Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

eközben formálódik az 5 meggyőződése, jelleme 1». A nevelőmunka legfőbb fóruma a kommunisták kol­lektívája, az alapszervezet és a pártcsoport közössége. E kollektíva figyelme, elis­merő vagy bíráló, buzdító vagy óvó szava 6zámít a legtöbbet abban, hogy az egyes párttag mennyire és miképpen kész munkálkod­ni a közös ügyért. Ha a pártszervezet kollektívája nem fordít kellő figyelmet tagjai formálására, akkor utat engedhet kedvezőtlen tendenciáknak. Pártunk XI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a fejlő­dés jelenlegi szakasza ma­gasabb követelményeket tá­maszt a párt tagjaival szemben. A kollektíva gon­dolkodást formáló hatásá­nak, a pártszervezeten be­lüli nevelömunkának is erőteljesebbé kell válnia a kővetkező időszakban. Énei­kül aligha számíthatnánk arra, hogy az egyes pártta­gok mindenben meg tudnak felelni a magasabb köve­telményeknek. A párton belüli nevelő­munkáról hallva, jó né­hány alapszervezetben ilyen­kor a pártoktatásra gon­dolnak. Való igaz, a párt­propaganda mind sikereseb­ben tölti be nevelő funk­cióját. Nemcsak oktat, is­mereteket közvetít, de szem­léletet is formál, meggyőző­dést is erősít. A közelmúlt­ban folytatott vizsgálatok alátámasztották azt a ta­pasztalati tényt, hogy a pártoktatás aktív hallgatói tevékenyebben vesznek részt a pártfórumokon a politikai kérdések megvitatásában, határozottabban lépnek fel a fogyatékosság felszámolá­sáért, nagyobb felelősséget éreznek környezetük politi­kai hangulatának formálá­sáért. Ám a pártoktatás mégis csak része a nevelő­munkának, s semmiképpen sem meríti ki. Az önnevelés legfontosabb eleme a részvétel a párt- szervezet kollektívájának életében, mindennapos mun­kájában. Semmi sem nevel úgy, semmi más nem gya­korol olyan hatást a világ­nézetre, és az erkölcsi fel­fogásra, mint ha valaki folyamatos, cselekvő részese a közös munkának. Azok a feladatok például, amelye­ket a termelőegységek párt- szervezeteinek most kell megoldaniuk a Központi Bizottság tavaly decemberi és ez év júliusi határozatai­nak megvalósításában, je­lentékeny nevelő hatásúak is. Népgazdasági szemlélet­re, nyílt kiállásra nevelnek, tágítják a látókört, szakí­tásra a nemtörődömséggel, a pazarló nagyvonalúsággal, a kényelmességgel, az el­avulthoz történő ragaszko­dással. A MEGBÍZATÁSOK telje­sítésének számonkérése és minősítése, a pártfórumok bíráló és önbíráló légköre, a jók elismerése és a mu­lasztók kritikája egyaránt fontos tényezője a nevelés­nek. Ma már mind általá­nosabb gyakorlat, hogy a beszámoló taggyűléseket megelőzően a pártcsoport, vagy az alapszervezeti tag­gyűlés színe előtt értékelik a párttagok politikai tevé­kenységét, a pártmunkában való részvételét. Nem kevésbé ösztönöz tettrekészségre, a tudás fo­lyamatos gyarapítására, ha a pártszervezet nemcsak a végrehajtásban, hanem a döntések kialakításában is számít tagjaira. Aki tudja, hogy szava érdemben esik latba, felelősségteljesebben gondolja át észrevételeit, s igyekszik olyan ismeretekre szert tenni, amelyek birto­kában véleménye hozzáér­tőbb, megalapozottabb lesz. Ha viszont pártszervezeté­ben gyenge a demokratiz­mus, a párttag nem szólhat bele érdemben a helyi dön­tésekbe. akkor hiába hang­zik el a buzdítás, hogy a kommunista érezzen fele­lősséget a szűkebb és a tá- gabb közösség fejlődéséért. A PÁRTSZERVEZET belső élete, mindennapi munkája mindenképpen befolyásolja tagjainak a gondolkodását és a magatartását. De hogy ez egyértelműen kedvező és erőteljes is legyen, ahhoz a belső nevelőmunkát, a pártélet nevelő hatását cél-1 tudatossá kell formálni. GYENES LÁSZLÓ Az atoiv.énergia békés felhasználása A KGST-hez tartozó szocialista országok három évvel ezelőtt határozták el a magtechnikai műszergyártás összehangolását. Ennek érdekében közös szerve­zetet, az Inter atominstrumentet hoztak létre. Az összehangolt feladatok megvalósításában há­rom év alatt a KGST-országok- ban, így hazánkban is megkét­szereződött a termékforgalom. Magyarországon ebben a mun­kában többek között a GAMMA, az EMG és mint felhasználó a János Kórház izotóp osztálya is részt vesz. Képünkön: Az ANALCONT fo­lyamatirányítási műszerek egyik központi egysége a GAMMÁ- ban. (MTI fotó: Bisztray Károly) HRBTéBIL ÜBlf»©flaEBB? Többet vártunk! Egyrészt, mert többet kö­vetelnek az országos, a me­gyei feladatok, másrészt, mert többet ígértek az üzemi, a vállalati tervek, célkitűzések is. De miből, mitől is vártunk többet? A bűvös szó: a gaz­daságosság. Amelynek elemei: a munka hatékonysága, a ter­melékenység, az ésszerű ta­karékosság, a munkaidő, a technika intenzív kihasználá­sa, az export, a termelés költ­ségei. Maradjunk ez utóbbinál. Mint a Központi Statiszti­kai Hivatal megyei igazgató­ságának jelentéséből — la­punk augusztus 10-i számá­ban részletesen beszámoltunk róla — kiderül: az eltelt fél év során sem sikerült határo- zottábban előbbre lépni az ipari kapacitások jobb ki­használásában, tovább nőttek az anyag-, a bér-, az eszköz- költségek. Ez pedig magyarul azt jelenti: a termelés költ­ségei nem hogy csökkentek, hanem tovább emelkedtek. Miért? Mitől? Nem írhatunk mindent a bennünket is érintő világgaz­dasági válságok — emelkedő anyag-, energiaköltségek stb. — számláira. Már csak azért sem, mert az említett jelenségek várha­tó következményeire időben felhívta a termelő-, gazdálko­dó egységek figyelmét a párt, a kormány is, az ország nyil­vánossága előtt beszéltük meg legfontosabb tennivalóinkat, vállalataink, üzemeink, szö­vetkezeteink pedig intézkedé­si tervekben tettek „szent fo­gadalmat” a termelés gazda­ságosságának fokozására. Ma már világosan látszik: a jó szándék ellenére — az eddig is jól szervezett üzemek kivételével: Fémművek, Izzó, KAEV, Vas- és Fémipari Vál­lalat, Dohánygyár, Finomsze- relvénygyár — sem sikerült jelentősen javítani a terme­lést, a gazdálkodást. Változat­lanul lassú ütemben halad a korszerű gyártmányszerkezet kialakítása a tervezettnél, me­gyénk iparában is szerényebb mértékben emelkedett az egy foglalkoztatottra jutó terme­lési érték, a munkaidő közel egyharmada még ma sem munkával telik el, a délutáni, az esti, az éjszakai órákban százszámra állnak a mil­liókért vásárolt okos gépek. Mindezeknek logikus kö­vetkezménye a drágább, a dráguló termelés. Pedig a tervek azt ígérték: csökkentik a költségeket. A tények nem ezt bizonyítják... ■ ■ ■ Fizetni viszont gálánsán tu­dunk! A bér- és bérjellegű kifi­zetések — olvasható a KSH megyei igazgatóságának je­lentésében — az éves szintű hét százalékos előirányzattal szemben 11 százalékkal ha­ladták meg az egy évvel ko­rábbiakat. Lényegében vala­mennyi ágazatban növeked­tek a keresetek. Sőt, a bányá­szatban, a villamos és gép­iparban még a termelés növe­kedésétől is nagyobb ütem­ben nőttek a kifizetett bérek. ■ ■ ■ Legutóbb „Borsod nincs messze” című írásunk­ban — lapunk július 8-i szá­mában. jelent meg — tettük szóvá: ideje lenne megyénk­ben is megvizsgálni — Bor­sodban népi ellenőrök mér­ték fel — az alkalmazót !i létszám alakulását. A KSH megyei igazgatóságának szak­emberei jelentésükben töb­bek között megállapították: az alkalmazottak száma He­ves megyében is változatlanul gyorsabb ütemben emelkedik a munkásokénál. Az építőipa­ri szövetkezetekben például az idén 13 százalékkal dolgo­zik több alkalmazott a tava­lyinál. A bevezetőben már említett vállalati intézkedési tervek­ben fő fejezetet kaptak az ésszerű létszámgazdálkodás normái, feladatai. Az ered­mény ismeretes: csökkenés helyett, emelkedés! Érdemes lenne kiszámolni: mennyibe kerül az üzemek­nek az effajta létszámgazdál­kodás. BOB Üzem- és munkaszervezés! Dolgozz hibátlanul munka- rendszer! Anyag-, energiata­karékosság! Minőség! Határ­idő! Export! Félre nem érthető szavak, közismert fogalmak. Bár csak lehetőségeinket is ennyire is­mernénk. S főleg: kamatoztatnánk is! Koós József Egy siker története A párt arra törekszik, hogy olyanokat vegyen fel soraiba, akik elkö­telezett harcosai a szo­cializmus ügyének, szo­cialista módon élnek, gondolkodnak, cseleked­nek. De bármennyire is átgondolt a tagfelvétel, céltudatos és eredmé­nyes az előtte folyta­tott nevelőmunka, a meg­győződés és a jellem formálása mégsem ér­het véget a tagsági könyv átnyújtásávaU Már csak azért 6em, mert a párt tagját is állandóan érik külön­féle „környezeti” hatá­sok, mégpedig nemcsak kedvezőek, de kedve­zőtlenek is. A kommu­nistát jellemző tulaj­donságok folyamatos „karbantartása”, megújí­tása, erősítése, fejlesz­tése tehát sohasem ke­rülhet ki a figyelem kö­réből. ENNEK A FOLYAMAT­NAK van egy fontos sajá­tossága, mégpedig az, hogy ez voltaképpen: nevelés és nevelődés egyszerre. Minden kommunista nevel is, ne­velődik is, hat elvtársaira és azok is hatnak őrá. Sőt, miközben hatást gyakorol más párttagok szemléletére, Nemcsak a bíróságok dolga Figyelemre méitó adat: 1973 óin 180 millió forint gazdasági bírságot szabott ki a Legfelsőbb Bíróság vállalatokra, szövetkeze­tekre, intézményekre. Csupán a legutóbbi két eszten­dőt vettük szem ügyre, azt az időszakot, amelyben a döntő- , bizottságok helyett a bíróságok vették át a vállalatok, intézmé­nyek közötti gardasági jogvi­tákban qz igazsáfí/tevést, s bíró­ságokra hárul a feladat, hogy az illetékesek kezdeményezésére pénzbírsággal sújtsák a törvé­nyes előírások megszegőit. Va­jon mennyi m a 180 millió? Sok-e vagy kevés? — aligha­nem nehéz erre a kérdésre fe­lelni. Mert hímen jól tudjuk; bár­milyen precízen is működik a jogszolgáltatás, az eseteknek egy részé el s*m jut a bírói pul­pitusig. Am nem is az összeg mértéke ad okot meditációra, inkább lé­tezése. MZ tudniillik, hogy rend­re ismétlődnék olyan szabály- . talansQMOk, amelyeknek kiikta­tásáén ,, lentről" és „fentröl” egyaránt küzdenek. Közhely em- - legami, hogy *— példánknál ma-' rátírva ez a 180 millió <az cgjész társadalom érdekében ro­vatott Iá. Ha alaposabban meg­nézzük az is kiderül, hogy a bíróságnak legtöbb esetben azért kellett elmarasztaló határozatot hozni, mert egy vállalat, szövet­kezet jogtalan anyagi előnyhöz jutott, tisztességtelen haszonra tett szert. ,jDgyes” fogással, vagy éppen a vásárlók megkárosítá- sátxt&s az ügyek többnyire — erről egyébként az országos Anyag- és Árhivatal időszakon- , ként elvégzett ellenőrzései győz- ’ nék meg — az árak kialakításá­val a számlázással kapcsolatos fondorlatokat rejtenek. Kezdve 'attól, hogy a piacon ' a zöldséges valótlan árat tüntet fef a gyümölcsön, vagy keve­sebbet mér a serpenyőbe, egé­szen addig, hogy a vállalat vagy szövetkezet a jogosnál nagyobb­ra íméretezi a haszonkulcsot kal­kulációihoz. S még abban sincs ' különbség, hogy kik az „elkö­vetőkéi patinás nagy cég neve I éppen úgy megtalálható a sza- : báty sértők lajstromán, mint ; nagy, vagy apró szövetkezeté. I Az emlegetett 180 milliós bír­ság megfizetésével ugyan nem i térült meg hiánytalanul a nép- ’ gazdaságnak okozott kár, de az kétségtelen; hogy a vállalatoknál ma már szigorúbban ellenőrzik a számlákat; az igazgatónak, fő­könyvelőnek, a szövetkezeti el­nöknek mind többször akad még így kérdése az aláírás előtt: megengedhető haszonnal számol­tunk? Persze, ettől függetlenül alig­ha bízhatjuk a dolgot kizárólag a jogszabályra, s a még oly lelkiismeretes bíróságra. A jog­talan ár, a megengedettnél na­gyobb haszon — mindannyiun­kat károsít. Ezt akkor sem sza­bad elfelejteni, ha történetesen nem vásárlóként járunk a bol- vakban — hanem a termékek, s természetesen a számlák elké­szítésen dolgozunk.------------*------ ­T ulajdonképpen nem blyan nagy jelentőségű az én személyes szerepem ebben az egészben. Siker: talán, ha más, talán, ha az előttem le­vők lettek volna az én mos­tani helyzetemben, nekik is sikerült volna. Első félév, amikor túlteljesítettük a ter­vünket; valóban igaz, a dön­téseim nagyobbik része végül is sikeresnek mondható, előbbre vitte a gyár dolgát. De,, ami nagyon tanulságos számomra; éppen ezeket a döntéseket helytelenítették a legtöbben. Sokat kellett har­colni, míg érvényt szereztem nekik, más fórumokon is el­fogadták. Lehet, hogy az elő­deim ezt nem tudták végig­csinálni. 1 Tulajdonképpen ezért is álltam rá, hogy mind­ezekről beszéljek... — 1973 februárjában kerül­tem ide, az egri, új cserép- gyárba, s abban az évben, a nyár végén bíztak meg a gyár vezetésével. Nem egészen két éve vagyok tehát megbízott — még nem kinevezett — gyár­vezető. Nem kell sokat me­sélni róla, ismertek a gyár akkori gondjai. A mintegy 100 milliós beruházás két éve dol­gozott már, s a tervezett szin­tet költségben, termelésben meg sem közelítette. Baj volt a munkafegyelemmel, még több baj a gépekkel, a mo­dern berendezésekkel. Nem valami rózsásnak ígérkezett itt az élet, ennek ellenére vál­laltuk a feleségemmel együtt. Azelőtt én a vállalat központ­jában dolgoztam, a termelési osztályon voltam csoport ve­zető, s így volt módom meg­ismerni a téglagyárak helyze­tét, a munkásokat. Azt hi­szem, nem „irodai” emberkent LerulUim <i.i^rmAÍ£jdée. ­___, — Előttem három gyárve­zető dolgozott itt a beruházás befejezése óta. Szó sincs ar­ról, hogy bármelyiküket is valamilyen vétség miatt kel­lett volna elküldeni. Elmen­tek. A közvetlen elődöm fél évig sem volt itt. — Kezdetben, amikor ide­kerültem, 12—14 órás mun­kanapjaim voltak. Igaz, ez most is előfordul néha, de ritkábban. Hogy miért kellett olyan sokat itt lennem? Reg­gel a műszakkezdés hat óra­kor van hivatalosan. Nehe­zen szokták meg az emberek, hogy nem hat tízkor vagy ne­gyed hétkor. Szóval, néha erő­szakosnak is kellett lenni ah­hoz, hogy itt rend, fegyelem legyen. Szokásban volt pél­dául átjárni a szomszéd ud­varokba egy kis borért, pá­linkáért — természetesen munkaidő alatt: Téglagyári munkások: itt nem lehet azt mondani, hogy a féldecit se igyák meg, mielőtt bejönnek. De a napközben előforduló eseteket aztán nagyon kemé­nyen meg kellett szüntetni. — Persze, nem kell azt hin­ni, hogy ezeknek az emberek­nek a vérükben volt a fegyel­mezetlenkedés. A sok géphi­ba, a gyakori leállások, kény­szerű ődöngések, mert nem tudtak dolgozni az emberek, ezek mind a fegyelmet ron­tották. Elsősorban itt kellett változtatni és ezért tartottam az egyik legfontosabb fel­adatnak. hogy a javító-kar­bantartó gárdát megerősít­sem tervszerűbb megeiö/r4»­munkát. Úgy érzem, egy idő óta ez* nagyjából sikerül is. — No, én mindezt nem azért mondom most el, hogy talán mentséget keressek; az egyik rosszalló vélemény ugyanis az volt velem szem­ben, hogy túl sok fegyelmit osztogatok, túl sok embernek mondok fel. Valóban így tör­tént. nem tagadom. Egyszer szóltam, s ha másodszor is ta­pasztaltam a fegyelmezetlen­kedést, az illető hamar meg­kapta a munkakönyvét. Túl szigorú voltam? A döntései­met — bár néha vitatkoztunk is — az itteni társadalmi szer­vek vezetőivel egyetértésben hoztam, s az ellenük beadott óvások közül egynek sem adott helyt sem a munkaügyi döntőbizottság, se a munka­ügyi bíróság. — A másik oldalrql nézve a dolgot: igyekeztem ösztönzőb­bekké tenni a prémiumokat, jutalmakat. A szerelőknek, téemkásoknak — a már emlí­tett okok miatt — nemegy­szer tűztem ki olyan prémiu­mokat egy-egy gépjavításért, hogy láttam, meglepődtek. Kész is volt a javítás időre. Elég gyakran bíztam meg jó pénzt hozó célfeladatokkal a termelőbrigádokat is. Nem mondom, ebből néha adódott béralaptúllépés, de megtérült a termelésben. — Két esetet hadd mond­jak el. Társadalmi funkció­ban levő dolgozót láttam kés­ve bejönni egy reggel. Le­hordtám a magam módján, összeszólalkoztunk, elküldtem J» o-va TD «■» »■» «L 4 t 7.'—— -■ 1 .. i. *- wi*vM«uv c-cr-t U. 'v 1OWJS5T3» tetű bár az volt a vélemény, én is túllőttem a célon. Szóval nem szaporította az eset a jó pont­jaimat. A másik: egy közép­vezető jött hozzám, hogy kel­lene a pénz, szeretne olyan le­hetőséget kapni, amivel egy kis pluszt kereshet. Több mint ötezret vitt haza az ezt követő hónapban. Nem sok­kal később részegen jött be a gyárba. Fegyelmit adtam, minden jutalmát megvontam. — Most persze azt hihetik, hogy verem a mellem, hogy ilyen, meg olyan gyerek va­gyok, ezt is meg merem csi­nálni. Hát nem. Gyakran járt a fejemben: mi lesz, mennyi­en mondanak fel, hagyják itt a gyárat, nő-e a létszámhiány és így tovább. Mert a szigo­rúság mellett azt is tudtam, nem mindenért a munkások a felelősek. A munkafeltétele­ken is sokat kell változtatni. — Áldozat? Fiatal vagyok. Feltettem mindent erre, itt töltöm szinte az egész napo­mat. Ugyanilyen fiatal ember a műszaki vezető, őt is sike­rült erre „beoltani”. De ezt. mint az elején mondtam, nem kell olyan különleges dolog­nak tekinteni; láttam, hogy ebben a munkahelyben van fantázia, hiszen itt már nem a régi „téglások” dolgoznak, összehasonlíthatatlanul köny- nyebb a munka, viszont na­gyobb képzettséget kíván a technológia a segédmunká­soktól is. Brigádokat szer­veztünk, igyekeztünk össze­hozni az embereket úgy, hogy megszűnjön a vándorlás. Igaz, minden percemét ivsm» az Atoty iiwu«» i&u. &e'.«S£t rok társaságba. Persze, azért összejövünk néha, és mint a többi téglás, én is szívesen megiszom egy-két pohárral este. — A vállalat igazgatója mostanában hetenként meg­fordul itt, új üzemmel kísér­letezünk, olyan gyártmá­nyunk lesz, amit csak mi ké­szítünk majd az egész ország­ban. Belevágunk mindenbe, amit jónak látunk. A főnök véleménye; gyerekek, csak eredmény legyen, csináljátok. Látja, hogy törekszünk és minden támogatást megad. Ez egyébként a mi nagy szeren­csénk. S ez ösztönöz arra, hogy még jobban hajtsunk. A cserépgyártást itt veszteséges­re tervezték, az idén például hétmilliós veszteség van kal­kulálva. Ebből mi egymilliót le akarunk faragni. Ha ez va­lóban így alakul, ez már s i- k e r lesz. Emlékszik a kísérleti üze­münknél a festőre? Annyit ivott, hogy egyszer előttem esett össze. Azt mondtam ne­ki, hogy ezentúl a zsebemben hordom a munkakönyvét és a kezébe nyomom, ha még egy­szer így látom. No, persze ez túlzás, de használt; Egyelőre, úgy tűnik, megváltozott. Hogy én majd megváltó, zom-e? Szeretném így foly­tatni. így, de inkább jobban... Elmondta: Sándor István. Feljegyezte: Hekeli Sándor ä&MMSiQ 195Ö. -augusztus 12, íasárjMj Nevelőmunka a pártszervezetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents