Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-17 / 166. szám
Érdemes volt, Herta! — „Te vagy a győztes kis bajnokunk! Te vagy a győztest” — kiabálták a lányok Csillebércen az utolsó estén, aztán körbetáncoltak, én meg csak álltam és nagyon boldog voltam. A gyöngyösi Goóts Herta, az általános iskolások országos orosz nyelvi versenyének első helyezettje, még most is kicsit meghatódva - emlékszik vissza az eredményhirdetés napjára. A kis szobában, ahol beszélgetünk, mindenütt példás rend uralkodik, csak néhány képeslap árulkodik arról, hogy a pergő szavú kislányt éppen készülődés közben leptük meg, amikor betoppantunk hozzá, hogy mesélje el kiváló eredményének történetét. — Hihetetlen volt számomra az egész, hiszen eredetileg nem is szándékoztam indulni a versenyen. Osztályfőnököm és egyben orosztanárom, Horváth Sándor biztatására neveztem be. Először az iskolai döntő zajlott le — én az I.-be járok — aztán a városi, majd áprilisban a megyei. Ezeken a fordulókon írásban és 6zóban is vizsgáztam. Jaj — sóhajt Herta — nagyon sok átizgult nap után jutottam el Csillebércre ... A négynapos országos döntőn már csak fordítani és beszélgetni kellett a zsűrivel. — Milyen témákat húztál? — Moszkvát és csapatunk életét — mosolyogva teszi hozzá. — Szerencsém volt, ugyanezt kérdezték a megyei döntőn is. De különben is az úttörőéletről és a szovjet fővárosról nagyon szívesen meséltem. Csak akkor jöttem zavarba, amikor megkérdezték, ismerem-e a Kalinyin sugárúton azt a nagy, nyitott könyv alakú épületet. Ismertem, csak oroszul nem tudtam megnevezni a KGST- palotát. — Ennek ellenére sikerült. — Hát igen, de még akkor ezt nem tudhattam. Úgyhogy délután meglehetősen lehangol- tan ültem be a vetítésre' a Szovjet Tudomány és Technika Házába. Másnap aztán ugyancsak meglepődtem, amikor meghallottam, hogy az orosz tagozatosok között én vagyok az első. — Az országos döntőn 160- an vettek részt. Hogyan készültél fel? — Mindig szívesen tanultam az orosz nyelvet, hiszen nekem olyan dallamos és lágy a hangzása, a nyelvtan pedig éppen bonyolultsága miatt vonzott. Ezért az iskolai heti hat óra mellett, egész évben különórákra is jártam. Sokat jelentett az is, hogy tavaly kint jártam Csuvasiában és aztán leveleztem az ottani pajtásokkal. De a legtöbbet mégis az segített, hogy a verseny előtt tanárom szinte mindennap foglalkozott velem, s ha már lankadt a kedvem, vagy kételkedtem magamban, így biztatott: „Majd meglátod, hogy érdemes, Hertar Háromszáz Heves megyei fiatal vesz részt a IX. szegedi ifjúsági napokon Július 26-án háromszáz Heves megyei fiatal indul a IX. szegedi ifjúsági napokra. A hagyományoktól eltérően ebben az évben nem külön- vonattal, hanem hét autóbusszal mennek szűkebb hazánk képviselői, hogy részt vegyenek a kétnapos programban. Az első nap délutánján, az ünnepélyes megnyitó után, színes utcai karnevált néznek meg, majd este a szegedi szabadtéri színpadon Beethoven Fidelio című operáját tekintik meg. Ebben az évben sem marad el az utcabál, amelyen csaknem 15 ezer fiatal táncolhat a leghíresebb együttesek zenekísérete mellett. Másnap, 27-én az új-szegedi szabadtéri színpadon Express-showal búcsúztatják megyénk fiataljait, amelyen fellép a Fonográf együttes is. 17.00, 18.40, 20 00 Szojuz—Apolló Kapcsoljuk a világűrt? 1 Szívszorongatóan, lélegzetelállítóan izgalmas pillana1375, Július 17.» csütörtök. tok szemtanúi lehetnek ezen a napon a televízió-nézők, akik 17 órátói a képernyő elé ülnek, hogy a három időpontban jelentkező Szojuz— Apolló riportműsort végignézzék. 140 percben részben egyenes közvetítésben láthatjuk a Szojuz—Apolló űrhajók összekapcsolási manővereit, az átszállás előkészületeit és magát az átszállást. Az űrből érkező képeket a földi irányítóközpontból kapott tévéképekkel ’egészítik ki. Moszkvával, Houstonnal telefon-összeköttetésben áll majd a tévé IV-es stúdiója. Az Eurovízió és Intervízió adásai is ide futnak be. S ott ül a kamera előtt — hazai szakemberek gárdája is, hogy gyors magyarázatokkal egészítsék ki a látottakat. Soha még ilyen izgalmasnak ígérkező televíziós műsort nem.. láthattunk! __. . — Milyen jutalmat kaptál? — Ezt a leningrádi útikalauzt — mutatja büszkén a szép könyvet és... — akad el egy pillanatra a hangja — és egy öthetes nyaralást Artek- ben, a szovjet úttörők paradicsomában. Már erre az útra készülődöm. Igaz, csak július 23-án indulunk, de hát annyi mindent kell még csomagolni. Viszek egy csomó képeslapot, jelvényeket, zászlókat, bélyegeket, leírom csapatunk történetét, és orosz verseket, énekeket. A bőröndömben lesz egy gyöngyöspatai népviselet is. — Elvégezted a nyolcadikat. Merre tovább? — A Berze Nagy gimnáziumba jelentkeztem, de nem orosz tagozatra, azt majd inkább magánúton tanulom. Elsősorban matematikával és fizikával szeretnék foglalkozni, ezek a kedvenc tárgyaim. Hát — ráncolódik egy kicsit a homloka —, azt mondják, elég nehéz az első év. De szeptemberig csak kipihenem még a verseny izgalmait, hiszen előttem ez a gyönyörűnek ígérkező krími nyaralás. Németi Zsuzsa Ankéton értékelték a bolgár nemzeti kiállítás látogatóinak véleményét. A bemutató első napjainak tényei és tapasztalatai. A látogatók 45 százaléka 18—29 éves. Foglalkozás szerinti összetételük: tudományos-műszaki dolgozók, közgazdászok, valamint a művészeti és kulturális élet képviselői. Általában a televízióból, a rádióból és a napi sajtóból értesültek a kiállítás megrendezéséről. Legnagyobb az érdeklődés a könnyűipar, az elektrotechnika és elektronika, valamint a gépipar kiállított termékei iránt. A látogatók válaszai alapján úgy összegezhető*, hogy a (Befejező rész) Szerencséje volt, a patak miatt kikerülték ezt a részt a tankok. A visszavonulók is, a támadók is. Füst csapkodott ki a tankok ormányából, jóval előbb, mint a durranást hallotta. De lecsillapodott lassan az ágyúzás a közeli, és a távolabbi is. Már külön oda kellett figyelnie egy dörrenésre, — ez valahol, nem túl messzire történt —, felhőnyi por és füst gomolygott a köves útról, éppen ott, ahol a patak keresztezi. A hidat robbantottak fef? Megrettent. «Aáánc meg. A Nézőpont hangképei azért is vonzzák a hallgatókat, mert a szerkesztő — Mészáros Tamás — nem kulturális fotókat készít, hanem beszélget. A tárgyszerű leírás soha nem mutat meg annyit egy épülő hídról, épületről, színházi estéről, filmről mint a sok oldalról megközelített, 6ok szemmel látott, átélt élmény. A múlt héten az M 7-es látványa, az ipari formaterv kiállítás és a varsói Nemzetek Színházának egy bemutatója volt a Nézőpont témája. Mindhárom, a fővárost a Balatonnal összekötő autópálya, az emberi kényelmet szolgáló karosizék, egy lakás belső harmóniája és a színpad világa, látvány. Az M 7-es ipari létesítmény, tárgyszerű, célirányos, józan. A kérdés, van-e esztétikuma? Ahogyan szürkés, puha szalagként összeköt két országrészt, ahogyan kettészel egy tájegységet, ahogyan élni kezd az üres tájban, erdők, lekopott dombhátak között, már önmagában is szép. Mit kíván mellé az utas? Éttermeket, képzőművészeti alkoBolgár Népköztársaság legnagyobb ipari sikereit a gép-, az elektro-, a könnyű- és vegyipar területén érte el. A megkérdezetteknek majdnem fele a kiállításon látottak alapján fogalmazta meg véleményét. Nagyon tetszettek a felső- ruházati cikkek, a cipók, üveg- és pwrcelán termékek és nagy volt az érdeklődés a vetített rövidfilmek iránt. Sok látogató javasolta, hogy a jövőben az ilyen jellegű kiállításokon nagyobb teret szenteljenek Magyarország és Bulgária kétoldalú együttműködése eredményeinek és a bolgár nép élete bemutatásának. hogy megyek át? ... Ki tudja. hol van híd legközelebb. .. és ugyanígy felrobbanthatják azt is... ” A Dunán is felrobbantották a hidakat, — jutott az eszébe. — És ha a Dunánál nem állt meg a front, majd éppen egy ilyen gilisztányi pataknál fog megállni. „Ha pedig a front átjön a patakon akárhol, ott én is átmehetek”. Megnyugodott ettől, s megérezte, hogy éhes. Nem kell most már takarékoskodnia az ennivalóval. Mert ha a pataknál meg is állna valameddig a front, akármikor áttu- tajazak — éjszaka most, mar fásokat, mert az utazónak jó benyomásokra van szüksége? De hát kitűnő, vonzó és ízléses a Gorsium és Nonstop étterem, szép az Osztyapen- ko-szobor, a 45-ös kilométernél a felüljáró, a töltőállomások, a fémnek, üvegnek, betonnak derűs játéka. (Csak ne tegyük háziassá, herciggé, gusztává ezt a tájba jó léptekkel elhelyezett, júliusi napfényben vibráló, párázó, okosan tervezett, gonddal épített parányi útszakaszt. Még ha az 500. kilométerről lenne szó? Vagy ha a Pestet és Salgótarjánt Csepelt és Diósgyőrt összekötő sztrádáról?) Ritka szép kiállítás lehet a Műcsarnok ipari formaterv seregszemléje, azért is, mert az elrendezés alapja a fel- használás koncepciója. Tárgyak kerültek egymás mellé, ahogyan az életben, a családi otthonokban, a mindennapok szükséges tárgyaiként megjelennek. Végre nem mütyürkéket, násfákat állítottak ki, hanem napjaink kísérőit, amelyek még gyárthatók is lennének, ha a gyárak rátekintenének. A Nemzetek Színházának varsói bemutatói között szerepelt a kaposvári Csiky Gergely Színház együttese... Nem volt sikerük. Zsámbéki Gábor szerint nem azért, mintha a pesti Shakespeare- előadás színvonala alatt mozgott volna a varsói produkció, csak hát nem volt idejük az előkészületekre. Megítélése szerint színházi műhelyekre, tapasztalatcserékre, nagy rendezők körében eltöltött évekre, félévekre lenne szükség, hogy a nemzetközi mezőnyben is megálljuk helyünket. o O O Boldizsár Iván könyve, A szárnyas ló nem rádiós szakkönyv, de egy fejezete, a Kultúra és életforma a művelődés, a rádió, televízió és irodalom összefüggéseit vizsgálja. Idézzük néhány gondolatát: „A rádió közelebb áll mindkét elektronikus kifejezőeszköz közös anyjához, az irodalomhoz. A nyomtanyugodtan: letisztult a domboldal odaát —, és Grisát megkeresi. Nem látta a kutyát, sehol. Itt volt p>edig az imént, itt nyüszített. Félhet ez a lövöldözéstől. Meg a katonaságtól. Füttyögött, szólongatta. De nem jött elő. Bevetette ma- gá* azóta a kukoricásba. „Nem is biztos, hogy idegen kutya — gondolta. — Ha ennyire fél. Magyar kutya is lehet, a front elől menekült idáig... Bolond. Hiába menekülsz, akárhol utolér. .. ” Nem törődött tovább a kutyával: Ivott a kis üvegből, s összeszedelőzködött, útra készen összehajtogatta a takarót is. Rossz kutya ez. Sosem volt ragaszkodó igazán. Déltájban a felrobbantott híd helyén már állt a hadi- híd, és végevárhatatlanul özönlöttek rajta a járművek. Hamar megbarátkozott a hídőrséggel. Érdeklődött Grisa felől i« meg Palkóvnyik Szinyicin felől is. De ezek egyiküket sera ismerték. Igaz, ezek közkatonák, nem ismerhetnek mindenkit. A parancsnokuknak is csak két 6tráfja van. Pedig itt kell lenni Gri- sáéknak valahol, mert Berlinbe mennek ezek is. azt mondják. És ha ez az út visz Berlinbe, csak ezen jöhetnek Grisáék. Amikor a menet egy percre megszakadt, az őrök megengedték, hogy átszaladjon a hídon. Most is az árok külső partján gyalogolt, szembe a vonulókkal. De most feltette a leventesa^kkat. Köszönt is,.oeBolgár nemzeti kiállítás Értékelték a látogatok véleményét toft betű ftt a kf! mondott szó lep. A jó könyv arra készteti az olvasót, hogy olvasás közben használja a képzelőerejét. A tévé jóllakatja a fantáziát, a rádió az étvágyat kelti fel... Az audiovizuális eszközök nemcsak a kultúrához vezető utat, tehát a kulturális demokráciát szélesítik, hanem megváltoztatják a művészi és irodalmi alkotás formáit és lehetőségeit.” A rádiózás, az olvasás részvételt jelent egy ország, egy földrész kultúrájában, mert aki Arany János vagy Thomas Mann sorait olvassa éppúgy részese az egyetemes kultúrának, mint az, aki a Bánk bán, a Hamlet rádióvagy televízió-változatát látja és hallgatja. A rádió és televízió a tömegtájékoztatáson kívül művészi kifejezési lehetőség, a számtalan művészi forma egyike. A rádió a könyvhöz hasonlóan gondolkodásra, véleményalkotásra készteti a hallgatót, aki így akarva-akaratlan maga is részesévé válik a szellemi vállalkozásnak. Egy rádió- dráma is képzeletet táplál, aktivitásra ösztönöz éppúgy, mint a könyv, az értelmes olvasás. O O O A Szivárvány vasárnap riportjainak egyike is az olvasásra, egy olvasótábor gyermekeinek olvasmányélményeihez kapcsolódott. Az olvasótábor első igazi találkozása a könyvvel, az irodalommal. A gondolkodás tégláit, a történelem és mű összefüggéseit illesztik itt egymás mellé költők, tanárok és gyerekek. Egyfajta szellemi építkezés ez is. De a műsorban egymás mellé került az ózdi új hengermű építőinek lelkesedése, az er- dőkertesi iskola építése, a Kassák-rekviem szerkezete, a kilencvenlakásos társasház és a házépítő madarak gond- ja-baja. Valóban, „építeni” a legszebb szó, mert városok, országok épülnek az emberek alkotó kedvétől és kézmelegétől. Változatos, színes szőttes a Júliusi Szivárvány. Az átvezető zene pihentet is, de nem teremt kapcsolatot a téma és a hallgató között. Nem hiszem, hogy különösebb gondot jelentett volna a Kassák-rekviem néhány ütemének, egy kórusrészletének felidézése vagy , egy felcsengő néptdal az olvasótábor gyermekeinek ajkán. Ebergényi Tibor ha, nehogy azt gondolják róla, hogy német — Zdrászt! Amikor a sorompóhoz ért — sorompó volt csakugyan — nem gémeskút, pedig sehol a környéken vksúti pálya —, egy géppisztolyé« megállította. Megemelte az öklét, úgy köszönt a géppisztolyosnak. — Zdrászt! — Kuda paigyos? — Damój! — Tü magyar?.:; — Dada. Magyar. Ja magyar. — Átkúda znájis tü joarusz- ki? — Jaznájú. .J Magyarázta aztán! hogy Grisától tanult, s rögtön megkérdezte, nem ismerik-e Grisát Vagy Palkóvnyik Szinyi- cint. De érdekes, ezek sem ismerték. Szerette volna még azt is megkérdezni, milyen sorompó ez, és miért kell hozzá őrség. Mert a zebracsíkosra festett őrbódékról látta, hogy máskor is őrzik a sorompót, nemcsak ilyenkor, ha a front átvonul. És hátrább, az épületeknek is kaszárnya formájuk volt. De ezek nem barátkoztak. — Nu pasli — intett a katona. — Davaj, davaj. „Azért a prémsapkában csak más volt — gondolta, amikor áthaladt a sorompó alatt. — Míg az a sapkám megvolt, azért másképpen beszéltek velem. De még a civilek is!... ” Visszanézett: csakugyan, milyen sorompó ez? S akkor látta meg oldalt1 a táblát: MAGYARORSZÁG