Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-10 / 134. szám
Ünnepség a Magyar— Szovfel Baráti Társaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Apró Antal beszéde 99 Harminc esztendeje, 1945. június 9-én alakult meg az MSZBT elődje, a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság. Az évforduló alkalmából hétfőn az ELTE természettudományi karának Ságvári-ter- mében — a társaság életre hívásának egykori színhelyén — jubileumi ünnepséget rendezett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége. Ott volt és az elnökségben foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkára, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Púja Frigyes külügyminiszter, Katona Imre, a budapesti párt- bizottság első titkára, továbbá V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete ég B. P. Ivanov vezérezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Básti Lajos színművész szavalta el Leonyid Pervomajszkij „Petőfi Sándorhoz” cimű versét, majd — Ligeti Lajos akadémikusnak, az MSZBT alelnö- kének, a társaság alapító tagjának elnöki megnyitója után — Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke mondott ünnepi beszédet. — Harminc évvel ezelőtt. 1945. június 9-én, ugyanezen a helyen, ahol ünnepi ülésünket tartjuk, a magyar és a szovjet nép barátságáéit tenni akaró magyar hazafiak létrehozták a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot, — kezdte ünnepi beszédét Apró Antal, majd így folytatta: 1945-ben különböző foglalkozású és különböző világnézetű emberek vállalták a célt: megismertetni a magyar néppel ezeknek az igaz emberi értékeknek a kincsesházát. Kommunisták és szociáldemokraták mellett az akkori közélet más pártjaihoz tartozó politikusok és pártonkívü- liek egyaránt részt vettek abban a nagy munkában, amely céljául tűzte: igazat mondani a szovjet valóságról, felszabadítónk, a Szovjetunió népeinek életéről egy olyan országban, amelyben élt ugyan a Tanácsköztársaság 133 szabad napjának lelkesítő emléke, de amelyben a Hor- thy-fasizmus negyedszázados szovjetellenés uszítása, népellenes mételyező propagandája is mély nyomokat hagyott. — A társaság munkája kezdettől fogva politikai harc volt — mondotta Apró Antal. — Világossá vált — folytatta —, hogy a népeink közötti barátság ápolása nem lehet csupán a társaság beiratkozott tagjainak feladata, hanem ügye az minden becsületes, hazáját szerető, a szocializmus megvalósításáért küzdő embernek. Ebből a forrásból fakadt az az új mozgalom, amelyet a Lenin Kohászati Művek felhívása indított el: alakuljanak tagcsoportok a magyar—szovjet barátság elmélyítésére, a munkából mindinkább szoruljanak ki a formális elemek, s a barátságot erősítő tevékenység abban a közeg ben folyjék, ahol a közös, nagy feladatokat a valóságban is megoldják, a munkahelyeken, a mindennapos feladatok végzése közben. — Sokszor leírták, elmond ták már, hogy a magyar és a szovjet nép barátsága, kö zös harca vérrel pecsételődött meg, s kézzel foghatóbb va lóságában talán soha nem volt úgy érezhető ez az alapigazság, mint éppen az idén amikor hazánk felszabadulásának, a fasizmus fölött ara tott történelmi győzelemnek 30. évfordulóját ünnepeltük az idén, amikor pártunk XI kongresszusa tanácskozott. A magyar—szovjet barátság az igazán nemzeti s egyúttal internacionalista politika. : a politikának következetes valóra váltásában a Magyar—Szovjet Baráti Társaság ezernél több tagcsoportjának, az aktivisták tízezreinek a jövőben is megtisztelő feladatai lesznek. A magyar—szovjet barátság, amelyet a hősök vére pecsételt meg, nem szavakban él. hanem a tettekben, az emberek szívében, a közös munkában, harcban, amelyet a Szovjetunió és a többi szövetségesünk oldalán folytattunk népeink és a világ minden népének békéjéért, biztonságáért, — zárta nagy tapssal fogadott ünnepi beszédét Apró Antal. Ezt követően V. M. Sztri- ganov, Szovjet—Magyar Baráti Társaság alelnöke, az OSZSZSZK kulturális' miniszterhelyettese, az évfordulóra hozzánk érkezett szovjet delegáció vezetője mondott beszédet. — Hazánkban mindenki tudja, hogy milyen kiemelkedő szerepet játszik az MSZBT a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió népei közötti testvéri kapcsolatok fejlesztésében és erősítésében — mondotta. — A szovjet társadalom széles rétegei nagyra becsülik az MSZBT sokoldalú és hatékony munkáját — hangsúlyozta, majd idézte Leonyid Iljics Brezs- nvevnek, az MSZBT-hez intézett üzenetét; „A szovjet embereket őszinte örömmel tölti el, hogy az elmúlt évek során az országaink dolgozói között politikai .és gazdasági együttműködés, a kulturális és tudományos kapcsolatok tovább erősödtek, mind sokoldalúbbakká és gyümölcsözőbbekké váltak. Ehhez jelentős mértékben járult és járul hozzá a Magyar— Szovjet Baráti Társaság”. — Társaságunk jelentős munkát végzett annak érdekében, hogy a szovjet társadalom széles rétegei minél teljesebben ismerjék meg azokat a sokoldalú eredményeket és sikereket, amelyeket a magyai' dolgozók a párt irányításával elértek az új élet építésének három évtizede alatt. A szovjet szakembereket örömmel töltik el a Magyar Népköztársaság sikerei. A magyar dolgozók szilárd meggyőződéssel vallhatják : a szovjet emberek hű elvtársaik, megbízható szövetségeseik a békéért és a szocializmusért vívott közös harcban — hangsúlyozta V. M. Szfcri- ganov. Ezután Apró Antal a társaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából kormánykitüntetéseket, MSZBT- jelvényeket és plaketteket adott át. Aranykoszorűs jelvény Heves megyei aktivistáknak Az évforduló alkalmából az MSZBT aranykoszorús jelvényével tüntették ki Búzás Lajost, a Heves megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét. Csépány Györgyöt, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság párttitkárat, Csillag Bélát, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola párt- szervezetének titkárát, Gömö- ri Ottót, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzem MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnökét, Koncz Lajost, a MEZŐGÉP Vállalat MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnökét, Lahotay Jánost, a Hatvani Konzervgyár MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnökét és Szabó Ferencet, a megyei pártbizottság munkatársát. Homonnai Albertné középiskolai tanár, MSZBT tagcsoport ügyvezető elnöke a békemozgalomban végzett eredményes munkájáért emléklapot kapott. Új szezon a Hatvani Konzervgyárban — Amit a télen ígértünk, immár valóság! — ezzel fogadott bennünket a konzervgyár főzeléküzemének vezetője Somogyi István, a borsószezon indulásának első napján. — Ötmillió forintos .megtakar!tani. Legalább eny- nyire döntő, hogy az új sterilizál i könnyet :6 'eszi it# munkát, s rádolgozhatna., különböző eza1agok! ★ Lőrinci, Zagyvaszántó, VácPapp -Tázsef és társat a HUNISTER gép kezelőpultjánál. ;:y beruhazassal elkészült az új üvegmosó és felöntőlé állomás épülete, működik a berendezés, tizenhárommillió forint felhasználásával pedig beépítettük üzemrészünkbe a „Huniszter” sterilizálót, ami 38 darab hagyományos autokláv működtetését teszi feleslegessé. Nem csak teljesítmény szempontjából fontos nekünk a „Huniszter” belépése, bár az sem megvetendő, hogy naponta 150 dolgozó foglalkoztatását tudjuk rátót közös gazdasagainak földjéről érkeztek az idei első zöldborsó-szállítmányok. Majd jelentkezett a nagygombosi tangazdaság is, amely egész vetésterületét a hatvani konzervgyárnak kösített főzeléküzemben, amelynek munkája különböző szakaszokra oszlik. A győri tér-' 'melómunka már a u.s anyagrészen elkezdődik, anal látogatásunk idején Szabó István irányításával folyt a beérkezett zöiaoorso mj kiütése. Tnnen az.rwWyofcó gépekbe kerui a borsuszem. s Imre Sándor szakértelme a biztosíték, hogy a vonal működése zavartalan legyen. Az előfőző gépeknél már lagyobb meleg, Hr á Bucholz Katalin területíeie- lelős fogad bennünket. E fázisnál van komoly szerepe a minősítésnek, mert a borsó- szezon állapotától függően folyik 90—95 fokon a főzés. Majd a töltősorok következnek, ahol Oldal Jánosné felügyelete alatt kerül fémdobozba, illetve 5/4-es üvegbe az előkészített nyersanyag. ★ S hogy mit tud a „sztár”, a főzeléküzem 13 millió forintos sterilizáló berendezése? Ez ügyben ifjú Papp József kezelő szolgál némi felvilágosítással. — Csak aki itt dolgozott az autoklávok idejében, az értékelheti igazán a „HUNIS- TER” jelentőségét. Annak idején 400 dobozt raktak be egy kosárba, egy óra ho6z- szat főzték, utána körülményesen, nehéz fizikai munkával kiszedték belőle, s úgy ment az áru tovább. Most mindezt egyetlen automata helyettesíti, nagyobb kapacitással, mint a kiiktatott 38 autokláv. S a készáru, anélkül, hogy bárki hozzáérne, gépi úton megy a szalagra, onnan a palettizálóra, ami az A 8. számú választókerület jelöltje: Eperjesi Iván Ha nem is általánosítható, de a mai életre, a mi világunkra mégis csak jellemző Eperjesi Ivánnak, a 8. számú választókerület képviselőjelöltjének életútja. A felszabadulás évében született Gyöngyösön, bányászcsaládban. Apja munkaszerető ember volt —most nyugdíjasként Gyöngyösön él —, aki szorgalomra és egyenességre nevelte fiát. A 8. általános iskola elvégzése után a Mü. M. 214. számú — a gyöngyösi Erkel Ferenc — Iparitanuló Intézetben szerzett szakmunkás-bizonyítványt és 1963. óta a Mátra- alji Szénbányák Thorez Bányaüzeménél marósként dolgozik. Közben letöltötte katonai szolgálatát — az 1965- ös mohácsi árvíznél tanúsított helytállásáért az Árvíz- védelmi Érem bronz fokozatát kapta — és szakaszvezetőként szerelt le. A hadseregben kapcsolódott be a politikába, és mint oly sok esetben, a hadsereg itt is jó iskolának bizonyult. Eperjesi Iván politikai tevékenységében, a mindig többet adásban és többet vállalásban — a pártban és a KISZ-ben is — végigjárta a mozgalmi munka lépcsőfokait. 1961-től KISZ-tag. 1967-tól már különböző választott tisztségeket tölt be: bizalmi, vezetőségi tag, szervező titkár, KlSZ-alapszerve- zefci titkár, KISZ-bizottsági tag. 1969-ben munkájával, magatartásával méltóvá vált a párttagságra. Egy év múltán már vezetőségi tag. 1975- ben alapszervezeti titkár és egyidőben tagja lesz az üzemi pártbizottság végrehajtó bizottságának is. Munkáját — minden poszton — igyekezett példamutatóan, lelki- ismeretesen, munkásbecsülettel ellátni. Politikai és szakmai tevékenysége révén egyre népszerűbb, köztiszteletben álló munkássá válik. Tagja a Kun Béla I. többszörösen aranyérmes szocialista brigádnak. 1970-ben a vállalat kiváló dolgozója, 1972-ben A bányászat kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést tűzik a mellére. Megkapja a KISZ Érdemérmet, oklevelekkel, jutalmakkal „honorálják” politikai és szakmai ■ munkásságát, a szerény, segítőkész fiatalembernek, aki szívesen fogadja az idősebb munkások tanácsát és tudását tapasztalatát önzetlenül adta tovább fiat°l társainak. Egvre többször hallani a hangját, érvel, vitatkozik és ha igaza van, nem enged még akkor sem, ha egyszer-másszor érződik is. hogy jobb lett volna hallgatnia. Egyszerű, sallangmentes fiatalember, aki nem szereti -a formalitást-'^ -mége a demokráciában sem. Munkájával elégedett, szereti munkahelyét, amelyet jól összeszokott, egységes gárdának tart, sok-sok fiatallal és sok tapasztalt idősebb szakival. Eperjesi Iván nős, felesége — aki ugyancsak a Tho- rez-bányánál bérelszámoló csoportvezető — KISZ-tag. Egy kisfiúk van, Iván, aki két és fél éves, és a papa reméli hogy belőle is marós lesz. A 8. számú választókerület képviselőjelöltje minden reggel fél ötkor kel ötkor indul a munkásbusszal Vison- tára, ahol munkatársai, a gépe és a politikai munka várja. Délután fél négy, mikor hazaér, megy a srácért az óvodába, bevásárol és amikor hazajön a felesége is, és együtt a család, vacsora után egy kis játék a gyerekkel aztán tanulás — ősztől esti egyetemre készül — olvasás, és amikor győz a szenvedély, akkor barkácsol, hajómodelleket fabrikál. Eperjesi Iván 1967-ben szavazott először országgyűlési képviselőre. Dehogyis gondolta volna akkor, hogy egyszer őt jelölik, őrá szavaznak majd. Soha meg nem fordult ez a fejében. Most pedig várhatja június 15-ét, amikor eldől, hogy elfoglalhatja-e helyét az Országházban, hogy ott választóit kénviselje. És várja az új szerszámgépet, amelyen ő dolgozik majd. és amely kiváló az egyedi darabok elkészítésére. Ha nem is általános, de a mai életre, a mi világunkra mégis csak jellemző Eperjesi Ivánnak, a 8. számú választókerület képviselő jel öltjének életútja. Érkeznek a HDNISTER- böl a kész borsókonzervek. (Fotó: Szabó Sándor) tötte le. Mintegy hét vagon- nyi bonsószem volt az első napon befutott nyersanyag, s ebből — tekintettel a bevezető akkordok időszakos zökkenőire — tíz vagon készárut állított elő két borsovo- nal. — Ez a teljesítmény most már szinte napról napra növekszik, ahogyan sorra bekapcsolódnak a szerződött gazdaságok a szállításba. Csúcsidőben, mind az öt vonal működtetése esetén, már napi 50—55 vagon készáru lesz a teljesítményünk. S szezon végére, ami július derekára esik, szeretnénk 1300 vagon dobozolt, üvegbe töltött zöldborsót adni a kereskedelemnek. Az új borsó igen szép, s nagyon bő termést ígér, ha csak hirtelen forró idő, vagy férgesedés nem okoz benne kárt. Erre azonban most ne gondoljunk: ★ Helyénvaló a vélemény, éppen ezért inkább rövid 6zemlét -tartunk -a korszerű egységrakományt gyűjti ösz- sze. Meg kell mondjam, munkánk jelenlegi szakaszában nincs kihasználva az új sterilizátor, sőt annál is „többet tud”, amennyi nyersanyag a szezon csúcsidején kerül az üzembe. A gyárvezetésnek van azonban fejlesztési terve, s ha a főzeléküzem egyéb gépi berendezését is korszerűsítik, akkor nyújt igazán maximumot ez a berendezés! Távozóban új és új teherkocsik kanyarodnak a főzeléküzem nyersanyag részlegének átvevő helyéhez. Az egyik éppen Lőrinciből érkezett, s vezetője nyugtatja a türelmetlen gyáriakat: — Firkád a föld, lehet, szedni, csépelni a zöldborsót. Most már állandó lesz az ingajárat! A felvilágosítást Szabó István köszönettel nyugtázza, s már megy is dolga után mert csak abban bízik, amit a szemével lát. (moldvay) Mi* mii r fin. 1975, június 10» kedd k * k
