Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

Árvízveszély után T ál vagyunk a veszé­lyen. Az országban ' «Mindenütt apadnak a folyók, nem fenyegeti már földjein­ket, falvainkat városainkat. Legalábbis közvetlenül nem. Több hetes kemény küzde- Üemben lettünk úrrá az ele­mek szeszélyén, a nagy erejű, hömpölygő áradaton. Egyszer­re nyolc folyónkon kellett vé­dekeznünk. Az alázúduló víz­tömeg csak alig valamivel Volt kevesebb, mint az 1965- Bs és az 1970-es emlékezetes árvíz idején: a vízmércék a legtöbb helyen az eddigi ma­ximumok körüli szintet mu­tatták, a Maroson pedig an­nál is többet. Öt esztendeje 45 község ke­rült a víz alá, a gátakat át­törő. átlépő ár tízezreket űzött él otthonukból. Több milliárd forintunkat mosták el a féke­vesztett folyók. Még nem tudhatjuk, hogy mennyit vett ki a zsebünkből ez a mostani árhullám. Való­színűleg nem keveset. De az már bizonyos, hogy összeha­sonlíthatatlanul kevesebbet, mint a korábbiak. Pedig ak­kor, 1965-ben és 1970-ben tíz­ezrek segítettek a mentés, a védekezés munkálataiban. Most a legnagyobb veszély óráiban, is csak 5900 emberre Víz, víz tiszta víz Egy nyugdíjas bácsi így panaszkodott: évek óta reu­mával jár orvosi kezelésre, de meggyógyulásához nem biztosítanak minden felté­telt. Nevezetesen a gyógy­fürdőben való fürdés lehe­tőségét. Az ugyanis a hely­zet, hogy az SZTK-tól kap ugyan fürdőjegyeket, de ez­zel csak az egri tisztasági fürdőbe mehet Ott viszont nincs gyógymedence, csak a kád, a rendes vezetékes víz­zel, amiért pedig teljesség­gel fölösleges oda menni, hi­szen ilyen „gyógyvíz” — úgymond — otthon is akad. A bácsi panaszára dr. Sza­bó Ferenc megyei főorvostól és dr. Agyagost Dezsőtől, a reumakórház főorvosától kér­tünk választ és egyben fel­világosítást a Törökfürdő re­konstrukciójáról. Mindket­ten elmondták: a meleg für­dő — akkor is, ha a víz ön­magában nem gyógyhatású — jól alkalmazható a gyó­gyászatban, ez általánosan elfogadott és sikerrel alkal­mazzák. SZTK-jeggyel sehol sem lehet strandra járni, ha lehetne, boldog-boldogtalan ilyennel járna fürödni, kü­lönösen most, hogy a strand­belépők ára emelkedett Ami. a Törökfürdőt illeti: ez év végén megkezdik a rekonstrukcióját amely a terv szerint 1977 nyaráig be­fejeződik.- A reumás bete­gek gyógyvizei kezelésére te­hát két év múlva nyílik al­kalom, addig pedig a gyó­gyítás jelenlegi módját al­kalmazzák — a tisztasági fürdőben. íme a két főorvos egybe­hangzó nyilatkozata, amely­ből levonhatjuk a tanulsá­got:- a tisztaság — még ha fürdőről van is szó éppen1— nem föl tétlen akadálya a gyógyulásnak. Persze, mindez nem új­donság. Legtöbből — egész­ségesek és betegek egyaránt — tudják is ezt. Vannak azonban — sajnos, nem is kevesen —. akik csak una­lomból „betegeskednek”, mert jut rá idejük. Lénye­gében, „valahol” ennek örül­hetünk is, hiszen nem baj ha nem nagyon komoly az a betegség: SZTK-fürdője­gyet éppenséggel kis csúzra is lehet kapni. Igaz. strandra ezzel nem mehetnek, de a tisztaságiba igen. Erre per­sze mondhatjuk, hogy „nem az igazi”, ugyanakkor az is biztos, hogy egy jókor jött kis fürdő — senkinek sem art aas®. . ..-ía m heck» — volt szükség. A többit pótol­ták azok a megmagasított, megerősített gátak, árvédelmi rendszerek, amelyek — az 1965-ös és 1970-es tragikus napok tanulságait levonva — az utóbbi években készültek. Nem olcsó építmények ezek. A múlt évtizedben hat- milliárd forintnál is többet költöttünk az államkasszából a folyókat szegélyező töltések erősítésére és fenntartására. A tudomány és a technika mind több korszerű eszköze áll a védekezés szolgálatára, automatikus távjelzők, elekt­ronikus berendezések segí­tik, gyorsítják a baj elhárítá­sát, megelőzését. Most bizo­nyítottak az események: meg­hozta a hasznát az előrelátás, a nagy befektetés: sok ezer embertársunk otthonát, keze munkájának eredményét si­került megvédeni a víztől. S még egy fontos eleme, el­engedhetetlen részese volt en­nek a sikernek: a gátakat őr­zők derekas helytállása, ál­dozatos, nagyszerű munkája. Ott, a gátakon nem volt idő tétovázásra. teszem-veszem dolgozgatásra. Cselekedni kellett. Zuhogó esőben is, zú­gó szélviharban is, tűző napon és derékig vízben állva is. Mert minden homokzsák éle­tet menthetett, milliókat véd­hetett. Régi igazság: bajban mér­hető meg legjobban, ki meny­nyit ér. A baj, amely most fe­nyegetett bennünket, sokak­ban hozta felszínre az áldozat- készséget, a bátor, fegyelme­zett cselekvés hajlandóságát. Mert látta a szükségét annak a posztnak, amelyre állították, érezte munkájának fontossá­gát, felelősségének súlyát. Szathmári Gábor Heves megyéből 150-en fárják a fiatalokul az HIIKC üzemel Az idén is, mint 1967 óta minden évben, több száz ma­gyar fiatalt várnak az NDK üzem«. Heves megyéből 150-en me­hetnek dolgozni Lipcsébe, Er­furtba vagy Kari Marx Start­ba. Főleg szakmunkások és betanított munkások jelentke­zését várják a vasas, a he­gesztő és a villanyszerelő szakmákban, de szakképzet- lenek tanítását is vállalja a fogadó üzem. A lányok pél­dául az erfurti rádiógyárban az elektroműszerész szakmai tanulhatják meg. Szakmunkásokká? két évre, betanított munkásokkal há­rom évre kötnék szerződést Ez alatt az idő alatt, a szak­mai ismeretek megszerzése mellett felsőfokú tanulmá­nyok folytatására is van le­hetőség. Többek között sike­res felvételi vizsga esetén a Budapesti Külkereskedelmi Főiskola Berlinbe helyezett tagozatán tanulhatnak. A kiutazó fiatalok Magyar- országon hathetes nyelvtan- folyamon vesznek részt, de az NDK-ban is lehetőségük vau- nyelvórákat látogatni. A fo­gadó üzem újszerű munkás­szállásokon helyem el a fiata­lokat, ahol két-háromszóbás, összkomfortos lakásokban, megfelelő körülményék között élhetnek. Azok a tizennyolca­dik életévüket betöltött fiata­lok, akik szívesen dolgozná­nak az NDK-ban, augusztus 18-ig jelentkezhetnek a He­ves megyei Tanács munka­ügyi osztályán, ahol a leg­szükségesebb tudnivalókon kívül megismerhetik a német üzemek tájékoztatóit a kere­seti, a munka ée a kulturális lehetőségekről, ­a Nyári munkák hatvani határban Dolgozik a borsótáblán az NDK kombájn. X 3200 hektár területen «gazdálkodó hatvani Lenin ’Termelőszövetkezet földjein -teljes lendülettel folynak, a «nyári betakarítási munkák. Az 1200 hektáron termesztett kenyérgabona java részét már learatták. A három John 'Deere-tiposá kombájn segít­ségével -p negyven mázsás hektáronkénti átlaggal — na­ponta húsz hektáros területen •takarítják be a gabonát, ■ Í4gy egy-egy munkanapon nyolc vagon búzáfeezáBftanak . «-raktárakba. Metszették a fPÍO hektáron tevő vetőmagborsó leszedését Is, amelynek munkálatait öt NDK kombájn végzi A ter­méseredmények. kedvezőek: hektáronként 30 mázsát arat­nak le- a vetömagborsőb ól, amelyet a Vetőmagtermeltető Vállalat .részére szállítanak és. exportra küldenek, iSzalmj 2£| learatásra váró kalászokat. (Fotó: Szabó Sándor) Kezdjük a vegévéL Amikor Lőrinciben jár­tunk, azt közölte velünk a nagyközségi, tanács elnöke, Szentgyörgyi János, hogy már a jegyzőkönyvek elké­szültek, azok aláírásra várnak. Es ha minden az eredeti terv szerint történik, akkor néhány nap múlva rákerül a hivatalos megállapodásra az aláírás és a pecsét. Néhány hónapnak kellett eltelnie addig, amíg a hu­zakodás folyt, de hát az ésszerű kompromisszum jobb belátásra bírta mind a két érdekelt felet, egyfelől a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának vezetőit, másfelől a nagy­községi tanácsot Néhány hónappal ezelőtt megírtuk, hogy a lőrinciek kértek a tangazdasagot, az ott lévő és már évek óta üresen, álló épületeiket ad­ják át a tanácsnak. Azépü letekre nem sok gondot for­dítottak, egyes helyiségei nemcsak a vereoek tanyája, hanem a község fiatalságá­nak is valóságos „grundja”, elhagyott és még használha­tó erőgépekkel, alkatrészek­kel. Más épületrészek erősen megviselt állapotban hirde­tik az idő múlásának és ron­tásának tényét Van aztán egy „kiskastély”, ami jól mutat, ezt nézték ki a köz­ségbeliek az öregek napközi attiKHiáaaa&v -A- aÄtoeböl-.pe­dig KISZ-kíubot csinálná­nak. Addig is, amíg a köz­ség távlati rendezési terve ezekről az objektumokról másként nem rendelkezik. A tangazdaság értetlenül elzárkózott, majd az akkori országgyűlési képviselő köz­benjárására az akkori föld­művelésügyi miniszter el­rendelte a kért épületek át­adását könyvjóváírással. Ezt megtoldottak. azzal, hogy a községi tanács sze­rezze meg a KÖJÁL-től a szomszédos baromfitelep fennmaradásának az enge­délyét. Hogy miért éppen a taná<5>?... Lényegében ennyi az elő­történet. Van. a tangazdaság birto­kában egy régi, valamikori cseléd ház is. Abban éppen tizenkét család, lakik. — Csak úgy adjuk át a többi épületet, ha ezt, is át­veszi a tanács a lakókkal együtt. Hat... nem válna örö­mére senkinek ez a fajta örökség. Az épület állaga legalábbis kétségesen elfo­gadható. A kémények szét­nyílva, mint valami sokszir­mú virág kelyhe, de akad köztük olyan is, aminek egy részét mintha gránát vitte volna el. Ha az ledől! De az épület környéke is elrettentő. Aligha hinné bár­ki, hogy egy ilyen nagy községben, mint Lőrinci, egy olyan tekintélyes gazdaság, a- gödöllői- eajeteme* megtűrjön egy ilyen „nyo­mortanyát”. Ennek dózer kell, de minél előbb. — Bele kell egyeznünk ebbe a feltételbe — magya­rázta Szentgyörgyi János. — A járással is felvettem a kapcsolatot, és a megoldás módjában is szót értettünk. Lám, optimista befejezés. És a megoldás módja? — Lebontjuk, azt is, • volt magtárt is, az anyagot átadjuk a lakóknak, akiknek nincs, azoknak egészen ol- csón telket biztosítunk, a camenire és egyébre köl­csönt is szerzünk, amit majd lassan letörlesztenek. Ha én lennék az egyik la­kó, nagyon hangos köszö­netét mondanék a tanács­nak a nagyvonalú. ajánla­tért. Mert mit is kapnék végtére? A régi, rossz, szűk, romos lakásért egy vadonatúj, ker­tes családi, hazat. Potom összegért. Van azért anyag azokban a régi épületekben, magtá­rakban, ha a felújításukkal már nem is érdemes bajlód­ni. Rengeteg tégla, kő, desz­ka és gerenda kikerül belő­lük, cserép is jó summával. A telekért elkérnek vagy húsz forintot négyszögölen­ként. Ez nem pénz. Amit meg kell venni az új épület felhúzásához, arra kedvez­ményes feltételekkel ad köl­csönt a tanacs. Az a ház már abban a piüanatbíszj szül, a sokszorosát éri an­nak, mint amennyibe került a tulajdonosának. Jó üzlet Ilyet is csak a mi rendünk­ben lehet felajánlani. Ahol az emberről való gondosko-^ öás a hivatalos szervek első rendű kötelessége. Amikor megkérdeztük dr. Géczy Józsefet, a gyöngyösi járási hivatal elnökét, mi véleménye erről az ügyró., azt válaszolta: — Támogatjuk, egyetér­tünk a helyi tanács veze­tőivel az elképzeléseikben. A tanácsházával, szemben mar épül az új egészség- ügyi kombinát, amelyben megtalálható lesz majd az orvosi rendelő és a gyógy szertar, de az orvos és a gyógyszerész lakása is. Ahogy a most még csupasz, vöröstégla falak előtt meg­álltunk Szentgyöngyi János­sal, a tanács elnöke körbe­mutatott Karjának íve be­fogta a „kritikus” épület- csoportot is, és lelkesen magyarázta, mit bontanak majd le,. hol lesz az öregek napközije, hol szórakozhat­nak a fiatalok, hol vigyáz­nak majd a legkisebbekre, ha ... , Már csak annak az átadá­si jegyzőkönyvnek az alá­írása volt még hátra. Aztán jöhet a többi. Mennyire is lelkesíti az embert a cél, ha valamit építenie, jobbítania kell.' Külön engedéllyel igénybe vehetik az országos főútvonalakat A betakarításban elmaradt üzemek jól bevált gyakorlat szerint a mezőgazdasági erő- és munkagépek átcsoportosí-. tásával segítik, a nagykeres­kedelmi vállalatok pedig so­ron kívül szállítják a szüksé­ges gépeket. A Belügyminisztérium köz­biztonsági és közlekedési cso­portfőnöksége, a KPM közúti valamint tanácsi főosztályá­val egyetértésben, az idén is hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek a gép­átcsoportosításokhoz es a ter­mények soron kívüli szállítá­sához a mezőgazdasági erő- és munkagépekkel az orszá­gos főútvonalakat is igénybe vegyék. A szükséges útvonal­engedélyeket egyedi el bírál á- alapján az illetékes megyei rendőr-főkapitányság közle­kedésrendészeti osztálya adja ki. A Belügyminisztérium közbiztonsági és közlekedési csoportfőnökség felhívja s járművezetőket, hogy figyel­mes és óvatos magatartással segítsék a mezőgazdasági gé­pek biztonságos közlekedését. Minden jó, ha... Mér egyszer a tangazdaság lőrinci épületeiről Pete Janos, a termelőszövetkezet föagronómusa és Tóth futván kombájnos ellenőrzik a learatásra váró kalászokat. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents