Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-12 / 162. szám
A nyereség a vállalaté — a veszteség az államé Képek a bolgár nemzeti kiállításról A problémát közgazdasági találós kérdésként úgy fogalmazhatjuk meg: miképpen lehetséges, hogy a vállalatok és «zövetkezetek nyeresége évről évije tekintélyes összeggel gyarapodik — az elmúlt évben például az 1973. évi 123 milli- árdról 141 milliárdra ugyanakkor a kötségvetés többnyire deficites, holott bevételeinek túlnyomó többsége a vállalatoktól származik. Ilyen körülményele között az lenne a logikus, hogy a vállalatok és a költségvetés pénzügyi helyzete azonos, cie legalábbis hasonló legyen. Alapjában véve örvendetes, hogy a vállalati mérlegek nyereséggel zárulnak. Csakhogy a vállalati mérlegek ilyen — nyereség — rovatában kimutatott összegek egyre nagyobb hányada táplálkozik „idegen” forrásokból. Nevezetesen a költségvetés termeléssel kapcsolatos közvetlen kiadásaiból, a termelői árkiegészítésből, az importárkiegészítésből, az állami visszatérítésből, az egyéb termelői támogatásokból. Jó néhány esztendeje a vállalati nyereség több mint, fele — az elmúlt évben pedig már csaknem 70 százaléka — az államkassza most részletezett juttatásaiból származik. Valamikor úgy fogalmaztuk meg a vállalati nyereség lényegét, hogy az a termelési kiadások és az árbevétel különbsége; ez ma már csak másodlagos forrása a mérlegekben kimutatott nyereségnek. Az ernyő már nem nyitható szélesebbre A vállalati nyereség tartalmának eltorzulásában szerepe volt és van annak is, hogy a tőkés világpiaci infláció és a nagymértékű áremelkedések káros hatásait nem engedtük be a magyar gazdaságba, árrendszerbe. Ilyen, törekvéseink és pénzügyi áldozataink eredményes voltát bizonyítja, hogy a vállalatok költségeit a világpiaci árváltozások lényegében nem növelték. Am eközben felerősödött az a vállalati szemlélet, hogy a külső piaci változásokból, a hazai és a világpiaci árak különbségéből adódó előnyök a vállalati gazdálkodás „eredményei”, míg a terhek elhárításáról, viseléséről az államnak, a költségvetésnek kell gondoskodnia. Ezen az úton a jövőben nem haladhatunk tovább. Egyebek között azért sem, mert a költségvetés vállalatokat óvó, védelmező ernyője már nem nyitható szélesebbre. És azért sem, mert mindez a népgazdaság belső egyensúlyi helyzetét rontja. Nem állítjuk azt, hogy a vállalatok mind gazdagok. Az viszont tény, hogy az elmúlt évben a vállalatoknak volt pénzük, beruházásaik és készleteik tekintélyes mértékű növelésére, s a vállalati kasz- szákból a tervezettnél több pénz áramlott ki személyi jövedelmekre. Ennek konzekvenciái akarva-akaratlanul is csökkentették a népgazdaság exportteljesítményét s egyidejűleg növelték import- szükségletét, végső soron hozzájárultak a külkereskedelmi mérleghiány létrejöttéhez. Ugyanezeket a tüneteket észlelhettük az idei esztendő első felében is; miközben a költségvetés növekvő összegekkel támogatja a vállalatokat, azoktól a tervezettnél több vásárlóerő áramlott ki. Fogalmazhatunk oly módon is, hogy a vállalati gazdálkodás nem mindenben a tervcélok által kijelölt úton halad, veszélyezteti azok megvalósítását. A termelés szférájában oldhatók meg A Központi Bizottság július 2-i ülésének határozata a magyar népgazdaság jelenlegi helyzetét elemezve, a népgazdaság minden szintjén határozott és konkrét cselekvést sürget. Mit jelent ez a. követelmény e téma kapcsán? Mindenekelőtt azt, hogy valós közgazdasági gondok és feladatok kizárólag költség- vetési módszerekkel, támogatásokkal nem oldhatók meg. Gondjaink, feladataink olyanok, amelyek főként a termelés szfér ában, a vállalatok jobb munkájával oldhatók meg. A nagyon is időszerű vállalati tetteknek, cselekvéseknek az is feltétele, hogy a gazdálkodó egységeket erre a körülmények rá is kényszerítsék. Érezzék a gazdálkodás mai realitásait, eddiginél nehezebb feltételeit s boldogulásuk pénzügyi forrását, a nyereséget gazdálkodásuk erőteljes fejlesztésével, javításával hozzák létre. Garamvölgyi István .4 budapesti nemzetközi vasárközpouí'úan nyílottak meg a juLius 23-ig látogat*. i bolgár jubileumi nemzeti kiállítást. Az élményt adó, é.áe/ces, változatos, sokrétű kié"- tásról készültek felvételeink: Az erősáramú ipar kiállítása. Gazdag látnivaló a könnyűipari cikkek szemléién. 15 ezer kombájn Az ebédet nem géphez viszik Szakszervezeti felmérés az aratási szezon kezdetéről A MEDOSZ az idén is rendszeresen figyelemmel kíséri az aratási. munkák alakulását. A szakszervezet központjában elkészült az első felmérés, amely az aratás indulásának tapasztalatait összegzi. Az eddig beérkezett jelentések ■ alapján azt vizsgálták meg, hogy az üzemek hogyan gondoskodtak a dolgozókról és elemezték, hogy kielégítő-e az anyagi ösztönzés. A mezőgazdasági üzemekben mindenhol megtartották a nyári munkákat megelőző biztonságtechnikai és tűzrendésze ti szemléket. Meggyőződtek arról, hogy a betakarításban reszt vevő erő- és munkagépek megfelelnek-e a követelménynek, s különös gondot fordítottak a védőberendezések állapotának felülvizsgálatára. A tapasztalatok kedvezőek: az erőgépek és a kombájnok az előírtnak megfelelő. állapotban láttak munkához és biztonságtechnikai szempontból is jól sikerült a szezonnyitó. Az idei aratás, amelyen 15 ezer kombájn dolgozik, nehéz körülmények között kezdődött. Az esőzések és a gyo- mosodás komoly gondot okoz á gépkezelőknek. A nehézségeket látva az üzemgazdászok mindenhol többet törődnek a kombajnosok, gépkezelők munkaidejének helyes beosztásával. Tavaly meg egv-egy kombájnos naponta 12—15 órát is dolgozott, az idén azonban már igyekeznek a gépekre a kombájnosok mellé azonos szakmai képzettségű segéd- vezetőket, alkalmazni. A két gépész legtöbbször egymást váltva indul reggel neki a gabonatábláknak, s a fizikai igénybevétel csökkentése re- ■Sfelhetőleg lemérhető lesz a' teljesítmény es a «tetíeég jasAűásánáí A kombájnosok munkabérét a teljesítmény határozza meg. Miután idén nagy szükség van a minőségi munkára, a bérezésnél ezt kifejezésre juttatják; egész sor gazdaságban 40 százalékot is elérhet a prémiumtöbblet, ha két százaléknál nem nagyobb a szemveszteség. A felmérés megállapította azt is, hogy bár idén több száz új kombájnt állítottak munkába, mégsem csökkennek a keresetek. Bőven van munkájuk a kombájnosoknak. mert az aratási idő az esőzések miatt sajnos lerövidült. Az aratáson dolgozó szakemberek napi 10—15 forintért háromszori étkezést kapnak. Kezd elterjedni az a helyes gyakorlat, hogy az ebédet neon a géphez viszik ki, hanem gépkocsival, autóbuszokkal a majorok, gazdasági központok éttermébe szállítják a dolgozókat. A gazdaságok és a helyi vendéglátó üzemek megállapodása értelmében mozgó árusok visznek frissítőt és feketekávét naponta többször is a kombajnosokhoz. Takarékosság a Fémművekben Fillérekből gyűlt Mint annak idején lapunkban is beszámoltunk róla: a Mátravidéki Fém- művekben igen bátran es következetesen hajtottak végre a gyáytmánysagrkezet korszerűsítését, és a Központi Bizottság 1974. december 5-i, valamint a megyei pártbizottság határozatai alapján szigorú intézkedéseket tettek a termelés gazdaságosságának, valamint az ésszerű takarékosság további fokozása érdekében is. A tennivalókat vezérigazgatói utasítás emelte törvényerőre. Eddig mi, mennyi valósult meg a célkitűzésekből? A kérdésre a közelmúltban kért pontos, őszinte választ az üzemek, az osztályok felelős vezetőitől a vállalat igazgatói tanácsa. Kezdjük a legfontosabbáI. az eredményekkel: a palackok anyagnormájának átdolgozásával 270 ezer, a különböző festékek minőséget nem rontó „spórolásával” pedig 694 ezer forintot takarítottak meg eddig. iá. gyár egjafe- äjräcgE vaaolta: vékonyabb papír is megfelel a tubusok csomagolásához. Az ötletet elfogadták, s eredményeként a gyár kollektívájának, és természetesen a népgazdaságnak is több mint 600 ezer forinttal csökkent a kiadása. Erre szoktuk mondani: kis ötlet, nagy pénz... A minőség javítását, a selejt csökkentését is napiparancsnak kapták a vállalat üzemei. Hogy nem lehetetlent kért a vezetés, azt ékesen bizonyítja: a tubusgyáregység 500 ezer — amellett az alapzománc pusztán gondosabb kezelésével 178 ezer forintot takarított meg a gyáregység —, a lánc- és a dobozüzemek pedig 326 ezer forint értékben csökkentették a selejtet, A szükségesnél nem kér tek és nem is használtak el több villamos energiát, az ésszerűbb gőzfelhasználással pedig 136 ezer forintot „tettek a konyhára”. Az importbizottság javaslatára a vállalat műszaki főosztálya külön intézkedési «énéé dscsgeaor -to « tszátványos bemutató a bolgár vegyiparrá. (MTI fotó — Bara István felvételei — KS) milliók mesek fajlagos anyaghanya* dának csökkentésére, valamint a tőkés importot hazaival, vagy a szocialista országokban készült alapanyagokkal történő helyettesítésére. Több alkalommal végeztek már mintagyártást a BUD ALAK és a TVK festékeivel — a drága importfestéket pótolva — az 1975-ös igények felülvizsgálata során 837 ezer forint ertekű tőkés importot pedig egyszerűen stomíroztak. Ugyancsak megkezdődtek a gyárban a kisebb energiaigényű foszfátozási és mosási technológia kísérletei, felülvizsgálják az üzemek fűtési rendszerét, csökkentették a vállalati személygÓD- kocsik „futási kilométereit''. az év első öt hónapjában több mint 130 ezer forint értékű hulladékot értékesítettek. A szamok önmagukért beszélnek: a Fémművekben .milliók gyűltek össze a fillérekből, Sas csodával, még csak nem is sokkal több munkával. Mindössze äumjr; •történte -magasabbra tették a mércét, s egyben biztosították a jobb, a hatékonyabb munka feltételeit is. Mint az igazgatói tanács ülésén! többen is hangsúlyozták: az eredmények bár biztatóak, a vállalat gazdasági, politikai. vezetői azonban többet terveztek, s így többet is vártak. Hogy nem sikerült az eredeti célkitűzéseket maradéktalanul teljesíteni, az mégsem csak a vállalat kollektívájának a számlájára írandó. Ismeretes • ugyanis, hogy heteken át igen súlyos anyaghiánnyal küzdöttek, s ez megzavarta a tervszerű munkát, s bizonyos átcsoportosításokat kellett végrehajtani a dolgozók között is. A lemaradást az év hátralevő részében kell pótolniuk a sirokiakjiak. Ez csak akkor sikerül, ha az eddiginél is szervezettebben és fegyelmezettebben dolgoznak majd. Szerencsére mmdezt nemcsak tudják es mondják a vállalatnál, hanem ig,v is cselekszenek. Éves feladatait maradéktalanul teljesíteni kívánja a vállalat kollektívája. Ez csendült ki az igazgatói tanács ülésén, ezt erősítettek meg a tanacs munkájában részt vevő fizikai dolgozók is. Szavaztak a borbarátok Első helyezett az egri leányka Az Agría ’75 kulturált* programsorozatához kapcsolódó vendeglátónapok ker< • - tében július 9-én es 10-én — az egri Kazamata Étterem borozójában — tartották meg azt a kóstolással egybekötött borvetélkedöt. amelynek során a vendégek szavazólapot is kaptak. Ki- ki arra a nedűre adta ,.vok- sát”, amelyik legjobban ízlett. A zsűri összegzése alapjan első helyezést ért el az Egri Csillagok Termelőszövetkezet 1972-es évjáratú leánykája, második lett az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság 1974. évi olaszrizliiT je. A harmadik díjat : nagyredei Szőlóskert Tér melŐ6zövetkezet 1974-es olaszrizlingje kapta meg. M§msm€) 1975, július 12., saotobaí
