Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-08 / 158. szám
A KÉPERNYŐ £mtIrodalom és ismeretterjesztés Változatos műsorok, tehetséges szereplők Mérlegen az egri nyári karnevál Ügy tudtam, hogy a XIX. ■zázadi orosz irodalom három nagy drámaírói egyéniséget mutathat £el, Gogolt, az utolérhetetlen jellemfestőt, Saltikov Scsendrint, a könyörtelen szatirikust és Osztrovszkijt, a máig ható realista drámaírót, az orosz népi színházművészet megteremtőjét. Ez a három jelentős egyéniség fémjelezte számomra a múlt századi cári oroszi valóság színpadi megkécdőjelezóit, könyörtelen leleplezőit. Sőt bízvást leírhatom: e három remekíró fényében valahogyan eszembe sem jutott, hogy a XX. század politikai, gazdasági, katonai forradalmát a megelőző században elkészítendőn egyáltalán lehetnek más drámaírók i6 a cári Oroszországban. Valami rémlett, hogy a 25. Színház Budapesten és egy vidéki színház, Kaposváron egy számomra — bevallom — ismeretlen orosz szerző művét mutatta be. Ám nem lévén sem irodalomtörténész, sem avatott és firtató színházi szakember, nem figyeltem fel e névre különösebben, hogy: Suhovo-Kobilin. Most megtanultam e nevet! Írtam volt már e hasábokon, hogy a televízió ismeretterjesztő „műfaj”, s mint ilyen, hatalmas a felelőssége és még nagyobb a kötelessége. Hogy Várkonyi Gábor az Ügyes ügyeket, Su- hovo-Kobdlin trilógiájának kétrészes televíziós változatát megalkotta és képernyőre rendezte jelentős szolgálatot tett ennek a nemes és felelősségteljes „ismertterjesztésnek”. A bohózattól a tragédiáig ívelő és mégis egységes dramaturgiai szemléletű tévéjáték egy nálunk e kevéssé ismert színpadi szerzőt avatott, akit eddig a nagy színpadi szerzők fényében nem vettünk észre, de aki — Elbert János remek fordítása segítségével is — méltán tartozik, ha nem is a legmagasabb csúcsok, de nem is a szerény dombok vonulatához — ami a drámaírás nagyjait illeti. A siker egyik fő letéteményese, a csodálatos átváltozásra képes jellem- és arcformálása révén Sinkó László Ta- relkinja. övé talán a legkiemelkedőbb alakítása a tévéjátéknak. Garas Dezsőben szemünk előtt bújik ki a kisszerű szélhámos groteszk bábjából a vérszopó rendőrkopó, a senkiből előttünk lesz valaki: hatalom. Horváth József megtépett apja Btíjtor István Krecsinszkije és a többiek játéka is kivétel nélkül sikeresen szolgálják, hogy az Ügyes ügyek az elmúlt időszak kiemelkedő emléke maradjon a televízió nézői számára. Ügy érzem: ott lesz a helye ennek az alkotásnak, a jövő évi veszprémi televíziós filmek találkozóján. ■ ■ ■ ■ Ismeretterjesztés. Ám most a szó klasszikus értelmében, közvetlenül, szinte didaktikusán, szájbarágósán folyik a „néző” oktatása. És a néző, az évszázad nagy találkozójára a „legmagasabb csúcstalálkozóra” szinte együtt készülve az űrhajósokkal, igaz érdeklődéssel figyeli a Szojuz—Apolló című riportműsort. A már tudott, de ilyenkor a mégis jó átismételni ismeretekhez új, eleddig nem tudott tényadatok járulnak a kitűnő szakemberek tájékoztató közreműködése nyomán. A bevágott filmrészletek, a modellek, a földönjáró példák — CSAImiim 1,973, július 8., kedd játék a labdákkal, magyarázván, hogy miért nem esik vissza a Földre az űrhajó, például — lehetővé teszik, hogy az égi mechanika törvényeiben otthonosan aligböL ha mozgó átlagnéző is megértse és felmérje az űrrandevú értelmét, célját é6 rendkívül nagy nehézségeit. Két rész „telt el”, még hátra van kettő, ebből az utolsó riport szó szerint is eleven, élő riport lesz, ahol mód nyílik majd az űrkutatás e kétségkívül legjelentősebb pillanatainak, torkot szorongató izgalmainak vé- gigélésére, de az avatott szakemberek közreműködésével a lényeg megértésére is. Nemes és célravezető vállalkozása ez a televíziónak. A BBC népszerű termé- szetrajzfílmjei — hogy .még mindig az ismeretterjesztésnél maradjunk — méltán váltottak ki nagy érdeklő48. A lábadozók egész nap csavarogtak. Ha megtetszett nekik valami, vitték. A katonai holmihoz persze nem mertek nyúlni, de volt rá eset, hogy el akarták vinni azt a pumpálós lámpát, amelyben csak petró ég, ha felpumpálják mégis vakító a fénye, akár a villanyé. ^ Hiába mutatta nekik a cédulát, amelyet Grisa írt, egy fekete, szőrös képű katona, akin nem is látszott, hogy sebesült, mert nem volt rajta kötés sehol, széttépte a cédulát, és rátaposott. ö kisuttyant köztük az ajtón — nem lőhetnek utána, nincs ezeknél fegyver —. s ahogy csak bírt, futott Gnsaékhoz. Nem volt meszelést nálunk is. És méltán Illeti dicséret a televízió illetékeseit, hogy ezeknek a filmeknek helyet biztosítottak a képernyőn. Mégis úgy vélem, hogy a jó, az izgalmas, a bemutatásra kiválóan alkalmas természetrajzfilmek közé kár volt „bekeverni” a szombat délutánit, a cetiekről, a delfinekről. Nem azért, mintha ez a két vízi emlős nem lenne alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést, ha életüket, szokásaikat és szerepüket mutatnák be a tengerek ökológiai rendszerében. Ez a film azonban minden nemes szándéka ellenére, majd egy órán keresztül arra mozgósított engem, itt Magyarországon, hogy védjem meg a bálnákat a kipusztulástól. (Szívesen állnék e téren is rendelkezésére egy nemzetközi összefogásnak, de miután jómagam sem bálnavadász nem vagyok, sőt még nemzetemet sem lehet számottevő bálnavadász-flottil- lával rendelkező népnek nevezni — a jobbára csak a téma körül forgó film az első percek kíváncsisága után inkább unalmat és meg nem bocsátható mosolyt váltott ki. A hitem azonban nem ingott meg egyetlen pillanatra sem: látok még olyan filmet e sorozatban, amelynek hősét, vagy hőseit megmenteni, értük összefogni nekem is szép. nemes és főleg megvalósítható feladat lesz. sze a műhely akikor; jó ira- modásnyira, az utca túloldalán. Biztosan csak azért nem lőtte agyon Grisa a szőrösképűt, mert nem akart egy fegyvertelen sebesültet kinyírni. (Ha csak nem szimulált, mert a többieken volt kötés.) De bekísérte a városparancsnokságra, a patru- jokhoz, és lehetséges, hogy így is felakasztották. Volt egy ízben ennél sokkal nagyobb veszedelem is, a kozákokkal. Éppen vízért ment ki, amikor az alacsony palánkon beugratott az udvarra egy kozák. Utána még kettő, szintén a palánkon keresztül. A többiek meg a nagykapun tódultak befele, vagy tizenöten. Negyedszer találkoztak Egerben az amatőr színjátszó mozgalom élvonalát képviselő együttesek, s július 2—6-ig ízelítőt adtak törekvéseikből, képességeik legjavából. A már hagyományos egri nyári karnevál nemcsak gazdag programot kínált — a rendezvénysorozatot ugyanis bohóc, artista, bábos és zsonglőr produkciók is színesítették — hanem lehetőséget nyújtott arra is, hogy az érdeklődők felmérhessék: hol tart a nem hivatásos művészeti mozgalom. A műsorválasztás majd mindegyik csoportnak erős oldala, hiszen általában olyan darabok bemutatására vállalkoztak, amelyek adottságaikhoz mértek. A széles skálájú repertoár a sokoldalú érdeklődést tükrözi, s azt is jelzi, hogy a fiatalok egyéni hangvételre, sajátos profil és játékstílus kialakítására törekedtek. A húsz éve tevékenykedő szentesi Horváth Mihály Gimnázium Diákszínpada a népi hagyományokhoz kötődik, s ezeket eleveníti, dolgozza fel, méghozzá majd mindig meglepő frissességgel, ötletességgel. A makacs menyecske és a szegény ördög című vidám székely népi játék egyértelmű sikere is bizonyította, hogy az alföldi középiskola tanulói jó úton járnak. A győri Arrabona együttes a commedia deli’ arte kiváló művelője. Olyan darabokat kerestek és találtak, amelyek cselekménye az emberi hibákat ostorozza, egyszóval tudatosan moralizáló műveket adtak elő. A rögtönzésről, az improvizációról sosem mondtak le. Ez tette minden fellépésüket emlékezetessé. A miskolci Manézs Színpad kétségkívül a karnevál sztárja volt. Érthető is, mert nemcsak minden műfajban jeleskedtek, hanem — s ez köszönhető házi szerzőjüknek Bereményi Gézának, s zeneszerzőjüknek Cseh Tamásnak is — épkézláb, a mához sok szállal kötődő, a sokakat foglalkoztató témákban állást is ő futott be rögtön a házba. a Grisa papírjaiért. Oroszul volt a cédulára írva, nem tudhatta elolvasni de olyasvalami lehetett rajta, hogy: ez a ház már le van foglalva a szovjeteknek, itt senkinek semmi keresnivalója nincs. Esetleg, hogy a plakátokon: „Felkon- coltatik, aki megszegi a tilalmat.” Nézte, melyikük lehet a parancsnok, de nem tudta kitalálni, olyan egyformák voltak a pufajkában. Annak adta azután oda a cédulát, aki legelőször beugratott a palánkon, az lehet a legnagyobb rangú (mert a harcban is elöl a helye a parancsnoknak.) Az meg csak belenézett — „Nyicsevo”, mondta — és zsebre gyűrte a cédulát. Élttől a szállástól messzebb volt a műhely, vagy három utcáyal odébb. Grisáék éppen egy teherautót beleztek, s úgy, ahogy kimásztak alóla — koszosán, olajosán — kapták a géppisztolyt, s olyan trappban futottak mind a hatan a szálláshelyre, alig bírt a nyomukban maradni. Igaz, szándékosan Is lassított a végén, mert attól tartott: sokan vannak a kozákok. Azán. ha nem sikerül Grisáéknak mindet lelőni, azok őt lőnék le leghamarabb. a hírvivőt. De nem lövöldöztek Grisáék, csak kiabáltak meg káromkodtak. Az egyik szobából már kezdték akkorra kifelé hányni a bútort a kozákok, mert az istállóban a lovak nem fértek el mind. Érdekes, hogy Grisa rögtön kitalálta, melyikük a parancsnok. Káromkodott annak is, de az igen fennhéjázva beszélt vele. Amikor a pufajkát ledobta az ablak-párkányra, akkor látszott, hogy csakugyan parancsnok, mert kapitány. foglaló alkotásokat vittek pódiumra. Túl nagy fába vágta viszont a fejszét az Elektron Színpad. A vendéglátó város amatőr színjátszói az Aranyborjút, Ilf és Petrov művének Gyur- kó László által készített átdolgozását igyekeztek lelkiismeretesen tolmácsolni. A nekibuzdulás mégsem hozta meg a remélt sikert, egyszerűen azért, mert ez a jelenünk hibáit szellemesen frics- kázó, kilencvenperces — így is kurtított — darab eleve sziszifuszi feladat a műkedvelők számára. Ezzel — különösképp a főszereppel — csak a hivatásosok legjobbjai birkóznak meg. A több részes televíziós változatot Darvas Iván bravúros alakítását néhány hónappal ezelőtt láttuk, s így csak az egriek tiszteletreméltó vállalkozó kedvét méltathatjuk. A gyöngyösi Anonym Színpad megállta a helyét A Lázár Ervin meséiből készített tanulságos mesejáték karneválra való mű volt: számtalan lehetőségét kínálta a felszabadult komédiázás- nak. A budapesti Peremszínpad bemutatója a vérbő humort és a hamisítatlan vásári játék hangulatát varázsolta, méghozzá eredeti ízekkel, a Gárdonyi Géza Színház színpadára. A populáris színjátszás rövid húsz-, harminc perces, gyorsan pergő cselekményt kíván. E5z érvényesül abban a sajátos milliőben, amelyben egészen közel kerül egymáshoz a színjátszó és a közönség. Ez a légkör nem ismer szünetet, s csak akkor bír el egy másfél órás alkotást, ha a szerző úgyszólván minden percre tartogat meglepetést, ha a szereplők bravúros játéka feledteti a túl hosszú műsoridőt. Ez történt az O, !a, la esetében, amelyet a miskolci Manézs Színpad tagjai adtak elő, s a nézők vastapssal méltatták a produkciót. Tehetséges színjátszók sorát láttuk ezen a karneválon. A fiatalok zöme tisztában volt a mozgástechnika megannyi fortélyával, a kaVagyis sokkal magasabb rangja van, mint Grisának. — Nu, pajgyom! Daváj, daváj — mondta Grisa a kapitánynak. — Gyerünk a komandantra. Akkor meg a kapitány kezdett el káromkodni. Jobban ismerhette a városparancsnokot Grisa (vagy Palkóvnyik Szinyicin elé citálta volna?), mert a kapitány nem mert elmenni vele. S a vége az lett, hogy hiába káromkodtak, fenyegetőztek, azért csak szedték a sátorfájukat, és kitakarodtak az udvarból a kozákok. Akkor egy pár napig nagyon félt egyedül a szálláson maradni. Még aztán visszajön a kozák kapitány, és lelövi őt. amiért Grisaé- kat értesítette. Bezárta a kaput — no hisz, sokat számít az a kozákoknak! —, ha csak tehette, nem mutatkozott az udvaron. De még a szobákból is menekült, legszívesebben a pincébe, vagy valamelyik padlásra. Elhagyott porta volt; minden értéket kitakarítottak már belőle. Legelőször, nyilván, még a háziak: utánuk a mindenféle katonák. Azaz a vekker innen származik, az aranyos szélű findzsa, s az abroncsos melltartó. Ezek valahogy itt fe- lejtődtek, nem vették észre a sok szétszórt limlom, papír, törmelék közt a csellengők. Amikor a pince egyik beugrójában fölfedezte az új falazást, eszébe jutott a miskolci rámolás az alagsorban. Alig várta az estét, hogy megmutassa a gyanús falat Grisának. Kibontották, persze, és megtalálták a teli hordót. fFolytatjuld) rakterformálás szakmai ft gásaival. Az együttesek töbi sége nagy gondot fordít táj jainak képzésére. Ennek k szönhető ez a biztonság, i a szinte hibátlan összjáté A rendezők a meglévő k pességekre, adottságokra ali poztak, s igy aztán általábt pergő ritmusú, hatásos mi 6orok születhettek. A miskolciak e téren is legjobbak voltak. S ez ne véletlen, mert a csoport tai jai rendszeresen tanulni pantomimot, akrobatiks cselgáncsot. Ezért is lett szei záció az egri várban berni tatott, a szibériai népköltt szetet is felvillantó Sárnál ének, amely maradandó é ményt nyújtott minden nézi nek. Nem túlzás azt mond. ni, hogy ebben a gárdábs még kiaknázatlan képessége sora rejlik. Elég csak a fe: getege6 sikerű O, la, lá-i hivatkozni. Bereményi Géz Can Togay és Cseh Tami műve jó sztorikra épülő, k fejező zenéjű operettparódi A Manézs-esek segítettek szerzőhármasnak, s már-m; mesteri tökéllyel hidalták i a műfaji egyenetlenségeke Méghozzá nem is a megszc kott környezetben, hanem hivatásosok porondján, t amatőröknek meglehetőse szokatlan egri Gárdonyi G< za Színházban. Ügy vette birtokba a világot jeleni deszkákat, mint akik mindi is itt játszottak. Jobb, szélit mesebb szövegkönyv mé többre ösztönözte volna őke hiszen néhányan így is elh\ tették azt, hogy a műkedvel és a hivatásos színjátszó: nem választja el egymásU áthidalhatatlan szakadék. Sajátos színfoltot jelente1 az Egri Szimfonikus Zeneka Don Pasquale estje is, ame lyet egyértelmű elismerésst fogadtak az egri zenebarátai Az ízlésformálás iskolája t volt ez a karnevál — az elő adásokat több mint tízezre tekintették meg —, felkelte: te az érdeklődést a valóba tartalmas, színvonalas pr< dukciók iránt. Tanultak a együttesek tagjai, s művelő dött a nagyszámú közonsé is. Jó lenne, ha az itt szerzel ismeretek más úton is käme toznának, s gyarapítanák középmezőnybe tartozó esc portok felkészültségét. Lej közelebb továbbképzései esetleg tapasztalatcsere jelle gű beszélgetésekkel is össze köthetnék ezt a programs: rozatot, amelyeken rési vennének legalább egy-ke megye amatőr szinjátszóina képviselői. Ez elsősorban szervezői kérdés, s ebből a vendéglát Megyei Művelődési Közpor munkatársai most is jelesr vizsgáztak. Hozzájárulva a sikerhez. hálás közönség önfeledt szó raJcozásábaz. Pécsi István 20*05: A postamester Szovjet film. Puskin líraiam szép elbeszéléséből készített filmet Szergej Szolovjov szovjet rendező. A film főhőse, a kedves, életén eltöprengő öregember, a postamester. (Nyikolaj Pasztuhov játssza, szinkronhangját kiválóan adja vissza Suka Sándor.) A postamester feleleveníti fiatalsága napjait, s megismerjük öregedése történetét, csendes elmúlását. Így az igazi főszereplő nem is az öreg postamester, hanem az elmúlás, a furcsa talányos idő, amelynek megjelenítését művészien szép képekkel érzékelteti az operatőr, LeonvW J£aiasriyiko.v. V<KSJ Jelenet Suhovó Kubiíin tévéjátékából, tut Ügyes ügyekGyurkó Géza
