Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
\ Jk megyei tanács vb napirendjén / Pstőfibányán » Sza km un kás-után pótlás felnőttoktatással* saját erőből Mint lapunk első oldalán Ifcözölt kommünikénkben már Belestük, a mpgyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi, keddi ülésén a számos napirend között megvitatta azt a tájékoztatót is, amely a felnőtt szakmunkásképzés Heves megyei helyzetéről adott képet a tanács végrehajtó bizottságának. Külön érdekessége volt e napirendnek, hogy önálló témaként első alkalommal szerepelt a megye egy ilyett jelentős fórumának vitájában, mintegy ezzel is hangsúlyozva: a téma aktualitása és fontossága helyet követelt a „nap alatt”. Az elmúlt évek során ugyanis az egyre csökkenő szakmunkástanulói létszám miatt a vállalatok mind nehezebben tudták biztosítani szakmunkás-utánpótlásukat. Ez a tény is sürgette, hogy a felnőtt dolgozók — és elsősorban saját dolgozóik — képzésével vagy átképzésével enyhítsenek az Utánpótlás gondjain. E gondok enyhítésére kidolgozott tervek, a szükséges propagandamunka, a politikai agitáció, á szervezés, a szakszervezetek és a megyei tanács művelődésügyi osztálya közös összefogását igényelte, s hogy ez az összefogás mennyire volt gyümölcsöző vagy sem, s ami ebből fakad, mennyiben vált eredményessé a felnőtt szakmunkás- képzés — nos, e téma került és mindezek miatt, a végrehajtó bizottság elé. A-beterjesztett jelentés, a vita, de az elrtiúlt évek tapasztalatai 5» azt bizonyították, hogy a legutóbbi három esztendőben, de különösen az idén, jelentősen megnövekedett 0 szakmunkás vizsgát tett felnőtt korúak száma; az utóbbi öt esztendőben majd két és fél ezerrel. Ezek között a legtöbben, több mint félezren a gépgyártás, a karbantartás területén szereztek szakmunkásvizsgát, majd a vendéglátóipar, a kereskedelem szakmunkásvizsgát tértjeinek sora következik, de igen nagy azoknak a száma is, akik például a műszeriparban, avagy éppen a kohászatban lettek szakmunkások az elmúlt évek folyamán. Nem véletlen, hogy ily jelentős eredményekről lehet beszámolni — bár e téren minden eredmény kevésnek tűnik —, hiszen az érintett vállalatok, felismerve az e lehetőségekben rejlő erőt, a területileg illetékes szakmunkásképző intézetek segítségével úgy szervezték meg a szakmunkásoktatást, hogy az esetek többségében még a tanfolyam költségeit is fedezték. A tanulóknak nemcsak tanulmányi szabadságot biztosítottak, de munkaidő-kedvezményt is. Igen csak ösztönzőnek bizonyult az is, hogy az eredményes vizsga után — a rendűségtől függően — nemcsak órabéremelést biztosítottak, de jutalmat is adtak, sőt a kiváló eredményt elérőket kieme Íí- munkakörbe is helyezték. Fentebb már gondolatjel közben jegyeztük meg, hogy a szakmunkásképzésben minden eredmény kevés. Kevés, egyrészt, mert évről évre mind nagyobb a népgazdaság szakmunkásigénye, másrészt, mert minden eredmény mögött rengeteg olyan erőfeszítés húzódik meg, amelynek jobb felhasználása gazdagabb, számottevőbb is lehetett volna. Ha: több azoknak a fizikai dolgozóknak a száma, akiknek megvan az általános iskolai végzettségük, amely nélkül nem lehet senki sem szakmunkás; ha jó néhány vállalat, amelj7 még mindig csak az iskolás kordákkal kívánja megoldáni szakembergárdája utánpótlását, felismerte volna a felnőttképzés hasznát; ha nem lennének annyira leterhelve a szakoktatók, a pedagógusok; s ha végül, de nem utoljára. szervezettebb, áttekinthetőbb és hatékonyabb lett volna egészében véve is Heves megyében a felnőttek szakmunkásképzése. A nehézségek, a sok „ha” ellenére, mégis azt kell megállapítani, hogy helyes, jól járható útra léptek a megye vállalatai, amikor szakemberutánpótlási gondjaikat lényegében saját erejükből, a felnőttoktatás mind jobban bevált eszközeivel kívánták és kívánják megoldani. Minden tanköteles végezze el az általános iskolát z Oktatási Minisztérium a lemorzsolódásokig a tanévvesztésekről Kis üzem — nagy feladatok Egy az üzem női munkásai közül: Herman Sándorné marós munka közben. * A bányák fokozatos megszüntetése után különböző üzemekben helyezték el az egykor föld alatt dolgozó 'munkásokat Petőfibanyán. , Gondoskodtak a volt bányásszák átképzéséről is. Ki a fű- irészüzemben, ki a vasas szakmában szerzett képesítést. Mások a VEGYÉPSZER 1968- ban Petőfibányára telepített gyáregységében helyezkedtek el. Őket azóta többen követték, ma már lányok és asz- szonyok is munkát találtak az üzemben, ahol főként lakatos- ipari termékeket,■ valamint acél épületszerkezeteket készítenek az országos kiemelt beruházásokhoz. Jobb oldali képünkön « Petőfi Sándor szocialista brigád tagjai az acélszerkezetek szegecselését végzik. (Fotó: Szabó Sándort A TANKÖTELEZETTSÉGI törvény értelmében, hazánkban a 16. életév betöltéséig, mindenki köteles valamilyen iskolaformában tanulni. Ez természetesen mindenekelőtt azt célozza, hogy az általános iskolát lehetőleg valamennyi tanköteles elvégezze nyolc — esetleg kilenc vagy tíz — esztendő alatt. A tankötelezettségi törvény, végrehajtásának legutóbbi tapasztalatait összegezték az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályán. A társadalom szempontjából nem közömbös, hogy az iskolát mennyi idő alatt végzik el. Vagyis, hogy a tanköteles korba érkezve, mindenki beíratkozik-e az első osztályba és közülük hányán jutnak el a legfelső osztály elvégzéséig nyolc tanév időtartama alatt. Ez a hatékonyság egyik lényeges mutatója. Bármilyen nagyok is az általános iskola eredményei, ma mégis élesen mutatkoznak még a meglevő hiányosságok. A 20 százaléknyi tanuló számára — akik nem végzik el tanévvesztés nélkül a nyolc osztályt, illetve nem szerzik meg az általános iskolai végzettséget — tulajdonképpen már a kulturális fölemelkedés első lépcsőfoka, kudarccal végződik. 1974—75-ben országos elemzést végeztek, egyebek között megállapították: tulajdonképpen már a tankötelesek beiskolázása körül sincs minden rendben. Az 1974—75-ös tanévben például a 6—13 éves gyermekek közül 19 055-en — 1,8 százalék — hiányoztak az általános iskolából, be sem iratkoztak. Arányuk a 6 éves korúakhál a legnagyobb. Tulajdonképpen' nyolc éves életkorra tekinthetjük teljesnek a beiskolázást. Ekkorra legkésőbb mindenki iskolás lesz. A nyolcadik életévet követőén, a különböző okokból bekövetkező további évvesztes — tanulmányi elégtelenség, sok mulasztás, fölmentés és ezt követően, az elmaradó osztályozó vizsga — már azzal jár, hogy a gyermek a tanKöteles koron belül nem tudja elvégezni az általános iatcS». qj-oü éytoí£i£mák A NYOLC ÉVFOLYAM tanéwesztés nélküli befejezése nagy eltéréseket mutat az ország különböző részein. Kedvező a budapesti helyzet. Általában jobb a nyolcadik osztályt tanéwesztés nélkül végzők aránya a városokban. Ugyanakkor egyes megyékben az országos átlagnál is nyomasztóbbak a gondok. Összességében a nyolc év alatt az általános iskolát el nem végzettek százalékos aránya azonban lassan csökken. Az 1966—67-es tanév első osztályosai közül az 1973— 74-es tanév végéig IS,7 százalék — 29 107 kisdiák — maradt le. A becslések szerint közülük mintegy 15 ezren végzik majd el az általános iskola nyolcadik évfolyamát 16 éves korultig. A többiek sajnos véglegesen lemorzsolódnak. A jövőben mindenekelőtt azt kell elérni, hogy valamennyi tankötelest beiskoláz-, zák. Ismeretes, hogy a tanköteles korba lépő gyermekek kötelező orvosi vizsgálatát minisztertanácsi utasítás írja elő. Indokolt esetben a tanköteles kisgyerek egyes tanév tartamára fölmenthető, ha az iskolába járás az egészségét veszélyezteti. A fölmentés nem a tankötelezettség teljesítése alól mentesít, hanem csupán az iskolába való mindennapi bejárástól. Nem menti fel a tankötelest a tanulástól, ami — a fölmentés ellenére — továbbra is kötelessége a 6—16 éves korú tanulóknak. Fontos, hogy a 14. életév betöltése után szociális okokra hivatkozva, csak nagyon körültekintően elvégzett vizsgálódás és mérlegelés után mentsék fel a tanköteleseket. Másrészt azonban, ha tényleges, rendkívüli indokok alapján fel kell menteni a 14. életévét betöltött tankötelest, akkor a munkáltatónak, az üzemnek, a szövetkezetnek is gondoskodnia kell arról, hogy a tanköteles korú dolgozójuk az általános iskolai tanulmányait befejezze. A FÖLMENTETT 14—16 éves, tanköteles fiatalok folyamatos tanulásához az .megoldás .* -dolgozók Elkészült ei posta hatvani járműtelepe általános iskolája. Az-elmúlt tanévben 3155 tizennégy-tizenöt esztendős fiatal tanult a dolgozók általános iskoláiban. Ezzel a lehetőséggel még abban a tanévben is élniük kell, amelyben a 16. életévüket betöltik — amennyiben addigra nem fejezik be az általános iskolai tanulmányokat. Nagyobb gond az, hogy a 14. életévüket betöltött, fölmentett tanulók, akik nem járnak a dolgozók általános iskolájába — mert nagyon sok településen ilyen nincs is — nem tesznek eleget vizsgakötelezettségüknek. Ezért szükséges, hogy az iskola, a szülők, a munkahelyek, a tanácsok és a különböző tömegszervezetek odahassanak, hogy a fölmentettek osztályozó vizsgájára sor kerüljön és ez lehetőleg eredményes legyen. (MTI) Mostanáig nem volt a postának autójavító telepe Heves megyében. A különböző járműveket, szállítóeszközöket távolabbi szervizállomásokra vitték meghibásodás esetén. Ez az állapot gyakran hátráltatta az intézmény tevékenységét, zavart okozott a küldemények továb- , bífásában. A gond nyomán az elmúlt esztendőben . jelentős beruházásra szánta magát a Miskolci Postaigazgatóság: közel ötmillió forintos költséggel korszerű javítóműhely építését rendelte meg hatvani telephellyel, s a kivitelezést az Építőipari Szövetkezetre bízta. A munkálatok kedden befejeződtek, így most már semmi akadálya, hogy a járműtelepet átvegye a postaigazgatóság. A kivitelező szövetkezet egyébként pontosan tartotta a határidőket, s meggyőződhettünk a Bercsényi út végén levő új telepen arról is, hogy minőség tekintetében sincs kivetni való a munkájukban. Az elkészült javítótelep legfontosabb része a mintegy 500 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok, amely köny- nyűíémszerkezetű vázra épült, s fűtése központilag történik. A nagy javítóhoz 80 munkás kényelmes elhelyezésére alkalmas szociális helyiségek, irodák kapcsolódnak és saját benzinkútja is van már az üzemnek,, földbe épített tartályokkal. Az építkezés irányítóinak tájékoztatójából megtudtuk, hogy Hatvan város legújabb létesítményét augusztus folyamán szerelteti fel a Miskolci Postaigazgatóság a javításokhoz, felújításokhoz szükséges gépekkel, műszerekkel. Amennyiben ennek során különösebb probléma nem adódik, szeptemberben megindulhat az üzemszerű termeles. A bérnövekedés új szabályozása A több point ötmillió aktív kereső túlnyomó része vállalati dolgozó, az ő keresetük — pontosabban; a vállalati bérfejlesztés mértéke és üteme — döntő mértékben függ a gazdálkodás eredményeitől, a nyereségből képződő részesedési alap növekedésétől. Volt már arra is példa, hogy7 a vállalati nyereség és részesedési alap nem nyújtott fedezetet a népgazdasági tervben elő- iránj’zott bérfejlesztésre, ezért került sor 1973-ban az iparban és az építőiparban központi bérintézkedésekre. Ebben az esztendőben ellenkező előjelű gondok keletkeztek: a bérként es részesedésként kiáramló vásárlóerő meghaladja a tervezett mértéket. Az idei népgazdasági terv azzal számolt, hogy a lakosság pénzbevételei 8—9 százalékkal emelkednek, s ez a fogyasztói árszínvonal növekedése közepette is biztosítja a reáljövedelem tervezett növekedését. Nos, az év első felében a -lakosság pénzbevétele nem 8, vagy7 9, hanem 10 százalékot jóval mégha- -adó- -«értékben- -a-eő u ben részé volt annak te. hogy a munkabérek es egyéb bérjellegű kifizetések növekedési üteme ugyancsak felgyorsult. Ahogy két esztendővel korábban indokolt volt a központi bérintézkedés a .bérfejlesztés és a reáljövedelem kívánatos mértékű növelése érdekében, most a vásárlóerő kiáramlásának pontosabb és szigorúbb szabályozását követeli a népgazdasági érdek. Aligha kell bővebben bizonyítani, hogy amikor a cserearány romlásából származó veszteség milliár- dokkal — több tízmi lliárd forint értékkel — csökkenti a belföldön fogyasztásra és felhalmozásra felhasználó a - tó javak ménnyisegét. a tervezettnél nagyobb vásárlóerő kiáramlása' és kereslete nem, találhat árukínálatra, következésképpen egyensúlyi zavarokat okoz. Hadd emlékeztessünk arra, hogy az elmúlt évben a fogyasztás és a felhalmozás szükségleteit csak igen tekintélyes mértékű külkereskAlel- mi passzívum — az export értékét jóval meghaladó im- -4»»—feni, s hogy7 az idei esztendő első harmadában már csaknem akkora külkereskedelmi passzívum jött létre, mint az elmúlt esztendő egészében. A bér formájában kiáramló többlet-vásárlóerő — akarva-akaratlanul — a magyar gazdaság exportteljesítményeit csökkenti, importját és passzívumát növeli. A bérnövekedés és a részesedési alap felhasználásának az év derekán életbelépő újbóli szabályozása a vásárlóerő kiáramlásának tervezett keretek közötti tartását szolgálja. A vállalatok ugyanis minden tekintetben igyekeznek felkészülni az új tervidőszakra, egyebek között számúkra kedvező, úgynevezett bázisbérszínvonala t kialakítani. Ewe a részesedési alap es a bérszabályozás eddigi rendszere lehetőséget is ad. Az új szabályozásnak az a lényege, hogy az 1975. évi bérnövekedést csak korlátok között — általában 6 százalékos mértékben — lehet átvinni a következő esztendőre, s ez a?, előírás a részesedési alap idei —áalfaasanálásat—ml. kcaJácsziK Lesznek vállalatok — épp a "nagy nyereséggel, részesedési alappal rendelkezők —. amelyek nem használhatják ki maradéktalanul a bérfejlesztés lehetőségeit, s így annak pénzügyi forrásait tartalékolni kényszerülnek. Másrészt az év végi részesedés, jutalmazás és premizálás összege ezután is növelhető. Mindebből kitűnik, hogy * “ az ú.i szabályozásnak, amely az eddigihez képest kétségkívül szigorítás, nem általában a bérnövekedés korlátozása. megakadályozása a szándéka és célja, eppen ellenkezőleg: a bérek és reálbérek — népgazdasági tervvel összhangban álló — növekedését kívánj-’ biztosítani. Ez azonban az év első feléhez viszonyítva1 a bérként és részesedésként kiáramló vásárlóerő növekedési ütemének mérséklését jelenti.-V. -IS7»- július. 22 „ sxerda