Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
:;;, hogy megérteni és megértetni, mi a könyv, még ezt is könyvben írták meg. A könyvből tanulja meg az ember a tudást ahhoz, hogy megértse a könyvet és nem nehéz feltenni a kérdést, és nem nehéz a választ sem megadni erre: mi volt elébb, a könyv, vagy a — könyv? A könyvtől lettünk emberebb emberré és tőlünk lett emberivé a könyv. És mikor a könyvet ünnepük én mégsem a könyvet ünneplem. Nem azt a könyvet, amelyről így ír az Értelmező Szótár: „Nagyobb terjedelmű szellemi alkotást, vagy több kisebb írásművet magában foglaló írott, vagy nyomtatott íveknek, leveleknek egyik szélükön tartósan ösz- szefűzött egysége, amelyet rendszerint boríték, fedél véd ..Nem azt a könyvet ünneplem, amely fogható és tapintható, nézhető és lapozható anyagi valami, amely szemre lehet szép és szebb, gyengén kivitelezett, vagy éppen bibliográfiai remekmű. Életemhez mindig hozzátartozott a könyv. Vallom és hiszem, mert így érzem'is: a könyv és én egy vagyunk. Mint valami kentaur. Nem tudom, hol kezdődik a saját empirikus tudatom, s hol folytatódik a mind ama kevéske tudás, amit a könyvből magamnak megszerezni képes voltam. Könyveim hosszú sora ros- kasztja polcaimat és, ha döntenem kellett — mert volt idő, amikor ilyenben is döntenem kellett —, hogy kenyér-e, vagy könyv, nem sok tusakodás kellett ahhoz, hogy a könyv mellé tegyem le forintjaimat A könyvért. És mégis, mindezek után is, vagy éppen mindezek miatt, inkább, amikor országosan ünnepük a könyvet, én nemet mondok a könyv ünneplésére! Mert, amit olyan igaz módon, racionálisan, minden emóciótól mentesen fogalmaz az Értelmező Szótár, a könyv csak nyomtatott íveknek egyik szélükön tartósan összefűzött egysége. Ez a megjelenési formája a könyvnek. Alakja, létezési formája, amely látszólag elválaszthatatlan a lényegétől. De ez nem így van. Én nem tudom általában és nem is akarom így ünnepelni a könyvet. , Lassan immár fél évszázada, hogy létezem, tízszer kevesebb ideje, mint mióta a könyvnyomtatás létezik, s ki tudja, hányszor kevesebb ideje, amióta a könyv létezik. Mondhatnám, milyen csodálatos lám, hogy mégis e fél — vagy egész? — emberi élet, ha átfogni nem is, de lényegét és létét befogadni képes a könyvnek, az ezredéves, vagy talán tízezredéves könyvbéli tudásnak, szépségnek, harmóniának. De az évszázadok és tán az évezredek is ismertek — s az én néhány évtizedem is megismert — oly könyveket, amelyek semmiben sem különböztek „a” könyvtől: „...amelyet rendszerint boríték és fedél véd ...”. Könyv volt és marad Homérosz és Vergiliusz, szépséges szép és ma is sok tudóst árasztó könyv volt és marad a Biblia, az Ó-Testamentum és a Károü Gás- pár-féle biblia, Heltai fabulái, Rabelais Gaxgantuel-ja, Shakespeare drámái, Marx Tőkéje, Darvin A fajok eredete, Lenin Mi a teendő?, Solohov Csendes Don című műve, Petőfi, Arany, Váci, Illyés és Déry és a többiek, ezrek és tízezrek a világirodalomból, írók és költők művei, — könyvek és örökké könyvek: voltak és maradtak az emberiség kincsei. De boríték és fedél védte Hitler Mein Kampf-ját isi A Jud Süss-t is! A Tamopolból indul-tat is boríték és fedél védte, mint ahogyan nyomtatott ívekből készültek és készülnek ma is a fasizmus egykori és újra megjelenő sajtótermékei, könyvek a vérről és a szennyről, az embertelenségről, a brutalitásról, a fajiságról, a gyűlöletről és a gyűlöletért. Ezek is könyvek. Rossz könyvek. Nem kell keményebb jelző. Elég ez. Ami rossz: az rossz. Az elvetendő. Az káros. Átkos. Ami jó: az jó. Az hasznos, embernek és emberért való. A rossz könyvék miatt, a már megjelentek és a még megjelenő Ily könyvek miatt mondom és írom, hogy én nemet mondok a könyv ünneplésére. Én a „jó” könyvet ünneplem. A tisztességest. Az emberségest. Az igazat. Amelynek kellemes, mozgalmas külcsine belső értékeket takar. A szellemet ünneplem, amely könyvben ölt testet. Az alkotó embert, akinek egyik megjelenési formája, asztrál teste a könyv. Egy jelzőért fontoskodom? Egy olyan országban, ahol törvény tiltja a rossz könyvet — nem a rosszul megírtat! —, egy ilyen országban akarók valamiféle egyéni ünnepséget ren- . dezni? Igen: itt. Mert itt tehetem. Mert itt, ahol közügy a jó könyv, lehet magánügyem is, egyéni örömöm, és egyéni bánatom is, ha arra is emlékeznem és gondolnom kell, hogyan használják ki a könyvet az alkotója — az ember ellen. A könyv magánügyem, de népem közügye is, sőt a világ ügye. A magyar könyv ünnepe Magyarországon egyben „házi ünnepsége” a könyv nemzetközi világának. S a világ könyvészeiének. Egy ilyen ünnepen miért is hallgattam volna a jó könyvek érdekében a rossz könyvek ellen, Miért? Azokból a könyvekből tanultam meg, amelyeket a jók között is a legjobbak között nevezek magamnak, hogy hallgatni, mikor szólhat valaki, több mint bűn: vétek! 1974. JÚLIUS 28-ÁN, vasárnap az északi kapun, a Bükk felől Felnémeten át — a számlálók hiteles adatai szerint — néhány óra leforgása alatt 110 idegen rendszámú személyautó és 18 szintén külföldi utasokkal megtömött autóbusz érkezett Egerbe. Pedig az. idegenek zöme a déü főkapun, a Budapest felől Miskolc felé kígyózó 3-as számú főútvonalról elágazó M—25-ös Kere- csend—Eger méllékútvona- lon jön a városba. Tegyük ehhez még hozzá, hogy a gépkocsin érkező turisták a ú-ténelmi települést még to-’>i hat különböző ponton-.esik, , illetve hagyhatjuk el. De nem kevés a vonaton ideutazók száma sem. Megbízható statisztikai adatok bizonyítják, hogy nem ritka az olyan nyári vasárnap, amikor 50 ezer idegen ember — nincs jobb szó — özönli el a magyar Athént. Eger idegenforgalmi vezetői szerint tavaly közel másfél millió hazai és külföldi turista volt kíváncsi a városra. Impozáns szám, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a látogatók fele fiatal ember, diák, munkás, sportoló kollektívákból áll. Eger nyári város, de tavasszal, ősszel is utcáin, terein 50—100 autóbusz vesztegel. Fenn a várban és a Szépasszony-völgyben, mindenütt rengeteg az idegen, már megszokott az orosz, a német, a francia, a külföldi szó. A számok ez esetben is önmaguk helyett beszélnek. A Balaton-parti településeken, üdülőhelyeken kívül nincs még egy ekkora látogatottságnak örvendő vidéki városunk, sőt Eger a külföldi hasonszőrű városok idegenforgalmával is állná az összehasonlító próbát. Mi a vonzás oka? Erre a választ a város vezetői a következőkben adják meg. A Bükk- hegység lábánál elterülő város, Eger olyan kedvező adottságokkal rendelkezik, melyek hazánk idegenforgalmában jelentős szerepkört biztosítanak számára. Eger megyei és járási székhely. Közigazgatási, egészségügyi, oktatási, kereskedelmi és ipari vonzásközpont. Idegen- forgalmi központ, fürdőváros, gyógy- és üdülőhely, műemlék-centrum, történelmi hely, diákváros, kultúr- centrum, sportközpont, borvidék központja, a legpatinásabb kisvárosok egyike. Vonzástényezők között szerepel a híres egri vár, amely népünk történelmének egy hősi korszakát idézi, a város barokk hangulatú központja, amelyet ma is sokan csodálnak és szeretnek, termálvizű strandfürdője, amelyet kora tavasztól késő őszig látogatnak az emberek, iskolakultúrája — az ország minden részéből több mint 15 ezer diák tanul közép- és felsőfokú oktatási intézményeiben, és — nem utolsósorban vonzástényező Eger jó bora, A FENTIEKKEL MAGYARÁZHATÓ tehát, hogy Eger a Mátra és a Bükk- hegység idegenforgalmi, üdülési és turisztikai szervező központja. És ezekkel magyarázható1 az is, hogy a városnak nemcsak célforgalma, de nagy átutazó forgalma is van. Hiszén egyetlen nap programja is élményekben nagyon gazdag lehet itt. A megszokott utak, csapások: a vár megtekintése, azután fürdés a strand kellemes vizében, délután túra a közeli hűs erdőkbe vagy a szépasz- szony-völgyi pincék valamelyikébe, mind-mind maradandó élményt nyújt a turistáknak. Egyébként a város különös érdekessége, hogy körbe-körbe tufakőbe vájt, picinyke, romantikus pincék veszik körül és ezekben a pincékben a híres nagy borok érnek. A másik érdekessége a Bükk-hegység, amelyet 80 százalékban erdő borít, és völgyeiben, zugaiban Egertől könnyen megközelíthető távolságra, fekszik Egerbakta, Örvényvölgy, Szarvaskő, Almárvölgy és számos más piciny hegyi település, jelentős erdő-, állat- és növényvilággal. Szilvásvárad pedig gazdag pisztrángos tavával. Ezt adja, ezzel a csodálatos gazdagsággal fogadja a természet az embert. Mit nyújt, mivel várja a házigazda az idegen vándort? Elöljáróban szögezzük le, hogy az utóbbi években Egerben is nagy ütemű volt a fejlődés a városfejlesztésben. De a település kommunális fejlesztése az általános fejlesztéssel nem tartott lépést. Mondjuk ki, hogy a város kommunális ellátottsága az 50 ezer bennszülött számára sem kielégítő, közlekedése meghökkentően elmaradott, szálláshely alig található, üzlethálózatának fejlettsége az országos szint alatt van. (Az új Centrum Áruház több mint hét évig épült.) Reprezentatív borkóstolói csak a központban vannak, azok is szűScek. Strandján a fürödni, hűsölná vágyók —• gyakran csapatosan —• a kert végében vetkőznék, öltöznek, mert kevés, nagyon kevés az öltözőkabin. Eger hosszú ideig nem vette tudomásul saját arculatát azt az egyszerű tényt, hogy „kegy- hely”. Szórakozásban és egyéb szükségletekben csúcs- forgalomban nyáron saját polgárait sem képes kielégíteni, ellátni. Mintha megye- székhely, közigazgatási és ipari központ mivoltát nehezen tudná fürdő, üdülő, idegenforgalmi jellegével egyeztetni. Történelmi és modem városközpontjának, valamint hóstyáinak nagyon is szűk utcáit már szétnyomja, tönkreteszi a nagy áru- és személyszállító forgalom- A város már két évtizede második, sokadik telepeskorszakát éli. Bontanak, javítanak, gázvezetéket fektetnek, a belváros teljes történelmi rekonstrukcióját végzik, közben a szakadó pincéket, illetve a felette levő házakat mentik. És a külvárosokban nagyon szép modem lakótelepeket építenek, de az idők végtelenje óta meglevő, feltörő meleg, gyógyító vizére mindössze két korszerűtlen uszoda és egy strand épült, és — egyetlenegy gyógyszálló, gyógyin'tézmény se. EGER TEHÁT ILYEN szempontból nem állná az öszehasonlítás próbáját hasonló külföldi testvérvárosaival, az olasz Riminivel, a bolgár Várnával, a román Mamaiával, de némely tekintetben Hajdúszoboszlóval vagy Harkánnyal történő összehasonlításból is vesztesként kerülne ki. Pedig az évi másfél milliós látogatószám önmagában is figyelmeztető, még inkább a nagyon is közeljövőben várható idegen- forgalom növekvő dinamizmusa, amely az igények nagyon sokrétű kielégítését teszik szükségessé. Szerencsére a város vezetői és idegenforgalmi szakemberei tisztában vannak az ügy jelentőségével, a tíz évre szóló fejlesztési programterv-javaslatuk — az idevonatkozó kormányhatározat szellemében — biztató, bár ily rövid idő alatt nem lesz könnyű annyi jó elképzelést, annyi mindent pótolni, megvalósítani. A pénz kevés, de ha mégannyi lenne is, önmagában az építőkapacitást és a munkaerőt nem tudná pótolni. A tervek megvalósítása tehát a város és környékének teljes társadalmi összefogását is feltételezik. Lépésről lépésre megközelítve a jövőt: elsődleges feladat az országúton és vasúton érkező turisták, üdülni, pihenni vágyók korszerű az igényeknek megfelelő közlekedési lehetőségeinek biztosítása. Ennek érdekében fejleszteni, korszerűsíteni kell mind az út-, mind a vasúthálózatot, melyek Egert az országos közút- és vasúthálózatba bekapcsolják. Tehát főútvonalak építésétől az erdei sétányok, a kiránduló, keskenyvágányú vasutak helyrehozatalától, a mellékutcák portalanításáig szerteágazó téma ez. Nézzük a legfontosabb részeit. A tervek szerint az M— 25-ös út átkelési szakaszának megépítése után a védett belvárosból a járműforgalmat kitiltják. Ez nemcsak a személyforgalom növekedése és a balesetveszély csökkentése, de az is indokolja, hogy lassan a műemléképületek megrepedeznek, tönkremennek. További indok: a belvárosban a parkolási lehetőség minimális és a történelmi belváros szerkezetéből következik, hogy erre a célra újabb területeket már nem tudnak igénybe venni. Az elmaradott, korszerűtlen vasúti összeköttetés teszi szükségessé a vágányok teljes felújítását és a szerelvények dieselesítését Eger és Füzesabony között és a nagyon szomorú állapotban levő egri vasútállomás bővítését, korszerűsítését. A nemrégen épült új autóbuszpályaudvar a forgalom növekedése miatt már szűknek, elavultnak bizonyul, tehát ezt is bővíteni, újítani kell. Különösen indokolttá teszi ezt az az egyszerű tény, hogy a városba érkező buszok parkolási igénye kielégítetlen. ■Ugyanez a helyzet a városba érkező autós turisták parkolási igényeivel is. Most, a következő években az Unicornis szálló mögött 50 férőhelyes, az északi lakótelepen 300 férőhelyes és a belvárosban továbbá 300 parkolóhelyet létesítenek, .. : _____ A Z EGRIEK ELHATÁROZTÁK azt is, hogy üzlet- hálózatukat a kor kívánalmainak megfelelően és nagyon rövid idő alatt fejlesztik. A turista első útja elvégre mégiscsak a- piacra, a boltokba, a borkóstolókba vezet. Indokolt tehát a piac bővítése és a nagy nyári idegenforgalom is szükségessé teszi, hogy a forgalmas helyeken olcsó önkiszolgáló éttermek létesüljenek. A város jelenlegi vendéglátóipari ellátása nem megfelelő. A meglévő éttermek nagy része korszerűtlen és csupán ülővendégeket tud kiszolgálni. A növekvő turistaforgalom szükségessé teszi a gyors önkiszolgáló éttermek üzembe helyezését. (Eger város ’ ilyennel ma még nem rendelkezik.) És az egri vizek jövője? Kezdjük azzal, hogy a várostól néhány kilométerre fekvő Almárvölgy—Keselyűbérc területén természeti adottságok lehetőségeit kihasználva, csónakázótavat létesítenek. A kormány határozata 2. sz. mellékletében felsorolt gyógyjelleggel fejlesztendő települések közül Eger város elsősorban gyógyvizei miatt érdemel további fejlesztést. Természetesen e célok elérése érdekében mielőbb szükséges a város területén és környékén található források, gyógyvíz jellegű kutak vízhozamának kizárólag gyógyászati célokra történő felhasználása. Az B^er- szalókon, olajfúrás köFoen tálált gyógyvízre 200 férőhelyes’ motelt, 200 férőhelyes campinget terveznek, a majd megépülő kétezer személyes strandfürdőre. A városban a híres törökfürdő rekonstrukcióját és korszem balneoterápiás egység kialakítását két ütemben végzik. Az első ütemben a meglevő épületekben 100 férőhelyes balneoterápiás intézményt létesítenek a meglévő gyógyvizek és fürdőmedencék fel- használásával a mozgásszervi betegek számára. A második ütemben kerül sor a törökfürdő szomszédságában levő gyógymedencék gyógyászati célokra történő bekapcsolására. A munkálatok jelenlegi állásából megítélve a rekontrukciót ez év végére befejezik. Az eddig tervezett és megvalósulóban levő gyógyvízhálózat fejlesztése egyben lehetővé tenné a SZOT tervében szereplő 400 férőhelyes gyógyszálló egészségügyi ellátását, amely szintén a törökfürdő körül kialakítandó, balneoterápiás részlegre hárul majd. IDEGENFORGALOM szempontjából talán a legfontosabb téma az ideérkező emberek elszállásolása. És Eger ebben a legszegényebb. Mint már említettük, egyetlen gyógy- vagy üdülőszállója sincs. A rendes szállodai férőhelyek száma mindössze 407, a turistaházakban és éjszaka mindössze 74 ember alhat, fizetővendégszolgálata szegényes, csupán 300 ágyat biztosít campingjében 350 a férőhely és hétvégi telepein, átvonuló szállóiban 401 ember fér el. A szállodák, a szálláshelyek fejlesztési terve is mérsékelt, óvatos, nem csoda, hiszen új szállodákat, a kor követelményeinek megfelelő modern szálláshelyeket építeni nem olcsó mulatság. Nézzük a számokat. A gyógyszálló férőhelyét a tervezet 35-ben jelöli meg, a normál szállodai ágyakat 200-zal bővítik, az üdülőszállót 200 személyre tervezik, a turistaházakban további 200 fekvőhelyet biztosítanak, a fizetővendégszolgálatot 170-nel bővítik és a hétvégi telepeken ezentúl 300 emberrel többet fogadnak majd.SCHA ANDOR Eger és az idegen- forgalom
