Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-14 / 138. szám
Bizakodással %# égéhez ért a választá- » sokai előkészítő politikai kampány, amely ha kitűnt valamivel, akkor azzal, hogy csendben végzett, a munkás hétköznapok komolyságához illő tevékenység volt. Néhány plakát, a jelöltek bemutatása a helyi és a központi sajtóban, beszélgetések és interjúk a tv-ben és a rádióban, rövid gyűlések és gyakorlatias programbeszédek. Nem volt minden mást háttérbe szorító hírverés, nem voltak demonstratív felvonulások, pénzeket felemésztő ünnepi vacsorák, s általában hiányoztak azok a kellékek és külsőségek, amelyek az idősebbek tudatában a „választás” szóval kapcsolódnak össze. Politikai csaták tehát,nem voltak, harc közben felkorbácsolt szenvedélyek és viharok sem. A választás fogalma abban az értelemben mindenesetre átalakul, hogy egyre inkább a munkával, az alkotó tevékenységre összpontosuló figyelemmel kapcsolódik össze. És nemcsak formai értelemben. Hiszen mindenki tudja, hogy az elmúlt esztendőben és az év elején, az MSZMP kongresszusára készülődve, nagyszabású politikai helyzetelemzést végzett a párt, az ország. Megértek és kialakultak a gazdasági tervekhez szükséges döntések előfeltételei, áttekinthetjük társadalmunk fejlődésének menetét és a belőle adódó új problémák természetét, megerősítést nyert a szocializmus építésének fő politikai irányvonala. Ezért a jelöltek is „programmal a kézben” léphettek a szónoki emelvényre, azzal az egységes szocialista platformmal, amelyet a Hazafias Népfront és a benne helyet foglaló valamennyi Ljra jelölték Többet vállalni — valamennyiünkért Községi KISZ-titkárként Választottak meg először tanácstaggá. Négy évig dolgoztam a körzetben. Sokat, nagyon sokat kellett szerveznünk, agitálnunk akkoriban, hogy szebb, tisztább legyen Abasár. Az én körzetemben például társadalmi munkában szabályoztuk a vízelvezető árkokat, ez volt a legégetőbb feladat, mert egy-egy kiadósabb esőzés után a házak sorát öntötte el a víz... Mire nagyjából rendbe tettük az utcát, akkorra, 1974-ben átszervezték a körzeteket. Egyoen újra választották a tanácstagokat, nagyon fájt, de el kellett ismernem, hogy helyettem mást jelölt a körzet. Fiatal voltam, nem volt tapasztalatom, meghajoltam hát az emberek döntése előtt.. . Sándor János tapasztalatot akart szerezni, megtanulni, hogy miként tehetne többet a szülőfalujáért, az emberekért. Talán ezért is vállalt egyre több feladatot magára, mint községi KISZ- titkár és később, mint a Gagarin Hőerőmű Vállalat dolgozója, vagy most az aba- sári Rákóczi Termelőszövetkezet tagjaként A kitartó szorgalmas közéleti tevékenység meghozta a gyümölcsét, — Nagyon meglepődtem, amikor felkerestek, hogy tanácstagnak jelölnek a 14-es körzetben. Mielőtt válaszoltam és azt feleltem, hogy ha elfogadnak az emberek, ha megválasztanak, akkor vállalom a munkát, eszembe jutott a kiesett idő. Nehéz lesz újra kezdeni, de bíznak bennem, láttam és éreztem a jelölőgyűlésen — Ilyenkor ígéretet szoktak tenni a jelöltek, ön mit mondott el a terveiről? — Én nem ígértem semmit. Csupán azt mondtam, hogy rászolgálok a bizalomfa. És jobban, mint az első ciklusban... Í4ZÜVO*) társadalmi réteg magáénak tud vallani. A program, amellyel a párt, a Népfront a választók elé lépett, megígéri, hogy mint eddig, ezután is biztos úton halad a magyar társadalom gyarapodásban, kultúrában, s nemcsak megőrzi, hanem határozottan tovább fejleszti és kibontakoztatja a demokratikus légkört. De a választási előkészületek során elhangzott politikai megnyilvánulások azt sem titkolják el, hogy a feltételek csak akkor biztosítottak megnyugtató módon, ha az eddiginél lényegesen jobban kihasználjuk, pontosabban szólva: okosabban és körültekintőbben használjuk fel gazdasági és társadalmi erőforrásainkat. Időközben ugyanis két na-, gyón fontos körülmény nyilvánvalóvá vált. Az egyik, hogy a világgazdasági feltételek lényegesen megváltoztak. Miközben mozgásterük, kapcsolatrendszerük hatalmas mértekben kibővült, miközben a szocialista országok gazdasági integrációja új, magasabb szinthez ért el, és külgazdasági kapcsolataink minden irányban bővültek — és ezek nagy előnyökkel járnak —, új módon kell szám- bavenni iparunk életműködéséhez szükséges nyersanyagok és energiahordozók, gépek és késztermékek csereérték-arányait. A tőkés világ- gazdaság válságának mindazon hatása ellen védekeznünk kell, amelyet a kereskedelem közvetít hozzánk. Ez önmagában sem csekély feladat, hiszen a legszilárdabb és nagyképességű gazdaságokat is próbára teszi. A másik — amelyről ma még a szükségesnél kevesebb sző esik —, hogy új módon, az eddiginél talán szigorúbb mércéket állítva magunk elé. kell terveznünk, szerveznünk és produkálnunk. A beruházásoktól, a gyártásig és felhasználásig, a fogyasztás mértékének és ütemének megszabásáig, úgy kell gazdálkodnunk, ahogyan realitásaink engedik és követelik. Ha nem is új kérdések ezek, mert különféle formában fejlődésünk különböző időszakaiban már felvetődtek, talán nem voltak oly létfontosságúak a további zavartalan előrehaladás szempontjából, mint éppen a mai összefüggések kereteiben. Az a becsületes dolog, ha ezekről mi nemcsak a választások után, hanem a választások előtt is egyformán beszélünk. Nem nehéz következtéin i, hogy e feladatok gyakorlati átültetése, a legjobb megoldások felkutatása, a termelő kollektívák figyelmének felkeltése, a politikai és társadalmi ellenőrzés hatékonyabbá tétele a végrehajtásban, a képzelőerő és dinamizmus ösztönzése minden síkon — az új parlament képviselőinek is nagy feladatokat ad s növeli felelősségüket. A képviselőnek híven kell szolgálnia választókerületének érdekeit, mert különben adós marad azoknak, akik megbízták őt. Egyszersmind — ma sokkal inkább mint valaha — elengedhetetlen a „honatyai” látókör, állambölcsesség, szocialista társadalmunk fő érdekeinek felismerése és ren- dithetetlen képviselete. A képviselő akkor látja el tisztét jól, ha ő maga közvetíti a választói kívánságokat, mindent elkövet körzetének fejlesztése érdekében, harcol a fejlesztéshez szükséges eszközök 1 biztosításáért — ez másként nem is lehetséges. De felelőssége mégse korlátozódik a saját választókerületére. Ha ebben az országban mindenki csak a saját megyéjét. körzetét, minisztériumát, vállalatát, szövetkezetét látná, az nagy hajóikhoz vezetne. Szocialista módon gondolkozni egy kicsit azt is jelenti, hogy — Veres Péter szavait idézzük — „országban —népben gondolkodni”, A számvetés, amit a jö- vőről elvégeztünk, következtetéseiben világos* további felemelkedésünk programja reális és megalapozott, a bizakodásra megvan minden. okunk. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a számvetésben benne van a kemény munka, akarat, amely a tervek tartópillérét képezi. A képviselők munkája, akiket az új parlamentbe választunk, s a választóké, akik tőlük s maguktól is ezt követelik. R. fa. Az elmúlt esztendőben a baráti szálak erősítésének, a testvéri kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről tárgyaltak a finnországi Poriban Eger vezetői. A megyeszékhely delegációjának tagjai akkor meghívták az északi város képviselőit, látogassanak el a sok tekintetben azo nos sorsú, és a megközelítően hasonló stílusú, építészeti remekeiről, valamint az idegenforgalmi nevezetességeiről ismert városba. A szíves invitálásnak eleget téve, a közelmúltban Simo Vilja- nennek, a pori városi tanács alehiökének vezetésével nyolc napot töltött Egerben a finnországi testvérváros küldöttsége. A gazdag és változatos program utolsó aktusaként került sor a látogatás tapasztalatainak összegezésére. Kiskor kértük meg Pori város delegációjának vezetőjét, Simo Viljanent, hogy válaszoljon kérdéseinkre. — Viljanen űri Amikor felkészültek a magyarországi látogatásra, mint mindén messzire, távoli tájakra utazó ember, bizonyara önök is áttanulmányozták az útikönyveket, ismerkedtek velünk, tehát volt valamiféle elképzelésük rólunk, életünkről. Az Egerben eltöltött napok ntán változott-c az a kép; milyenek a benyomásaik? — Az útikönyvekből az ember sohasem ismerheti meg egy nép kultúráját, életét. régebbi és mai történelmét. Fenntartással fogadtuk hát mi is a bédekkerben leírtakat. bár sok hasznos tudnivalóra tettünk szert az útikalauz forgatásakor. Az a kép azonban, amely az utazás előtt Magyarországról és közvetlenül Egerről bennünk élt, barátaink, ismerőseink, munkatársaink elbeszélései nyomán alakult ki. Életükről, mindennapjaikról a legtöbbet Pori volt polgármesterétől hallottunk. Heikki Koski úr a két város közötti baráti szálak kialakításának egyik szorgalmazója volt, s évekkel ezelőtt egy küldöttség élén ő tárgyalt Egerben a kapcsolatok bővítéséről. — ön az előbb azt kérdezte, hogy változott-e most ez A 12-es számú választókerület jelöltje-: Dr. Novák Pálné Vasutascsaládból, Szolnokon született dr. Hamza Mária, akit a 12-es választókerületben dr. Novák Pálné néven Hatvan és a városkörnyéki községek dolgozói harmadszor is képviselőnek jelöltek. A pécsi orvosegyetemet 1946-ban végezte el, s ezt követően került Kecskemétre, ahol —- időközben férjhez menvén — három gyermeke született. Talán éppen ez indította arra, hogy jobban elmerüljön a csecse- •naő- és gyermekgyógyászatban, s szakorvosi képesítést szerezzen. Kecskemétet később Gyöngyös váltotta fel, újabb, egészségügyi szervezési szakvizsgával. Majd a család 1959-ben telepedett le Hatvanban, ahol dr. Novák Pálné rögtön a városi tanács osztályvezetője, férje pedig a szülőotthon orvosa lett. A hatvaniak képviselőjelöltje az eltelt másfél évtized során igen sokat tett a város egészségügyének tervszerű fejlesztése, megszervezése terén. Nyilván szerepe volt az új kórház megépülésében, munkája hozzájárult az ideggondozó intézet létrejöttéhez, a körzeti orvosi hálózat bővüléséhez, korszerűsödéséhez. Vagyis arra törekedett, hogy Hatvan egészségügye a lakosság valós igényéhez illeszkedjék. Amikor 1967-ben először választották országgyűlési képviselőnek, társadalmi jellegű munkájában ugyanezek az elvek irányították. Parlamenti felszólalásai általában széles visszhangot keltettek, akár a város főellátó szerepkörét, a nők foglalkoztatását, akár pedig a népesedéspolitikával összefüggő bölcsődei helyzetet, vagy az általános iskola és a tömegsport kérdését feszegette. A személye iránti bizalom természetesen csak növekedett, ahogyan az egészségügyi osztály szociális agazaUu munkáját igyekezett fejleszteni, mégpedig nyomon követhetően. Ma már két öregek napközi otthona működik Hatvanban, s nagyon sok csökkent munkaképességű embert juttat tisztességes kenyérkeresethez a szociális foglalkoztató, amely szintén sokat köszönhet dr. Novák Pálnénak. Jó pár esztendeje, pontosan 1968-tól, párttagként is szolgálja a szocialista társadalom építésének ügyét. S különösen sokat foglalkozik pplitikai gazdaságtannal, amit elengedhetetlenül fontosnak tart képviselői mü ködösében. A második cik lusban beválasztották ugyanis a parlament kereskedelmi bizottságába, ahol ilyesféle vértezett ség nélkül nehezen all meg valaki a Iában. Hogy hány helyen kellett dr. Novak Palnénak interveniálnia az eltelt két ciklus alatt? Maga is képtelen számon tartani. Az asztalán, szekrényében felhalmozódott folyamodványok, miniszteriális válaszok azonban sokat sejtetnek. Legutóbb például a Heves megyei Tanács elnök- helyettesétől kapott levelet az egészségügyi szakiskola felszerelésének biztosításáról. S ha újbóli megválasztása esetén csak minden második ügyet sikerül így rendeznie, továbbra is jogos a polgárok bizalma. a kép. Véleményem szerint nem változott, csak élese - dettl Olyan embereket ismertünk itt meg, akikre szívesen gondol vissza a távolról érkezett vendég. S olyan helyekre jutottunk el, ame- i lyek azt bizonyítják, nogy dolgos, szorgalmas nép lakja ezt a vidéket. Nekem különösen nagy élmény volt a Szilvásváradi Állami Gazdaságban tett látogatás. Köztudott, hogy Finnország, az ezer tó országa mellett, a falvak országa is. Érdekelt tehát a magyar falvak, a városkörnyéki vidék élete. Mindjárt hozzá is teszem, tetszett, amit itt láttam. Sokszor szinte otthon ereztem magam. Így volt ez, amikor a Csebokszári városrészbe látogattunk el. Ez a modern lakótelep olyanformán alakul. mint nálunk a Sampola nevű városrész. Jó alkalom volt arra, hogy összehasonlítsuk a városfejlesztési munkánkat, terveinket, amelyekben itt többek között lakóházak, üzletek, iskolák építésé szerepei. — Az Imént a városfejlesztésről, a tervekről esett szó, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megkérdezzem: mik az elkövetkezendő hónapokban a pori városi tanács feladatai ezen a téren? — Ránk most a középtávú terv elkészítése vár. Nagy feladataink vannak, számos beruházást készítünk elő. Fejlesztenünk kell az elektromos- és a vízszolgáltatást, bővíteni a hálózatot, építenünk egy víztisztító berendezést. A város központjába távfűtést tervezünk, ehhez azonban meg kell építenünk 1977-re egy hőerőművet. Gondjaink vannak, akárcsak önöknek Itt, a közlekedéssel. At kell szerveznünk a jövőben a városi forgalmat, korszerűsíteni az úthálózatot. Ha csak ennyi lenne a gondunk, azt hiszem, máris elegendőnek tartanánk. Ám hátra van még egy sor elképzelésünk megvalósítása. Üjabb lakásokat szeretnénk építeni a jövőben, az ötéves terv átlagában évi 1150 lakás átadását tervezzük. Az elmúlt évben sikerült ezt a tervet túlteljesítenünk: 1700 boldog tulajdonos költözhetett be az új lakásokba. Tavaly hússzal több óvódás es bölcsődés gyermeket tudtunk elhelyezni, mint ahogy terveztük. Évente ugyanis 150 kisgyermekkel több kerül ezekbe az intézményekbe ... Bár ez már más terület, még elmondom, hiszen a terveinkben szerepel: jégtörőhajókat rendeltünk, s a tengerparti rész védelmére hullámtörőt építünk. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításáért a tanács a felelős, kemény munka vár tehát ránk a következő öt évben. — Pori városi tanácsa hat különböző párt képviselőiből tevődik össze. Vajon ennek a 47 más-más nézetű tanács(Foto* Szabó Sándor) tagnak mennyire egysége« a véleménye a testvérvárosi kapcsolatról? Milyen lehetőséget látnak a baráti szálak erősítésére? — Tény, hogy a tanácskozásaink során éles vitákra kerül sor egy-egy kérdés eldöntésekor. Abban azonban, hogy Porinak fenn kell tartania a testvérvárosi kapcsolatokat, egyebek között Egerrel is, egységes az álláspont. Ezt a véleményt tohna- csolta néhány évvel ezelőtt Egerben Koski úr, aki egyben a baráti szalák bővítéséről is szólt. Mi is azt a megbízatást kaptuk, hogy szélesítsük az együttműködésünk körét. Mint megállapodtunk, Egerből úszók, modellezők, művészeti együttesek látogatnak el hozzánk. Vendégül látjuk az innen érkező turistacsoportokat, vagy az ifjúsági nemzetközi tábor egri lakóit is. Egyszóval, mi mindent megteszünk a két város barátságának elmélyítéséért ... — Viljanen úr! Véleménye szerint a testvérvárosi kapcsolatok . bővítése, erősítése miként járul hozzá a két ország közötti viszony jövőbeni alakulásához? — Pori tagja a Finn Városok Szövetségének. Ebből következik, hogy mint minden tagnak, városunk vezetőinek is be kell számolniuk a testvérvárosi kapcsolatokról. A szövetség már érdeklődött az Egerrel kialakult kapcsolatainkról, s azokról a tárgyalásokról, levélváltásokról, amelyek a baráti szálak erősítését szorgalmazták. Beszá- molóink nyomán a szövetség vezetői is megállapították: ez a barátság egyben kapocs is a két nép között... — Köszönöm a beszélgetést! Szilvás István Nemzetközi.............. szimpóziumot rendeznek Kompolton Az idén Magyarországon rendezik meg a nemzetközi termésbecslési szimpóziumot. A rangos tanácskozásra az ország egyik legjelentősebb kutatási központjában, a Kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézetben kerül sor június 16—17—18-án. Előzetes jelentkezések szerint a magyarokon kívül részt vesznek a tudományos tanácskozáson a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, az NSZK, Svédország, Olaszország szakemberei, valamint az ENSZ mezőgazdábagí és áeímezesügyi szervezetének (FAO) képviselői. A nemzetközi találkozón 23 előadás hangzik el hazai és külföldi szakemberek tolmácsolásában. A szimpózium célja a résztvevő országok tapasztalatainak kicserélése, a további kutatások elősegítése. (MTI) SS7S,. június 14,, szombat „Ez a kcrátsás egyken kapocs is a két nép között...” Beszélgetés Simo Viljaueuuei, a pori városi tanács alelnökéve!
