Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
;..hogy érdemes lenne szót ejteni az időjárásról. Bosszul írtam: az idő járásáróL így, két szóban. Mert nem kell ahhoz különösebb filológiai készség, hogy megértsük és kiértsük a lényegét, mi a különbség az időjárás és az idő járása között. A magyar nyelvben az is ilő, ha a meteorológiai jelentést fogalmazza magában újra az ember, miszerint átfutó záporok, viharfelhők nélkül: ám az is idő, amikor még viharfelhők is jöhetnek, de az idő múlásáról, a percekről az órákról van szó. Nekünk mindig járja az idő, ha nem is járja mindig a jó: sem meteorológiai, sem az érák mérete értelmében. Az idó járásáról akarok tehát néhány szót írni amely idő oly megfoghatatlan, hogy mire kimondom: pillanat — már az el is múlt. Az időről, amelynek hátán a múltból a jelenen át a jövőbe jutunk, az időről, amely annyi gondot okozott a költőknek, a nőre váró szerelmes férfiaknak, fizikusoknak, csillagászoknak, filozófusoknak és a normásoknak. Pardon: időelemzőknek. Mert az idő eljár felettünk, sőt ahogyan rezignáltan mondani szokták, múlt időben is szokták mondani: eljárt felettünk. És megérintjük őszülő tincseinket, vagy biliárdra kopott egykori hajtartónkat, keserű mélázással nézünk ki az üzem, vagy az iroda ablakán, ha van ablak, és nézünk ki egy képzeletbeli«, akkor is ha nincs, — mert az 'idő múlásáról rezignáltan, ablak nélkül, nem is lehet beszélni. Az idő pedig múlik. A szovjet—amerikai űrprogramban ezredmásodpercre hangolták össze a moszkvai és a washingtoni időt, mert az idő múlik, de az már nem mindegy, hogyan. Ezredmásodperc. A földi fogalmak, még közelebbről, a laikus földi fogalmak szerint ezredmásodperceit csak leírni lehet, gyakorlatban nincs értelme. Hogy erre mit mondanának az űrhajósok, ne firtassuk. Fogadjuk el, hogy az átlag ember valóban nem tud mit kezdeni az ezredmásodpercek- kel. Még a fogalmukkal sem. A földi ember, a magyar földi, nem tud mit kezdeni a másodpercekkel sem. A percekkel sem... Kiverték a balhéi, mert öt percet késtem — méltatlankodott a minap hazai gyárunk még ifjú, de már nem újonc szakmunkása és arcán a sértődöttség mellett ott honolt az az értetlenség is, amellyel mondjuk a pápua földi civilizációt szemléljük: né, hogy ilyenek még vannak?! Az ember hajdanán — minél hajdanibban volt ez a hajdanán, annál inkább — időtlenül élte az életét, végezte a munkáját. Időtlenül, mert a* percek, az órák futásának számára nem sok értelme volt, életét pontosabban társadalmát legfeljebb a napszakok, de még inkább az évszakok szabályozták. És ez a szabályozás akkor tökéletesen meg is felelt a kor és emberek fejlettségi fokának. Ma is, a világ sok pontján bennünket, a magas, vagy magasabb fokú, de mindenképpen technikailag is, munkamegoszíásilag is szervezett társadalmak fiait, leányait, értetlenül szemlélik azok, akik nem a türelem készségével megáldottak, mint inkább a cselekvés kényszere iránti érzéketlenséggel megátkozottak, Ma az idő: pénz. Ma a pénz: idői ' Bár még én sotíse hallottam, hogy va'laM e helyett a mondat helyett: — Lenne két perced a számomra? —, ezt mondta volna: — Lenne egy forint huszonöt filléred a számomra? — Mert mi még csak odáig jutottunk el javarészt, hogy felismertük e magyar földön, hogy az idő pénz, de még odáig nem jutottunk el, vagy legalábbis sokan nem jutottak el, hogy a pénz is idő. Tehát, hogy nemcsak az idő drága, de a pénz is, amely időt, emberi, vagy társadalmi időt jelenít, fejez ki. Öt perc. Mi az? Valóban. A gyár, ahol dolgozik az egymondatos szereplőm, több ezer főt foglalkoztat, a napi műszakok leegyszerűsítve és kereken összesen 24 ezer órát jelentenek. És ekkor öt percért „kiverik a balhét...” neki. Agyrém. Háromezerszer öt perc — dehogyis öt! — inkább csak egy, egyetlen perc is háromezer perc naponta, ötven óra, hat ember egész napos munkája. Agyrém? % Egy korszerű társadalom; amely mind szervezettebb keretek között akarja és tudja csak biztosítani tagjai számára az emberi lét szépségét, a javak bőségét, a gondok kevésségét és az ember színes emberségét, kénytelen az idővel keményen és határozottan bánni. A szervezettség, az összehangoltság csak időben történhet meg. Idő nélkül semmi sem valósítható meg, az idők folyamatában zajlik le az életünk, az idő függvénye minden mozdulatunk, tettünk és szándékunk. Ezt lehet nem tudomásul venni, és akkor bele lehet bukni az emberi létezésbe is még, vagy lehet és kell e tényt szervezetten felhasználni, — s akkor a béklyóból magunk választotta, megszervezte és felhasználta eszköz lesz. önmagunk számára! Az idő járása elválaszthatatlan a munkától, a munka szervezettségétől. Nem arannyal mérjük — ha igen, ma még csak kényszerből — a javak értékét, hanem valójában azzal az idővelis, amit az ember erejéből, tudásából új javak előállítására fordít. Mértékét és értékét veszti, aki nem óhajtja figyelni az idő járását. Hanem csak az időjárást! t Igaz, a munkaidő nem hoz záporokat, zivatarokat, mint a nyári idő. • Vagy ki tudja... Mátra magas vonulatai lankákká szeÍ- h Üdülnek, s az er■ dóktól koszorúzott B Messzelátó heggyel " együtt szinte féltékenyen őrzik azt a kis dombot, amelyre egykor Nána sokat emlegetett vára épült Hajdani urai — a híres Aba nemzetség tagjai és leszármazottai — akkora területei birtokoltak, amelynek határai egészen Eperjesig terjedtek. Talán a festői környezet csalogatta őket ide, .mindenesetre innen kormányozták hatalmas uradalmaikat itt rendezték be fényes fészküket Amikor az Árpád-háznak magva szakadt, többségük Csák Mátéra esküdött, ám a család egyik ága, a Kompol- ti nevet viselő, jó lapra tett s az Anjou-kiráiy, Károly Róbert szolgálatába szegődött A jutalom nem maradt el/ s gazdagságuk még inkább gyarapodott... Büszkék lehettek folyvást szépülő várukra is. Az erősség helyén már a honfoglalás után jobbágyok telepedtek meg. Ide épült — A rablólovag sasfészke a XI—Kit (századba» egy kis méretű, kör alakú, a jro mán stílusjegyeket őrző plébániatemplom. Körülötte temető húzódott. A régészeti kutatások erre is rábukkantak, s napvilágra hozták a hallgató sírvilág titkait Az Abák, majd a Kona= poltiak lehetőségeikhez mér» ten terjeszkedtek, s védelmet nyújtó otthonuk alapjait nem sokkal a tatárjárás után rakták le. Ez aztán lassan, emberöltőről emberöltőre formálódott hamisítatlan főúri rezidenciává. Nevéhez nem fűződnek fényes haditettek, a kis számú őrség necm állhatott ellen a messzehordó tűzfegyvereknek, s a szemközti domb is komoly veszélyt jelentett, hiszen innen ágyúk seregé vehette volna ostrom alá. Sosem erősítették meg külső tornyokkal, rondellákkal, bástyákkal. Magas és erős falai —■ a nyilak és a hajítógépek idejében — mégis biztos menedéket nyújtottak a váratlan támadások ellen. 1» A kompoltiakat a sonczy család követte. Az ő rokonuk volt az a hírhedt rablólovag, akit a mohácsi vész után országszerte asttegwä emlegettek. Móré BcÉsz'® ugyarns gättaB- talanul halászott a zavaróéban, s kegyetlen csapatával egyaránt rabolta a magyarokat, a törököket és a neme» teket. A krónikások szerint óriási vagyont harácsolt össze, egészen addig, amíg maga ellen nem haragította a bo-. dal basát Szorongattatok at laáisaS várba menekült fiaival együtt, a keleti főűr seregei azonban ide is követték, g ® rablóvezér egy-kettőre rájött, hogy nem sokáig tarthatja magát Istvánffy Mikién, korának művelt krónikása, egy eset vetését is megemlíti. A támadók pénzéhségére gondolva, aranyakat tsóra- totí közéjük, A török mégsem torpant meg: elfoglalta Móré sas- fészkét, s őt — fogolyként — a konstantinápolyi Héttoronyba hurcolta. Azt mondják, mesélik ma is, hogy kincseit valahol a várban elásta. Nyomára persze senki sem bukkant a legenda mégis mindmáig éL Az igazi érték nem a rablóit vagyon, hanem a nánai erősség, amelynek feltárt romjai megőrizték a középkori, a KV. századi vár konstrukcióját a kettős falgyű- rűvel övezett a palotából -a kápolnából, a lakó- és gazdasági épületekből álló együttest^ 2. A török feldúlta, « ezután senki sem törődött vele. A hajdan büszke falakat befedte a föld, a gótikus vár templom, s a belső kaputorony falai omladoztak. A köveket a lakosság építkezéshez hordta eL Kárt okoztak a leventékből ibobcezódott amatőr régészet is. íikhoe szólta®: ksMss » község vezetői. Molnár TUma vfe-'crEteár, aki Í950 óta dolgozik Kisnánán, így említi e hajdani kezde- méayezéstt — Először csät erősítést kértünk, mert az omlás veszélyeztette a környéken levő házak biztonságát, e az alkalmi látogatók testi épségét Az Országos Műemléki Felügyelőség azonban sókkal többet tett: munkatársai 1962 őszén hozzákezdtek a teljes feltáráshoz. Ez elsősorban Pamer Nóra régész érdeme. A helyreállítási munkák terveit Erdei Ferenc, Ybl-díjas építész készítette, s az OMF egri építésvezetősége végezte. Ekkor bontakozott ki a részben alápincézett, emeletes, két szobasor- ból állá. palota, faragott, gótikus kőtöredékeivel, a tég- lapadlós, a kőbordás hálóból- tozattai fedett reprezentatív helyiségeinek maradványaival, az északnyugati sarkon meghúzódó ciszternával. Rátaláltak az udvaron elhelyezett vörösmárvány domborműre is, amely a XV. századi falikutat díszítette. Előkerült igen sok használati tárgy is. 1968. augusztus negyedikén, tartottuk az átadási ünnepséget. Ekkortól fogadjuk a hazai és külföldi látogatókat, s ezóta igyekszünk mindent megtenni azért, hogy nevezetességünket minél többen Megismerjék. 3» Hárommilliós ajándék. Ezt kapta Kisnána. Ennyibe került_ ugyanis a feltárás és a helyreállítás. Nem kis áldozat. A falu azonban méltónak bizonyult erre a nemes gesztusra. Megbecsülték, e igyekeztek élni az általa kínált lehetőségekkel. Már 1969-ben elkészítették — a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalattal a -vár környékének hosszú távra szóló beépítési tervét. Az elképzelésekkel egyetértett az Országos Műemléki Felügyelőség w. A jó néhány ígéretes ötletből ad ízelítőt a vb-titkár- nő. — A Beíina-patek és m Ördögvályú-árok közötti sészt zöld területté minősítettük. Szeretnénk egy ezer vendéget befogadó strandot, valamint éttermet és kempinget létesítem. Természet tesen gondoskodunk majd a parkolóhelyekről. A varegyik pincéjében palackozott borokat is lehet árusítani. Ezzel tulajdonképpen a helyi termelőszövetkezet járma jól. — Mikor lesz mindebből valóság? — Nem megy máról holnapra. Bízunk abban is, hogy nem maradunk, egyedül. Az is tény, hogy ez a befektetés busásan megtérül majd a folyvást terebélyesedő idegenforgalom révén. A változatos kínálat ugyanis vonzza a hazai és a külföldi turistákat. Remélem, akadnak okosan számító mecénások. Ez a jövő, a fanácsi vezetők azonban gondoltak a jelenre is, s lehetőségeikhez mérten igen sokat áldoztak a propagandára, a vendégvárásra. Valóban nem maradtak magukra. A domoszló* ÁFÉSZ vállalta az ötfajta levelezőlap költségeit, s gondoskodik az árusításról is. A Mátra-Nyugat-bükki Intézi bizottság padok vásárlására adott pénzt Megvásároltak egy két szoba-konyhás házat is — nem messzi esik a rablólovag sasfészkétől —, ezt turistaszállóvá akarják átalakítani. Ä kirándulókat; a zöld övezetben szalonnasütő-he- lyefc várják, s idővel eiga- retát, üdítő italt is árusítanak majd részükre. A nánaiák méltóak nemcsak a hárommilliós ajándékra, hanem jó gazdái annak az erősségnek is, amely évszázadok előtti, névtelen építőinek hozzáértését szorgalmát hirdeti. Az ismeretekre szomjúho- zö, a múltban példát, tanulságot kereső utókornak. Bácsi Iswá*
