Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
diene nagyberuházás A gyorsabb kivitelezés ' ösztönzése Táj színekkel és gondokkal (Fotó: Perl Márton) A KORMÁNY olyan fejlesztéseket helyzeti reflektorfénybe, amelyek elkészülés! határideje 1975 és 1978 közé esik, és a jelenlegi energia- és nyersanyaghiányos világhelyzetben életbevágóan fontosak. így a körülbelül 34 milliárd forintnyi fejlesztés — ennyi a kilenc beruházás összköltsége <— között találjuk a szénhidrogén-bányászat és -feldolgozás, a vili amos energia- termelés, az acélgyártás, a hengereltáru-gyártas, az alu* mínium-félkésztermék, a papír-, a hústermelés bővítését. A fejlesztések egy része tehát a tőkés importot csökkenti, illetve az exporthoz szükséges árualapokat növeli. A gyorsítás első számú címzettje a beruházó. A most '^evezetett pótlólagos ösztönzők másodlagos voltára rámutat az a tény is, hogy elsősorban szervezési feladat a kijelölt nagyberuházások gyorsítása. Az ilyen nagyméretű beruházásokon % tervezők, építők, szerelők vállalatainak tucatjai, a munkások ezrei dolgoznak több éven keresztül. Formailag a gyorsításra szánt ösztönzők pénzbeli ellenértékét • beruházók kapják, azoktól azután átvándorol a kivitelezőkhöz, a szerelőkhöz, és nem egy esetben a fontosabb berendezést gyártó vállalatokhoz. Például a Gyulai Húskombinát esetében a Diósgyőri Gépgyár Az esős időjárás miatt a gabona betakarításánál fokozott óvatosságra, gondosságra van szükség. A termés eléggé gyomos és a nedvességtartalom is magasabb a megengedettnél, emiatt szükség van a szárítógépekre. A jelenleg érvényben levő szabványok a minőségi mutatók betartására ösztönzik a gazdaságokat. A szabvány, amelynek idén úgy látszik ismét nagy jelentősége lesz. egyik fontos kitétele a víztartalom, amely az utóbbi években csak ritkán alakult kedvezően. A kalászokat a napsütés ugyanis rendre nem szárította meg kellőképpen, amiatt a költséges gépekkel kellett megszikkasztani a szemeket. A hivatalos szabvány 14,5 százalékos nedvességtartalmat engedélyez. Amennyiben ennél kevesebb víz van a gabonában, úgy a termelő felárhoz jut (például 12 százalékos nedvességtartalomnál 100 kg búzát 102,5 kg árában számolnak el) Súlyjóváírás azonban szó sem lehej, akkor, ha a gabona megengedettnél vizesebb, sőt. ilyenkor levonást alkalmaznak a felvásárlók, ami érthető, hiszen ilyenkor a gabonaipari szárítókat kell használni és így a költség az ipart terheli. Mérvadó az átvételnél a hektolitersúly alakulása is, hiszen a 78- as szabványt túlteljesítő termelő szintén jól jár, ellenkező esetben azonban levonást alkalmaznak. Nagyon lényeges az átvételnél a tisztaság, a szabvány 98 százalékos értékhatárt engedélyez és amennyiben a gazdaságnak nem sikerült elérni ezt az eredményt, akkor helye van a súlyértéklevonásnak. A búza acélossága fontos értékmérő tulajdonság, a szabvány alsó határként 80 százalékot jelöl meg, tehát a mintának vett 100 szem gabonából nyolcvannak acélosnak teli lennie. itt is jelentős felárat kap* kapja a prémiumot a hűtőberendezések gyártásáért és szereléséért. Hangsúlyozni kell, nem beruházási „borravalóról” vsai szőj hanem az eredetileg megállapított határidőkhöz képest történő, pótlólag jelentkező nagyobb erőfeszítésről Aki viszont nem teljesíti ígéretét, azt felelősségre vonják. A BERUHÁZOK, illetve az őket képviselő tárcák néhány héttől egy évig terjedő időiben adták meg a határidő-rövidítés tartamát. A megcélozott gyorsítás többnyire elfogadható volt, de például a még . kezdeti állapotban levő gyulai építkezésnél az Állami Tervbi- zottság kevesellte az ígért hat hónapot, és lám a későbbi sorozatos egyeztetések eredményeként a kitűzött határidőnél 10 hónappal hamarabbi befejezést ígérnek ma a beruházók. Nem lebecsülendő sok esetben a néhány hetes gyorsítás sem, hiszen a beruházások nagy részénél ma még jelentős lemaradás mutatkozik, és ha ezt behozzák, már az is nagy eredmény. A már említett és pótlólagos ráfordításként jelent-, kező ösztönző juttatások három részből állnak. Ennek keretében mód nyílik arra, hogy a beruházók a kivitelezők részére olyan berendezéseket vásároljanak, amelyekre az építőipari vállahat a gazdaság, ha az ellenőrző mérés eredménye kedvezően alakul. A felvásárló vállalatok hajlandók kenyérgabona pótszerződéseket kötni a termelőkkel. ' Ahol a szerződéseket Öt esztendő után először, tavaly nem tel jesítette ( tervét az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat 2. számú Egri Gyára: kereken 450 ezer téglával kevesebbet készített, mint amennyire vállalkozott. S teljesítménye — sajnos — az idei első félévben is várakozáson aluli... — Vajon mi az oka a megszokottnál gyöngébb szereplésiek? — kérdeztük a napokban Géczi György gyártásvezetőtől. — Tavaly megcsappant az érdeklődés termékeink iránt — hallottuk a válaszban. — Lényegesen kevesebb volt a megrendelők igénye, mintsem eredetileg hittük. Jellemző erre, hogy még raktárkészletünk is maradt... Az idén pedig egészen más a helyzet, egyszerűen képtelenek vagyunk eleget tenni a kívánságoknak. Amíg tehát az elmúlt évben az üzem inkább csak önmagával, a vállalattal szemben maradt adói, addig most már a fogyasztók, a népgazdaság is egyre jobban érzi a lemaradást. — Pedig az idén már igazán minden rendben mehetne — mondta a gyárvezető —, hiszen a tavalyi, egy hónappal korábbi leállást is kihasználva szinte kicseréltük az üzemet! A fejlesztési alapból 2,5 millió forint értekéjén korszerűsítettünk, A így beszerzett: gépeket a beruházók formailag bérbe adjak a kivitelezőknek, majd az építkezés befejezése után — a terv szerint — az építők a bérleti díjjal, vagy az amortizációval, csökkentett mértékben átveszik a berendezéseket. A többletjuttatások keretében a hátralevő munkák — importberendezés nélküli — költségének 0,3 százaléka jutalmazásra fordítható. Ott, ahol a befejezéshez nagyon közel állnak és nem egy esetben, ez a jellemző — ez az összeg nem túl nagy, tehát kár lenne hatalmas jutalmakra gondolni. Ennél jelentősebbnek látszik az az engedmény, mely szerint az építkezésen részt vevő vállalatok megadhatják túlóraigényeiket és amennyit ebbőlv elfogadnak, az oly módon fizethető ki, hogy nem számít bele a vállalat bérszínvonalába. A KÖRÜLBELÜL, 34 milliárd forint beruházást képviselő. és gyorsításra kijelölt fejlesztések pótlólagos költségben jelentkező igénye körülbelül 150 láillió forint. Ez az összeg — éppen a gyorsítás következtében — nem jelent egyértelműen többletköltséget — és ez a legfontosabb — a többletráfordítás, a pótlólagos erőfeszítés sokszorosan megtérül, a beruházások gyorsabb kivitelezése és termelése régién. időhiány és egyéb okok miatt nem sikerül nyélbe ütni, ott sem lesz fennakadás az átvételnél, mert a Gabona Tröszt vállalatai az esetleges terméstöbbletet minden további nélkül felvásárolják. (MTI) régi mellé új megmunkáló hengerművet szereltünk, mo- deim, szövjet gyártmányú préseket állítottunk munkába, teljesen , gépesítettük a nyerstégla szállítását, s kilenc kellér-szárítószínt létesítettünk. Könnyebbé tettük a műszakokat — végérvényesen megszüntettük például a nehéz „lerakói” munkakört — növeltük a termelékenységet, lényegesen javítottuk a termékek minőségét. Haj j, az idő... az idő azonban teljesen felborította az elképzeléseinket! Mint beszélte: a sok esőzés lépten-nyomon akadályozza az előrehaladásban a gyárat. Nem kevesebb, mint három alkalommal zúdult akkora víztömeg az üzemre, hogy valósággal elöntötte. Víz volt még a kemencében, a tűz alatt is, s 20— 25 centiméter vastag iszapréteg maradt utána, aminek az eltakarítása komoly erőfeszítéseket követelt. A tűzoltók segítséget is kérni kellett a váratlan munkákhoz. S mindez 10 napos termeléskiesést okozott. — Ilyen körülmények között, jóllehet valóban mindent megteszünk, hogy a megrendeléseket teljesítsük, nem csoda ha megint lemaradtunk. Ha már 1 most 600 ezer nyers és 200 ezer egetett téglánk hiányzik, hiába a napi 30—35 ezres kiszállítás, amikor többet. Akár egy festmény címe is lehetne ez. Egy tájképé, amelyen a vidám, friss, virgonc zöld és a rézszínbe hajló sárga uralkodik. Végig a hevesi, közelebbről a hevesi járási tájon ezek a színek uralkodnak, meg 3/mozgás dinamizmusa. De ez utóbbi már nem a természet ecsetjéről való, hanem a munka realitásából. A vonatok pattanásig dagadt szemekkel terhelt pótkocsikkal sorjáznak a hevesi gabonatárolóhoz, a boconádi határban, mint kőkori monolitok állnak egymásra halmozva a már dinnyére váró,* az évektől megszürkült farekeszek. Amott paprika sárgállik ki a zöld táblából, emitt a tök zöldes-fehérje, aztán a gépek piros, kék, fehér színei, az asszonyok kendőinek, ruháinak színe: tájkép színekkel. És gondokkal! Hiába lettünk agrárországból ipari országgá, a mező- ghzdaság, s azon belül is elsősorban a „kenyérnekvaló” betakarítása ma is országos ügy. Odafigyelésre késztető. Varázsa van és nem múló romantikája. Fele kenyeret esz- szük az évekkel ezelőttinek, s mégis a búza: az búza. Acélos búza, magyar búza — Be- zosztája a neve, a Szovjetunióban kísérletezték ki — amelyekből anyánk dagadt hátú, foszlós bélű kenyeret süt. Ma már a pék sem. Már a vekni járja régen, nem a búbos cipó, mégis valahogyan dolgos ünnep, ünnepségsorozat a kenyér- betakarítása. Ennyi elég is a romantikából! jóval többet kémek tőlünk. Talán könnyebben megbirkóznánk a feladattal, ha esetleg a blokktéglát vinnék jobban: ennek a gyártása ugyanis kevesebb gondot okoz. Másrészt "pedig, véleményünk szerint, a vásárló sem járna rosszabbul, hiszen ez a termék olcsóbb, ráadásul ebből kevesebb is kell, mint a kis méretű téglából. A megszokással, a hagyományokkal azonban úgy látszik, hogy nem szívesen szakítanak. A viszontagságos időjárás mellett kétségtelenül további hátrányt jelent, hogy a termelésből már régóta több embert if nélkülöznek. Mert a gépesítéssel inkább csak már meglevő hiányt pótol-, liattak, korántsem sikerült létszámot is megtakarítani. Hat-hét dolgozó feltétlenül kellene még mindig. A téglagyári munka azonban — úgy látszik — még így, az említett korszerűsítések után sem eleggé vonzó. Egyre kevesebben kapnak kedvet hozzá. így — legfeljebb mar csak a jó idő segíthet No meg a lankadatlan akarat, a még nagyobb szorgalom, a kitartás, a jó idő még jobb kihasználása. Amire most különösen szükség van, ha a gyár feledtetni akarja immár egy esztendő óta tartó gyöngébb szereplését! A búza az egyik legfontosabb népgazdasági termékünk. Acélos? Talán a jelző sem véletlen, aligha tudnék dönteni, melyik a fontosabb, az acél, vagy a búza mindvalamennyiünk, a pépgazdaság számára. Szerencse, hogy nincs is szükség effajta nem éppen értelmes összevetésre, amely azonban arra mégis csak jó, hogy a búzát — érdekes, ha aratásról van szó, legtöbbünk a búzára gondol, csak. Árpa is van, zab is, de az valahogy nem az igazi aratás? — Szóval, hogy a búzát, illetőleg a búza termelését egyik legfontosabb gazdasági ágazatunknak tekintsük. Ma már köztudott, hogy a hosszú évek örökös búzagondjai után, ugyancsak hosszú évek óta önellátóak vagyunk — nem utolsósorban éppen a Bezosztája jóvoltából — a kenyérgabonából. De nem figyelmen kívül hagyandó az a tény sem, hogy a magyar búza igen fontos exportcikk is. S ha azt is tudjuk, márpedig az újságolvasók igencsak tudják, hogy a világpiac megdrágult ipari, nyersanyagaiért néha a kétszeresét is, vagy éppen háromszorosát is kell fizetnünk devizában, akkor az is világos, hogy többek között a búzatermelés exportegyenlege lényegesen enyhítheti valutáris gondjainkat. Nem arról van tehát szó a színes táj csodálatakor, hogy meglesz-e az idei kenyerünk? Azon régen túl vagyunk. Meglesz. Az idén is. jövőre is. De a magyar mezőgazdaságnak nem a kamrára kell termelnie, nem téli dunszto6- nak eltennie a föld kincseit, hanem sokat, mindig többet kell termelnie. Mert Magyar- ország számára elsőrendű exportérdek is a mezőgazdaság hozamának szakadatlan növelése. Nem mindegy, hogy egy hektáron negyven, vagy ötven mázsát termelünk, esetleg csak harmincat. Meg vagyok arról győződve, hogy a hektárankénti harminc mázsás átlag is fedezné a hazai szükségleteket. De hát micsoda gazdálkodás lenne az, ahol ugyanannyi ráfordítás mellett megelégednének ezzel a harminccal a negyven, vagy az ötven mazsa helyett? Oktalan és bűnös gazdálkodás. Szerencsére erről szó sincs. Amikor e sorokat írom, s kitekintek az ablakon a vakító napfényre, a kora reggel jut eszembe: mindenütt amerre jártam, Füzesabony, Eger- szalók, Dormánd, Heves, Bo~ conád, Tamaméra, dolgoztak a kombájnolt, folyt a serény betakarítás. Gépekkel persze. Amivel ugye könnyebb % munka. Leírni, az talán a könnyebb. Az ugyan igaz. hogy nincs derékfájdító kaszálás, de egész nap a kombájnon állni, vagy ülni, a traktort, vagy a gépkocsit vezetni, az sem könnyű. Be ami a legnehezebb, hogy most nem a derekak, az izmok dolgoznak, hanem az emberi agy. A szervezőkészség. Minden szemnek kapcsolódnia kell egymáshoz, s minden szemhez külön is kapcsolódnia kell az időnek is. A Tamamenti Egyesült Termelőszövetkezet tízezer hektárjából 2500 hektár például a kenyérgabona. Három ember két nap alatt vág le egy hektár búzát kaszával, s gyűjti is fel keresztekbe. Három ember ötezer napig dolgozhatna, vagy — ki tudja most utána számolni — hogy hány ezer ember dolgozhatna, mert gyorsan, mondjuk három hét alatt akarnának végezni a betakarítással. A közös gazdaság ugyanis a 24 kombájnnal, az árátasban közvetlenül részt Vevő miiid- össze hetven taggal három hét alatt akar végezni! Akar? Szeretne. Mint ahogyan a megye többi, az ország vala mennyi gazdasága gyorsan és minél kevesebb szemveszteséggel szeretné befejezni az aratást. Hogy miért a megkülönböztetés a szeretné és az akarja között? Egyetlen esős nap további két nappal, összesen tehát hárommal veti vissza általában az aratást. Tessék kiszámolni: három-négy esős nap és a három hétből több mint egy hónap lesz. És a búza azért kényes jószág, romlik a minősége, pereg a szeme; ha vizes, külön gond a szárítás és az újbóli szállítás, megdrágul a termelés önköltségé, kevesebb lesz a termés és... Soroljam tovább a zöld-sárga tájkép gondjait? Oldalakat lehetne még! Az ember azonban optimista, felnéz az égre és hálát mond a meteorológusoknak, mert jó időt jósolnak, vagy szidja őket, meri: esőt ígérnek. Mintha ők tehetnének róla, a szegények. A táj megkapóan szép. Embermagas, közelről láthatóan, kemény húsú kukorica, sárga korongú, csipkés levelű napraforgó: a zöld. És a sárga, a vörösbe hajló: ez a búza. Színek és gondok. Élet! Gyurkó Géza Szakszervezeti vendégek a VOLÁN-nál A Közlekedési Dolgozók Szakszervezete nyűgdíjas bizottságának tagjai szerdán Egerbe látogatták. A vendégeket a VOLÁN 4-es számú Vállalat gazdasági párt- és szakszervezeti vezetői fogadták, tájékoztatták őket a vállalat tevékenységéről, a nyugdíjasok A központi teleppel való ismerkedés után a bizottság tagjai városnéző sétán vettek részt. Julias Ifi.-,, s&utcrkitf latoknak nincs pénzük. Az Brenner Miklós A felvásárlók felárat fizetnek a minőségi gabonára Különös gonddal kell betakarítani a termést Víz - a kemencében 5% Ok
