Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

Fönt jobb, mint lent? legalábbis televíziózni! Az ür-saj tóértekezlet és az asztronauták rendszeres „riportjai ' a világűrből lényegesen zokkenömentesebben és lé* nvegretörőbben zajlottak le, mint a Magyar Televízió földi irányítóközpontjának első és talán legfontosabb kapcsolása az űrrel és a két földi iránja főközponttal. A vakéi : a célla.1 önmagával. Egy- milliárd ember egj^séges akarata is segített az öt űrhajósnak.

A televízió mintegy fókuszálta ezt az akaratot. A

föld fölött számunkra, a

laikusok számára már a világ végtelenségének partjain túl, egységbe tömöritette az öt világrész különböző színű, fajú, felekezetű, nemű és

Ä tér

r ■ 1 wes idő csodája

meg új időzónát? Éjszaka, nappal, délelőtt délután, nekem a földön 24 órás nap, fenn az űrhajóban öt ember számára 90 perces? Mindazok ' a (fogalmak és berög* ződések, amelyék az embert, mint biológiai lényt is, meg mint filozófiát alkotó — néha csak gyártó — individuumot is eligazítják környezete valóságában, a térben és az

lÖdiakkal. Még rágondolni is rossz, mi történhetett volna odafent, ha nincs vonal se Houstonnal, se Bajkonurral, mint ahogyan a kezdetben nem volt lent Moszkvával és Washingtonnal; ha annyi szót kaphattak volna az újságírók és csak annjdt a szakemberek, mint nálunk Budapesten,' ahol sikerült elbeszélni és elrendelni az évszázad találkozását.

Természetes, hogy a lényeg: ott fent sikerüljön, s akkor az emberiség ama kis része, amely a Magyar Tele- "vízióban nézte az összekapcsolást, szóval, ez a kis része is megbocsát végső soron mindent és mindenkinek. És már csak a későbbi közvetítésekre emlékezik vissza, az „egyenesből” és a híradóból és a Hétből, s úgy emlékezik vissza, lám valóban a század e csodálatos találmánya tette lehetővé, hogy a század nagy. technikai és politikai eseménye százmilliók szeme előtt peregjen le.

politikai pártállású embereit. Szó sincs arról, hogy valamiféle ember- és térsadalorrt- feletti csodaszervvé változtassam a televízió technikáját, vagy hogy a technikát az ember fölé emeljem: de az emberi technika ím ilyen módon kitűnően szolgálja megteremtőjét

A televízió csodája? A tér és idő csodája? Egyszerre néztem az ezredmásodperc- re összehangolt műveletet a képernyőn, "az egész világgal. Ezred másodperc: idő.

De hiszen, amikor é n néztem, akkor délután öt óra volt Magyarországon és már hét óra Moszkvában, jó tíz órával kevesebb az Egyesült Államokban ' és .már másnap hajnal volt Japánban ... És voltaképpen hány óra volt valójában a két űrhajón? És mikor volt a „hány óra”, hisz szinte percenként repülték ót az új

Időben: egyszerre csak megváltoznak.

A televízió teszi majd érthetővé a hétköznapok számára a görbült tér fogalmát? Az einsteini relativitáselméletet? ,Az ember megteremtette az időgépet a televízióban és a televízióval: egyszerre láthatóan a jelent, sőt a föld nyugati feléhez képest az óra szerinti, az ő számukra még és a majd csak jövőt jelentő időt is. Meg a konzervált múltat is.

Az elmúlt hét legsikeresebb televíziós alkotása a Század űrrandevúja címet viselte. A koprodukciót rendezte á Szovjetunió és az Egyesült Államok. Főszereplők: öt asztronauta. Közreműködtek még: tízezrek.

Fényképezte: nagyon sok kamera. Zene: a világ szívdobogása.

Gyurkó Géza

Szabadtéri premierek Szegeden

Tömegjelenet a Bánk bán első felvonásából.

(Fotó: Enyedi Zoltánt

A marosi árhullám el- osendesedtével lecsillapodtak a kedélyek Szegeden is, ahol évről évre ezekben a napokban tetőzik a 'fesztiválláz. A hét végére felgyorsultak az események. Befejeződött a nemzetközi néptáncfesztivál, kiosztották a közönségdíjakat (a szegedi ÉDOSZ-nak, a Kalocsaiaknak, a HVDSZ Bihari együttesének és a plovdiviaknak), Szegedre érkeztek — kongresszusra — a fesztiválrendező városok világtanácsának szakemberei, megnyílt a nyári tárlat, az Otthon ’75 kiállítás — és ketős premierrel megkezdődtek az idei szabadtéri játékők is.

Ötöször került a dómszínpadra Erkel Bánk bánja, a korábbi évek nagy sikerű szereposztásával: Simándy

Józseffel, Komlóssy Erzsébettel, Moldován Stefániával. A vezénylő Pál Tamás az új szegedi zeneigazgató, a mű stílusára jellemző olaszos hatást, feszességei hangsúlyozta. A rendező Vámos László korábban Debrecenben, legutóbb a tévében rendezte Erkel remekművét. „Amit a képernyőn egy arc fejezhet ki, ugyanazt adja itt a látvány egésze — foglalta össze elképzeléseit, hozzátéve — á dóm jelenlétét vállaltuk, ehhez igazítva a i tömbszerű, mozgatható díszleteket, a Tisza-parti jelenetet pedig alig félszáz méterre a folyótól, a Tisza illúziójával fejezzük ki: fekete lepel alatt néma szereplők imitálják a hullámzást.” A másik premier, a néptáncfesztivál záróműsoraként, a különböző népek, nemzetek tavasz váró népszokásait gyűjtötte csokorba. A Májusjárás rendező

‘20.05 :

Zsolt Béla: Erzsébetváros

Színmű a Thália Színhál előadásában Kardos Lajos drogista a szakma megbecsült képviselője. Vallja, hogy a becsület a legfontosabb. Csakhogy ez nem

koreográfusa, Novák Ferervs úgy tervezte, hogy a nép. tánefesztiválra érkezett külföldi együttesek a korábbiaknál nagyobi) szerepet kapjanak a műsorban, a közös táncokon kívül önálló betétekkel. A színpadon felállított májusfa körül többszáz, népviseletbe öltözött táncos színes, gyors körtánca akár a népek barátsági, nak szimbóluma lehetne.

Ntkoiényl litván

olyan egyszerű. Egy tolva}- láai ügyben orgazdasággal

gyanúsítják, és bekísérik a rendőrségre. Távozásával az eddig elnyomott családtagok lázas gyorsasággal élnek az új lehetőségekkel. Kiadják a szobát Btcknek, aki Kardos Lánya, Liei körül sündörög. Lici dolgozni kezd egy irodában és Gyula — az ifjabb Kardos —, akit az apja kitiltott az üzletből és a lakásból, elkezdi intézni a család és a drogéria ügyelt Ám váratlanul hazaérkezik a családfő, és a két életforma összeütközik, nem fér meg ugyanazon erzsébetvárosi bérházban.

A főszerepekben: Ráday

Imrét, Horváth Terit, Mécs Károlyt, Drahota Andreát láthatjuk.

A német nyelv távolbalátónak nevezi a televíziót. Hogy mennyire találó e név, azt a magyar nyelvi gondolkodás nehezen dönti el, legfeljebb csak önmaga számára, de hogy az emberi szem végtelanbe nyúlt» „meghosszabbítását” jelenti, hogy legcsodálatosabb szervünk mindenhová betekintő képességét az egykori lehetetlen határán is túl növelte a „távolbalátó”, az aligha kétséges. Valóban távolba láttunk: egyszerre fel a magasba, kereken kétszázötven kilométerre, és ugyanakkor szó szerint a távolba is, tízezer kilométerekre.

Az emberek vizuálisak. Elképzelni sok mindent tudnak, de igazán megérteni inkább csak azt képesek, amit látnak is, láttak is. Most a televízió jóvoltából egy olyan technikai bravúr szemtanúi Hihettek, amely ugyanakkor nagy horderejű politikai tett is. Nemcsak azért és abban, hogy szovjet—amerikai kézfogás zajlott le az Elba felett negyedezer kilométerre, 30 évvel ama háborúvéget jelentő kézfogás után — ismét. Azért is természetesen. De gondoljunk'bele, hány százmillió tekintet fonódott össze, hány és hány százmillió ember izgult és szorított a sikerért, vált eggyé a képernyő előtt az űrhajósokkal, a szovjet és amerikai űrhajózási elképzelésekkel, a kivitelezőkkel és a tervezőkQNmwűi

w Ml», július 22« kedd 1

Szolnoki András:

A ssabócSha és a galamb

Mi történhet egy szabóval, különösképpen egy foltozószabóval, aki negyven éve ugyanazon alacsony asztalkánál fűzi be a tűt?

Ezt kérdeztem, amikor írni kezdtem. Aztán ráemlékeztem: hányszor kukkantottam be csorba ablakán, s láttam, amint Öltésről öltésre halad, nyakát zömök vállai közé hajtva, foszladozó Ingében, télen és nyáron, ge nélkül. Amíg tart, napvilágnál, onnan éjfélig égy pa- pírellenzős körténél. Mintha nem is azt a keshedt ruhát, hanem az idő végtelen szövetét varrta volna... S szabócska igen a szívemhez nőtt.

Valamikor bedolgozott, ami annyit tesz, hogy a legeslegúribb szabócég hízott a keze munkáján, de azt ne higgyük véletlenül, hogy Vendel valaha zúgolódott. Nem — sőt, inkább elégedett volt; ilyen fura természet. Megszűnt a híres cég? — Úgyis jó. Vendel maradt, aki volt; ült az asztalkánál, var- rogat, nem gondol a világ dolgaival.

Apró, . felsőiét műhelyében egy asszony, meg egy hímgalamb, fölötte: néhány szál deszka választotta emeleten a lakás. 4gy, pléhmosdó, asztalka, két szék. Nem sok, nem bizony, de hát neki megteszi; szenvedélye semmi; mintha nem is anya, hanem a hályogosszemű szerénység hozta volna a viláaiT'

Vendelről elég ennyi, hadd folytatom a galambbal. Még íiokkorában az ügyvéd vadászkutyája szájából csavarta ki, majd belerúgott a kutyába,' — talán először rúgott életében — és a vérző madarat' egy1 félig vasalt, puhameleg nadrágra tette, éppen a búgjára.

— Jaj, istenem, a nadrágl

A házmester nadrágja! —■

kiáltott a felesége, mivel az ijedt jószág alaposan megszentelte.

— Antul tártósabb — felelte Vendel. — Te meg a sebesülttel törődj! — és tovább vasalta az immár szént nadrágot. ■■

A galambot attól fogva a

felesége ápolta, törött lábát gyufaszálak közé cérnázta, szájába rágott pépekkel étette és fölnevelte. Értették _ is egymást fenemód, bólintás- ból, mozdulatból, miegyébből, még az ajtónyitásra is egyszerre billent a fejük, csak éppen hogy a galamb nem mondta: Jó napot! — meg:

Alászplgája! |—■, de olyan okosan hallgatott, mintha azt gondolta volna.

„Vendel a galambot „Te árva herceginek nevezte, soha másképp. Nyilván nemét kívánta jelezni, s az ellentétét fogolyvolta, s bóbitájából sejtett előkelő származása között — mégis, e különös keresztségre nincs teljes magyarázat. Fogadni lehet azonban, hogy századok óta ez volt a leghosszabb galambnév Budapesten, és ő mindig végigmondta, a felesége meg csak intett az ujja hegyével, vagy a szemével és a herceg értett belőle.

Hálás volt és olyan otthonos, hogy kijárt az utcára, felrepült a magas tetőkre társai közé, de estére visszajött, csőrével koppantott az ostroinemlékű apró, lécekbe szorított ablaküvegen, és nemsokára ott aludt az öre- ■ gedő házaspár ágya fejénél, megszokott helyén. Hasztalan eszkábáltak fészket, nem kellett neki, szétdúlta, folyvást a közelben lebzselt, és nézte az embert, le, s fel cikázó tűt, — ha befűzött, fél szemét ő is becsukta, — a vékony napsugárban szállingó porszemeket

— Tojó kéne, ügyi, Te árva herceg? — évődött vele Vendel. — Hát mért nem csalsz egyet ide magadnak? Megengedem. _

__

— Mifenét gondolsz róla? Kell is annak akármilyen.., — mondta az asszony tűnődve.

— Ma jd éppen téged bámul meg, képzeld, oszt elég neki... mint, mint már nekem. Tegnap is brúgott, forgott, hívogatta a párját.

— Még elcsalják tőlünk azok a korcsok... Inkább majd hozok neki magam... Olyan nemeset, mint ő — szólt megindultam de Vendel nem engedett: — Hagyd csak, hadd repkedjen, csattogjon, brúgasson ahol akar, amelyikkel akar.— Ne szólj be. le!...

— De igenis szólok, mert. t; Én neveltem föl, az enyém.

Milyen akaratos néha egy ilyen válltömésí Kitépte, aztán mondta:

— Ha gyereked vóna, mtart

ahogy nincs, ügyi, azt s*

hagynád?

Az asszony elesendeseArfA és a mellére vonta a bot ^

...” S Vendéi lisnuresut

rászorult a madárra. Az asz*? szony hosszú hónapokig nyo»4 gött a mennyezet fölött, a* orvos megnézte, de csak bő4 lógatott; a meddő /"méhiben támadt a baj. Nem sokáig riasztgatta, egyik hajnalon kinyúlt mellette; mint a vasalt öltöny, olyan sima, ránc- talan lett mindene. A galamb még a halottvivő hivatalos ember karjába is belecsíp- pentett, nyomába verdesett, az utcára kísérte szenvedélyes bánatában. Felrepült a tetőre, onnan a másik tetőre, ki a sarokig, még azon is túl, amerre a csukott kocsi fordult, végül eltűnt a forgatagban; és akkor este igen későn tért vissza a műhelybe. . (Folytatjuk