Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

Hazai szaciológiánk kutatási irányai

A szociológia hazánkban a századforduló idején jelent meg, mint önálló tudomány. Az első szociológiai jellegű művek írói a századforduló baloldali mozgalmainak résztvevőiből kerültek ki. A szociológusok egy részének 1918— 19-es politikai szereplése elégséges oknak látszott az ellenforradalmi rendszer szemében arra, hogy a szociológiát általában diszkreditálja és „nem kívánatos” tudománynak minősítse, volt művelőit pedig emigrációba kényszerítse.

A két világháború közötti időszak elsősorban a nagy szociográfiai munkák korszaka volt. Illyés Gyula, Féja Géza, Szabó Zoltán, Darvas József és Erdei Ferenc művészi eszközöket is alkalmazó valóságfeltáró munkát végeztek, félreérthetetlen haladó társadalomkritikai tartalommal.

A felszabadulás után az elfojtott és tompult szociológiai törekvések és szociológusi ambíciók felszínre kerültek, és 1945—49 között a szociológia újra intézményesülésnek indulhatott.

A fordulat évét követve azonban ismét kedvezőtlenebbé váltak a feltételek a szociológia művelése számára. Részletesebb tárgyalás kellene annak megmagyarázásához, hogy miért sorvadt el a szociológia hazánkban és a többi népi demokratikus országban a proletárdiktatúra megvalósításának időszakától a 60-as évek elejéig. Erre a bonyolult problémára ehelyütt nem térhetünk ki, inkább figyelmünket a marxista szociológia megújulásának időszakára fordítjuk. Az 1960-as évek elejétől kezdve fokozódott a társadalmi-politikai vezetésnek az igénye a szociológia iránt.

A kibontakozó szociológiában központi kérdéssé vált. < az, hogy mi legyen a szociológia fő társadalmi funkciója.

A kérdésről éles viták folytak és ezek a szociológiai kutatások légkörét rontották. Mégis, a hazai szociológia művelése az 1960-as évektől kezdve egyre jobban intézményesült. Az új kutatóhelyek létrehozását diktáló társadalmi igény azonban jóval feszítettebbnek tűnt a szociológia intézményesült tormáival szemben, mint amit azok reálisan el tudtak látni. Nehézségeket okozott az is, hogy Magyarországon a 70-es éveli elejéig nem volt szociológiai képzés, ezért a szociológusok többnyire autodidaíkta módon szerezték meg képzettségüket.

Jóllehet, a hazai szociológiai kutatások központja az MTA Szociológiai Kutató Intézete, fontos politikai és réteg- zódesszociológiai kutatások folynak az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében. A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutató Központjában a kommunikációs eszközök tudatformáló, közvéleményre befolyást gyakorló hatását vizsgálják. A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete a munkahelyi demokrácia, a szocialista életmód kérdéseivel foglalkozik. Külön kell említést tennünk arról, hogy létrejött az első önálló szociológiai tanszék az ELTE-n, ahol végre megindulhatott az egyetemi szociológusképzés.

Gyakori ati célokat szolgáló szociológiai laboratóriumok keletkeztek az MSZMP több megyei bizottsága mellett, országos hatáskörű szervek »intézeteiben, nagyvállalatoknál, intézményeknél és intézeteknél.

A magyar szociológiai kutatások teljes áttekintésére e rövid keretek között nem vállalkozhatok. Megemlítek azonban néhány, elsősorban az MTA Szociológiai Kutató Intézetében végzett szociológiai vizsgálatot, amelyeknek elvi és némely esetben a társadalmi-politikai tervezőre 1 -gyukoroltthatusa ma már megállapítható.

Kutatásaink egyik legfontosabb csomópontja a magyar társadáLota'l&ruktürájában végbemenő folyamatok elemzése. (Köztudott az a nagy változás, ami az elmúlt harminc évben a magyar társadalom osztálytagozódásában lezajlott.

A régi munkásság nemcsak jellegében, hanem összetételében is alaposan megváltozott A parasztság aránya folyamatosan csökken.) Érdekes kutatások folynak az iskola- rendszer rétegképző hatásainak feltárására. Értelmiségünk különböző hivatási csoportjairól, belső struktúráltságáról és más rétegekhez való viszonyáról a legutóbbi években készültek érdekes vizsgálatok. Jelentősége van a szociológiai kutatásnak olyan társadalmi problémák megoldásának előkészítésében, mint a cigánykérdés, vagy általában a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok. A társadalmi strukturális vizsgálatok osztályok és rétegek közötti változásait meg lehet közelíteni abból a szempontból, hogy mennyire „mobil” a társadalmunk, vagyis az egyik rétegből a másik rétegbe való átlépésnek milyen „esélyei” vannak. A társadalmi strukturális hatáson túl, települési strukturális következményei is vannak az ún. migrációnak: az ország különféle körzetei közötti lakosságvándorlás, az ingázás, vagy a városközpontok körüli külső települési gyűrűk kérdése, rengeteg szociológiailag érdekes problémát vet fel.

A 60-as években — nem utolsósorban a magyar társadalom természetes szaporulatának csökkenése következtében — előtérbe került a család szociológiai kutatása. A családtípusok, a szocialista család ismérvei, a családon belüli „generációs problémák” vizsgálata, mindenekelőtt a válások okainak magyarázatára irányult.

A településszociológia fontos kutatási területté és fejlett szakszociológiává vált. A „régi” és új települési struktúrák vizsgálata szervesen kapcsolódik. Szociológiai kutatások kezdődtek a tanyarendszer jelen állapotának a felmérésére, a magyar falu, és a fejlődésben a legutóbbi időkig megrekedt kis_ és középvárosok problémáinak feltárására. Érdekes vizsgálati lehetőségeket rejtettek magukban az új városrészek életforma-változtató hatásai.

Meglehetősen összetett kategória az életmód. A szociológiának azonban megvannak a maga fogalmai ennek megragadására, az életmód „keresztmetszetének” feltérképezésére, az abban végbemenő változások mérése. Vizsgálatok folytak a művelődési szokások ataiakulasáról, a művelődésügyi és kulturális intézkedések tudatformáló hatásáról.

Végére hagytam^ de jelentőségében egyre inkább nagyobb annak a két kutatási iránynak a szerepe, amelyek a kormányszinten kiemelt kutatási témák közé tartoznak.. „A szocialista vállalat” c. kiemelt kutatási téma számos vonatkozását vizsgálják üzem-, ipar-, vagy gazdaságszociológiai aspektusból. Ezen belül fontos téma a műszaki és technikai fejlődés társadalmi hatásainak vizsgálata.

„A közigazgatás komplex tudományos megalapozása” c. kiemelt kutatási téma feldolgozásában eddig is voltak szociológiai vizsgálatok, (pl., hogy a tanácsszervezeteket milyen társadalmi hatások érik, a „laikus” milyen funkciót kap az állami munkában és hogyan valósul meg a szocializmusnak az a törekvése, hogy egyre több embert kell bevonni a közügyek intézésébe.) A közigazgatás szociológiai vizsgálata mostantól kezdve sokkal rendszeresebbé Válik, s várhatólag a különböző szakszociológusok érdeklődése nagyobb mértékben fordul a jövőben e társadalmilag fontos téma eredményes kutatásának előmozdítása felé.

SZENTPÉTERI ISTVÁN,

Igazgató-h., MTA Szocialista Kutató Intései

ELSŐ FEJEZET

Őszinte bemutatkozás .reggel 7 óra 5 perckor, vérvétel után és reggeli előtt a társalgóban. Pizsamában, fürdőköpenyben.

— Faragó József a nevem. De mindjárt meg is mondom, nem ez az igazi. Nemrégen változtattam meg a nevem. Ha nem a szülőapám lenne, akkor megölném, így csak a nevét öltem meg, amit rám akasztott. Hogy miért? Mert akármit csinálok, akárhol élek, mindig találkozók a faterommal. Mindig beletolakszik az életemben, és mindig elrontja. Tulajdonképpen neki köszönhetem azt is, hogy most itt vagyok a szaniban. De már szól a csengő. A többit majd reggeli után...

(Alacsony termet, vézna test, aránytalanul nagy fej, megviselt, beesett arc, apró pattanásos bőr, kissé ferde orr, kifakult, kék szemek, riadt tekintet, fáradt és súlyos szemhéjak, mint madarak körme, amikor sár tapad rájuk. Rakoncátlanul hosszú, oldalra fésült haj. Szájában, alól-felül két rozsdamentes acélból műfog.)

MÁSODIK FEJEZET

Az élettörténet elbeszélésének kezdete, reggeli után és injekció előtt, 8 órától 8 óra 30 percig. A büfében ülve, néhány korty kávé és égy filteres Symphonia füstje mellett.

— Szüleim még akkor elváltak, amikor én még meg sem születtem. Anyám nevelt és nagyszüleim. Az öregapám sókat és sokszor ivott. Ilyenkor kiabált, veszekedett, verekedett, tört-zúzott. Ha dülöngélve jött haza, én mindig kutyaólba bújtam. Emlékszem, mennyire csíptek a bolhák, de a kutya teste és puha szőre megnyugtatott. Aztán arra is emlékszem, hogy valahonnan kerítettek egy háromkerekű biciklit. Ha elmentek otthonról, a bicikli hátsó tengelyét rákötötték arra a kötélre, amely egy vaskarikában végződve ott csúszkált az udvaron keresztül feszített dróton. A kutyát ilyenkor a biciklihez kötötték. És én ott karikáztam az udvar egyik végéből a másik végébe, ahogy a póráz engedte. A kutya mindenütt a nyomomban. Egy ilyen álmos, nyári napon történt, amikor mindenki kint dolgozott a mezőn, hogy a kapunk előtt megállt egy homokfutó. Egy nő és egy férfi jött be. Azt mondták, szomjasak, vizet kértek. Az asszony cukrot adott nekem, ami a zsebkendő sarkába volt bekötve, mint az aprópénzt. Azt kérdezték, akarok-e ko- esikázni. Mondták vezethetem a lovat is. Felültettek az ülesre es kezembe adták a gyeplőt. Tudja, a falu közepén kettéágazik az út, a betonúiról, a téli útról rátértünk a porzósra, a nyárira. Ekkor a férfi nagyott csapott az ostorral a ló hátára. A ló megugrott és én akkor nagyon megijedtem. Annyira, hogy sírni kezdtem. Es hiába nyomták kezembe az ostort, attól még jobban sírtam, mert egyszer nagyapam így ütött meg, ostorral. Elengedtem a gyeplőt, s le akartam ugrani. De megfogtak, lefogtak, s amikor kiabálni kezdtem, zsebkendőt tömtek a számba. A zsebkendőnek édes íze volt. Ebbe volt csomózva az imént a cukor. Később elálmosod- tam. Hátraejtettem a fejem az ülésen. Emlékszem, erősen sütött a nap, a mező felett remegett a levegő. A szememen lebegő könnycsepp, mint valami prizma, sok színre bontotta a nap sugaraiti^

Oravec János;

Héttől

tizenegyig

a

szanatóriumban

(Bal kisujján-a kötöm hosz- szára növesztett. Kezével, ujjaival mindig csinált valamit. A mozdülatak teljesen haszontalanok, de állandóak. Vékony nyakát jóval bővebb pizsamagallér öleli körül.)

HARMADIK FEJEZET

Az eset taglalása injekció után és pihenőkúra előtt, 8.30-től 9 óráig, sétálva a társalgó óriásra nőtt zöld növényzete mellett-alatt.

— Otthagytam abba, hogy elaludtam a homokfutón. Arra ébredtem, hogy idegen helyen, egy hűs szobában, idegen ágyon fekszem. A függönyön, ablakon túl láttam, hogy a nap már lement. A fejem felett, az alacsony mennyezeten megmozdult a légypapír. Egy légy szállt rá, oda is ragadt. És tisztán láttam, ahogy kínlódik, hogy szabadulni akar. Megint elfogott a félelem és sírni kezdtem. Amikor megnyikordult a barna ajtó és fejét meghajtva belépett a férfi, testem össze- rándult az ágyon. Ö meg nyugtatott. Merthogy ő az apám. Én akkor még jobban kezdtem félni, mert az jutott eszembe, mi mindent beszéltek róla a nagyszüleim és az anyám. Aztán bejött az asz- szony is, apám második felesége. Mellém ült az ágyra és kedveskedett. Tejet és mézet is hozott, mint a mesében. Meg is kóstoltatta velem. De én akkor nem éreztem a méz ízét. Este aztán eljöttek, értem. A nagyapám, a nagyfia, meg az anyám. Felültettek a bicikli vázára és elindultunk haza. A nyári út felett már csillagok csillogtak. Hűvös is volt. A combomat vágta a kerékpár hideg vascső váza. Mikor hazaértünk, a kutya örült nekem és én legszívesebben bebújtam volna mellé az ólba, de nem lehetett. Otthon is kedveskedtek. De én- ni otthon, sem. tudtam. Kérdezni akartam valamit az apámról, akit akkor láttam először. De nem engedtek szóhoz se jutni. Agyba dugtak. Azt hitték, alszom, és ők. sokáig pusmogtak, mármint nagyapám, nagyanyám,

anyám, meg a bátyja. Tisztán hallottam, amint apámról beszéltek. Azt, hogy elhagyott minket, meg azt, hogy azonnal megházasodott és már gyerekük is született. Az is Jóska. És így tulajdonképpen három F. Jóska van. Apám, én és egy valamivel fiatalabb. Mielőtt elaludtam, éreztem, hogy ráz a hideg. Álmodtam is valami zavarosat arról, hogy mi, három Jóska erdőkön át megyünk, valahová

__ Akkor kisgyerekként

k

erültem először kórházba. Azt mondták idegösszeroppa- oasi Megállj -megrekedt ossw

és szellemi fejlődésem. Nem növekedtem, nem gyarapodott a súlyom. Ügy beszéltek rólam, hogy nem lehet meggyógyítani. A kórházban engem mutogattak az orvostanhallgatóknak. És egyszer csoda történt. Meggyógyultam, vagy legalábbis nőni és teste- sedni kezdtem.. „

(Akadozó beszéd, kapkodó félegzetévétel és séta közben aránytalanul hosszúra nyújtott léptek.)

NEGYEDIK FEJEZET

Pihenőkúra helyett, vizit előtt, 9 órától 10 óráig, az emeleti társalgó óriási bőrfoteljaiban megbújva.

— Melyik kórháznál hagytam abba? Már nem is tudom. De nem is fontos. A lényeg az, hogy később ismét kórházba kerültem, méghozzá Pestre. Hosszú ideig voltam bent és itt megismerkedtem egy lánnyal, aki a konyhán dolgozott. Annyira megszerettem, hogy egy év múlva, amikor a kezembe nyomták a kórházi zárójeléntést, azt kértem a főorvostól, hogy hadd maradjak ott dolgozni. Miután tudták az életemet, el is intézték. Ottmaradtam segédmunkásnak. így aztán ’ havonta egyszer együtt utazgattunk haza Terkával, mert az ő faluja nem esik messze az enyémtől. A vonaton mindig ».sokat beszélgettünk. S olyan, jólesett, hogy állandóan érdeklődött irántam, minden érdekelte az életemből. Csak egy jó félév múlva tudtam meg, hogy az érdeklődés nem nekem, hanem a nevemnek szólt. Kiderült, hogy mostohaöcsém, a harmadik F. József már hamarabb felfedezte a lányt. És ezt Terka éppen akkor mondta. ;. meg nekem, amikor egy drága ajándékkal siettem a nővérszállásra, merthogy születésnapba volt. Aznap este ittam meg az első pohár pálinkát. Otthagytam a lányt, a kórházat, Pestet és hazatértem. Akkor már gyűlöltem az apámat. Tetejében, újév, hideg, havas hajnalán meghalt a nagyapám, akit ostorcsapásai ellenére is rajongva szerettem. Halála előtt, Szilveszter estéjén még kedvenc nótáját énekelte az öreg, a fogságból hazatérő Nagy Józsefnek megható és tanulságos történetét. Még most is emlékszem:

„így indult Nagy József

honvédnek beszéde,

Merthogy egyik lábát

ő is elvesztette.

Vértelen testében vendég volt a lélek

Messziről már hangzott

a sirató ének...“

A temetés után elhagytam

a falut A közeli kisvárosban vállaltam munkát Földgé. pekkel dolgoztunk. Lakókocsiban. háltunk. Jó emberek közé kerültem. Nem is látogattam sem haza, se Pestre. Tanfolyamot végeztem, gépkezelő lettem. Pénzem volt, ruhám volt szobám, volt ember lettem. És akkor megint jött az apám. Eljött az albérletembe. Kedves volt hazahívott, azt mondta, a másik fia házasságra készüL ö nem tudta, de én igen, hogy Terkát fogja elvenni. Mondom kedves volt az apam, da akkor megint belerúgott a« életembe. Kizavartam a szó- bából, elzavartam. Még aznap este öngyilkosságot kíséreltem meg. Megint kórház és megint megmentettek. Utána so. káig nem dolgoztam, beteg- szabadságon voltam. S akkor elhatároztam, hogy végzek az apámmal. Kérvényt adtam be, névváltozást kértem. Egy hónap múlva megkaptam az engedélyt. F. helyett Faragóiét- tem. S az új néven úgy éren. tem, új emberként kezdhetem <az életem. .-Közben .meg 4b

gyógyultam és ismét megkezdtem a munkát. Mondom, jó emberek közé kerültem akkor. Űj néven, új emberként, új életet próbáltam élni. De később rájöttem, hogy tévedek. Mert az a bátyú, amelyet születése pillanatától láthatatlanul cipel magával az ember, minden ember, az a mai napig is nyomja a váltamat. Soha nem fogok tudni szabadulni tőle. Két évig bírtam. Aztán látja, most itt tartok a szanatóriumban. Most is csak az tartja bennem - * lelket, hogy megtudtam, Terka elvált a mostohatestvéremtől. ..

(A remegő ujjai között’parázsló cigarettáról nagy adag hamu hull a nagy fotel fekete bőrhuzatjára. Tenyerével szórná le, de izzadó bőréhez úgy tapad Hozzá a hamu, mint tinta az itatóspapírhoz. A fiatalember már fáradt, gondolatmenete már nem egyenesszálú. Szeszélyesen kanyarog, nagy kitérőket tesz, mint á szabályozatlan, sokszor önmagukba visszatérő folyók.)

ÖTÖDIK FEJEZET

A történet befejezetlen vége nadrágban, ingpulóverben, de papucsban. Orvosi vizit után, a szabadfoglalkozás kezdetét jelentő 11 órára várva a lépcsőházban, ugrásra készén. A portán 11 órától adják ki a postai küldeményeket, leveleket.

— Már az sem segített rajtam, amikor megtudtam, hogy Terka elvált. Idekerültem a szanatóriumba. Nagyon szerettem azt az asz- szonyt és még mindig azt a lányt látom benne, akit annak idején megismertem. Egy hete innen írtam neki levelet. A borítékban pénzt is küldtem vasúti jegyre. Hogy jöjjön, látogasson meg. Azóta is mindennap itt talál a 11 óra. Várom a levelét, a válaszát. Azt, hogy jön-e. Mert vele akarom megbeszélni, jól tettem-e, amit tettem, Hogy elhagytam a szülői házat, hogy elhagytam az anyámat, hogy gyűlölöm az apámat, hogy megváltoztattam a nevem, hogy meg akartam halni. Tőle akarom megkérdezni, jól tettem-e. Vagy te- hetek-e erről egyáltalán. És most már csak az izgat, hogy Terka felszáll-e arra a vonatra, amelyik idejön. És ha eljön, most látogatóba, eljön-e hozzám feleségül. Mert ha hozzám jön, akkor minden készletet, étkészletet,. boroskészletet, söröskészletet úgy fogok megvásárolni, hogy minden tányérból, minden pohárból, minden eszcájgból 13 darab legyen. Egy mindig legyen tartalékban. Ha valamelyik eltörne. Kár, hogy nem lehet így élni, hogy mindenből és mindenkiből, anyából, apából, feleségből, gyerekből legyen egy tartalék. Hogy mindig, teljes legyen a készlet. Mennyi az idő, hány perc van még 11-ig? Mondja maga innen nem látja a 432- es szoba lakkját a portán? Nem látja, van benne levél? Es egyáltalán mit gondol ? Válaszol nékem Terka?.«.

(Kapkodó lélegzetvétel, cserepes. ajkak, remegő kezek, kisujján hosszúra nőtt körmével, a társalgó nagy üvegajtajának hideg kilincsén. 11 óra előtt néhány perccel hirtelen benépesedik a társalgó. A falat helyettesítő hatalmas táblaüvegeken keresztül jól látszott, hogy kint szitál a hó, de mire a hópelyhek fődet értek, már halottak voltak. Egy néni, kosár hóvirágot hozott be a társalgóba. Az ingujjas, melegitős, papucsos férfiak, a blúzos, pongyolás nők elkapkodták az illattalan virágokat. Mert a társalgó túlzott melege megfojtotta.; a virágok »ülatát’í

t

V

*

*