Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
. A fehérre meszelt, falusi porta udvara zsúfolásig tele látogatókkal. Ringó, selyem- szoknyás, libegő pántlikás 1 'v-ók színesítik az ajtó elé., 'oróeska teret, suttyó lig Ínynek lobogó ingben •1 . rd iái: a bort, fökötős rne- r /ecskék sürgölődnek-forognak a konyha körül, a kapu löJ. pár méterre pedig ránc' s mosolya. öregasszonyok csipkelődő csoportja üldögél. A ház mellett, a ház előtt, a szobában, a tornácon valami idegen nyelven hadaró, lármás társaság . Az IBUSZ 14U tagú hol land csoportját látja vendégül Milíófalva, valódi pa rasztlagziban. t A lakodalom régi szép hagyományait, szolgásait a hely béli öregek emlékeiből gyűjtögette össze a nemrég aln kuli népi együttes. A dalokat, a táncokat téli esteken tanulták., gyakorolták. A játék formálásában, alakításé ban részt vett szinte az egész falu. nemesocla hát. hogy most kíváncsi rá apraja, nagyja, vajon hogy tetszik életük, fölelevenített múltúik a külföldi vendégeknek. NEM NEHÉZ A KÖRTÁNC „Osatyáéna azért voltak olyan vének „Itt hozok sülteket, számtalan sok félét köszörülje mindenki élesre a késet Hogy el ne csorbíjja a tányérja szélét Sűrűn koccannak a poharak. emelkedik a hangulat, s átt is, ott is a hazai 1 agaikra terelődik a szó. — Nálunk már nincs ilyen A iíts PORCÁN "Mert arányló oorral, pecsenyével éltek Vegyék ki kezemből, igyanak rá jó bort Mert aki ezt issza, nagy Joga nő ettől.. Régi rigmussal noszogatják az evésre, i vasra a mesz- sziről érkezetteket. Megtelnek,' kiürülnek a pálinkás poharak is, körbejár a süteményestál. De csendet pisz- szeg a buzogányos, bokrétás vőfély; most kérik a menyasszonyt Az, előbb leány pajtásai koszorújától búcsúzik, aztán a legényekkel jár egy táncot, majd szüleinek mond istenhozzádot. Sűrűn kattognak a fényképezőgépek, zümmög a filmfelvevő, lesz mit mesélni, lesz mit mutatni az otthonmaradottaknak. A jányos háztól a fiús portáig vonul a násznép, s a két kapu között táncra kerekedik a vidám sokadalom. Roppják a kicsik is, járják az öregek is, s fényképezés ide, vagy oda be kell állni a hollandusoknak Is a nótázó körbe. Kettőt jobbra, kettőt balra: innen" is onnan.is hallatazik a kacagás: „Nem is olyan nehéz a csárdás.” Lassan eljár az idő, s-fehérrel * terített 'asztalokhoz, vacsorához invitálják a megéhezett vendégsereget a szi vélyes házigazdák. S mig i finom , főit húst, ízes káposz tát. sülteket' feltálalják, a vőfély s'irra meg'-'erseli az ét- kezet: (Foto: Perl Marion) nagy dinom-dánom — magyarázza Heten Lachnit a kedves mosolyú holland háziasszony. — Az esküvő utáni csendes vacsorára csak a legszűkebb rokonságot és egy-két jóbarátot hívnak meg az ünnepeltek. Hiányzik a nóták és a tánc is. — Az ám, a csárdás a legjobb az egészben — nevet közbe a még középiskolába járó, Ellen Siyperda, Groningen, akit ma már alaposan ■megforgattak a falubéli legények. — Olyan egyszerű a lépés, és mégis sokféleképpen lehet táncolni. És ez a közvetlenség is nagyon tetszik, meg a lányokon a m ■ hák... Félbeszakad a mondat, mert ismét rázendítenék a muzsikusok, kezdődik a menyasz- szonytánc. Ide-oda hullámzik a tömeg. Igyekszik, mindenki legalább egyszer derékon kapni a fürgelábú lánykát. Közben a kapu előtt máglya lobban, ez az est fénypontja a tflzugratás, párban is, egyedül is sokan próbálják. Aztán lassan kialszik a láng, elhamvad a para2S, irt dutasra készen tülkölnek a buszok. Szedelőzköáni kell. Nehezen megy a búcsúzás: ,, Ví szón t latasra” próbálkoznak többen a magyar szóval. Felberregnek az Ikaruszok, majd néhány perc múlva elcsendesedik a környék. Csak mnem-omnan hallatszik egy-egy öreges suttogás: jó mulatság volt, éppen, mint fiatalkoromban,.—. ♦ Németi- Zsuzsa Nyitott kapukat döngetünk. Olyan témán morgolódunk, amely már hosszú évek óta okqz fejtörést a megyeszékhely érintett hatóságainak. A számos variáció után most már eljutottunk oda, hogy a belvárosban szinte lehetetlen közlekedni — a közlekedés klasszikus értelmében. És nemcsak járművel, néhol még gyalog is... Nagyon sokan keresik fel Egert, s ennek csak örül az ember. Az egy másik kérdés, hogy az autós vendég kivergődve a városból, odahaza rábeszéli ismerőseit, hogy ha ide akarnak látogatni, jöjjenek inkább vonattal... Ezekben a napokban, hetekben szinte kétségbeejtő helyzet al alt ült ki a belvárost átszelő főútvonalon. A Széchenyi utcán, a Kossuth, a Bajcsy, a Zalár, a Markhot, a Knézich utcán, illetve a Rákóczi úton igen gyakran összezsúfolódnak, torlódnak a gépkocsik. Az átmenő forgalmat nehezíti az a tény is, hogy a parkolóhelyet hiába kereső turisták bolyongásra kényszerülnek, s egyelőre a város nevezetességeiről nem alakul ki bennük valami kellemes benyomás. És külön, baj — ez már nem az utak áteresztő képessége miatt van —, hogy a gyalogosok visszaélnek egyelőre meg privilegizált helyzetükkel: egyenkint sétálnák át elgondolkodva a zebrán, s ez a mai forgalomban azonnal látványos „dugót” teremt. Néha, .mint az egyik szombaton is történt, közbelép a közle- kedésrendészet. A Dobó téren, a Zalár és az Alkotmány utca kereszteződésénél rendőr irányította a gépjármű és a gyalogos forgalmat. Nem bizonyult rossz megoldásnak, mert szemmel láthatóan dinamikusabb, gyorsabb — és biztonságosabb is! — lett ezen a szakaszon a forgalom. Azonban csak végső soron, amikor már nagyon szorít a cipő, kissé elkésett közbelépés az ilyen. Nem beszélve arról, hogy akad több más útkereszteződés. ahol, a statisztika ismeretében (a nap melyik szakában, órájában a legnagyobb a forgalom) ugyancsak elkelne az irányítás. Ez a valóság. A forgalomirányító lámpa, az új útvonal felépítése azonban egyelőre — ha már nem ás ábránd. de még csak terv. Nem is olcsó mulatság lesz Csak azt nem értjük, hogy másutt, például Gyöngyösön miéit sikerült szinte teljesen megoldani? Miért van az. hogy a megyeszékhelyen a töprengés van túlsúlyban a tettek mellett? Visszatérő példa — nem egyszer szóvá tettük már — az Alkotmány utca „forgalma”. Igen, idézőjelbe kellett tennünk;. mert ott minden van, csak forgalom, nincs. Még a gyalogosok is inkább búj ócskát játszanak a délelőtti órákban az ide bezsúfolt hatalmas tehergépkocsik, kamionok között. Nemsokára talán. már e rakodó járművek alatt is... Csak halkan tesz- szük fel a kérdést: mint másutt is, nem lehetne az áruszállítást az üzletek számára a kora reggeli, vagy a hajnali órákban elvégezni? Aztán a közlekedési táblák. Mint a töprengés tárgyi bizonyítékai, igyekeznek rendet teremteni a zűrzavarban. Annak valóban örültünk, hogy a Trinitárius utcából a Felszabadulás térre már tilos balra kanyarodni. Ez korábban tényleg veszélyes manőver volt. Viszont a Foglár utcában, közei a buszmegállóba* vezető lépcsősorhoz, új tábla hirdeti: a Széchenyi utca fele .behajtani tilos! Igen ám, áraz utca torkolatánál a Széchenyi utca fele meg ott egy ..Stop” tábla, alatta a kötelező haladási irányt jelző nyíllá.. Sőt, hogy végleg ne lenes- sen eligazodni, az egyirányú forgalmat jelző tábla „visz- szafelé mutat, a 1 \>glar utca a Bródy Sándor utcával ősz- szekötő sikátor felé.. . De a gépjárművezetők ennél sokkal több példát tudnának még felsorolni, melyek mindegyike sürgeti a végleges é» , a jó intézkedést. Igen, az illetékesek tisztában vannak azzal, hogy tarthatatlan állapot. Nem véletlen például, hogy az ország- gyűlési képviselők Heves megyei csoportja a legközelebbi ülésén ezt a témát veszi bonc kés alá. A megoldásig azonban még sokat kell vámunk. Addig azonban néhány, szinte egyszerűnek látszó intézkedést kellene tenni. Például a forgalom rendőri irányításával rendszeresebben élhetnénk, s az sem artana. ha az útburkolati jeleket nem világos nappal, csúcsforgalom idején festenék fel az úttestre hanem esetleg hajnalban Nem. is olyan rossz ötlet N (hátai) 17.45: Látogatás dr. Tálasi István professzornál Tálasi professzorhoz, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem tanszékvezetőjéhez a néprajz tudományok doktorához látogat a tévé. Ahhoz a Talárt Istvánhoz, aki a néprajz nem látványos területével, a paraszti. gazdálkodás eszközei - vei foglalkozik. Az anyagi kultúra, a mezőgazdaság, a Lakóház, az állattaj-tás, a paraszti munkák eszközei elevenednek. meg szavai nyomán. Kis- és Nagykunság paraszti, gazdálkodása a kutatási területe. Megismerkedünk m professzor életutjával — aki kezdetben turkológusnak készült, de Szegeden már néprajzot tanult, s Hódmezővásárhelyen tan árkod ott. Élt Becsben, majd a pesti egyetemre került. Megszólal a filmben felesege, aki szántén néprajzosként kezdte pályáját, de nyelvi melodikus lett. Ő mondja el, hogy es mit kutat a néprajza». A tanár-cfiöfc viszonyról szólnak végül a professzor megszívlelendő szavai. HEGEDŰS GÉZAr. VihorláH rejtelmes kalandja Valló Bonifác újabb történeteiből ISI'*. július vasarugp — Meguntam a sajat életemet — magyarázta. — Világéletemben szerettem vol/ na, hogy grófnő legyen a feleségem. El is értem, és kiderült, hogy a grófnő-íeleseg kicsinyes és házsártos. A fiamat egyéb sem érdekli, mint a kártya meg a lóverseny; a lányom elmegy egy rodoszi tenoristával, de azóta már azt is otthagyta és táncosnő lett egy török mulatóhelyen. Egyszerre csak észrevettem, hogy nincs kedvem a magánéletemhez. Már a XVIII. század dallamkin- cse sem érdekelt. Egy napon azt mondtam, hogy csónakázni megyek a tóra, de ehelyett fogtam magamat, titokban hazajöttem, egyenest Fertődre, hogy az Ester- ltázy-kastély közelében Haydn korában élhessek. Tudod, Fertőd itt van, alig húsz kilométernyire, az a kastély maga a kőbe formált Havdn-szimfónia. — Ott sétálgattam tehát a színhelyen, beosontam az üres termekbe, ahol éppen nem voltak nézelődők. És egyszerre szembejött velem egy magas, sovány ember, mintha maga Haydn lett volna. Fehér parókát viselt, bécsi rokokó formájú volt a ruhája. Németül szólított ■meg es jmíasok*:,. hggjt- ha.» XVIII. században akarok élni, akkor jöjjek el Sopronba, ebbe a házba, ahol most állunk, vegyese ki szobát az udvar legvégén levő lakásban, és este, ha már mindenki lefeküdt, toljam el'a szekrényt, mögötte a falon találok egy gombot, nyomjam meg, ég kinyílik a rejtekajtó, amely a XVIII. század Esterházyak életébe vezet. Szívesen fognak látni, mivel az ő zenéjükkel foglalkozom. Ha érdekéi, téged is odavezetlek. . Persze, hogy nagyon is érdekelt. Be is léptünk a ház kapuján. Ekkorra már beesteledett. Lambert végigvezetett; a hosszú udvaron. A legvégén benyitottunk egy kis lakásba. Az első szobában üllpk a főbérlők. Lambert odaköszönt, nekik, mondván, hogy régi barátjával találkozott. En is köszöntem, a bentiek visszaköszöntek, mi pedig beléptünk a következő szobába. Olyan bútorai voltak, hogy bárki megállapíthatta, a múlt század elején rendezték be. Lambert ( lámpát gyújtott, azután bezárta az ajtót és a szekrényhez lépett. — Gyere, segíts — mondotta —, jó nehéz darab. Eltoltuk. Mögötte a falon ott volt a gomb. Lambert megBaaaste» -mtns azonnal felnyílt egy addig láthatatlan kis ajtó. Távolból, az ajtóból nagyon halkan Haydn Üst- dob-szimfóni- ájának második tétele hangzott. Erre nekem úgy elkezdett dobolni a szívem, hogy azt hittem, kiszakítja a mellemet. Valami olyan titok határa» voltam, amelyről fogalma sincs a tudományunknak. Lambert; rám nézett és ezt mondta: — Ha velem jössz, kiléptél az életből. Szó sincs róla, sétálni mindig kijöhetsz a soproni utcára, e az életed attól fogva a lezárt múltban telik. Ha úgy érzed, nem akarod élni a saját életedet, akkor gyere velem. Élheted Esterházyék kétszázötven év előtti előkelő életét, elegáns művészet körében telnek majd éveld, még szép asz- ezoayiakat' •zAügaafrafsr -sane* tőkül. De többé nem lesz közöd a jelenhez. Legföljebb sétálni jöhetsz ki a mostani Sopronba. Jössz velem? Nagyon kíváncsi voltam, nagyon mentem volna vele. De hót én mégsem akarom itthagyni a. magam korát. Tudod, meseltem, nekem menyasszonyom is van, gyönyörű fekete afgán lány, talán mégis a feleségem lesz. És én ezt a munkát is szeretem, amit csinálok. Nekem azokat az író-olvasó találkozókat is meg kell szerveznem. Szép kaland kirándulni a múltakba, de nem lehet elmúlt korszakokban élni. — Köszönöm', 'Lambert:, dottam neki —s de mégsem megyek veled. — Nagyon irigyellek — mondotta ő. — Bár engemet is ennyire kötne a saját életem. De nekem jobb a rej- tekajtón túl. — Ezzel belepett. És mögötte becsapódott az ajtó. A Haydn-zene abban a pillanatban ei is hallgatott. Én pedig visszafordítottam a kulcsot a zárban. Kiléptem az első szobába. Köszöntem az ott ülőknek, ők visz- szaköszöntek. Mentem ki a soproni estébe. Mentem a szállodába, ahol szobám volt. Azóta sem tudom, nem mulasztottam-e el az élet legna- gyobbik kalandját, amikor nem léptem be Lambert Sebestyénnel azon az ajtón, amely a XVIII. századba vezet. Ezzel Vihorláti be is fejezte. Felhajtotta a rumos fekete legvégét. Én pedig azt mondtam neki: — Mégiscsak azt hiszeni. hogy leoltó veszett ei ben ned. — Ha igazán költő vagyok, akkor Lambert Sebestyénnel beléptem volna azon a rej- tekajtón. De en sohasem riadtam vissza sem a csempészéstől, sem a valutaüzérkedéstől, és ha az volt előnyös, akkor hasznos, sőt, közhasznú tevékenységet is folytattam, — a rejtekajtók- tól azonban megriadok. Nem feszegetem a titkokat, mert félek tőlük. Ezért hiheted el mindazt a történetet, amit eleiem -kalandjairól mos elek. ................. 1 « M ost kérik a menyasszonyt IBUSZ-Ukocíalom Mikófalván Forgalom? i\cm. „Forgalom”... Töprengés arról, hogy meddig töprengünk meg
