Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-12 / 162. szám
Az ötvenéves „Üj Március" C zzel a címmel bocsátót^ ta útjára a Kommu nisták Magyarországi Pártja 1925 nyarán újelméleti-poii tikai folyóiratát, ameiy Bécsijén jelent meg ugyan, de olvasói — ha titokban is — elsősorban a magyarországi dolgozok voltak. A folyóirat megjelenése szorosan összefüggött a ma. gyár kommunista mozgalom szervezeti fejlődésével, 1925- re sikerült leküzdeni a Tanácsköztársaság utáni válsá. got és a nemzetközi kommunista mozgalom, a Komintern segítségével megvetni a jól szervezett, ideológiailag egységes, fegyelmezett kommunista párt alapjait. (Ezt a fejlődést tetőzte be a KMP első, újjáalakuló kongresszusa 1925. augusztus 18 és 21 között Bécsben.) Fontos állomása volt ennek a fejlődésnek az Üj Március, A lap szerkesztősége így fogalmazta meg munkája fő célját: „Az a feladat, hogy szolgálja a kommunista pártnak az új márciust előkészítő munkáját és harcát. Olyan márciusét, amely nem rejti magában a bukás csíráját, amelyet nem az összeomlás követ, hanem a végső, Magyarország minden dolgozóját minden elnyomástól, minden kizsákmányolástól megszabadító, ehatározó győzelem." További feladatait is megfogalmazta a folyóirat beköszöntő cikke: tudományosan, marxista alapon vizsgálni és elemezni Magyarország gazdaságát és társadalmát, a forradalmat mozgató és az ellenforradalmat támogató nemzeti és nemzetközi erőket; terjeszteni és propagálni a következetes marxista—leninista elméletet, segíteni új forradalmi vezető garnitúra felnevelését, ápolni a magyar forradalmi hagyományokat, elsősorban a proletárdiktatúra emlékét. Az Üj Március hasábjain a magyar kommunista mozgalom vezetői és derékhada publikáltak. Nemzetközi kérdésekről Kun Béla, a magyar politikai életről Landler Jenő, a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról Alpári Gyula, gazdasági kérdésekről Varga Jenő, elméleti, ideológiai és kulturális problémákról elsősorban Lukács György és Révai József fejtette ki a párt álláspontját. Az Üj Március összefogó és szervező erő volt az illegalitásban és az emigrációban élők között, kapocs a Magyarországon és a nemzetközi mozgalomban dolgozó kommunisták, a Komintern és a KMP között. A fasizmus előretörése, az Osztrák Kommunista Párt betiltása után, 1933 nyarán megszűnt az Üj Március. Feladatát más folyóiratok, így például a Moszkvában már korábban megindult Sarló és Kalapács vették át. A KMP Bécsben megjelenő elméleti- politikai folyóiratának jelentősége azonban tagadhatatlan. Az ötven évvel ezelőtt először megjelent Üj Március fontos helyet foglal el a magyar szocialista újságírás történetében. D. P. A Rigai Filmstúdióban készített szovjet film eredeti címe poétikusabb, izgalmasabb, mint ahogyan mi ezt az alkotást elkereszteltük. Az eredeti cím ugyanis így hangzik: Fény az alagút végén. Ez a kép a Karina és Janisz közötti párbeszédből való, olyan megnyilatkozásból, amely a jellemet is felvillantja és azt is, hogy az érzelmek végül is elvezetnek, elvezethetnek a tiszta, egyenes emberi tartáshoz. Még akkor is, ha valaki tudtán és akaratán kívül a bűn közelébe kerül. A műfaj rajongói és ellenlábasai — vagyis azok, akik a krimit ridegen kiszámított logikai műveletnek tartják csak — élvezettel nézhetik végig ezt a filmet. Jó krimi ez még a nyugati mintákat méretül véve is, néhány nem lényegtelen különbségtől eltekintve. Itt is a bűnt leplezik le, itt is a pénz, a munka nélküli meggazdagodás, az erőszak a téma és a forma, amelyben a hősök forognak; itt is elszántak a kalandorok, mert a veszélyt vállalják és talán szeretik is; itt is olcsó lenne az élet, ha a cél másképpen nem közelíthető meg, mint az ellenfél teljes megsemmisítésével. Mégis valahogy más alaphangja van ennek a kriminek. Mindenekelőtt nem nagyhangú, nem harsog. Nem diktál őrületes tempót vad száguldozásokkal, autókkal, repülővel; az anyag mindenfajta felhasználásával nem igyekszik kápráztatni. Itt mindig és mindenütt az ember van a közelben, az ember arcát látjuk, az emberi jellem munkáját érezzük. Annyira közelről, any- nyira szemtől szembe kapjuk Macurát, Evaldot, Karinát, Pavel Szimonovicsot és Janiszt is, hogy fésült mondataik mögött keresni kezdjük az indítékokat, az Összefüggéseket, a szálakat és várjuk a csomó kibontását. Közben megismerkedünk a tajga embert elnyelő ingo- ványaival, a rigai városbelső nappali és éjszakai hangulatával, a Fekete-tenger partjának vidámabb életével, szóval: számunkra megelevenedik egyfajta északi és déli panoráma és a hely varázsa jól átfogja a néhol lírai betéteket is tartalmazó filmet. Rokonszenves színészgárdát vonultat fel a film Rigából: Anatolij Azo, Harold Liepiny, Majrita Kruminya, Uldisz Pucitisz szelíd össz- játékkal vesznek részt a krimiben, amelyet Genrih Pi- linszon jól fényképezett. Az operatőr szinte téves eszközökkel, de szélesvásznú kiadásban kutatta a kitűnő jellemszínészek arcában a krimihez szükséges vonásokat. Az lesz majd a nap Angol film Ebben az angol társadalmi drámában érdekes az alapállás. A férfiak mintha csak támaszpontnak, visszavonulási, vagy visszatalálási lehetőségnek tartanák a családi otthont, ahol a nők, az asszonyok, az anyák, a gyermekek várják a bizonytalan- utakra vetődő férfit. És a férfinek joga van azt mondani, a család számára a legváratlanabb pillanatban is, hogy neki mennie kell, ő úgy gondolta, úgy érezte éppen a döntő pillanatban — és melyik nem lehet döntő?! —, hogy neki más célokért kell élnie, neki máshol van valamilyen tennivalója és nincs az a felelősség, amely őt visszatartaná a fátum, a sors keze intésétől. A filmben kétszer megtörténik az ilyesmi, é6 ezért tragikus igazságként kell elfogadnunk azt a szótlan asszonyi felnyögést, amikor a lakás ajtajában állva: karjukon a gyermekkel néznek a végleg távozó férj, a férfi után. Tudjuk, az angolok a tenger birtokában és bűvöletében évszázadokon keresztül a nagy és még nagyobb kalandok kedvéért otthagytak mindent. Ügy látszik, ma is ezt teszik. Ray Connolly forgatókönyve irodalmi becsű. Szinte a vallomás erejével írja meg apjával való rövid találkozását a gyermekkor hajnalán, vall azokról a nagyon fontos mozzanatokról, amikor érettségi helyett visszafordul kerékpárjával az el- szökés felé, miután végig leszámolt azzal a gondolattal, hogy értelmiségi legyen. Értelmiségi kemény kalappal, esernyővel, jól öltözötten, a középosztály vitathatatlan gőgjével és tartásával külsőben és belsőben egyaránt. Akkor még nem tudja, hányszor megszégyenítve ezért! A főhős arról a napról álmodik, amikor a saját ízlése? és akarata szerint meggazdagszik, megalapítja a nagy§ üzletet és nem lesz olyan kicsinyes és szürke az élete.' mint az anyjáé, vagy a gutaütött nagyapjáé. Nincs türelme kivárni az egyetemig eveket, a formákat sem igen! bírja, álmai vannak, és mert? többnek és másnak érzi magát környezeténél, környezete tagjainál, lázad. Ennek? a lázadásnak apró, de nagyon jellemző részletei szív-? szoritóak: ahogy az anya? utána megy fiának, ahogyan? odaadja neki azt, amit rá-? szánt, ahogyan visszafogadja? tekergő gyermekét, ahogyan? az elment férjét látja benne.? Mindezek szerencsés és tiszta pillanatai a filmnek. Azt mondják, az ötvenes? évek angliai atmoszféráját? adja a film, kosztümben, as fiatalok viselkedésében, a? zenében, a rockban és abban? a szabadosságban, ahogyan? az akkori fiatalság elher-? dálja, vagy kiélni igyekszik? önmagát. Mindez csak külsőség. A fontos ebben a filmben a főhős, akit David Es-? sex testesít meg. Ez a ro-S konszenves színész sok-sok? ellentétes jellemi adottságot? hordoz magában. Álmodozó,? de konok is tud lenni, félszeg.? sőt, néha gyáva is, de érte-? ni akar és tud is élethez ? Miatta komoly és érdekes ez? a film, Ilyen ez a fiatalság?? Persze, van itt egyéb mutatvány is. Ringó Starr színész-? ként, a filmvásznon sem el-? veszett jelenség! Mike alak-? jában kitűnő portrét rajzol? egy fiatalemberről, aki a társadalom és a becsület szélén? lebeg, mert jobban szeret a? fonákjáról élni, mint a szí-? néről. A film zenei körítéséről? Neil Aspinall és Keith Moon? gondoskodik. Emlékeztetnek? minket arra, mennyi min-? dent kell egy életen át a? mozinézőnek látnia-halla- nia zenében is, divat címén? és okából. Mert a zene és? az élet mindig megújul, (farkas) Kavicsok Nyáron legjobb a strandon. Víz, napfény, pihenés, szórakozás mind együtt található a nyaraló számára. Ilyenkor az ember ráér, ügyel, nézelődik, bosszankodik, örül. A közeli gyógystrandon a parkírozóban százával állnak a kocsik. Gyereklány állít le, és öt forintért nyújtja a parkírozójegyet Ö maga gondosan az ablaktörlő alá helyezi. — Milyen figyelmes — gondolom és kezemben a kabin- kulccsal, indulok befelé. Sziporkázik a nap, valószínűtlen ül kék az ég, szóval, igazi nyári strandidő. Valaki megszólít: — Szüksége van a kabinra? Értetlenül bámulok. — Adja át! Ráígérek egy húszast... — Ne vicceljen! — Nem vicc! Igazán nem vicc. Még úgy is állom a húszast, ha megosztjuk a helyet. Faképnél hagyom a komát, és indulok be a kelleme» vízbe. Százezrek járnak ide évente gyógyulni, pihenni, most is tele a medence. Körös-körül építkezés, fejlesztés, bővítés. Fél óra múlva körsétára indulok és megkeresem a fagylaltost. Időm van és számolni kezdek. Negyvenh-eten állnak előttem. Gyors elhatározással beállók a sorba, hiszen háromféle fagylalt között lehet válogatni: vanília, eper, citrom. Egyszer csak megáll a sor, nem haladunk előre semmit. Valaki előre szól: — Mi van? Elfogyott a fagylalt? Legalább szólnának... Egy nyurga férfi közvetlenül az ablak elől hátrakiabáL — Zsuzsika! Nektek is vegyek? — Vegyél, vegyél! — lelkendezik Zsuzsika. A hosszú férfi már a tizedik tölcsért adja ki oldalra, amikor a mozdulatlan sorból valaki odakiált. — Hé! öreg fiú! Vegyen nekem is egy hármast. A magáét én fizetem... — Ez már beszéd! Nos, hölgyeim, uraim, kinek vegyek még felébe fagylaltot? Egyszer csak hátulról két legény előrelép és se szó. se beszéd, karon kapják a fagylalthalmozót és úgy kipenderítik a sorból, hogy az orrával túrja a kavicsot. Miután ezzel rendbe jövünk, meggyorsul a tempó és hét percen belül már nyalogatom is a finom fagyit. Gyorsan telik ilyen helyen az idő. Az ember észre sem veszi és máris elröppen egy fél nap. Hanem a jóból is megárt a sok, ezért kifelé kászolódom, indulok a parkírozóhoz. Megállók a kocsi előtt, és akkor, mintha a földből nőne ki, elém toppan egy ötévesnyi kislány f— Bácsi Tessék nekem adni a parkírozó jegyet! Nagyot nézek és látom, hogy mindenkitől elkéri, összegyűjti a cédulákat, és szépen visszaadja a jegyárus nővérének. A kis pénzcsináló pedig usgyi, be a vendéglőbe. Nővére utánakiabál: — Piri! Hideg legyen a kóla! Úgyszólván tele a strand, és mégis sorra érkeznek • parkírozóba a kocsik. Kerekeik muzsikálnak a forró kavicsokon .., Szalay István 20.00 Szombat este Ismét jelentkezik a sokféle igényt kielégítő, sokféle szóQj/rnkM 1*75. július 12* MMnbat rakozást ígérő hét végi műsor, a „Szombat este”. Láthatjuk a Frédi és Béni című amerikai rajzfilmsorozat új részét, „Az igyekvő vő” címmel. A musical kedvelői a „My Fair Lady” legnépszerűbb dalait hallgathatják meg Básti Lajos, Lehoczky Zsuzsa, Ráday Imre, Rátonyi Róbert, Mucsi Sándor előadásában. 20.55-kor kezdődik „A marha férj” című jelenet, amelyet Karinthy Frigyes írásából készített Kenyeres Gábor rendező. Ezt követi Záray Márta és Vámosi János tánczeneműsora. Csehov „A dohányzás ártalmasságá- ról” című monológját Darvas Iván mondja el. S végül 21.55-kor Zenekari estre kerül sor, a műsoron Csajkovszkij „Olasz cap- ricció”-ja a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának előadásában, Ondrej Lenard vezényletével. FEKETE GYULA: 52. A Piroskát már könnyű volt hozzzátenni, a Parázsó nagymama neve után. (Bár ebben a választásban is közrejátszott egy másik monogram. Nagymamának — lánynevén: Pete Piros — nem maradt meg lárlygyereke, s így halála utánra a — PP monogram miatt — Péter fiának ígérte a stafírungjából a törülközőket, a szakajtókendőket, a szalvétákat, melyeket rózsaszín szalaggal átkötve, érintetlenül őrzött lánykora óta a szekrényben. — Jó lehet még az a stafírung egy lányunokának is.) Nellinek, a hatodik lánynak, az M-ből már csak a Malvin maradt, a P-ből a Petronella. Sokszor szóba került a két monogram története a családban, amióta nagyok a lányok. Folyton összevesznek a holmin, melyik kié, s olyankor az anyjuknak kell igazságot tenni. Kivéve Mártit, ő nem veszekszik, inkább a magáét odaadja. Nemcsak okos lány Márti; ő a legrendesebb. Illetve már asszony, nem is lány. Folyton azon kapja magát, hogy még mindig lánynak képzeli Mártit, pedig férjhez ment tavaly nyáron. De nem otthon volt a lagzi: csak utána jöttek haza. A férjére már sehogyan sem tudott visszaemlékezni. Csak épp, hogy megebédeltek otthon, még aznap délután felpakoltak egy talyigára való ennivalót, ruhaneműt, pokrócot, s felmentek a szőlőhegyre, az Acsay-féle présházba. Utána már nem is találkozott velük (azaz még egyszer látta őket: a kökény- bokorból.) Meghökkent, ahogy most az eszébe jutott' „akkor meg a lánynevén tán meg se találom !” Janinak hívták a férjét. De ttem emlékezett .rá« he©? -a teljes nevét valaha is hallotta volna. „Persze, az egyetemet a lánynevén kezdte — jutott az eszébe. — És ha így adták neki eddig a bizonyítványt, akkor azon már nem lehet változtatni. Bizony isten nem, hogy jönne már az ki, valaki beiratkozik, valaki más meg, akit egész másképpen hívnak, elmegy vizsgára... ” Három napon át, reggeltől sötétedésig Mártit kereste. Több helyen járt, s mindegyik egyetem volt, és kérdezősködött a kapusoknál. De sehol sem tudtak róla. Amikor Budán elhallgatott az ágyúzás, oda is átment, a fából csinált hídon, a budai egyetemre, mert ideát azzal bíztatták: Budán is van egyetem. De ott sem tudtak Mártiról. Sok kirajszögezett cédula volt a bejárat körül az egyetemeken. Ki kit keres, „hollétéről értesítést kér” — ilyesmi. Erről jutott eszébe, hogy ő is kiírhatna mindenhová egy-egy cédulát. Abban az elhagyott lakásban, amelyet lefoglaltak Gri- sáék, talált egy emlékkönyvet — a szekrény alsó fiókjában — sok szép tiszta lappal. Kereste benne azt a kétsoros versikét, amely mindegyik nénje emlékkönyvében szerepelt: Kútágasra szállt a veréb, emlékkönyvbe ez is elég. De csak hosszabb versek voltak benne, meg nem is olyan szépek. De az biztos, hogy a festett csokrok sokkal szebbek voltak, mint az otthoni emlékkönyvekben. Egy egész délután a cédulákat írta. Nem sikerült éppen úgy a kiírás, ahogyan szerette volna, de az a fontos: el lehetett olvasni. „Parázsó Márti egyetemi tanulót keresi az öccse, alólírott Parázsó Péter. Tanár lesz belőle, ha kitanul, olyan egyetemre jár iskolába. Aki tud róla, értesítsen, hogy hol találom meg, az alábbi címen •erfesüaen.»- ” Másnap sorra járta az egyetemeket megint, s a cédulákat kirajzszegezte. Így kapott azután hírt Martiról. Még ezen a héten. Egyik reggel a házmester felkiabálta a nevét az udvarról. Két fiatalember várakozott a kapualjban. Egy tömzsi fiú meg egy hosszabb, sápadt és sovány. A ruhájukról ítélve nem látszottak egyetemistáknak, de hát ilyenkor, amikor átvonul a front, minden civil egyforma. Legfeljebb a tolmács kivétel, viszont a tolmács már nem is az az egyszerű civil. Végtére sókat nem tudott meg tőlük. Legalábbis azt amit keresett — a Márti címét — nem tudta meg. Ahogy lement hozzájuk, csak egymásra néztek. A nyúlánkabb fiú azután megkérdezte: — Te vagy a Márti öca- cse?... Ok együtt voltak Budán a* ostrofn alatt, Mártival. Majdnem végig. Egy romos bérház padlásán, a mosókonyhában bújtak a nyilasok elől; ki sem mozdulhattak onnan, még a házbeliek sem tudtak róluk. A harmadik társuk odaveszet, de ők szerencsésen megúszták. .Márti nagyon rendes volt, enni-, innivalót hordott nekik^ az életét kockáztatva, a mosókonyhába; igazolványokat szerzett... — Tudják a címét? — kérdezte a fiúktól. — Mert ez az, hogy hiába keresem. Ha egyszer a címét nem tudom. Megint egymásra néztek. — Az utolsó napokban.. 1 — kezdte volna a lingár, de a másik közbevágott: — Te persze a nyilasokról nem sokat tudhatsz. Mondta a házmester, hogy oroszokkal jöttél... — Ismerem én a nyilasokat is, hogyne ismerném!... A hungaristák a nyilasok. (i,~QÍ4ftayuJ& Gyilkosság másodkézből Szovjet film
