Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Ä szövetkezetek a szolgáltatásért Ape a magyar járműprogram egyik letéteményese Országszerte ezekben a na_ pokban-hetekben tartották, Illetve tartják közgyűlésüket az Ipari szövetkezetek. Egy- egy szövetkezet jó vagy rossz munkája önmagában. még nem országos ügy, ötven-száz szövetkezet tevékenysége, a népgazdaságban vállalt sze­repe viszont már százezernyi embert érinthet, jelentősen befolyásolhatja egy-egy me­gye iparának helyzetét, s ugyanilyen figyelemre méltó a részvétele a szolgáltatás­ban is. Az ipari szövetkezetek évi termelési értéke ma már eléri a 40 milliárd forintot, a belkereskedelmi forgalomba kerülő cikkek — az élelmi­szeripar nélkül — 16 száza­léka származik ipari szövet­kezetekből. Hasonlóan jelen­tős az ipari szövetkezetek sze­repe az exportban is -A kül­földön eladott cipők 27, a felsőruházati cikkek 47, a bútorok 68 százaléka az el­múlt évben a kisipari szö­vetkezetekből került ki. Ma: egynegyed A készáru- és alkatrész- gyártás mellett azonban van egy nagyon fontos terület, ahol a szövetkezetek munká­ja nélkülözhetetlen, s ez a szolgáltatás. A helyzet il­lusztrálására: ma a szolgál­tatások egynegyedét, a szocia­lista szektoron belül pedig több mint a felét az ipari és szolgáltató szövetkezetek nyújtják. A párt XI. kongresszusá­nak határozata tömören fo­galmaz: „Településeink nyújtsanak a szocializmust építő embereknek mind ked­vezőbb életfeltételeket”. S ebben a fogalmazásban he­lye van a szolgáltatásnak, a dolgozók mindennapi életé­nek korszerűsítésével, meg­könnyítésével. A határozat világosan fogalmaz: „Tovább kell javítani a külterülete­ken élő lakosság helyzetét. Azon kell munkálkodnunk, hogy tovább csökkenjenek a különbségek az azonos jelle­gű települések, valamint a város és.falu kommunális, kulturális, egészségügyi ellá­tásában”. Már a gyakorlati megvalósításhoz nyújt segít­séget a Központi Szolgálta­tásfejlesztési Bizottság, amely irányelvet dolgozott ki a kö­vetkező évek szolgáltatásfej­lesztéséhez. létszám és gép Nem kis munka vár tehát az ipari szövetkezetekre, ter­mészetesen, az újabb, a kor­szerűbb igények figyelembe­vételével. A lakosság ellátá­sa, ha úgy tetszik, kiszolgá­lása, egyre sokrétűbb. Léte­zik, bár csökkenő mennyiség­ben, úgynevezett hagyomá­nyos szolgáltatás; mérték utá­ni ruha-, ing-, cipőkészítés mindezek javítása. Emellett rohamosan növekszik az igény a gépkocsik, háztartási gépek, tartós fogyasztási cik­kek javítása, valamint a mo­sás, vegytisztító» iránt, és vé­gül megmarad, de egyre kor­szerűbb formában, kiszolgá­lási móddal, a személyi szol­gáltatás: a fodrászat, a koz­metika, a fényképészet. A szolgáltatások fejlesztése követeli a létszámemelést és a legmodernebb gép beszer­zését. Mindehhez járul az is, hogy a szolgáltatások egy ré­sze — és elengedhetetlen ré­sze — nem nyereséges, te­hát nem üzlet a szövetkezet­nek. Ennek ellenére kivétel nélkül jelentős fejlesztést terveznek e téren is. Ez elis­merésre méltó törekvés. Közelebb a lakossághoz Az országban 1100 ipari szövetkezet működik, közü­lük 800 nyújt szolgáltatást. Helyes, ha igyekeznek köze­lebb jutni a lakossághoz. Fi­gyelmet érdemel például az a megoldás Is, hogy a kisebb településeket menetrendsze­rűen körbejárják a szövetke­zetek gépkocsijai és a javí­tandó árut, gépet központi műhelybe szállítják A Központi Szolgáltatás­fejlesztési Bizottság Irányel­ved hangsúlyozzák, hogy a szolgáltatások, főként a tisz­tító ipar és a lakástakarítás fejlesztésével, tovább kell könnyíteni a nők háztartási munkáját, ki kell elégíteni a lakások és a lakóépületek karbantartásával, korszerűsí­tésével, javításával kapcsola­tos igényeket. Korszerűsíteni kell a személyi szolgáltatások színvonalát és kulturáltságát. Tovább kell javítani a ház­tartási gépekkel és elektro­akusztikai berendezésekkel kapcsolatos szolgáltatásokat, lépést kell tartani «„moto­rizációval együtt járó kar­bantartási-javítási feladatok növekedésével, lehetővé kell tenni, hogy a kereskedelmi és szállítási szolgáltatások az áruforgalommal összhangban fejlődjenek. Közügy tehát minden egye* ipari szövetkezet munkája — ez az előbbi felsorolásból is nyilvánvaló. Munkájukra nem odafigyelni — nagyfokú mulasztás; segíteni tevékeny­ségüket, céljaik valóra váltá­sát — kötelesség. E. Gy. A negyedik ötéves terv fel­adatai között kiemelt helyet kapott a jármüprograim, amelynek megvalósítása fé- lig-meddig Heve6 megyei ér­dekeltségű. Az apd Quali- tál Vállalatra hárul a MAN-motorok alumínium alapötvözetű öntvényeinek gyártása. Vagyis itt készül­nek a 24 kilogramm súlyú olajteknők, vezérműház-fe- delek, szívó- és hűtővízcsö­vek, s Apcon gyártják, sok egyéb kis öntvénnyel együtt a motorok hengerfejfedelét. Ez a profil 1968-ban lé­pett az üzem gyártmányai­nak sorába, s mint mostani látogatásunk alkalmával er­ről meggyőződhettünk: a legkorszerűbb öntési, prése­lési eljárások meghonosítá­sával ma már vezető ágaza­ta a gyártelepnek. Legjel­lemzőbb erre talán az a tény, hogy amíg 1969-ben alig 100 tonna öntvényt, présárut szállítottak Apcról a győri vagon- és gépgyárnak, tavaly az ilyesféle gyárt­mánymennyiség elérte a 721 tonnát. Selejtcsökkenés Ez a volumennövekedés nem ment azonban zökkenő­mentesen. Belső üzemszer­vezési, munkaszervezési fel­adatokat kellett hozzá meg­oldani, éspedig úgy, hogy közben ügyeljenek a minő­ségfejlesztésre. A különböző partnerekkel kötött szerző­déseknél ekkor lépett első helyre Győr, majd az Ika­rus, ahová szintén eljutnak az apci motoralkatrészek. Igaz, korlátozó tényezőként szerepelt éveken át a mun­kaerőhiány. A létszámút nem tudták úgy feltölteni, ahogyan az igények növe­kedtek. Ennek ellenére fo­kozatosan javult a gyártmá­nyok minősége. S tavaly például 50 százalékkal csök­kent a selejt is, ami önma­gáiban egymillió forintnál több hasznot eredményezett, illetve ez összegnek megfe­lelő árumennyiséggel többet tudtak megrendelőiknek szállítani az apciak. Nagyarányú építkezés is indult tavaly a Qualitál Vállalat ftpei telepén, ami már a fővárosi központ fel­számolásával, illetve vidék­re telepítésével függ össze. Ez a munkálat természete­sen nem segíti még elő az idei járműprogrammal kap­csolatos feladatok megoldá­sát, az 1200 tonnára növe­kedett motoralkatrész le­gyártását Az új, épülőfél­Epiilő új üzemcsarnokok, települő gépparkot várják. ben levő csarnokok, ame­lyekre 75 millió forintot irányzott elő a vállalati igazgatóság, csak jövőre, az 1976-os esztendő utolján lesznek a munka, a gyári termelés otthonai. S bennük oldják meg az alumínium­forgács feldolgozását, töm- bösítését, az oda kerülő két darab, gépesített adagolásé különleges kemence dolgoz­za fel a vassal mechaniku­san szennyezett alumínium- hulladéköt is! A nőkre számítanak Ismerkedve a gyár fej­lesztésének helyzetével, táv­lati lehetőségeivel, tájékoz­tatást kaptunk a továbbiak­ban az épülő, új üzemcsar­nokok benépesítéséről, s a gyártástechnológia fejleszté­sének útjáról. Az üzemvezetés igen terv­szerűen készül a nagy lé­pések megtételére. Tudják, hogy a beruházások létre­jötte mintegy 150 dolgozó beállításával jár. A létszám növelésére megkezdték te­hát a tárgyalásokat a kör­nyező községek, városok ve­zetőivel. Elsősorban a női munkaerő-feleslegre alapoz­nak e tekintetben. Ugyanékkor azonban mint­egy harminc munkást már egy esztendeje Budapestre járatnak, ahol a központi telepen sajátítják el az Apc- ra kerülő gyártmányok ké­szítésének módszerét, előál­ahová majd a fővárosból át­(Fotó: Szabó Sándor) lítási folyamatát. A- belőlük toborzott brigádok lesznek a biztosíték arra, hogy az át­telepítés ne okozzon terme­lési visszaesést, s a vállalat kielégíthesse a szinte éven­te ugrásszerűen emelkedő gyártmányigényt. Röntgen­laboratórium A minőség fejlesztése te­kintetében egyelőre vágyu­kat fogalmazták meg az ap­ci ipartelep vezető munka­társai. Ilyen szempontból legfontosabbnak, legsürge­tőbbnek tartják egy rőnt- genlaboratórium létesítését, amely a végátvételnél ga­rantálja a gyártmány hibát- lanságát. Nem kis dologról van itt szó! A laboratórium berendezése, műszerezettsé­ge nyolcmillió forintba ke­rül. De ahogyan a műszaki igazgató mondta: addig sír­nak, amíg tervükből, elgon­dolásukból valóság lesz. Nem a Qualitál Vállalat látja majd ennek elsődleges hasznát, hanem járműprog- ramunk, amelynek sikeres megvalósításához valóban sokat ad, ha minőségileg garantált alkatrészek ke­rülnek a győri Rába-MAN- és a fővárosi Ikarus-kocsik motorjába. (motdvay) Először úgy tűnik, hogy senki sincs a műhelyben. Aztán váratlanul , kinyílik egy csöppnyi ajtó. Engem keresnek? Hallot­tam, hogy a nevemet mond­ták. Jöjjenek be, de elné­zést, éppen ebédelek. Az olajtól foltosfekete sa­tupadon virít a hófehér pa­pír. Kenyér, kolbász, zacs­kós kakaó tölti tele az apró „terülj asztalkámat”. — Hát nem mondom, hogy ideális ebédlőhely, de ezt szoktam meg... Bátortalan mozdulattal körbemutat, feszélyezetten, mintha egy óriási színpad kellős közepén állna egye­dül, tízezer ember előtt. Az­tán, mintha egy láthatatlan ■rendező sugallatára tenné, felkap egy kócosomét, elő­ször a kezefejét, majd a te­nyérét törli bele. Olajos kézzel int. — .. i nem mondom, hogy a legjobb hely, de dolgozni remekül lehet itt. Ez az ő viliága. A szer­számmarta satupad, a falra szögezett, színes újságkép- kiállftás, a szerelőakna fö­lött vesztegelő, motorházától megfosztott autó. Az ő biro­dalma is ez az olaj-, a ben­zin- és a hegesztőfüst szagú műhely. — Annyi meglepett em­bert még életemben nem láttam, mint esnikor beje­lentettem, hogy autóvilla­mossági-szerelő akarok len­ni. Az osztálytársaim vala­mennyien „értelmes” pálya, foglalkozás után néztek. Én lógtam ki csak a sorból a bajzások közül, amolyan fe- negyerekeskedő csodabogár­nak tartottak még a taná­raim is. Nem csodálom, meglehetősen jól tanultam, megfelelően érettségiztem, sőt egy egészségügyi szak­mát is szereztem. Hát te valamikor az állatorvosi pá­lya felé kacsintgattál, mond­ták, és tessék, most meg autószerelő akarsz lenni. . Odamegy a satupadhoz, összerakja a félbeszakított ebédmaradékát, aztán rá­gyújt. — Tulajdonképpen soha nem érdekelt más. mint a motor. Harmadikos középis­kolás korom óta van jogo­sítványom, s azóta a har­madik motorkerékpárral já­rom szabad időmben az or­szágot. Mind a hármat hasz­náltan vettem, én újítottam fel, és mindig én javítotam meg, ha valami baja volt. Emlékszem, egyszer vizsgára vittek az ismerőseim égy személyautót. Az utolsó pil­lanatban derült ki, hogy nem szól a kürtje. Néhány barátom akkor már tudta, hogy nekem hobbim a sze­relés és szóltak:. Kicsi, nézd már meg azt a kocsit... Most vizsgáznom kell, gon­doltam, s az izgatottságtól úgy remegett, a kezem, hogy alig találtam meg a veze­tékrögzítő sarut. Rájöttem, hogy hol a hiba, és egy-két perc múlva vidáman nyo­mogattam a dudát. Olyan él­mény volt ez, mint a va­dásznak az első elefánt! Azt hiszem, ez volt a döntő pil­lanat ... — És gondolom, az, ami­kor felvették a szakmunkás- képzőbe. — Valóban, mert nagyon tartottam a vizsgáktól. Bíz­tam is a dologban, meg nem is. Pesten, a Hernádi utcá­ban, ahová jelentkeztem, a tanárok kétszer is megkér­dezték, hogy jól meggondol­tam-e? Hát hogyne gondol­tam volna meg, válaszoltam nekik, de láttam, hogy nem veszik komolyan, amit mon­dok. Aztán jött az értesítés, hogy felvettek ... Azóta az iskola és az osztály kedven­ce vagyok. Ott is csodabo­gárnak tartanak, mert neki­vágtam a szakmának, egye­dül az országból! Ojra végigdörzsöli a kezét a kóccsomóval, amitől talán még olaiosabbak lesznek az ujjai, mint azelőtt. — Nem félti a kezét? — Miért félteném? Az olajat, a koszt le lehet mos­ni. Ha Ilyen munkától lesz piszkos az ember keze, az véleményem szerint nem szégyen. Én legalábbis nem szégyellem ezt a munkát! — Az idősebbek, a kollé­gák könnyen befogadták? — Nagyon rendesek vol­tak. Sokat segítenek, min­dent megmutatnak, elmagya­ráznak, ha kell. Sőt, már „'zt is mondták, jó, hogy ideke­rültem, legalább mérsékelik egy kicsit magukat... — Hogyhogy? — Hát például nem ká­romkodnak annyit, ha nem találják a hibát. Általában együtt dolgozunk egy-egy kocsin. — Ebéd után mi lesz a munkájai — Egy Barkast hoztak be ide. a hatvani Ingatlankeze­lő és Szolgáltató Vállalat mű­helyébe. Nekem a tolató­lámpát kell megnéznem, va­lahol nem érintkezik a veze­ték. A kocsi körül már ott álltak a kollégák. öt vár­ják. a Kicsit. Mielőtt el­búcsúzom. belelapozok a no­teszomba és akkor jövök rá, hogy a nevét még fel sem jegyeztem. Elneveti magát és — most már érthetően ejtve a szavakat — újra be­mutatkozik. — Kovács Mária vagyc Szilvás István 1 A „HÉTKÖZNAPI” HE­TEK sorában különös je­lentőséggel bír ez a most mögöttünk maradt, hiszen az esztendő második félé­vének kezdetét is jelentet­te. Ennek megfelelően egyféle — és nem is akár­milyen! — számvetésre ke­rült sor. Megvizsgáljuk, hogyan állunk az esztendő derekán ez évre szóló ter­veink teljesítésével, s ami­kor ezt figyeljük, számba vesszük, mit értünk el öt­éves tervünk elmúlt négy és félesztendeje alatt, s melyek azok a területek, ahol legjobban oda kell figyelni további munkánk során. * Mindennek részletezése itt természetesen nem le­het feladatunk, csupán egy fél mondatban azonban mégis szükségesnek látszik megjegyezni: bőven van még tenni-, s behozni va­lónk. .. Talán ezért is. hogy He­ves megyei mezőgazdasági nagyüzemeinkben kellően felkészítették a gépeket az aratásra, és az őszi árpa betakarításában már hét elejére szép eredményeket értek el. Ez annál is dicsé­retesebb, mert az országos viharos, jégveréses időjá­rás minket sem kímélt, hosszabb-rBvidcbb időre több helyen leálltak a gé­pek. De ahogyan lehetett, újból neki indultak a táb­láknak, és ma már el­mondhatjuk, hogy különö­sen az őszi árpa betakarí­tásában igen jói haladtak. AZ ARATÄ9 mellett természetesen egyre nö­vekvő érdeklődéssel figyel­jük a zöldség- és gyi'r- mölcscllátás alakulását ts. Nos, az eddig tapasztaltak alapján úgy tűnik, van elég zöldpaprika, paradi­csom, uborka, újburgonya. Pontosabban: mindezek kaphatók boltjainkban, piacainkon. Más kérdés, hogy az árak változatlanul magasnak tűnnek.., De próbáljuk meg kissé sutba dobni gondjainkat, hiszen vannak szívderítő dolgaink is. Ezt reprezen­tálja a szerdán megkezdő­dött egri nyári karnevál, az Agrta ’75, amely sok­sok érdeklődőt vonz az egész ország telülctéről. Örvendetes, hogy az eddig látott produkciók jó össz­hangban vannak az érdek­lődéssel : igen színvonala­sak, maradandó élményt nyújtanak. ELISMERÉSEK ÖZÖNÉ­VEL érkezett haza a Csu- vas ASZSZK-ban tett egy­hetes turnéjáról az Egri Szimfonikus Zenekar is, s ez sem kevésbé örvendetes, hiszen sikerük végső soron megyénk zenei, kulturális tevékenységének sikere is. A Mátravidéki Fémmű­veknél viszont a szocialista demokrácia újabb sikeré­nek tekintik, hogy az igaz­gatói tanácsülésen a tanács állándó munkásképviselői mellett a szerdai ülésen további húsz fizikai dol­gozó vett részt. HÉT VÉGÉN — pénte­ken — az MSZMP Heves megyei Bizottsága tartott ülést, s ez igen nagy fon­tosságú volt, hiszen ezen vitatták meg és fogadták el a megyei párt-végre­hajtóbizottság Heves mes gye hosszú távú fejleszté­sére kidolgozott javaslatát. További életünk alakulása szempontjából is igen fontos hét ért véget tehát a mostanival. (becky) . MpníiLva/i Q Mi/ ty 1975. július 6., vasárnap t Kicsi, nézd már meg a motort..;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents