Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

A WmeM, Vízi Erőm« éj»rtés8 m Valis folyöa,

A szovjet ipar

energetikai

alapja

hez az országokhoz viszonyítva a szovjet kőolajkitermelés azonos volumenű növelése sokkal nagyobb ráfordítást igényel. Megjegyezném, a Szovjetunióban a kőolajmezők kiaknázottsága világviszonylatban a legmagasabb.

A leggazdagabb szovjet olaj mezők gyéren lakott területeken találhatók, ahol a kitermelés nagy ráfordításokkal jár. A Komi ASZSZK északi vidékén és Arhan- gelszk körzetében hatalmas kőolajmedencét aknázták ki. A becslések szerint ez a medence 1980-ban 40 millió tonna, sőt, érméi is több' kőolajat fog adni. Feltételezzük, hogy Nyugat-Szibéria térségében az évtized végére a fekete arany kitermelése megközelíti a 300 millió, később pedig 400—500 millió tonnát.

Az egyéb, az ország kőolajiparának fejlődését ígérő körzetek: Kelet-Szibéria — a Léna és a Jenyiszej folyók közti óriási terület — és a Kaspi-tenger melléki mélyföld — amely az OSZSZSZK es Kazahsztán területeire terjed ki és ahol a kőolaj- és gáztartalmú rétegek hat kilométer mélyen, sőt, még nagyobb mélységben húzódnak.

Végül még egy említésre méltó, a Szovjetuniót övező 6 millió négyzetkilométernyi kontinentális talapzat.

Mihail Szidorenko, a Szovjetunió gázipari miniszterhelyettese:

— Az országban 1973 végére 23 billió köbméter földgázkészletet derítettek fel. A prognózis szerint a Szovjetunió gázkészlete összesen 126 billió köbméter. A felderített lelőhelyek adatai alapján készül a földgázkitermelés fejlesztésének távlati terve.

A készletek viszonylag kevés lelőhelyen összpontosul- -haki Ez viszont lehetővé .telsz?. a nagyüzemi, Miermeääs

kialakítását.

Az ötéves tervidőszak, t975. végére, a gázvezetékek, hossza (aa épülő vezetékek többségének nyomvonalán 1420 milliméter átmérőjű csöveket fektetnek le), eléri a 100 ezer kilométert. Megközelítőleg kialakult a Szovjetunió egységes gázellátó rendszere, a fővezetékek szerteágazó hálózata, amely egyesíti a lelőhelyeket, föld alatti tárolókat, feldolgozó- üzemek és elosztóállomások technológiailag kölcsönös kapcsolatban álló komplexumát

Leosnyid Grafov, a Szovjetunió szénbányászati miniszterhelyettese;

—> A Szovjetunió a világ legnagyobb szénkitermelője. A bányászok évente megközelítőleg 660 millió tonna szenet küldenek a felszínre.

A készleteket 1973-ban. 6

billió tonnára becsülik. A főbb lelőhelyek Szibériában és az ország keleti részében találhatók. A Kanszk- Acsinszk-í és az ekibásztuzi. medencék számmezői elérik a 100 méteres vastagságot és körülbelül 8 milliárd tonna fűtőanyagot rejtenek. Kiváló, kokszolható szén található DélrJalcutiában,

Ekibásztuzban a Bogatir lelőhelyet külszíni fejtéssel aknázzák ki. A kitermelés évente 50 millió tonna. A szénbányászat kétségtelenül hosszú távon is fejlődni fog: a szén iránti kereslet nem csökken. Sok új, széntüzelésű hőerőmű épül.

Azt, hogy az utóbbi évtizedekben a kőolaj- és a földgáz a szenet a Szovjetunióban is háttérbe szorította, Nyikolaj Melnyikov akadémikus így magyarázza:

— A Szovjetunió fűtőanyag-mérlegében a szén 1950-ben 56, 1970-ben 32, a kőolaj pedig 17, illetve 37, a földgáz 2,3, illetve 17 százalékkal részesedett. A fűtőanyagmérleg szerkezetét módosítva az ország jelentős eszközöket takarított meg (a kőolaj és a földgáz kitermeléséhez kisebb beruházásra van szükség) és azokat más iparágak fejlesztésére fordította.

A szerzők véleménye szerint a szovjet energetika további fejlődése során a jelenlegi másfél milliárd tonnáról ütaulliárd -tonnára fesg

aaaéíkeőni m egyezményes tüzelőaayag-kitemieléa A kőolaj részaránya 37-ről 28 százalékra csökken. Viszont megnövekszik a földgáz jelentősége. Tovább fejlődik a szénbányászat, különösen .A -külszíni termelés. A Kanszk- Acsinszk-i medence szene például olcsóbb a földgáznál,

Az atomenergia. A Szovjetunióban a Moszkva melletti Obnyinszkban húsz évvel ezelőtt építették meg a világ első atomerőművét. Később még néhány atomerőmű létesült. Nemrég érte el tervezett kapacitását — az egymillió kilowattot — a le- ningrádj. atomerőmű első blokkja. Ez a világ legnagyobb csatornás reaktora' Mindezek ellenére az atomerőművek építésének üteme több iparilag fejlett országban nagyobb, mint a Szovjetunióban Mihail Sztirikovics akadémikus elmondotta, hogy a Szovjetuniónak nincs szándékában. atomerőművekkel biztosítani az energiaigényes iparágak ellátását, mivel az ország igen olcsó fűtőanyaggal rendelkezik kitermelés helyszínén. A Szovjetunió európai területén az atomerőművek már most versenyképesek az energiaellátás, a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás megoldásában. A közeljövőben a . Szovjetunió európai részén, főként Moszkvától nyugatra atomerőművek épülnek, majd később, a fejlődés arányában Moszkvától keletre? a Volga vidékén is.

A jelenkori technika szempontjából nézve — az emberiség milyen más forrásokból meríthet energiát? Nyikolaj Melnyikov akadémikus számításai szerint a folyók energiája a szükségleteknek csupán huszadrészét fedezi — ennek mintegy 12 százaléka jut a Szovjetunióra. A tenger árapály-energiája pedig csak a századrészét elégítheti ki az igényeknek. A szélereje, noha százszorosán meghaladja energiája mai szükségletét, egyelőre nem hasznosítható. Még ugyanezt mondhatjuk el a geotermikus és a napenergiáról is.

Így a belátható jövőben továbbra is a hagyományos . energiaforrásokra hagyattuiÚAEN — JSSjt

ll .hogy már van belőle 80 kilométer. Szívesebben fogalmaznám így, bár nyelvtanilag kissé meghökkentő: van már belőlük 80 kilométer. Ügy vans az első magyar autósztrádáról van szó, amely Budapestről a Balaton csücskéig, négy pályán viszi-hozza elsősorban(i) a nagy hírű magyar tenger oda-vissza utazóit. Az őszi, téli, kora tavaszi hónapokban kétségkívül nem jár ártalmára a négy sáv, mondjuk a Nagykanizsára vezető forgalomnak sem, bár aligha kétséges, hogy a 80 kilométer elsősorban nem ide, hanem a Balatonhoz és amiatt épült. Döntő módon idegenforgalmi indíttatással, Martonvásárig szó szerint is nem kevés döccenő- vel, évek sok huzavonájával készült ez a hússzal kevesebb, mint száz kilométernyi autópálya, és nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kijelenthessem: egy időre ott a „mezőkbe” torkollik az út vége,

Jómagam, mint észak-felvidéki lakos, kit sorsa, dolga és gépkocsija rendre a 3-as útra vezeti, nem kevés irigységgel és néha morgó értetlenséggel is szemléltem a balatoni autópálya építését. Eléggé el nem ítélhetően, konzervatív módon, azt fogalmaztam meg magamban — nem egyedül álltam persze e megfogalmazottakkal —, hogy aki a Balatonra igyekszik pihenni, az ne rohanjon, legyen bár belföldi vagy külföldi polgára a turizmus társadalmának- És a nyugodt utazáshoz a régi út is elbírható még. Megfogalmaztam mindezt azért és amiatt és főleg akkor, amikor a hörgő, döcögő teherautók mögött kilométer hosszú karaván tagjaként néztem az órámat, felidézve magamban Magyarország gazdaságföldrajzi térképét, miszerint Budapest után Miskolc az ország második legnagyobb városa. És a 3-as fő közlekedési út — hogy precízen fejezzem ki magam — ezt a két fontos, ha nem. a legfontosabb ipari központot köti össze. Ám, ha nem is tudtam volna felidézni magamban a térképet rossz vizuális memóriáin miatt, akkor is gyanítanom kellett e tényből valamint a helyenként szinte belvárosi forgalmú országúton és miatt

tgy aztán, amikor' a magyar sajtó —« saját lapom is —, mind többször és mipd lelkesebben számolt be hírben és képben, hogyan haladnak az útépítők a Balaton felé, hogyan és miért kellett megszervezni a külön rendőrségét és „személyzetét” hazánk első autópályájának, meg amikor azt is láttam, hogyan zizegnek a rendőrség rotorszámyú szitakötői a forgalmat figyelvén a már megépült néhány tíz kilométeres útszakaszon, bennem bizony mindig több volt az üröm, mint az öröm. Tudom, nemcsak a konzervativizmus játszott ebbe bele, hanem a sokat emlegetett szűk szemléletű patriotizmus is, amely egyaránt megmételyezhette pécsi vagy győri újságíró-kollégáimat is, lévén, hogy Tatabányáig csak- csak, de onnét Győrig elfutni, avágy_PéÖSré lejutni nem tartozik az utazás gyönyörűségei közé.

Ä balatoni autópálya épült és a néhány éve közben felújított, megszélesített észak-magyarországi főút ér- , elmeszesedése mind előrehaladottabb lett és a főütoer betorkollási pontjai a „nemes szervekhez”, elsősorban az ország szívéhez, az életveszély hatarához jutőan em- bóliásak lettek. És hogy az életveszély határait is túlléptük, azl az országos átlagot messze meghaladó baleseti statisztika is igazolja, melyhez az adatokat és tényeket a 3-as számú fő közlekedési útvonalról gyűjtötte a mentő és a halottszállító gépkocsi,

Elkészüli; a balatoni autópálya 80 kilométeres szakasza, a fővárostól Balatonaligáig, Száguldhatnak már a magyar és a külföldi rendszámú gépkocsik, s tény, hogy gyorsabb és biztonságosabb eljutni Kaposvárra és Nagykanizsára is így. Ostoba és otromba fickó lennék, ha nem örülnék ennek az útnak, amelyen végigsuhanni nekem, is volt módom éppen a minap, s amely út mégiscsak, nemzeti kincsünk lett, mégiscsak a magyar útépítők, -tervezők, -kivitelezők munkáját dicséri, s _ amelytől megtagadni, hogy segíti, az idegenforgalmi von zást, még bizony a devizabeáramlást is, aligha lenne igazságos.

Keblemre hát, első magyar igazi autópálya!

De hogy épül és mind gyorsabban épül már a mégiscsak fontosabb, mert a mindennapi munkát, a termelést szolgálja és segíti majd, hogy épül egyelőre Gödöllőig, s aztán nemsoká következően épül Gyöngyösig a másik magyar autópálya — ez az igazi örömöm. Nekem ez lesz első. Még akkor is az első — s vállalok ezért minden jelzőt —, ha csak a második, a balatoni mögött. Mert sehol a világon, még a leggazdagabb országokban sem azért épültek az autópályák, hogy azon üdülni, fürdeni suhanjanak a belföldiek, külhoniak,„hanem mindenütt az ipar, a mezőgazdaság szükségletei szerint indultak neki az útmérők precíz műszereikkel. Legalábbis az elsők között, de még a második között sem a ví- kendezést szolgálóan, de harmadsorban is a termelés „üzemrészeként'’ épültek az autópályák.

Nálunk fordítva történt.

Gazdagabbak lennénk a leggazdagabbaknái?

Gyakran még a demagógia látszata is népszerű — igaz: olcsó népszerűség. Messze kikerülni óhajtom ezt. Örülök, hogy megépült az első 80 kilométer az évtizedre tervezett 500-ból. És meg vagyok győződve arról, hogy — ha megérem és megélem — morgolódni fogok a megépült 500. kilométer autópálya után is...

Hol a többi?

',& világom, ns energiába dozók fogyasztása, minden 13 —16 esztendőben megkétszereződik. Földünk ásványkincse azonban nem kimeríthetetlen,, Mennyi időre elegendő az emberek számára az .ásványeredetű fűtőanyag?

A moszkvai Znanyije kiadó gondozásában a minap jelent meg A jövő energetikája című gyűjteményes kiadás szerzőinek — vala- menyien a legkiválóbb szovjet szakértők közé tartoznak — véleménye szerint az emberiség hozzávetőleg másfél ’ évszázadra elegendő mennyiségű energiahordozókkal rendelkezik (ha évente nem. fogyasztunk 25 milliárd tonnánál több egyezményes fűtőanyagot.) Az urán és a tórium fel- használása az energiaválságot megközelítőleg újabb 150 esztendővel odázza el.

Nyikolaj Melnyikov akadémikus — ő vezeti a Szovjetunió termelőerőinek és természeti erőforrásainak kutatásával foglalkozó bizottságot — A jövő energetikája című könyvben azt írja, hogy az országnak „az évszázad véiéig nem kell korlátoznia a gazdasága fejlesztéséhez ’ szükséges fűtőanyag-fogyasztást”. A szovjet energetikát azonban az jellemzi, hogy fő forrásai az Uraitól keletre, fő fogyasztói (az iparvállalatok) viszont az ország európai részén vannak. Ebből adódik az óriási energiamennyiségek sok ezer kilométernyi távolságra való szállításának bonyolult és költséges problémája.

Ä Szovjetunió energetikájának jelenleg a kőolaj, a földgáz és a szén az alapja. A gyűjteményes kiadásban az ország kőolaj-, földgáz- és szénbányászatának vezetői a népgazdaság tüzelőanyagmérlegének alakulásáról írnak.

Valentyin Sasin, a ,Szovjetunió olajipari minisztere:

— Negyedszázaddal ezelőtt. 1950-ben a világon körülbelül 500 millió tonna- kőolajat bányásztak. Ma ezt a szintet a Szovjetunió egyedül is eléri. A kitermelés évente 22—28 millió tormával növekszik. Ez jelentős mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy lelőhelyeinken a kutak átlaghozama alacsonyabb, mint például a közelés közép-keleti, valamint az afrikai országokban* Ezek-