Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

XX ásadi vacsora t Kém kis örömmel hallgat­tam az AGRIA ’75 nevet vi­selő, nagyszabású egri nyári program Sajtótájékoztatóját, az ország különböző tájairól L ifésereglett kollégáim céltu­datos kérdéseit és a megnyug­tató válaszokat. Büszkén da­gadó kebellel távoztam a vár­ból, ahol némi harapniváló- val és jégbe hűtött itallal is kiegészítették a tájékoztatást. Akkor még azt hittem, oiyan kerek ez a nyári prog­ram, hogy semmit sem lehet és nem is szabad hozzátenni. Vidám karnevál, hangverse­nyek, renenszánsz és barokk muzsika, ízelítő Mátyás király udvarának zenéjéből, a vár­színház bemutatója, András kovács királysága, hogy csak néhányat említsek a gazdag programból. Aztán a gasztro­nómia kifogyhatatlan ötletei, különböző vacsoraestek for­májában idézik fel a múltat, így szolgáltatva ínycsiklandó bizonyságot arra, hogy XVIII. és XIX. századi elődeink ugyancsak értették a módját annak, hogy különleges sza­kácsművészetükkel a terített asztalnál marasztalják a ven­dégeket. Gondolatban éppen az 1700- as években jártam, latolgatva, vajon hogyan idézi és hogyan tálalja fel a jó hírű étterem vendegei szamára az akkori idők ételeit, italait, amikor sajnos pillanatok alatt vissza­zökkentem a mába. Eszembe jutott ugyanis egy halasztha­tatlan családi feladat: vacso­rát kellett vennem. Nem a XVIII. századból, nem is a XIX. -bői, mai vacsorát, amely egyben úgy is »értendő, hogy frisset. Az egyik üzletben nem kaptam, a másikban, sőt a harmadikban sem. Nem kap­tam parizert, felvágottat, son­kát, de még virslit sem hogy a turista- vagy esetleg a téli­szalámiról ne is beszéljek. Nem a magánügyeimmel untatom az olvasót és az 21.35 Nagy László A költő minden versében ; önmagát mutatja meg. Ritka; alkalom, amikor a kamera; elé áll és saját magáról be­szél. Nagy László a felszabadulás ' utáni magyar költészet egyik ■ legmarkánsabb egyénisége, idén lesz ötven esztendős. Parasztcsaládból szárma­zik; eleinte festőnek készült,; máig gyakran szerepel grafi­kai lapokkal is a folyóiratok­ban. Költői fejlődésére nagy- ; mértékben hatott a népkölté- ; szét és József Attila. A televíziós portréfilmben szívesen vall életéről, gyer­mekkoráról, kötődéseiről, köl­tészetéiről. (Beszélgetőpartne­re Kormos István, a költő- társ.) Huszonöt év trői és otven év emberi tapasztalataiból alakuló, társadalmilag elköte­lezett költészetét néhány vers elmondásával, saját maga il­lusztrálja. Nemrégiben jelentek meg összegyűjtött művei, amely azok számára, akiknek a té­véműsor felkelti érdeklődését — teljes összefoglalása eddigi életművének. OMám M’iö. június 29., vasarnap Eger ellátásáért felelős szak- embereket, hiszen a szóban forgó estén mások is csaló dottan távoztak az üzletekből, Reggel pedig a tejboltokból, ahol félórás hosszúságú sorok várakoztak tejre, kakaóra. Beiben pedig ebédre, amelyet gyorsan el lehet fogyasztani és könnyen ki is lehet fizetni. Pedig még el sem kezdődött a 'nyári program, a népván­dorlás ideje csak ezután kö­vetkezik. Ezért kellő tisztelet tel előterjesztem javaslato mat: vétessék fel a gasztro­nómiai napok programjába a XX. század is. Mert dicséren­dő ugyan a hagyományok ápolása, de ahogyan mondani szokás: a jelen problémái is izgatják az embereket. És máris biztosra vehető, hogy századunk ételeinek, italainak bemutatása, felszolgálása és árusítása aratja majd a gaszt­ronómia legnagyobb sikerét. Őszintén szólva, nem lát­ványos akcióra gondolok, egy­szerűen csak arra, hogy az üz­letekben egésznap legyen hi­deg vacsorának való, hogy a húsüzletekből ne hihányozzék a hús, a tejboltokból a friss tej és tejtermék, a piacról a gyümölcs, hogy a jégbe hűtött vermut és vodka mellett kap­ható legyen hús málnaszörp, cola vagy egyszerű szódavíz. És természetesen bor is, sör is, a frissen sült kolbász, az ízletes hurka mellé. Egy szóval: legyen£ Gehet, hogy ünneprontás­nak tűnik parizerről, tejről és ehhez hasonló, hétköznapi dolgokról szólni, amikor a kul­túra nagyszerű értékeit kínál­ják a közönségnek. A közön­ség azonban, bárhogyan tisz­teli is a művészetet, hangver­seny irodalmi est és várjáték előtt, után — s talán még köz­ben is — szeretne könnyen, gyorsan enni_ és innivalóhoz jutni. Jogos kívánság ez, ennyi bi­zony dukál a közönségnek, a sok ezer vendégnek, akiket Eger városába invitált a ha­gyományteremtő kezdemé­nyezés, az AGRIA 75 gazdag programja, És, hogy el ne felejtsem: itt vannak még maguk az egriek is, vagy ötvenezren! (márkusz) Hyári közművelNési tervek a füzesabonyi járásban Több éves hagyomány már, hogy a füzesabonyi járás köz- művelődési intézményei nyá­ri programokat készítenék a lakosság szórakoztatására. A művelődési házak, ifjú­sági klubok a nyáron is folya­matosan működnek, kirándu­lások és országjárások szere­pelnek a gyermekklubok programjaiban. A nagyútö honismereti szakkör tagjai észak-magyar­országi körutazásra indulnak. Az aldebrői eszperantisták Bulgáriában vesznek részt' eszperantátáborban. Dormándon a nyár folya­mán is együttmarad és önálló műsort ad a citeraegyüttes. Kompolton és Poroszlón kó­rustalálkozókat szerveznek az énekkarok „páva”-körök meg­hívásával. Nem hiányoznak a nyári programokból az Anná­ból ok, a szabadtéri táncmulat­ságok sem, Színes és tartalmas a po­roszlói művelődési ház nyári programja is. Jelenleg iskolai előkészítő tanfolyam és a fel­nőttek részére KRESZ-tazvfo- lyam működik. Több kirándulást szervez­nek a gyermek, és ifjúsági, valamint a népfrontklub tag­jai számara. Szórakoztató rendezvé­nyekben sem lesz hiány Po­roszlón, mivel a fiatalok ré­szére vetélkedőket, élménybe­számolókat, oeat-műsorokat rendeznék. Császár István T %£? featwmf tatSRtaző« kilenc ven Kél esztendő példája ▼©♦tafti fiatalabbak, akik nem hajlottak a hívó szóra. Dezső bácsi kilen evőnkét éve­sen is itt van, s meghitt, csa­ládias környezetben emléke­zik szülővárosára, ifjúságá­nak színterére, majd arra a kacskaringéé, de egyre ma­gasabbra vivő útra, amelyet nevelésügyünk szolgálatá­ban fáradhatatlanul végig­járt. — Igen, merőben más volt akkor Hatvan élete! Lelki szemeimmel látom a cukor­gyár és a vasútállomás felé nap nap után indulók gond­teljes seregét, a porba ful­ladt községet. Látom a kis- parasztok és iparos emberek adókkal terhelt, szegényes életét S látom a gondjaik iránt érzéketlen tisztviselő­ket. Mindenütt kenyérnélkü­liség, nyugtalanság. Alig érezni valami biztató re­ményt. Ezzel szemben ma? Elég gyakran látogatok haza rokonságomhoz, de mindig megfog valami újnak a lát­ványa. Csak aki távol él e helytől, az látja igazán a felszabadulás utáni harminc esztendő gazdasági, egész­ségügyi, kulturális fejlődését. S hogy a szociális szellemű társadalomban. mennyire megváltozott az emberek életstílusa! ★ IJr. Kratofil Dezső gyakor­ta gondolt arra, hogy talán azok a legboldogabbak, akik egész életüket szülőhelyükön tölthetik, családot alapítva, s munkálkodásukat teljes egé­szében ama település fejlő­désének, gyarapításának «zen telvén. — Sajnos nem tartozom ezek közé! Mert a tanári dip­loma és a bölcsészdoktori ok­levél megszerzése után csak a század elején dolgozhattam öt esztendeig Hatvanban, mint az egykori felső mező- gazdasági iskola tanára és igazgatója. Később hazánk különböző városaiba szólított a kötelesség. Tanítottam a kies Erdélyben, éspedig Tor­dán, Baróton, Sepsiszent- györgyön. Majd Szegeden át Budapestre kerültem, ahol mostanáig élek tűrhető egészségben. Mit tartok iga­zán jelentősnek munkássá­gomban? Szegeden például felelősségteljes hivatali mun­kám mellett 1933-ban „A cselekvés iskolája” címmel lapot alapítottam, s azt 1945- ig szerkesztettem. E folyóira­tot akkoriban hazánk leg­népszerűbb progresszív szel­lemű pedagógiai kiadványá­nak tekintették, s alig volt Magyarországon ismert ne­velésügyi író, aki ne szere­pelt volna hasábjainkon. De külföldi irodalmaknak is ro­vatot nyitottunk, s Gaudig, Ferrieré munkássága nyo­mán az úgynevezett munka­iskolái oktatás, nevelés elveit propagáltuk, hirdetve a ta­nulók személyisége alapo­sabb megismerésének szüksé­gét, különösen pedig az ön­álló gondolkodásra, az önte­vékenységre és az alkotó munkára való nevelés fon­tosságát. ★ A jeles matematikatanart és lapszerkesztőt 1947-ben helyezték Budapestre. Ekkor már 63 éves, tehát abban a korban jár, amikor legtöbben a nyugdíj felé kacsingatnak. Neki ez eszébe sem jutott. S felettesei is nagyon számon tartották képességeit, ered­ményességét — Előbb a minisztérium­ban dolgoztam, majd a Szi­lágyi Erzsébet Gyakorló Gimnáziumban lettem szak­tárgyam vezető tanára. In­nen is mentem nyugdíjba 1957-ben. De hogyan! Utá­na, nyolcvan esztendős ko­romig, felkért előadó voltam a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Ezalatt persze ismét feltámadt bennem az író. a szerkesztő, e több di­daktikai tanulmányt írtam, ilyen jellegű könyveket állí­tottam össze. De talán ezek­nél is fontosabbnak tartom, hogy elgondolásaim alapján diákjaim mintegy 60 külön­böző matematikai szemlélte­tő modellt készítettek, s ezekből olyan nagy sikerű ki­állítást rendeztünk, hogy a. minisztérium Szegeden és Pécsett is bemutatta. Ekkor már rendes tagja voltam a Magyar Pedagógiai Társaság­nak, kineveztek az Országos Közoktatási Tanácsba, a Tanárvizsgáló Bizottságba, a tanáregyesület életének irá­nyításából pedig országos al- elnökként, valamint köri el­nökként vettem ki a ré­szem. Az átfogó, értékes munka, amit dr. Kratofil Dezső majd hat évtizeden át végzett, ter­mészetesen nem maradt mél­tánylás nélkül. Előbb a Bo­lyai Matematikai Társulat, tüntette ki Beke-díjjal, 197‘1- ben jubileumi emlékérem­mel, közben pedig megkapta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától a Munka Érdemrend arany fokozatát, ami legszebb bekorcmázása tevékeny, munkás életének. Mi tartja annyi ideje mos­tani fiatalosságában? Mi ad erőt ma is munkálkodásá­hoz? — Nem az elismerést, a feltűnést hajszoltam. Bár megmondom, jólesett min­denféle figyelem, s a mun­kámnak szóló megbecsülés —■ mondja az enyhén piros, si­ma arcú idős férfiú, akit Hatvan vezetői hívtak haza baráti találkozóra a település vámossá alakulásának har­mincadik évfordulója alkal­mából. — Az én majd hat évtizedes pedagógiai tevé­kenységem fő jellemzője, él­tető eleme sokkal inkább az önzetlen hivatásszeretet, a nevelésemre bízott magyar ifjúság megbecsülése és sze- retete volt. Továbbá termé­szetesen a kötelességtudat, amit az én drága szüleim gyökerezte ttok belém, itt, Hatvanban. Ezek nélkül semmire sem jutottam volna a pályán. S ha mostani, fel­növekvő ifjúságunkra gondo­lok, nekik is csak ezt ser. utat, az ilyesféle emóció meg­szerzését ajánlhatom szí ■ vem minden melegével. Ak­kor örömük lesz az életben, s másoknak is örömmel szol­gálnak. A kilencvenkét éves, élet­vidám tanár sokrétű, hasznos tevékenysége családon belül mindenképpen jó példának bizonyult. Egyik fia, Báró ti Dezső néven egyetemi kated­ráig jutott, jelenleg a Pető­fi Irodalmi Múzeumban M kamatoztatva tudását. Míg a másikban, Baróti Lajosban a magyar sportélet hagy tudá­sú, komoly pedagógiai érzé­ket követelő szakirányítóját tiszteljük. Ilyenkor mondják: nem esik messze az alma a fájától.-. Moldva? Győző m FEKETE GYULA: 41. Ebből is látszik, milyen gyarló az emberiség. Jobban esik neki, ha ellenére tehet az írásnak. Nemhiába a há­ború meg a bombázások, a nagy pusztulás. Meg a komo. nizmus. Bünteti az emberisé­get a Jóisten. Persze, hogy nem nézte jó szemmel Parázsó nagymama, hogy Magda katolikushoz ment férjhez. Mert katoliku­sok Rezső bácsiék. így aztán, ha fiúk lesz, katolikusnak ke­resztelik, és elkeveredik a család. (Nem lesz azoknak gyerek, ha már eddig nem sikerült. Ugye, kilenc hónapra szokott a gyerek szüle»» — Marsi­nál is kiszámolhattak a nap- tarban, mikor volt itthon az udvarló, — van rá eset, hogy még hamarabb. Bőven eltelt az a kilenc hónap az esküvő óta, és sehol semmi. És nem is igen lesz egyelőre. Kövér­nek épp elég kövér Magda, de mindenütt egyformán; nem venni észre, hogy nőne a hasa. Pedig meglátni azt a kövér asszonyon is, ha készül a gyerek.) ö sem szerette a ka tolika­sokat, mert verekedések. Tavaly a két iskolából, a reformátusból is, a katolikus­ból is, mindig egyszerre en­gedték haza a gyerekeket, pá­ros sorba álltak a kapunál, külön az alvégisek, külön a s ofe « ídvssteeiű rendszerint találkoztak a fő­utcán az alvégesi katoliku­sokkal. És kezdődött a „Térj ki paraszt az úr elől!” — csi- hi-puhi egymást a táskával. Persze a kisosztályosok húz­ták a rövidebbet, mind a két oldalon; őket lökdösték leg- hamarább az árokba. Meg a lányokat, amelyik nem tért ki. Mert a lányok, azért inkább kitértek, és azt kiabálták: „Az okosabb en­ged, a szamár meg szenved”! Még a két pap is összeve­szett árián. A tanítók tettek igazságot a végén: a refor­mátusoknak a Hangya olda­lán, a katolikusoknak a köz­ségháza oldalán kellett haza­felé menni. így már csak át­kiabálhattak egymásnak a főutca egyik oldaláról a má­sikra,, de a mindennapos lök­dösődés abbamaradt Erősen figyelt, szerette vol­na hallani, milyet imádkoz­nak a katolikusok. De nem hallotta jól a suttogást, a kin­ti dübörgéstől, csak összefüg­géstelen szavakat hallott — „oltalmazó szent Szűzanya”, „a Megváltó hét sebére” — ilyesmit Csodálkozott, hogy ilyen hosszú imádságot könyv nel- • kül tudnak a katolikusok ö is megtanul majd egyszer egy hosszú imádságot, persze, református imádságot. Csak jobban eshet az a Jóistennek, ha valaki könyv nélkül tudja az imát És nem olvassa, mint a reformátusok. * Elúnta a figyelést; kifelé hallgatozott megint. Idáig csakcsak elértek az oroszok, de innen aztan nin<& tovább. Saját szemé­vel látta a rengeteg német tankot. Meg akkora ágyúkat is látott, magasabban állt a csövük a háztetőnél. Ha ezek egyszer eh'ndul­s&k •— 4»aaa ássa «Hotäc­nek —, meg sem állnak Moszkváig. Eszébe jutott a géppisztoly, amelyet tegnap eldugott a disznóól padlásán. Ha volna töltény hozzá, persze sok töltény, vagy két-háram lá­dával, kiállna a kapuba, és lelőne minden oroszt, aki az utcába bemerészkedik. Nem, a kapuban nem jő. Megláthatják. Azok is lő­nek. A padlas jobb, onnan messzebbre is látni. Meg­emeli a zsindelyt, kidugja a géppisztoly csövét. .. __Most bukkan elő egy a s arkon, az arca csupa szőr, szakadozott kabátjából pisz­kos vattacsomók lógnak, ba­kancs helyett felmadzagolt zsákdarabök a lábán. Meg- gömyedve, óvatosan lopako­dik, szuropyos puskáját elő­re szegezve... és pakk. Vé­ge. ... Most megint jön egy... pakk. Vége. ... Most egyszerre három is... pakk... pakk... pakk... Az a baj, nem nagyon ért még a géppisztolyhoz. A ra­vaszt megkereste rajta, amit meg kell húzni, de azt nem tudja, hogyan töltik meg, ha kifogy belőle a golyó. Mert nem úgy töltik meg, mint a pisztolyt. A pisztolyhoz ért, azt akármikor meg tudna tölteni. Mire fölkelt és felöltözött, élcsendesedett odakint az ágyúzás, s eltávolodott a géppisztolyok kereplése. Azt azért kikémleli majd, hogyan lehet itt feljutni a padlásra. Sehol 6em látott létrát; igaz, nem is kereste idáig. Stefi néni sokáig tapogat­ta elmerevedett lábait. Majd a lépcsőhöz ment, és kifelé -haHgatcoote. — Mennyben lakó édes Atyám... — sóhajtott, sze­mét törölgetve. — Meghall­gattál engem. .. meghallgat­tad az én könyörgésemet... összeszedtek néhány szük­séges holmit —• a lámpát csak lecsavarták — és föl­mentek a napvilágra. A tornácon két, ismeret­len egyenruhás katona állt. Ilyen katonákat még soha­sem látott. Az egyikük Stefi néninek fordította a géppisztolyát , (géppisztolyt sem látott még ilyet): ■— Nyemci jeszty? A néni halálra váltan ta~ fogott, nyitogatta a szájat, de nem jött ki hang a tor­kán. Y~ Nemet vonV... — kér­dezte most a másik kato­na. — Fasiszt? ... Bajos von?... — Dehogyis van, kérem... nincsen itten... — kétség­beesve mutogatott a néni —, nincsen német... nincs, nincs... Angolok volnának ezek ? De ilyen, hirtelenséggel? Nem hitték él a katonák, .hogy nincs német, mert ösz- szejárták a hazat, benéztek az ágy alá, a szekrényekbe. Kutaszkodtak a pincében, meg a padláson is. Külön kis ajtó volt a folyosó vé­gén, onnan szolgált egy vas­létra, fel a padlásra. Amikor elmentek, Stefi néni,' keresztet vetett, és hangosan elsírta magát. — Mennyben lakó édes Atyám... hát nincs bocsát nat... nincs bocsánat... Próbára teszed ezt a bűnös világot... <PaWatím

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents