Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

I Tizennyolc tanfolyam, ezer résztvevő Helyzetkép a pedagógus továbbképző kabinetből A megyei tanács vb műve­lődésügyi osztályának peda­gógus továbbképző kabinetje szervezi és irányítja 6zűkebb pátriánk tanítóinak, általá­nos és középiskolai tanárai­nak rendszeres továbbképzé­sét. A közelmúltban fejeződött be az 1974—75-ös tanévre szóló program, melynek kere­tében tizennyolc tanfolyamon ezer nevelő gyarapította is­mereteit. Két éves s .emináriumok A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy nagyszerűen bevál­ta a két éves komplex szemi­náriumok. Ezek újszerűsége hatékonyságunkban rejlik. Az egyes szaktárgyak téma­körét ugyanis több oldalról megvilágítják. A jelentkezők havonta egy napot töltöttek Egerben, s jól képzett előadók — többek között az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanárai — foglalkoztak velük. A tanévzárás után egyhetes kéozés keretében rendezik tudásukat s a második év vé­cén vizsgadolgozatot írnak, amelyet oktatóik minősíte­nek. Ezt elküldik az iskolaigaz­gatóknak, akik általában vagy fizetésemeléssel, rend­kívüli feljebbsorolással vagy pénzjutalommal méltatják a ■forgalmat. Így aztán valóban az Jut előbbre, aki meg is érdemli. Ez a forma igen népszerű a tanárok körében, s egyre többen kérik felvételüket, -irthető .is, hiszen a résztve­vők a tanultakat jól haszno- «ítják a gyakorlati munka so­rán. Befejeződött a földrajz és a magyarszakos általános is­kolai tanárok számára ren­dezett kétéves kurzus. Az el­ső éven jutottak túl a test­nevelők, a gyakorlati foglal­kozásokat vezető és a nap­közi otthonos nevelők. A középiskolákban tevé­kenykedő pedagógusok ré­szére matematikából és ma­gyarból szerveztek ilyen komplex, a tárgyak pedagó­giai és ideológiai összefüggé­seit is elemző tanfolyamo­kat. Vezetők iskolája Az osztályfőnökök, az osz­tályfőnöki munkaközösségve­zetők évközben havonta egy­szer találkoztak, s ilyenkor előadásokat hallgattak meg a személyiségvizsgálatokról, aktuális, pszichológiai kérdé­sekről. ök is záródolgozatot készítettek, s az oktatók mi­nősítették egy éves igyekeze­tüket. Tavaly indult — dicséretes kezdeményezésként — a ve­zetők iskolája. Ide az általá­nos iskolai igazgatók, helyet­teseik, s azok a tanárok ke­rültek be, akikből valaha di­rektorok is lehetnek. Kiváló előadók tájékoztatták őket kőzoktatáspolitikánkról, ve­zetéselméleti, munkajogi, lé­lektani és didaktikai témák­ról. Gondoltak a gyermekvá­rosban és a nevelőotthonok­ban dolgozókra is. Ök is egy évig tanultak és záróvizsgán bizonyították felkészültségü­ket. Júniusban, július elején tartották az ének-zene szako­sok, hangszeres és az I—IV. osztályok munkaközösség-ve­zetőinek továbbképzését. A Jászberényi Tanítóképző In­tézet igen sokat tett azért, hogy ez az egyhetes program betöltse hivatását, • haszno­sítható ismereteket nyújtson. A könyvtáros nevelőkről sem feledkeztek meg: szá­mukra alapfokú tanfolyamot indítottak, oktatásukról töb­bek között az Országos Pe­dagógiai Könyvtár és Mú­zeum munkatársai gondos­kodtak. Ismereteiket gyarapították az igazgatók, s tapasztalat- cserére gyűltek össze öt me­Üdülő- és pihenőterüle­teink hagyományos telepíté­si rendszere a legkorszerűbb követelményeknek ma már általában nem felel meg. A tapasztalatok mindinkább azt mutatják, hogy a hétvé­gi és nyaralóházak építésze­ti kivitelezésén, térbeli el­helyezésén, telekméretén es számos más feltételén vál­toztatni kell. Dr. Mőcsényi Mihály, a Kertészeti Egye­tem kerttervezési tanszék­21.00 Kezdőkör Két, pályája kezdetén álló fia­tal nőt mutat be ezúttal a Kez­dőkör. Józsa Máriát, a győri Tervező Intézet építészét, akiről dr. Szendrői József professzor, az építész-továbbképző mester­iskola vezetője és Lőrincz Jó­zsef a győri Tervező Intézet műszaki igazgatója is véleményt mond. Szó kerül arról is, va­jon alkalmas-e építésznek egy nő. S bemutatnak néhány Józsa Mária által tervezett épületet is. A másik vendég Bartha Zsuzsa fiatal ötvösművész, aki Pesten él. dolgozik, de debreceni szü­le'. csű, —r apja református püs­pök. Munkái — a debreceni nagytemplom úrasztali készlete, a somoskéri templom ötvös­munkái. ékszerek, iparművésze­ti használati tárgyak — tehetség­ről, elmélyült szaktudásról val­lanak. láü július 31.. csütörtök vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondta az MTI tudományos munkatár­sának: — Az új elképzeléseink kialakításakor mindenek előtt arra kell törekednünk, hogy a pihenésre szánt te­rületek és épületek rendel­tetésüket valóban be is tölt­hessék. Először is meg kell szüntetni a sűrűn egymás mellé, nem egyszer egymás nyakára történő telepítése­ket, amelyek egészségtelen zsúfoltságot idéznek elő. Ar­ra kell törekedni, hogy az üdülő- és lakóterületi beépí­tési tervek egymáshoz ne hasonlítsanak. Az üdülőte­rületeken elsősorban az út­rendszernek kell lényegesen különböznie a lakóterület szokványos útelhelyezésétől. A pihenőépületeket lehető­ség szerint nem „sorosan”, mintegy utcára fűzötten, ha­nem nagyobb felüléten, el-, szórtan kell megtervezni, hogy a telepítések lazák, le­vegősek legyenek. Közvéleménykutatással, szakmai konzultációkkal, ha­zai és külföldi tapasztalatok messzemenő figyelembevéte­lével készítettünk el egy kí­sérleti tervet, az úgyneve­zett fészekszerű üdülőterü­letek kialakítására. Tervünkben újdonság a garázsok olyan felépítési formája, amely közvetlen be­járatot biztosít a lakásba. Lényeges vonás továbbá, hogy a parkosításra igen nagy hangsúlyt helyez. Töb­bek között azért, mert — meggyőződésünk szerint — kertkultúránkat a lakó- és üdülőterületeken egyaránt növelni kell. Jelenleg ugyanis kertjeink nagy ré­sze csak dekorációs célokat szolgál, pihenésre viszont al­kalmatlan. A Kertészeti Egyetem szakemberei által megalkotott fészekszerű üdü­lőtelepítési terv az ősszel fog vizsgázni az érdekeltek előtt az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. (MTI) , gye — Heves, Nógrád, Ko­márom, Pest és Szabolcs- Szatmár — járási és városi művelődésügyi osztályainak vezetői. Az együttműködés folytatásaként ősszel a to­vábbképzési kabinet irányí­tói találkoznak majd, s meg­állapodnak a számos közös vonást tartalmazó, s az elkö­vetkező ötévre szóló munka­tervben. Az elmúlt tanévben me­gyénk két általános és két kö­zépiskolájában az osztályfő­nöki órák tematikájába be­iktatták a családi életre ne­velést is. Szeptembertől ok­tatási intézményeink ötven százalékában tanítják majd. A pedagógusokat felkészítet­ték az új feladatokra: ezen a négynapos tanfolyamon százan vettek részt. (pécsi) A nyári vígasságok csil­lagövébe sorolható Gyárfás Miklós hangjátéka „A hűség útvesztőiben”. Már a téma is derűtkeltő anakronizmus. Beszélhetünk-e napjainkban asszonyhűségről, a férj kor­látlan imádatáról, amikor a női felszabadító mozgalmak korát éljük, amikor a hűség­fogalom tartalma a hazához, a néphez, az osztályhoz, az elv­hez való hűség szféráiba he­lyeződött át? A magára ha­gyott asszony-Anna — Tol­nai Klári — gondolatainak csapongása, az egymásrahe- lyezett emlékképek, a ren­díthetetlen hűség igazolásai, de az esti randevú törvény- szerű előzményei is. Mert miről van szó? Egy órával ezelőtt emelkedett a magasba a repülőgép és vit­te Jánost, a mintaférjet, a neves építészt Stockholmba, hogy ott a világ legkitűnőbb építészeivel tárgyaljon. Az egyre növekvő távolság, a magány biztonsága hozza magával az emlékképek so­rát férfiakról, akikkel Anna hűsége 18 esztendeje alatt, mint kísértükkel találkozott, valamint azt, hogy most az ismeretlen telefonáló hívá­sára felöltözzék és elmenjen az esti randevúra, az „Euró­pa” eszpresszóba. A szerző a tizennyolc évi házaséletre fűzi fel a történetet. Az élet­mentő dunai srác, a bölcs állatkerti úr, a régi tenisz­partner, Julius Cesar, Sha­kespeare, az álom és való­ság képei, a kísértése» szí­Horgász-csendélet Bélapátfalván, a Bükk lábánál évek óta sok száz kirá ndulót vonz a tó, amely ked­venc horgászhelye a helyi cementgyár horgászainak is. Képünkön Barta Karoly nyugdí­jas cementgyári munkást örökítettük meg, amint feszülten figyeli a ..kapást”... (Fotó: Szabó Sándor) László Anna: A HALÁLRAÍTÉLT 3, Bojkovics rádupláz, letér­del Szabó Kristóf elé és ke­zet csókol neki. Bőségesen ivott, de nem részeg, csak szereti a fokozást, a foko­zást a féktelenségig. Szabó Kristóf durván ráz­za le Bojkovicsot: — Semmit nem hagytok befejezni! Kisiklatjátok min­den mondatomat, ezért lesz belőle hülyeség, azonban kérdés: az enyém-e?! — Nocsak! — jegyzi meg Járay igen elegánsan. — Pa­rancsolj, folytasd! — A ti puszipajtáskodáso- tok a diákokkal egynesen a nevelés ellen hat! — Fáradjon be egy órámra — szól Rődemé —, majd meglátja, milyen matemati­kusaim vannak. — Tájékozódtam! — csat­tan Szabó Kristóf hangja. — Akadnak kitűnő matematiku­sai. Néhányan. A többiek el­lötyögik a négy évüket, vi­dáman és háborítatlanul. — Vannak, akik süketek egy-egy tantárgyra és vannak vájtfülűek — szögezi le az asszony határozottan. —■ Csak az utóbbiakra érdemes kon­centrálni, ezekkel szép ered­ményeket ér el az ember és főleg: hasznot hajt a társada­lomnak, kiváló szakembere­ket készít elő. A többiekkel mi megfeszülhetnénk és őket agyon nyúzhatnánk, akkor se érnénk el semmit. Akit a te­hetsége, 6aját érdeklődése ar­ra késztet, hogy behatoljon a tárgyba, annak minden segít­séget megadunk. Rajtunk nem múlik, állíthatom! — Saját érdeklődése, saját gusztusa, saját nagyúri kedve szerint! — háborog Szabó Kristóf. — Semmi sem köte­lező, mi aztán modern peda­gógusok vagyunk, hurrá! Si­kerül is elkerülnünk, hogy a fiatalok generációs falat húz­zanak önmaguk és rríiközénk, valamint melléktermékként megőrizzük örökifjúságunkat! Szemfényvesztés! Bojkovics. „Kezd kórosan feldúlódni. Tartja magát, fe­gyelmezi magát, aztán platty. Lehet, hogy elmebeteg.” Járay. „Előfordulhat, hogy kirúgom. Nincs ugyan az ilyen akciókhoz gyakorlatom, de hátha beletanulok.” Majd fennhangon: — Ide figyelj, öregem, mi kialakítottunk magunk kö­zött és nagyszerűen... i Most Szabó Kristóf vág be­le: — Kialakítottátok a vihán­colást a gyerekekkel! Csak­hogy ők ezt kiröhögik! Látják a görcsös igyekezetei, hogy jópofák és velük egykorúak legyetek! Számukra annál inkább ordít a korkülönbség! Csak a tudás és a jogos kó­tdfctáfi gtfátmasaf egy "Wí vétele« sHészi teljesitmés^ bemutatására. A történ« szerkezete, lélektani motH váltsága, megoldása tökéle­tes, de legalább annyira as Tolnai Klári Anna alakítá­sa. Az unatkozó, régi típusú úriasszony groteszk gondola­tai, az újraélt történetkék, a visszacsengő mondatok azt is igazolták, hogy a rádió szin­te korlátlan technikai lel e- tőségei mellett mennyire fontosak és pótolhatat’anok a nagy színészi teljesítmények. ■ ■ ■ ■ A Bródy-regény, „A Nap lovagja” hangképei viszont arra mutattak, hogy bár­mennyire is szívesen élnek rádiós szerzőink a regények hangosításával és dramatizá- lásával, azok nem hozzák annyira közel a hallgatóhoz a kérdéses művet, mint az irodalmi ismeretterjesztésnek ez a formája. Negyven-öt- ven perc, jól válogatott sze­melvényekkel, valóban ele­gendő arra, hogy egy re­gény alakjai élővé váljanak és érzékletessé tegyék az író céljait. Azzal, hogy a ren­dező — Vadász Ilona — Asz­talos Aurél rövid életét, a regény meséjét a Helynélkü­li Jánossal folytatott éjsza­kai beszélgetésre fűzte, közel hozta a mai hallgatóhoz az immár történelemmé vált ma­gyar feudalizmus világát. A szenilis főherceg, az okos szerető, Juli, a bárgyú kom- tesz, Annie alakjának meg- idézése elegendő arra, hogy rávilágítson a milleniumi évtizedet idéző, az irodalmi szecesszió e kis remekművé­re, hogy szinei ismét felra­gyogjanak Ajtai Andor, Benkő Gyula és Váradi Hédi hangja nyomán. (A rádió nem irodalomtör­téneti folyóirat, de az iro­dalmi ismeretterjesztés leg­népszerűbb fóruma, épp ezért, ha már Ismétlés for­májában hallhattuk a korai Bródy-regényt, megérné a fáradságot a Rembrandt be­mutatása is. Bródy ezt tar­totta főművének. A Nap lo­vagjában még a „cilindere« Tiborc” szemével nézi korát, a Rembrandtban önmagát, kitaszítottságát, kisemmizett- ségét, élete keserűségét írta meg, de ez a műve legalább annyira vádirat a kor ellen, mint az 1902-ben írt regény. Az öreg Bródy—Rembrandt szemlélete semmivel sem halványabb a századforduló lótuszevő társadalmában sz élet valóságait kereső és áb­rázoló pályakezdő újságíróé­nál.) Ebergényi Tibor vetélés imponál nekik! Novák Irén. „önmagát kor­dában tartja, önmagával kér­lelhetetlen, másként már ágyban fekvő lenne és nap­hosszat jajgatna, szegény. Ezt vetíti ki a külvilágra, azért handabandázik ódon vasfegyelemért. Rá kellene hagyni.” Majd hangosan: — Kaját nem készített, Já­ray kám? — Nyersanyagot Ajánlott táplálék: szendvics. Kicsődülnek a konyhába. Minden eddiginél nagyobb a kavargás. Ezt-azt rángatnak : ki a hűtőgépből, szekrények­ből, kolbászt sajtott szeletel­nek, zsúrkenyeret vajaznak, i uborkát keresgélnek és pom­pásan mulatnak Járay ren- i detlenségén. Beviszik a tála­kat lelkesen fialnak. Szabó Kristóf még csak erm! «ca eszik, nincs étvágya. Kgyaiei: csak kirobban belőte — Én vitatkozni j»V*i<nnrf Pedagógiai elvekről! Tfart le­het! Képtelenség itt! AMmr hát példákat! Benyitok szü­netben az egyik tanterembe, ketten ülnek a padban. Vára­di Bea... Hány éves a kolle- gina, huszonöt huszonhat?! Meg egy negyedikes fiú. Ezek már férfiak. — És?! — csattan fel Boj­kovics. Ezúttal ő a zord, sűrű a száján a két betűs kérdő­szócska. — És Bea kacérkodott a tanítványával — Mi az, hogy kacérko­dott?! — sötétül el Rőder Károlyné is. — Utálom a ho­mályos fogalmazást, minden rossz belefér! Mondja meg pontosan, világosan, mit csi­nált Bea?! ífolytatjuk) i Müven lenven a korszerű iidűlőiiáz?

Next

/
Thumbnails
Contents