Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
Törvény és közerkölcs Irta: Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter * Lakásprogramunk megvalósítása még komolyabb munkát kíván A KÖZVÉLEMÉNY r«nd_ «•seres figyelemmel kíséri állami életünk, a jogalkotás, a bűn üldöző, igazságszolgáltatási és államigazgatást szervek működését. Elismerően szólnak eredményeinkről, de jogosan bírálják a fogyatékosságokat is, Mert akad még bürokratikus gondolkodás és ügyintézés, tapasztalni nehézséget és az sem ritka, Hogy a közérdeket háttérbe szorítják vagy mellőzik, éppen azok, akiknek azt védeniük kelleneAz elmúlt években sok új törvény é§ más jogszabály látott napvilágot. Senki sem vitathatja, hogy olyan új törvényeink, mint a* Alkotmány módosítása, az ifjúsági, egészségügyi, szövetkezeti, külkereskedelmi törvények, a családjogi rendelkezések korszerűsítése, a tervezés rendjéről vagy éppen a miniszterek felelősségéről alkotott, magas szintű jogszabályok jól szolgálják szocialista céljainkat, Mégis, sok tekintetben jogosak azok a kritikai észrevételek, amelyek szóvá teszik, hogy jogszabályaink — különösen a végrehajtási rendelkezések — olykor nem elég világosak és nem mindig egyértelműek, s a közérthetőségükkel is baj van. Az természetes, hogy az állami és jogi munkában tapasztalható fogyatékosságoknak is a kommunisták a legélesebb kritikusai. De örvendetes tény, hogy a társadalmi tudat fejlődésének eredményeként, a közvélemény is mindinkább a közös- beg érdekeinek szemüvegén át mond ítéletet állami és jogi munkánk egészéről, gyakran már a részkérdéseiről is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk mag, hogy társadalmunkban ! mind nagyobb tért hódít az egészséges közmorál, amely a szocializmust építő dolgozó , emberek nagy többségének felfogását fejezi ki. Szocialista társadalmi, gazdasági rendünk erősítése és védelme, a társadalmi és az egyéni vagy a csoportérdek lehető legjobb összehangolása, a becsületes munka tisztelete, a szocialista humanizmus és demokratizmus, a törvényesség és igazságosság egyre inkább uralkodóvá válik társadalmi tudatunkban. Ezért is tűnnek szembe manapság sokkal élesebben a szocialista elveinkkel ellentétes jelenségek és i cselekedetek. Ebiért teszik sür- i getően szóvá, hogy a mi eszméinktől eltérő és idegen, törvényeinkbe ütköző cselekedetekkel szemben az állami szervek, köztük igazságszolgáltatásunk is, lépjenek fel még határozottabban, még kö- vetkeartasebben és szeress»- ; nek mindig és mindenütt érvényt a törvényeknek! Ebek í alapvető követelmények.! ( Azért is hangsúlyozzuk I mindezt, mert a bűnöz««, a törvények megsértése, kiját- I szása, a jogi kiskapuk önző í kihasználása még nem elsä- geteü jelenségek. Gyakori a ( társadalmi tulajdon megkáno- i sitáaa és elég nagy számban fordulnak elő « állampolgárok életét, testi épségét vagy személyi tulajdonát veszélyei, tető cselekmények. Sok gondot okoz hatóságainknak a szocialista együttélés normáit sértő magatartás is. Azután pedig akadnak még ma is olyan állampolgárok, akiknek egy-egy törvény csak akkor jó, ha az éppen az ő egyéni érdekeiket védi, de kigyót-bé- kát kiabálnak, ha az nem nekik ad igazat, vagy a hatóságok nem a javukra döntenek. ÉS, sajnos, az a jelenség sem ismeretlen, hogy egyes állami vagy gazdasági, szövetkezeti szervek a saját munkájuk fogyatékosságait, saját hibáikat a jogszabályok valódi vagy állítólagos hiányosságaival takargatják , - , A JOGSZABÁLYOK valódi fogyatékosságaira a figyelmet felhívni, mindenkinek jól felfogott érdek*. De úgy gondolom, hogy egyszersmind fel kall lépni a megalapozatlan, ám már-már divattá váló észrevátslekkel szemben. Nem békülhetünk meg azzal az egyes gazdasági vezetőknél tapasztalható „felfogással" sem, hogy a jogászok dolga megkeresni a jogi kiskapukat és így tűzön-vízen keresztülvinni egyéni vagy a csoportérdekeket szolgáló törekvéseiket. Sajnálaté«, hogy egyes jogászok nem kelnek a törvényes előírások védelmére, hanem ellenkezőleg cselekszenek. Alapvető igazság — és ezt elvileg nem is támadja senki —, hogy nemcsak akkor kell tisztességesen élni, dolgozni, veretni, ha a jogszabályok minden lépésünket, úgymond naprakész állapotban „rendezik" vagy, ha folyton a körmünkbe néznek. A mi szocialista életünket erkölcsi normák Is szabályozzák. Azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, amelyekkel szemben, mondjuk árdrágítás, minőségrontás, tisztességtelen haszonszerzés miatt gazdasági bírságot kell kiszabni, nemcsak párton kívüliek vannak, hanem ott élnek és dolgoznak — gyakran vezető beoez- tások ban — a kommunisták is, akiktől a párt joggal elvárja a példamutatást mind az állami törvények, mind az erkölcsi normák betartásában és betartatásában. Ebből az is következik, hogy nem szabad eltűrni, hogy egyesek olyan „kivételes” embernek tekintsék magukat, aki válogathat abban, mit hajt végre és mit nem. Ügy gondolom, ezt újra és újra hangsúlyoznunk kell, mert csak így leszünk képesek tovább erősíteni társadalmi rendünket, szilárdítani a szocialista törvényesség mindkét oldalát A XI. pártkongresszus határozatának megfelelően, állami és jogéletünk jövő feladatai szervesen kapcsolódnak a szocialista építés célkitűzéseihez. Egyidejűleg kell erősítenünk a központi akarat érvényesítését a szocialista demokratizmus fejlesztésével e területen is. A szocialista állam és vele jogrendszerünk, a társadalom további építésének egyik fő eszköze marad. Törvényeink és más jogszabályaink egész sorát alkottuk újjá az elmúlt években. Sok elavult, az élet új követelményeinek már meg nem felelő, funkcióját betöltött jogszabály — ide értve a végrehajtási rendeletek egész sorát — helyébe újak léptek. A következő esztendők fő feladatát itt abban látom, hogy törvényeinket és más jogi rendelkezéseinket megszilárdítsuk, nagyob figyelmet fordítsunk a jogszabályok betartásának és betartatásának ellenőrzésére. A jogszabályok számáról mostanában sok kritikai megjegyzés hangzik el. Én is vallom, hogy a kevesebb gyakran több lenne. Volt már nálunk olyan időszak, amikor a jog szerepét lebecsülték. Egyik szélsőség sem jó. Megítélésem szerint egyébként nem a törvények, még csak nem Is a kormányrendeletek számával vannak a problémák, hanem az alacsonyabb szintű jogszabályokkal. Ezek számát kell határozottan csökken ben ünk és az alsóbb szintű, a vezetés mindennapi feladatai közé tartozó rendelkezések jogi köntösbe bújtatását kell fékeznünk. A jogi és nem jogi irányítási eszközök okos kombinálása a vezetés tudományához tartozik. Kötelességünk, hogy állandóan -figyelemmel kísérjük a társadalmi, gazdasági viszonyok alakulását és rögtönzések nélkül, megfontoltan és koordináltan döntsünk, hogy mikor, milyen irányítási eszközt alkalmazzunk. FONTOS FELADATUNK, hegy * jogszabályok előkészítésébe még nagyobb számban és szervezettebben vonjuk be a dolgozókat. E törek. véeeink ugyanis a szocialista demokrácia erősítésén, a dolgozók tapasztalatainak megismerésén és hasznosításán túl, azt is eredményezik, hogy az élet legkülönbözőbb területein dolgozó emberek olyan törvényhozókká válnak, akik egyben a közügyek intézői is. Állam jogi értelemben csak az ország- gyűlési képviselők a törvény- alkotók, de társadalmi és politikai értelemben, a jogszabályelőkészítés demokratizmusának szélesítésével, százezrek lesznek azzá. A hazánkban uralkodó törvényes rend, a törvényesség minden értelemben elválaszthatatlan a szocialista tudattól, annak további térhódításától. Manapság sokat és sokan foglalkoznak jogi felvilágosítással. E téren a haladás nyilvánvaló, az eredmények biztatóak. Nem is a mennyiségben látom én a problémát, hanem a minőségben és a közérthetőségben. Ezért az eddiginél is jobban arra kell törekednünk, hogy a lakosság egyes rétegeinek és korcsoportjainak megfelelően differenciáljuk a jogi felvilágosítást Nem elégedhetünk meg azzal, hogy egy-egy leleplezett visszaélésről az üzemben, vagy a szövetkezetben elkövetett bűncselekményről, annak okairól és összefüggéseiről a kollektíva csak az újságok sokszor szűkszavú híradásaiból tájékozódjék. Az igazságszolgál tatás alkotmányos nyilvánosságát jobban fel kell használni az állampolgárok jogi nevelésére, a társad aloméi lenes cselekmények megelőzésére, a bűncselekmények elkövetését lehe„Bn ts topja voltam annak a bizottságnak, amelyik néhány Heves megyei üzemben azt vizsgálta, hogy miképpen halad a munka- és üzemszer- vezés korszerűsítése. Ugyanis erre párthatározat van. Képzelje el, kimentünk az egyik gyárba. Elővették a terveket, nem mondom, egészen jól ki voltak dolgozva. Aztán arra kértem az egyik vezetőt, hogy hadd menjek ki valame- lyik üzemrészbe. Szerettem volna konkrétan is megnézni a dolgokat. Hát, nem valami nagyon örültek neki, de a végén mégiscsak lementünk az egyik egységbe. Megszólítottam az egyik munkást, hogy tud-e valamit az üzem- és munkaszervezés javítására tett vállalati intézkedési tervről? Mondta, hogy hallott valamit róla, de részletesen nem ismeri. Aztán, amikor megérdeklődtem, hogy hogyan, kitől kapja a munkájához szükséges anyagot is általában miképpen van megszervezve a munkafolyamat, akkor kiderült, hogy igaz ugyan, hogy van terv, nem is rossz, csak éppen a gyakorlatban nem hajtották végre A példa, amit az említett vizsgálat egyik szemtanújától hallottam, sajnos nem egyedi. És természetesen nem csupán a munka- és üzemszervezés 'köriá -adódnak .gondok és tővé tevő körülmények megszüntetésért. A jog és az erkölcs a ml társadalmunkban mind szorosabb egységet alkot. Jogszabályaink a munkásosztály akaratát és igényeit fejezi ki, amely akarat egyben g többi dolgozó millióé is. A munkásosztály erkölcse mindinkább átfogja és áthatja társadalmunkat. A szocialista tulajdonságok és gondolkodásmód mellett, sajnos, élnek még, «őt esetenként fel is erősödnek eszméinktől és rendszerünktől merőben idegen felfogásban gyökerező magatartások, mint az önzés, a kapzsiság, a spekuláció, a harácsolás, az anyagiasság, az egyéni érdek hajszolása, • „rongyrázás” stb. Ezek javarésze nem is büntetőjogi kérdés, de ha a közvélemény erejével nem lépünk fel Időben ellenük, azzá lehetnek. A bűnözés okai között az esetek jelentő« részében megtalálhatók ugyanis az előbbiekben említett és rendszerünktől Idegen motívumok, mint a törvénybe ütköző cselekmények indító rugói. A polgári, a munkajogi és gazdasági perekben és jogvitákban is gyakran jelentkezik Ilyesmi. FÉLREÉRTÉSEK elkerülésére, a fentiek ellenére aláhúzzuk : társadalmunkban egyre növekvő szerepe van annak, hogy mind az állampolgárok milliói, mind a gazdálkodó és más szervek túlnyomó többsége tisztességesen, törvényt tisztelő módon élnek és dolgoznak. Nem a jogi tilalomfáktól való félelmükben teszik ezt, hanem mert mind többen látják, hogy a tisztességes, becsületes életmód, a felelősségérzettel végzett munka méltó a szocialista társadalomhoz. Egyre tudatosodik, hogy nem •zoké a jövő, akik senkivel, semmivel nem törődnek csak önmagukkal, mégha eközben sok-sok keserű órát szerem ev is másoknak. A jövő azoké a közösségi embereké, akik a szocialista együttélés szabályait, az erkölcsi és jogi normákat tiszteletben tartják. problémák, hanem máshol to. Annak ellenére, hogy a gazdasági vezetők tisztában vannak vele, hogy az utóbbi Időben — főként a világgazdaságban végbement kedvezőtlen jelenségek hatására — hazánkban is több gond jelentkezett és jelentkezik, mint korábban, sok esetben valahogy lebecsülik a problémák jelentőségét és nem foglalkoznak vele, fontosságának megfelelően. S amikor mondjuk szó esik a takarékosságról, a belső tartalékok fokozott feltárásáról, vagy éppen a példának felhozott munka- és üzemszervezésről, akkor egyesek hajlamosak kézlegyintéssel elintézni a dolgokat. Valahogy úgy fogalmaznak, hogy nines értelme különösebben nagy ügyet csinálni ezekből a kérdésekből, mert mire komolyabban hozzákezdene a megvalósításukhoz az ember, akkor már ezek nem lesznek „témák”, helyettük, más lesz a „divat”. Az ilyen helytelen nézetek, álláspontok miatt aztán egy- egy „témánál" valóban csak „toporgás” van, a határozott előrehaladás helyett. S ugyanilyen bosszantó jelenség az is, hogy amikor egyesek nagy általánosságban helyeslik a határozatokat, döntéseket, ugyanakkor „megsértődnek”, amikor tudomásukra .jul, hogy KÖZÉRDEKLŐDÉSRE számot tartó témáról, a IV. ötéves terv megyei lakásépítési programjának teljesítéséről, Illetve a következő tervidőszak hasonló feladatairól tárgyalt a megyei pártbizottság mellett működő gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság a napokban. Mindezeknek pedig az adott különösebb aktualitást, hogy a jelenlegi ciklus utolsó szakaszához érkeztünk már, s a következőtől is mindössze néhány hónap választ el bennünket. Vajon mire jutottunk az eltelt négy és fél esztendőben. s milyen gondok, tennivalók maradtak a későbbi időszakra? Nos, mint a beszámolóból — egyebek mellett — kitűnt az 1973. júliusi megyei párt- határozatot követően észrevehetően javultak az elképzelések végrehajtásának feltételei. Sikerült feloldani, csökkenteni a közművesítéssel kapcsolatos feszültségeket, s — különösen a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eredményeként — élénkébbé vált a kivitelezés, erőteljesebb ütemben folytatódott a megvalósítás. így tavaly például a befejezett többszintes lakások száma már több mint félezerrel meghaladta az előirányzottat s — bár egyes helyeken némi lemaradás volt tapasztalható — a megkezdett lakások száma is általában megfelelően alakult. Komolyabb adósság inkább csak a befejező tereprendezési, parkosítási munkánál mutatkozik — ami g^rsze egyáltalán nem elhanyagolható. Annál is inkább, mivel ez utóbbi feladatok korántsem nagy költségigényűek, elvégzésük jóval kevesebbe került volna, mint amennyi az elmulasztásukkal okozott erkölcsi kár. Egy feldúlt csatatérhez hasonlító környezet ugyanis rendkívül lehangoló a lakástulajdonosok, bérlők számára. Az év végéig egyébként — összességében — közel 14 ezer lakás befejezésével számolhatunk, ami több mint kétezerrel meghaladja a bizony ez a döntés rajuk is vonatkozik. A világpiacon, a világgazdaságban lejátszódó — sokszor bizony számunkra nem kívánatos — jelenségek a vállalatokra, üzemekre többnyire nem közvetlenül, hanem közvetett formában hatnak. És nagyon sokszor alaposan „megszűrve”, hiszen a népgazdaság a terheknek nem az egészét, csak kisebb-nagyobb részét hárítja át a vállalatokra. Bizonyos mértékig ez is magyarázata az üzemek túlzott türelmességének. Nem ártana azonban, ha minden gazdasági vezető igyekezne, hogy a népgazdasági érdekeket is figyelembe vegye, ne csupán a saját üzemének az érdekeit. Különösen azért, mert ha a népgazdasági érdekek huzamosabb ideig csorbát szenvednek, az bizonyos idő múltán érezteti hatását a vállalati gazdálkodásban is. A népgazdaság érdekeit szolgáló különböző határozatok, döntések tehát nem „divatcikkek”, amelyek előbb- utóbb elavulnak és nem ér- demes rájuk gondot fordítani. A lehetőségek feltárása, kihasználása, mindenki számára kötelesség, és az a vezető, aki ezt nem veszi figyelembe, annak bizony a gondolkodása, vezetői szemlélete divatjamúlt-Kaposi -Levente J programot. Ezen belül — sajnos — az eredetileg tervezettnél kisebb célcsoportra beruházás valósul meg, am elképzeltnél valamivel kevesebb állami és vállalati lakás épül. Bár csökkent a földszintes családi otthonok kialakítása iránti buzgalom, az ilyenfajta házak száma mégis mintegy 40 százalékkal felülmúlja a várakozást. Kedvezett a helyzetnek, hogy megyénkben is sikerült módot találni a' munkásla- kásépitésre, s így az elmúlt esztendőkben — a biztosított kölcsönnel — 395 Igénylő tudott vásárolni az értékesített otthonokból s vállalati támogatássá! további 582 családi ház, szövetkezeti és társasházi lakás épülhetett. Szembetűnő az előrelépés az alkalmazott technológiáknál is. Amíg a tervidőszak első éveiben inkább még csak középblokkos épületek készültek, a későbbiekben már a kitűnő PEVA-mód- szerrel, öntött fallal iparkodtak megvalósítani a többszintes házakba tervezett lakások jelentős hányadát, mintegy 40—45 százalékát. S a programnak csupán 15 százalékát teljesítették hagyományos megoldással. Az alapterületi normákat betartották, de a nagycsaládosok számára törekedtek a tágasabb otthonok kialakítására is. ÖRVENDETES, hogy a lakótelepeken a korábbinál nagyobb komolysággal, felelősséggel törekedtek a kapcsolódó létesítmények — iskolák, óvodák, üzletek — időarányos megvalósítására, jóllehet a gondjaink még ezek után is csak lassan enyhülnek. Az V. ötéves terv során további mintegy 11,5 ezer lakás felépítését szeretnénk, több mint felét többszintes házakban és főleg a megye- székhelyen. A munkák előkészítése már megkezdődött, a kivitelezői kapacitások lekötése folyamatos. Az 1976— 77-es évekre megkötötték a keretszerződéseket, a munkák indításához biztosították a szükséges területeket. Az elképzelések alapján * lakóépületek 30 százaléka középmagas ház lesz, kisebb mértékben Gyöngyösön, döntően pedig Eger északi városrészén. A telepszerű építkezések mellett a városokban továbbra is számolnak a foghíjbeépítésekkel, a korszerű családiház-építés folytatásával — ez utóbbinál a még fokozottabb vállalati segítséggel — s fontos feladatnak tartják a már meglévő állami lakások felújítását, Mindezekhez elkerülhetetlen a legjózanabb, a legnagyobb felelősséggel és igyekezettel végzett munka. Feltétlenül törekedni kell a költségnövekedések ésszerű visszaszorítására, a korszerű technológia kiválasztására, alkalmazására, a kivitelezések mindenkor tökéletes megszervezésére, irányítására és ellenőrzésére. A következő tervidőszak lakásépítési programja csak úgy lehet a mostaninál is eredményesebb, sikeresebb, ha az érdekeltek még többet, jóval többet tesznek a megvalósításáért. AMI KÜLÖNBEN: a kötelességük! Győni Gyula 1975, Június 29., vasárnap Nem „divat”
