Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
Érdek és íársedaloitfiiolíHka a szocializmusban Heve« ^^veiek a kollár nemzeti kiálláson n Országszerte nagy az érdeklődés a bolgár nemzeti kiá llltás iránt. Eddig több tízeit9 ren tekintették meg a testvéri szocialista ország harmincéves fejlődését reprezentáló bemutatót a fővárosban. Heves megye ipari üzemeiből, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezeteiből is sokan voltak kíváncsiak a bolgár népgazdaság eredményeire. Legközelebb hétfőn indul újabb csoport Egerből Ezúttal a MÉSZÖV dolgozói tekintik meg a reprezentatív kiállítást. Képünk a bolgár üvegipari pavilonban készült. (MTI foto: Bara István) Két óra demokrácia HOSSZÚ IDŐN AT élt valamennyiünkben az a hit, hogy a szocializmus automatikusan megoldja az egyéni, a közösségi és az össztársadalmi érdekek egyeztetését. Hosszú időn át hittük, hogy az egyéni megélhetés és érvényesülés széles körű lehetőségeinek biztosítása összhangba hozza az egyének és csoportjaik érdekeit. Kiderült azonban, hogy a lehetőségek széles körű kiterjesztése és egyenlősítése nem vezet automatikusan az érdekek harmóniájához, illetve az össztársadalmi érdek egyértelmű érvényesüléséhez. Miért? A válasz — látszólag — nagyon egyszerű. Nem élünk egyformán ugyanazokkal a lehetőségekkel. Pontosabban: nem tudunk azonos módon hozzáférni azokhoz a javakhoz, és csatornákhoz, amelyek szükségleteinket kielégítik, érdekeinket közvetítik. A szocializmus — a mar- te -mus klasszikusainak megfogalmazásait szem előtt tartva — két ponton tér el döntó módón a ,kapitalizmu|tól. Egyfelől ott, amikor megszünteti a termelési eszközök magántulajdonát, s ezzel a magánelsajátítás — a kizsákmányolás — minden lehetőségét. De nem feledkezhetünk meg a második szempontról sem. A kapitalizmusban elsői sorban azokat a termelési igazatokat fejlesztik, amelyek gazdaságosak, számukra gazdaságilag racionálisnak bizonyulnak, magyarul: biztosítják a tőkésnek a profitot. Másszóval ez azt jelenti, hogy a társadalmi érdekeknek és szükségleteknek a termelés szférájának nincs hatékony jelenlétük és kényszerítő erejük. A társadalmi szükségleteket a tőkés légii hjebb közvetett úton — a piac kereslet-kínálat arányaiból tájékozódva — veszi tudomásul. Ismételjük: azt, hogy a tő- k is mit állít elő — cipőt, vagy ágyúcsövet, vajat, vagy 1'- ősz csillagos konyakot —, é jijén a rendszerben alapve- 1 jen az értékesítés lehetőségei, azaz a gazdasági racionalitás határozza meg. A társadalmi racionalitás,— azaz a társadalmilag létező szükségletek és érdekek sokfélesége — ebben az értelemben háttérbe szorul. Ennek csöppet sem mond ellent a legújabb kori tőkés fejlődésnek az a sajátossága, hogy képesSaját gazdasági munkánk . fogyatékosságaiért nem tehetjük felelősség a nemzetközi gazdasági életet. Erőteljesebben vetődik fel a kér-N dés: vajon megfelelően hasznosítjuk-« népgazdaságunk belső lehetőségeit? Kellően számot vetünk-e fejlődésünk intenzív időszakának követelményeivel? Nem új feladatok ezek, tartalékaink jobb hasznosítása, a hatékonyabb gazdasági munka már a X. kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott. Értünk is el eredményeket, de a követelmények most az eddiginél is sokkal parancsolóbbak. (Az MSZMP XI. kong részszítsanak beszámolójából.) ■ ■ m ■ i r Mimkakicr jfc az idő; j amelyet a dolgozó szolgálat- ban, munkahelyén munkával I tölt, a munkára fordít. { Munkabér: A társadalom 1 által termelt javaknak az a I része, amely a dolgozóknak ! végzett munkájuk mennyisége és minősége arányában közvetlen személyi felhasz- [ nálásra jut. Munkafegyelem'. Az a fegyelem, amely a munka jó elvégzésén, a munkaidő pontos megtartásán és helyes felhasználásán alapszik. (A Magyar Nyelv Értelmező Szótárából.) ■ ■ ■ B Világszínvonalon lógunk. Ha nem hiszi, bebizonyítom! A műszakokból márciusban, áprilisban és májusban az alábbi Időt töltötték távol különböző magánügyek in- Étaése címén a dolgozók: ke- ewfcedelmi osztály 27 óra, nek bizonyult a társadalmi szükségletek, közelebbről a fogyasztói ízlés és magatartás befolyásolására, idegen szóval: manipulálására. Bizonyos ízlés- és szükségletminták tömegméretű elfogadtatása a hatékony propaganda, a raffinált — egyebek mellett lélektani — eszközök igénybevétele, továbbmenve: a piackutatás révén csak megerősíti azt a tényt, hogy a tőkés továbbra is azt adja el, amit akar: azaz ami gazdaságilag racionális, ami profitot biztosít. A társadalomkutatás idevágó jelzői: az „értelmetlen”, a „túlzó”, a „hivalkodó” fogyasztás kifejezések mind ugyanarra a tényre utalnak — az irracionális szükségletek kialakítására és mesterséges életben tartására. Nehéz ugyanis belátni, mennyiben racionális — mint szükségletkielégítés — évenként kicserélni a gépkocsit, vagy hogy mennyiben racionális szükségletkielégítést szolgál az a kolosszális méretű szórakoztató irodalom, amelynek szoros összefüggése, pl. a bűnözéssel jól ismert. Térjünk mármost vissza fentebbi kérdésfelvetésünkhöz. Szemben a mondottakkal, a szocializmus az a társadalom, ahol nem csak azokat a termelési ágazatokat fejlesztik, amelyek nyereséget hoznak, hanem azokat is, amelyek a dolgozók társadalmi szükségletei alapján fontosnak és racionálisnak ítélhetők. A szocializmus lényege, hogy a profitra orientált gazdaság kizárólagosságát megszünteti, és azt részben a valóságos racionális szükségletek szerint alakítja át. Más. síóval megteremti annak lehetőségét, hogy a dolgozók különfé érdekképviseleti fórumaik útján, saját fontosnak és racionálisnak ítélt szükségleteik alapján tudatosan beleszóljanak a társadalmi termelés központi, közép- és egyéb szintű megtervezésébe. E szempont a szocializmus égik kritériumának tekinthető, Érvényesítésekor azonban legalább két problémával kellett — és kell — szembenéznünk. JÓL ISMERT egyfelől az, hogy a társadalmi érdekek és szükségletek alakulásában előre nem látható, ki nem számítható tényezők óriási tömege „belejátszik”. Lehet itt beszélni a gazdasági élet változásairól, a technikai fejlődésről, a külkapcsolatok alaszerszámüzem 140 óra, szállítási osztály 77 óra, munkaügyi osztály 43 óra, tmk 152 óra, műszaki osztály 66 óra, belső ellenőrzés 13 óra, munkásellátás 41 óra, üzemfenntartás 40 óra, igazgatás 28 óra, a többi termelőüzem 220 óra. Ez. akárhogyan is számolom, 847 óra. Ha ezt átszámoljuk éves átlagra, kiderül: több mint 600 nyolcórás műszak a veszteség. Hangsúlyozni szeretném: az ügyintézőknek a I művezetők, a főművezetők és az osztályvezetők írják alá a kilépésre jogosító cédulákat. De tudja mi lenne az igazi? Ha valaki arra adna Utasítást, hogy a rossz szervezés, az anyaghiány, meg a tengernyi értekezlet miatt kárba ment munkaidőt össszeírjuk. En már javasoltam. Legutóbb Is azt válaszolták: azt ne higgyem már magamról, hogy ezzel feltaláltam a meleg vizet.., (Egy üzemrendész naplójából.) Ha meleg vizet nem is a szaktárs találta fel, az igazságával vitatkozni sem lehet. Magám is főművezető vagyok és bizony nap mini- nap aláírok 80—100 kilépésre jogosító cédulát. Tudom, hogy ez megalkuvás, de hát ez van. Beidegződött szokásokon nagyon nehéz változtatni. Annak is, aki kéri, meg ai^nak is, aki teljesíti. kulásáról, a világ- és belpolitikai események hatásairól. E tények ugyanis amellett szólnak, hogy — a széles értelemben vett — fogyasztói érdekeknek, s éppígy a társadalmi termelőegységek tevékenységének mindenre kiterjedő és mindent átfogó központi megtervezése és szabályozása kivitelezhetetlen valami. Ezért szükséges a piaci kategóriák némelyikének fel- használása a szocializmusban, ez — is — magyarázza a vállalati önállóság viszonylagos növelését, a központi mutatók csökkentését, stb. Ez a szükségszerűség azonban — más oldalról — elválaszthatatlan a dolgozók, a termelői kollektívák érdek- képviseleti fórumainak, beleszólási lehetőségeinek kialakításáról. Ami azonban mindaddig csak általánosság marad, amíg nem látjuk be, hogy társadalmunk termelői kollektívái i a termelés más és más pontján elhelyezkedve más és más szempont — érdek! — alapján vitathatják a megtermelt javak előállításának és elosztásának konkrét módozatait. Erről beszéltünk írásunk elején, arra utalva, hogy más és más társadalmi csoportok eltérő módon férnek hozzá azokhoz az intézményekhez, ahol társadalompolitikai intézkedéseket hoznak, ahol döntenek. Döntenek az iskoláztatásról és a pályaválasztásról, a szabad idő eltöltésének, avagy a lakások elosztásának konkrét formáiról. Jól tudjuk, hogy ezeken a területeken is összeütközhet egymással a gazdasági racionalitás és a társadalmi hasznosság, a társadalmi érdek szempontja. A TÁRSADALMI ÉRDEKEK figyelembe vétele azonban megvalósíthatatlan az érdekképviseletek , különféle, a „visszacsatolást” szolgáló szférái nélkül. A tudatos, aktív társadalompolitika és az érdekkifejező funkciót teljesítő intézmények létezése elválaszthatatlan egymástól. Amennyiben sikerül a társadalmi i^oportok szükségleteit társadalompolitikailag közvetíteni és kifejezni, úgy és csakis ezen az úton a dolgozók számára tapasztalható- vá, kézzelfoghatóvá lesz, hogy egyéni érdekeik összefüggenek a társadalom egészének érdekeivel. Igaz, hogy a munkából távol töltött egy-két órát levonhatnánk az illető béréből. de ez meg újabb adminisztrációt, papírmunkát igényelne. Esküszöm magának, hogy a munkaidőm fele így is a különböző kérések, panaszok, ügyek intézésére megy el. 280 beosztottam van, nincs nap, amikor 10— 15-en ne állítanánakmeg. ne kérnének valamit. Közben természetesen egyiken 1 sem termelünk! A munkaidőbe sok minden belefér nálunk. Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy ha a dolgozónak baja, gondja van, az meglátszik a munkáján is. Nehéz tehát feloldani az ellentmondást. De ha akarnánk, biztosan sikerülne. Abban is egyetértek a „meleg vizes” kollégával, hogy sok, nagyon sok idő megy el a különböző értekezletekre, tanácskozásokra is. A munkaidő utáni megbeszélések lassan kimennek a divatból. Ennek is több oka van. Tíz évvel ezelőtt azt mondtuk a fakaruszok vezetőinek, hogy egy órával későbben indulnak, vagyis, visszatartottuk a dolgozókat. Ma már a műszak végén ugyanezek az emberek felpattannak a motorkerékpárjukra, vagy beleülnek az autójukba, és a viszontlátásra! Ez is tény. De mondhatok másfajta példát is: mit csinálhat egy főművezető, ha a part-, a KISZ-, vagy a szakszervezeti irodából azt kérik tóle, hogy enAnnvi különbözteti meg a „frontokat” egymástól, hogy az egyik oldalon csak egy sor asztal van, a másikon pedig öt-hat is. Az üdítőita- íos üvegek mindkét táborbelieknek egyformán dukálnak. A kihívás megtörtént már a szervezésnél. Ankét fiatal szakemberek, pályakezdő mérnökök, közgazdászok és a vállalat vezetői között. Vita lesz, gyertek el, mondjátok el, mit hogyan éreztek itt a munkahelyen, igyekszünk válaszolni a kérdésekre. Amire pedig nem tudunk választ adni, azt kivizsgáljuk. Alaposan, mert így korrekt. „. — Nagyon sok ember dolgozik már nálunk, messze egymástól, s ha a háromezer közé valahová odakerül egy fiatal szakember, úgy elkallódhat egy nem neki való munkahelyen, hogy észre sem veszi senki. Addig mondják el véleményüket, amíg van gedjen el T5—20 dolgozót erre, vagy arra az eseményre. Mindössze egyszer vitatkoztam, de a dolgozók akkor is elmentek ... (Egy főművezető vallomása.) B B B B A fejlett kapitalista országokban évtizedek óta tudományos pontossággal mérik a dolgozók teljesítményét. Nálunk, sajnos, még azt sem döntöttük el, hogy melyik módszer lehetne a leghatékonyabb, a legmegbízhatóbb. A napokban olvastam az egyik külföldi gazdásági szaklapban, hogy a VOLVO-cég igazgatói tanácsa kiterjesztette a teljesítmények mérését az alkalmazottakra, a menedzserekre és az igazgatókra is. Nem sorolom tovább a példákat, mert máris hallom a megjegyzést: ez is inkább dolgozna, mint a kapitalistákon csodálkozna. Sohasem szerettem csodálkozni, de abban is biztos vagyok, hogy az idő nemcsak a tőkéseknek, hanem nekünk is pénz. Sőt: amíg a kapitalista országokban a munkaidő hatékony kihasználása csak egy vagy több tőkés csoport érdeke, nálunk min,dez a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, vagyis, egész társadalmunk érdeke, mindnyájunk gazdagodását, boldogulását jelenti. Sajnos, mégis rosszul gazdálkodunk kedvük elmondani, s erre adunk lehetőséget egy ilyen ankétem. — volt az igazgató véleménye.. Elfogódott kezdés, aztán mind bátrabb hangok, egyre több ötlet, javaslat, s egyre több hiányosság, ami napvilágra kerül. Hármasával gyűjtik a kérdéseket, s osztják meg a válaszokat egymás között, munkakor szerint a vezetők. — Tudjuk, baj van az alkatrész-ellátással, de a vidéki telepen, ha lerobban egy rakodógép, nagy bajba kerülünk a hosszú ideig tartó várakozás miatt. Ne kelljen a rendelésre várnunk; megtudtuk, hogy van itt a központi telepen egy kiselejtezett, gép, hadd szereljük ki abból ami kell. — Évek óta egyre több munkát végez a vállalási irodánk, egyre tqbb bevételt hoz. s mintha nem is tudnának rólunk a vállalatnál. A létszám bővítésére nincs az idővel. Millió és egy példával lehet bizonyítani. A munkafegyelem általános karbantartásán kívül, egy fogalmat és egy szemléletet kellene mielőbb egységesen értelmezni, illetve egységesen megvalósítani A fogalom; a munkaidő, amely nem azonos a munkaviszony - nval, a bentiéttel. A szemlélet : a normát és az ösztönzést ne a közepes szorgalmúak teljesítményéhez igazítsuk, hanem a jókéhoz, a jobbakéhoz. Akkor nem a tehetségesek, a szorgalmasak szürkülnek hozzá a többiekhez — ahogyan ez napjainkban történik —, hanem a gyengébbek hajtanak majd presztízsből és természetesen anyagi érdekből is a tőlük jobban dolgozó és jobban is keresők után. Értve mindezt a munkásokon kívül a közgazdászokra, az igazgatókra, az alsóbb, a felsőbb szintű vezetőkre egyaránt. (Egy közgazdász véleménye.) B B B B A megye iparában a munkaidő 20—25 százaléka megy veszendőbe. Konkrét gazdasági és politikai munkára van szükség ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a munkanapon belüli veszteség és az egész napos hiányzás. A gazdasági vezetők tegyenek konkrét és hatékony intézkedéseket a szervezetlenség megszüntetésére, a munkaidő kihasználására. (Az MSZMP Heves megyei Bizottságának jelentéséből.) B B fl B Minden negyedik munkás fölösleges lenne? Koós József i. mód, bárhová fordulok, s e bérfejlesztés is ugyancsak elmaradt a többiekétől. Kipirult arcok, a légkör kezd felmelegedni, s az idő — észre sem vesszük — repül. A két óra, amit a vitával eltölteni lehet, igen gyorsan lejár. Ezeknél a fiataloknál sikerült kiugratni a nyu- lat a bokorból. Tűzbe jöttek, vitatkoznak, veszekszenek, s ami csak gond, probléma előfordult velük, az most mind előjön. Ugyanakkor hálásak is azért, hogy mindezt elmondhatják. Többüktől hallani, nem is a témához tartozó intézkedésekért, hogy „köszönjük”, pedighát az az intézkedés éppenséggel ter- mészetef; valakinek kötelessége volt. A demokrácia igazi fóruma lett ez az említett ankét — helyszíne a Volán 4. számú Vállalat, időpontja július első napjainak egyike — mert lehetőséget adott ezeknek a fiataloknak a szó legszorosabb értelmében gyakorolni a demokráciát. Mert a legszembetűnőbb a megnyilatkozás őszinte igénye mellett azért itt is a félszegség, a félénkség volt. Könnyen zavarba jönnek, akár az „elnökségi” asztal felől jövő szem- hunyorítástól, akár attól, ha valaki közbeszól, amíg be-^ szélnek. „Hátha nem mond-> tam jól valamit, hátha most butaságot beszélek, s az egész ötletem nem ér sem- mit...” nyelvbénító, csüg- gesztő, asztal mögé bújtató érzés. A demokrácia legnagyobb ellensége. Mert lépéselőnyt ad a megkülönböztetettnek, aki diktálhat, akivel nem vitatkoznak az ilyen könnyen zavarba jövő, szólni félő emberek. Az idősebbekben már mélyen ülő, régi, alapos indokok fejlesztettek ki hasonló magatartást, s ezt az élettel egy-két éve ismerkedőknek nem , szabad megszokniuk. Gyakorolni kell a véleményalkotást, lehetőséget kell teremteni Igazi, őszinte hangú összejövetelekre, amilyen ez az említett Volán-ankét is volt. Mert sokat csorbul a mondanivaló tartalma, éle akkor, ha annak előadója azzal küszködik, hogyan mondja el. Pedig van mit mondaniuk ezeknek az „innenső” oldalon ülőknek. S úgy volna jó, ha az említett jó példa gyakorivá válna a vállalatoknál, még ha oly kellemetlenek is lehetnek a kérdések, ame lyekre válaszolni kell. Hekeli Sándor jüÉ&mO 1975. július 20„ vasánuu) Papp Zsolt Variációk egy témára i Minden negyedik munkás felesleges lenne?
