Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

Ma este díszbemutató

András kovács fent a várban

~ Ma fél nyolckor fenn a várba’ / And ran kovács királysága. / Tanulságos magyar dráma, / Mind bölcsebb lesz, aki látja. / Aki nem jön majd, megbánja! ... / A

vígságot garantálja / A szerző s <* művészgárda / Olcsó á jegy. ne sajnálja! / Csak egy liter bor az ára; I Aki nem jön, majd megbánja! /

Teatristák éneklik a vidám hivogatót. Szekéren érkeznek, mint egykor régen, aztán elfoglalják a színpadot. Az ország legfiatalabb szabadtéri színpadát, amely Agria játékszín néven ezekben a napokban bontogatja szárnyait, így teremtve folytatásra méltó hagyományt.

Előbb csak fáklyák világítják meg az arcokat, majd lágyulnak a reflektorok, s elénk tárül a gótikus palota, előtte egy különös színpaddal, amelyen békességgel megférnek egymás mellett a játék színhelyei: a mindig hangos kocsma, a romantikus utca, a kovácsmester portája és a díszes királyi palota. Rajkai György díszlettervező leleménye nemcsak ezt az egyedülálló középkori palotát vonta be a játékba, hanem az egész teret, a múltat idéző hangulatot, 6 talán még a színpad és a nézőtér fölé feszülő csillagos eget is.

Próbahangulat. Némi idegesség vibrál a színpadon, a színészek szokják a jelmezeket, a rendező a tér különböző szögletéből figyeli a játékot, árgus szemekkel méri, ellenőrzi a hatást, kattognak a fényképezőgépek, a tv felveszi a híradót, a nézőtéren pedig ülünk né- hányan lelkes érdeklődők egy születő előadás — hadd írjam így: egy születő siker — tanúi, hogy érzékeny szeizmográf módján jelezzük a játék hangulatát. Mert mi is fontosak vagyunk ám, az első nézők, akiktől szünetben a színészek kérdezik: Na, milyen? Hogyan fest odalentről?

Még nincs szünet. András király nem adta ki a parancsot. Most éppen az udvarmester szerepébe bújt igazi király és nemes urai gyötrik mindenféle aktákkal, irományokkal, de aztán egyszer- csak uralkodni kezd, s királyi törvényt hirdet:

„A mai naptól fogván borral töltetnek meg a szivek. Aki részeg embert látván, azt hívőn megjutalmazzátok. Ki nem iszik Bacchus véréből, vizen sínylődő börtönbe veretem. De láncot lel az is, ki a jó bort hígítani merészel. Udvarom népe vígságra leljen. Fegyver helyett kupákat emeljen. Himnuszunk ezentúl a bordal lészen. A pecsétes rendelet kidoboltatik, ez ki- ráli parancsolatom.”

Bessenyei Ferenc ezután elénekli András kovács bordalát, a színpadot, a teret betölti a zene, a dal, a hangulat. És a siker ígérete.

Vége az első résznek.

A szünet alkalom a beszélgetésre.

Romhányi László, a rendező elégedett a színészek játékával.

— Mindennap érik az előadás, a színészek egyre 'jobban belelendülnek. Van még két próbánk a bemutatóig, igyekszünk megpergetni a játékot. Sokat segítenek majd a nézők is. Ennél a XVIII. századi komédiánál ugyanis a közönség jelenléte, hangulata is befolyásolja az előadást.

— Mit tudunk a régi színjátszásról?

—• Tudjuk, hogy 1694-ben már színház épült Egerben a Novum Theatrum. A XVIII. század során egyébként Eger a magyar nyelvű színjátszás egyik fellegvára volt. Abban az időben persze még az iskolák keretein

belül szervezték az előadásokat, s a szerzők többnyire professzorok, a színészek pedig a diákok voltak. A szereplés helye főleg a piac és a várudvar volt. Talán éppen itt ezen a helyen is játszottak, ahol most Szentesi Reginaid komédiájával várjuk a közönséget. Az András kovács királysága korának egyik legnépszerűbb komédiája volt. Meggyőződésem, hogy visszahelyezve ezt a játékot abba a közegbe, amelyben létrejött, tehát a városok főterére, vagy ide, a vár falai közé, újra életre kelnek ugyanolyan fénnyel és ragyogással, mint ahogyan azt évszázadokkal ezelőtt tették.

A szünetben udvarhölgyek nélkül pihen az igazi király, Agárdi Gábor, akit egy hajdani egri sikerre emlékeztetek.

— De régen is volt az. Igen, a Kaviár! Miskolcon játszottam akkor7 és nyaranta két hónapot Egerben töltöttünk. Nagyon szerettünk ide járni és azt hiszem, a közönség is nagyon szeretett bennünket. Érdekes, azóta sem játszottam Egerben. No, de most pótolom. Ez a várszínház nagy ötlet....

Ezt mondja Szemes Mari is, bár lehet, hogy ő szívesebben játszana a kardos feleséget Gyöngyösön az Orczy-kastély fái alatt.

— Eljátszanám én Gyöngyösön is, hiszen onnét indultam. De azért Egerhez is fűz némi kapcsolat. Főiskolás koromban szüleim Egerbe költöztek, s én azóta mindig szerettem volna fellépni ebben a hangulatos városban. Most végre sikerült.

Bánffy György bár hat szerepet játszik a komédiában, a szünetben mégis Egerről beszél.

— Ilyen az élet. Itt nőttem fel, ebben a városban, itt jártam iskolába, de színházában még egyszer sem léptem fel. így érthető, mi(Balról jobbra) Bánffy György, Agárdi Gábor és Blaskó Péter. , (Foto: Bruát Éva)

lyen örömmel vagyok most itt, ezen a történelmi helyen, ahol izgatottan várom a közönséggel való találkozást. Remélem, nem csalódunk egymásban.

Bessenyei Ferenc legutóbbi beszélgetésünk során ritka színházi csemegét és nagyszerű szórakozást ígért a közönségnek, s ugyanezt kívánta önmagának is. — Mert én is szeretnék jól szórakozni — mondta. Mit ígér most, két nappal a premier előtt?

— Ugyanazt, csak már biztosabban. Most mi, mindannyian egri theatristák vagyunk, s úgy akarunk játszani, bemutatkozni ebben a csodálatos és szinte egyedülálló környezetben, hogy magunkkal ragadjuk a közönséget. A törökök 150 évet töltöttek a falak között, szeretnénk, ha a színészeket még ennyi idő után sem vernék kt az egri várból. Amit mi itt most elkezdünk, az mindenképpen folytatni kell, hí 6zen ezen a helyen föl lehet vonultatni a hazai és a külföldi színházművészet legszebb darabjait. Mert színházra szükség nan, a színház az emberiség csodálatos ajándéka ...

Már 6zól a szünet végét jelző harang, de Bessenyei Ferenc még mindig magával ragadó lelkesedéssel beszél szerelméről, a színházról..

Aztán kezdődik a második rész.

Díszelőadás: Ma fél nyolc kor, fenn a várba’.

(márkusz)

és diafilm

Magnósklub a földszint alalt

Száznyolc nagy- és nyolcvan kislemez sorakozik a polcokon, a szalagtárban katonás rendben várnak lejátszásra a magnótekercsek. Van miből válogatniok a hatvani Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat ifjú magnósainak, akik Baranyi Károly vezetésével napokat és néha — egy-egy új szerzemény bemutatásakor, vagy átjátszásakor — éjszakákat töltenek a Vörös Hadsereg úti lakóház pinceklubjában. A lemezek, a legfrissebb zenei csemegék iránt mindig óriási az érdeklődés, a tagok száma azonban a nyári hónapokban megkétszereződik. A szünidejüket töltő diákok közül kerülnek ki a klub pártoló tagjai, akik a Beatles, a hawai gitár, az operett, vagy az opera kedvelői. Mások a zenehallgatás mellett a „diskó”, azaz a lemezlovas műsorszerkesztői fogásaival ismerkednek,

hogy az iskolába visszatérve felhasználhassák a zenei szórakoztatásnak ezt a formáját.,

A hatvani „diskó”: Pápista László, aki műsoraival nemcsak a klub tagjait, vagy a városban élő fiatalokat szórakoztatja, hanem rendszeres vendége a környező községek művelődési házainak, ifjúsági klubjainak is. A magnósklub komoly kapcsolatot épített ki a fotósokkal, akik színes diáikkal egészítik ki a zenei anyagot. Így jött létre és honosodott meg Hatvanban a diaporáma, a zene és a vetített állókép harmóniájára épülő műsor. Az első összeállítást a város történelmi emlékeiről készítették, de van már komolyzenére és beatre komponált műsoruk is. Több alkalommal léptek fel az irodalmi műsorokban is, sőt, résztvevői voltak a hatvani napok rendezvénysorozatának is.

Az 1973-ban még csupán

egy doboz dominóval rendelkező ifjúsági klub — a vállalati és tanácsi támogatás

eredményeként — ma egy jól felszerelt stúdiót mondhat a magáénak. Igaz, a helyiség néha szűknek bizonyul, annyi az érdeklődő, a zene iránt vonzódó fiatal. Ez a siker adott lehetőséget arra, hogy egy új helyiséget — a Jereván, presszó alatti pincét — alakítsanak át társadalmi munkában az ifjúság új zeneklubjává. A tervek megvalósításához a vállalat 40 ezer forinttal járult hozzá, most a tanácson a sor, hogy a városért annyit tett magnósok igazi, kényelmes otthonra találjanak.

Ezen a napon a moszkvai televízió „Föld—Kozmosz— Föld” című műsorát veszi át a Magyar Televízió egyenes közvetítésben, a Szojuz— Apolló programhoz kapcsolódva. A műsor kezdési ideje 18.15 óra. Mint a hét minden napján, ezúttal is két ízben jelentkezik a tv a vivő-világbajnokságról, a budapesti Sportcsarnokból, ahol ezúttal a kardcsapat döntő küzdelmei folynak. A helyszíni közvetítés 19.10-kor és

21.30 órakor kezdődik.

20.05 órakor felhangzik s Frédi és Béni sorozat jól ismert zenéje — ezúttal a népszerű amerikai rajzfilmsorozat „A próbapapa” című részét sugározzák.

20.30-as kezdettel folytatja a televízió a „Veszély az utakon” című sorozatát, amely a közlekedési morál kérdéseivel foglalkozik, s amely műsorra már az első rész sugárzásakor is felhívtuk olvasóink figyelmét.

Mindig nappal

július 18., péntek

Hideg víz, meleg víz, hideg víz, meleg víz... A csöppség teste először kék volt, azután lila. Sehogyan sem akart levegőt szedni, nem akaródzott élni. Sziráky főorvos a medve kedves dör- mögésével szólt a mellette álló nővérhez:

— Cserélje ki, kérem, a vizeket.

Hideg víz, meleg víz, hideg víz... Két óra múlva a korán érkezett emberke visítva felsírt, feje, teste szép piros volt már, éledt, életben maradt. Hajnalodott. Sziráky doktorról lehúzták a kesztyűt, a férfi az ablakhoz ment, rágyújtott, nyújtózott és bámulta, nézte, de nem látta a sűrűn hulló hópelyheket.

A nővér, idősebb, férfias mozgású asszony a babát bevitte a kórterembe és az anyja mellé tette.

— Szoptassa meg. Es köszönje meg a főorvos úrnak, hogy életben maradt a porontya.

— Nővér, kérem, nővérke ... nekem nincs tejem — nyögte a fiatal nő szégyenlősen.

— Minek fekszik le férfi mellé az ilyen asszony. Ha nincs teje, akkor mondjon le <u éjszakai örömökről is.

Tizenkét sző.

lőanya feküdt a kórteremben, most mind megszeppenve hallgatott. Amikor a nővér kiment, a tizenkettő közül az erős, nagykeblű cigány leányanya megszólalt:

— Adja ide, nagyságos asz- szony. Van nekem elég tejem. Mindennap elvisznek lóiéra két-három üveggel...

Egy hét múlva, karácsony előtt hagyták el a kórházat. Mindenben megegyeztek, naponként háromszor jön a szép cigánylány hozzájuk szoptatni. Hagy is náluk tejet, hogy ne éhezzék, de gyarapodjék a pici. Három napig minden jól ment. Szeretettel várták az anyát és a tejet, s ő jött mint a messiás. Ügy is fogadták. Étellel, itallal kínálták és naponként gavallérosan fizették. Tiszta, gusztusos nő volt. Humoros, állandóan fecsegett, mesélt és elkunye- rált egy-egy sálat, sapkát az asszonytól. De kapott tőlük pelenkát, hintőport, szappant is. Gyermeke apjáról, a férfiről csak annyit mondott, hogy katona. Ódafent Nyíregyházán szolgál.

Karácsony éjszaka nem jiflt a messiás. A gyermek felébredt, odaadták neki a tartaléküveget, cumizott a kisfiú, nagyokat nyelt, azután megpihent, édesdeden elaludt. Az apa szótlanul felöltözött, elindult a kihalt utcákon, a vakvilágban keresni a szoptatós dadát. Élesen, csúnyán csikorgóit a lába alatt a hó, szomorú volt a karácsony éjszakai csend ifi. A városszélen a cigánynegyedben az első földhöz ragadt házba bekopogott. Belépett, s petrólámpa fényénél halványan látta, hogy tíz-tizenketten kártyáznak, s a hangjukból ítélve azt is érezte, hogy kapatos itt mindenki. Karácsonyfa nem volt a szobában, egy szűzmáriás mázolmány előtt égett egy szál gyertya.

— A Rózsit keresi, bátyám? Hát itt fekszik, ott alszik a férjével, nem látja a szemitül? — kérdezte egy öreg cigányasszony, közben szájában a hosszú szárú pipa meg sem mozdult.

Valóban, amikor szeme a félhomályhoz hozzászokott, a sarokban, a takaró alatt két ember összegubancolódott testének körvonalait vélte felismerni. Látta mellettük a földre szórt egyenruhát is. A nő felült, a férfi tovább hortyogott.

— Nem megyek, karácsonykor nem megyek — mondta Rózsi harciasán. — Itthon van ez is. A manus nem enged. Őneki is kell belőlem valami, nemcsak maguknak.

Elköszönt, kibújt az ajtón. Csodálatos karácsony — gondolta keserűen —, de már félt, már nem baktatott, már szaladt. Futtában óráját próbálta nézni a csillagok hideg fényénél. Fél óra múlva ennie kell Sanyikénak, riadozott esze és a szíve. A kórház kapucsengőjét olyan erősen és hosszan nyomta meg, hogy amikor a portás kijött, majdnem belerúgott. „Felkelteni az emberfiát, szent éjszakán sem hagyják aludni, miféle bri- ganti ember az ilyen?”

Felrohant a szülészetre, a nővér ébren fogadta és hidegen. Lihegve hadarta el a kérését, a nő faarccal hallgatta végig. Azután megfordult és kisvártatva hozott egy üveg anyatejet Amikor nyújtotta, azt mondta halkan, de keményen. _

— Tíz forint?

— De hiszen ez. ..

— Tíz forint! — ismételte az asszony, fogai között sziszegve szűrte a szót

Hazarohant.

— En vagyok a Jézuska, Rózsi szakított velünk. A kórházból hoztam a tejet Tíz forintot kért a nővér. A tejet lopja az anyáktól, a disznó, a nyomorúság vámszedője. Es ezt mi nem bírjuk sokáig. Valamit ki kell találnunk. — Az anya pi- tyergett, a pici boldogan aludt, az apa lefeküdt

Másnap, karácsony első napján ismét elindult a kórház felé. Az emberek elegánsan, ünneplőben a templomba és a kocsmákba siettek. Amikor a szülészetre érkezett, nem hitt a szemének. A tegnapi csúnya, öregedő, kegyetlen asszony angyalként állt előtte, fiatalon, csinosan, kedvesen mosolyogva. A nő elértette a csodálkozó tekintetet, megszólalt:

— A lánya vagyok, és anyám váltótársa. En vagyok a nappalos nővér — amíg beszélt, szeme mint tengerszem, két tiszta tó vonzotta a megfáradt vándort. Szép ívű, piros ajka sem beszédre termett, hanem hosszú, néma csókra. A férfi tekintete a lány fehér köpenyben duzzadó mellére meredt. Közelben, illetve ilagyon is távolban egy fehér, duzzadó vitorla. ]}e jo volna megsimogatni.

— Nincs teje, nincs tejünk — mondta, mereven bámulva a lány keblét. A nő elpirult, elértette a férfi tekintetét és az alámondott szöveget. Azonnal hozott két üveggel és azt mondta, friss. Amikor a férfi a pénzt feléje nyújtotta, a nő elvörösödött, de türtőztette magát, mert észbe kapott, ismerte édesanyja szokásait.

— Ezentúl mindig nappal jöjjön! Csak Szilveszterkor leszek éjszakás.

Az egész utca trombita-: szó volt. Az égből hó hullott és konfetti. Kis üveg rumot vitt, pezsgőre nem tellett. A kórházban, amikor megtalálta a lányt, hátracsalta a félhomályos sarokba és megkínálta ót Koccintottak, a férfi megcsókolta és azt mondta, ez Angliában így szokás.

— Szervusz, Sándor vagyok.

— Igen, Angliában így szokás, de nem Szilveszterkor, hanem karácsony éjszaka — válaszolta a lány és nevetett és azt mondta:

— Szervusz, Ildikó vagyok. — Amikor a nő mellét meg- simogatta, finoman, bátortalanul, a lány azt mondta:'

— Sándor, kérem, ez nem folyosótéma — És azonnal hozott két üveg friss anyatejet.

Újév délután a másnapos, latyakos utcán először a lány lakására ment.

— Csúnya, bűnöző az ember — mondta a lány, amikor felkelt mellőle. Magára vette a) férfi zakóját, a szekrényhez ment, italt hozott az ágyba. Mozgása kecses volt, szép, mint a nemes lovaké. És a férfi oly furcsa féltést érzett, szerette volna teljesen betakarni a lány testét, mintha rajtuk kívül lett volna itt még valaki, avatatlan szem, amely az ő szerelmét bámulja, lesi.

Amikor a lány az ágyhoz

ért, teletöltöfete a poharakat, Sándor, kedvesen a hasához tette a poharat és így koccintott.

— Boldog új esztendőt és minden jól, Ildi.

— Es ha nekem sem lesz tejem?

A férfi öt órakor felöltözött, a lányt megcsókolta és elrohant a kórházba. Megkapta a tejet, szótlanul odaadta a tíz forintot a lopott üvegért és azt mondta a nővérnek :

;— Kezét csókolom, mama.

Suba Ao4gf

/