Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

izinyel Herse Pál

Ssázharnjinc éve — 1815. július 4-éil Szinye-Üjfalun — született Szinyei Merse Pál. a magyar festőmflvé- »eet kiemelkedő alakja. Műveiben általában kerülte a patetikus hatásvadászó ábrázolásokat. Különösen a mindennapi életből vett témái hatottak korában merész újitásként. Leghíresebb alkotását az 1812-ben festett Majálist a teljes közöny és meg nem értés fogadta. A Majális csak jóval később a Műcsarnok 1896. évi kiállításán aratott elsöprő sikert. Szinyei érdeklődését kezdettől fogva a táj, a természet, a napfény festésének problémája kötötte le. Természettanulmányai művészetének kis gyöngyszemek Festészetének fő motívuma a szabad természetben ábrázolt ember.

Képünkön a Lila ruhás nő

eimű műve.

A gyerekek rajza

A címlapon egy kilencéves gyerek rajza, de gyerekek készítették a kötet összes Illusztrációját. Sőt éppen a rajzok miatt született a kötet.

„A mi Petőfink" című könyv egyik méltatója így ír: „A kötet nemcsak arra alkalmas, hogy a nagyszerű kiállítás legértékesebb darabjait megőrizze (a Móra Kiadó a Petőfi Múzeum gyermek- rajz-kiállítására érkezett lapok közül válogatott — a szer.), hanem arra is, hogy a nagy költő vereei sajátos, a felnőtt száméra eddig talán megközelíthetetlen szépségükben, fantáziateremtő erejükben bontakozzanak ki”.

így igaz, de ezúttal nem a mesés szépségű könyvet akarjuk méltatni. Bár forgatásakor azonnal eszünkbe jutott, hogy nemcsak itthon lehetne tankönyvünk, hanem külföldön is remek Petóü-kalauzul szolgálhatna... Miért? Mert csak az igazán nagy művészek tudnak olyan szépen, világosan (mókásan, játékosan) beszélni valamiről, mint a krétával, ecsettel, ceruzával bánni tudó gyerekek. Minden gyerekrajzról tiszta öröm és hit sugárzik. Meg bátorság, kísérletező kedv, s nyoma sincs a cslntalanságnak, a spekulációnak.

De hát ezt annyian tudják.

S akik netán még nem figyeltek erre, azok elég, ha megnéznek egy gyerekrajz-kiál- lítást Ezekre a kiállításokra nem kell vadászni, évente több gyerekrajz-kiállításról is hírt adunk. A gyermekrajzok az iskolában már régen helyet kaptak. Újabban közintézményekben is láthatunk belőlük. így van ez a baráti országokban is. (A berlini Pedagógusok Házának például sóik emelet magas lépcsőfeljáróját díszítik gyermekrajzok.)

Tudomásunk szerint

azonban nyomdát ritkán kapnak a kis remekek. Pedig — mint a megőrzött katalógusok, s főleg a Móra kötete bizonyítják — érdemes közkinccsé tenni a legjobb gyerekmunkákart. Milyen jő lenne például, ha az annyit kárhoztatott dísztáviratok (olykor fáradt, gyenge, vagy esztétikai értéket egyáltalán nem képviselő) lapjai között gyermekraj zrakkal is találkoznánk. A posta több ezer rajz közül válogathatna, ha meghirdetné az anyák napi dísztávirat pályázatát. De minden családi ünneppel kapcsolatban van élménye, é* érvényes mondanivalója a gyereknek. A sportról már nem is beszélve. Es, ha

már itt tartunk, megkérdezhetjük: a képeslapok rikító rózsái, vagy bágyadt virágai helyett nem szívesebben küldenénk barátainknak, ismerőseinknek egy-egy vidám, fantáziadús gyermekrajzot?

Csupán két — egészen kézenfekvő — felhasználási területét említeném a gyermekrajzoknak. Bizonyos, hogy több volna. „A mi Petőfink” cimű kötet nemcsak a költő hatását a gyereklé- lekre igazolja vissza, azt is bizonyítja, hogy mennyire érzik világunkat. Még semmi, senki . nem rontotta el őket. Főleg a pénzért való versengés nem. Biztos, hogy gyermeki fogékonyságukat a legtöbben nem őrzik meg majd felnőttként. Ezért is fontos, hogy mi őrizzük produktumaikat. De bíztassuk a mostani kicsiket is a rajzra. Ök persze másként fognak rajzolni, mint napjaink általános iskolásai, de nem kevésbé leszndk őszinték és gyerekek.

A művészeteknek vannak nagy és kevésbé jelentős korszakai. A gyermekrajzoknak aligha. Mert ezek a rajzok nem rosszak és nem jók, egyszerűen csak gyermekiek. De soha nem gyermetegek.

Gyarmati Béla

I. Ulászló múzeuma Várnában

Több mint 530 esztendővel ezelőtt I. Ulászló magyar—lengyel király és a híres hadvezér. Hunyadi János, koalíciós keresztes hadsereg élén Bulgáriába indtilt, hogy felszabadítea a török hódítók uralma alól, s hogy Délkelet- és Nyugat- Európa felől útját állja a török előnyomulásnak. A keresztesek 1444. november 10-én Várna alatt csaptak össze II. Murad szultán csapataival. A csatában, melyben a keresztes hadak oldalán magyar, lengyel, horvát, szlovák és bolgár katonák Is részt vettek, elesett maga a fiatal Ulászló is. A keresztes hadjárat veresége egyúttal Bulgária felszabadulási kísérletének a kudarca is volt. Bulgária csupán négy évszázaddal később. Oroszország katonai segítségével szabadult föl a török rabság alól.

J Napjainkban az 1444. évi Harci Barátság Múzeuma az isrtiert fekete-tengerparti kikötőváros és fürdőhely egyik nevezetessége. Csak az' elmúlt évben több mint 90 ezren látogatták meg, köztük sok magyar, lengyel, cseh és bolgár.

A múzeum egy tágas, árnyas parkban áll, sok szoborral -együtt A múzeumot a hatvanas években alapították Ulászlónak, vagy ahogy Bulgáriában nevezik, VIadiszláv Vamencsiknek a mauzóleuma mellett, melyet 1935. augusztusában állítottak fel Magyarország és Lengyelország közreműködésével.

A mauzóleum egy trák sírhalam lábainál emelkedik, ugyanazon a helyen, ahol a csata idején Ulászló figyelőállása volt A mauzóleumban azonban csupán a fiatal király halotti maszkját őrzik, mert teste jeltelen tömegsírba került. A jelenlegi mauzóleum helyén Várna lakói 1924-ben emlékművet állítottak.

Az I. Ulászió-parkmúze- umban értékes relikviákat őriznek, köztük Hunyadi János szobrát, hat kőszarkofágot Bulgária és' a csatákban részt vett többi ország címerével, valamint kardokat, vérteket, s egyéb középkori fegyvert, kopját, pikát, s egy keresztes lovag lovasszobrat.

Kései sirató

Dragutin Tadijanovic versei magyarul

Dragutin Tadijanovic, a legnagyobb hocyát költők egyike, munkásságát nagy

elismeréssel-tisztelettel övezii a népi Jugoszlávia: 1961-ben Aranykoszorús Munka Érdemrendet kapott, néhány évvel később Zmaj-dijat, majd a legrangosabb zágrábi irodalmi kitüntetést, a Nazor-díjat is odaítélték neki 1968-ban. Külország! sikerét a Poésie Vivant-díj jelzi, amelyet verseinek francia nyejvű kiadásával nyert el.

Tadijanovic ez érv novemberében lesz hetvenéves. A horvát irodalomban fél évszázada van jelen s írjuk le gyorsan: a legsajátosabb

horvátiakta vidék, Szlavónia énekeseként. Egy Sla- vonski Brod melletti kis faluban, Rastusjén született, mindössze hét kilométerre a várostól, mégis isten háta mögötti helyen. Olyan volt ez a vidék Tadijanovic gyermekkorában, mint amita- nyavilágumk: a gyermek

esőben, sárban, napégette poros úton három kilométert gyalogolva jutott el naponta az iskolába. Elhagyatott, de természeti szépségekben bővelkedő tájon, amelynek máig rabja az eminens horvát lírikus. Verseinek java részén ma is átüt a szülőföld élménye:

Gyerekkoromban, fél évszázaddal ezelőtt, Gyakorta időztem ott,

a dombon, Rastusje alatt,

nyári alkonyaikor, Borókabokrok mélyén, Lesve a csöndben,

a füvön, mezítláb, Hogy megjelenjék a vacsoracsillag, s nyomában Más csillagok a mennybolton, s elkezdődjék Az éji beszélgetés

a tér végtelenjében.

Rabja a szülőföldnek, a

szlavóniai „égbolt kékszín vásznának”, amelyre rég elhalt, nyájat terelő nagyapját álmodja ma is:

A mennyei legelőkön Az én drága szülém Tereli jnitait.

És ott kísért szüntelen a Tadijanovic-versekben a „korai fuvallat" lengette „magas, sárga búza” emléke, s „a patak hosszán növő” füzeké; de a szülőföld megannyi más emléke is: „a virágzó körtefa”, „a virágzó almafák”, a „mind hangosabb kolomp”, a tehenek nyakában, „s a bodza lombjai”, „meg az ibolyák”

s ki tudja még hányMá«

más kedves emlék, melyet mindig átsző e versekben „a gyerekes álmok tisztasága”,

A nosztalgiával teli, moll - hangszerelésű dallamos versek színeibe olykor keményebb tónus is vegyül. A paraszti sorsot idéző versekre gondolunk, melyek Tadijanovic társadalmi elkötelezettségének is beszédes dokumentumai. A kétkezi munkásember sorsának jobbrafordulásáért perel számos verse, legszebben mindig a családi emlékekkel színezettek „Apám csak szánt, az eke mögül kiabál a lovakra’” — írja a Hajnal- csillag aranydió c. versében, hogy aztán egy másikban felvillantsa a városban tejet áruló kishúga alakját;

Csikorog, egyre csikorog a hó a fagyott bocskor alatt:

Húgom iparkodik,

hogy időben érjen, Hogy árulhasson

minél előbb. ■ Eleinte az utcasarkon

kínálja a tejet,

S ha egészen megvirrad, bemegy a városi udvarokba is Kiabálva: Nagysága,

tejet vegyen! Nagysága, itt a tej!

Tadijanovic verseinek egy másik része a város szociális viszonyairól vall. Leghívebben saját sorsáról énekelve (Ö, kedves, jó anyám!... fiad a városban kegyelemkenyéren él”), de akkor is, ha Zágráb nincstelenjeinek nyomorát kiáltja világgá;

Csörögnek a pléh

lábaskák.

Szitkok, fenyegetések.

Gyűlölködő tekintetek. Komorság. Holnap majd újra jönnek,

S Isten nevében rágják az újabb csontokat.

Aztán egyenként vagy csoportosan Mennek roskatagon,

mogorva

Nyirkos odvaikba,

nedves pincéikbe.

A versek tolmácsoló ja kiváló jugoszláviai magyar költő: Fehér Ferenc. Átültetései elsőrangúak, a saját sorsát-élményeit a fordítások kapcsán újraélő költő rezonanciái. Ezért is jelenthet kettős gazdagodást a könyv minden olvasónak.

LÖKÖS ISTVÁN

*S/V/VN/WVSAAiiVNA/^/\AAAAAÁiA/V^AfW\/WNAAAAAAAAAAAAAAAAíA/\(A**^AAA*V^\'VVV*AA/WSA*/VSAi*<WWS*^^ */WWV*

Csörsz István:

A fiú, aki felnő

— Nem zavar, ha kinyitom? — kérdezte a fiú. A csukott verandaajtó előtt állt.

— Nyugodtan — mondta a férfi —, de attól nem ér ide hamarabb. Látod talán?

— Nem.

— Azért, mert én sem — mondta a férfi. — Milyen hűvös lett.

Valóban hűvös volt. A fiú nem : látta a kikötőt, mert eltakarták a : fák. De látta a lehorgonyzóit vitor- I lások árbocainak a csúcsát a fák fe- : lett. Friss szél fújt. északnyugatról.

; Tudta, hogy északnyugatról fúj,

; .mégis megnézte a szélkakast a kerti I fenyő csúcsán. Tájolókeresztet erő- ‘ 6Ítettek a szélkakas alá.

! — Valóban megfordult a szél —

I mondta.

: — Húsz perccel később, mint

! ahogy én vártam — ismerte be a ! férfi. — Körülbelül akkor, amikor I anyád odaért. Lehet, hogy meggon- ! dolta magát.

! — Nem — moftdta a fiú.

! — Szerintem sem. De ezzel is át

I tud jönni. Nem rossz szél. Nem jó,

! de nem is rossz. Csak éppen a húsz ' perc lesz kevés. Kár, hogy annyira

> ragaszkodott hozzá.

> — Nem ragaszkodott, csak azt

> mondta, húsz perc alatt ideér —

> mondta a fiú.

> — Az ugyanaz. Majd ha felnősz.

> megérted, milyen fából faragták az

anyádat. Nem baj. Ha tudni akarod, mindig ezt szerettem benne a legjobban. Ezért is vettem el. Már akkor rengeteget fogadtunk. Egyszer Debrecenből jöttünk haza a kis Re- nault-val, amit az albumban láttál. Anyád meg akarta nézni a hortobágyi hidat. Csak szekerekkel találkoztunk és mindegyik szembe jött. Egy óra múlva azt mondja anyád, az lehetetlen, hogy mindig szembe jöjjenek a szekerek. Miért lenne lehetetlen, mondom. Fogadtam vele, hogy még öttel találkozunk Hortobágyig és mind az öt szembe jön. Így is lett, pedig tudtam, hogy anyád arra számított, Hortobágy előtt olyan szekerekkel találkozunk, amelyek a falu felé tartanak. A logika helyes volt, de a szerencséhez nem logika kell — nevetett és hallgatta kicsit, hogy nevet.

— Megnéztétek a hidat? — kérdezte a fiú.

— Persze, a kocsiból, de anyádat

már nem érdekelte annyira. Mérges volt, mert veszített.

— Látod, ezért utálom a dolgot

— mondta fiú. A férfi még mindig nevetett.

— Az a baj, hogy anyád csak nyerni szeret — mondta. — Nem lehet mindig nyerni. Tanulj belőle.

— Tanulok — mondta a fiú. Tovább nézte a vizet és a fák teteje felett mozgó arboccsú^sokat. Két órája még mind a hármán együtt ültek a hallban. Az asszony kávét készített. Jó lesz, ha igyekszik a Fri- ci, mondta a férfi. Fricinek hívták az asszony bátyját. Mert hamarosan megfordul a szél.' Miből gondolod ?

— kérdezte az asszony. Nem gondolom, hanem tudom, mondta a férfi. Mindig megfordul tizenegykor, ha északról fúj reggel. Ha most indul, még jo szélben jöhet. Ne féltsd Őt, mondta az asszony. A fiú a kandalló előtt ült, halántékát a hűvös, zöld csempéhez szorította. Egy szál orrvitorlával is átjöhet, mondta az asszony. Most igen, mosolygott a férfi. Később már nem. Később már csak akkor, ha te vinnéd a hajót. Frici ügyesebb, mondta az asszony. Nagy tévedés, nevetett a férfi. Te vagy az ügyesebb. Sokéig tanultad, de megtanultad, hogy kell csinálni. Húsz perc alatt egy

szál orrvitorlával, mondta az asz- szony. Letette a kávésdobozt és a kis csontkanalat, amivel a kávét mérték, beült a Fiatba és elment. A fiú ismerte Frici hajóját: kicsit magasan feküdt a vízen. Nem látta sehol. Becsukta a veranda ajtaját és megtöltötte a kávéfőzőt.

— Na, ez jó lesz — mondta a férfi. — A kávéról teljesen elefelejt- keztünk. Látod, én is az anyádnak drukkolok.

— Nem neki — mondta a fiú.

— Szamárság — nevetett a férfi. — Nem kell mindent szó szerint venni. Nem mindig úgy mondja az ember, ahogy gondolja.

— Anya úgy mondja — mondta a fiú.

— .\z igaz. Ezért olyan nehézkes, veled együtt. Valószínűleg tőle örökölted ezt a tulajdonságot. Folyton vigyázzatok magatokra. Bekészítetted a kávét?

— Be — mondta a fiú. Már az előbb feltette a kávéfőzőt a rezsó- ra.

— Hiért mondtad, hogy bekészítetted? — kérdezte a férfi.

— Hogyhogy miért mondtam? — csodálkozott a fiú. — Mert bekészi- tettem. Látod, hogy feltettem.

— Nem hagyod magad ugratni — mosolygott a férfi. — Persze, hogy látom. Tréfából kérdeztem. De ha

olyan ostoba lennék, hogy nem tréfából kérdezném, akkor megérdemelném, hogy ugrass egy kicsit. Figyeljen az ember, azért van szeme. Azt hiszitek anyáddal, ha. füllent valaki, akkor leesik a fene tudja mi a fejetekről!

— Nem értem, hogy mit akarsz. Mondjam azt, hogy nem tettem fel, amikor feltettem?

— Megpróbálhatod — nevetett a férfi. — Hogy lásd, nem esik le a koronád.

A fiú vállat vont.

— Nem tettein fel — mondta. — Ez persze hülyeség, hiszen feltettem — elmosolyodott.

— Ugye, hogy máris lazább vagy? — nevetett a férfi. — Csak egy kicsit, de mégis. Nem kell folyton őrködni. Bizonyítani! Gyakran ugratják az embert és ha te ugrasz, mindig is ugratni fognak. Életed végéig a céltáblájuk leszel — vidáman nézett a fiú szemébe. Rágyújtott egy cigarettára.

Csengettek.

— A postás — mondta a fiú.

— Végre! Megjött a tanács levele. Jövő tavaszra nekünk is lesz csónakházunk és Frici áthozhatja a hajóját. Hozd be légy szíves. Te is aláírhatod, már felnőtt vagy.

A fiú kiment. Nem szólt semmit, amikor visszajött.

— Mi az? — kérdezte a férfi. — Elutasították a kérvényünket?

— Elfogadták — mondta a fiú.

A férfi látta, hogy nem levelet tart a kezében, hanem egy táviratot. Kicsit idegesen vette- el tőle. „Feleségét baleset érte. Stop. Alsóörsi Állomásfőnökség. Stop.” — olvasta. Meg akarta fogni' a fiú vállát, de mellé nyúlt.

WMMVWWW'AW -AAAA.A..A... - -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.....