Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-28 / 150. szám

• • Illési tartott a Heves megyei Tanács ('Folytatás az 1. oldalról) A beszámoló után Fekete Győr Endre ismertette a me­gyei tanácsülés további napi­rendi pontjait. Ezek közt első helyen szerepelt „A tanács végrehajtó bizottságának be­számolója a nem tanácsi szer­veknél a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, egész­ségügyi, szociális és munka­ügyi jogszabályok megtartása, valamint a lakosság szükség­letei kielégítését szolgáló te­vékenység” című anyag, melynek előadója Szalay Ist­ván volt. A művelődésügy helyzeté­vel kapcsolatban elsősorban a közoktatás fontosságát húzza alá a beszámoló, majd az óvodák helyzetével foglalko­zik. Ezek száma megyénkben jainkkal összhangban levő — művelődési • tevékenységről ugyanis csak a kulturális alapra épült közművelődési munkaterv megvalósítása so­rán beszélhetünk. Az egészségügyi és a szociá­lis ellátottság területén az üzemek egyre többet tesznek a dolgozók érdekében. Külö­nösen nagy gondot fordítanak a munkahelyi körülmények javítására. Csökken az üzemi balesetek száma is, jóllehet egyes helyeken emelkedő ten­denciát mutat. Igen fontos az is, hogy a megye 9 nagyobb üzemében működik főfoglal­kozású üzemorvos. A munkaügyi tevékenység helyzetéről szólva a tanács­ülésre készült anyag megálla­pítja, hogy a vállalatok és a ta, majd Kántor Imrének, a megyei tanács pénzügyi osz­tályvezető jének előterjeszté­sében — szóbeli kiegészítés után — a megye tanácsainak 1974. évi gazdálkodásáról ké­szült anyagot vitatta meg. Mind a szóbeli kiegészítésből, mind pedig Molnár Ilona, dr. Szalmás Lajos, Hegyi János, Juhász Mihály, dr. Varga Jó­zsef és Murányi Gábor hozzá­szólásából kitűnt, hogy az 1974. évi költségvetésünk reális volt, a gazdálkodást kiegyensúlyozottság jellemez­te. Tanácsaink jól éltek a lehe­tőségekkel, (és az esetek több­ségében megfelelően takaré­koskodtak. Ezzel kapcsolatban többen megemlítették, hogy a lakosság kommunális ellátott­az elmúlt évben 129 volt, óvo­dába pedig 9520 gyerek járt, noha az óvodai férőhelyek száma ekkor csak a 8057-et érte el. A férőhelykihasználás tehát 117,9 százalékos ebben az időszakban, a férőhely hiá­nya miatt elutasított gyere­kek száma pedig 1128. Jelenleg már valamivel jobb a helyzet, és 1975 végé­re várhatóan eléri az óvodai férőhelyek száma a 8791-et. örvendetes, hogy igen sok vállalat és üzem jelentős anyagi támogatást ad óvodák építéséhez. Az általános is­kolák és az iskolai napközi otthonok társadalmi megsegí­tése még nagyobb mértékű. A 153 általános iskolát és 229 napközis csoportot 248 patro­náló szerv segítette. A társa­dalmi támogatás értéke meg­közelítette a 8 millió forintot. örvendetes létszámemelke­dés tapasztalható a dolgozók általános iskoláiban is: míg 1971-ben nyolc általános is­kolában 245 dolgozó tanult, a most véget ért tanévben 35 általános iskolában 1137 fel­nőtt hallgató szervezett ok­tatása folyik. Jelentős ered­ményeket értünk el a szak­munkásképzés területén is. bár itt gondot okoz, hogy az üzemi beiskolázási igények és a tényleges beiskolázási lehe­tőség között nagy az eltérés. Középiskoláinkban is meg­nőtt az igény a munka mellet­ti tanulásra. A negyedik öt­éves tervidőszakban az évről évre beiskolázottak száma tö­retlen emelkedést mutat, az 1971. évi két és fél ezerről 1974-ben 4 ezerre emelkedett. Az elmúlt tanulmányi évben Egerben, Gyöngyösön és Hat­vanban 725 dolgozó folytatott tanulmányokat a szakmunká­sok szakközépiskoláiban. Az oktatás terén elért jó eredmények ellenére különö­sen a közművelés területén még igen sok tennivaló vár ránk. Rendszeres — tervsze­rt művelődéspolitikai cél­Az ülésteremben ■ do’gozók között keletkező munkajogi viták száma az utóbbi években sem csökkent, a viták rendezésére hivatott vállalati munkaügyi döntőbi­zottságoknak megfeszített munkát kellett végezniük az ügyek rendezésére. A megyei tanácsülés az anyagot egyhangúlag elfogad­(Fotó: Perl Márton) sága javult ugyan, de több helyen lett volna mire fordí­tani a megtakarított összeget. Fontos tehát, hogy tudjunk megfelelően élni a rendelke­zésre álló eszközökkel. Az elhangzott javaslatok és kívánságok figyelembevételé­vel a megyei tanácsülés elfo­gadta a tanácsok 1974. évi gazdálkodásáról készült anya­got. majd szünet után Szalay István elnökletével folytatta munkáját. Először dr. Varga Józsefnek, a megyei tanács elnökhelyettesének előterjesz­tésében „A megyei tanács ter­melési és ellátási bizottságá­nak beszámolója a megvá­lasztása óta végzett tevékeny­ségről” című anyagot vitatta meg. Mind az anyagból, mind a felszólalásokból megállapít­ható. hogy o megye tanácsai az elmúlt évben tervszerűen, eredményesen fejlődtek. A legfontosabb feladatot, a la­kosság ellátását a korábbi éveknél magasabb szinten ol­dották meg. A Heves megyei Tanács VB kiemelt figyelmet fordított a lakosság kommu­nális ellátásának javítására, a nagycsaládosok és a gyerme­keiket egyedül nevelő szülök támogatására. E napirendi pont elfogadása után a megyei tanácsülés elő­ször Kruppa Lászlónak, a • megyei tanács művelődési osztályvezetőjének előterjesz­tésében Heves megye Tanácsa „Művészeti Díja” adományozá­sának javaslatairól, majd Sza­lay István előterjesztésében „Társadalmi munkáért” ki­tüntetések adományozásáról hozott határozatot. Ezt követően személyi kér­désekről döntött a tanácsülés. Elfogadta a Lugosi József munkaügyi osztályvezető fel­mentésére hozott javaslatot — más fontos munkakör be­töltésére kapott feladatot — és egyben hozzájárult a ta nácsülés Maróti Sándor eddi­gi osztályvezető-helyettes ősz talyvezetővé történő kineve­zéséhez. Végezetül az új N EB-ragok — Barna András, a Hevesi Járási NEB elnöke, Balázs László, a Gyöngyösi Járási- Városi NEB társadalmi el­nökhelyettese. Ivády Lászlóné a Gyöngyösi Járási-Váro­si NEB tagja es Nagyjá- nosi Gyula, a Füzesabonyi Járási NEB tagja — tették le az esküt a tanácsülés előtt, mely két interpellációs kér­déssel és az azokra adott vá­lasszal fejeződött be. Az utóbbi időben gyak.v n kérni szoba a parisaerveze- tekben. hogyan lehetne erő­sítem a pártní^üvb oh1' '- kei. mozgalmi jelleget, meg- s—übaüunii a he-y&nkiuí je­lentkező bürokratikus mód­szer éktől. Erőiét jes ösztön­zési ríott ehhez u törekvés­hez a XI. kongresszus, amely btcba hívott a i-ü-1 w, a dolgozó emberek kapcsolatát rontó hivatalnoki munkastí­lus ellen. Hiszen, ami hasz­nos és Szükséges lehet egy áiiami hivatalban. az ' a pártmunkában, a társadalmi tevékenységben nemegyszer kifejezetten árthat. Akik az ilyen jelenségek felszámolásáért küzdenek, könnyen meg tudják nevez­ni az egyik fő „vétkest”: a papírt. A kapoccsal össze­fűzött papírlapok tömegét, amely — mi tagadás — oly­kor és néhol a gyakorlati tevékenység eszközéből cél­lá változik, a munka egyik tényezőjéből végtermékké, végeredménnyé magasztosul. A papírok bűvöletében élő pártaktivista szemléletében .a óságos összefüggés c 5bb megfordul és tötaa. .1 áll: a beszámolók, előterjesztések. határozatik az ő szemében már nem egyszerűen a cselekvés elő­mozdítói, hanem szinte a gyakorlati munka folyik azért, ho y tényeit, tapasz­talatait írásba lehessen fog­lalni. Ezért van például az, . hogy némely pártszervezet­ben a munka- és üzemszer­vezés fejlesztését célzó erő­feszítések jóformán befeje­ződtek egy mutatós intézke­dési terv összeállításával. Nem az a baj, ha egy pártmunkás vagy egy párt­szerv papírra veti tapaszta­latait, elgondolásait. Kedve­zőtlenné ez akkor válik, ha a papírok mennyisége el- burjánzik és nem hagy időt, energiát a cselekvésre, vagy pedig ha öncéllá válva he­lyettesíti a tetteket. Ismert gyakorlat például, hogy a pártszervezetek fo­lyamatosan tanulmányozzák működési területükön az em­berek véleményét, az C vt foglalkoztató problémákul, s tapasztalataikról tájékoztat­ják az irányító pá^ts«.. c- ket is. E tapasztalatok írás­beli összegezése természe­tesen a legkevésbé sen bü­rokratikus. Ám olyan alapszervezcú vezetőség, amely kizárólag e jelentés elkészítését tekinti a véle­mények összegyűjtése céljá­nak, valóban hivaia,-,-ui módon jár el. Amelyik vi­szont ezeknek az informá­cióiknak a birtokában maga is elemzi a politikai íelvj- iágosító munka helyi fel­adatait, az általa megoldha­tó, illetve megválaszolható kérdéseket öntevékenyen megoldja, vagy feleletet ai rájuk, az nem válik bürok­ratává attól, hogy a tapasz­talatait gondosan papírra ve­ti és pontosan, időben to­vábbítja. Összetett es árnyalt fel­adat tehát a bürokratizmus jelenségeinek leküzdése. S ha azt keressük, mi legyen ebben a küzdelemben a te­endőket megszabó „rendező elv”, akkor ezt nem szűkít­hetjük le a papírosok kikü­szöbölésére, de még pusztán mennyiségük csökkentésére sem. A legfontosabb az a szemlélet, amivel a dolgokat megközelítik: a célravezető gyakorlatiasság, a dolgok ér­demi és nem formális ala pon való elbírálása, az em berek mindennapi gondjai iránti valóságos érzékeny­ség. Ez olykor azt igényli, hogy az alapszervezeti veze tő, a pártaktivista toljon félre papírt és azonnal cse­lekedjék. Máskor pedig ép­pen azt, hogy gondosan, fi­gyelmesen gyűjtsék össze a szükséges írásos anyagoka', mert enélkül nem tudnának megalapozottan állást fog­lalni, dönteni. Igaz, a formális, papírízű hivatalnoki szemlélet meg­nyilvánulásai nem általá­nosak. létezésükkel mégsem békélhetünk meg. Mert az eleven mozgalmi tevékeny­séggel semmiképpen sem egyeztethetők össze. Gyenes László Mitőj lesz egy brigád a szakma kiválósága? 'Mit kell ehhez tenni: furdalt a kér­dés. Mert azt biztosra lehet venni, hogy egy ilyen ki­tüntetést nem szoktak két marokkal szórni, és aki kap­ja, marja. Akkor hát? — Nagyon egyszerű — kaptuk a választ Marsó Zol­tántól, a hatvani ÁBC-áru- ház vezetőjétől. — Semmi más nem kell hozzá, mint az, hogy nem szabad nézni az órát. Ha letelt a munkaidő, de éppen akkor érkezett be egy áru, vagy akad még tennivaló, akkor mindenki marad és csinálja. Tessék, ennyi a recept. Nincs semmi titokzatosság, annyira világos minden, hogy bárki kipróbálhatja. Persze, kell hozzá egy bri­gád, tienhatos létszámmal, ehhez egy vezető, akinek a mindene a szakma, kell hoz­zá egy üzlet, mint amilyen a hatvani Mező Imre úti la­kótelep 3101. sz. ÁBC-áru- háza. az egészet össze kell keverni, tizenhat éven át összegyúrni és utána már csak az oklevelet kell átad­ni. Az oklevél ott látható az üzlet bejáratával szemben a falon, mindjárt a presszógép mellett. ★ — A szakma szeretete nél­kül ez nem megy — teszi hozzá az előbbiekhez a bri­gád vezetője. — Én ebbe valósággal beleszülettem. Azt is mondhatom. hogy az apámtól örököltem Nekem is van lányom, de ők nem folytatják már ezt a sort. Itt az üzletben sem gomb­nyomásra lett meg minden, hiszen a brigádban vannak fiatalabbak is. olyanok is, akik nemrég kerültek hoz­zánk, az idősebbek ’lehat bevezették őket. A szakma kiváló brigádja Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy az eredmény mögött mindig a mozgatóru­gókat keressük, a miérteket. Annyi élelmiszerüzlet műkö­dik a megyében, annyi bri­gád törekszik a még jobb eredmények elérésére, még­is — a szakma kiváló bri­gádjának lenni, a kivételek közé tartozik. Sokszor nem is a kereske­dők akaratán múlik. Gyak­ran előfordul, hogy a nagy- ker nem küldi az árut. Szid­ni kell a FÜSZÉRT-et? Ne­héz emberek a kocsikísé­rők? — Nem kell itt szidni senkit. A kocsikísérőkkel is szépen meg lehet találni a hangot, csak keresni kell. Eőfordul, hogy máshonnan kapok olyan árut, amit a helybeli FÜSZÉRT-től hiá­ba kértem. Meg is mondom nekik: látjátok, itt van ez az ötféle cikk, tőletek már hónapok óta nem kaptam. Megértik ezt, nem is harag­szanak érte. De ha a vá­laszték bővítéséhez tudok kapni máshonnan valamit, azt is szívesen veszem. — Tehát itt mindig min­den a legnagyobb rendben van? — Azt hinné az ember. De hát...! Például: megál­lók az üzletben, széjjelné­zek, és arra gondolok, most a vevő elégedetten távoz­hat. Aztán kiderül, valami apróság csak hiányzik. Nincs is olyan, hogy valami ne hiányozna. Valami apróság, a legtöbbször. Az, hogy most nincs húskészítményünk úgy, mint szokott lenni, azért van, mert a szállítmánynak már üt keltett volna, lennie. de valami miatt késik. A kenyérrel elégedettek va­gyunk. Sem a sütőiparra, sem a tejiparra nincs pana­szunk, ahogy a húsiparra sem. A tőkehús mennyisége más, az közismerten elosz­tás kérdése. ’ Lehetne folytatni a sort, a lényeg azonban egy: ebben az üzletben még szétnézni is jó. Nemcsak a kínálat bősé­ges, hanem az áru elrende­zése, az üzlet külső képe, tisztasága, kulturáltsága is eltér az átlagostól. Pedig nemcsak a szakma kiváló brigádja dolgozik eb­ben a boltban. Rajtuk kívül van még egy hozzájuk ha­sonló létszámú ifjúsági bri­gád és még a tanülók is, akik szintén hasonló szám­ban tevékenykednek az idő­sebbek védőszárnya alatt. Azon meg szinte csodálkozni sem lehet, hogy a másik brigád, az ifjúsági, amely ilyen büszke címmel nem dicsekedhet, kezdetben egy kicsit méltatlankodott. Volt közöttük, aki úgy érezte, ő sem tett kevesebbet, mint a Kossuth-brigád tagjainak legtöbbje, ő mégsem került közéjük. Itt sem szentek dolgoz­nak. Ügy is érvényes ez a megállapítás, hogy a kiváló brigád tagjai sem közömbö­sek a boríték iránt. — Tavaly 51 milliós ter­vünk volt. azt 18 százalék­kal teljesítettük túl. Az idén már 57 milliót kell el­érnünk. Nálunk a forgalom növelése mindenkinek az érdeke, mert annak megfe­lelően, kapunk jutalékot, ta­valy ennek a mértéke a fi­zetés 75 százalékának felelt meg. Azt már Magyari Géza, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese mondta, hogy a megyében a legna­gyobb forgalmat ez a bolt érte el. Mindennek alapja ugyan a gazdasági feladatok teljesítése, de azért az érté­kelésnél figyelembe vettek még egyebeket is. így azt a körülményt, hogy a brigád­nak három tagja tanul, ket­tő középiskolában, egy pe­dig szakmai tanfolyamon. Jó a közösségi szellem is. — Én azt tartom, hogy az igazi társadalmi munka az, amelyik itt zajlik le, a kö­telező munkaidőn túl. Igaz, ástunk már mi is parkot, falat is meszeltünk, de azért a leghasznosabb társadalmi munka az itteni, a nyolc órán túli. ★ Nem a formalitásokra tö­rekszenek, az kitűnik abbói is, hogy a brigád nem akar mindenáron kirándulni jár­ni, moziba menni csak azért, hogy ezt is be lehessen írni a naplóba. Törődnek ezek­kel a dolgokkal is, de ne­kik a vasárnapjuk sem sza­bad hiánytalanul, tehát még a kirándulást is külön kell megszervezniük. időeltolás­sal, a nyitvatartás csúszta­tásával. A következő kiruc­canásuknak az időpontja nincs is messze. Szolnokot akarják megnézni, fürödni is szeretnének ott egyet. Minden figyelmüket az üz­let köti le. A vevő. Nekik az a jó, ha a vá­sárlók nem mérgelőditek* hanem szívesen visszatérnék, mert tudják, hogy a kere­sett árut megtalálják, a ki­szolgálás is figyelmes és ud­varias. — Hadd tegyem még hozzá — mondja Magyari Géza igazgatóhelyettes —, hogy ebbe az üzletbe bár­mikor jövök, nem fognak el az itt dolgozók panasszal. Pedig itt is vannak apró né­zeteltérések, anélkül nem megy a munka, de azt egy­más között elrendezik, még­hozzá megnyugtatóan. A dolgok nyitja itt talál­ható. Minden tervtúlteljesí­tés, forgalomnövekedés csak következmény. Ahhoz per­sze, hogy az összetartozás ér­zése ilyen legyen, kell egy jó vezető, olyan, akinek a szakma a mindene. — Nagyon szép, de na­gyon felelősségteljes foglal­kozás a miénk — hangsú­lyozta Marsó Zoltán üzlet­vezető. ★ Mostanában az építkezés miatt kerítés zárja el az út egy részétől az ÁBC-áruhá- zat a hatvani Mező Imre úti lakótelepien. De hiába a zord környezet, a riasztó korlát, a vevők, a környék­beliek tudják, hol találják meg a boltjukat. Azt talán kevesen tartják számon kö­zülük, hogy ebben az üz­letben a szakma kiváló bri­gádja gondoskodik róluk. Ök csak azt tapasztalják, hogy bőséges választék és figyel­mes kiszolgálás várja őket. Mégiscsak — a dolgok összefüggnek. G. Molnár Ferenc MünuitMiL 1975, június 38,. szombat He c pepii bűvöletében!

Next

/
Thumbnails
Contents