Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
Vár a hegyen Évszázadokon át büszkélkedett a Mátra kapujában. Uralta a völgyeket, a környező települések jobbágy- viskóit hirdette birtokosainak ezer holdakra terjedő hatalmát. Termei valaha mulatozásától lehettek hangosak, s a híres vacsorákon tucatnyi jobbnál jobb fogás kerülhetett az asztalokra. Aki a bástyáról letekintett a mélységekben megbúvó világra, azt hihette, hogy nemzetsége az idők végeztéig diktálja innen a rendet. Mégis: a hajdan híres családoknak magva szakadt, s a történelmet azok formálták, akik a tenyérnyi ablaké, zsüptetős házakból indultak. Sírok egykori erősségét, lasran-lassan elfeledték, a varral senki sem törődött. Az idő megnyirbálta a ke- vély falakat. Akik ma ide járnak, akik nem sajnálják a jó húsz perces gyaloglást a festői panorámáért, vajmi keveset tudnak a vár históriájáról. Sokan jönnék, érdeklődnek,- választ azonban aligha kapnak. Így legfeljebb saját fantáziájukra bízhatják magúikat. Tények helyett legendák születnek. S a sinoki hegy diadémja évről évre gyorsa hi» ütemben pusztul... *: * ? m A szakemberek bizonygatják, hogy az ország egyik legszebb fekvésű erődítménye. S még egy kuriózum: közvetlenül a tatárjárás után épült. Nem is akárhogyan, hiszen első formáját a könnyen alakítható riolit- tufa sziklába vájták. Hasonló kísérletéykel csak a XVI—XVII. században találkozunk. Történetéről kevés adat árulkodik. Egy 1320-ból keltezett oklevél már említi, méghozzá az országnak királyt is adó Aba nemzetség birtokaként. Később a Do-, moszlai és a Kompolthy családé, majd az Országh famíliáé. Egyik leszármazottjuk, Borbála. Törők Bálint fiához, Jánoshoz ment feleségül. Nevéhez nem fűződhek fényes hadi események. Amikor 1552-ben a török Eger alá vonult, a kis létszámú őrség minden töprengés nélkül elhagyta a várat. Ez történt 1596-ban is. Ekkortól a hódító rendezkedett be, közel egy évszázadra. A Nyáryakat végül a Károlyiak váltották fel. Ök is megfeledkeztek Sirok ékességéről, akárcsak korábban az osztrák hatóságok, hiszen a császár emberei még felrobbantását sem rendelték el. A rombolást az enyészetre bízták... Jól számították. A vígság- tól hangos termek kiürültek, a bástyák omladoztak, a falakat könyörtelenül koptatták az egymást követő évtizedek. Ám a romok még pusztulásukban is grandiózusak, s az érdeklődő régészek valla- tóra fogták a titkok sorát rejtő kőhalmazt. ■ ■ ■ ■ A feltárási munkákat Kovács Béla, a megyei levéltár igazgatója — aki korábban CiMmism 197a. július 6«. wa&araagi Vagy szuier, vary extra Benzingondok Egerben az egri vármúzeumban dolgozott régészként — szorgalmazta még a hatvanas évek elején. Akkoriban úgy tűnt: nem is hiába. — Az Országos Műemléki Felügyelőség úgy határozott, hogy megkezdi a Heves megyei várak konzerválását, illetve helyreállítását. Én Si- rokot, Szarvaskőt és Markazt javasoltam. Elképzeléseimmel egyetértettek, s hamarosan hozzá is fogtam a munkához. 1963.-ban indult az ásatás, s elsősorban azt tár tuk fel, ami nem igényel azonnali és nagy összegű anyagi segítséget. Két szezonban végeztünk az alsó várral. Majd húsz méter mélységben a kutat is megtisztítottuk a törmeléktől. Kibontakozott a sziklasánc és az árokrendszer is. Elég jelentős törökkori anyagra bukkantunk: korsókra, tálakra, kályhacserepekre és házmaradványokra. Nem szenzációs-leletek, mégis hozzátartoznak Sírok nevezetességeihez. Már csak a felsővár maradt hátra. Ekkor azonban közbeszólt a pénzhiány, s ráadásul az OMF is feladta eredeti szándékát. Így hát mi is elvonultunk, pedig csak másfél hónapig kellet volna dolgoznunk. A veszélyeztetett részeket betemettük, s a kútra vasrácsot, helyeztünk. Azóta nem is történt semmi, pedig elképzelésekben nem volt hiány. Négy évvel ezelőtt írtunk is ezekről, s kivétel nélkül helyeseltünk minden kezdeményezést. A Mátravidéki Fémművek elkészítette a várhoz vezető betonút tervét, s azt sem zárta ki, hogy esetleg a költségeket — akkor kétmillióba került volna — is fedezi. ' Terveztek egy kisebb szállót is, hiszen így kívánta volna a folyvást gyarapodó idegenforgalom. Megírtuk, hogy ez olyan befektetés, amely idővel busásan megtérül. Évente várnapokat is rendeztek: ilyenkor a fiatalok jöttek el, s élményekben gazdagodva távoztak. Egyszóval: elkezdődött valami. .. Haas S hol tartunk ma? Tar Gusztáv, vb-titkár tájékoztatója önmagáért beszél: — A portalarutott útból nem lett semmi A helyi víztársulat annyit azért tett, hogy gépeivel elegyengette a terepet, s száraz időben most már kocsival is fel lehet jutni. Szálloda nincs, s IBUSZ- szobát is hiába keresnek a vendégek. A fiatalokat is hiába várjuk, egyszerűen azért, mert nincs aki fedezze a közhasznú rendezvénysorozat költségeit. A tanács költségvetéséből még a legszükségesebbekre sem futja, így hát az ősi fészekre nem áldozhatunk egyetlen fillért sem. — Ismertető vagy levelezőlap kapható? — Erre is anyagi fedezet kellene... S mindehhez kívánkozik még egy jellemző adalék. Évről évre több idegen érkezik a községbe. Egyre többen keresik a szállót, a fizetővendég-szolgálat nem létező szobáit. Az is tény, hogy senki sem világosítja fel őket a hajdani erődítményt hústó-, tóájásóL Felbandukolnak a hegyre, nézelődnek, s tanácstalanul távoznak... 1 ■ ■ I Belenyugodjunk abba. hogy a vár sorsa végképp az enyészet legyen? Nem lenne megoldás, nem akadnának lelkes lokálpatrióták, áldozatra is kész mecénások? Sokan így vélekednek, mégsem mindenki ilyen pesz, szimista. A bizakodók sorába tartozik Kovács Béla is, akinek javaslatai figyelemreméltók, — A végleges feltárás nem kerül sokba, s a konzerválás _ sem drága. A dongaboltozatos helyiséget 3—i köbméter fal felhúzásával megerősíthetnénk. Azt hiszem, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség nem is zárkózna el a támogatástól, ha akadna olyan szerv, amelyik végleg birtokba venné a pusztuló romokat. s vállalná az alkalmi felújítás nem túl magas költségéit. Hadd mondjam, el, hogy anyagilag sem járna rosszul, hiszen minimális ráfordítással a műemléki környezetbe illő faházakat építhetne, amelyeket szívesen vennék igénybe a látogatók. Annál is inkább, mert erre vezet az országos kék túra útvonala, lehetne kempingtábort is létesíteni. Egy idősebb ember — a belépődíjak fejében — szívesen ellátná az idegenvezető szerepkörét is. Ügy hisszük ez járható út, s az is elképzelhető, hogy a megyei idegenforgalmi hiva- ta, a természetbarát szövetség is felajánlja segítségét. Egy biztos: panasz helyett tettekre van szükség. A tétlen keserűség azonban nem vezet eredményre. S nem is minden kerül túl sok pénzbe. A levelezőlapok ára bőségesen megtérül. Forintot hoz a konyhára várismertető is. A feljárónál, s a romok előtt el kellene helyezni — méghozzá minél hamarabb — a vár történetét is- Kafcneső -eablakati áíasasas J lenne felvenni a kapcsolatot az IBUSZszal és az Eger- Tourist-tal, így egy-kettőre megoldódna a fizetővendégszolgálat kérdése is. Helytelen megfeledkezni az igényekről, mert a község vonzza az idegeneket, a hazai és a külföldi vendégeket. Annál is inkább, mert közel Bükkszék, Párád, a Mátra .megannyi nevezetessége. S ott az elfelejtett, az időtől megtépázott diadém is. Titkokkal csalogatva, festői kilátást ígérve. Fenn a hegyen.. . Pécsi István HA VALAKINEK lenne türelme és ideje végighallgatni és megírni az ajtósok panaszait, bizonyára köteteket tudna megjelentetni. Mert gyenge az alkatrészellátás, kiépítetlen a szervizhálózat, sok esetben késedelmes az ügyintézés, és még lehetne sorolni bőven. Az egri és az Egerbe látogató autósoknak a felsoroltakon kívül van még egy igen jelentős — és a későbbi években még tovább növekvő — gondjuk: a benzinellátás. A városban mindössze két benzinkút található, az egyik Kerecsend felöl jövet "a város szélén, a másik pedig Felnémet irányában — a kemping mellett. S miután mind a két kút jó néhány évvel ezelőtt épült, a mai igényeknek már érthető módon nem tud megfelelni. Bizonyára valami ész-. szerűtlen takarékossági, vagy^ szakosodási törekvés _ követ-' keztében a Kerecsend felé eső kútnál nem lehet például extra benzint kapni, csak szupert, normált és keveréket, míg a másiknál nem lehet szupert, csak extrát tankolni. Az extra hiánya viszonylag kevesebb autóst érint, hiszen a kocsiknak csak kis hányada jár extrával. Az viszont, Hogy nem lehet szupert kapni, teljesen érthetetlen, hiszen a mai gépkocsik zöme ezzel a benzinfajtával jár. Megoldás persze a Felnémet felé eső kútnál is van, mert előbb extrát tankolhat az ember, utána meg normált — és így „kijön” a kellő oktánszám. Ez a megoldás azonban sok esetben csupán elméleti, mert a túlzsúfoltság, a nagy forgalom következtében a legtöbben lemondanak arról, hogy egyik töltőkészüléktől a másikig „vánszorogjanak” a várakozók ideges pillantásaitól kísérve. ÉS EZZEL EL IS érkeztünk a másik gondig — ugyanis a kutak, nem csupán, hogy nem tartják a kellő „választékot”, hanem lassan- lassan nem is tudják kiszolgálni a várakozókat. Csúcsforgalmi időben például a Kerecsend felé eső benzinkúthoz egyszerűen nem lehet beállni, mert nincs hely. A gépkocsik egy része vagy az úton várakozik — zavarva a forgalmat — vagy fogja magát az autós és elmegy, mert" nincs türelme tíz-tizenöt percet — néha még ennél is többet — várakozni a benzinért. Persze olyan eset is adódik, s ma már egyre többször, hogy amikor az autós nagy néha. zen mégis odaér a töltőállomáshoz, akkor udvariasan bár, de mégis sajnálattal közük, hogy sajnos a szuper elfogyott, majd jöjjön vissza később, vagy holnap. A csúcsforgalmi időben jelentkező torlódás egyébként az autóbuszforgalmat is zavarja, késlelteti, mert a helyi járatú buszok ennél a kútnál fordulnak vissza a város felé, illetve csak akkor fordulhatnak, ha már „elfogy” előlük a kígyózó autósor. A közelmúltban még az is nehezítette az amúgy sem könnyű helyzetet, hogy az említett kútnál — műszaki hiba miatt — jó néhány napig nem lehetett szuperbenzint tankolni. S miután itt extra sincs, még a „keverést” — fele extra, fele normál — sem lehetett megcsinálni. A GONDOK AZÉRT is súlyosak, mert Eger kútjainak nem csupán „saját” autósait kell ellátniuk benzinnel, hanem a város jellegéből következően, nagyon sok autós turistát is. A nyári időszakban naponta több százan érkeznek személygépkocsival — de a buszok száma is jelentős es az is nyilvánvaló, hogy az idejövök közül sokan itt is szeretnének tankolni. A kutak zsúfoltsága egyre fokozódik. Elsősorban azért, mert nyilvánvaló, hogy a jövőben az autók száma csak emelkedhet és nem csökkenhet, és a két — már jelenleg is túlterhelt — kútra még sokkal nagyobb forgalom esik majd. mint jelenleg. A helyzet — a jövőt tekintve — még azért sem látszik egyszerűnek, mert a két kút bővítése is nehéz, hiszen nincs hová bővíteni, hely hiányában. A 3-as út mellett, a Nagy- réde határában elterülő benzinkút láttán — illetve kutakról helyesebb beszélni, hiszen az útnak mind a két oldalán van töltőállomás — sokszor sóhajtanák fel az egri autósok irigykedve: bárcsak Egerben is ilyen lenne. Lehet, hogy ez az igény túlzott, de annyi biztos, hogy az említett benzingondok egyre égetőbbek a városban. S VALAMIT mindenképpen érdemes, sőt kell is. tenni, hogy ne kelljen senkinek se azt mondani: „kár a benzinért”, ha Egerben akar tankolni. „Fusson át” inkább Mezőkövesdre, vagy Füzesabonyba. Kapusi Levente Borászati bemutató A sziklába vájt járatok. (Fotós Perl Márton! Borászati eszközök, termekek és a borversenyeken nyert díjak láthatók az epri főiskola aulájában megrendezett borászati kiállításon, amüy az Agria ’75 rendezvény- sorozatába illeszkedve augusztus 3-ig fogadja az érdeklődő két. A kulturált borfogyasztás-, a hírneves egri borok és az ízléses borkiszerelés bemutatására törekedett a kiállítás rendezője, az Eger—Gyöngyösvidéki Pincegazdaság. Hazai és külföldi látogatók emlékkönyvi bejegyzései dicsérik e kiállítást és bizonyítják, hogy az egri borok ismertek és népszerűek hazánk határán túl, külföldön is. A képzőművészeti munkákkal díszített bemutató naponként este 7 óráig tekinthető meg, , éSóiós Szántó «GveraiÉt
