Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

Ünnepség a Magyar— Szovfel Baráti Társaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Apró Antal beszéde 99 Harminc esztendeje, 1945. június 9-én alakult meg az MSZBT elődje, a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság. Az évforduló alkalmából hét­főn az ELTE természettudo­mányi karának Ságvári-ter- mében — a társaság életre hívásának egykori színhelyén — jubileumi ünnepséget ren­dezett a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság országos elnök­sége. Ott volt és az elnök­ségben foglalt helyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront főtitkára, Győ­ri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Púja Frigyes külügyminiszter, Ka­tona Imre, a budapesti párt- bizottság első titkára, továb­bá V. J. Pavlov, a Szovjetu­nió magyarországi nagyköve­te ég B. P. Ivanov vezérezre­des, a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Básti Lajos színművész szavalta el Leonyid Pervomajszkij „Pe­tőfi Sándorhoz” cimű versét, majd — Ligeti Lajos akadé­mikusnak, az MSZBT alelnö- kének, a társaság alapító tag­jának elnöki megnyitója után — Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke mondott ün­nepi beszédet. — Harminc évvel ezelőtt. 1945. június 9-én, ugyanezen a helyen, ahol ünnepi ülésün­ket tartjuk, a magyar és a szovjet nép barátságáéit ten­ni akaró magyar hazafiak létrehozták a Magyar—Szov­jet Művelődési Társaságot, — kezdte ünnepi beszédét Apró Antal, majd így folytatta: 1945-ben különböző foglal­kozású és különböző világné­zetű emberek vállalták a célt: megismertetni a magyar néppel ezeknek az igaz emberi értékeknek a kincsesházát. Kommunisták és szociálde­mokraták mellett az akkori közélet más pártjaihoz tarto­zó politikusok és pártonkívü- liek egyaránt részt vettek abban a nagy munkában, amely céljául tűzte: igazat mondani a szovjet valóságról, felszabadítónk, a Szovjetunió népeinek életéről egy olyan országban, amelyben élt ugyan a Tanácsköztársaság 133 szabad napjának lelkesítő emléke, de amelyben a Hor- thy-fasizmus negyedszázados szovjetellenés uszítása, nép­ellenes mételyező propagan­dája is mély nyomokat ha­gyott. — A társaság munkája kezdettől fogva politikai harc volt — mondotta Apró Antal. — Világossá vált — foly­tatta —, hogy a népeink kö­zötti barátság ápolása nem lehet csupán a társaság be­iratkozott tagjainak feladata, hanem ügye az minden be­csületes, hazáját szerető, a szocializmus megvalósításá­ért küzdő embernek. Ebből a forrásból fakadt az az új mozgalom, amelyet a Lenin Kohászati Művek felhívása indított el: alakuljanak tag­csoportok a magyar—szovjet barátság elmélyítésére, a munkából mindinkább szo­ruljanak ki a formális ele­mek, s a barátságot erősítő tevékenység abban a közeg ben folyjék, ahol a közös, nagy feladatokat a valóságban is megoldják, a munkahelyeken, a mindennapos feladatok vég­zése közben. — Sokszor leírták, elmond ták már, hogy a magyar és a szovjet nép barátsága, kö zös harca vérrel pecsételődött meg, s kézzel foghatóbb va lóságában talán soha nem volt úgy érezhető ez az alap­igazság, mint éppen az idén amikor hazánk felszabadulá­sának, a fasizmus fölött ara tott történelmi győzelemnek 30. évfordulóját ünnepeltük az idén, amikor pártunk XI kongresszusa tanácskozott. A magyar—szovjet barátság az igazán nem­zeti s egyúttal internacio­nalista politika. : a politikának követ­kezetes valóra váltásában a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság ezernél több tagcso­portjának, az aktivisták tíz­ezreinek a jövőben is meg­tisztelő feladatai lesznek. A magyar—szovjet barátság, amelyet a hősök vére pecsé­telt meg, nem szavakban él. hanem a tettekben, az embe­rek szívében, a közös munká­ban, harcban, amelyet a Szovjetunió és a többi szö­vetségesünk oldalán folytat­tunk népeink és a világ min­den népének békéjéért, biz­tonságáért, — zárta nagy tapssal fogadott ünnepi be­szédét Apró Antal. Ezt követően V. M. Sztri- ganov, Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság alelnöke, az OSZSZSZK kulturális' minisz­terhelyettese, az évfordulóra hozzánk érkezett szovjet de­legáció vezetője mondott be­szédet. — Hazánkban mindenki tudja, hogy milyen kiemel­kedő szerepet játszik az MSZBT a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió népei közötti testvéri kapcsolatok fejlesztésében és erősítésében — mondotta. — A szovjet társadalom széles rétegei nagyra becsülik az MSZBT sokoldalú és hatékony mun­káját — hangsúlyozta, majd idézte Leonyid Iljics Brezs- nvevnek, az MSZBT-hez in­tézett üzenetét; „A szovjet embereket őszinte örömmel tölti el, hogy az elmúlt évek során az országaink dolgozói között politikai .és gazdasági együttműködés, a kulturális és tudományos kapcsolatok tovább erősödtek, mind sok­oldalúbbakká és gyümölcsö­zőbbekké váltak. Ehhez je­lentős mértékben járult és járul hozzá a Magyar— Szovjet Baráti Társaság”. — Társaságunk jelentős munkát végzett annak érde­kében, hogy a szovjet társa­dalom széles rétegei minél teljesebben ismerjék meg azokat a sokoldalú eredmé­nyeket és sikereket, amelye­ket a magyai' dolgozók a párt irányításával elértek az új élet építésének három év­tizede alatt. A szovjet szak­embereket örömmel töltik el a Magyar Népköztársaság si­kerei. A magyar dolgozók szilárd meggyőződéssel vall­hatják : a szovjet emberek hű elvtársaik, megbízható szövetségeseik a békéért és a szocializmusért ví­vott közös harcban — hangsúlyozta V. M. Szfcri- ganov. Ezután Apró Antal a társa­ság megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából kor­mánykitüntetéseket, MSZBT- jelvényeket és plaketteket adott át. Aranykoszorűs jelvény Heves megyei aktivistáknak Az évforduló alkalmából az MSZBT aranykoszorús jel­vényével tüntették ki Búzás Lajost, a Heves megyei párt­bizottság osztályvezető-he­lyettesét. Csépány Györgyöt, a Gyöngyös—domoszlói Álla­mi Gazdaság párttitkárat, Csillag Bélát, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola párt- szervezetének titkárát, Gömö- ri Ottót, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzem MSZBT tagcsoportjának ügyvezető el­nökét, Koncz Lajost, a ME­ZŐGÉP Vállalat MSZBT tag­csoportjának ügyvezető elnö­két, Lahotay Jánost, a Hat­vani Konzervgyár MSZBT tagcsoportjának ügyvezető el­nökét és Szabó Ferencet, a megyei pártbizottság munka­társát. Homonnai Albertné közép­iskolai tanár, MSZBT tagcso­port ügyvezető elnöke a bé­kemozgalomban végzett ered­ményes munkájáért emlékla­pot kapott. Új szezon a Hatvani Konzervgyárban — Amit a télen ígértünk, immár valóság! — ezzel fo­gadott bennünket a konzerv­gyár főzeléküzemének veze­tője Somogyi István, a bor­sószezon indulásának első napján. — Ötmillió forintos .megtakar!tani. Legalább eny- nyire döntő, hogy az új ste­rilizál i könnyet :6 'eszi it# munkát, s rádolgozhatna., különböző eza1agok! ★ Lőrinci, Zagyvaszántó, Vác­Papp -Tázsef és társat a HUNISTER gép kezelőpult­jánál. ;:y beruhazassal elkészült az új üvegmosó és felöntőlé állo­más épülete, működik a be­rendezés, tizenhárommillió forint felhasználásával pedig beépítettük üzemrészünkbe a „Huniszter” sterilizálót, ami 38 darab hagyományos autokláv működtetését teszi feleslegessé. Nem csak tel­jesítmény szempontjából fontos nekünk a „Huniszter” belépése, bár az sem megve­tendő, hogy naponta 150 dol­gozó foglalkoztatását tudjuk rátót közös gazdasagainak földjéről érkeztek az idei el­ső zöldborsó-szállítmányok. Majd jelentkezett a nagy­gombosi tangazdaság is, amely egész vetésterületét a hatvani konzervgyárnak kö­sített főzeléküzemben, amely­nek munkája különböző sza­kaszokra oszlik. A győri tér-' 'melómunka már a u.s anyagrészen elkezdődik, anal látogatásunk idején Szabó István irányításával folyt a beérkezett zöiaoorso mj kiü­tése. Tnnen az.rwWyofcó gé­pekbe kerui a borsuszem. s Imre Sándor szakértelme a biztosíték, hogy a vonal mű­ködése zavartalan legyen. Az előfőző gépeknél már lagyobb meleg, Hr á Bucholz Katalin területíeie- lelős fogad bennünket. E fá­zisnál van komoly szerepe a minősítésnek, mert a borsó- szezon állapotától függően folyik 90—95 fokon a főzés. Majd a töltősorok követ­keznek, ahol Oldal Jánosné felügyelete alatt kerül fém­dobozba, illetve 5/4-es üveg­be az előkészített nyersanyag. ★ S hogy mit tud a „sztár”, a főzeléküzem 13 millió fo­rintos sterilizáló berendezé­se? Ez ügyben ifjú Papp Jó­zsef kezelő szolgál némi fel­világosítással. — Csak aki itt dolgozott az autoklávok idejében, az értékelheti igazán a „HUNIS- TER” jelentőségét. Annak idején 400 dobozt raktak be egy kosárba, egy óra ho6z- szat főzték, utána körülmé­nyesen, nehéz fizikai mun­kával kiszedték belőle, s úgy ment az áru tovább. Most mindezt egyetlen automata helyettesíti, nagyobb kapaci­tással, mint a kiiktatott 38 autokláv. S a készáru, anél­kül, hogy bárki hozzáérne, gépi úton megy a szalagra, onnan a palettizálóra, ami az A 8. számú választókerület jelöltje: Eperjesi Iván Ha nem is általánosítható, de a mai életre, a mi vilá­gunkra mégis csak jellemző Eperjesi Ivánnak, a 8. szá­mú választókerület képvise­lőjelöltjének életútja. A felszabadulás évében született Gyöngyösön, bá­nyászcsaládban. Apja mun­kaszerető ember volt —most nyugdíjasként Gyöngyösön él —, aki szorgalomra és egyenességre nevelte fiát. A 8. általános iskola elvégzése után a Mü. M. 214. számú — a gyöngyösi Erkel Ferenc — Iparitanuló Intézetben szerzett szakmunkás-bizonyít­ványt és 1963. óta a Mátra- alji Szénbányák Thorez Bá­nyaüzeménél marósként dol­gozik. Közben letöltötte ka­tonai szolgálatát — az 1965- ös mohácsi árvíznél tanúsí­tott helytállásáért az Árvíz- védelmi Érem bronz fokoza­tát kapta — és szakaszve­zetőként szerelt le. A hadse­regben kapcsolódott be a po­litikába, és mint oly sok esetben, a hadsereg itt is jó iskolának bizonyult. Eperjesi Iván politikai te­vékenységében, a mindig többet adásban és többet vállalásban — a pártban és a KISZ-ben is — végigjárta a mozgalmi munka lépcsőfo­kait. 1961-től KISZ-tag. 1967-tól már különböző vá­lasztott tisztségeket tölt be: bizalmi, vezetőségi tag, szer­vező titkár, KlSZ-alapszerve- zefci titkár, KISZ-bizottsági tag. 1969-ben munkájával, magatartásával méltóvá vált a párttagságra. Egy év múl­tán már vezetőségi tag. 1975- ben alapszervezeti titkár és egyidőben tagja lesz az üze­mi pártbizottság végrehajtó bizottságának is. Munkáját — minden poszton — igye­kezett példamutatóan, lelki- ismeretesen, munkásbecsü­lettel ellátni. Politikai és szakmai tevékenysége révén egyre népszerűbb, köztiszte­letben álló munkássá válik. Tagja a Kun Béla I. több­szörösen aranyérmes szocia­lista brigádnak. 1970-ben a vállalat kiváló dolgozója, 1972-ben A bányászat kivá­ló dolgozója miniszteri ki­tüntetést tűzik a mellére. Megkapja a KISZ Érdemér­met, oklevelekkel, jutalmak­kal „honorálják” politikai és szakmai ■ munkásságát, a sze­rény, segítőkész fiatalember­nek, aki szívesen fogadja az idősebb munkások taná­csát és tudását tapasztalatát önzetlenül adta tovább fiat°l társainak. Egvre többször hallani a hangját, érvel, vi­tatkozik és ha igaza van, nem enged még akkor sem, ha egyszer-másszor érződik is. hogy jobb lett volna hall­gatnia. Egyszerű, sallang­mentes fiatalember, aki nem szereti -a formalitást-'^ -mége a demokráciában sem. Munkájával elégedett, sze­reti munkahelyét, amelyet jól összeszokott, egységes gárdának tart, sok-sok fia­tallal és sok tapasztalt idő­sebb szakival. Eperjesi Iván nős, felesé­ge — aki ugyancsak a Tho- rez-bányánál bérelszámoló csoportvezető — KISZ-tag. Egy kisfiúk van, Iván, aki két és fél éves, és a papa reméli hogy belőle is marós lesz. A 8. számú választókerület képviselőjelöltje minden reg­gel fél ötkor kel ötkor in­dul a munkásbusszal Vison- tára, ahol munkatársai, a gépe és a politikai munka várja. Délután fél négy, mikor hazaér, megy a srá­cért az óvodába, bevásárol és amikor hazajön a felesé­ge is, és együtt a család, vacsora után egy kis játék a gyerekkel aztán tanulás — ősztől esti egyetemre ké­szül — olvasás, és amikor győz a szenvedély, akkor barkácsol, hajómodelleket fabrikál. Eperjesi Iván 1967-ben szavazott először országgyű­lési képviselőre. Dehogyis gondolta volna akkor, hogy egyszer őt jelölik, őrá sza­vaznak majd. Soha meg nem fordult ez a fejében. Most pedig várhatja június 15-ét, amikor eldől, hogy elfoglal­hatja-e helyét az Országház­ban, hogy ott választóit kén­viselje. És várja az új szerszámgépet, amelyen ő dolgozik majd. és amely ki­váló az egyedi darabok el­készítésére. Ha nem is általános, de a mai életre, a mi világunkra mégis csak jellemző Eperje­si Ivánnak, a 8. számú vá­lasztókerület képviselő jel ölt­jének életútja. Érkeznek a HDNISTER- böl a kész borsókonzervek. (Fotó: Szabó Sándor) tötte le. Mintegy hét vagon- nyi bonsószem volt az első napon befutott nyersanyag, s ebből — tekintettel a beve­zető akkordok időszakos zök­kenőire — tíz vagon kész­árut állított elő két borsovo- nal. — Ez a teljesítmény most már szinte napról napra nö­vekszik, ahogyan sorra be­kapcsolódnak a szerződött gazdaságok a szállításba. Csúcsidőben, mind az öt vo­nal működtetése esetén, már napi 50—55 vagon készáru lesz a teljesítményünk. S szezon végére, ami július de­rekára esik, szeretnénk 1300 vagon dobozolt, üvegbe töl­tött zöldborsót adni a keres­kedelemnek. Az új borsó igen szép, s nagyon bő ter­mést ígér, ha csak hirtelen forró idő, vagy férgesedés nem okoz benne kárt. Erre azonban most ne gondoljunk: ★ Helyénvaló a vélemény, éppen ezért inkább rövid 6zemlét -tartunk -a korszerű ­egységrakományt gyűjti ösz- sze. Meg kell mondjam, munkánk jelenlegi szaka­szában nincs kihasználva az új sterilizátor, sőt annál is „többet tud”, amennyi nyers­anyag a szezon csúcsidején kerül az üzembe. A gyárveze­tésnek van azonban fejlesz­tési terve, s ha a főzelék­üzem egyéb gépi berendezé­sét is korszerűsítik, akkor nyújt igazán maximumot ez a berendezés! Távozóban új és új teher­kocsik kanyarodnak a főze­léküzem nyersanyag részle­gének átvevő helyéhez. Az egyik éppen Lőrinciből érke­zett, s vezetője nyugtatja a türelmetlen gyáriakat: — Firkád a föld, lehet, szedni, csépelni a zöldborsót. Most már állandó lesz az in­gajárat! A felvilágosítást Szabó Ist­ván köszönettel nyugtázza, s már megy is dolga után mert csak abban bízik, amit a szemével lát. (moldvay) Mi* mii r fin. 1975, június 10» kedd k * k

Next

/
Thumbnails
Contents