Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-12 / 136. szám
» Egri premier: AMPHITRYON A színház új prózai bemutatójának Csiszár Imre a rendezője. Vendégünk a Színház és Filmművészeti Főiskola negyedéves hallgatója. Mestere Major Tamás. Többet nem is igen mond magáról, legfeljebb még annyit, hogy Peter Hacks- 6zal nem most találkozik először; vizsgadarabként nemrég rendezte a német szerző egyik egyfelvonáso- aát. Látszik, hogy kicsit Hacks bűvöletében él. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen az író (Brecht tanítványa) kitűnő mestere a színháznak, színpadnak. Nem véletlen, hogy az Amphitryon-téma mintegy negyven átdolgozásából a Hacksé a legizgalmasabb. A továbbiakban erről beszélgetünk. — Ismeretes, hogy Jupiter — felöltve a távollevő férj, Amphitryon külsejét — All- méne ágyába kerül... A hacks-i feldolgozás különbözik a többiektől: a legfőbb istennek ahhoz, hogy földi asszony szerelmét bírja, nemcsak külsejében, hanem belül is emberré kell válnia. Ízelítőül egy rövid dialógus. Jupiter: — Hót az emberek nem tudnak szeretni? (Mereúrius ugyanis arra figyelmezteti főnökét, hogy túlságosan heves.) Mercurius: — De, de! Csak időnként és nem soká. Az ember fáradékony. És értse meg, ön nem szerető, csak férj. — Bizony, rendkívül fönte« — magyarázza a rendező —, hogy az asszonyok időnként szeretőt kapjanak... Félreértés ne essék, nem úgy, mint az Amphitryon- ban. Hanem úgy, hogy o férj váljék olykor (közéleti győzelmeit, bukásait, dicsekvéseit, nyavalyáit feledve) SZERETŐVÉ. Jupiter ebben a , darabban tökéletesen megtestesíti az abszolút embert. De hát könnyű neki. Mert ő isten! — Sosiasról is kellene beszélnünk. — Tudjuk, hogy Sosias elveszti énjét. S azzal, hogy elveszti — szemben a többi feldolgozással — jól jár. Persze, az egész előadást nem akarom elemezni. Talán csak annyit, hogy Egerben is működik majd az égi lift, építünk egy sajátos útrendszert, és a közönség egész álarcparádénak lehet majd tanúja. Mert Hacks — híven a színházi hagyományokhoz — kitűnően alkalmazza ebben a művében az álarcokat, melyek mindig más-más minőséget és karaktert tudnak jelezni. — Örülök, hogy a bemutatóhoz olyan kitűnő szereplőket kaptam, mint Blaskó Péter, Somló István, a vendég Miszlay István, Csapó János és Lázár Kati. Bemutató: ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (gyarmati) 20.25: Kozmikus hétköznapok Napjainkban, hat héttel a Szojuz—Apollo kísérlet rajtja előtt, különösen érdekes témát dolgoz fel e szovjet dokumentumfilm: feltárja az űr „műhelytitkait”. ’ Eddig ugyanis a relék és rádiók, radarok és távcsövek által sikerült bepillantani a rakéták és szputnyikok útjába. Ez a dokumentumfilm a Szaljut fedélzetére kalauzolja a nézőt. A kamerák segítségével információt kap az űrhajósok életéről a kozmoszban. Szétnézhet az űrállomás berendezései, felszerelései között, megismerkedhet azzal a hatalmas technikai apparátussal, amely lehetővé teszi az embernek az -űrben való tartózkodást. A kezdeti időszak kísérletei után ma már arra is lehetőség nyílik, hogy ne csak elviselhetővé, hanem kényelmessé, kellemessé váljék az űrben töltött idő. A nézők tehát azokkal a felszerelésekkel, berendezési tárgyakkal is megismerkedhetnek, amelyek az űrhajósok életét megkönnyítik, kényelmesebbé teszik. Ötvenhétezer végzős Ballagás a szakmunkásképzőkben Tablókkal, virágokkal díszített iskolafolyoeókom, tanműhelyek falai között — mint az már hagyomány — a szakmunkásképző intézetekben is ballagnak a végzősök. Az idén 57 ezren vesznek búcsút a tanintézetektől, kapnak szakmunkás- bizony ítványt. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési főosztályán elmondották: körülbelül 9000-ren az építőiparban állnak majd munkába, közülük 3000 a kőműves, nyolcezer gépszerelő, több mint 5000 autószerelő, csaknem 4000 villanyszerelő lép ki a szakmunkásképző intézetek kapuján. Az élelmiszeriparban több mint kétezren, a különféle mezőgazdasági szakmákban 3000-nél is többen végeztek az idén, a kereskedelem pedig több mint 6000-rés utánpótlást kap, többségében a lányok soraiból. Egyébként az idei 57 000 végzős közül mintegy 16 000 a leány. Kedvező jelenség, hogy a felnőtt szakmunkásképzést ösztönző rendelet hatásara mind több felnőtt szerez szakmunkásbizonyítványt. Elsősorban a nődolgozók köréből jelentkeznek sokan a különféle újfajta, intenzív szakmunkásképzési formákra. Egy év alatt 13 600-ról 19 000-re (46 százalékkal) nőtt a szakmunkásképző tanfolyamot sikerrel befejezett felnőtt dolgozók száma. Ezen belül a szakmunkás-képesítést szerzett nők száma 7500- zal (80 százalékkal) növekedett. A férfiak csaknem 50 százaléka az úgynevezett hiányszakmákban szerzett bizonyítványt. Mindez némileg mérsékeli azokat a gondokat, amelyeket az ifjúsági munkaerőforrás szűkülése okoz. Az illetékes szervek a továbbiakban is nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a kedvező tendencia a jövőben is érvényesüljön. (MTI) 12. évad Gyulán A gyulai Várszínház július 4-én rendezi 12. évadjának megnyitó előadását. A hagyományokhoz híven ebben az évben is két új bemutatót tűzött műsorra a Várszínház rendezősége. Elsőként július 4-én Veress Dániel romániai magyar író drámája, a Véres farsang kerül színre. Üj tendenciát képvisel a második bemutató. Görgei Gábor a Várszínház felkérésére irta meg Törököt fogtunk című tragikomédiáját. 2d. Mária nénje meg kasszírnő volt Nagyváradon, vagyis kurva, őt senki sem őrizte, mégis tudott vigyázni magára. Pedig ő azt csinálja mindennap, ki tudja hányszor, éppen hogy azért fizetik. Mégse lett belőle baj. Eltűnődött ezen, hogy az emberek 'mért nem elégszenek meg annyival, mint az állatok, mind. Mert az biztos, hogy nem elégszenek meg annyival. Kivált a katonák. És miben volt olyan ügyetlen Margit. és miben olyan ügyes Mari? Az volna a jó, ha mindenki jó előre tudná, kivel kerül össze a végén. A lányoknak is az volna a jó, meg a fiúknak is. Már akkor gondolt erre, amikor tavaly az iskolában Póta Rozikával csúfolták. Nem is igen bánta, ha csú- mert saeg kisláng volna Rozika. Csák persze nem tudni még, milyen lesz asz- szonynak. Mert a lányok többnyire addig szépek, míg lányok, utána meg elkezdenek hízni, lomposodni; a Rozika anyjának is széle-hossza egy. De azért egyáltalán nem biztos, hogy ebben igaza van Parázsó nagymamának: „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” — miért ne lehetne az a lány asszonynak másforma? Ez csak olyan se füle, se farka beszéd. Asszonybeszéd. Az se igen hiszi, aki mondja Észrevenni azt később a lányon, milyen lesz asszonynak. Ha most még nem is, de később csak észre lehet venni. Tavaly egy lagziban sokat táncoltatta Rozikát, azután kezdték ei csúfolni őket. Pó- táéknak szomszédjuk volt a lagzis ház, nekik meg vala- -müaea rofo>t*. UA» adódott, Aftla. június El., .csütörtök ^ Nívódíjat kapott a füzesabonyi brtSZ kamarakórusa (Tudósítónktól.) Szolnok megye területén rendezték meg az V. országos szövetkezeti dalosfesztivált. A 38 magyar énekkar mellett öt külföldi is pódiumra lépett. A dalosfesztivált négy helységben — Szolnok, Jászberény, Mezőtúr, Karcag — rendezték meg. A zsűri végül is 42 kórus teljesítményét értékelte és négy kategóriában adott ki nívódíjat. Az orosz munkásmozgalmi dalok feldolgozásáért és előadásáért a füzesabonyi ÁFÉSZ kamarakórusa nívódíjat kapott. (szigetvárt/) Gyerekek bukósisakban A Hámán Kató Megyei Üttörőház autóbarát szakköre rendkívül népszerű a gyermekek körében. Az elméleti ismeretek elsajátítása után előkerül az ajándékba kapott go-kart, és bukósisakban, négy keréken „ízlelhetik” * motorozás örömét. ' (Fotó: Szántó György) Karácsondról - Moszkvába Nagy meglepetéssel vettem a kezembe a Népújság vasárnapi számát, amelyben a Pravda egyik cikkét találtam meg magyarra fordítva Szólt pedig az írás Karácsondról. Én most másodszor találkoztam ezzel a cikkel. Először Moszkvában. Hadd mondjam el, hogyan történt. Ügy alakult a dolgom, hogy május második felében Moszkvában kellett lennem. A város északi felében, a leningrádi kerületben laktam. Az intézet, ahová bejártam, a város másik feléten található. Hogy oda eljussak, hosszú időt kellett töltenem az utazással, ugyanígy hazafelé is. Mint szorgalmas újságolvasó, a Szokol metróállomásnál minden reggel megvettem az előző napi magyar újságot és az aznapi Pravdát Ahogy a moszkvaiak is teszik, a metrón töltött időt ál is mindig olvasásra használtam feL Így volt ez május 27-én is, amikor a Pravdában egy ismerős néven akadt meg a szemem. Mintha azt olvasnám hogy Karacsond. Lám, otthon, Gyöngyös közelében is van egy ilyesfajta nevű község, csak azt á-val írják: Karácsondnak. Milyen furcsa véletlen, töprengtem magamban, de jólesett még így is a gondolattársítás. Hamar Karacsond, akkor végigolvasom, mit is írnak róla. Az igazi meglepetés ezután ért Néhány sor elolvasása irtán kiderült, hogy csakugyan az otthoni Karacsond a visszaemlékezés színhelye. Magam előtt láttam a harminc évvel ezelőtti eseményeket és azok szereplőit, mintha csak egy filmet néznék. Megismerkedtem a szovjet pilótákkal és a „Mamával”. Valami egészen különös érzés fogott eL Az a hűvös, moszkvai májusi reggel nekem melegséget hozott. A cikkel éppen akkor végeztem, amikor ki kellett szállnom. A Szadová- ján lépkedve a hazai falu, Karácsond járt az eszemben, a karácsondi „Mama”, és nagyon büszke voltam arra a parasztasszonyra, aki annak idején jelesre vizsgázott emberségbőL Elhatároztam, hogy ezt a moszkvai élményemet megírom. De a vasárnapi Népújság megelőzött. így utólag tehát hadd tegyem hozzá a Pravda magyarra fordított cikkéhez az én személyes moszkvai élményemet is. Lám, kicsi a világ, ée benne az igaz emberek mindig megtalálják egymást: juí eszembe a harminc évvel ezelőtti események tanulsága Dr. Pintér László Gyöngyös, Bugát Pál Kórház szemész főorvot hogy Rozika lett a legkisebb koszorúslány, ó meg a feisza- lagozott legények közt volt a legfiatalabb, s mint egymáshoz valók, párba kerültek az esküvői menetben. Hát persze, hogy táncoltatta. Az úgy való, hogy a legény azt a koszorúslányt táncoltassa, akivel párba kerüL És ha a nagyobbaknál úgy illik, a kisebbeknél sem illik máskép- pen. Az biztos, hogy Rozika is szívesen táncolt vele, mert legalább megtanult táncolni. Mert Rozika nem tudott egyebet, csak a csárdást; ő tanította meg a tangóra, a foxra (csak a keringőnél pihentek, azt még ő sem tudta jól). Akkor az egyszer hasznát vette, hogy annyit nyúvasztották otthon a tánccal a nénjei. Nem táncoltak azért olyan túl sokat együtt Azt már csak rájuk fogták a csúfolkodók. Lehetséges, Rozika még táncolt volna — örült, hogy tanulhat, megtanulhat még a tánciskola előtt —, de ő vacsora után elhúzódott inkább az öregek asztalához, s hallgatta, miket mesélnek Szibériáról, Doberdóról, Galíciáról. IF Az igazság az, hogy nem is igen gondolt Rozikára addig, míg egymáshoz nem csúfolták őket 'Azóta meg sokszor eszébe jut: mi lenne, ha csakugyan Rozika lenné a felesége. Szép kislány, az igaz. Jó volna megint egy lagzi. ahol ugyanúgy párba kerülnének. Most végig csak vele táncolna, és keringöt is, mert a nénjeitől megtanulta azóta a keringöt Esetleg haza is kísérhetné most már. Illendően köszönne el tőle a kapuban, nem úgy, mint a katonák szoktak a szeretőjüktől. Rozika nem is engedné azt. Akármi illetlenséggel örökre magara haragíthatná, ..., , Elképzelte, hogy tíz-tízenkét év múlva már feleségül vehetné Rozikát (Ha nem hízik el addig, mint az anyja). Menne haza szabadságra a frontról, és a kapuban várná Rozika S felmennének a présházba ők is, mint Mártiék tavaly, de ők nem vetkőznének csupaszra — az csak olyan városi mánia lehet —; ülnének egymást átkarolva a sötétben, mindenféléről beszélgetnének. Rozika a faluról, meg a ház körüli dolgokról, hogy valami hordja a csirkét meg, hogy az ól tövét is tapasztani kéne, kitúrta a malac, ilyesmit ö elmondaná, mi újság a fronton, s hogy hajkurász- szák a katonák a nőket. És hogy ne igen mutogassa magát, ha a faluba katonák szállásolnak be, vagy esetleg a front odaér. És amikor el kellene válni, Rozika is sírna az állomáson, mint a többi asszony. És integetne utána sokáig, peregne a könnye, s integetne, míg csak el nem tűnnék szem elől a messzi síneken a vonat... Autó dudált kitartóan, ■ erőszakosan. Nem akaródzott kibújni a jó meleg pokrócból, de félálomban eszébe jutott a felfordult teherkocsi. Hátha keresik azóta a hiányzó dobozokat meg a takarót. Ahogy kikecmergett a szénából, felugrott a boglya tövéről a kutya, s elszaladt. Nem szaladt messzire, csak a szomszédos boglyához. Várakozóan nézett vissza: folytatódik-e a tegnapi barátság. — Kiskutyám...- Gyeride, kiskutyám... Hívogatta. Füttyögött neki. Közelebb sompolygott a kutya, még mindig bizalmatlanul. Az elébe dobott kekszet most bekapta, és a földre hasalva ropogtatni kezdte. Csak most jutott eszébe az előbbi erőszakos dudálás. Kód borította a tájat., « «cágjt-ieíé rmodén űrt, Aa-atatr Is csak sejteni lehetett odalent, az úton túl pedig nerr látott mást, csak a minden' elfedő, egynemű szürkeséget Annál jobb. ök sem Iáimat ide, ha netán megjöttek már Nyújtózkodott egy jólesót és szedelőzködni kezdett. Az tán abbahagyta a készülődést s lekuporodott a boglya tövé te, gondolkozni. A két dobozt nem viheti, a: bizonyos. Bírni sem bírná, is épp elég pakkja van. Mé) sok is lesz csak a takarót i cipelni pótlásnak, de az nem hagyhatja itt, megfagyó! volna nélküle. S ki tudja, he éjszakázna megint Marékkai hányta a kuty elé a kekszet, meg az ostyát. — Nesze, faljál. De úgy fal jál nekem, hogy nem kaps többet máma, azt garantá lom... ö is tömte magába a nápo lyit. Étvágy nélkül, mert ét séget nem érzett, csak a szcxm júság kínozta nagyon. Sajná: ta itt hagyni, kivált a nápc lyit; alig volt híja a dobos nak. Beerőszakolta a két dobo: a boglyába, éjjeli fekhelyér s mindenfelől ráigazította szénát. Tehát még egy rejtekhel: ez az ötödik. Semmi értelme. Ha csak i nem, hogy a széna gazdáj majd nagyot néz. — Mi lehí tett ez? — találgatja majd maradékból, amit meghagj nak, a környékbeli egerek. Lefelé menet az úthoz mii cienütt az éjjeli kódorgásny< mai: itt is, ott is szétszóródv földbe taposva a keksz, ahog a ruhája alól kipergett. Lehet, végig az autótól íg vezet a nyom. Ha kereste volna az őrzők, könnyen me; találhatták volna. Gyorsabbra fogta a léptei S ahogy az úthoz. az árol partra ért, levetette a level tesapkát. A
