Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-03 / 154. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Vadnyugati állapotok Bejrút utcáin OSTROMLOTT VAROS képét nyújtja ismét Bejrút, a 800 ezer lakosú, kozmopolita jellegű liba­noni főváros. A Földközi-tenger keleti peremén, a sziklás partvonal mentén és az ott kezdődő Liban­hegység lejtőin elhelyezkedő, egyébként pezsgő életű metropolisz mostanában mintha a klinikai halál ál­lapotában leledzenék. Egy hét óta a utcák éjjel­nappal fegyverropogástól hangosak, az üzletek zárva tartanak, kimerülőben az élelmiszerkészletek, a rádió pedig folyamatosan arra szólítja fel a lakosságot, hogy lehetőleg ne hagyja el otthonát. Nagyon is ta­nácsos megfogadni a rádió intelmeit, mért nem egy esetben a gépkocsikon száguldozó „ismeretlen fegy­veresek” golyói sok száz gyanútlan járókelőt terítet­tek már le. Biztonsági okokból még a miniszterek sem merészkednek ki az utcákra. Egyhónapi konzul­tálás után Rasid Karami miniszterelnök kedden je­lentette be hattagú kormányának megalakulását, de a kabinet első ülését el kellett halasztani. A minisz­terek csak telefonon teremtettek egymással kapcso­latot. .. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük: immár nemcsak a külső kerületekben, hanem a „bejrúti Váci utcában”, a Hamrában is lövöldöztek, s részesültek a golyókból a „broadway”-nek becézett szórakozó utcák is. S ezúttal aknavető lövegek csapódtak be az elnöki palota közelében, a Baabda negyedben — jelenleg tehát nem csupán a szemben álló fegyveres csopor­tok tagjai — a jobboldali falangista párt milicistái és a palesztin gerillaszervezetek harcosai —, hanem gyakorlatilag senki sem érezheti magát biztonságban Bejrútban. Az áprilisban kezdődött ellenségeskedé­seknek eddigi — egyáltalán nem teljes! — véres mér­lege mintegy 700 halott, s ki tudja mennyi sebesült. AZ ELSŐ ÁPRILISI ÖSSZECSAPÁSOK a város két külső negyedében, Al-Rummanában és Sijahban robbantak ki. Állítólag azért, mert a palesztin harco­sok egy csoportja bemerészkedett a maronita keresz­tény falangisták „uralta” területre, ahol a félfasiszta szervezet milicistái — „merő elővigyázatosságból!” — golyózáporral fogadták őket. Ezt követően lángolt fel a testvérgyilkos harc, amelybe hellyel-közzel a li­banoni biztonsági erők is beavatkoztak. Egy-két hetes megszakításokkal (és terjedő tendenciával) ezek az összecsapások mindmáig tartottak. HlR SZERINT Karami új kormánya mégis meg­tartotta első ülését, ,s azonnali tűzszünetet rendelt el, amelyben a Palesztinái Felszabadítási Szervezet elnö­kével, Jasszer Arafattal folytatott megbeszélésen ál­lapodott meg. A tűzszüneti egyezmény létrehozásá­ban részt vett a szomszédos Szíria külügyminisztere, Abdul Halim Khaddam is. Az első jelentések szerint a tűzszünet meghirdetése után néhány órára elhall­gattak a fegyverek, majd újabb szórványos lövöldö­zés kezdődött Bejrútban és az ellenségeskedések — ezúttal első alkalommal — átterjedtek Tripolira is. A tűzszüneti egyezmény különféle libanoni jobboldali l csoportok — a falangisták, a maronita keresztények és a muzulmánok — szegték meg. Brandt Moszkvában MOSZKVA: Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának meghívására szerdán Moszkvába érkezett Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke és felesége. A Seremetyevól repülőté­ren Leonyid Brezsnyev és felesége, Borisz Ponomar- jov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára és más hivatalos személyiségek fogadták a vendégeket. Brezsnyev fogadta az amerikai szenátorokat Gromiko­Kissinger találkozó MOSZKVA: Moszkvában hivatalosan közölték: Andrej Gramiko, a Szovjetunió külügyminiszte­re Genfben július 10—11-én találkozik Henry Kissinger- rel, az Egyesült Államok külügyminiszterével, hogy eszmecserét folytassanak a két fél kölcsönös érdeklő­désére számottartó kérdé­sekről. (MTI) Karamanlisz Szófiában Karamanlisz görög minisz­terelnök, aki szerdán reggel hivatalos látogatásra a Bol­gár Népköztársaságba érke­zett, délben látogatást tett Todor Zsivkovnál, az állam­tanács elnökénél. A baráti légköriben lefolyt, szívélyes beszélgetésen jelen volt Sztanko Todorov bolgár kor­mányfő is. (Népújság tele fotó — TASZSZ—MTl—KS) MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán a Kremlben fogadta az amerikai szenátorok kül­döttségét, amely Hubert Humphrey és Hugh Scott vezetésével hivatalos láto­gatáson tartózkodik a Szov­jetunióban. A tárgyszerű és őszinte légkörű beszélgetés során a felek a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi hely­zetével és további fejlesztő sével összefüggő kérdéseket, valamint egyes nemzetközi problémákat érintettek. Leonyid Brezsnyev mél­tatta annak a ténynek nagy jelentőségét, hogy mindkét fél erőfeszítéseinek köszönhetően az utóbbi években fordulat történt kapcsolatok javítása és Szovjet—amerikai gyümöl­csöző együttműködés megte­remtése felé, mindkét nép, a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításának érdekében. A Szovjetunió a jövőben is következetesen folytatja ezt az irányvona lat. Mindkét fé! aláhúzta, hogy fontos és nélkülözhetetlen to­vább fejleszteni és mélyíte­ni a szovjet—amerikai kap­„Feloldódott-e” az amerikai munkásosztály? A második világháború utáni 30 esztendőben az amerikai szociológusok nagy Igyekezet­tel serénykedtek, hogy az ame­rikai munkásosztályt „felold­ják a középosztály" nagy tö­megében. Az elmélet alkimis­táinak mesterkedései majd­hogynem az egész osztályt megfosztották anyagszerúsé- gétől. Kisebbségi réteggé nyil­vánították, mondván: ■ „kék gallérosok”, vagyis a munká­sok száma ma kisebb, mint a „fehér galléros” alkalmazot­také. Sőt. kifejtették, hogy niár „a gallérok színe Is el­vesztette jelentőségét, mivel a kék Is, a fehér Is ma egyféle középosztályt jelez.” Andrew Levinson fiatal szociológus elhatározta, hogy egybeveti a hivatalos tudo­mány tételét a mai ameri­kai valósággal. Vizsgálódá­sainak eredményeként jelent meg „A munkásosztály többsége” című könyve az Egyesült Államokban. Tanulmányából kiderült, hogy a polgári szociológia kulcsfontosságú tézisei erő­sen eltúlzottak, „Az ameri­kaiak többsége — férfiak, feleségek és gyermekeik 60 százaléka a munkásosztály­hoz tartozik — állapítja meg a szerző. — ... Nem csök­kent a munkásosztályhoz tartozók száma, hanem 1950- töl körülbelül 4 millióval növekedett.” — Ez tehát az igazság a „fehérben feloldó­dott kék gallérok” első szá­mú mítoszát illetően. A második számú mítosz WM. július 3, csütörtök azt hangoztatja, hogy min­denki egyformán él. A szer­ző azonban ésszerű ajánla­tot tesz: olvasói nézzenek szét nyitott szemmel maguk körül. Az úgynevezett kö­zéposztály nem költözik a nyomornegyedekbe, tagjai kényelmes, kertes házakban élnek. A szerény, szűk laká­sokban a szakmunkások és alkalmazottak laknak. A szorosan egymáshoz tapadó, omló vakolatú, elhanyagolt bérkaszámyák a munkásla­kások. — A gazdagok és a jómódúak a kertvárosokba települnek, a dolgozók pe­dig a gyárakhoz közelebb eső kerületekbe. A külváro­sok — mintha az emberek más-más boly gón élnének is — nem érintkeznek egymás­sal. A munkások és az ala­csony beosztású' alkalmazot­tak minden hivatalos és nem hivatalos adat szerint többet dolgoznak és rosszab­bul élnek, mint a kispolgá­rok és a középosztály. „Az amerikai munkások önálló osztályt alkotnak — vonja le a következtetést a szerző —, amelynek valós problémái vannak és elége­detlensége megalapozott. A munkásokat közös érdekeik egyesítik és ők alkotják az amerikai nép többségét." A könyv számos adatot közöl a dolgozók életkörül­ményeiről. Jack London Vaspata című regényének hőse elvitt egy középosz­tálybeli asszonyt sgy mun­káshoz, aki gyári balfeset következtében elvesztette fél karját. A regényben szerep­lő így próbálta megingatni az asszony naiv elképzelé­seit a munkásosztály kedve­ző körülményeiről. Levin­son emlékeztet rá: „Ha Jack London ma élne, ugyanezt a módszert alkalmazhatná. A tény 60 év múltán is tény ma­radt: a különféle munkák­ban olyan sok ember vesz­ti életét, vagy válik rok­kanttá, hogy azt a középosz­tály el sem tudja képzel­ni... Az USA iparvállalatai — folytatja Levinson — Amerika első számú gyilko­sai.” A szerző megcáfolja a harmadik számú mítoszt is, amely azt hirdeti, hogy „a munkásosztály politikai szempontból reakciós”. Amerika bonyolult valósá­gában a munkások között is vannak fajgyűlölők és van­nak militaristák. Olyan em­berek. akik a propaganda­hálóban fennakadván az el­lenséget a néger munkás­ban, tehát tulajdonképpen osztálytestvéreikben és nem a tőkében látják, vagy ép­pen az óceánon túl keresik, ahogy éppen a ^katonai-ipari komplexumnak arra szüksé­ge van. Emellett egy sor szakszervezet reakciós poli­tikai nézeteit tekintve pá- pább a pápánál. Az amerikai dolgozóik és alkalmazottak többsége azonban haladó nézeteket vail. Levinson ezt a tételét nemcsak a napirenden levő különféle kérdésekről vég­zett közvélemény-kutatási adatokkal támasztja alá, ha­nem konkrét eseteket em­lít, amikor a munkásosztály nemcsak saját, hanem min­den dolgozó jogainak vé­delmében lépett fel A vezető körök azért ter­jesztik ezt a három mí­toszt a munkásosztályról, egy sor burzsoá tudós pe­dig azért igyekszik elméleti­leg megalapozni őket, hogy semlegesítsék és elszigetel­jék a munkásosztályt az amerikai társadalom más haladó erőitől. Levinson azt tanácsolja, hogy meg kell szabadulni a hamis míto­szoktól, „nemcsak azért, mert nem igazak, hanem mert politikailag is veszé­lyeztetik bármilyen ésszerű, haladó stratégia kidolgozását Amerikában a 70-es évek­re'”. Nem érhetnek el sike­reket a munkásosztállyal való szövetség nélkül az if­júsági, a nő- és a néger­mozgalmak, nem is szólva az ellenzékieskedő liberáli­sokról. „Az osztálykülönbségek to­vábbra is rendkívül világo­san érzékelhetők — írja be­fejezésül Levinson. — A munkások többségének ke­resete nem elég ahhoz, hogy tisztességesen megéljen, s csak a munkások rendkívül szűk rétegét sorolhatjuk a jómódúak közé ... Ameri­kában hosszú évek óta divat az osztályok létezésének ta­gadása, az osztályok azon­ban konok tények marad­nak. S mint láttuk, a „kék gallérosok" nemcsak a válla­latoknál, de az országban, saját államukban, egészében mindig is másodrendű ál­lampolgárok voltak.” G. Geraszimov, az APN New York-i tudósítója csőlátókat az egyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján. A beszélgetés során a fe­lek figyelmet szenteltek an­nak a szerepnek js, ame­lyet a két ország legfelsőbb törvényhozó szerveinek kell betölteniük a Szovjetunió és az Egyesült Államok népei közötti kölcsönös megértál es jó szomszédi, baráti kaj^* csplatok fejlesztésében. Ugyancsak szerdán • Kremlben került sor a leg­felsőbb tanács küldöttsége es az amerikai szenátorok közötti tárgyalásokat záró megbeszélésére. Az előző két nap során a két delegáció a nemzetközi kérdések, széles körét tekin­tették át és eszmecserét folytattak a két ország kö­zötti kétoldalú kapcsolatok távlataival összefüggő kér­désekről. A szerdai megbe­szélésen a kulturális csere fejlesztéséről, a környezet- védelemről és más kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről volt szó. Szovjet részről a megbe­szélésekben Mihail Szusz- lov, az SZKP PB tagja, a KB titkára, és Borisz Pono- marjov, az SZKP KB titká­ra — mindketten a legfel­sőbb tanács kamarái kül­ügyi bizottságának elnökei —, valamint Vitalij Ruben és Alekszej Sityikov, a két kamara elnöke, továbbá parlamenti képviselők vettek részt. Szerdán este az amerikai szenátus küldöttségének tag­jai Leningrádba repültek. Hubert Humphrey szenátor szerdán délután Norvégiába utazott. Hugh Scott pedig ma reggel Moszkvából Var­sóba repül. Július 5-én a lengyel fővárosba érkeznek a szenátusi küldöttség addig Leningrádban időző tagjai is. Katonák a telefonvonalaknál A dolgozók védelmére és a lisszaboni telefonhálózat mű­ködésének teljes megbénítá­sával fenyegetődző ultrabalos sztrájkolok eltávolítására szerdán a kontinentális ope­ratív parancsnokság (COP- CON) alakulatai ellenőrzésük alá vonták a portugál fővá­ros telefonközpontjának léte­sítményeit. A kormány a fegyveres erők közbelépését kérte, te­kintettel a lisszaboni távbe­szélő-összeköttetésben kiala­kult zűrzavaros helyzetre, és a sztrájkolóknak arra a fe- nyegetődzésére, hogy 2—3 napon belül megbénítják az egész hálózat működését. Ez a főváros lakosainak és köz­hivatalainak ezreit sújtotta volna. A LEMP Politikai Bizott­ságának ülésén Piotr Jarosze- wicz a lengyel Miniszterta­nács elnöke beszámolt a KGST tanácsa Budapesten megtartott XXIX. ülésszaká­nak munkájáról. A-PB határozata megálla­pította, hogy az ülésszakon a tagországok, hosszú távú nép- gazdasági terveinek fokozott összehangolásáról, a sokolda­lú közös beruházásokról, az ipari szakosodásról és koope­rációról elfogadott program tovább bővíti a szocialista gazdasági integrációt. „Len­gyelország állást foglal a KGST-országok testvéri együttműködésének állandó gazdagítása mellett. Ezért te­vékenyen részt vesz a tanács budapesti ülésszaka határo­zatainak megvalósításában” — hangoztatta a PB. A LEMP Politikai Bizottsá­ga ülésén Edward Gierek, a párt KB első titkára beszá­molt június 23-i moszkvai lá­togatásáról és Leonyid Brezs- nyevvel, az SZKP főtitkárával folytatott megbeszéléseiről. Szojuz—Apolló közös űrkísérlet minden készen sill a startra V. Bajdasin, a TASZSZ tu­dósítója írja; Több mint 900 mérföldet tettek meg a szovjet és az amerikai űrhajósok a Szojuz —Apolló közös űrkisérlet elő­készítésének sikeres befejező edzése során —, jelentette be a Cape Canaverelen, a John Kennedy űrhajózási központ­ban a NASA képviselője. A június 29-én a houstoni repülésirányító központban és a Moszkva melletti Csil­lag-városban egyidejűleg megkezdett kísérletek során a szovjet és az amerikai űr­hajósok befejezték a Szojuz és az Apolló repülésének, összekapcsolásának és a kö­zös feladatoknak valamennyi részletre kiterjedő kipróbálá­sát. Mint a NASA képviselője hangsúlyozta, « személyzet tagjai bebizonyították, hogy kitűnően megértik egymást, s nehézségeik sincsenek. Az Apolló-űrhajó legénységének tagjai oroszul és a Szojuz le­génységéhez tartozók angolul beszéltek. A Szojuz és Apolló felbo­csátása előtti utolsó edzést mind az űrhajósok, mind pe­dig a szovjet és amerikai re­pülésirányító központi földi szolgálata sikerrel végezték el. Az amerikai asztronauták: Thomas Stafford, Donals Slayton és Vans Brand szer­dán Houstonból Cape-Cana- verelbe utaznak, hogy részt vegyenek a július 15-re ter­vezett felbocsátás előkészíté­sének utolsó „simító munká­latain”. Együtt utaznak ve­lük a tartalékcsapat tagjai is. Minden készen áll a start­ra — jelentette ki befejezésül NASA képviselőié. Lengyelország bővíti együttműködését a KGST- országokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents