Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
Péter-Pá I ii leiporp Zalaegerszegen A közelmúltban üzembe helyezett zalaegerszegi tejporgyárban 8500 kg. tejport gyártanak naponta. Az új üzem a Philaxia Tápszergyárat lát ja el alapanyaggal. (MTI fotó: tyíedgyasszay Béla felvétele — KS)- \, Ä mm m I Baleset nélkül I Munkavédelem a mezőgazdaságban Emlékezzünk a régi aratásokra! A magyar történelem egy részét idézik azok. A kisparaszti gazdálkodás rőfnyi parcelláit, a múzeumokba került készségekkel. Kaszák, kaszakövek, sarlók, cxerépkorsók, a minden ti- zenettedik kereszt verejtéke, a felsebzett kéz forrósága, a kocsizörgéses hajnalok, az éjszakáig tartó robotolások, az újtól újig való állandó reszketés, elég lesz-e, kitart-e a kenyér? — Emlékezhetünk. Hová tűntek azok az idők? j Temeti legújabb kori tör- , ténelmünk. A nagyüzemek, az iparszerű mezőgazdaság. Emlékezhetünk az elmúlt [ esztendők próbára tevő aratásaira is, aszályos tavaszok után fizettek gazdagon a földek. Nincs ebben semmi váz rázslatos, nagyobb termőké- pességú, saárazságtúrőbb szovjet búzafajták teremnek elegendő a mütrágyaellátás, gyomirtó szerekből is jut a táblákra, új és újabb technológiák, iparszerű termelés segíti a földművelést. Az ember kijavítja a természet hibáit, ha aszaly károsítja a vidéket. Eszünkbe juthat a vizes esztendő is, amikor a Dunántúl földjeit áztatták, csúfították hetekig a nyári eső- a^sek, tétlenkedtek a kombájnok, várakoztak a napos időre, a szikkadt talajra, múlt az idő, a legnagyobb érték, elhúzódott az aratás, pusztult a termés, fogyott az ország kenyere. Akkor az Aföldről megindult a segítség, vasúton, kerekeken özönlöttek a kombájnok, elszánt és segíteni kész vezetők irányításával. Versenyeztek a rossz időjárással, kihasználták a perceket, mentették az életet. Példa nélküli összefogás volt — mindőnk kenyeréért. Es augusztus húszadikára, az új kenyér ünnepére learatott az ország. Az aratók, s az aratás megérdemli a tiszteletet. Dús szövetkezeti táblákról modem gépek takarítják a termést. Könnyebb és gazdagabb az aratás. A kombáj- nosok, a szerelők kerülnek az érdeklődés középpontjába, akiknek felelőssége a minél gondosabb betakarítás. A gép, bármennyire tökéletes, csak gép marad. Ember nélkül nem boldogul. Ezért a nyár próbája most sem marad el, embereket követel! Az időjárási viszontagságok, esők, viharok, forrósig és az idő múlása, mind termést alakító tényező. A gabona gyorsan pereg. A technika, az eszközök tehát adottak. Az ember pedig készül a betakarításra. Készült. Péter—Pál az aratásé. Régen a gazdálkodó akkortól számította az igazi nyarat, , amikor már fizetett a föld. A mezőgazdasági üzemekben folyamatos, 365 napig tartó „nyarakra” rendezkedtek be, s az aratás ma már komplex, gépesített folyamat, amit aránylag kevés ember, három hét alatt lebonyolít. Es az új búzából a vagonok már viszik is külföldre jó hírünket, exportunkat. Űj lisztből sütnek a pékek. A romantikája is más az aratásoknak. A gép, a rohanó idő új szokásokat, új romantikát teremt. Kicsit még idegenkedünk tőle, azért nem zártuk még szívünkbe a pótkocsira ömlő gabonafolyam látványát, a borotvált tarlók sárga esztétikáját, a szögletes szalmabálákat, a frissen szántott földek barna gyönyörűségeit. Az ■ árpatáblák szőkén ígérnek és meghajtják kalászaikat. A búzák jó termést mutatnak. Az ember betakarítja a megszolgált örömöket. összefogással, az idővel versenyezve. Sz. Lukács Imre A harminc fok fölötti rek- kenő hőségben dolgozó gépkezelőnek bizony jólesne ebédszünetben egy korty hideg sör. Csakhogy ilyen időben akár egy pohárkának is végzetes hatása lehet. Az aratás idején különlegesen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy még a kísértés lehetősége sem me- rüjön fel a betakarítási munkák részvevőinél, az alkohol- fogyasztás megszüntetése fontos feladat. Bár az aratás a boldogult „kaszás” időben sem tartozott a balesetveszélymentes munkák közé, a mai körbeül, ahol lóerők százai, vágóasztalok acélhegyű metszőfogai teszik sokkalta köny- nyebbé a munkát, a betakarítás nagy fegyelmet, menet- rendszerű pontosságot és szigorú munkavédelmi előírásokat követel meg. A kaszával együtt az aratópálinká emlékét is adjuk át a múltnak. A Hevesi járási Népi Ellenőrző Bizottság, amely' a közelmúltban vizsgálta a munkavédelem helyzetét, fél is vetette a kérdést, s az aratási időszakban szorgalmazza, hogy fokozottan ellenőrizzék a gépjárművezetők és gépkezelők alkoholfogyasztását. Mert ez is a munkavédelemhez tartozik. Változnak az idők és változniuk kell a munkavédelmi szabályzatoknak is. Lépést kell tartani a mezőgazdaságban végbement technikai változással, hiszen szinte nem múlik el esztendő, hogy ne törjön be valamilyen új módszer, technológia a hagyományok közé. A bonyolult technika pedig fokozott óvatosságot és körültekintést követel a dolgozóktól. Sajnos, elég gyakori még ma is az a szemlélet, amely csupán szükséges rossznak tekinti például a termelőszövetkezetekben a munkavédelmi szabályzatot, a munkavédelmi megbízott állásnál pedig egyszerűen egyetlen szempont érvényesül, hogy be legyen töltve. Talán még a mezőgazdaság iránt különösebben nem érdeklődők is tudják, hogy milyen óriási mértékben nőtt meg a legkülönbözőbb hatású vegyszerek, műtrágyák, perrnetezőszerek, gyomirtók, növény betegségek elleni <51- datok alkalmazása, s ezek a vegyi ahyagok, Há nem jól használják fel őket, nagyon könnyen méreggé válhatnak nem csupán a növény, de az ember számára is. Ennek ellenére egy vizsgálat megállapította, hogy még a rendszeres kézmosást is külön kell kierőszakolni egyes helyeken a vegyszerekkel dolgozó tsz- tagoknál, a kötelező védőruha használatáról nem is beszélve. A közelmúltban történt meg az a sajnálatos eset, hogy egyik alföldi termelő- szövetkezetünk sertéstelepén hét halálos áldozatot követelt a tudatlanság. A sertéstelep gondozói ugyanis nem ismerték, hogy milyen ösz- szetételü mérges gáz hömpölyög a telep csatornarendszerében és védőfelszerelés nélkül siettek az aknába esett társuk segítségére. A mai balesetvédelmi munkához tehát nem csupán az tartozik hozzá, hogy kioktassák az embereket az esetleges baleseti forrásokra, hanem rendszeresen kell emelni a szakmai és általános műveltséget, mert az szerves és elengedhetetlen része a mindennapi munkának. A balesetvédelem fontosságáról igen meggyőző bizo- hyítélc az a megyei felmérés, amely kimutatta, hogy az idén három mezőgazdasági termelőszövetkezetünkben a balesetek miatt 1975. május 31-ig 318 munkanap esett ki a termelésből. Ez pedig csaknem egy esztendei munka. Sz. A. Kevés a tej? Kevés. Ez az igazság. A címben feltett kérdésre röviden csakis igy lehet válaszolni, noha ez a kérdés korántsem ilyen egyszerű. Először is azt kell egyértelműen tisztázni, hogy nem arról van szó: nem jutott tej a szó szoros értelmében az országban bárhol bárkinek. Ez a veszély távolról sem fenyeget. Csakhogy a tej nemcsak önmagában szolgál pótolhatatlan élelemként, hanem — mint közismert — alapanyaga számos, ugyancsak alapvetően fontos tejterméknek. Ebben a vonatkozásban sincs arról szó, hogy például vajból, vagy sajtfélékből nem lenne elegendő (noha a választék még bővíthető). A probléma az, hogy bizony például vajból i6 elég jelentős tételben szorultunk behozatalra az utóbbi másfél év alatt, majdcsak a felét — méghozzá tőkés piacról — a tejparszjükségletünk- nek is... A nyugati infláció hatása... Ezeket a gondokat tetézi a nyugati tőkésországokban zajló inflációs folyamat. Mert amennyire közismert és igaz, hogy váratlanul érte egész népgazdaságunkat a Közös Piac országainak „blokádja" az élő szarvasmarhaexportunkkal szemben — és ez komoly gondot okozott és okoz —•, annyira Igaz az i6, hogy a szarvasmarha-tenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztésére hozott kormányhatározat idején nem volt kellően felkészülve a több termék fogadására és feldolgozására sem a hús-, sem a tejiparunk. Második dolog, amelyet például Heves megyeben is tények, makacs számadatok bizonyítanak: az utóbbi években hozott új rendelkezések bevezetése óta évenként tíz százalékkal csökkent a háztáji gazdaságok tehénállománya. Ugyanis korábban négy évre kapták meg a háztáji tehéntartók egy vemhes üsző megvásárlásakor a négy évre járó állami ártámogatást, nyolcezer forintot, s ez alatt az idő alatt kötelesek voltak tartani a jószágot. Utóbb ez a rendelkezés módosult: évenként kapnak ezerötszáz forintot, s nincs is egy évnél hosszabb garancia arra, hogy nem adnal^. túl rajta. Ezt bizonyítja az is, hogy csupán a múlt év azonos időszakához képest az idén több mint 600 tehéntől „szabadultak meg” csak Heves megyében a háztáji tehéntartók, s ez mintegy tíz százalékos csökkenésnek felel meg. Ez már nem a nyugati infláció hatása, hanem inkább azt jelzi: valami nincs rendjén a központi ösztönzéssel ... Pedig a háztáji állomány — országosan, de megyénkben is — csaknem 40 százalékát teszi ki az ösz- szes tehénállománynak! Élő állat helyett, tejet és húst! A nyugati infláció hatását ebben az ágazatban is ki lehet és ki is kell védeni. A helyzet alapos elemzése már többnyire megtörtént, s részben ennek is köszönhető, hogy a néhány évvel ezelőtti, kissé „húscentrikus” terveket. elképzeléseket át kell értékelni. Ennek nemcsak — és nem is elsősorban — a nyugati élőállatexporttal szembeni stopp az oka, hanem például az is, hogy az utóbbi években az országban megépült jó néhány nagy kapacitású tejporító üzem, amelyek jelenleg bizony alap- anyaghiánnyal — tejhiány- nyal! — küzdenek. Közvetve pedig az is dollárbevétel, ha a különböző állati tápokhoz szükséges tejport nem importáljuk, hanem magunk állítjuk elő. Csakúgy, mint a vajhoz és a sajtokhoz szükséges tejet. Egyértelmű tehát: kevés a tej, több kell. Ennek a körülménynek a következménye az is, hogy megyénkben is csupán alig több mint ezer tehénre engedélyezték eddig a hústermelésre való szakosodást, s az 1980-ig szóló távlati terv is 25 ezer tejelő, s hatezer hústermelő (nem fejt) tehénnel számol, holott néhány évvel ezelőtt éppen fordított volt a helyzet a távlati elképzeléseket illetően. Vannak persze olyanok, akik erre azt mondják: káosz. Pedig nem erről, hanem pontosan arról yan szó: ki kell védeni a nyugati infláció káros hatását. És ennek egy másik lehetősége — amint az illetékes fórumokon már fel is merült — a hazai bőripar erőteljesebb fejlesztése. Éppen azáltal, hogy az élőállat-kivitel korlátozása következtében itthon marad a levágott állatok bőre is. Márpedig jelenleg a bőriparunk is jelentős behozatalra szorul. Egy másik ágazatban tehát ismét valutát lehet megtakarítani. Ugyanakkor szó sincs arról. hogy a hústermelés most már másodlagos lenne, sőt éppen a feldolgozás lehetőségeit kell bővíteni, mert a tőkehúsra és a húskészítményekre nincs embargó. Igaz: a félkész és késztermékek iránti keresletet csak a jelenleginél nagyobb választékkal, jobb csomagolással és piackutatással lehet elérni. Nagy, de nem megoldhatatlan feladat, s nem a lehetőség felismerésénél tartunk már most sem, hiszen megyénkben is jelentős korszerűsítésnek és kapacitásbővítésnek lehetünk tanúi a húsipari vállalat- nál. Hogyan lesz több tej ? A tehénlétszám — az állami, a szövetkezeti és a kisüzemi szektort figyelembe véve — megyénkben stagnál. A háztájiban a már ismertetett arányban csökkent, s csökkent némileg az állami gazdaságokban is, s 6,8 százalékkal nőtt a termelőszövetkezeteinkben. Ugyanakkor abszolút számban több ezerrel alatta marad a tervezett növekedési ütemnek. Ez egyrészt a háztájiban történt nagyarányú csökkenésnek köszönhető, de főként annak, hogy szinte alig növekszik nagyüzemi gazdaságainkban is az egy tehénre jutó tejtermelés. Jelenleg is a 2—2200 liter körül stagnál, holott a jelenlegi közgazda- sági körülmények között 3000 liter körül, s e felett gazdaságos tejet termelni. Nagy gond a munkaerő- utánpótlás is ebben az ágazatba^ -amelyet egymagába» a betanítottmunkás-képzés kiszélesítése nem old meg. Fokozatosan át kell térni a kötött tartásról a kötetlen tartásra, s ezáltal is jelentős munkaerő takarítható meg, s egyben az alacsonyabb hozam mellett is növekszik a jövedelmezőség. Csakhogy ennek a tartástechnológiának jelenleg nincs még megfelelő típusterve sem. A tejhozam s egyben a jövedelmezőség növelését eredményezi a jobb minőségű és teljes takarmányszükséglet megtermelése, biztonságos tárolása, betakarítása is. Ehhez ugyancsak korsze- szű, a kézi erőt, az „élőmunkát” pótló gépekre, gépsorokra lenne szükség, s jelenleg ezekből a gépekből is szegényes az ellátás. Mindezek mellett egy. a jövőbe mutató tendenciáról is számot adhatunk: egészséges arányban megindult a fajtajavító munka is megyénk gazdaságaiban. Első helyen említhető a tiszanánai termelőszövetkezet, amely nagy termőképességű Hois- tein-Friz állományt honosít: 232 már leeliett, tejet ad, s a közelmúltban érkezett a tengerentúlról ismét 125 vemhes fekete-tarka üsző. Itt máris, mintegy kétszerese az egy tehénre jutó átlag a megye átlagának! Ugyanakkor figyelemre méltó eredmények születtek a füzesabonyi és a hevesi állami gazdaságokban is, ahol kialakulóban van a Hungaro- Friz állomány, amely a magyar tarka és a fekete-tarka faj keresztezéséből születik. Az itteni kedvező tapasztalatok hatására 16 termelőszövetkezeti szarvasmarhatelepen kezdődött meg ez a fajtaátalakító munka. ^aíudi Sándor , NEMCSAK A HÉT, har nem — sok fiatal számára — egy egész kis korszak zárult le az elmúlt vasárr nappal megyénkben is: nagyon sokan érettségi bizonyítványuknak. mások friss diplomájuknak örülhettek. s‘ kezdték tervezni a jövőt. A jövőt, ameljí már jelen is egy kicsit, hiszen az érettségizettek számára ezen a héten meg- . kezdődtek a felvételt vizsgák. a diplomások pedig rövidesen elfoglalják első munkahelyüket. S ha oklevelük megszerzése, pályakezdésük alkalmával őket üdvözölhetjük, akkor legalább ilyen kedves kötelességünk a legnagyobb nyári munka, az aratás résztvevőinek köszöntése. Az aratóké, akik a vágásra érett táblákra mennek jól felkészített gépeikkel, és a következő hetekben időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak majd a termés betakarításán. AZ ARATÖK az elmúlt hét elején vágtak neki nehéz munkájuknak, s bizonyosak lehetünk helytállásukban. Sajnos, a nyári meleg „terméseivel” nem minden téren tudunk hasonló eredménnyel megbirkózni. Sok akadozás tapasztalható a megyénket elárasztó turisták fogadása és ellátása területén. Ügy látszik, csak szép környezettel szolgálhatunk, megfelelő élelmiszer-választékkal és hűtött italokkal sokszor és sok helyen már kevésbé. Az okokat kívülről tudjuk: akadozó áruellátás, a hűtőkapacitás hiánya stb. Mindez azonban csak magyarázza, de nem enyhíti a gondokat, s kevés vigaszt jelent mind a Heves megyében élők, mind a hozzánk látogató' turisták számára. Természetesen — és szerencsére — vannak azért, akik igazán jól érzik magukat. így például bizton elmondhatjuk azt azokról; a pedagógusokról, akik úttörő- csapatvezetők felső,- tarkanyi táborában beszór lik meg az elmúlt év pasztalatait, s készülnek- fel az új feladatokra. M Fontos eseménye volt a*, elmúlt hétnek az EGRI VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE, amelyet a dohánygyárban tartottak meg, valamint a KPVDSZ csütörtöki küldöttértekez- t lete. Pénteken a Heves megyei Tanács ülésezett, f behatóan foglalkozott megyénk művelődésügyi helyzetével, a közoktatással, az óvodák, az általános és középiskolák. a napközi otthonok. valamint a felnőttoktatás kérdéseivel. Mind ezzel, mind pedig megyénk tanácsainak elmúlt évi gazdálkodásával kapcsolatban reális képet alkottak az eredményekről és a fogyatékosságokról. Ez egében a következő időszak tennivalóira is felhívja a figyelmet... KEDVES VENDÉGET is köszöntöttünk pénteken Heves megyében: Gyenes András, a Központi Bizottság titkára látogatott él hozzánk, s párt- és tanácsi vezetőinkkel eszmecserét folytatott a megye gazdasági, politikai és társadalmi helyzetéről. Itt-tartóz- kodását arra is felhasználta a Központi. Bizottság titkára, hogy megtekintse a Kiskörei Vízlépcsőt, s ellátogatott kíséretével a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetbe is. Az elismerést. amellyel az ott látoir takról szólt, jóleső érzéssé) nyugtázták a szövetkezet dolgozói, s mi mindannyian, hiszen megyénk rrturir kassájának elismerését is jelenti egyben. (bt) 1915. Június 29., vasárnap