandóan új emberekkel ismerkedünk, min. dig változik körülöttünk a világ, új barátokat szerzünk. Ebben a hontalanságban egy jóleső kapaszkodó, hogy van még. is egy szülőföldem, amire büszke vagyok, ahová mindig visszajárhatok, ahol kedvesen fogadnak. Föllépések után, szerte az országban, odajönnek hozzám az egriek, szeretettel kérdezgetnek: hogy vagyok, mikor láthatnak Egerben, mit üzenek a városodénak ?-— Nem terhes ez a ragaszkodás, ez a népszerűség? — Miért, kinek terhes, ha szeretettel veszik körül? Én magam is keresem az ilyen találkozásokat. Ha meglátok az országban egy Eger feliratú autót, integetek. Ha egri busszal egri turistákkal találkozom, odamegyek hozzájuk, üdvözlöm őket Hiszen együvé tartozunk. Van egy dalom is, amely Egernek és egri önmagámnak szól: a Régi ház körül Ahányszor eléneklem, mindig látom magam előtt azokat a bizonyos egri házakat. A Csákót, a Lenin utat. ahol gyerekkoromban laktam. — Ezekben a házakban tanult énekelni is! — Még ma is abból élek, hogy diákkoromban napi négy-öt órát énekeltem. Operát, operettet, táncdalt. Azóta nem tanultam, s a gyakorlásra sem sok időm jut A fellépések közti időben kell megtanulnom az új. számokat Zenehallgatásra is alig- alig jut időm. Pedig szeretem a klasszikus muzsikát és mindent ami ének. Csak az bosszant, ha valaki sakal módjára ordít — Pedig valamikor Kovács Katiról is úgy beszeltek, mint aki túlságosán hangos! •— Igen, tudok róla. De ebiben a hangtechnika volt a hibás. Régóta küzdünk azért, hogy ne emeljék ki a fölvételeken annyira az énekhangot. Én egy hangszernek tartom magam, ennek a hangszernek szervesen be kell épülnie a többi közé, nem pedig elnyomnia azokat Még ma is sok vitánk vari emiatt Állítólag a hallgatók reklamálnak, hogy nem értik a szöveget A rádió 6-os stúdiójából Darvas Iván lép ki és int Kovács Katinak, hogy ő következik felvételre. — Kérdezze még meg gyorsan, milyenek az egri szerepléseim — mondja. — Szívesen. — Szorongás. Ez jut eszembe róla. Mintha mindig újra és újra bizonyítani akarnám, hogy tudok énekelni. Napokkal előbb már csak arra készülök. Nem iszom hidegvizet nehogy valami apró baj legyen a hangommal. Űj ruhát csináltatok. Aztán kimegyek a színpadra és valami egeszen furcsa van a levegőben. Nem tudom, mi, megfoghatatlan] várakozás, vágj' elvárás? Egerben mindig olyan a koncert mint amikor különlegesen jó közönség előtt lep fel az ember. Érzem, hogy „együtt vagyunk!”. Angyalasi Láxztó tig volt Padrieiano lakója. Pajor Mihálynak hívják, élete nagy részét szülőfalujában, Vasszócsényben élte le; Még nincs húszéves. A múlt év szeptember 28-án indult el turista útlevéllel Jugoszláviába, hogy onnan átszökve a határon, eljusson Svájcba, vagy Svédországba. Szombathelyen, a Pamutipari Vállalatnál dolgozott ahol 1973. májusában súlyos baleset éri. A bálabontó gép leszakítja jobb kezefejét csupán a hüvelykujja marad meg. Hónapokig betegállományban van, majd ötven százalékos rokkanttá nyilvánítják. Az Állami Biztosító 50 ezer forint kártérítést fizet. Felgyógyulása után az üzem portásként alkalmazza, 1900 forint havi fizetéssel Az ötvenezer forinthoz húsz ezret gyűjt össze 1974 szem- temberéig. Akkorra tét- ' té érlelődik benne a szándék: Nyugatra szökik. Svájcban, vagy Svédországban megoperáltatja magát, csontátültetéssel enyhítteti csonk ásását. Az útra cinkostárs, barát is akad; Szalai János húszéves falubelijével együtt eszelik ki a teremt. A múlt év szeptember 28-án ketten indulták el Szalai János MZ 125-ös motorkerékpárján. Tervükről nem tájékoztattak senkit, a szüleiknek is csak annyit mondták, hogy Jugoszláviába kirándulnák !aébéB& sagi&L Masukkal assték Pajor Mihály 70 ezer forintját is. Mari borban szállodában laktak, térképet vásároltak, majd elindultak az Isztria félszigetre. A jugoszláv embercsempész 120 ezer lírát követelt de nékik csak 83 ezer volt. Nagy veszekedések után ennyiért is átvitte őket Muggiaba, ahol sorsára hagyta őket. Október első napjaiban rendőrkocsin érkeztek meg Padricianoba. A láger-élmények közül a legélesebb: minél előbb elkerülni innen — emlékezik az időközben visszatért Pajor Mihály. —'Az első naptól ez volt a vágyunk, végűi, hát hétbe tellett mire végre továbbmehettünk. Vagy százunkat indítottak útnak a trieszti vasútállomásról Azt hittük, szabadon utazhatunk majd tovább, aztán kiderült, hogy az ország közepébe, latinara visznek bennünket egy másik lágerba. Ez Rómától hatvan kilométerre feleszik. Harmincöt-négjrvenezer lakosú városka. A láger valamikor katonai laktanyának épült. Iszonyú volt a hat hét után tudomásul venni, hogy még az addiginál i6 kilátástalanabb körülmények közé juttatnak. Nyugat-európai bolyongásom kilencven napig tartott, de amit soha nem fogok elfeledni, azt ebben a két lágerben éltem meg. Bár akkor még hittem valamiben, még bíztam abban, hogy mindé® jóra torául.
