Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

Országúti közérzet W BENNE jARtiNK a legna- ffcyobb nyárban, az ország- I «takon általában kétszeresé- i re duzzadt a forgalom, a Ba- I ELatonhoz és a népszerűbb i ■üdülőhelyekre vezető utakon m többszörösére. A zsúfolt be- i ton csíkok, az időjárás sze- I szélyei alaposan próbára te­szik a közlekedő ember ide- i geit, idegessége fokozódik, a ! baleseti helyzetek sűrű Is- 1 nnétlődésétől szikrázik a le­vegő. Régi és megbízható írendőri és orvosi tapasztalat, hogy a közlekedő ember köz­érzete a nyár időszakában hanyatlik, az indulatok ha­marabb felforrnak, a baleset veszélye a levegőben lóg. Alapos félreértés lenne azonban a közlekedési veszé­lyek fokozódását kizárólag a sűrűbb forgalom és az időjá­rási ártalmak nyakába varr­ni. Országúti közérzetünk alakulása e külső tényezők mellett legalább annyira függ a közlekedésben részt vevő ember magatartásától: első­sorban attól, mennyire képes á közlekedő egyén alárendel­ni magát a közösség érdekei­nek. Sok szó esett erről a lét­fontosságú kérdésről az el­múlt években, tudományos tanulmányok és elkeserítő statisztikai adatok bizonyítot­ták, súlyos bajok vannak a közlekedési morállal, a bal­esetek túlnyomóan abból adódnak, hogy az autósok, többsége nem áll azon az er­kölcsi magaslaton, amelyet közlekedésünk mai helyzete megkövetelne. A sebesség- korlátozás bevezetése óta autópályán százhúsz, egyéb .közutakon óránként száz ki­lométer a gépkocsik megen­gedett legmagasabb sebessé­ge, a motorkerékpároké ala­csonyabb. A rendőrség szigo­rúan ellenőrzi a korlátozás betartását, szellemes készülé­kek segítségével kiszűri a for­galomból a száguldókat s a büntetés nem is csekélység. Ezzel tehát minden rendben van? A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a sebességkor­látozást betartó, nagy konvo­jokban is állandóan ott buj­kál a rossz közlekedési köz­érzet árnya: az állandó bi­zonytalanság, a váratlan meglepetések áramütései. Kü­lönös dolog, de a pszicholó­gusok megalapozott vélemé­nye szerint a legtöbb ember a közlekedés sűrűjében is érzi az elmagányosodás nyo­masztó feszültségét. Ellent­mondás rejlik ebben a meg­állapításban? Legfeljebb lát­KSlí-adatok növekedett a munkásosztály iskolázottsági színvonala, bővült szakképzettsége A Központi Statisztikai Hivatal az 1973. évi mikro- cenzus alapján érdekes ada­tokat tett közzé a társada­lom osztál yszerkeze téről és rétegződéséről. Eszerint az aktív keresők 58 százaléka — mintegy 2 millió 950 ezer dolgozó — a munkásosztály­hoz tartozik, 15 százaléka szövetkezeti paraszt, csak­nem egynegyede értelmiségi és egyéb szellemi dolgozó, bánom százaléka kisáruter- melő. Az adatok/ a munkásosz­tály belső összetételének változtatását is szemléltetik; amíg 1941-ben a munkásosz­tály 40 százalékát a döntő mértékben bérmunkából élő mezőgazdasági dolgozók al­kották, és mindössze 30 szá­zalékos arányt képviseltek az ipar és az építőipar fizi­kai dolgozói, addig 1973-ban ennek az osztálynak 58 szá­zalékát már az ipari és' az építőipari, 29 százalékát az egyéb nem mezőgazdasági ágazatok fizikai dolgozói al­kották, 5 százalékát a műve­zetők, technikusok és hason­ló szintű közvetlen termelés­irányítók képezték, s csupán 8 százalék volt a mezőgaz­dasági munkások aránya. Az aktív kereső munkás­ság korösszetételét 1949 óta alapvetően kétirányú válto­zás jellemzi. A 30 éven aluli és a nyugdíjhatáron felül dolgozók aránya csökkent, az idősebb munkaképes ko- .rúaké pedig növekedett. A 30 éven aluliak aránya 38 százalék, a nyugdíjkorhatá­ron felülieké 3 százalék, a 4ó—54 éveseké 31 százalék. A szövetkezeti parasztság korösszetétele lényegesen el­tér a munkásságétól, jóval alacsonyabb az ifjúság (23 százalék) és jelentősen ma­gasabb a 60 éves és idősebb dolgozók aránya (13 száza­lék), bár az utóbbi másfél évtizedben a szövetkezeti parasztság összetétele javult. Az értelmiségi és egyéb szel­lemi aktív keresőknek több mint egyharmada 1949 óta az ifjúság körébe tartozik. A munkásokéhoz hasonlóan e rétegen belül is a 40—54 évesek aránya emelkedik. A kisárutermelő réteg túlnyo­mó többsége az idősebb kor­osztályhoz tartozik. A munkásosztály aktív ke­resőinek iskolázottsági szín­vonala jelentős mértékben javult. 1949 és 1973 között mintegy hatszorosára nőtt a befelezett általános iskolával rendelkező munkások száma, arányuk a munkásosztályon Wíöi tí százalékról öfi «zá zalékra emelkedett. Az érett­ségi bizonyítvánnyal rendel­kező munkások aránya ugyan - akkor 2 százalékról 8 száza­lékra nőtt. A szövetkezeti pa­rasztság képzettségi összeté­tele kedvezőtlenebb a mun­kásokénál. A nyolc osztály­nál kevesebbet végzettek aránya 1960-ban meghalad­ta a 90 százalékot, s még 1973-ban is 63 százalék volt. A szakképzettség szerinti összetétel mind a munkás­ság, mind a szövetkezeti pa­rasztság körében jelentősen javult. 1949-ben a munkások többségének nem volt kép­zettsége, a szakmunkások aránya 30, a betanított mun­kásoké pedig 14 százalék volt. A legutóbbi mikrocen- zus idején már a munkás- osztály döntő részét, 71 szá­zalékot alkották a szak-, il­letve betanított munkások (arányuk 40, illetve 31 száza­lék), a szakképzetlenek ará­nya tehát erősen csökkent. A szövetkezeti parasztságon be­lül a szakmunkások aránya 5-ről 20, a betanított mun­kásoké pedig 10-nől 13 szá­zalékra emelkedett 1960 óta. szólag, mert azok a gépjár­művezetők, akik erről a sa­játos lelkiállapotról vallottak, azt állítják, hogy minél sű­rűbb a körülöttük zajló for­galom, annál elhagyottabb- nak, védtelenebbnek érezték magukat. Vajon miért? „Azért — hangzott a vá­lasz —, mert a forgalomból nem lehetett kiérezni a köl­csönös segítőkészséget, a meg­értést, azt a partneri kapcso­latot, amely a biztonságos közlekedés kialakulásához el­engedhetetlenül szükséges.-’ Egyszerűbb szavakkal kife­jezve, a gépjárművezető azért érzi a magány szorítását, mert egyedül van, magára ha­gyatva, és magára utalva. Ez a közlekedési kórtünet nem vet valami jó fényt közleke­désünk belvilágára, morális és etikai állapotára. Sokan, nagyon sokan úgy közleked­nek, mintha egyedül lenné­nek az országúton s ráadá­sul, az az országút saját tu­lajdonuk lenne. AZ országúti közér­zet állandó romlását a leg­több esetben azok az önző emberek idézik elő, akikben az ellentmondás szelleme uralkodik s minden helyzetet úgy látnak, ahogy nekik tet­szik’ — s nem úgy, ahogy ki­alakult — s végül a „villo­gok”, akik merész közleke­dési trükkjeikkel elismerést szeretnének aratni, de csak balesetveszélyes helyzeteket idéznek fel. Minden országúton, min­den időszakban megtalálha. tok ezeknek a kategóriáknak „jeles” képviselői. Az önző, aki egy centiméterrel. 6em hajlandó elhúzódni, hogy se. gitse a másikat, az, akiből a saját hibája is dühöt vált ki — mások ellen, az örök „nagyokos”, aki mindent jobban tud és a „nagymenő”, aki mindent kockáztat. E ka­tegóriákon belül számtalan változata van a közlekedés közellenségeinek, akik 6Űrű időközökben. hozzájárulnak ahhoz, hogy a többi közleke­dő ember vérnyomása fel szökjön, közérzete lehervad­jon, mert hiszen azt tapasz­talja, hiába tartja be lelki­ismeretesen a közlekedési szabályokat, hiába alkalmaz­kodik emberségesen a közös­ség érdekeihez, mások per­cenként sodorják veszélybe. A KÖZLEKEDÉS egyre sűrűbb, a veszély fokozódik. A védékezés egyik módja a példamutatás, amely már kezdi megteremteni a maga gyümölcseit, az udvariasság és előzékenység .gyógyító járványa” kezd elterjedni. A másik a gyors és igazságos és szigorú büntetés, ami annál hatékonyabb, minél hama­rabb utoléri az országúti köz­érzet megátalkodott rongáló- it. Lehetőleg az elkövetés után azonnal, amikor még fel sem ocsúdtak az életveszé­lyes bravúr mámorából. B. G. 3400 va"öű gabonát vár Zsófia Napról napra javul az őrlésre szállított búza Képünkön Bozó Ernő pékm ester a ropogós kenyerekkel. Ha jó a hengerőr, jó min­den! Régi szólásmondás ez a molnár szakmában, s itt, a 6elypi Zsófia-malomban, Ködmön Vilmos üzemvezető ■csak ismételni, megerősíteni studja. Sót, nevet emlit, Ki­rály Mihályét, aki a régi mesterekre emlékeztető szak­értelemmel irányítja a ma­lom géprendszerét a henger­padlásról. Jellemzésére csak annyit, hogy száz méterről, a gépek marajából megálla­pítja, ha nincs rendjén va­lami a kréta körül. Meg is becsülik, persze, akárcsak az oljran jó szitaőrt, mint az éppen betegeskedő Pálinkás Jánost, avagy Juhász Gá­bort, aki koptatósként gyü- mölcsözteti tudását, szakma­szeretet a közel ötvenesz- tendős „Zsófiában”. Hogy ez utóbbi munkakö­ri titulussal tisztában legyen az olvasó, megjegyezzük: kulcsszerepe van egy ma­lomban a Icoptatósnak is, hi­szen az őrlésre kerülő ke­nyérgabonát az ő felügyele­tével tisztítják, készítik elő a feldolgozásra. Keze alól megy a búzaszem a hengerek közé, amelyek kifordítják a magját, hogy a héj alatti réteg­ből kenyérliszt, belsejéből pe­dig főzéshez, rétestésztához való finomabb liszt készül­jön. 250 vagon búza Látogatásunk idejéig eny- nyit szállítottak be gépko­csikon a környék gazdasá­gai. Kezdte a csányi, folytat­ta a hatvani Lenin Terme­lőszövetkezet, majd jött sor­ban a többi: Gyöngyöspata, Zagyvaszántó, Ecséd, Nagy- kökényes! S éppen a sze­münk előtt gurult be a ma­lomtelep kapuján a boldogi Béke Termelőszövetkezet el­ső gabonaszállítmánya. A kezdő napok behozata­lának minősége gyengébb volt, így teljes erővel dolgoz­nia kellett a szárítónak. Ahogyan azonban szárazabb­ra fordult az időjárás, úgy szűntek az őrlési gondok. Az említett közös gazda­ságok egyébként mintegy 1800 vagonnyi kenyérgabo­nát adnak át aratás végéig a selypi malomnak, az üzem idei feldolgozási terve azon­ban jóval több ennél, ösz- szesen 3400 vagon búzából készítenek különböző minő­ségű lisztet, s a többlet a gyöngyösi, hevesi, füzesabo­nyi társüzemekből vonaton érkezik majd. Ezeknek lé­nyegesen kisebb az őrlőka­pacitásuk, de nagyobb ter­mőterülettel vannak körül­véve. Takarékosság — eredménnyel A két háború közötti évek­ben naponta 7—8 vagon ga­bonát őröltek a Zsófia-ma­lomban. Technológiai fej­lesztéssel, a gépek jobb ki­használásával ma már en­nek a kétszeresét dolgozzák fel. S új beruházásokkal olyan elfogadható raktározá­si lehetőséget teremtettek, ami gyakorlatilag fennaka­Egy el sem vessett aktáról Panaszos sorokkal kereste fel szerkesztőségünket Szől- lösi János, aki Vécsett la­kik a Rákóczi u. 23 sz. alatt. Azt írta meg nekünk, hogy miként járt pórul, hogyan veszett el az a kérvénye, aminek elintézésétől olyan sokat várt. Hogyne, lakás­ügyről volt abban a kér­vényben szó. Meglepett bennünket a le­vél, mert nem általános je­lenség egy hivatalos aktának az elveszése. o o o o A Mátraalji Szénbányák szakszervezeti, bizottságának titkára, Németh József kész­ségesen segített a történtek kiderítésében. Elmondta, hogy tudnak a kérvényről. Annak iktatószáma abban • a bizonyos „nagykönyvben” megvan, tehát a kérvénye­zőt semmi hátrány nem ér­te. Az mar valamivel később derült ki. hogy a kérvény éppen a szakszervezeti bi­zottságnál van, mert a ké­relmező helyzetének vizsgá­latához erre az iratra szük­ség volt. Több mint százan várják a Mátraalji Szénbányák köz­pontjától, hogy lakásügyü­kéi neiKtege Btoen .-asf őr­ben viszont csak húsz la­kást adhatnak át a dolgo­zóiknak. A következmény világos: az a húsz, aki la­kást kapott, nagyon. örül .majd és igazságosnak tartja a döntést, az a több mint nyolcvan pedig, akiknek azt válaszolják, hogy sajnálattal értesítik, az idén a lakás­gondjukon segítem nem tud­nak, úgy érzik majd,- hogy velük igazságtalanság tör­tént, mert a protekciósok, a bennfentesek és így to­vább.. . Nagyon érthető mindez, ha nem is tudjuk helyesel­ni az elfogultságot. De hát kevesen tudnak elfogulatla­nul ítélkezni, ha a dolog a bőrükre megy. o o o © A banya a legreaüsabban igyekszik megállapítani a la­kásra jogosult dolgozóinak sorolási rendjét. Bizottságot hoztak létre, amelynek tag­jai a helyszínre mennek ki, és körülnéznek a kérelmező lakhelyén. Bizonyos ténye­ket bizonyos pontértékekkel jelölnek meg, aztán összeáll a végső pontszám. — Akik az első csoport­ban. vannak — hallottuk Né­meth Józseftől —. azoknak a j»iHszaait> asi»?.lplécjj^ott­Szőllősiék pontszama ettől jóval kevesebb, de figye­lembe vette a bizottság, hogy hányán laknak egy helyiség­ben. es így őket a második csoportba sorolta be. A tények makacs dolgok, szoktuk mondani. Ebben az esetben is tisztelnünk kell a tényeket, mert a pontszá­mok eligazítanak bennünket a sorrend nagyon nehéz kér­désében is. A kérvény tehát nem ve­szett el, elbírálását érdem­ben végezték el az illetékes szervek. o © © © Lakáskérvényekkel nem. foglalkozunk, mert ez a ha­tóság feladata. Most is csak azt néztük meg, hogy’ sé­relem érte-e, hátrányt szen­vedett-e levélírónk. A meg­állapításunk: nem. Néhány dolog azonban még említést erd-emeL ezért adjuk nyilvánosságra ezt az ügyet. Az egyik: furcsa, hogy heteken, hónapokon át a legellentétesebb felvilágosí­tást adják valakinek a kü­lönböző szerveknél — egyet­len vállalaton belül. Az is furcsa, hogy abban a bizo­nyos- nagykönyvben nincs benne, hová .indult el az benne lenne, nagyon sok ember sokfajta bosszúságát lehetett volna megelőzni. A „közegészségügyi” kérdés sem mellékes a mai infark­tusos, gyomoríekélyes vilá­gunkban. Hogy mindig akadnák „jói értesült” személyek, akik le­hetőleg kellemetlen dolgok­kal hozakodnak elő, ha va lakit töprengeni látnak, az nem újdonság. De a tanul­ság ebben az esetben is megfogalmazható: nem kell beugrani a károgóknak. A mi hivatalos szerveink­re mégiscsak az a jellemző, hogy ott ügyeket intéznek és nem akadályoznak ügyeket, ott az akta mögött az em­bert látják és nemcsak a paragrafusokat. Ez a jel­lemző. hangsúlyozzuk meg­győződéssel. még ha kivéte­les esetek is előfordulnak. De hát a kivételről közis­mert, hogy.~o 0 0 © © Érdekes? Nem az, hanem természe­tes, hogy nálunk úgy ala­kulnak a dolgok: elindulunk egy személyes ügyből és a közösséget érintő, a közös­ségre is vonatkozó megálla­pításokig jutunk el. Hogy is mondják? Min­denből lehet tanulni. Így van. (Foto: Szabó Sándor) dás nélkül biztosítja az üzem száz munkásának egész évi tevékenykedését. Külön kell szólnunk a te­lep' kilenc szocialista bri­gádjáról, amelyek az utóbbi időkben főleg takarékossagi célkitűzéseik megvalósításá­vá] keltettek figyelmet. Si­került például elérniük, hogy minden tonna gabona őrlésé­nél megtakarítsanak 4 tized kilowattóra elektromos ener­giát. Tökéletesen kiküszö­bölték az üresjáratokat, este közeledtével fokozatosan áll­nak át a teljes világításra, s hasonlóképpen szüntették meg a pazarlást az olajfűté­sű szárítókazánoknál. Üzemszervezési vonatko­zásban egy saját szerkesz­tésű automata kecsegtet je­lentős munkaerő-megtaka­rítással. Ha ez bevág, lassan áttérnek a nehéz fizikai erőt igénylő 85 kilogrammos ju­tazsákokról az 50 kilogram­mosak csomagolására, s eközben fokozzák a finom— lisztet, réteslisztet zacsko- zó NDK gép teljesítménye! Különben e gépnél találjuk a malom két legjobbnak ítélt szocialista brigádját, amelyek Bakos Imre és Kiss Sándor vezetésével rendsze­resen teljesítik termelési tér vüket, s ugyanakkor kifogás­mentes. takarékos munkát végeznék. Kény érgy árak, boltok Ide, ezekre a helyekre kerül a Zsófia-malom 3400 vagon búzából őrölt lisztje. A kenyérnekvaló Salgótar­ján, Petőfibánya, Hatvan gyáraiba, a finomabbja pe­dig az Élelmiszer Kereske­delmi Vállalatnak, amely a bolthálózatban teríti. Hogy a technológia fejlő­désével, a malmok korsze­rűsödésével megváltoztak-e az ott dolgozó munkások? Ahogyan Ködmön Vilmos mondja: ők maguk nem, de a reszortjuk erősen! Kihaló­ban van a régi vágású, min­den munkafolyamathoz egy­aránt értő molnárlegény, akit a hengertől bármelyik pilla­natban átdobhattak a szitá­hoz, koptatóhoz. Ma minden­ki szakosodott már, s ha ez bizonyos termelékenységi szempontból jól is jön ki, rögtön visszaüt, amikor be­tegség, egyéb okok miatt va­lamelyik munkafolyamat gaz­da nélkül marad. Ezért van­nak becsben. Selypen. He­vesen, Füzesabonyban éppen úgy, mint Gyöngyösön a sok­oldalú, veterán molnárok, akiket nyugdíjkorhatáron túl is szívesen foglalkoztatnak az üzemek. Moldvay Győző jüiiusr 17* t^ütöríök t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents