Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

Górcső alatt:

a jogosítványok visszavonása, a baleseti kártérítés

A Legfőbb Ügyészség induló vizsgálatairól

A jogéleten kevésbé jártas közvélemény elsősorban azt tudja az ügyészekről, hogy bírósági tárgyalásokon ők képviselik a vádat. Ez így igaz. Azonban az ügyészi szervezet ezen túlmenően is sokrétű munkát végez. Többek között — aktuális témákban — közérdekű vizsgálatokat tart, hogy elősegítse, biztosítsa a törvényesség maradéktalan érvényesülését.;

A Legfőbb Ügyészségen c/.zel Kapcsolatban arról tájékoztatták az MTI igazságügyi tudósítóját: milyen

vizsgálatokat időzítettek a második félévre.

Az ügyészi szervezet — mondták az illetékesek — a következő időszakban is arra törekszik, hogy együttműködve az állami és társadalmi szervekkel, hatékonyabbá tegye a jogszabályok törvényes végrehajtását, a törvénysértések megelőzését és az új jogintézmények (jogszabályok) hatályosulását. Az

ügyészi tevékenységi körbe tartozik többek között az emberi élet és a testi épség, a társadalmi tulajdon és a személyi javak védelme, nemkülönben a fellépés a harácsolás ellen. E feladatkörükben az ügyészek különös figyelmet fordítanak az ál; lampolgárok szélesebb körét érintő jogszabályok végrehajtásának törvényességére. Ilyen tárgyú vizsgálatokat tartanak a következő hónapokban, s ha fogyatékosságokat ’észlelnek a jogalkalmazásban, intézkedéseket tesznek.

Büntetőjogi tevékenység? körében a Legfőbb Ügyészség megvizsgálja: miként érvényesülnek a gazdálkodás körében elkövetett bűncselekmények üldözésénél és elbírálásánál a jogpolitikai irányelvekben foglalt útmutatások. Különös figyelemmel elemzik az okozott kár megtérítésének gyakorlatát. Ezzel összefüggésben 7- egyebek között —

„Csuvásia prekrászno!"

Heves megyei diákok a csebokszári traktorgyár építkezésén

Az épülő traktorgyár hatalmas területén a kívülállónak nem olyan egyszerű akár egy brigádot is megtalálnia. De amikor az iránt érdeklődtünk, hol találjuk a magyar diákokat, pontosan meghatározták a koordinátáikat: „A préshegesztő

üzemcsarnok nyugati szárnyán dolgoznak, mindany- nyian kék overallt viselnek, ott vannak, amerre vidámság van... ” így találtunk rá a magyar diákokra.

Mindjárt az elején kellemes meglepetésben volt részünk — régi jó ismerőssel találkoztunk. Gulyás Rozália, a tolmács. már a második nyarat tölti g traktorgyár építkezésén

— Csoportunk 18 főből áll — mondja. — A brigád tagjainak zöme tulajdonképpen már nem diák: most végeztek az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, illetőleg a gyöngyösi Kertészeti Főiskolán. De azért még mindig diákoknak tartják magukat. Én is befejeztem a tanárképzőt, de azért szívesen jöttem el újból ide. „Harmadik félévünk” 15 nap munkából és tíz nap pihenésből áll, amelyet az egyetem sporttóborában töltünk. Kirándulni fogunk Sorselibe, Uljanovszkba és Szuzdalba is.

A magyar fiúk és lányok derekasan dolgoznak. Erről magunk is meggyőződhettünk.

Az épülő üzemcsarnok huzaté« szárnyához, ahol a magyar gyerekek a mozaikpadló alapját betonozzák, egymás után gördülnek a kék és zöld színű dömperek.

Nagy robajjal zúdul le a beton a dömperekről. A diákok gondosan kikaparják a betonmaradványokat a kasokból, vibrátorokkal egyengetik el a betont. Pezseg a munka: csak a tarka védőkesztyűk villámgyors cikázá- sa látszik.

Megismerkedünk a brigád parancsnokával a magas, szőke Hideg Lászlóval. Laci a feleségét. Ibolyát is elhozta. Most végezték el a tanárképzőt, és mindössze egy hónapja kötöttek házasságot.

— Én a történelem-orosz szakra jártam, Ibolya ma" gyár-történelem szakos, úgy hogy családunkban két nyelv honos — meséli Laci. — Másodszor járok a Szovjetunióban, itt szereztem meg a második szakmámat — hiszen mi betonozok i6 vagyunk!

— Mindannyian egész jó

betonmunkások — kapcsolódik a beszélgetésünkbe Jev- genyij Vasziljevics Krisakin, építési részlegvezető. — Tegnap volt az első munkanapjuk. Óránként öt dömpert is kiraktak, ami körülbelül 13 köbméter betont jelent. Egyelőre jő iramban jön a beton.

Az épftőbrigádban három párttag van: Hideg Laci és a felesége, valamint a csoport KISZ-titkára, Jankó Gábor. Róla ezt mondták a többiek: „Gábor a gyöngyösi kertészeti főiskola másodéves hallgatója szőlész-borász szakon. Oroszból is ötöse van... ”

— Hogy érzed magad Cse- bokszáriban, Gábor? — kérdeztük tőle.

Mosolyogva válaszolt:

— „Csuvásia — prekrászno” (Csuvásia gyönyörű!). A Volga is irtó klassz! Mindnyájé rknak nagyon-nagyon tetszik itt...

Ismét megjött a kék dömper.

— Elnézést, mennem kell — búcsúzott Gábor —, itt beton!

A préshegesztő üzemcsarnok teteje alatt dallamos magyar szó hangzik, vidám nevetés száll, mindent betölt az alkotó munka zaja...

V. Dolgov

(A Szovjetszkaja Csuva- siából fordította:

Zahemszky László)

arra ig választ keresnek: mi motiválta a bűncselekmények elkövetését. Országos vizsgálat tárgya lesz az is, hogy a gépjárművezetői jogosítványok jogsértő közlekedési magatartás miatt történő visszavonásakor az illetékes szervek mindig és mindenben betartják-e a vonatkozó rendelkezéseket, eljárási szabályokat.

Napirendre kerül a gyermekvédelem is: a megyékben és a fővárosban működő ügyészségek mindegyike megvizsgálja, hogy a gyámhatóságok miként alkalmazzák a gyakorlatban a gyámügyi jogszabályokat a kiskorúak állami gondozásba vételénél, annak megszüntetésénél, a gondozási díjak megállapításánál és az úgynevezett láthatás elbírálásánál.

Az ügyészi szervezet általános felügyeleti és polgári jogi tevékenységével kapcsolatos vizsgálódások is szerepelnek az év végéig tervezett munkaprogramban. Ezzel kapcsolatban a Legfőbb Ügyészségen hangsúlyozták, hogy az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt károsult dolgozók törvényes kártalanítása sokakat érintő, fontos kérdés. Jogszabályaink megfelelően biztosítják, hogy ezek az emberek — többnyire csők kent munkaképességű dolgozók — anyagi hátrányt ne szenvedjenek. E témát — a joggyakorlati tájékozódás érdekében — valamennyi főügyészség megvizsgálja a kohó- és gépipari, a könnyűipari, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatainál, il letőleg azoknál a tanácsi vállalatoknál, amelyek ezekhez az ágazatokhoz tartoznak.

Jó ideje foglalkoztatja s közvéleményt a tisztességtelen haszonszerzés jogi szankcionálása, az erkölcsi elmarasztaláson felül. Most arról tájékozódnak az ügyészek: vajon minden esetben felelősségre vonjak-e a felelős személyeket s ezt követően hogy gazdasági bírságot szabnak ki a népgazdaság érdekeinek megsértésével tisztességtelen haszonra szert tevő vállalatokkal szemben; megindították-e fegyelmi eljárást, kötelez- ték-e az „érdekelteket” kártérítésre? Mivel — bizo nyos tapasztalatok szerint — az ilyen előírásoknak a gazdálkodó szervek nem minden esetben tesznek eleget, a Legfőbb Ügyészség e félévben ellenőrzi a gazdasági bírság kiszabását követő egyéni - felelősségre vonás gyakorlatát is. (MTI)

András kovács az egri várban

A szabadtéri színház premierje

A hajdanvolt professzor Szentes Reginaid, csiksom- lyól szerzetes, ugyancsak rácsodálkozna a színpadra, ha valami csoda folytán ideszü- íetne ismét az 1700-as évekből az 1900-as évek utolsó harmadába, s azon belül is Eger várába Rémlene néki valamiféle emlékezés, hogy annak a színpadon deklamó- ló becsületes, de alaposan iszákos mesterembernek a dolgát, meg az abból levonható és nélkülözhetetlen tanulságokat, mintha ő már egyszer megírta volna. De nem így, de nem ezt. Merthogy az alapötlet megőriztetett ugyan, de a szöveg, a történés alaposan moderni- záltatott.

András kovács, vagy hogy inkább a kovács, az András története úgy járt, mint ama becsületes bugylibicska,

amely olyan ősi, hogy azt elmondani sem lehet és mégis csak kettő része gz új benne: a nyele, még a pengéje. De hogy bicska: az szent! Aki mindezek után azt gondolja, hogy szívem, sajog az egykori iskoladráma eredetijéért, annak csak annyiban van és lehet igaza: minden átdolgozása, színpadra alkalmazása, valamely réginek, óhatatlanul együtt jár, hogyha az így még jobb is lesz, akkor is elveszti eredetisége báját, születése varázsát. Ezt a varázst visszapótolni volt hivatott a várbéli szabadtéri színpad, amely e formájában jószerint együtt tartotta premierjét Köves István nem is át-, de újradolgozott egykori isjtoladrámából készült játékával, az András kovács királyságával.

Amikor a képzeletbeli függöny felment a nagyméretű színpadon a nagyérdemű és nagy létszámú közönség előtt, jogosan vélhettem és vélem ma is, hogy az, ami néhány éve már (!) megkezdődött Egerben, a nyár játékainak mind nagyobb sikereket hozó karneváli seregszemléin, az most fordulópontjához, „drámai” kibontakozásához jutott el. Ezzel a szabadtéri színpaddal a várban, azzal a szándékkal, hogy ezt a színpadot a hely ihlettségéhez mérten használják fel és ki, és azzal az eltökéltséggel, hogy az András kovács királyságának egri szabadtéri bemutatója nem egyik eseménye a város kulturális életének, hanem kezdete egy nyári színház tudatos megteremtésének.

Szabó Tünde és Maros Gábor a komédia egyik jelenetében.

(Fotó: Berná t

Éra)

És nem holmi konkurren- cia-teremtésre gondolok Szegeddel például,, vagy a budapesti Körszínházzal, de még a gyula várszínház előadásával sem. Legfeljebb abban konkurrencia. hogy e város is saját múljanak, történelmi jelentésének és sajátos, egyben varázsos helyszínének megfelelően teremti meg a maga szabadtéri színházi kultúráját. Az már régen nem igaz, éppen az imént említett „konkurenciák” is igazolják, hogy mennyire nem igaz, miszerint a nyári szabadtéri előadásoknak a tingli-tangli jegyében kell foganniuk. Nyilvánvaló tény, hogy más a légköre, szó szerint is más az akusztikája a színészi játéknak a szabadban, mint a kőszínházban, más a színész kapcsolata a közönséggel és más a közönség kapcsolata — önmagával is. A lényeg azonban itt is, ott is egy: a színház. A színpadi valóságteremtés. A játék csodája és a színpadi csoda játéka a nézővel.

Azt hiszem, még egységesnek sem volt mondható az Agria Játékszín első premierjének játéka. Romhányi László lelkes és örömtelién megállapíthatóan hozzáértő rendezése 6em tudott mindig megbirkózni a történet itt-ott megtorpanó lendületével, azokkal a dramaturgiailag lapos pillanatokkal, amelyek reménytelenné tennék az előadás egy-egy részét a kőszínházban. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a színészi játékban sem sikerült egységet teremteni. Maros Gábor egyébként kitűnő szolgája, mintha egy shakespea- re-i vígjátékból lépett volna ki, míg a különben remeklő Bessenyei Ferencben, nem is

András kovácsot, mint Inkább a helység kalapácsát, Petőfi komikus eposzának hősét láttam volna vissza, — hogy csak ezt a két példát említsem állításom igazolan- dón.

Ám sodró játékuk, a hely hangulata, az együttes mind végig mértéktartó komédiá- zása egészében véve mégis a jó, a kellemes élmény emlékét hagyta meg bennem. És, gondolom, velem együtt a többi nézőben is, Szemes Mari cserfes népi komlkája, Agárdi Gábor méltóságteljes kikacsintásai, Zigmund Ho- bot, a lengyel színész konok komolysága, s az ebből fakadó remek komikum, Kránitz Lajos Allahtól megszállt és mégis hitehagyó török követe, Szabó Tünde derűs kedvessége és nem utolsósorban Bánffy György' diákjának magával ragadó szép dikció- ja elhihefővé teszi az elhihe- tetlent: színpadi realitássá

emeltp a mese irrealitását. És a siker méltó osztályosai a miskolci—egri (minek nevezzem, hogyan is szólítsam?) színház művészei is a több alakban megjelenő Kanalas László, Várdai Zoltán, Jancsó Sarolta, valamint

Blaskó Péter, akinek mind magabiztosabb színpadi mozgása igen jól érvényesül e szabadtéren.

Rajkai György remekül használta ki a várudvar adta játékteret, Mialkovszky Erzsébet jelmezei egyszerre

voltak realisztikusak és a mesék világát idézők. Tolcs- vay László hangulatteremtő zenéje, és Bródy János szövege hozzá, a népdal, a népzene elemeiből építkezett, sikeresen próbálkozva modem színpadi muzsikát teremteni.

Gyurkó Géza

Szolnoki András:

A ssabócska és a galamb

UMStt-júHus Ziit, csütörtök

3.

— Igyál, te Árva herceg, ne szégyelld! Mindenkinek szabad!

Éjfél után pedig énekelt, amit az asszony életében sohasem tett. Nagy kedvétől megilletódött a galamb, arrébb húzódott, mintha sértés érte volna. Erre ? méterrúddal bökdöste, s előráncigálta; válaszul a csőröcske belevágott lilásodó, vastag fülcimpájába.

★

Egyik nap asszony dugta be fejét az ajtón. Lenhajú, villogó nézésű. A szabócska hellyel kínálta, s az leült vele szemközt és hosszasan ilyen állapotban maradtak. Árva herceg felugrott a fehér ruhásszekrényre, egy oszlo- pocska mögé bújt és onnan pislogott rájuk, re, a körülmények kényszerítő ereje folytán belesodródhat abba. Ezt nem sze- helyen végzett végzett a Pe- idő: június 26-án 13 óráig,

A vak is láthatta, hogy Vendeino^-4etvfe -UngtóJHM»•zel a fehérnéppel. Hogy Árva herceg mit vett észre, nem tudni; de nyugtalanság szállta meg. Másnap reggel eltűnt és beletelt három nap, míg újból megjelent. Hol volt, merre járt? —* titok maradt. Vendelnek gyermekkorúban egy szökött kutyáról mesélt a nagyanyja, aki vízbe ölte magát a gazdája után. Vajh igaz volt-e? — találgatta most. Az állatok néha útra kelnek — motyorászta az öreg — senki se tudja miért; egyikük elmarad, hetedhét határon túl se lelni meg a nyomát, a másika visz- szatér, de abban nincs köszönet. — Lám, a galamb is. Mintha kicserélték volna; a hívó szóra nem röpül elő, éjjel se hál már ott, s elhúzódik a kezétől.

— Ml lelte? — kérdezte a lenhajú.

— Biztosan tojó után vágyik. .. Hozzál neki egyet.

És az asszony kiment Újpestre. vett a galambásztól egy gyönyörű indus tojót.

mint Árva hercegé. De neki nem kellett, elverte maga mellől. A lenhajú bosszankodott. Egy-két napig várt:

óriás papírskatulyába zárta őket, hogy majd ott megszokja. De megint csak megcsupál- ta, szállt a tolla a drága tojónak. Erre kivette, az ajtóhoz futott vele és felhajította, mint egy követ.

— Menj isten hírével! Te ügyetlen...

Az fölemelkedett, egyre nagyobb köröket írt a tetők felett, és nyílegyenesen északra vágódott, amerről előhozta. Bánta már nagyon, mégse mutatta, tovább is kedvébe járt • Árva hercegnek, hogy majd a pártjára áll; de az rá se hederített. A lenhajú hímzett papucsban járt, mezítláb, barna lábszárai villogtak. Ha mozdult, cifra szoknyája magasra repült, és ő azt szerette. Aki jött, bámulta; azt is szerette. Csak a galambbal nem bírt Hiába kopogott neki a papucsával, dallamosan

; az. úgy tett, mintto». - nenr hatktpá. —,

Elbújt előle mindig és a zugokból figyelte.

— Furcsán néz rám —• mondta egy napon.

S valóban, ha nem látta is, úgy érezte: minden sarokból Árva herceg tekintete kúszik felé, csupa szemrehányás és dac. Mikor a haját bontotta, vagy pipérészett, ott sütött a nyaka bőrén, mint izzó gombostű szúrása. Már gyűlölte.

A galamb pedig egyre jobban íonnyadozott, napok óta nem evett, a kék lábosba se mártotta csőrét.

— Rágj neki pépet — szólt egyik este Vendel. — Te asz- szony vagy, tőled elfogadja.

A lenhajú — noha reszketett. — pépet csócsált, de hasztalan. Akkor az ember elúnta, fölnyúlt érte, kövérkés tenyerébe markolta és gyengéden letette az asszony ölébe.

A galamb meg nehézkesen visszarepült és elbújt az oszlop mögött.

— Beteg — mondta a szabócska.

— Gyűlöl — szólt a lenhajú, és megborzongott. Akkoriban már mindennap idejárt, főzött, takarított Vendelre, de a testét még tartogatta. Aznap sokáig maradi, iocska&,-tttateü«a«®Kiboo^cav eiel kapta a derekát, és a lépcső felé húzogatta.

— Nem!... — siklott ki a markából. — Előtte nem! Soha!

Az ember tétovázott, kö- nyörgőn tekintett rá.

— öld meg!... Akkor majd akarom... — és keresgélő, kíváncsi ujjai előtt picinyt megoldotta a ruháját. — Félek tőle — suttogta.

— Ne félj... hiszen csak egy beteg galamb — és rátapasztotta a száját. Hiába ka- pálódzott, vitte, vonszolta magával. A falépcső reccsent, röpült a cifra szoknya, betakarta az ágyat, s az meg- megnyikkant.

A műhelyben már csak a

madár maradt. Tollát se borzolta már, úgy gubbasztott a fehér oszlopocska mögött, mintha kővé meredt volna. S hajnalban — alighogy a lenhajú kiosont —, fölbillent. Tán, éppen attól, a csöpp légvonattól. ..

★

Másnap Vendel fogta Árva herceget, felesége fekete kendőjébe csavarta, kivitte a temetőbe. Néhány forintot adott a sírásónak, és beásat- ta az asszony szíve fölé. Jó melyre.

k i. fVégá