Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
\ Feltámasztott formák Barífi Lídia nádtetős, fehér falú parasztházban latok Tihanyban. A műhely a lakás szomszédságában van, a fazekasházban. Az elektromos kemence ajtaja nyitva, előtte frissen égetett agyagedények. Melegek még, mintha élnének: beszédesek, hallgatagok, komorak és vidámak. A tányérok szétterült mosolyok, magas vagy mélyhangú nevetések a műhely falán. A nagy vázák csöndben álldogálnak a munkaasztalokon, a polcokon, az ablakmélyedésekben. A kis bokályok pőrén, öltöztetésre várnak, kicsit türelmetlenül. A mázzal bevontak mintha jobban ráérnének. A korong előtt öntudatlan agyaghalmok. ! —. Ezek a kötelező házi f»lgdafok _ mutat körbe i Barth Lídia a nagyanyáinkat idéző edényekre. — Tihanyi vállalásom a Balaton- felvidék régi cserépedényeinek az újbóli megmintázása. Bújtam a megye múzeumait és ezeket találtam. A balatoni útikönyv ezt így mondja él: — Barth Lídia felújította és korszerű nyelven fejezi ki a Balaton- felvidék elhalt népi cserépkultúrájának hagyományait.” S talán az első nők között van Magyarországon, aki a mesterségek között a legősibb férfimunkát, a fazekasságot választotta. Az agyag megmunkálása nehéz, már az előkészítése is komoly fizikumot igények A nők évezredek óta csak a kész edények díszítésére vállalkoznak. Ö a munka minden fázisát egymaga végzi, s a legjobban korongolni szeret. A habán kerámiát a topogván fazekasszövetkezet élesztette föl több évszázados tetszhalálából — másfél évtizede. A XVI. század újkeresztényeimek (vagy későbbi nevükön: habánoknak) nálunk múzeumok őrzik nemes egyszerűséggel díszített edényeiket. Lídia szövetkezetben töltött tanulóéved szerencsésen egybeestek a habón-élesztgetéssel. A motívumkincset megismerte itthon és tanulmányozta Csehszlovákiában is, ahol, napjainkig tovább élt és él a babán. Megtanulta és egyéniségével, nőiségével sajátosan újrafogalmazta. Több ezer darabja közül nincs két egyforma, de valamennyiben hűséges marad a hagyományokhoz. A fiatal népi iparművésznek egyes korszakai erőteljesen elkülöníthetők, a jellegzetesebbeket színekkel jelölném: sárga-, barna-, zöld-, vörös- és kék-korszak. Kísérletező- kedvű fazekas, egy-egy új máz létrehozása nemcsak új színt jelent nála, hanem újabb motívumokat és újabb formákat. Vörös például a sík felületbe réadróttal ágyazott emberpárja. Ugyanakkor fél méter átmérőjű vörös tálját, egyetlen fekete hullámvonal-variációval borítja be. Figurális darabjainak egyike: fehér tányér közepén város, széles peremén kis és nagy emberek tarka áradata unos-untalan körbe jár. Ez a szép munka már túllépi a fazekasság kategóriáját, ez már művészet. — A fazekasok néhány, legfeljebb 20—30 féle formát ismételnek egész életükben. Mivel magyarázható, hogy minden új darabja zoek? — kérdezem. — Már az ősember szinte mipdent kitalált, amire az agyag képes, újat tehát ebben a műfajban nem lehet produkálni, legfeljebb új felfogásban. A minták végtelen variációs lehetősége ad új lehetőségeket Bizonygatom is magamnak, hogy sokfélét tudok rajzolni. Az ember soha nem lehet elégedett önmagával; vigaszt, megnyugvást az sem nyújt, ha esetleg jól korongot Ahogy percek alatt újabb és újabb edényeket vesz le Lídia a korongról, meggyőződöm arról, hogy ez a munka az egyik legeredményesebb megvalósítás. Vagy teremtés? Hát, ha Adóm agyagból gyúratott, s azt teremtésnek hiszi a legenda — ezek a szép edények is meggyőznek arról — hirtelen. lett konkrét valóságukkal —, hogy most teremtődtek. Talán azért is kedveljük őket olyannyira —, minden gyári terméknél százszor inkább — mert magukon viselik, s a szobánkba hozzák az ember tenyerének melegét. Önody Éva más formájú, mint az előIli könyvek Az Akadémiai Kiadónál jelent meg a rangos Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozat 9. kötete; a fakszimile kiadás az 1558-ból való „Vé- radi énekeskönyve'’-t teszi közkinccsé. A Modern filológiai füzetek 23. köteteként jelent meg a „Valósághűség és képzeletf‘. Szenczi Miklós tanulmánya a romantikus esztétika kialakulásához járul hozzá érdekes adalékokkal. Az Európa Könyvkiadó megjelentette Marin Préda regényét, „A nagy magá- nyos”-t és France Preseren válogatott verseinek kötetét. A világirodalom rémekéi 6. sorozatának új köteteként jelent meg a „Büszkeség és balítélet”, Jane Austen híres könyve. A Magyar Helikonnal közös gondozásban láttak napvilágot „Madame de Sé- vigne levelei”. A kötethez Gyergyai Albert írt bevezető tanulmányt. A bűnügyi regények kedvelőinek szerezhet jó szórakozást Agatha Christie mo6t megjelent regénye, a „Gyilkosság Mezopotámiában”. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata — pedagógusok és diákok kívánságára — újból megjelenteti Az én múzeumom sorozat legfontosabb köteteit. Ennek keretében látott második kiadásban napvilágot a Paál, Mészöly, Szinyei művészetét bemutató kis kötet, Kontha Sándor kalauzolásával, valamint a Grünewald, Dürer, Holbein művészetét vázoló kötet, Nagy Ildikótól. Két szép fo- tósorozat is napvilágot látott, közös borításban. Mind a kettő Inkey Tibor fotóművész felvételeit tartalmazza; az egyik Budapestet, a másik a budai vámegyedet mutatja be, felszabadulás kori és mai állapotában. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó népszerű Búvár zsebkönyvek sorozatában az új kötet a bogarakkal ismertet meg. Az Iskolai Színpad új füzete az általános iskolásoknak ad színvonalas műsorajánlatot, Táborozzunk címmel. A ki® kötet verseket, jeleneteket tartalmaz. (KS) Az igazi Csinszka Robotos Imre dokumentumriportja A Magvető nemrég jelentette meg ezt a kötetet, amely feltűnően, a címlapján hordozza a dokumentumriport meghatározását. Ez a műfaji hovatartozás nyilván azt a szándé« kot és érzést akarja erősíteni az olvasóban is, ami a szerzőben munkált: az okozati és történeti összefüggések ágyazatában megvizsgálni, végigelemezni, végiggondolni a rendelkezésünkre álló dokumentumokat, leveleket, nyilatkozatokat. vallomásokat; egyeztetni az egyeztethetőket és egyeztetni azokat a sorokat is, amelyek egyeztethetetlenek; lemérni mindent lehetőleg a grammatika és a pragmatika szabályai szerint. hogy valóban megítélhessük a valódi Csinszkát, Boncza Bertát, Boncza Miklós egykori erdélyi mágnás lányának, Ady Endre szerelmének, feleségének jellemét, egyéniségét, erkölcsi értékeit. Van-e erre szükség? — kérdi félig burkoltan a szerző is, de nyilván kérdezi az olvasó is. Bizonyára kérdezte a kiadó is, hiszen Robotos Imre a kéziratot 1971. májusában keltezi Nagyváradról és így négy teljes esztendeig várt ez a kötet, amíg az írói szándék az olvasóig eljutott. Ügy érezzük és valljuk, hogy a nemzet nagyjaival kapcsolatban a hamis illúziók, a legendák és mítoszok táplálása, felnagyítása óhatatlanul a valóság elkendőzéséhez vezet Korunkban kétszeresen fontos, hogy a nemzet tisztán lássa a nemzeti szellem nagyságait, hogy a magyarság értékeiben bizva igazodhasson el saját dolgában.. Robotos Imre most dokumentumokkal szembesíti az eddig kialakított Csinszka-képet, nevezetesen azt a mártírarcot, amelyet eddig Ady Endre jó ismerői, barátai, közeli ismerősei festettek Csinszkáról. Akik Ady Endrével így vagy úgy, ideig-óráig tartó kapcsolatban, vagy hosszan tartó barátságokban részesei voltak üstökös ragyogásának és hullásának, emberi végzetének, valahogy azt látták, hogy a törékeny, de nagyra vágyó lány nagy szerepet óhajtott magának Ady életében és ezt úgy játszotta végig, hogy mindenképpen tiszteletreméltó maradt élete is, egyénisége is. Robotos Imre sok kérdőjelet rak elénk. Időrendi sorrendben. újraszerkeszt képleteket, amelyek nélkül valóban nem lehet teljes és éles képet kapni a költő feleségéről. Az igazság rácsozatát igyekszik felmutatni ez a kétszáz oldalas kötet, amely írója elfogulatlanságát hangsúlyozza. Belekutat a szerző a házas éveket megelőző, Boncza Berta egyéniségére olyannyira jellemző levelezésbe, emberi kapcsolatokba is, és hangsúlyt kap a kötetben az Ady-örökség, a szerzői joggal kapcsolatos perlekedés kínos mozzanatsora is. A kötet változtat a köztudatban álló és magasra emelt Csinszka-portrén. Nemegyszer indokoltan hangsúlyozza Csinszka önjellemzését, mert az helyzetként és esetenként egybevág a történésekkel és a magatartásokkal. Sort kerít a szerző azokra a tapintatos elhallgatásokra is, amelyek akár kegyeletből; akár szemérmességből engedték az indokolatlan glória kialakulását Csinszka feje körül. Irodalomtörténészek gondja és munkája lesz a dokumentumriport kritikáját, téves következtetéseit kiigazítani es módosítani, vagy még szilárdabbá tenni a mai Csinszka- képet Ki tudja, használ-e a késői „deheroizálás” egy asszony életében, a költőnek, akinek korszakalkotó nagyságát egyre inkább érezzük és tudjuk. Farkas András Bába Mihály: Tíz medencehossz M egállt a korlát mellett, rákönyökölt a vasrúdra és sokáig ! nézte a medence kék« vizét. Tud- ! ta, hogy a víznek ez a kellemes, ! nyugodt száné, mely mindig olyan ! jó hatással van idegeire, hamis: a > medence színes betaníala tükroző- > dik vissza a vízben, í Hátrasimította őezes haját, bal í lábára nehezedett, nem volt kedve \ a vízbe menni. Majd később — > gondolta — olyan jó itt álldogálni, i néagelődni. A medencében gyere- j kék ficánkoltak: fröcskölték egy> másra a vizet, visongattak, kiabál- i tak, kergetőztek. Mosolygott ügyet- 5 len mozdulataikon, merev csapá- > saik, kapáló lábaik láttán. Tekintete > ide-oda röppent, néhány méteren 5 el-elkísért egy-egy gyereket, aztán. : keresett egy másikat és azt nézte. 5 Már harmadszor figyelte meg az 5 egyik kislány könnyed, játékos kar- 5 csapásait, hevesen előresikló, ékala- 5 kú testét, amikor öreg úszómester { barátja megállt mellette. ? — Na, mi van, Fricikém? Miért 5 lógatod a fejed? — Bámészkodom. A te csoportod? > — Aha. Ügyes kis békák mi? > — Hm. Mondd csak, azt a fehér> sapkást régen ismered? > —- Melyiket? $ — Most emelkedik ki a vízből. > — Á, a Nusit? Három hónapja. ? Ügyes. < — Azelőtt tudott úszni? í — Még vizet se látott, — nevetett ? az öreg úszómester. — Két hétig > nem merte elengedni a korlátot. > Egyszer aztán bedobtam a vízbe, ? visított, mint a malac, ha a farkát £ csavargatják. De azóta nincs vele baj. Ügyes. Az edző megsimogatta állát, tekintetét sokáig nem vette le a kislány karcsú alakjáról. Az úszómesterhez fordult. — Megkérhetnéd valamire? — Parancsolj, Fricikém. — Ússzon tíz medencehosszat, szeretném megnézni. — Kérlek, ennek semmi akadálya. — Tóth — hajolt a víz fölé — szólj Nusinak. Egy tüskés hajú fiú lebukott a ^ vízbe, aztán eltűnt. Nusi mellett bukott fel, valamit mondott neki, a kislány a két férfi felé fordult és már tempózott is hozzájuk. — Tessék, Sanyi bácsi — emelkedett ki a vízből. — Lubickolj tíz medencehoszat. j— Oda-vissza? — kérdezte a kislány, arcáról torölgetve a vizet. — Lehet vissza és oda, ahogy tetszik, — tapsolt nevetve úszómestere. — Na, rajta. A kislány felvonta szemöldökét, huncutkodva félrebillentette a fejét, árián elrúgta magát a faltól. Lassan, tempósan úszott végig a medencén, aztán vissza. Az edző a korlátra könyökölt, állát a tenyerébe ejtette és feszülten figyelte a kislány minden mozdulatát Az ötödik hossznál megkérte Sanyi bácsit, szóljon a gyereknek, hogy fokozza a tempót Sanyi bácsi kettőt tapsolt és hullámzó mozdulatot tett a kezével. A kislány megértette, mert fokozta a tempót, gyorsabban hagyta maga mögött a métereket. Szinte ráfeküdt a vízre és siklott, mintha nem is karjának mozdulatai vinnék előre. Az edző homlokán két ránc jelent meg. Kiegyenesedett, leengedte hosszú karjait, de egy pillanat múlva bal kezével elkapta az állát és nem engedte el. — Mond neki, hogy visszafelé fi- niseljen. Sanyi bácsi leguggolt, tölcsért csinált a tenyeréből. — Utolsó két hossz. Visszafelé hajrázz! Fokozd a tempót, érted? * kislány csak egyszer pillan- ” tott fel, hogy érti. Amikor elrúgta magát a faltól, mint a kilőtt nyíl szelte a vizet. Az edző állát csavargatta, s mint a medve, egyik lábáról a másikra nehezedett. Tíz medencehossz, hm, az ördög vigye el, hogy ilyenkor nincs itt az órám — mérgelődött magában. Nusi megfordult, rákapcsolt, a medence közepétől úgy erősített, mintha akkor ugrott volna vízbe. Megütötte a betonfalat, aztán elkapta a rudat és kiemelkedett a vízből. Pihegett — Sanyi bácsi, jő! csináltam? — kérdezte kapkodva a levegőt. — Jól kislányom. JÓL — Gyere csak ki, — intett neki az edző. — Megengeded? Szeretnék elbeszélgetni vele. — Parancsolj — mondta mosolyogva az úszómester. — Én úgyis megyek a srácokhoz. Az öltözőben, vagy a hallban találkozunk. A kislány kijött a vízből és odaszaladt az edzőhöz. — Szervusz — nyújtotta a kezét —- Géresi Ferenc edző vagyok. — Nusi — pislogott a kislány a magas, vállas férfire. — Mióta tanulsz úszni? — Három hónapja. — Apukád tud úszni? — Nem. — Es anyukád? — Nem, az sem. Félnek a víztől. Csuda murisok, ugye? — Valóban. Mondd csak, a nagyapád mi volt? — Nagypapa? Nyugdíjas. — De hol dolgozott? — Otthon. Földje volt, tetszik tudni, paraszt. Most a tsz-től kap nyugdíjat, de apu azt mondja, hogy az csak a dohányra elég neki, — nevetett a kislány, — mert nagypapa még most is dohányzik, pedig neki már árt. — Art? — Hát persze. Nyolcvanhárom éves. Tessék elképzelni. Az edző mosolygott. — Elképzelem. Szeretsz úszni? — Szeretek Ha levágok húsz-harminc medencehoszat, akkor olyan jó, akkor tetszik tudni, olyan köny- nyűnek érzem magamat, és tetszik tudni, olyan fürgének, mint a gyík, tetszik tudni? — Hm — dörzsölgeti az állát az edző. — Hányadikos vagy? — Hetedikes. — Hm. Na, jól van, menj csak úszkálni. Ha felöltöztél, megvárunk Sanyi bácsival. Szervusz. — Csókolom. S zinte elröppent mellőle a kislány, figyelte a mozdulatait. Nem, ezt nem szabad itthagyni. Két év se kell, ifibajnok lesz — gondolta az öltözőbe menet. A hallban — a nagy várócsarnokban — várta meg a kis csoportot. Sanyi bácsi együtt jött a kislánnyal. — Nos, Fricikém, mit sütöttél ki? Na, látom az arcodon, csak ki vele! — Menjünk — mondta mosolyogva az edző — Sándor bátyám — fordult az öreg úszómesterhez, amikor a sziget fái alatt lépkedtek. — Add át nekem ezt a kislányt. Most elmegyek és beszélgetek a szüleivel. Az olimpiai dobogón fog állni, hidd el, Sándor bátyám, én addig nem engedem el a kezét. Akkor vette észre, hogy mór kézen fogva vezeti a kislányt, aki ide- oda pislogva hallgatta a felnőtteket. Sándor bácsi arca megrándult. — Látod, Fricikém, ez bánt engem a legjobban. Ha ráakadok egy jó úszóra, ti rögtön jöttök és elhappoljátok. így jártam a Katókkal is, hiába, kiöregedtem, én mór csak arra vagyok jó, hogy megtanítsam őket lubickolni... — Ejnye, Sándor bátyám, hát nem te dobtál engem is a vízbe, mint ezt a kislányt? Mi? És elfelejtettelek én? — Te nem, de a többiek! — Azok se. Akiket te indítottál el, azok csak rólad beszélnek. Olvasd el figyelmesebben az újságot, na. Hm. És ha ő, érted, Sándor bátyám, ha egyszer befut — mondta halkan — 6 is csak azt fogja mondani, hogy te voltál az első oktatója. Együtt mentek fel Nusi szüleihez és a kislány egy hét múlva már az egyesület tagjaival tempózott a medence kékes vizében. C anyi bácsi néha elment, meg- nézte a kislányt. Ilyenkor rákönyökölt a korlátra, mint Frici, az edző, amikor elhalászta tőle a legfiatalabb úszójelölt-csillagot. h v i
