Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

A párfmunka tervezése A szövetkezeti mozgalom alapeszméje: összefogás Ünnepség a nemzetközi szövetkezeti nao alkalmából Felvételünk a, gyöngyös patai pavakör bemutató járól készült. (Foto: Szabó Sándor) VISSZATÉRŐ FELADAT • pártszervezetek életében a poron következő fél esztendő pártmunkájának megterve­zése. Bár „rutinfeladat”-nak tűnik ez, mégis elmélyült gondolkodást igényel, mint­hogy minden félév új tenni­valókat hoz, más-más teen­dők megoldását állítja előtér­be. A tervszerűség á pártalap- ^ervezeti munkában is el­engedhetetlen. Persze, min­dent nem lehet — s nem is lenne szabad — előre meg­tervezni. A pártmunka hét­köznapjai sokkal gazdagab­bak annál, mint amennyi azokból tervekbe foglalható. De a féléves munkaterv mégis megadja a munka vá­zát, keretét, megszabja a po­litikai tevékenység fő iró­niát. 1975 második felében a anunkatervek tartalmát első­sorban a XX. kongresszus ha­tározatai adják. A kongresz- tszusi határozat megértetése és feldolgozása az alapszer vezeti munkának egyik cent­rális teendője, s ennek a ter­vekben is tükröződnie kell. A feladatok meghatározásának ez az alapja, a kiindulópont­ja. A kongresszus terpiésze­,,Ar alkalmazottak létszá­ma hét év alatt tíz száza­lékkal nőtt Borsod megyé­ben” — olvasom a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság lapjának júliusi számában. És amit még megtudhatunk a rövidke hírecskéből: egyes vállalatoknál az alkalmazot­tak aránya eléri az ott dol­gozók számának egyharma- dát, sőt — az Észak-ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál — az alkalma­zottak száma meghaladja a munkásokét. Elképesztő és aggodalmat keltő! A népiellenőrök — akik 29 Borsod megyei vállalatnál vizsgálták az alkalmazotti létszám alakulását — meg­állapították, hogy a nagy­arányú emelkedés oka nem a tudományos technikai fej­lődéssel világszerte együtt« Négyen az alapítók közül: Nagy István, Beliczki Lajos, Papp István és Deák Nándor. A negyedszázada fennálló háziipari szövetkezet méretes szabóságában ülünk, s beszél­getésünk során lassan kibom­lik a múlt. — Tizenheten kezdtük, de hogyan! — csapja össze te­nyerét Nagy Pista bácsi. — Már akkor itt székeltünk, ebben a néhány apró helyi­ségben, hoztuk magunkkal hazulról az ollót, hokedlit, varrógépet, s minden vagyo­nunk a fejenként befizetett kétszáz forintnyi részjegy. Mi az, hogy szövetkezet? Telje­sen tájékozatlanok voltunk. Beutaztunk hát Egerbe, ahol akkor valami múltja már volt a mozgalomnak, s az ottani kollégáktól ' érdeklődtünk. Munka? Idegenkedtek tő­lünk, mert olcsóbban vállal­tunk, mint a maszekok. Em­lékszem, az első hét végén. 30 forintokat osztottunk. Mit le­het ilyenkor csinálni? Nyúl­tunk mindenféle rendelés után. Pestre még kéménysep- rőruhát is csináltunk! Pár hónap múltán a Hitelszövet­kezettől kaptunk 75 ezer fo­rint kölcsönt, anyagba fek­tettük, s akkor már mende- gélt valahogyan. A miskolci nagykereskedelmi vállalatnak készítettünk felöltőt, télika­bátot. ★ Ilyen körülmények köze­pette nyilván odahaza a csa­ládban is gyakori téma volt a szövetkezés, a mozgalom, amire feltették életüket az alapítók. S elképzelhető, hogy az asszonyok akikre a ház­tető« a gyermeknevelés Sondja hárult, nehezen, ér­tették meg az újai. tesen átfogóan szabta meg a haladás irányát, de nem bo­csátkozott részletekbe. Nem másolni kell tehát, hanem elemezni, alkalmazni. Az alapszervezeteket segítik eb­ben a közvetlen irányitó pártszervek állásfoglalásai, határozatai is. Szükséges és érdemes újból belelapozni a legutóbbi be­számoló és vezetőségválasztó taggyűlések .jegyzőkönyvei­be, az ott elhangzott javasla­tokról készült feljegyzések­be is. A több éves munka értékelése során számos meg­szívlelendő javaslat hang­zott el valamennyi pártszer­vezetben. A taggyűlési be­számolókban, felszólalások­ban, határozatokban ezek ál­talában helyet is kaptak. So­kat közülük az év első felé­ben még nem volt alkalom napirendre tűzni, megvalósí­tani, sőt, olyanok is akadnak, amelyek most válnak aktu­álissá. HELYÉNVALÓ azt is át­gondolni, milyen irányban szükséges továbbfejleszteni a pártszervezet munkastílusát, munkamódszereit, s ezeket a következtetéseket is haszno­sítani lehet a tervkészítés­kor. A XI. kongresszus álta­jaró jelenség. Nem bizony! Sokkal inkább magyarázha­tó a növekedés a korszerű irodatechnikai berendezések és szakképzettség hiányával. Borsod ugye nincs messze és attól tartok az igazságtól sem járunk messze, ha meg­kockáztatjuk: ez bizony ná­lunk, Hevesben is előfordul­hat. Vagy talán nem? Ha nem, hát nem, de azért itt a ma­gunk házatáján sem ártana körülnézni egyik-másik vál­lalatnál, szervnél, intéz­ménynél. S milyen jól esne, ha kel­lemesen csalódnánk, ha megnyugodhatnánk. De ki hisz ma a csodák­ban? Én mindenesetre nem. Borsod nagyon közel van hozzzánlU —P— — Sírtak, szidtak bennün­ket, s mi hiába beszéltünk a jövőről, azt vágták a fe­jünkhöz, hogy abból most nem jut kenyér az asztalra, cipő a csemete lábára. Nehéz hónapok voltak azok — mondja rezignáltan Beliczki Lajos bácsi. — De mi azért nyomtuk az ipart. Reggel hét órától este hétig. Utána pe­dig összeültünk, s vitatkoz­tunk. Mit lehetne csinálni, hogyan lehetne lendíteni a dolgokon. Gyakran hajba is kaptunk. Mikor pedig éjfél­tájt kiléptünk a főutcára, ott találtuk az asszonyokat. Jöt­tek elébünk, nem tudták mi­re vélni a dolgokat. Valljuk be, volt tartanivalójuk. Az akkori koalíciós időkben so­kan elgáncsolták volna a szö­vetkezés ügyét. Egyszer pél­dául városi végzéssel akartak kilakoltatni bennünket ebből a bérleményből. Ott Ugrál­tunk a bútorok között, mások pedig hivatalos helyekre sza­ladgáltak segítségért. Aztán jött a rendelet, ami felemelte az anyagárakat, de nekünk a ruhát régi áron kellett szál­lítanunk. Meredek volt! Majdnem belegebedtünk... ★ Az 1960-as évek elején 34 tagja volt a kis szövetkezet­nek, amely még akkor is lé­téért, fennmaradásáért küz­dött. Hasonlóan sanyarú helyzet jellemezte Hatvan másik szövetkezetét, amely háziipari termékeket gyártott. Elekor vetődött fel a gondo­lat, hogy egyet kellene csi­nálni a kettőből lános feladatként fogalmazta meg a határozatok végrehaj­tásának gondosabb nyomon- követését, s általában a pártellenőrzés erősítését. A munkatervben helyet kap­hatnak az ilyen típusú napi­rendi pontok is. Az ellenőr­zés javítható például oly módon, ha a beszámoltatá­sok mellett (nem helyett!) a pártvezetőség maga is végez vizsgálatokat, vagy megbíz­za egy-egy kérdés vizsgálatá­val a párttagok kisebb cso­portjait. Az ilyen vizsgálatok tapasztalatai helyet kaphat­nak nemcsak a vezetőségi ülésen, de a‘ taggyűlés fóru­mán is. Mint ahogy az is színvonalasabbá teszi az el­lenőrzést, ha nem amúgy ál­talánosságban számoltatják be tevékenységükről a mun­kahelyi vagy a tömegszerve­zeti vezetőket, hanem egy- egy konkrét feladat megol­dását, vagy egy adott határo­zat megvalósítását kérik számon, így kerülhet példá­ul a napirendbe, hogy mit tesznek a szakszervezetekben dolgozó kommunisták a köz­művelődésért, miként neveli a KISZ párttaggá saját akti­vistáit, hogyan hasznosítja egy-egy vezető a munkahelyi demokrácia fórumain el­hangzó javaslatokat. A gazdasági területen mű­ködő pártszervezetekben múlhatatlanul szükséges ele­mezni, hogyan segítették a Központi Bizottság 1974. de­cemberi határozatának meg­valósulását. E célból három­négy napirendet is beiktat­hatnak, vizsgálva például a takarékossag helyzetét, a ter­mékszerkezet gazdaságossá­gát, a munkaerő foglalkozta­tásának ésszerűségét, a beru­házások menetét stb. így alakítható a tennivalók komplex munkaprogramja. A TERVKÉSZÍTÉS egyre inkább kollektív tevékenység, melynek részese minden ve­zetőségi tag, valamennyi párt­csoport, s így az egész part- tagság. A „felső” elhatározá­sok gondos tanulmányozása és az „alulról” jövő javasla­tok megfontolt hasznosítása — ezen az úton formálódhat ki a pártmunkát valóban előbbre vivő, annak helyes irányt kijelölő munkaterv. Gy. L. — A fúziót 1963-ban csinál­tuk meg, s hogy nemhiába, hadd említsek néhány szám­adatot! A mi előző évi ösz- szes nyereségünk 34 ezer fo­rint volt, a háziiparosoké 47 ezer.- Mostani, jubileumi köz­gyűlésünkön pedig mindenki hallhatta, hogy két és fél millió forint haszonnal zár­tuk az 1974-es esztendőt — veszi át a szót Deák Nándor. — Hogy aztán a mi keresmé­nyünk miként alakult? Tud­ja, az fáj a legjobban, hogy például a konfekciósoknál egy kezdő, aki tegnap állt a szalaghoz, éppen annyit ré­szel, amennyit mi, méretes sza*bók. Pedig micsoda kü­lönbség van a két munka kö­zött! És mi nem adhatunk ki akármilyen zakót, nadrágot a kezünkből. Gondolnunk kell minden pillanatban a konkurrenciára, s hogy ad­dig élünk, ameddig kifogás­talan öltönnyel szolgálunk a megrendelőknek. Igaz, most is betábláztuk magunkat már októberig. De bírjuk-e, s meddig? Mert a havi 2300 forint csak úgy van meg, ha legalább tíz órát lehúzunk naponta. Az ilyen hajszát pe­dig hatvan esztendős korában nehezen viseli az ember! ★ Utánpótlás nincs. Menet közben akadt néhány fiatal, de amikor kitanulta a szak­mát, s máshol 50 fillérrel több órabért fizettek, lelépett. A becsület, egy élet tisztes­sége tartja még együtt a há­ziipari szövetkezet méretes •saabóeagáfc, A többiért dolgos* Világszerte július első va­sárnapján ünnepük — ezúttal 53. alkalommal — a nemzet­közi szövetkezeti napot. Az Országos Szövetkezeti Tanács vasarnap Nagykőrösön emlé­kezett meg az ünnepről, ame­lyen megjelent dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelme­zési miniszter is. Ünnepi beszédet dr. Mól- nár Frigyes, a SZÖVOSZ el­nöke mondott. Többek között elmondta, hogy hazánk szo­cialista társadalmának és népgazdaságunknak szerves részét képezik a szövetkeze­tek. Hazánkban minden har­madik dolgozót szövetkezetek foglalkoztatnak. Az ország 2800 településén a szövetke­zetek gondoskodnak az alap­ellátásról, s a jelenlegi öt­éves tervben épült lakások 40 százaléka szövetkezeti. A fel­adatokról szólva Molnár Fri­gyes kiemelte, hogy a csak­nem három és fél millió ta­got számláló szövetkezeti mozgalom legfőbb teendője pártunk XI. kongresszusa út­mutatásainak megvalósítása. A nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából Egerben, a Technika Házában rendeztek megyei ünnepséget. Az ün­nak azok is, akik már nyug­díjba vonultak. A részlegve­zető, Papp István nem így gondolkodik: — Alig várom a korhatárt, s megyek innen. úgy, hogy vissza se nézek! Szeretem na­gyon a szaktársaimat, szere­tem az ipart, a szövetkezetét is, csak éppen kikészültek aZ idegeim huszonöt év alatt. Más sima tagként dolgozni, s megint más, amikor a terme­lőmunka mellett az emberek ügyes-bajos dolgait kell még valakinek cipelnie... Vala­mire azonban büszke vagyok mindenképpen. Ugyanígy a társaim, akikkel együtt in­dultunk! Voltak gondjaink, voltak nehézségeink, de hű­ségesek maradtunk a mozga­lomhoz, s e hűségben ne­veltük fel gyerekeinket, akik között kitűnő esztergályos éppen úgy van, mim diplo­más mérnök... Aztán az üz­letfelek, megrendelőink. Tu­catjával sorolhatnám azok neveit, akik 10—15 esztende­je hozzánk járnak, velünk dolgoztatnak. Gondolom, ez mellettünk érvel, s ha büsz­kék vagyunk rá, ebben osz­tozhat gazdánk, a szövetke­zet! ★ Kuncsaft nyit ránk, elszó­lítja Papp Istvánt. Masok a szabóasztalhoz, varrógéphez húzódnak. Félhomály van, s nehéz a mozgás az apró, zsú- .olt szobácskákban. Kár, hogy mire felépül a háziipari szövetkezet korsze­rű üzemháza, Lajos bácsiék, Pista bécsiék talán már nem részelnek javaiból. Kezük ne­hezül, az évek szaporodnak, ki előbb, ki később csak félre rakja a szabóollót. ..., -Moldva^ Győző , népség elnöki tisztet betöltő Tóth Mihály, a Dél-Hevesi TESZÖV elnöke köszöntötte a résztvevőket, valamint az el­nökségben helyet foglaló Fe­kete Győr Endrét, a megyei tanács elnökét, Bartolák Mi­hályt, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettesét, Kormos Miklóst, a megyei pártbizottság munka­társát, Bágyi Imrét, a megyei tanács osztályvezetőjét, vala­mint dr. Holló Bélát, a KI- SZÖV elnökét és Klaisz Fe­rencet, a MÉSZÖV elnökét. Ünnepi beszédet Fekete Győr Endre mondott. Elöljá­róban szólt arról, hogy a mos­tani, az 53. nemzetközi szö­vetkezeti nap megünneplése­re nem sokkal azután kerül sor, hogy megünnepeltük ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulóját és hogy lezajlott a XI. pártkongresszus, amely meghatározta feladatainkat, így a szövetkezeti mozgalom feladatait is. Beszéde további részében visszatekintett a szövetkezeti mozgalom múltjára, hangsú­lyozva, hogy a mozgalom a társadalmi fejlődés egyik je­lentős eredménye. A szövet­kezeti mozgalom alapeszméje az összefogás, és egyre na­gyobb szerepet tölt be a tár­sadalmi haladásért vívott harcban és a béke megőrzé­séért világszerte kibontako­zott mozgalomban. A szövetkezeti mozgalom jelentősége minden szocialis­ta országban megnövekedett, hiszen a szocialista társada­lom megvalósításának aktív résztvevője. így van ez ha­zánkban, Magyarországon is, ahol a nemzeti jövedelem több mint egynegyedét szö­vetkezetek állítják elő. A me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek az össztermelés három­negyed részét adják az or­szágban, nálunk pedig, Heves megyében a termelés 80 szá­zalékát. A további eredményekről szólva Fekete Győr Endre el­mondta, hogy az általános fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek az osszforgalom egy- harmadát bonyolítják le; az építőipari szövetkezetek ré­szesedése az építőipari terme­lésből 15 százalékos; az ipari szövetkezetek termelik a bel­kereskedelmi forgalomba ke­rülő ipari termékek 16—lí* százalékát; a Heves megyei mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek termelési értéke évente 6 százalékkal nő, az ötéves terv időszakában el­ért növekedés tehát eléri a 30 százalékot, az ipari, építő­ipari szövetkezetek teljes ter­melési értéke 1970-ben 390 millió forint volt, ebben a/, évben pedig előre láthatóan eléri a 720 millió forintot. Az eredmények önmagu­kért beszélnek és híven bi­zonyítják, milyen fontos je­lentőséggel bírnak hazánkban a szövetkezetek. Az pedig kü­lön örvendetes — mondta be­széde végén a megyei tanács elnöke —, hogy a magyar szö­vetkezeti mozgalom fontos helyet foglal el mind a nem­zetközi szövetkezeti mozga­lomban, mind pedig a világ­béke megőrzéséért folytatott küzdelemben. Az ünnepi megemlékezés után a délelőtti órákban a szövetkezeti dolgozók sport­fesztiváljára került sor. Volt férfi és női kispályás labda­rúgó-mérkőzés, tollaslabda­bemutató, valamint sakk- es asztalitenisz-verseny. Délben együtt ebédeltek a szövetkezeti dolgozók a Szép- asszony-völgyi Kertvendéglö- ben, majd megtekintették a szövetkezeti művészeti együt­tesek műsorát. A műsorban fellépett és nagy sikert ara­tott az ecsédi szövetkezeti népi együttes, a gyöngyöspa­tai pávakör, az egri tsz-páva­kor, Farkas József és népi zenekara, valamint a füzes­abonyi és a parádi ÁFÉSZ énekesei. Az 53. nemzetközi szövetke­zeti nap megyei eseménye is­merkedési esttel, jó hangulat­ban ért véget. Beruházás — program szerint A Szabolcs megyei Álla­mi Építőipari Vállalat ha­táridőre befejezte az Újpesti Gyapjúfonógyár újfehértói üzemének az erre az ötéves tervidőszakra előirányzott építkezéseit. Az első ütem­ben elkészült a 864 négyzet- méteres üzemcsarnok és a 400 személyes fürdő, öltöző. A már korábban átadott üzemcsarnokban már mű­ködnek a szövő előkészítő, cérnázó, orsózó, kivarró részlegek, s azokban 260 dol­gozót, főként nőket foglal- -koztatösŰÉ* Az Újpesti Gyapjúfonó­gyár az ötödik ötéves terv­időszakban 528 millió forin­tot fordít rekonstrukcióra, s ebből 360 millió forintot az újfehértói építkezésekre. A beruházás a program sz rint 1977 végére fejeződ >. be. fNőmmfí 1935. ..július .8» .kedd Borsod nincs messze Hatvani alapítók

Next

/
Thumbnails
Contents