Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
Harctér, bortő«, dzsungel A Mekong deltájától - Hevesre Riport a parkban, dél-vietnamiakkal (Fotó: Pßrl Márton-) Megbízott házigazda — Többséül? hadműveleti területekről érkezett hozzánk gyógykezelésre. Az a nyolc férfi és négy nő, akikkel most itt vagyunk, Hevesen •— Párádon és Balaton- füreden voltak utókezelésen, Most még valamennyien lábadozók, s közös tulajdonságuk az, hogy dél-vietnamiak, és hogy nagyon sokat szenvedtek. A többiről talán beszéljenek ők — mutatja be kedves vendégeinket Kara ez István, a Magyar Szolidaritási Bizottság munkatársa. Éppen tízóraiznak a mezőgazdasági szaikiskola ebédlőjében. Kint forrón tűz a nyári nap, de az iskola udvara valóságos park, kertekkel, fenyőkkel, bokrokkal, virágokkal, sportpályákkal, sétálókkal, sok jó hely- lyel, amelyek enyhet adnak. Bent, az ebédlőben szintén hűvös van, kellemes hűvös. A lábadozók most fejezték be a tízórait, és már tudják; hogy újságírók keresik őket. ,A szívesség, amellyel fogadnák, szinte zavarba ejtő, A férfiak is, a nők is felállnak helyükről, nyílt arcukon a barátság tiszta mosolya, amely — úgy tűnik — szinte hálás minden jó szóért, minden gesztusért. Kézfogás sorban, mindenkivel, és köszönés, és bemutatkozás, amelyet kölcsönösen nem értünk —„csak” érezni tudunk. Aztán — meglepetésre — az asztal végén egy vietnami, fiú tiszta magyarsággal köszön, magyaros a kézfogása is. Ő lesz a tolmácsunk: most végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, friss- diplomás matematikus. — Téged hogy hívnak? — Engem Józsinak — és barátságosan mosolyog, az arca azonban komoly marad. És látja rajtunk, hogy nem egészen értjük ezt a nevet, s újra mosolyog, úgy magyarázza: — Itt hívnak így, a barátaim, Magyarországon. Otthon •— Biti Liem vagyok. Aztán az ifjú vietnami matematikus bemutat bennünket honfitársainak, elmondja, miért jöttünk. Szeretnénk beszélgetni velük, kérjük, a vezetőjük szóljon először a csoportról. Mindnyájan bólogatnak, vannak, akik szavakkal is igyekeznek kifejezni készségüket a beszélgetésre, aztán mindnyájan egy férfire figyelünk, aki feláll az asztaltól, és szól. Nguyen Yan Mai ■— írja le Józsi barátunk a férfi nevét, és már fordítja is, amit mond. — A Mekong folyó deltájától jöttünk, és a háború, amit vívtunk az amerikaiakkal, nagyon nehéz volt. A csoport tagjai a harctéren, a börtönben vagy a nélkülözésben megbetegedtek. Sokan a vegyi mérgezéstől, sokan a gyenge táplálkozás miatt estek le a lábukróL Voltak, akik az ellenség tisztogató hadműveletei miatt két-három napig éheztek. A csoport vezetője egyébként nem én vagyok. A vezetőnk megsebesült a béberabasi} ee Háti •volna velünk, de útközben rosszul lett, vissza kellett szállítani a kórházba, Budapestre. Most őt én helyettesítem. „. Nguyen Yan Mai szavait mindenki élénk figyelemmel, taglejtésekkel, megjegyzésekkel figyeli. Mi izgalmat érzünk: érintésközeibe kerültünk valami borzasztóval, háborúval, börtönnel, ezer veszedelemmel Jő lenne valamennyiükkel beszélni erről, mindőjüket meghallgatni, de erre nincs mód, s a munkánk most arra kényszerít, hogy azt faggassuk, aki legtöbbet szenvedett. Tolmács barátunk törékeny asszonyra mutat: — Le Thi Dán. A bábrezsim csendőrei fogták el, börtönbe került. „ A törékeny asszony bőMnt, és ahogy ajkán peregni kezd az idegen szavak füzére, érezzük, hogy újra éü a nemrég volt szenvedéseket, izgalomtól remeg a hangja. Minden tekintet felé fordul, bal szemén jól látszik, hogy bevérzett az ütlegektől, • s még messze van a teljes gyógyulástól. ’ —■ Az 1970-es tavaszi of- fenzíva idején Quinhon kikötővárosban működtem, illegalitásban szerveztem munkásmegmozdulásokat Az amerikai CIA irányította bábkormány csendőrei egy razzia alkalmával elfogtak... Le Thi Dán felnéz, kezével f végigsimít a homlokán, s halkan újra mondja: — Elfogtak. — És? És? És mi történt? — sürgetjük a folytatásra, bár tudjuk, tapintatlanok vagyunk. — A politikai rendőrségre kerültem, vallattak: hol, kivel van kapcsolatom. Ki a főnök, hol bujkál, mi a jelszó. Nem mondtam semmit, mindent tagadtam. Kínozni kezdtek. Az első éjszaka villanykorbáccsal, egész éjszakán át vertek... — Úristen, mi az? Mi az, hogy villanykorbács?! — Egész éjszaka, és még ötven napon át. Szappanos vizet és meszes vizet itattak velem, valid be, valid be...! Csak ha elájultam, vagy ha ők elfáradtak, akkor volt pihenés. Igaz, volt egy orvos, de csak hogy magamhoz térítsen, s ha eszméltem, kezdődött minden elölről. Legrosszabb mégis az volt, amikor behozták édesanyámat, a húgomat és az unokahugomat, amikor őket kínozták embertelenül, hogy engem. eláruljanak, vagy hogy én áruljam el magamat. De kibírtuk, „nem ismertük” egymást. összesen három tartományban volt börtönben a törékeny asszony. Bél- és gyomorbetegségekkel, vér- szegénységgel és izületi bántalmakkal került rabkórházba, ahonnan — elvtársai segítségével — megszökött. — Hogyan sikerült? — Egyik „ebéd” után — romlani kezdő rizst adtak, annyi sem volt mint itt, ebben a kis kompótos tányérban most a cukor — mutatja — sikerült kínt mayorlwAin iSSgAfikfcj-Tllc, hogy az ór ilyenkor bezárja a cellát és hazamegy Én a már korábban becsempészett civil ruhát vettem magamra és közvetlenül az őr után kimentem a rabkórház kapuján. Odakint autó várt rám — és a szabadság. — Ha lehet — írjatok meg egy boldogabb történetet is — javasolja kedves fiatal tolmácsunk. — Azt, hogy egyik társunk, ő is , asszony — Tran Thi Thu Hong — tíz év után most találkozott először a lányával, aki különben a Szovjetunióban, Lvovban tanul. Thu Honggal — neve azt jelenti: Őszi rózsa — kiülünk a parkba. — Ilyen1 pici volt----mut atja kezével —, most meg már magasabb, mint én. De azért rögtön megismertem, és ő is engem. És sírtunk, sirtunk a boldogságtól mind a ketten. És eszembe jutott a Chan Chan City-hadműve- let, amikor kilenc napig bujkáltam egyedül a dzsungelben a2 amerikaiak elől, és azt szedegettem össze, amit ők eldobáltak, és beteg lettífh, mint itt mindnyájan, mint legtöbben: maláriás. És most felszabadultunk, felszabadult az egész ország, és én találkoztam a kislányommal és betegen is — boldog vagyok. Sokan kérdezik: — Hogyan került a lábadozó dél- vietnamiak csoportja éppen Hevesre? A válasz egyszerű: A HNF megyei titkára, Páti Jenő nemrég küldöttséggel járt Vietnamban. Felajánlotta, amit tudunk, segítünk. Most itt pihennek, nálunk, és kívánjuk, gyógyuljanak meg, mielőbb. Ahogyan ők mondják: Chuc Dong Chi Khoe. És minden jót is, kedves barátaink, szervusztok: Chao Dong Chi. Az egri AFÉSZ-áruház élelmiszerosztályán kedves ismerősként fogad nap nap után egy német kislány. — Guten Tag! Jönni vásárolni? Akarsz kenyér, sütemény, gyümölcs? — és már sürög is a pultok, a csomagok között. Emlékszem, néhány hónapja, amikor először megláttam, még a pénztárosok mellett segédkezett, a ' kosarakat pakolta. De az egyik napon — mesélték a munkatársai — elkeseredetten szaladt be az irodába: Mindig csak kosár, kosár, kosár, így soha nem tanulni! — Az üzletvezető megígérte, ha nagyon igyekszik, pár hét múlva már a pultok mögé, a mérleghez állhat. Otthon aztán Mónika napokon, estéken át gyakorolta a kereskedő, az eladó szerepét, baratkozott a számokkal, összeadott, szorzott, osztott — magyarul. És eljött a nagy nap, ott állt fehér köpenyben az eladók között és vizsgázott. Élete első vevőjét, egy szőke copfos kislányt, bizonyára sohasem -Iosan «Ife&sjtee*. Melyik könnyebb: lakónak lenni vagy házigazdának? A többség biztosan a házigazda helyzetét látja kedvezőbbnek. Különösen abban az esetben, ha ez a házigazda, mint a példázatunkban is, tulajdonképpen maga az áUam. Ha nem ás közvetlenül, hanem a helyi tanácson keresztül. Illetve bonyolítsuk még tovább: a tanács vállalata, az ingatlankezelő foglallkozik a lakókkal, a bérlőkkel. Előlegezzük a megjegyzést: a házigazdának sem rózsás a helyzete, hiszen a lakókkal való összeütközésre millió és egy lehetőség adódik. Akkor hát? Próbáljuk meg a realitások alapján megközelíteni a kérdést. i ■ a * Rendesek a lakók, pontosan fizetik a lakbért. De ennek a megállapításnak az ellenkezője is igaz. Nem is egy lakó tartozik az ingatlankezelőnek. Egyik-másik már évekre visszamenően. Akad olyan is, aki még nehéz anyagi helyzetére sem hivatkozhat, hanem inkább csak a nemtörődömségére, de erre ki hivatkozna? Az is a lakók .mentalitásához tartozik, hogy azt mondják: megfizettem a lakbért, a lakásban azt csinálok, amit akarok. Bőmből a rádió? Szétveti a magnó hangja az egész emeletet? No és? Csak kevesen törődnek azzal, hogy nem egyedül ■ élnek e föld tekén, és semmiféle! társas életforma nem létezhet egymás kímélése nélkül. De hát változnak az idők, velük együtt változunk mi is. A régi bölcsesség bizonyítéka a motorosok randalírozásanak a terjedése. Ma már nem a magnó' a lakótelepek első számú közellensége, hanem az egyre nagyobb számban megtalálható motorkerékpár, amelynek a kipufogójából kiveszik a lemezeket, hogy „repesszen”. Szenzációs találmány. Senki sem tesz ellene semmit, pedig a KRESZ megfelelő paragrafusa ide is vonatkozik. IMi-t tud csinálni ilyenkor a megbízott házigazda? Jóformán semmit. Esetleg a házfelügyelő szól a magukról megfeledkezőknek, de ez a legtöbbször annyit ér, mint a falra hányt borsói. ■ ■ ■ ■ ■ Ki javíttassa meg? Régi és nagy kérdés. Ha lehullott a vakolat, ha elromlott a vízcsap, betört az ablaküveg, folyik a WC-tartály: kinek a k feladata ezeknek az elhárítása, rendbe tétele? Mondják többen, hogy még a vállalat szakmunkásainak is kell adni egy-egy „piros hasút”, ha azt akarják, hogy a munkával ne piszmogjanak heteken át. Erre viszont azt válaszolja az ingatlankezelő, hogy a lakók rontják el a szakmunkásokat, mert dugják nekik a pénzt. Pedig azzal még nem lesz hamarabb kész a vízcsap, vagy a lefolyó dugulása sem szűnik meg gyorsabban. Persze, az emberek tapasztalata alakít ki bizonyos maMónika sokszor elkísér egy- egy vásárlókörutamra, ilyenkor mindig mesél magáról, a szüleiről, hazájáról. Akadozva, nehezen formálódnak még ajkán a szavak, s bizony még sokszor megdorgálja magát — ha nem tud jól kifejezni valamit. — Drezda melletti kis faluban nőttem fel, s édesapámot követve, esztergályos lettem. Emlékszem, három évvel ezelőtt csuda izgalomban volt az üzemünk, mindenki azt kiál tóttá ; magyarok érkeznek hozzánk. Valamennyiünk mellé beosztottak egy fiút. Hozzám egy nagyon kedves fiatalember került, Polencz Sándor, akiről akkor még nem tudtam, hogy egri. Gyorsan tanult németül, jó tanítványnak bizonyult. Sokat mesélt Magyarországról, de legtöbbet és legszívesebben Egerről. Ak- -äc -csak -még -kepékről jsfió-. gatartásfcxrmákat és nem az elmélet. A vállalatnak sincs könnyű dolga. Nem tud versenyre kelni a tanácsi vagy az állami építőkkel, de a szövetkezeteikkel sem. Ott jobban fizetnek, oda mennek dolgozni az emberek. Itt inkább azok maradnak, akik... Például: a középvezetők az ingatlankezelőnél általában alacsony képesítésűek. Felvettek volna már korábban, is jó szakembereket, de a próbaidő alatt is kénytelenek voltak többjüktől búcsút venni, mivel az illetők véletlenül összetévesztették a munkahelyüket a kocsmával. De a fizetés körül is vannak még nehézségek, 1 ■ ■ I Szép számokat lehetne sorolni arról, hogy az ingatlankezelő vállalat hány millióért hány lakást újíttatott fel, hozatott rendbe. A statisztikai adatok elmondhatnák azt is, hogy bizonyos munkákra nehéz vállalkozót találni. Sok a baj ezekkel a munkákkal és nem. is lehet sokat számítani értük. Mit tesz tehát az ingatlankezelő? Kénytelen a saját szakiparos gárdáját bővíteni, és maga elvégezni ezeket a halaszthatatlan munkákat. Hogy milyen jó eredménnyel, arra is van példa. Az összeütközés a többlakásos házak felújításánál, elkerülhetetlen. A lakók nehezen értik meg, hogy miért kell nekik heteken-hónapo- kon át felfordulásban élniük, a munkások meg azt kifogásolják, hogy nem tudnak a bútorokkal telezsúfolt lakásokban dolgozni. Vannak átmeneti lakások, de ezeket nem minden család veszi szívesen igénybe. Egyelőre pedig jobb megoldás nincs. Az új városrész épületeit már sorra kell venni: a külső vakolatot és a tetőrészt rendbe kell tenni, de az ajtók és ablakok jó része is tönkrement már. Ki a bűnös ezért? ■ ■ ■ ■ Több mint 1200 lakás fűtéséről és majd ennyinek meleg vízzel való ellátásáról gondoskodik az Ingatlankezelő Vállalat. A fűtésre nem (Tudósítónktól.) A Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság elnöksége, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke vezetésével, pénteken ülést tartott Tiszafüreden, a kiskörei vízlépcső üdülőkörzetének leendő központjában. A testület megtárgyalta az üdülőkörzet vízgazdálkodásának fejlesztési koncepcióját, amely kiterjed az érintett területek belvízrendezésére, vízellátására, partvédelmére, fürdőfejlesztésére és a vízminőség védelmére, nem utolsósorban a vínyörködhettem az egri várban, a Dobó térben és a strandban. Ki se fogytunk a szóból, a munka utáni hosszú séták sem voltak elegendőek az élmények, emlékek felidézésére. Egymásba szerettünk és a múlt évben összeházasodtunk. Januárban érkeztem Magyarországra és igazán mondom, nagyon megszerettem ezt a kedves kis hangulatos várost, Egert. — Nem volt rossz eljönnöd otthonról, elválni a szüléidtől, testvéredtől? Gyakran van honvágyad? — Sokat gondolok az otthoniakra és, bizony, honvágyam is van. De férjem, anyósom és munkatársaim nagyon szeretnek, s érzem, hogy nem hagynak egyedül. Valóban igaz, hiszen saját bőrömön tapasztaltam, hogy a magyarok nem hagyják cserben a bajiba áástottakst, -Ete «aaésfc-aafi gyakori a panasz. Az Élm-u». kás utcában két épületbe» teljesen ki kell cserélni a radiátorokat, mert azok sorra kilyukadnak. De, a 8/A tömbben sem jobb a heyzetl a vezetékek idő előtt élrózs- dásodtak, ezeknek a cseréjéi js el kell végezni mielőbb. Bizony, ez újabb nehézséget okoz majd a lakóknak de a kényszer nagy úr,éppen a lakók érdekében kell a javításokat és a cseréket megcsinálni, akkor is, ha , a szerelés szemeteléssel jár együtt. Rendet akarnak teremteni a háztetőkön is. A rengeteg tv-antenna rongálja a lapos- tetejű házak legfelső szigetelését. Ennek elkerülésére központi antennákat szerelnek fel, méghozzá olyan helyi erősítő alkalmazásával, amelynek a segítségével a környező és közeli tv-adók, URH-programok is vehetők lesznek. Tetemes összeget szánt erre a vállalat, mint arra is, hogy felcsengető készülékeket szereljenek fel a tömbépületekben. A Mérges utcai kis toronyházakban már a kaputelefon az elterjedt megoldás. ■ ■ ■ ■ Emberek ezreivel foglalkozni, önmagában hordja a különböző súrlódások lehetőségét. Minden igyekezet ellenére is. Hiszen nem vagyunk egyformák. A számok azonban makacs dolgok. Ezek viszont azt bizonyítják, hogy a gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat, a megbízott házigazda egyre fokozottabb mértékben gondoskodik a lakókról, a lakók kényelméről, kultúrált élet- körülményeiről. De a lakókon is sok múlik, A jót, a jobbat meg is kell becsülni. Tehát egy kicsit mindenki önmagát is felelős-- sé teheti azért, hogy a lakása milyen állapotban van, mennyire érzi jól magát az államtól bérelt otthonában. A hiba nem mindig a megbízott házigazdában van. Ha ezt az óvatoskodó bölcseletet meg tudjuk fogalmaztatni, már jelentős erőfeszítést tetetünk azért, hogy-jó legyen a közérzetünk. zi sportok lehetőségének a megteremtésére. Az állásfoglalás alapján kidolgozott koncepciót a szeptemberi intéző bizottsági ülés elé terjesztik, amelynek színhelye ezúttal Eger városa lesz. Meghallgatták ezúttal Rente Ferenc, Tiszafüred nagyközség tanácselnökének tájékoztatóját, aki közölte, KISZ-vednökséggel a mező- gazdasági művelés alól mentesített területeken már az ősszel megkezdik az elófási- tást , Endrész Sándor nagyon várom augusztust, amikor megláthatom falumat, és hozzátartozóimat. — Mióta tanulsz magyarul? — Nem tanulok, csak fülelgetek. Hallom, hogyan beszélnek otthon, hogyan '■ ejtik a szavakat az emberek. Sok mindent megértek, a szókincsem azonban még foghíjas, ősztől majd beiratkozom egy egy magyar nyelvtanfolyamra. f — Mivel Dóltod a szabad idődet? ,7 — Szeretnék nagyon gyorsan megtanulni magyarul, ezért otthon, főleg rádiózom, tévét nézek. Na és minden délután egy kis főzőtanfolyamon veszek részt az anyósommal. Szeretnék olyan jól húslevest és nokedlit készíteni, mint ő. Én pedig német ételkülönlegességeket mutatok be neki. Közben rengeteget beszélgetünk, nevetünk és még énekelünk is. Így könnyebben le tudom győzni a honvágyamat. Csak már itt lenne augusztus! Tudod mit, majd küldök a szülőföldemről egy képeslapot, de addig is; Auf Wiedersehen! Viszontlátó*-^------------:—v gäeism . B ecky Tibor Másika, a kereskedjem és a magyar nyelv G. Molnár Ferenc Ősszel kezdődik a kiskörei üdülőkörzet előfásítása
