Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
A befalazott tanár Angelo Molinari. Tivoli tanítóképzőjének tanára reggel fél nyolckor szokása szerűit eiinoult otthonából mun- kanelyére. A kapuba érve azonban azt tapasztalta, hogy teljesen befalazták. A fa. kibontásához a rendőrséget kelleit igénybe veniúe. Feltételezik, hogy a felelteiéitől „drukkoló” diákok egy csoportja falazta be a tanárt. aki azonban meghiú- s. itta a tervüket, mert iskolakezdéskor pontosan megjelent az osztályban. Óra után néhány tanítványa megjegyezte: „Kegyetlenebb volt mint valaha.” U$z?ha*tya a világtól Fülöp-szigeti néprajzkutatók Mindanao szigetének dzsungelében egy olyan kóbor törzset fedeztek fel, amely — Manuel Brionez professzor szavai. szerint — nbsz *lút semmiféle kapcsolatot nem tart a mai civilizációval. Számukra — mondotta az expedíciót vezető professzor — mi voltunk az elsők, akik saokát, inget, cipőt viseltek, mi voltunk az első küldöt‘ tei annak a világnak, amely1- nek létezését még csak nem is sejtették ... Egyébként — teszi hozzá a tudós — mi sem sejtettük ennek a törzsnek a létezését... A Bukindon és Agusan tartományok közötti hegyvidéket benépesítő Tala-andig' („vademberek”) törzsről van szó. A Fülöp-szigeti néprajzosok véleménye szerint a Tala-andig törzs tagjainak a külvilággal való kapcsolatai valamikor időszámításunk kezdetén szakadtak meg, s a törzs kultúrája meg is maradt az akkori színvonalon. Egyébként négy évvel ezelőtt ugyancsak Mindanao szigetén a néprajzkutatók egy olyan kis létszámú, csupán 26 emberből álló törzset fedeztek fél, amely most már az allein különleges védelme alatt áll Ez a törzs a Tasadai-ok, a „bari langlgkók” törzse volt. GENCSO HRISZTOZOV: BALATON Édes tó, víztükröd előtt levetkezem sajgó fájdalmamat, letépem bénító dühömet... Es lecsendesedett telkemet Neked adom Balaton, Balaton!... A lelkem így lesz fiatal j— minden tavaszon. Így lesz tüzes — minden nyáron. Így lesz megint derűs a titokcsillagodtól, így lesz mindig bátor az izzó kitörésedtől, Szabadság, Szabadság!. .1 \ Legyen így mindig — a harcok morajlásában, a nyugalom és a vihar villódzásában — Tarts meg engem: az örök éggel, az örök vízzel,' tarts meg engem az örök földdel. Életem! Életem!. ... MOLDVÁT GYŐZŐ: Békétlen Messze vagy, mint a tengerek, mint a Tejút, s a távolság jószerint mérhetetlen, hiszen nem hegyláncok, nem őserdők emelik közénk csipkés-göndör homlokukat, hanem az Idő, 'mely külön ütemben rakja hordalékát szűkülő érfalunkra. De csodálója a hamvas messzeségnek, a vezérlő, melegszavú Sarkcsillagnak: nem tudok megbékélni e valósággal. S hogy sudár, delejes közeledbe jussak, napi munkám apró mesterdarabjaiból építek hidat fogsorod villogó magasáig. LAZAR TIBOR: Nyári zivatar A délutáni nap csókolja a szemem, s perzselő aranya szétfolyik testemen, kaszák hegyén táncol, kévébe hull a fény, két marokkal szedem, s mezőket gyújtókén. Emésztő tűz lobog, kocsi nyoma fordul, lehúnyt szemű pipacs szél-szerelmet koldul, mire észreveszem villant az ég alja, aki fel sem néz, az csak a dörgést hallja. Sistereg a felhő, forr a föld alattam, olyan most a mező, mint a forró katlan. Aztán nem esik már, nem hajol a szél sem, szivárványkor gurul azúrkék keréken, s az ég óceánján felhő tarajokon foszló eső-hajból a nap glóriát fon. (Varga Csaba fordítása) ‘.•.‘.‘■KWi' d^^iww^WWSAAAAA^AA^NAAAAAAAA^AAA^AAAA^iAAAAAAAA/WVSA/SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^ (Blkt (Fotói Zeit fan Btltf) 'tfőiLmöm zfrlqálat Rendkívüli műtét Visszavárlak egy leszakadt jobb kezet Olaszországban első ízben sikerült visszavárná egy beteg teljesen leszakadt jobb kezét. A kivételes műtétre Nápolyban került sor az Ospedale dei Pellegrini kórház kézsebészeti szekciójában. A műtétet sikerültnek lehet tekintenünk, mert a beteg már tudja mozgatni ujjait, bár a csuklóizület funkciójának helyreállításához még hosszú gyógykezelésre van szükség. Á műtétet Antonio Tosti nápolyi könyvkötő munkáson végezték el, akit úgy szállítottak kórházba, hogy kézfejét csukló magasságban csupán egy vékonyka bőr tartotta, de már ez a bőr sem kapott vérellátást Lorenzo Fonzone, a kézsebészeti szekció vezetője, két munkatársa segítségével hétórás műtét során orvosi mikroszkóp alkalmazásával végezte el a kivételes műtétet. Mindenekelőtt a csontokat kellett összeilleszteni, ez követte a mintegy néhány milliméter átmérőjű erek összevarrása, majd összevarrták a vénákat idegszálakat és inakat végül a bőr összevarrása következett. Az egész műtét alatt alvadásgátló folyadékot juttattak a beteg szervezetébe, nehogy esetleg vérrögök alakuljanak ki és trombózist okozzanak. Semmiféle komplikáció nem következett be, a beteg állapota fokozatosan javul. Kézfejét az összevarrt erek tökéletesen ellátják vérrel, a bőr színe és hőmérséklete normális, ujjait már tudja mozgatni. — Nem igaz, hogy minden ekét kérges szívű — jegyezte meg egy öreg skót — Nemrég például pókereztem a barátaimmal, s az egyikük hirtelen a szívéhez kapott és összerogyott. Többé fel sem kelt. Mi pedig, merem állítani, annyira szívünkre vettük az esetet —, hogy állva fejeztük be a játszmát ★ A képkiállítás megnyitásán egy hölgy így szól a festőművészhez: — Szeretnék valami olcsót, lehetőleg olajat. Mit ajánlana, mester? — Hm,., Legjobb volna talán, ha egy üveg napraforgóolajat vásárolna, hölgyem. ■ír — Fiacskám, mit csinálsz a fán a más kertjében? — Hát az úgy volt, signor, hogy az egyik almája leesett és én felmásztam, hogy a helyére akasszam! ★ — Nem, nem, kedves barátom, én három férjet temettem el és szilárdan elhatároztam, hogy most már inkább özvegy maradok. — Próbáljuk meg negyedszer együtt. Hátha most fordítva sikerül — és más marad özvegyen. ★ — Mondja, kérem, Frau Schmidt, igaz hogy maga pianinót al<ar vásárolni? Hat tud valaki zongorázni a maguk családjában? — Még nem. De holnap eljön az egyik ismerősünk és megmutatja, hogyan kell csinálni. ★ A vendég odaszól a pincérnek: — Bocsánat, de légy úszkál a sörömben. — Istenem, milyen kicsinyes emberek vannak manapságrí — fortyan fel a pincét. — Hát mennyi sört tud meginni egy légy* —• Hallottad, hogy Frano felesége beleesett a Dunába? — Szegény Frano! — De azután a rendőrök kimentették... — Szegény Franol ★ — Tegnap beteghez hívtak, de mire odaérkeztem, már késő volt... — Meghalt? — Éppen ellenkezőleg. Már meggyógyult ★. A gondos anya*. — Kisfiam, ne üsd Józsikát! Fájni fog a kezecskéd. ★ — Már dolgozik a lánya? — Még nem. De pénzt már keres. ★ — Szerelmes tudnál-e lenni olyan nőbe, aki nálad öregebb? — Soha! Nem találnék olyan , nőt, aki azt mondaná, hogy öregebb nálam! ★ Egy szenvedélyes amatőr fényképész a folyót fényképezi. Hirtelen odafut a felesége és ijedten kiáltja: — Látod a vízben azt a fuldoklót? — Sajnálom — feleli a férj. — De nincs több filmem, ★ — Lenne szíves megmondani, hány óra van? — Pontosan nyolc. — Biztos benne? — Természetesen. Az órám már második napja mutatja ezt az időt ★ — Elhatároztam, hogy 25 éves koromig nem megyek férjhez. — Én meg azt határoztam el, hogy amíg férjhez nem megyek, 25 éves maradok. ★ — öregem, a szomszédunknak hiányzik egy kereke. — Tévedsz, nem egy kereke hiányzik, hanem egy JeoemjaJ . _ Szundítson egyet napközben Igen, szundítson egyet napközben és nem kerül stressz- állapotba — hangoztatta Uras J. Jova- nic, egy würzburgi tudományos intézet vezetője és olvastam én e sorokat, miközben gyorsan egyet szundítottam, nehogy ax olvasás miatt stresszállapotba kerüljek. Mikor felocsúdtam az egyet való szundításból, tűnődni kezdtem e tudományos intézet munkáját és vezetője nyilatkozatát illetően. Mennyit panaszkodunk, hogy nálunk soha semmire nem jut pénz, vagy nem jut elég pénz, nem úgy mint a „Bezzeg Nyugaton”, ahol lám, még arra is jut pénz, hogy egy olyan tudományos intézetet állítsanak fel, amely a ssunditásra bizgál- ja az emberiséget. Bezzeg nálunk — ingattam a fejem, hogy újfent szundítsak egyet, amikor tekintetem a szemközti építkezésre kúszott, ahol nem irodaházat építenek hivatal céljaira és lelke met a megelégedettség, szivemet a honfiúi büszkeség töltötte el. Mert mit láttam? Amikor szundikálásból — nehogy stresszállapotba kerüljek — magamhoz tértem, azt láttam, hogy szemben a betongerendákon, a zsaluzáson és az állványokon mindenütt szundikálnak. Egyszerű magyar dolgozók, mindennapi építőmunkások, akik lám, anélkül, hogy erre az államnak holmi tudományos kutatásokra fordi- tandón pénzt kellett volna kiadnia, maguktól, a népi megfigyelés alapján harcoltak im ott és így a stresszállapot ellen. Szundikáltak. Egyet-egyet napközben. Néha többet is és hosszabban is. Mert hogy a stressz ellen nem lehet elég elszántan és körültekintően harcolni ahhoz, hogy ne lehessen még egy kicsit szundilani ellene és miatta. Aztán, ahogy tovább néztem az altöm vezért visszatették a lovára, mert leszunditotta magát a hátáról, nyíltan és szégyenkezés nélkül mondhatta: — Ezt én megtö- hötöm. Emese álma óta, tudom, feleim, hogy az asszony verve, a honfoglalás szundítva jó.,. Amikor megkérdezték Perceg Hugót, az 54-es“járat autóbuszának vezetőjét a bírósági tárgyaláson, hogy negyven utasával miért fordult az árokba, magától értetődő természetes-) séggel válaszolta; — Miért? Azért, tisztelt bíróság, mert olvastam az újságban, hogy a stressz ellen a legjobb, ha napközben egyet szundit az ember... Mondom, azért, mert... De hiába mondta, mert a tisztelt bíróság éppen szundított egyet és igy nem hallhatta Perceg Hugó- védekező szavait, aki erre rezignáltan intett az ügyvédjének, s mind a ketten elszundítottak. Ahogyan azt Uros J. Jo- vanic svájci tudós és hozzáértő javasolta. A reggeltől! estig dolgozó embereknek. (egri) vókat, helyesebben az árnyékban a stressz 'ellen küzdőket, eszembe jutott a hivatal, a kényelmes íróasztal és a még kényelmesebb karosszék: istenem, majd ott folyik csak igazi harc a stressz ellen. Az lesz csak az olyan szundítás, hogy Vros J. Jovanic professzor ott Würzburg- ban megnyalná mind a tíz stresszét miatta. Igen, szundítani mindig és mindenhol. A stressz ellen. Mi ezt, magyarok, már régóta tudjuk és gyakoroljuk. Kis nép vagyunk, de nagy szundítok. Mi a nyereg alatt is stresszt puhítottunk. Feljegyezték a krónikák, hogy amikor TöhöSpartakiád vagy szpartakiád ? Igen gyakran olvassuk é* halljuk a címbeli kétféle szóalakot. Teljes a bizonytalanság ejtésükben és leírásukban. Feltétlenül egyöntetűségre kell jutnunk, hiszen a szó igen gyakran vállal nyelvi szerepet mai nyelvhasználatunkban. Mind több szervezet, nagyobb területi egység rendez sparta- kiádokat, azaz olyan sport- versenyeket, sportünnepélyeket, amelyeken nagy tömegek vesznek tevőleges részt. Az egészség, a szépség, az erő és az ügyesség szinpom- pás seregszemléjét megnevező hangsor új keletű idegen eredetű szó nyelvünkben. Valójában a latin Spartacus tulajdonnév az alapja a tovább képzett spartakiád szónak. A trák származású római rabszolga, Spartacus volt vezetője annak a felkelésnek, amelyben a gladiátorok, a rabszolgák, a kisemmizettek igen nagy tömegei vettek részt. A harc közben elesett vezér emlékét idézi tehát a spartakiád megnevezés. A latin írásforma és ejtésmód szerint a rabszolga nevét így kell leírnunk: Spartacus; és így kell ejtenünk; Szpartakusz. Jánosy István versébe is ilyen alakban kerül bele ez a tulajdonnév; „A hadavesztett, sebesült Spartacust lándasáshad körbe kerüli” (Jánosy: Megyeri Barna emlékére). Ha ebből a latin szóalakból eredeztetjük a spartakiád megnevezést, akkor ejtését tekintve ebbe a latin eredetű ejtési sorba kell belehelyeznünk; sors, iskola, fiskális, kántus, spartakiád. Bella István A vers születése című költeményében is ilyen alakban jutott versbeli szerephez: „És újra a jelzők zöld dagálya, fűvek, erőtől duzzadó lombok, ágak spartakiád ja: virágok, dobverők, lobogók”. Akik a megnevezést szpar- takiádnak ejtik, és ezt az ejtést tartják helyesnek azok úgy vélik, hogy mivel a szót az orosz nyelvből vet- i tűk át, ezért mint orosz jövevényszót, az orosz szavak szokásos átírásában kell leírnunk és kiejtenünk. Legújabb szótáraink első helyen a spartakiád írásformát és ejtést írják és jelzik, s véleményünk szerint ezt a formát kell általánossá tennünk. Dr. Bakos József ‘-»aaaaaaaaaaaaaa^vnaaaa^vvvvvvvwvvvsaaaaAka*#»
