Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
Egri nyári karnevál Sámánének a várban rűség és részegség című farsangi játékát, majd a Koalíciós szvinget, amely az 1945 és 48 közti időszak változásainak görbetükre. Az ügyes összeállítás lehetőséget adott a markáns karakterformálásra, egyéni ízű alakítások sorára. A péntek este csúcspontja volt a miskolci Manézs Színpad bemutatója: a Sámánnultatta képességeinek úgyszólván teljes arzenálját. Az elsőrangú mozgástechnika, az akrobatikus ügyesség, a hibátlan átélés sokáig emlékezetes produkciót teremtett. Nem túlzás azt mondani, hogy a várban rendezett pogram a nyári karnevál eddigi legnagyobb eseménye volt. A népszerű egri Harlekin bábegyüttes és Rajnai Napról napra nagyobb érdeklődés kíséri az egyes karneváli programokat. Érthető is, hiszen a színvonalas produkcióknál nincs jobb reklám. Pénteken délután a történelmünk dicáő napjait idé- 7Ö egri vár adott otthont az egyes műsoroknak. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola irodalmi Térzene a nyári karnevál programjában. színpada a Kalevalából adott «lő egy részletet. Ezután. a jó nevű gyöngyösi Anonym Színpad mutatta be a Lázár Ervin meséiből összeállított Négyszögletű kerek erdő című játékot. Alig két hónapja volt a premier és az eltelt időszak elősegítette azt, hogy még kifejezőbbé,^ hibátlanabbá formálják az előadást. A festői környezet szinte szárnyaltat adott a fiataloknak; mindannyian felszabadult jókedvvel komédiáztak. A nézők — mindenekelőtt a gyerekek és a tizenévesek — egyértelmű elismeréssel méltatták a színvonalas előadást. ének. Ez az érdekes tematikájú mű a szibériai népköltészet, és hiedelemvilág titkaiba avatta be a közönséget. A fényeffektusok hozzájárultak ahhoz, hogy érzékletesen megelevenedjen a mondák világa, az az olykor már kísérteties miliő, amely több mint kétezer év előtti őseink gondolkodását befolyásolta, meghatározta. A közönséget már az első pillanattól kezdve rabul ejtette a különös .atmoszféra, a szereplők szuggesztív játéka. A miskolci gárda felvou (Foto: Peri Mártó«» László pantomim művész a Park Szállóban mutatkozott be nagy sikerrel. A fáradtságot nem ismerő színjátszók jóval este tíz óra után a Megyei Művelődési Központban vették részt baráti találkozón. Szombaton délelőtt a Népkertben Kemény Henrik bábművész szórakoztatta a gyerekeket, délután és este az egyes csoportok a Sétálőúd- varban, a Szépasszony-völgy- ben, a Csebokszári lakótelepen, és a várban léptek fel. (pécsi) A győri Arrabona együttes a vár romkertjében, a hajdani székesegyház területén felállított színpadon adta elő Felvinczy György: Gyönyö17.40: Monsoreau fe.esége Francia filmsorozat I. része. Hétrészes 6zínes, francia filmsorozat vetítését kezdj meg a televízió. A Dumas regényéből készült kaland- film-sorozat a tizenhatodik századi francia udvar életét eleveníti meg. A III. Henrik udvarában játszódó történet főhőse Bussy, a király öccsének, Anjou hercegének a barátja és védelmezője. Ellene intrikálnak, szőnek csalárd módon összeesküvést az udvar urai. A fordulatos, eseményteli filmben van minden, ami egy kalandfilm kelléke, párbaj és megcsalt férj, szerelmi cselszövés, üldözés. megvesztegetés. A sorozat kellemes nyári szórakozásnak ígérkezik. (KS) 1975. július 6., vasárnap ■VT. — Én szívesen üzennék — válaszolta a bokor, és mintha sóhajtott volna hozzá egy leheletnyit. — De én úgyse mehetek innen sehova. És értem sem jön olyan messziről fiúbokor senki. — Tudod-e mit? —mondta a bokornak. — Leszek én postás. Az,, már igazán semmiből se áll. Adj egy szép gallyat, bízd csak rám, elviszem én. — Juj, de jó! Juj, de jó! — ujjongott a bokor. Elővette a bicskát. — No, lássam. Melyik gallyadat adod? — Ez talán a legszebb — nyújtotta a bokor. — De választhatsz másikat is. Amelyik neked szép. Vágott e©r leszúrni- való gallyat, jő ketarasznyit — De aztán kihajtsál nekem; — Kihajtok én ■— mondta a gally. — Csak most már ne igen csavarogjál sokáig. Tavasszal kihajtok én. — Én is!... Engem is!... Én is kihajtok! — kiáltozták körös-körül mindenféle hangon a bokrok, a fák. De nem vágott több galy- lyat. Elég ez az egy. Ha csakugyan kihajt, ilyen fája nem lesz a faluban senkinek. Idegen országból, idegen patakpartról való. Bedugta a degeszre tömött oldalzsákba. „Persze, csak én képzeltem úgy, hogy a Rozika hangján beszél. Pedig én nem akarattal képzeltem 'ásywii de aeaa, ez ímüb a Tragédiák a fák között Idilli a kép. Az épületkolosszus méretei lenyűgözőek, előtte gondosan ápolt virágos ágyak, körül-körül fák, alattuk apró kaviccsal felhintett sétányok, itt is egy pihenőpad, ott is, és kis, napfényben fürdő teraszok. Az egészet a hegyek zöld taréja övezi, akár egy míves foglalat az értékes követ. Ez a mátraházi állami gyógyintézet. Az intézet élén ár. Balta József igazgató-főorvos áll. Ö a megyei tanács tagja, míg ár. Kajáry Éva adjunktus a városi tanács testületéhez tartozik. Mind a ketten az egészségügyi bizottság tagjai. Szakmai gondjaikat tetézi a közösségért végzett munka. Van azonban egy olyan téma, amely így is, szakmailag, a gyógyító ember tenni akarása és úgy is, társadalmilag, a tanácstagi felelősség oldaláról érinti őket. — Kell-e erről beszélni? Vagy még inkább: lehet-e erről beszélni? — halljuk a me- ditálást sejtető kérdéseket, amelyek azt is jelzik, hogy a döntés nem egykönnyen született meg. — Ügy gondolom, szükséges nyíltan szembenézni a tényékkel. Ha valamit elhallgatunk, attól még az létezik. De ha megbeszéljük, többen látunk neki a megoldás megkeresésének, az esélyeink is megnőnek. Ezért is gondoljuk úgy, hogy bár ez úgynevezett „kényes témának” tűnik, a nyilvánosság előtt tesszük szóvá, éppen a betegeink érdekében. Arról van sző, hogy egy-két évenként előfordul haláleset az intézet kerítésén, belül és kívül is, aminek kiváltó okai között az alkohol is ott található. ■ I V A tavasszal történt. Egy reggel, a kerítés tövében megtaláltak egy férfit Már halott volt. Az, aki néhány évvel ezelőtt, a keménjr téli napok egyikén, „csupán” azzal fizetett az elfogyasztott szeszért, hogy két lába lefagyott, még a szerencsésebbek közé sorolható, ha szabad így beszélni egyáltalán egy ilyen esetben. De megtörtént az is, hogy az intézethez vezető úton bukott el egy beteg úgy, hogy arccal a mélyedésben összeRozika hangja volt. Azt csak én képzelhettem, hogy any- nyira hasonlít hozzá.. Elmúlt közben a szomjúsága, de azért ivott néhány kortyot. S rögtön utána töltötte a flaskát. Kár húzni az időt. Előbb- utóbb úgyis az a vége, hogy hozzá kell látnia a szárkévék lehordásához. Egynél többet nem igen bír elhozni egyszerre... Dehogyisnem. A kötéllel elhozhat a hátán hármat is. A takarót, persze, meg az Oldalzsákot ■ itt kellene hagynia. De hátha nem talál vissza, éppen ide, a sötétben? Vagy erre kődorog egy szökevény katona, s megtalálja és elzabrálja. Ahol közel a front, ott szökevény katonák is vannak. Még az a csudálatos, hogy nem. akadt össze szöftevény- nyel idáig. Azok is a szárcsomót kereshetik. pedig, meg a szénarudast; hol éjszakáznának máskülönben a kopasz határban. (Megörül majd az a szökevény, aki rátalál a rudasban a kekszre.) Nézte a túloldalt. Mégis az lenne a legjobb — ha már lehordja a szárat — nem váigí hajnalig. Ha ott szemben, arra a dombtetőre felér... _ elakadt a lélegzete. Tompa fények parázslot- tak fel a messzeségben. Éppen. abban az irányban, amerre át akart vágni. Az már biztos, hogy katonák. Most egy ideig teljes sötétség volt a dombtető iránt. Aztán megint: valami fény. Aztán megint: két-harom helyen is. Persze, hogy katonák. „Még az a jó, hogy el se indultam — gondolta. — Ezek, rögtön lőnek a sötétben.! honnan tud-ja® éa> m* gyűlt pocsolyába zuhant bele. Ebbe az alig néhány *ssze- maréknyi vízbe fulladt bele. Leitták magukat előzőleg. Kiszöktek a „bacilukon”, azon a résén a kerítésnek, amit a betegek zsargonja becéz ilyen ironikus fölénnyel. A mátraházi ..italforrások” néhány száz méterre esnek. Akár a borkóstoló, akár a fűszerüzlet, de az Utasellátó vagy a Sportüdülő étterme elegendő lehetőséget ad a gyors leré- szegedéshez, ha valaki ezzel akarja vigasztalni magát a hosszú hetekig vagy hónapokig tartó intézeti „bezártság” miatt. .— Állítottunk már önkéntes őröket a kerítés mellé, akik az illegális kijárások helyét vigyázták. Ez sem ért semmit. Ahogy a fegyelmező intézkedések hatása is csak ideig-óráig tart. Ha hazakül- dünk valakit, aki már az előzetes figyelmeztetés ellenére is botrányosan viselkedett, néhány hétig csendesedik a kijárás. Aztán folytatódik ott, ahol abbamaradt. Falra hányt borsó lenne minden erőfeszítés? Ha valaki azt gondolja ezek után, hogy amit elmondtunk, az valami mátraházi specialitás, az téved. Semmivel sem rosszabb itt a helyzet, mint a többi tüdőgyógyintézetben. Azt azonban el kell ismernünk, hogy megyénkben, de Gyöngyös környékén is, sokan szeretik a jó bort és nem is csali egykét pohárral. Az alkohol kedvelői köny- nyebben megkapnak valamilyen légzőszervi betegséget, de tbc-t is. A nagyobb mérvű szeszfogyasztás hátráltatja a gyógyulásukat, sőt fokozhatja szervezetük romlását. Az intézetben nyugtátokat is szednek, ilyenkor a szesz hatása még fokozottabban érvényesül. A „bacilukon” közlekedők fittyet hánynak az orvosi figyelmeztetésnek, nekik egy a fontos: -mámorba ihassak magukat, mintegy vigasztalásként. Aztán bekövetkezhet a legsúlyosabb tragédia is. Ennek a híre pedig futótűzként terjed a környéken. — Ott is dilemmában vagyunk, mit csináljunk: zárjuk ki az intézetből a beteget? Vagy: meddig nézhetjük el a jelszó...“ Nem is igen. bánta, így minden leegyszerűsödött: nincs hová menni. Nyomtalanul elködlötték az iménti gondok: ugyan már! Miért ne vághatna neki az éjszakának, ha nem volnának ott a katonák? Természetesen azt csinálta volna: lehordani a kukoricaszárat, áttutajozni a patakon. és neki egyenest a domboknak — de most már semmi értelme. Akármerre próbálkozna, mindenütt katonák meg katonák. Halkan füttyentett a kutyának. Fogta az oldalzsákot, a takarót, s indult visszafelé a gyér holdvilágnál a szárcsomókhoz. Grisáéknak a legjobb. Ha -csakugyan, béke lesz valameddig, ők ugyanazt csinálják tovább a békében. is, mint. a háborúban. > Legfeljebb azzal a különbséggel, hogy majd nem tankokat és lövegeket javítgatnak, hanem traktort, meg autót. Azaz autót most is javítanak, de ez katonai. Az meg civil autó lesz majd. Az ilyen a jó foglalkozás. Épp úgy lehet a békében is folytatni, mintha mi sem történt volna, tartana tovább a háború. Sstefi néninél 6 még art hitte, amikor Grisáék kora reggel elmentek, hogy harcolni mennek, és figyelte őket este, nem sebesült-e meg valamelyikük a harcban. Elég nagy csalódást érzett, amikor a Duna-parti műhelyben látta, hogy Grisáék nem harcolnak napközben, hanem csak az odavontatott rossz teherautókat javítják. Meg a rossz géppuskát, a rossz ágyút — mindenhez értett Grisa. Még a tankot is megesinAta, ha elromlott. Ahhoz az intézeti rend ellen v®Sé súlyos vétségét? Á hétvégeken, a kinti záróra után olykor hangosak, a folyosók a szesz mámorában, magukról megfeledkező betegektől. Az ügyeletes orvosnak ott vannak a súlyos betegei, de a részegeket is el kell látnia. A gyöngyösi kijózanító pedig azt kéri tőlük, ne küldjék le még a mátraházi „eseteket” is hozzájuk, mert nekik is van elég dolguk. Így aztán olykor a gyomormosás is a gyógyintézet egészségügyi dolgozóira marad. s 9 m Elkülöníteni az alkoholistákat a többiektől valamiféle szigorúbb helyre? Sorra kizárni őket az intézetből? Megkérni a mátraházi vendéglátó helyeket, hogy az intézet betegeinek ne szolgáljanak ki szeszt? Mi a célravezető megoldás? Most nem a rendes, józan többségről van szó. De az egy-két évenként előforduló, helyrehozhatatlan tragédiák statisztikai töredékaránya sem menthet fel senkit a megoldás keresésének kötelessége alól, mert egy ember élete is nagyon fontbs. Talán, ha nyíltan beszélünk ezekről a tragédiákról, az őszinte szó ereje segít. Nyíltan, őszintén és többször. Hiszen az ember formálása, alakítása, megváltoztatása nehezen megy. A kudarcok után is mindig , élőiről kell kezdeni, és mindig a siker biztos tudatában, soha nem lankadó optimizmussal. Éneikül nem létezik jellemmódosítás, nevelés. És végül ne hallgassuk «1 a „jó barátok” felelősségét . sem, akik mindig serények az invitálásban, a kínálásban, mert ők közvetve felelősek társaik kisiklásáért, poharazó szenvedélyének kialakulásáért, esetleges tragédiájáért. Nem vagyunk ellenségei a szeszes italnak. Azt az egykét pohár bort mindenkinek az egészségére kívánjuk, ■ ha bárkinek erre támadt kedve. Ha a körülményei ezt az egykét pohár bort megengedik, nem tiltják. Amiket azonban most * gyógyintézet egyes betegeinek sorsáról elmondtunk, legyen jó tanulságul mindem, kinek. G. Molnár Ferenc többnyire kivittek őket a harctérre; ritkán vontattak oda, a műhelyhez, rossz tankot A szétlőtt tankot peasae ő sem tudta megcsinálni. De azt már nem is lehet megcsinálni ócskavas lesz belőle. És_ megint űj tank. Beszállítják a tankgyárba, mert csak ott lehet készíteni az ócskavasból új tankot. Egészen másformát is; a Tigrisből esetleg T 34-est. Akármennyire ügyes keze van Grisánák, ő azért nem tudna a Tigrisből T 34-est csinálni. A műhelyben. Mert a gyárban, az más, ott esetleg ő is tudna. Mi az hogy! Gnsa se tudna? Az a Duna-partí szállás volt a legjobb, mert ő is kijárhatott akármikor a műhelybe, s nézhette, ahogyan, szétszedik meg összerakják a motorokat. De később, ahogy megindult a front, s ők is mentek mindenütt a nyomában, a szállás többnyire messzebb esett a műhelytől, s nem járhatott át olyan sűrűn «ozzájuk, Ő volt ugyanis a háaömS a szálláson, és ért a megbízatását komolyan fogta fel, gondozta a tüzet, kssöpöriü vizet hordott, ilyésmi. És őrizte a szállást. Mindenféle katonák <*?-' lengtek a front mögött. Legtöbbször a lábadozókkal volt baja. Mert a szpitálok is ugyanúgy követték a front vonulását, mint ők (Grisa szerint a cselovek-szpitálban. a sebesült katonákat gyógyítják, ők pedig a masin- szpitálban a sebesült gépeket. ők is felcserek meg doktorok, éppen úgy, mint az, akinek vöröskeresztes karszalagja van, csak annyi a különbség, hogy ők a gépeket operálják, nem az env bért), (Folydatjuki — _ \ V
