Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-28 / 150. szám
A rendőrség csak áll és néz Olasz film Igaz sztori? Aligha, hiszen a cselekmény az írói fantázia szüleménye. Mégis valamilyen formában már megtörtént, s megtörténhet. A drámai konfliktus magjának hitelét az ellentmondásokban bővelkedő mai olasz társadalom adja, az a politikai szituáció, amelyben egyre jelentősebb szerephez jut a legszélsőségesebb jobboldal is: a riasztó terrorakciók sorát elkövető neofasiszták köre. Bresciában ágymást érik a bank- és emberrablások. Először Boletti iparmágnás fia tűnik el, s a szülők négyszázmillió lírával válthatják meg szabadságát. A rendőrség csak áll és néz. A parancsnok, Jovine felügyelő le is mond. Helyére a rettegett hírű Cardone érkezik, aki elhatározza, hogy nem követi elődje módszereit, s felveszi a küzdelmet a banditákkal. Első lépése sikerül is, az ellenfél azonban nem hátrál, s amikor megakadályozza, hoev Ri"cardi gyáros Bolettiék példája nyomán fizessen, a terroristák úgy döntenek, hogy megleckéztetik: elrabolják fiát, Massimót is. Ebből az anyagból is lehetett volna fordulatos, feszültségben gazdag bűnügyi filmet készíteni. A forgatókönyvíró — rendező Roberto Infascelli azonban nem elégszik meg a biztos sikert ígérő rutinnal. Nála a látványosság csak eszköz, a figyelmet kalauzolja a nagyon is céltudatosan a lényeg, az olasz valóság visszásságai felé. Főhős, Cardone megtorpan, a magányos férfi félti egyetlen gyermekét. A játszmát mégsem adja fel, s meglepetésére fiában is szövetségesére talál, aki a jobbra szomjúhozó ifjúságot személyesíti meg, s kész életét is áldozni azért, hogy az igazság győzedelmeskedjék. A következetes rendőrfőnök rájön, hogy elődje, Jovine az emberrablók főnöke. ö irányítja az akciókat, s a váltságdíjakat az újfasiszták felfegyverzésére fordítja. Nem tétovázik, vál- laia a kockázatot, letartóztatja a bandavezért, s vezeti társainak üldözését. A történet kriminek indult, ám társadalmi han- goltságú. nemes veretű drámává formálódott, amely' sokáig emlékezetes élményt nyújt a néző számára. Tiltakozó manifesztum lett az embertelenség ellen, s hitvallás, az áldozatokra is kész, a cselekvő humánum mellett. 18.25: Egy hét Veszprémben 21.25: Díjnyertesek meg, hogy egy-egy esztendő televíziós művészeti termését mérlegre tegyék. Az újra látott televíziós alkotások, amelyeket Veszprémben a 9. csatornán külön sugároz a televízió, módot adnak az egyébként „elszálló” televíziós műsorok értékelésére. A zsűri — Boldizsár Iván elnökletével — és a veszprémi tévénézők egyaránt figyelemmel kísérhetik a 26 produkció bemutatását. A televízió nagy nézőtábora ezen a napon ugyancsak bepillantást kap a tévétalálkozó eseményeibe, megismerkedhet az előző találkozón díjat nyert tévéjátékok rendezőivel, s az elhangzott vitával, a közönségtalálkozóval. A riportműsor után egyenes közvetítésben számolnak be az idei díjkiosztásról, majd a Tv-Hí- radó 2. kiadása után már sor is kerül az egyik díjazott film bemutatására. Roberto Infascelli forgatókönyvírói erényeit tetézte rendezői munkája. Egyszer sem enged a szokvány csábításának, jó érzékkel találja meg a lényeg diktálta arányokat, s mesterien ötvözi a bűnügyi játék, a lélektani, a társadalmi dráma stílusjegyeit. Riccardo Pallotini operatőrben nagyszerű munkatársra lelt, hiszen a képek harmonikusan illeszkednek a mondanivalóhoz, s következetesen szolgálják az alkotói alapgondolatot. A fontosat látjuk, a mellékes legfeljebb jelzésszerűen villan fel. A kamera keveset időz a modern nagyváros zsibon- gásánál, annál többet törődik viszont a semmittevő aranyifjúság jellegzetes típusainak bemutatásával, az érzelmi konfliktusok képi ábrázolásával. Tolmácsolásában egyetlen rendezői szándék sem sikkad el, minden motívum hibátlanul érvényesül. Stelvio Cipriani árnyalatokban gazdag kísérőzenéje precízen követi a cselekmény fordulatait, s arra is képes, hogy a belső történéseket érzékeltesse. Infascelli tehetséges szereplőgárdát toborzott. Jean Soréi, Lee J. Cobb, Luciana Páluzzi, Claudio Gora, Laura Belli egyaránt megtették a magukét, hiteles, élethű fgurákat teremtettek. A legkiemelkedőbb alakítás a Cardonet megjelenítő Enrico Maria Salemo nevéhez fűződik, aki sokoldalúan mintázta meg a megalkuvást nem ismerő, az agilis, a fiáért aggódó, a banditákkal bátran szembeszálló, a kétségek köz* vergődő rendőrfőnök megnyerő karakterét. Nem kis része van abban, hogy ez a film emlékezetes memento, megkapó kor- és kórkép lett, s rangos tanú- ságtétel marad az emberség mellett. PÉCSI ISTVÁN Fejlődik az ifjúsági olvasómezgaloiíi Jelentős fejlődésnek indult az ifjúsági olvasótábor-mozgalom, melynek lényege, hogy a hátrányos műveltségi helyzetben levő, de tehetséges, jó képességű fiatalok, művészek és pedagógusok irányításával két hetet olvasással és hasznos „agytornákikal” töltenek. A néhány éve — fiatal írók kezdeményezésére — indult kísérletek után idén már országszerte 35 tábor fogadja a fiatalokat, elsősorban általános iskolásokat és szakin un kástanulókat. Szeptember 11-ig mintegy másfél ezer fiatal gyarapodik műveltségben, tudásban, s kap értő eligazítást a világ s társadalmunk fontos kérdé- sei ben A KISZ, a Hazafias Népfront, a Kulturális és Munkaügyi Minisztérium, a SZOT, a Magyar Üttörők Szövetsége és a Magyar írók Szövetsége támogatása, a helyi üzemek, vállalatok és termelő- szövetkezetek anyagi segítsége tanúsítja: társadalmunk felismerte, hogy a művelődési tevékenység alapja az olvasás, az olvasók táborának szélesítése alapvető művelődési szükséglet. Az ország különböző pontjain például Szentendrén és Salgóbányán, Diósgyőrött és Kékmezőn, Kállósemjénen és Álmosdon találkoznak a gyerekek tanítóikkal, akik a hasznos dolgok felé irányítják érdeklődésüket és figyelmüket. örvendetes tapasztalat, hogy a nyári táborok közkedveltté váltak a fiatalok körében. A táborokban kialakult „kiscsoportok” azt a nagy élményt adják tagjaiknak, hogy jó dolog ilyen tudatos, együttgondolkozó társaságba tartozni. Ilyen módon megvalósulhat valamennyi tábor fő célja: a gyerekek szűkebb pátriájukba, közösségükbe visszatérve szükségét fogják érezni annak, hogy hasonló szervezet munkájába bekapcsolódva fejlesszék tovább a táborokban megszerzett tudásukat. 22.05: A veszprémi tévétalálkozó díjnyertes filmjeiből Ezen a napon fejeződik be a veszprémi tévétalálkozó, amelyet ötödik éve rendeznek 25 éves a Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatórium A Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatórium tíz osztályán több mint 400 egészségügyi dolgozó gondoskodik a betegekről. Míg az ötvenes években 1600— 2800 tbc-s beteget kezeltek, 1975. június 28., szombat ma már csak 60—80, általában enyhébb lefolyású tüdőbeteg kerül a szanatóriumba. 1974 óta az intézetben 40 ágyas szivosztály is működik. Harminc pedagógus az általános iskolai és a középiskolai oktatást látja el. Képük a légzésfunkció laboratóriumban készült. (MTI fotó: Kovács Gyula felvétele — KS) 40. Ó, hogyne lennének százan. Még ezren is. Figyelmesen megnézte a terepet. De csak kopár tarlókat látott, egy-egy vékony csíkban húzódó , szántást, vagy frisszöld, fiatal vetést. A dombok vízmosta horpadásaiban is csupaszon meredeztek még a fák, a bokrok. Csak egy-egy fűzbokor fátyolos zöldje derengett imitt-amott. Kukoricatáblát, ahol lábon volna a tavalyi szár, sehol sem látott. Szemmel követte a kanyargós köves utat, és egészen messze, a látóhatár partján, épületeket vett észre az út mentén. És mintha gémeskút ágaskodna az épület mellett. Vagy valamilyen sorompó? Nem, nem sorompó lehet az. Akkor a vasúti töltést is látnia kellene. Kinézte az irányt, merre volna legalkalmasabb átvágni a földeken a sötétben. Minél távolabb a kövesúttól. mert a kövesút mentén szoktak megbújni leginkább a katonák. Elgondolkozott ezen: miért éppen a kövesút környékén nyüzsögnek?... És ha jönne egyszer egy hadvezér (elképzelte,. hogy ő lesz ez a hadvezér), aki folyton elkerülné a katonáival a kövesutakat, és nyomulna előre az erdőkben, a szántóföldeken, és mind bekerítené a kövesúton gyülekező ellenséget... . A tankok persze gyorsabban haladnak a kövesúton, az igaz. De olyan tankot kellene csinálni, amelyiknek mindegy, kövesút, vagy földút... még a patakon is át tudna menni, ott is, ahol nincs híd. Még a Dunán is. Mint a német terepjáró, de lenne ágyúja. géppuskája minden. — Autósok Sok családnak van már, és egyre többnek lesz autója. Éppen úgy mint mindennek, a családi autónak is vannak előnyei és iiátrányai. Találkoztam már olyan emberrel, aki tehetős és autóról még hallani sem akar. — Ha sürgős a dolgom, taxival járok! Ez sem kerül * többe. — Jó, jó, de... — Semmi de! Éveken át én nem vagyok hajlandó zsíros kenyeret enni, hogy autóm legyen. Én akkor szeretek meginni egy fröccsöt, vagy egy féldecit, amikor jólesik és nem akkor, amikor lehet. Nem is szólva arról, hogy autó nélkül kevesebb az esélyem arra, hogy bekerüljek a baleseti statisztikába. Szóval, - vannak ilyen és ezekhez hasonló vélemények is, mégis teljes biztonsággal meg lehet jósolni, hogy hazánkban az autósok száma egyre emelkedik a jövőben is. — Mióta autózik? — Három éve. — Mit tapasztal? Megvakarja feje búbját, majd a tenyerébe csap. — Tudja mit? Vannak emberek, akiknek mint autósoknak egyszerűen megváltozik a természetük. Hogy így mondjam, kifordulnak önmagukból. — Mire gondol?. — Ismerek egy férfit, aki mindig kellemes, udvarias ember hírében állt. Amíg gyalogos volt! Most, amióta autója van, megváltozott. Elröppent belőle az udvariasság. A minap a zebrán szinte átbújt az emberek között. Két hete egy útkereszteződésnél megálltam előtte egy teherautó miatt, mire rám dudált és harsányan mutogatott: mi van, szakikání? Szóval idegessé, nyugtalanná és udvariatlanná vált. Mondtam is neki: — Miért ideges, Szabókám? — Mert mindig sietnem kell. — Pedig ötször olyan gyorsan ér oda, mint annak idején gyalog. — Igaza van! Akkor sohasem rohantam. Beszélgetünk még erről, arról, önmagunkról, az autósokról, a viselkedésről. — Kevés még az udvarias autós! A múltkor elsuhant, mellettem egy kocsi és kavicsot vágott az üvegre. Egy robbanás, és hirtelen bepókhálosodott előttem a világ. Autók jöttek-mentek el melletem, az hiszi megállt egy is, hogy megkérdezze; nincs-e valami baj? — Járt már külföldön autóval? — Igen! Ott udvariasak a magyarok. Integetünk egymásnak, megállunk azonnal, ha mondjuk a Hargitán felnyitott hűtőtetővel áll egy H betűs kocsi. De ha átérünk a határsorompón... — Mit lehetne tenni? — Nevelnünk kell egymást. Egyénileg, az autósklubban, a tv-ben, újságban és személyesen is. Mert ugye milyen jólesik, amikor udvariasan haladni engedünk valakit és az hálásan kiint a kocsijából: köszönöm! Szóval, udvariasnak kell lennünk! Persze, az udvariasságot az autóval együtt nem szállítja a MERKUR... Szalay István Szívesen eltűnődött volna még ezen, milyen lenne az az újfajta tank, de folytatnia kellett a terepszemlét, még addig, míg messzebbre láthat. Most kell azt jól eltervezni, a világoson, merre induljon a sötétben. A kanyargó úttól jobbra, az erdőszélen állnak a tankok. Vagyis balra kell tartania. Jó darabon lefelé halad majd, a kukoricatábla után lapályos rét következik, valami patak kanyarog a rét közepén. Nem lehet nagyon széles, mert csak egy-egy kanyarulatánál világít a víz ezüst csíkja. Nekiszaladásból át lehet ugrani. Legfeljebb átdobni előbb a túlsó partra a tarisznyát. Át kell azt a kutyának is ugrani. Hacsak nem fél a víztől. De miért félne a víztől, kóbor kutya ez. A patak után rét következett, aztán megint a szántóföldek csókjai. Nem tudta már kivenni, melyik csík lenne a legalkalmasabb átvágásra, megsűrűsödött az alkonyat. Ha felér a túlsó domb tetejére, onnan már bizonyosan elárulja magát a sötétben a front. Csudálatos véletlen lenne, ha Grisával találkozna legelőször odaát. Vannak ilyen csudálatos véletlenek az életben. Hát az is nem tisztára véletlen volt, hogy éppen Grisáék szállásoltak be Stefi nénihez? Ezer vagy talán millió katona is van, és éppen ők szállásoltak be. Kell ennél nagyobb véletlen? Arra ébredt akkor hajnalban, hogy mindenfelé prúgat- nak a géppisztolyok, pukkannak az aknák, mennydörögnek az ágyúk. Azaz akkor még nem tudta megkülömböz- teni, melyik az akna, melyik az ágyú, csak behúzódott a dunna alá, és hallgatta a nagy égzengést. A pincében háltak, mert előző este is .ágyúztak már, és betört egy ablak. Stefi néni erre megnyitotta az összes ablakokat, és leköltöztek éjszakára a pincébe. Megdermedt a hirtelen rémülettől a dunna alatt, mert a közvetlen közelből is hallatszottak valamilyen hangok. Nem is emberi hangok. Moccani sem mert, sokáig. Kilesett aztán a dunna alól, hogy nem csillapodtak a viny_ nyögő hangok. Hátul, a pince sarkában egy szentkép előtt térdepelt, és sírásba csukla- dozó hangon, fel-felzokogva, suttogva imádkozott Stefi néni. A vaskampóra volt felakasztva a szentkép. Csak most akaszthatta fel, mert ő látta este a vaskampót, ki is próbálta rögtön, elbírna-e egy embert, mert eszébe jutott, hogy a nyilasok pincében is szoktak akasztani. Azt beszélik. , Nem, egész biztos, hogy nem volt még este a vaskampón a szentkép. Idáig azt hitte, csak a temp, lomban imádkoznak így a katolikusok. De úgy látszik, otthon is így szoktak imádkozni, letérdepelve. Parázsó nagymama is an» kott imádkozni otthon, de ő könyvből olvassa az imádságot, és pápaszemmel, amelyet csak imádkozáshoz használt. Meg ha zsákot toldoz Acsay tekinteteséknek. És a világért le nem térdepelne nagymama, mondván: nem kívánja azt a Jóisten. Mert ha kívánná, akkor meg volna írva a Bibliában. ö még a püspöknek, de magának a római pápának sem térdepelne le; amit a Jóisten nem kíván, azt ember sem kívánhatja el. Azt is nagyon szerette Parázsó nagymama, hogy tele a katolikus templom mindenféle cifraságokkal. Hát nem megmondja Szentírás, hogy: ne csinálj magadnak faragott képet, ne imádd és tiszteld azokat? A Tízparancsolat nem világosan megmondjad (Folytatjuk)
