Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

A tAKASÄELOMAiCY ALAKtTt-ASA HEVES MEGYÉBEN 1970—74 KÖZÖTT Frankét az ö helyére Elöljáróban néhány köztu­dott dolog. Azok a külhoni fűinek, amelyek a magyar televízió műsorán szerepel­nek, úgy kerülnek a képer­nyőre, hogy bizonyos és itt részletezni is felesleges, mert annyira nyilvánvaló kultúr­politikai elképzelésekkel filmátvételi bizottság utazik az e szempontból érdekes­nek Ítélt külhonba. Van úgy persze, hogy utazni sem kell, mert érvényes szerződések keretében, műsor- és filmcse­rék útján itthon is nyílik le­hetősége a „zsűrinek” dön­tenie, kell-e, most kell-e ne­künk ez, vagy az a film. Az­tán figyelembe kell venni a cserék során néhány „nehéz­séget” is. Így például az e-esz világon gondot jelent, hogy kevés a vidám, szóra­koztató film, hogy gyakran — finoman fejezve ki — gyengécske filmet is át kell vennünk, vagy mert ez a „kísérője” az igényesebbnek, avagy ilyest is át kell ven­nünk, hogy tőlünk is vásá­roljanak. A film, a televíziós film ugyanis nemcsak import-, jig exportáru is. Sajátos áru, ez kétségtelen, de áru. Igaz, hogy nálunk közművelődési politikánk szellemében mű­vészeti értéke, hatása, szük­ségessége az elsődleges és csak másodsoron áru a film. De akárhány soron is nézzük a dolgot: pénz kelle­tik hozzá. Belföldi, külföldi pénz: forint, valuta. Mindezek oly köztudott dolgok, hogy talán nem is kellett volna felemlíteni, ha az elmúlt héten nem kerül a magyar televízió műsorára „A kétbalkezes” című angol televíziós filmsorozat. Csak elképzeléseim vannak róla, közelebbről nem adatott még meg számomra az, angol át­lagember humorigényének vizsgálata. így hát inkább csak gyanakszom és bízom benne, hogy Frank, ez a két­balkezes figura, amikor a BBC képernyőjére lép, nem arathatott ott sem osztatlan sikert. Ám eszem ágában sincs beleavatkozni az ango­lok belügyeibe, még egy te­levíziós filmsorozat kapcsán sem — ha azt ott forgatják le és mutatják is be a nagy­érdemű közönségnek. 20.05: Yerma Federico Carcia Lorca tragi­kus költeményét két részben láthatják a miskolci Nemzeti Színház előadásában. A Yerma azoknak a drámáknak a sorába tartozik, amelyekben Lorca a nők tragédiáját rajzolja, szerel­mük beteljesületlensége miatt. A Magyarországon bemutatott Bernarda háza, az operaszínpa­don is szereplő Vérnász és a Yerma 1933—36 között keletke- *ett. Yerma számára hiába teremt nyugodt jólétet férje. Juan. az asszony mégis boldogtalan. Meddősége nyugtalanítja, ekörül járnak minduntalan gondolatai. Ügy érzi, hogy számára, az egyszerű asszony számára egyetlen nagy feladat van: fiú­gyermeket szülni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Yerma tulaj­donképpen nem szereti férjét, Victorhoz vonzódik, de a tisz­tesség az életnél is fontosabb számára. . . Yerma: Gyöngyössy Katalin. A további szereplők: Jan cső Sarolta, Máthé Éva, Lázár Kati, Lenkey Edit, Paláncz Ferenc, Blaskó Péter. De nálunk: ez már a mi, az én belügyem. Aligha hiszem, hogy az elmúlt évek képernyőn látott bármifajta filmtermésében resztöl, esti tSmhartwn,' mil­liókat ültetni le ily nagyfo­kú igénytelenség elé és mi­att, már önmagában is van olyan kár, amit semmiféle „árukapcsolás” egy másik, egy igazi alkotásért meg nem indokolhat. Mégsem emiatt kellett elsősorban tollat fog­ni: megtörtént, hát megtör­tént — mondhatná és írhat­ná az ember. Ha nem ag­gódna, hogy e kétbalkezes Frank vajh annyira nem ügyetlen-e, hogy valamelyik bal kezével kaput ne tudjon mégis nyitni az effajta áru­kapcsolt silányságoknak. Látszólag joggal kérdez­heti az olvasó, de a televízió szerkesztője is: az invenció­Amit el tehet várni tőle, azt becsülettel megadja „A császár kémje” című francia filmsorozat. • Eddig leg­alábbis. ennél ostobább, csetlő-botló műfaján belül is silányabb „tévéjátékot” (?) láttam vol­na, mint ezt a majdnem egy órát tartó, kétrészes kaland- sorozatát Franknek. Sem alapötlet, sem szituáció, sem színész, sem rendezés: olyan bóvli árvr ez. amely még a bóvlik piacán is valahol a leghátsó sorokban kaphat csak helyet. Nálunk helyet kapott a mindig oly kedvvel szidott, de Valójában a világ igen igé­nyes televíziói közé tartozó magyarnak a műsorában. Miért? Hogyan? Nem lehet erre semmiféle indok — éppen a magyar televíziónál. Egy órán ke­zű*. valóban képre rende­zett Lili bárónőről, vagy a Trisztánról, Thomas Mann novellájának televíziós-válto­zatáról nincs szava a tévé­kritikusnak? Nem a legböl- csebb, de a legigazabb vá­lasz csak az lehet, hogy nem miattuk kell félteni a tele­víziót és a közönséget, de miattuk kell mosolytalan ag­gódással figyelni a kétbalke­zes Frank klozettbéli csetlés- botlását Egyébként Frank a meg­érdemelt neki járó helyén csetlett-botlott. S talán nem is tehet róla. hogy csak ó került oda, de a filmje nem került mellé. Gyurkó Géza 24. Meg a lányok se igen búj­nak bele; jobban féltik ma­gukat a lányok .az elkormo- lástól. A ruhájukat, a haju­kat, mindent. Nelli is — a legkisebb nénje — csak egy­szer mert belebűjni, de soha azután. Pedig hányszor ját­szottak együtt azóta is a padláson. Tulajdonképpen ő nem a rejtekhely miatt szökött most fel a szőlőhegyre, hanem, hogy Márta nénjét meglesse, az újdonsült férjével együtt mit művelnek itt. (Megleste őket nyáron is. már mint férj és feleség, amikor hazajöttek Pestről, Felszökött utánuk, és össze­vissza karcolta magát a kö­kénybokorban. A padlásról is lehet leske- lődni. De csak a pitvarba látni le innen, a padlásfel­járónál. A feljáróajtó desz­kái közt a hasítékon elég jól átlátni. Most kívülről jött fel a padlásra, nem a pitvar fe­lől. Van most egy külső fel­járó is, amiről nyáron nem tudott: érdekes, hogy soha idáig nem vette észre ezt a feljárót. Pedig a létra oda van támasztva a présház vé­Nyári program Sarudon (Tudósítónktól) Nemrégiben adták át ren­deltetésének Sarud új klub­könyvtárát, amely részt vesz az oktatási és közművelődési intézmények fejlesztését szol­gáló országos kísérletben. A klubkönyvtár eddigi munká­ja és a kísérlet eredménye hiztató. Ezekben a hónapokban a könyvtár nyári munkaterv alapján segíti a falu lakói­nak művelődését, szórakozá­sát. Folyamatosan működik a rádióstanfolyam, a bábcso­port, a barkácsszakkör, a gyermek- és az ifjúsági klub. A moziban több ifjúsági film bemutatására is sor kerül. Július végén a fiatalok Pécs környékére kirándulnak, ahol kéthetes táborozáson vesznek részt. A következő hónapokban több művészeti együttes is ellátogat Sarudra. Augusztus végén az Állami Déryné Színház vendégszerepei majd a községben: Tamási Áron Boldog nyárfalevél című színmüvét mutatják be. Császár István *)7ö W4 1.909 • ,T.T ,v ........................ i»m : í : : * L---........................................... J ól sikerült, elérte célját Interjú a Gárdonyi Géza diáknapokról A szokásosnál is frissebb, pezsgőbb es vidámabb volt június első napjaiban Eger­ben az élet: 1600 középisko­lás vette birtokába a várost, akik az országos Gárdonyi Géza diáknapok eseményeire érkeztek. Az immár hagyo­mányos rendezvényről Amb­rus Józseftől, a megyei KISZ-bizottság titkárától kértünk interjút. — Hogyan értékelhetjük a diákok közelmúltban véget ért egri seregszemléjét? — Elöljáróban hadd emlé­keztessek arra, hogy váro­sunkban kétévenként rendez­zük meg az országos Gárdo­nyi Géza diáknapokat. Ügy érzem; az előző évek gazdag tapasztalatait ezúttal igen jól sikerült hasznosítani. A mos­tani diáknapok rendezvény- sorozata jó fórumot biztosí­tott az ezerhatszáz középis­kolás fiatalnak, hogy sokirá­nyú tudásukról, képességük­ről számot adjanak. Jó alka­lom volt természetesen az itt töltött négy nap arra is, hogy géhez, csak föl kell rajta lépni; érdekes, hányszor, de hányszor bújócskázott már itt, és nem vette észre, hogy oda van támasztva a létra. S ha már itt van, a prés­házban, még a leskelődés előtt jó volna biztonságba helyezni a kekszet, meg a nápolyit, míg vissza nem ér­keznek az őrzők. Az benne a jó, hogy otthonról is közel érheti ezt a rejtekhelyét; akármikor csak fölszalad és megtörni a tarisznyát. Elfér ide, a kéménybe, kényelme­sen az egész rakott>ány, szép lassan felhordja az egészet. Leskelődni azután is lehet, telik az időből; új házasok azt csinálják egész álló éj­szaka. Ahogy kinéz a présház padlásáról, a kerek abla­kon, ott van-e még a fel­fordult autó, most látja, hogy telis-tele a szőlőhegy kato­nákkal. De még lent, a hegy lábánál a gulyalegelő is. Mintha minden szőlőtőke egy-egy katona volna. És mind errefelé jönnek, ki szuronyt szegezve, ki lö­vésre készen tartott géppisz7 tollyal — csendben, óvato­san lopakodnak felfelé a ka­tonák. Oroszok, németek, magyarok vegyesen, de még egyenruhás, bilgeris nyilasok is — úgy látszik, vége lett közben a háborúnak, és meg­egyeztek, hogy valameddig legyen most béke. Nem gyil­kolásszák tovább egymást, egyelőre nem győzött senki. Kiáltani akart: — Ne lő­jetek! Nyisztrijaty! — de nem jött ki hang a torkán. Az iiedelemtől. Erőlködött, de csak halk, vinnyogó hangokat préselt ki magából az sem hallatszott a Heves megyei, a Pest me­gyei, valamint a nógrádi, a Szolnok megyei és a buda­pesti fiatalok közeli barátsá­gokat kössenek egymással. Mindenekelőtt ezt vártuk a diáknapoktól, és természete­sen azt is, hogy legyen ez a találkozó demonstráció, sok­irányú fejlettségük, tudásbe­li és emberi alkotókészségük demonstrációja. Örömmel mondhatom, nem csalódtunk várakozásunkban. — Voltak-e új, a korábbi­tól eltérő vonásai a diákna­poknak? — Igen, volt, mégpedig az, hogy erősödött a találkozó fesztiváljellege. Ezúttal nem kifejezetten a versengésen volt a hangsúly, hanem a bemutatkozásra való lehető­ség biztosításán. Jó alkalom volt ez a négy nap a fiata­loknak a művészetek és a sport terén elért eredmé­nyeik bemutatására, valamint arra, hogy tanácskozásokon cseréljék ki' tapasztalataikat különböző kérdésekről. semeddig. Akkor vette észre, hogy nem fölfelé néznek a kato­nák, a padlásra, hanem mind a présház bejáratát nézi.- S ebből .azonnal meg­értette, hogy nem őmiatta jönnek, hanem Mártira. Le kellene kiabálni, hogy (Mária nénjéhez menjenek. Márti nem olyan lány, és egyetemre jár iskolába, és űrinő lesz belőle, tanárnő, ha kitanul. De hiába kiabálna ezek­nek, bánják is azt a kato­nák, kicsoda, csak nő le­gyen. Futott volna, hogy szóljon Mártinak, meneküljenek. Nem, az sem jó. Hová me­nekülnének már. Itt a jó búvóhely a kéménylyukban, csupaszon az sem olyan nagy baj, ha összekormozzák ma­gukat. Majd lemosakodhat­nak a kútnál. Futott volna, de nem érte el a talajt a lába. Súlytala­nul lebegett a kerek ablak­nál, és hiába kalimpált a lábával, nem haladt. Végté­re a gerendákba kapaszkod­va, kézzel tornászta el ma­gát a padlásfeljáróig, amely most nyitva volt — érdekes, az előbb még nem volt nyit­va —, de elkésett: alul, a pitvarban már ott tolongtak a katonák. Várta, hogy majd Jani bátyja, a Márti férje, elébük áll. De sehol sem látta már Jani bátyját. Lehet, megkö­tözték, vagy talán fel is akasztották azóta. Márti a sarokba húzódva, a kezét védekezőn maga elé tartva kiáltozik: — Ne. ne!... Én egyetem­re járok!._ — Milyen kérdésekkel fog­lalkozott a diákfesztivál? — Az első témakör az „Eszmékért és célokért küz­dünk” elnevezésű tanácsko­zás volt, amely KlSZ-vezető- ket érintett, és a középisko­lás fiatalok céljaival, pers­pektívájával és feladataival foglalkozott. Jelentős eseménye nőit. a diáknapoknak a „Diákok, diákklubok és a közművelő­dés” és „A diáksport tovább­fejlesztésének kérdései, a diáksportkör feladata az is­kola tanulóinak rendszeres foglalkoztatásában” című to­vábbi két témakör is. Hason­lóképpen jóffikerült a me­gyei KISZ-bizottság és a pe­dagógus-szakszervezet áltál közösen rendezett tapaszta­latcsere a közművelődési és az anyanyelvi szakkörök munkájáról. örvendetes, hogy ezen több Heves megyei pedagógus vett részt. — Hogyan értékelhetjük a diáknapokon bemutatott pro­dukciókat? — Szinte valamennyi mű­vészeti bemutatóról elmond­hatjuk, hogy igen sikeresek, színvonalasak voltak, a bu­dapestiek csoportja azonban így is kiemelkedett a me­zőnyből. A fesztivál jellegnek megfelelően nívódíjakkal ju­talmaztuk a legjobb produk­ciókat. Az összesen kilenc nívódíjból egyet-egyet az egri Dobó István Gimná­zium pol-beat-esei, az Ifjú Gárda műsora, valamint a gyöngyösi Vak Bottyán gim­názium néptánc-csoportja ér­demelt ki. Sportolóink is jól szerepeltek, úszásban a He­ves megyei diáksportolók nyerték el a vándorserleget. — Nyílt-e alkalmuk egyfé­le „kitekintésre” a fesztivál résztvevőinek? — Nem nevezném kitekin­tésnek, mert annál lényege­sen több, fontosabb jelentősé­gű, hogy minden megs« kül­döttségét egy-egy egri üzem munkásfiataljai patronáltak, így az itt összesereglett kö­zépiskolások velük is megis­merkedtek és megbarátkoz­tak, s ezen túlmenően üzem- látogatásra is nyílt alkalom. Ugyanakkor a munkásfiata­lok részt vettek a diákok gá­laestjein. Kölcsönös közele­désük jelentőségéről csak s legjobbakat mondhatjuk. Hasonlóképpen örvendetes hogy a diáknapok megrende­zéséhez néhány iskola — így a Szilágyi, a Dobó Istvár gimnázium, a 212-es 6zámi; szakmunkásképző intézet, va­lamint a katonai kollégium fiataljai sok segítséget adtak Nem utolsósorban őket is il­leti a köszönet, hogy a Gár­donyi Géza országos diákna­pokról elmondhatjuk: jól si­került, elérte célját. —öt— iS73. június 10-, kedd (FolytiUjukj

Next

/
Thumbnails
Contents